Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

A zöldséghelyzeí — egy éy után 1 A sTo^vórtv sokba kerOI Egyéves a zöldségtermesz­tés fellendítéséről szóló kor­mányhatározat. Most legutóbb pedig a párt Központi Bizott­sága mutatott rá novemberi ülésén a kérdés nagy jelentő­ségére. A zöldségellátás érzékenyen érinti a bérből élőket, és emiatt a közérdeklődés fontos helyén áll. Ennek ellenére le kell írni bevezetésül, hogy a zöldség csupán egy nagyobb problémakör része. A kérdés maga a mezőgazdaság, hiszen az ötvenes éveik végén, ami­kor a téeszek megalakultak, még az volt a gond, hogy ele­gendő lesz-e a kenyér, a hús stb. A hatvanas évtized be- | igazolta: a parasztságban bíz­hat az ország. Tíz éve még a legbátrabb szakember se mert volna olyan szilárd kenyér- és húsellátást, olyan nagy ex­portot tervezni, mint amilyen létrejött. A mezőgazdaság ma nagyobb mértékben járul hoz­zá az egész népgazdaság egyensúlyához, mint korábban. Kétségtelen, hogy az általá­nos növekedési ütemet a zöldségtermesztés nem tudta követni. A kérdés egyik kivá­ló hazai szakértője, Tiborcz György minisztériumi osztály­vezető-helyettes, akivel erről a legtöbbet beszélgettünk, lé­nyegesnek tartotta, hogy szól­junk az előzményekről. Nemcsak a kertészek, ha­nem a kereskedők és az állami felügyeletben érdekeltek is tudták, hogy a zöldségter­mesztésben korszakváltásra lesz szükség. A termelőszövet­kezetekben és állami gazdasá­gokban ugyanis a kertészet feladata eddig elsősorban az volt, hogy foglalkoztassa a faluban élő asszonyokat A ré­szesműveléssel és a munka- szervezés, jövedelemelosztás egyéb ügyes fogásaival sike­rült elérni, hogy a kertésze­tet az asszonyok két szorgos keze tartotta a kívánt színvo­nalon, A szakértők azt várták, hogy ez a helyzet majd kö­rülbelül 1975-ben változik meg. Közbeszólt azonban a gaz­dasági reform, valamint a gyakorlati élet. A reform lehetőségeivel élve a termelő- szövetkezetek gyors ütemben tértek át a jövedelmezőbb nö­vénytermesztési és állatte­nyésztési tevékenységre. Ugyanakkor az iparvállalatok tömegével keresték a munka­erőt, a szakképzetlen asszonyo­kat is hívogatták. Vagyis a kertészetnek egyszerre két munkaerő-konkurrense tá­madt, egy belülről, egy pe­dig kívülről. Mindkettő jobb j jövedelmet és kényelmesebb j munkakörülményeket, maga- f sabb szociális juttatásokat ki- i nált. S éppen akkor, amikor országosan fejlesztettük a konzervipart. 1969-ben észre kellett venni, hogy a növekvő kereslet és a csökkenő munkaerő a kerté­szetben végbemenő, egyébként előre is látható folyamatokat felgyorsította. A következő év­ben. 1970-ben a tünetek már egészen nyíltak lettek. A kon­zerviparnak kellett ugyan az áru, de alacsony árakat fize­tett. Ez a gazdaságokat nem ösztönözte, ezért a kertészke­désben jelentős területi csök­kenés következett be, keve­sebb főidőin termeltek para­dicsomot, uborkát stb. A kon­zervipar súlyos nyersanyag­hiánnyal küzdött. A piacok el­látására a kormányzati szer­vek ügyeltek ugyan, gyakran fogtak vissza exportszállítmá­nyokat, de az árak emelkedé­sét nem tudták megállítani. A piacon ugyanis szabadok az árak, tehát ha a kereslet meg­haladja a kínálatot, akkor a készletét drágábban adják el. Ekkor már javában tartot­tak az átfogó vizsgálatok, és 1971 decemberében megszüle­tett a kormányhatározat. So­kan a felvásárlókat és a for­galmazóikat bírálták, de a kor­mány arra a helyes álláspont­ra helyezkedett, hogy mivel a bajok oka az alacsony terme­lési színvonal, a .megoldás le­hetőségei fis elsősorban ott kell keresni. Lássuk most a. kivá­lasztott »gyógyszereket« és ezek hatását. A távlati a végleges megoldás nyilvánvalóan a mo­dern, gépesített nagyüzemi termelés lesz. Tehát az. amikor gép ülteti, géo ápolja és gép szedi a paradicsomot, a fű- szerpaprikát, a zöldborsót, a zöldbabot, a hagymát és álta­lában a kertészeti növényeket. A kormányhatározat megtette az első lépést ebbe az irányba, egymillió dollárt engedélyezve a nagyüzemi kísérletekre. Eb­ből a pénzből főleg Ameriká­ban vásároltunk gépsorokat, mert Európában nagyüzemi kertészet nincs, tehát nem .gyártják ezeket a gépeket sem. A gépekhez megvettük a gép­pel termeszthető fajtákat, va­lamint a fajták ápolásához szükséges vegyszereket is. Az eredményről ma még felelőt­lenség lenne ítéletet mondani, A komplex gépesítés ugyanis a kertészkedésben annyira új, a változás annyira nagy. hogy egy esztendő tapasztalataiból végleges következtetést levon­ni nem szabad. Egyébként is ez az egymillió dolláros kísér­let a vetésterületnek mindösz- sze öt százalékát érinti, tehát a megtermelt árutömeget lé­nyegesen nem befolyásolhatja. (Folytatjuk) F. B. Almát csomagolnak a zákányi MÉK-telepen Lesz-e vízmű Karádon? A külső somogyi dombok lankáin terpeszkedő község krónikájának írói hegyezhetik ceruzájukat: Karád lassan ju­bileumot ülhet. Majd tíz éve ugyanis, hogy először került szóba a község közműves víz­ellátása. Igaz, akkor a kíván­ság sokkal halkabban hangzott el, és csak a harmadik ötéves tervben kerültek föl a megyei listára. Nem tolakodtak, vere­kedtek, sok mindenre kellett a péfizük, talán túl sokat is markoltak, pedig a hatóság csak két kút vizét minősíti ki­fogástalannak ... LLKLTE GYULA f A fiú meg a katonák 3. Körbejárta kétszer a faházat. Csakugyan nem voltak sehol Gábor bácsiék. Azelőtt sohasem látott ilyen fenyőtobozt; másformák Ma­gyarországon. Nagyon tetszet­tek neki ezek a szétnyílt fé­ny őtobozok. Valósággal egy apró kis gyerek-karácsonyfa mindegyik. Összeszedett egy ölre valót. De ugyan hová tehetné. Az oldalzsák degeszre tömve. Kedvetlenül elhajigálta a to­bozokat. Az apraján kezdte, utoljára maradtak a szebbek. A legszebbiket azért nem dob­ta el. Bedugta egyelőre az in­ge alá. • • • Keresett még egy fenyőto­bozt, s megcélozta vele a bo­zót széléről leselkedő kutyát. Rövidre sikerült. Dobott még egyet-kettőt, az­tán visszament a faházba, és megpróbálta belegyömöszölni a tarisznyába a Gábor bácsiék - tól örökölt elemózsiás csoma­got. Orosz katonai oldalzsák volt eredetileg ez a tarisznya. Imitt-amott átlyukasztotta a golyó, de hát nem mákot tar­togat ő benne. A nyilasoktól jobb oldalzsákot kapott, az □ Somogyi Néplap majdnem új volt még. De el­cserélte később: dugóhúzós, gyöngyháznyelű bicskát adott érte egy orosz katonalány. Grisától kapta ezt a mostani oldalzsákot. Amikor felderí­tette, hogy a szálláshelyen, a pincében el van falazva egy hordó bor. Igazi orosz prém­sapkát is kapott akkor Grisá­tól; ha lehajtotta, a legnagyobb télben sem fázott a füle. Ideát vették el tőle a prém­sapkát. Azóta csak ez a rossz leventesapkája van, talán az utolsó rongy rajta, ami még hazai. Szerencse, hogy tavaszo- dik lassacskán. Azt a prémsapkát nagyon megszerette. Milyen jó volna az most, ha megvolna. De le­hetne azt viselni nyáron is, ha felhajtja az ember. Hazame­net, ha sikerül megint talál­koznia Grisával, semmi mást nem kér tőle, csak egy ugyan­olyan prémsapkát, amit ideát elvettek tőle, és a kályhába hajítottak a magyarok. Nem ingyen kérné. Errefelé is voltak pincék. S ahol pincék vannak, ott dugeszbornak is lenni kell. De még a bornál is többet érne, ha errefelé is szerezhet­ne olyan nőket, mint Pesten. Vagy ha Mari nénjét megta­lálná. Szeretné ő, lehetséges, az oroszokat is, katona — az katona. Es abban mind egy­forma a katona, hogy a rajta­valót is odaadná a nőnek. Az a baj, hogy nincs meg a másik tarisznyája; többet érne most, ha megvolna, akármi­lyen gyöngyháznyelű bicská­nál. És a zsebeibe sem fér már semmi. Pedig az ennivaló is fontos. Kivált itt, idegenben. Míg nem értik vagy nem akar­ják megérteni, ha magyarul kér ennivalót. Leterítette a kabátját, és ki­rakott rá mindent sorjában a tarisznyából. Majd a zsebei­ből s az inge alól is. így leg­alább azt is meglátná, ha va­lamit elcsakliztak ezek. Pisztolytáska. Egyelőre ko­szos zsebkendőkkel van ki­tömve. De kerülhet még ha­záig egy belevaló pisztoly. Bőr levél tárca. Fénykép van benne: egy egészen csupasz nő, csak a feje nem látszik. Az iratokat már eldobta, és el­dobhatná éppen a nőt is, néz­te eleget. De mit nyer azzal helyet, semmit. És lehet majd otthon mutogatni. Kár, hogy a feje nem látszik, így épp azt nem tudni, szép nő-e vagy se. Patkó pénztárca. Most újra megszámolta a pénzt, hiányta­lanul megvolt a 159 pengő 42 fillér — ehhez sem nyúltak. Pedig kizsebelhették volna, míg aludt. Bár lehetséges, nem jó itt a magyar pénz csak­ugyan semmire. Bicskák. A szépek, három darab. A gyöngyháznyelű du­góhúzós, eg3>- csontnyelű, két késsel, és egy görbe pengéjű, ez a legélesebb. Akármit in­kább eldob, mint ezeket. Bicska, Sarajevo pengéjű. Ez a használatos. Kéznél tartja a nadrágzsebben; nem olyan kár érte, ha el talál veszni. Csipkés női melltartó. Ab­roncs van bele varrva. Jó lesz valamelyik nénjének az ottho­Négy éve lesz, hogy a köz­ség közepén folydogáló patak partján felállították a fúrótor­nyot. a dolgozó gépek körül esténként csoportosan lesték: lesz-e víz. A fúrósok inuksza- kadtáig próbálkoztak, de az eredmény siralmas volt: 100 liter körül termelt a szivattyú. Ez a fele utcának sem elég. Kilencszázhetvenben — már saját zsebből — újabb fúrást rendelt a tanács, ez jobban si­került, és így megvolt az alap. De a kassza kimerült. Az Országos Vízügyi Hivatal vállalta a tervezés költségeit, s a budapesti VIZITERV mér­nökei tűzték a cövekeket, mér­ték a nyomvonalat. A tanács vezetői szerették volna tudni, mibe kerül majd a vízmű, előzetes költségvetést kértek. — Tízmillió körül lesz — kapták a választ. Nem kis összeg, de a háromezer ember, no meg a felsőbb támogatás reménye megnyugtatta őket. Két hatalmas köteg tervet kaptak, a nyolc fekete műbőr táblás példány kilóra is jóko­rát nyomott. A tartalomjegy­zékben a költségvetési fő ösz- szesítőt keresték. Felnyitották, majd pillanatokig nem kaptak levegőt. 15 millió 900 ezer fo­rintot olvastak. A tervezők az­zal indokolták az óriási ára­kat, hogy a talajmechanikai vizsgálatok roskodó lösztalajt mutattak ki, s ez a szabvány szerint 2-es védekezési kate­góriát igényel. A szigorú elő­írások miatt acélcsővel tervez­ték a gerincvezetéket, ez alatt pedig különleges szivárgó rendszert kell alkalmazni, mi­vel a lakóházaktól való 15 mé­teres védőtávolságot nem le­het betartani. Ez a megoldás önmagában 3 és fél millióval drágította az amúgy sem olcsó kivitelezési költséget. A vizet csak milliós értékű tisztító berendezéssel niak közül. Még össze is vesz­nek rajta, kár volna eldobni. önborotva, pengével. Kicsit i rozsdás a penge, de ki lehet? smirglizni, kellhet ez pár esz- ' tendő múlva. És ez jobb mint az apjáé, mert ezzel lehet megszabadítani túlzott ásványanyag-tartalmától. A párt- és a tanácsi vezetőknek azóta nincs nyugtuk: nincs fó­rum, nincs találkozás az ut­cán, nincs beszédtéma a víz­mű szóbahozása nélkül. A törpe vízmű csak a lakosság összefogásával épülhet fel, a szakemberek számításai azon­ban félelmetes terheket mutat­tak ki: az egy egységre — ál­talában családokra — tizenö1. ezer forint jutna akkor is, ha tanácsi és vízügyi támogatást kapnának. Ez éppen kétszere­se a megyei átlagnak, és az országban sem tudunk ilyen magas hozzájárulásról. — Egyet tehetünk, hatósági hozzájárulást kérünk valam: olcsóbb megoldáshoz — hatá­roztak a karádiak, és elindul­tak Budapestre, Kaposvárra Pécsre intézkedni. Az ered­mény: kivitelezési ajánlat a megyei vízműveknél hagyo­mányos eternit csővel, a DÉL- VIÉP vállalat kétmillióval ol­csóbbra taksál, ha a jól be­vált műanyag vezetékkel dol­gozhat, sőt még egy alföldi cég is jelentkezett enged­ményt ígérve, de hiába: a ter­hektől csak az alkotók hozzá- árulásával térhetnek el. Az ünnepek előtt a megyei arács s" sztályán prúbál­~V ....... '—ii a kiutat. A t izenkét illetékes — tervezők, kivitelezők, hat ságot képvise- 'ők — vitája egy pont körül forgott: csak a szigorú szab­ványtól való eltéréssel 'ehet módosítani a tervet, csökken­teni a költségeket. Ehhez , nél­külözhetetlen a Szabványügyi Hivatal hozzájárulása. A DÉL- VIÉP főmérnökének javaslata szerint a községet átszelő fő- j út mentén több szakaszon ki lehetne hozni a vezetéket a járda mellől az útpadkába, ez­zel a védőtávolság elfogadha­tóbb értékre nőne. Ha a KPM hozzájárulna. Rövidesen ismét találkoznak Karádon, és a helyszíni ta­pasztalatok segítségével pró- I -álnak dönteni a szabvány elő- ' fásairól, a tervek esetleges módosításáról, következésképp Karád vízellátásáról. Ne féled- ; iék: összesen két kút ad egész­séges, jó ivóvizet! í N. F. 136 parcella — 1172 ielentkező Ki kapjon kertet? SZ-^ u4. Nagy várakozás előzte meg Kaposváron a kertszövetkezet alakulásált. A lakosságot a le­hetőség érdekelte, a városi tanácsot pedig az, hogy s népfront kezdeményezése nyo­mán tett intézkedések — föld- vásárlás, parcellázás —meny­nyire találkozik a lakosság igényeivel. Mint arról lapunkban már hírt adtunk, a műszaki muiw kálatok 1972. év végére elké­szültek. Befutottak a jelent­kezések is 121 vállalattól és intézménytől. Most már csak az a bökkenő: hogyan lehet igazságosan elosztani 1172 igénylő között a 26 holdnyi területből kialakított 136 ker­tet. Ki kapjon, ki ne? Meg kell hagyni, az elosztó bizott­ság helyzete csöppet sem irigy­lésre méltó. Végül a városi tanács vég­rehajtó bizottságának határo­zata alapján úgy döntöttek, hogy az első elosztásnál kizár­ják azokat a jelentkezőket, akiknek telkük, hétvégi házuk vagy autójuk van, és azokat, akiknél a család összjövedel­mének egy főre jutó átlaga meghaladja a 2000 forintot. Tehát a valóban rászorulókat részesítik előnyben. — Mi lesz a többi kertba­ráttal? — A következő elosztásnál természetesen nem lesz ennyi megszorítás. Már tárgyalunk a Latinca Termelőszövetkezet­tel. A város szívétől 4 kilomé­terre, a töröcskei országút mentén újabb, ezúttal 68 hold­nyi területet vásárolunk, amelyből még 1973 folyamán 400—420 kertet alakítunk ki. Közben természetesen kutat­juk a további lehetőségeket — mondta Fűzi István, a városi tanács termelési és ellátás­felügyeleti osztályának vezető­je. — Ezt a 136 parcellát ja­nuár 15-én átadjuk az OTP- nek értékesítésre. Az ár — négyszögölenként — a föld minőségétől függően 23 s 30 forint. A kertek átlagos nagy­sága 200—220 négyszögöl. Vol­tak olyan hangok a városban, miért nem kisebbre darabol­tuk a kertekét. Nos hát azért nem, mert föltehetően hétvégi házakat is építenek majd a tulajdonosok, s ezt hozzászá­mítva mi maradna művelésre egy 80—100 négyszögöles te­rületből — vélte Fűzi István. Megnyugtató, hogy a kert- szövetkeaet ügye eddig ponto­san a tervezett ütem szerint haladt, az első 136 parcellatu- • lajdonos — az időjárástól füg­gően — kezdheti majd a ta­vaszi munkákat Azoktól pedig, akiknek most j nem jutott föld, egy' kis türel­met és megértést kér a városi tanács. Hamarosan mindenki sorra kerül. R. Zs. legkönnyebb borbély nélkül ? NÖVÉNYVÉDELMI TÁ/ÉKOZtATÓ borotválkozni. ? Gyufa. Igaz, csak egy pakli de nagy kincs ez máma. Még? ennivalót is kaphat érte. Ha­marább, mint pénzért, az biz tos. Bár lenne még egy zsák , —w. kai, az ilyet a legkönnyebb' gyomirtó permetezőszer csereberélni. * r. Amit a vegyszerekről tudni kell I. Gabonil (H—IS—C). Folyé­Vekkeróra. Járni nem jár, de ha felhúzza, csenget. Akkor pedig megvan a belseje, vagy­is meg lehetne csinálni. Volt egy zsidó órás a faluban, igaz. eldeportálták. De azóta szaba kombináció. Felhasználható: nagyüzemben az őszi búza vegyszeres gyomirtására, a gabona 4—6 leveles fejlettsé­gi állapotától a bokrosodás dúlhatott, nem bántják "odaátj vegéig (kés6bbi időpontban a zsidókat. é alkalmazva a növényt k-áro­Orvosságos doboz. Sajnálná,? sítja), 2,5—2,8 lit ha (1,4—1,6 mert szép kis doboz, patentos, ( pléhből. Egyelőre üres. de le-( hét valamit bele tenni, hogy a< helyet ne foglalja... ... Itt van ez a csattanósí öngyújtó, éppen belefér. Csáki el ne felejtődjék, hogy tűzkő- j vet is kell még hozzá szerezni. Hazafelé menet lesz még arraj alkalom. lit ;kh) mennyiségben; kamil­la, pipitér és galajfélék ellen 2,8—3,5 lit,ha (1,6—2 Üt/kh) adagolásban, a permetezőgép típusától függően hektáron­ként 170—200 liter vízben, (repülőgépes kezelésnél 60 lit/ha víz kijuttatásával). A ke­zelés optimális hőmérséklet; értéke: 10—20 fok. A készít­Töltőtoll. Ezt aztán igazán kár volna eldobni. Az osztály-^ . .......... , „ . b an csak a tanító lányának*m0ny* 25 f°k MotU homei" van töltőtolla. J sekleten a perzselés veszélye Zsebnaptár. 1944-es. Lejárt,? as éjszakai fagyok ide­az igaz, de csak imitt-amott? alkalmazni tilos! A ga-bo- van belefirkálva. És külön azt? nat közvetlenül a permetezés is megírja, kinek mikor van azelőtt nem szabad fogasolni. nevenapja, az pedig az idén is? Méreg jelzése: »Gyenge mé- úgy lesz, meg jövőre is. Csak? reg«. Mun-kaegészségügyi vá belenéz az ember, és rögtön a rakozási idő 3 nap, élelimezés- latm, hogy a nevenapja ki-. . , . ... nek mikor van. ? egészségügy! várakozási ,do a 60 nap. A védőfelszerelések (Folytatjuk.) 4 viselése kötelező. Diuron gyomirtószer. Fel­használható: 1 évnél idősebb, már mélyen gyökerező, széles sortávolságú, »kapás« vagy sűrű soros lucerna vegyszeres gyomirtására, egy- és kétszi­kű gyomok ellen. A szerből a vegetáció végén, még a fagyok beállta előtt vagy tavasszal, a lucerna sarjadzása előtt 3,4— 6,8 kg ha (2—4 kg.kh) meny- nyiséget kell 350—400 liter vízben kipermetezni. Könnyű mezőségi talajon az alsó, réti agyagtalajon a felső dózisér- tékkal kell alkalmazni. A szer alkalmazásánál figyelni kell arra, hogy a permet! é más kultúrákra ne jusson. per­metezőgépeit, szórófejet st használat után alaposan ki kell mosni. Méregjelzás nél­küli készítmény. Munkaegész­ségügyi várakozási idő: 0 nap, élelmezés-egészségügyi vára­kozási idő 14 nap. A kezelt területen 14 napig nem sza­bad állatokat legeltetni. Egyé­ni védőfelszerelés: előkészí­tőknek munkaruha, védőka­lap, por elleni védőszemüveg, védőkesztyű; felhasználóknak I védőkalap, munkaruha.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom