Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

I Az állami gazdaság segített Az apró győzelmieket nem kísérik a beethovend IX. szim­fónia örömódájának dallamai. A lobogót sem húzzák méltó­ságteljes lassúsággal az árboc- rúdra. Az apró győzelmek a szívekben világainak. Üresek a majorok. Nem nye- keregteti az ajtót ember, csak a szél. Nem hallatszik malac- visítás a hajdani telep felől. Felszámolják a majorokat. Merke, Mihályfa, Rinya-pusz- ta, István-major, Szomorú meg a többiek kihaltak. Szo­morú. Vajon milyen lehetett az a major? — Tízezer forint vissza nem térítendő segítséget kaptunk. Már csak Marton-pusztán és Gammában laknak. Az em­berek elhagyják az egykori cselédlakásokat, melyeket a Böhönyei Állami Gazdaság rendbe hozott, igyekezve bent­lakásra alkalmassá tenni. Vil­lany is vdlit már, víz is. S mégis... De nincs éhben semmi szo­morú. A gazdaság vezetői te­remtették meg a feltételeket a mostani változásokhoz. Szako­sítottak, központosítottak. Nincs már szükség a majorok­ban munkaerőre: a kis sertés­telepekből nagy, központi te­lep lett Terebezden. A gazda­sági dolgozók — akik közút sokan évtizedeket éltek le azokban a majorokban — be­költöznek a környező falvak­ba. Böhötnyére, Inkére, Vesé­re, Tapsonyba, 'Nemesdédre, Pogányszentpéterre. Üj házak­ba. Mintha minden mozgásban lenne. Még azok is költöznek, építkeznek, akik valamelyik faluban laktak. Ha már a mai követelményeknek nem felel meg a lakás; bontani kell. Építeni kell. A gazdaság segí­ti emberi körülmények közé jutni őket. S ez a segítség nemcsak szavakat jelent... Barna József Inikén meg is magyarázta, miben áll ez a se­gítség; — Tízezer forintot kaptam. Vissza nem térítendő építés! segély ez. 1 Ahöl beszélgetünk; alacsony épület. Ha majd a »nagy ház« megépül, ez afféle melléképü­let lesz csak. Nyári konyha, tárolóhelyiség. Most még ’tt laknak. De a leendő épület­ről már úgy beszélnek, mint realitásról. »Hiszen már a ter­vek is készen vannak!« — A jövő őszre már be is költözünk. Két nagy szoba,' egy kicsi, előszoba, kamra, fürdőszoba vár majd minket. Jolánta-puszrtán senkinek sem volt fürdőszobája... — Jdlánita-puszta? — Ott kezdtem én a munkát gyerekkoromban. Cselédem­ber volt az apám. No, annak a pusztának egy részét már el­bontották. Előbb a gazdaságé volt, aztán a tsz-é. Mi — hogy otthagytuk — kezdetben Kis- dencsen laktunk. De a gyere­keknek ezen a forgalmas, hosszú úton veszélyes volt az iskoláig. Négy gyerek van: ne­künk ők a legfontosabbak. Ak­kor határoztuk él, hogy épít­kezésbe kezdünk. Huszonkét Kocsisék háza. éve dolgozóim a gazdaságban, így aztán segítettek. Ági éppen a Vörösmarty- verset tanulja: »Itt élned, hal­nod kell...« Számára az az egykori pusztai élet már csak mese, melyet apja és anyja időnként fölelevenít. — Olyan házat szeretnék mint a Fldszóréké. Az szép . .. Faílatnyi kutya sompolyog oda hozzá, félbeszakítva a »nyi­— Olyan házat szeretnék, mint a Fliszáréké. latkozatot«. Barna József pe­dig — mintegy hangosan ki­mondva azt, amiről naponta töpreng — a költségvetésről beszél. Meg a nevelt jószágról, mennyit lehet »kihozni« belő­le. Vesén, a Zrínyi utcában is jártunk, Kocsis Lajosék új otthonában, ahol kívül-belül ragyog minden. S ez alatt nem valamiféle égitest-fénylést ér­tek. Emberi ragyogása van itt mindennek. Az ember keze munkájának nyomát viseli minden tárgy, minden bútor de az udvar, a méhkaptárák, a gyümölcsfák is. — Egy régi, rossz állapotban levő háziban laktunk — ele­veníti föl Kocsis Lajosné az elmúlt éveket. — A férjem, aki jóval több, mint húsz éve dol­gozik a Böhönyei Állami Gaz­daságban, negyvenezer forint építési kölcsönt kapott. Tízez­ret ebből vissza sem kell térí­teni. A többit már húsz esz­tendeje gyűjtögettük. Így nem csoda, ugye, ha azt mondom: életem legszebb napja az volt, amikor beköltöztünk ide. Azután azt sorolja, meny­nyi mindent) köszönhetnek a gazdaságnak a biztos munka- lehetőségen kívül. A férjét még jutalom útra is küldték a Szovjetunióba. — Édesanyám, az egykori Uradalmi cselédasszony járt itt nemrégiben. Nem akart hirmd a szemének, hogy Vesén folyóvize«, fürdőszobás lakás is épülhet. Csakúgy, mint Pes­ten ... A gazdaság központjá­ban Szabó Gyula főagronófnus , arról beszél, milyen termelés­szervezési munka előzte meg azt, hogy az emberek beköl­tözhettek a pusztádéról. Min­dig, mindenben az embert tar­tották szem előtt. »Lángolj fel a lelkűnkben szép égi szikra, szent öröm...« Leskó László E EKETE GYULA ^ A fiú meg a katonák 17. Másnap azután már kérde­zősködni is mert: »Tessék mondani, kedves ...« S csak akkor hagyta abba a tesséke- lést, amikor megtudta róla, hogy csak magyar. De azontúl is magázta, mint otthon a falu­beli asszonyok a jegyző meg a pap gyerekeit. Jóba lettek a háziakkal. Grisáék két doboz gyufát ad­tak nekik, meg egy demizson- nal sózott benzint. Amikor pe­dig megsütötték a kacsát, Gri- sa azt sem fogadta el ingyen, 300 hadipengőt adott érte. Levetette most már a ron­gyos nagykendőt a sámlin ku­corgó asszony is, eltette a szemüveget és megmosakodott; lemosta a kormozást az arcá­ról. Akkor látszott csak, hogy ő sokkal fiatalabb. Bár a kis­fiú nagyanyámnak szólította, a másikait, az öregebbet meg mamámnak. Lehetséges, ha maradnak még néhány napig, előkerül valahonnan a kisfiú anyja is. Akkor este pirogot sütöttek Grisáék. Olyasforma, mint a zsidóbéles, csak nem túrót tesznek a közepébe, hanem darált húst. Somogyi Néplap Nem nézhették el az asszo­nyok, hogy Grisa gyúrja a tésztát; a fiatalabbik kivette a kazéből a sikálót. De a többit azután mind Grisa mesterked- te. Csuda az, hogy mindenhez értett, azelőtt — Pest alatt — is ő szakácskodott legszíveseb­ben. Pesten már nem nagyon, ott, abban a nagy bérházban nem teltek olyan jó hangulat­ban az esték. Orosz étel ez a pirog, nem is tudták volna az asszonyok úgy elkészíteni, kisütni; sosem pró­bálták még. Izílett nékik, persze. — Jó azért ez — mondta a fiatalabbik. — Van ebben min­den. Az anyja ráérősen csámcso­gott fogatlan szájával. — Hiszen meg lehet enni! — Csendesen tette hozzá később: — Tudod, azért egy kis fok­hagymával más volna. Meg az­tán ... ó, ’te jóisten, paprika nélkül. Tudják is ezek. Jókedvük volt a katonáknak. Grisa harmonikázott, vizes po­hárból itták a vodkát. Jurij. egy kopaszra nyírt, cigányké­pű fiú szerezte az italt a szü­letésnapjára. ö úgy teleette magát pirog­gal (a fiatalasszonynak volt igaza, nem hiányzott' abból semmi!), hogy csak lebújt a vackára, és nyomban elaludt. Hajnalban felébredt ő is a készülődésre, da Grisa meg­nyugtatta: aludjon csak. Nekik most indulniok kell a frontra, és amíg visszajöhet érte, gond­ját viselik addig a háziak. Akkor már ágyúztak min­denfelől. Alighogy elmentek Grisáék, az egyik ablakot be­törte a légnyomás. Reggelre a németek vissza­foglalták a falut. — Maradj csak, fiam — mondták neki az asszonyok. Most tegezték először. — Elle­hetsz itt minálunk valameddig. Majd azt mondjuk, rokon gye­rek, a bombázások miatt.., Az a baj, meg sem kérdezte annak a hegyközi falunak a nevét. Pedig volt eszében, hogy megkérdezi, de csak azután, hogy itt is rejtekhelyei készí­tett. És akkor már nem volt rá alkalom. A németek után már másnap nyilasok jöttek, és elővették a sapka miatt. ö volt a hibás. Kellett neki orosz prémsapkában grasszáln: az utcán, a nyilasok orra előtt Egy bilgeri csizmás, fekete egyenruhás nyilas leütötte a fejéről. — Te kölyök! Honnan ez?! Tudta már ő akkor, hogy baj lesz. Elszaladhatott volna — nagy, tohonya ember volt a nyilas —, de csak a sapkát néz­te, a bilgeri orránál, a sáros flaszteron. A nyilas elkapta a karját, f úgy megsszorította, feljajdull. — Gyere csak, te vakarák bolsi, a kurva anyád .. „ — és csúnyát káromkodott. — Korán kezded -a hazaárulást... ö csak vinnyogott a marká­ban, talán nem is a fájdalom­tól, inkább a hirtelen rémü­lettől, amely úgy elfogta, a tér­de megroggyant. Ezek most felakasztják a sapka miatt. A községházi irodán egy kar- szalagos katonatiszt kezdte} vallátni. — Zsidó vagy? — Nem én. Református. — Hülye. Nem a vallásodra} vagyok kíváncsi. Nézzétek csakj meg a családfáját. Segített nekik kigombolni a} nadrágot. — Kinek a fia vagy? — Parázsó Imre. De nemrf idevalósi. — Hát?... Voltak még vagy hatan az! irodán. Amikor a falu nevét' megmondta, az egyik közbe­szólt: — Micsodaa? .. . Hogy ke-} rülsz te idáig? — Miskolcon voltam, aztán l nem ment vonat. Aztán a né- ( ném, a Magda, éppen mene-I kült, én meg eljöttem vele. Az-^ tán ő menekült tovább. — Hová menekült a nénéd?! — Ezt megint a tiszt kérdezte.. De már lohadó méreggel. — Hát Németországba. Né-} metekkel szervezkedett ott ősz-} sze. , De engem aztán nem} messzire vittek. Én ott marad-* lám. } — Hol? * — Azt én nem tudom, hon- j nan tudjam én azt. — Fel már , nemigen akasztják. De a sáp-, kát még elvehetik. — Egy vá- ( rosban hagytak ott. Annyit tu- | dók, hogy a Duna is ott folyik. < De nem Pest az még. — És ez a 'sapka? Megvonta a vállát. Nem vá- ' jászolt. (Folytat fukj Idei MTESZ-program Műszaki nagygyűlés, pálvázatok Elkészült az MTESZ, So­mogy megyei szervezetének és a tagegyesüíletek idei munka- terve. A vaskos dokumentum tartalmazza mindazt, amit megyénk műszaki és termé­szettudományi kérdésekkel foglalikozó értelmisége az adott szervezeti keretekben tesz, vagy tenni akar az idén. Szük­ség van erre már csak azért is, hogy minél tartalmasabb egyesületi élet alakuljon ki, de szükség van a műszaki-tudo- mányos közélet színvonalának, a legkorszerűbb és legszüksé­gesebb információk megfelelő áramlásának biztosítása miatt is. Mindezeken kívül azért is szükség van egy pontosain ki­munkált, .részletes tervre, mert — mimt írják — az »előző években kialakított gyakorlat­nak megfélelően ez évben is segítséget kívánunk nyújtani párt- és állami szerveinknek a gazdasági és tudományos éle­tet tárgyaló előterjesztések készítéséhez.« Az MTESZ megyei szerve­zetének és a tagegyesületek programja tovább gazdago­dott Érdekesnek és minden­képpen figyelemre méltónak látszik a nagy rendezvények sorában az a konferencia, amelyet márciusban tartanak majd a gazdságtalan termelés csökkentésének megyei ta­pasztalatairól, a közgazdasági társasággal közösen. Két hó­nappal később kerül majd sor a kis- és középvállalatok fej­lesztésével foglalkozó újabb konferenciára. A tagegyesüle­teket közvetlenül is érinti majd az a rendezvény,'"amely­re szeptemberben kerül sor, s melyen a szakemberellátásról és az ezzel kapcsolatos megyei feladatokról tanácskoznak. Ehhez a témakörhöz is csat­lakozik az a műszaki nagy­gyűlés, amelyen Somogy me­gye műszaki értelmisége vesx részt. Feltehetően szó esik e népes réteg legaktuálisabb gondjairól, a munkahelyi fel­tételekről, az ismeretszerzés és -felhasználás megyei csa­tornáiról is. Az új óv első hónapjában — tehát a napokban — új tag- agyesüliettel nő az MTESZ- szervezetek száma: hamarosan várható aiz Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesület Somogy megyei csoportjának alakuló ülése. Továbbá rend­szeresen (az idén háromszor is) összeül az igazgatók, fő­mérnökök klubja, ahol a so­mogyi gyárak, üzemek terme­lési, szervezési és egyéb gond­jairól cserélhetik ki vélemé­nyüket közvetlen formában a vezetők. Ezenkívül a mozgalmas egyesületi életet belföldi ta­nulmányutak és tapasztalat­cserék, gyárlátogatások, nem­zetközi cserelátogatások, pá­lyázati felhívás (Somogy gaz­daságának fejlesztésével kap­csolatban) is gazdagítják. A tagegyesületeftóben külön munkatervek részletezik az idei tennivalókat. Háziboltok a külterületeken (Tudósítónktól.) A lengyeltóti áfész sok gon­dot fordít a községektől távol levő települések lakóinak el­látására. így építettek például boltot Vári-hegyen, Beslia- hegyen, Barát-hegyen, Puszta- berényben, Pusataszentgyör- gyön. Legutóbb két puszta — Mamócs- és Béndek-puszta — ellátásának1 megszervezéséről hallottunk. Mindkét települé­sen háziboltot hoztak létre. Lengyeltótitól 4 kilométer­re, a Biatlatonboglári Állami Gazdaság szőlőrengetegének közepén van az újjáépített puszta, Mamócs. Tizennyolc csalód él itt júliustól szeptem­berig idénymunkásként. A gazdaság üzlet- és raktárhelyi­séget, az áfész 30—35 ezer fo­rint értékű árut adott ide. Boltosuk, Schmide Ferencné, barátságos asszony. Fél év alatt megszerette az üzletet, őt pedig szívébe zárta a nagy csa­lád, a puszta. Lengyeltóti—Hács. Eddig van kövesút, azután még négy kilométer. Hegyes-völgy es vi­dék. Mbgyoró- és diófaerdők között Béndek-puszta. Ez is az állalmi gazdaság üzemegysége. Kevés család lakik itt, de vagy fél kilométerre a pusztától még 10—15 család él elszór­tan. Az állami gazdaság és az áfész megállapodott az itteni lakosok ellátása érdekében. A bolthelyiséget itt is a gazda­ság adta, az árut a szövetke­zet. Lenhoffer Jánosné a bol­tos. A szükséges árut — 20— 25 000 forintnyit ad el havon­ta — az állami gazdaság sze­kerén hozzák a hácsd boltból. Mondhatná bárki, nem nagy dolog az egész, de mintegy 100 laikos helyzetén, árube­szerzésén könnyít a házibolt. Felhívás ! TECHNIKUS MINŐSÍTŐ VIZSGÁRA. Értesítjük a mezőgazdasági szakközépiskolát végzetteket, hogy szőlőtermesztő és feldolgozó szakon 1973-tól kezdődően TECHNIKLSMINÖSÍTŐ VIZSGÁT lehet tenni. A Dunántúlon a fenti szakágban a vizsgáztatást a BALATONBOGLÁRI KERTÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA szervezi. Az ez évi vizsgára a jelentkezés határideje 1973 MÄKCIUS 31. KERTÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA 8630 Balatonboglár, Szabadság u. 41. (153705)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom