Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

M4 DA CH ÍA rend reutasított képviselő S zázötven évvel ezelőtt, 1823. január 21-én szü­letett az egyik legnagy­szerűbb és legnépszerűbb drá­mai költemény, Az ember tragédiája írója, Madách Im­re. Ahogy kortársai, úgy Ma­dách sem tudott ellenállni a kor politikai, társadalmi, filo­zófiai, irodalmi szellemének és azt belesűrítette élete fó művébe. A drámát a Nemzeti Szín­ház — Paulay Ede rendezésé­ben — 1883-ban adta elő elő­ször, hallatlanul nagy siker­rel. Azóta mór több mint 900-szor került színre. Nem­csak itthon, külföldön is nagy sikert aratott. Jellemző, hogy 18 nyelvre fordították lé, töb­bek között németre, angolra, oroszra, cseh re, franciára, olaszra, románra. Miként a kor áramlatainak, Madách egyéni életének is­merete Is szükséges ahhoz, hogy Az ember tragédiáját megismerhessük, el ne téved­jünk az ellentmondások, a kü­lönböző eszmék, áramlatok, leifogások kuszáit szálai kö­zött. A jogot végzett Madách a szabadságharcban betegsége miatt nem vehetett részt, le­verése, bukása annál jobban sújtotta. Kossuth egyik titká­rának, Rakóczy Jánosnak me­nedéket adott, ezért egy évig foglya volt a Neugebaudénak, az Űj épületnek. Hazatérése után otthonában sem talált nyugalmat, házassága felbom­lott (Egy fiuk született 1848- ban, Aladár.) Mindehhez hoz­zájárult bátyjának Pálnak, a szabadságharc hős harcosának tragikus halála, majd nővéré­nek — Balogh Károlynénak —, sógorának és unokaöccsé­nek megdöbbentő, kegyetlen meggyilkolása Mindezek nyomot hagytak borúlátó, pesszimista lelkületéíben, s az elnyomás, Haynau, majd Bach korszakának sötétsége, az esz­mék, ellentmondások, kéte­lyek, feleletek, válságok, töp­rengések — mind hozzájárul­tak költői világképének, ví­vódé költészetének kiteljese­déséhes. Az ember tragédiájának tárgya az emberi élet célja, s hőse: az Ember. Az meberi nem megszemélyesítői, Ádám, a férfi és az asszony, Éva, ki hol a romlás, hol a menek­vés okozója, hol meg két arc­ban játszik — mint a párizsi jelenetben. Ádám a férfias hit, s Éva a mozgékony hajlé­konyság, Lucifer a konok ta­gadás. Ő.shordozóía. hármas Lucifer veze­tésével aki az első lázadó az Űr ellen — álomlátóként vonul végig az egész történelmen, hogy meg­keresse megtalálja az emberi boldogulás magvát, ágyát. El­indulnak az elvesztett Éden- ből, hogy azután Egyiptomban a fáraók világa kiábrándítsa őket a milliók feletti uralom vágyából: »Mit ér a dicső­ség (Mit egy személyben ér utol az ember) Miijók' veszté­vel és miijók jajával.« Athén­ben egyszer Vivátot, másszor halált kiált a kriszposzi tö­meg; Bizáncban vaksötét a keresztény buzgóság. A tu­dományt Kepler sorsához kö­tik, a forradalmat Dantoné­hoz: a tömeg felemeli majd ledönti őt, s vele a háladást szolgáló forradalmat is. Lon­don kalmárszelleme, amely »•szép a magasból, mint a templomének«, vagy mint »kéjhölgy tül a szemérem szó­zata«, és az egyre erősödő kapitalista verseny féktelen­sége arra indítja a hármast, hogy a kor eszméivel a fa­lanszterbe tekintsen, ahol az értelmetlen egyhangúság szürke számokat szül. A világ­űrben rohanva is a nagy kér­dés feleletére várnak: »-Előbb való-e rózsánál az illat, (Alak a testnél, s napnál a sugár?«. A földre visszatérve a kihűlt Egyenlítőn meglátják a vege­táló eszkimók sivár, talajta- lan életét, és Ádám most már kétségbeesve kéri Lucifer se­gítségét, hogy »vezess a jö- vőmbül a jelenbe vissza ... « Ádám álmából felébred, te­le keserűséggel, kiábrándult­sággal. Lucifer bíztatására már majd leveti magát a ma­gas sziklafalról, amikor meg­tudja Éva anyaságát, s ez visszatartja a haláltól. A 15 színiből álló műben Madách kora filozófiai, társa­dalmi. természettudományi eszméit, ismereteit foglalta össze a legjobb tudása sze­rint. Az Európa-szerte meg­hiúsult, elfojtott forradalmak, az utat kereső utópista szoci­alizmus, a magyar nemesség forradalom nélküli jobb élet utáni vágya, a kettős — ha­zája és családja — katasztró­fa pesszimisztikus hatása alatt érlelődtek benne a kü­lönböző korok főeszméi és az azokat erőteljesen megjelení­tő személyek. A múlt fő irá­nyait, a jelen antagonisztikus problémáit feszegeti: kérdez, felel, találgat, de a jövőbe mu­tatni nem tud. »-Kész kom­mentálni a nagy tetteket, (De megjósolni hivatása nincs.«) A szabadságharc bukásán ke­sergő, magábaforduló, nem- zetieskedő Magyarország hi­ába keresd az emberibb élet­hez az utat, ha abból a tö­meget, a forradalmat kire­keszti. Hiábavaló az emberi­ségnek az elvesztett Éden utá­ni sóvárgása, ha a való más, mint az álom, ha a tett gyen­gébb, csak halvány, torz ár­nyéka az akaratnak, ha a je­len levegőtlen sivársága, a jövő ködös kilátástalansága elhalványítja a múltból kí­vánt — csak könyvből ismert — kétes boldogságot. A ro- mantizmus korszakában Ma­dách realitása így is kiemel­kedő. » m idách Imre alig . múlt iVA negyvenéves, amikor meghalt. Rövid élété­ben a miértekre, hogyanokra nem tudott válaszolni, de a megoldást szenvedélyesen ke­reste. Az ember tragédiája a magyar drámairodalom klasz- szikus alkotása, méltán foglal helyet a legelsők között. Bizta­tásként, Intelemként ma is sokszor halljuk befejező so­rát: »... ember küzdj és bíz­va bízzál.« Géczán Gyula Rangért, pénzért sem tett áruló CSEHll JÓ­ZSEF neve, ha­zaszeret étből fakadó bátor tette most> 50 év után lett is­mertté. Egyet­len volt az el­lenzéki képvi­selők között, aki 1922-ben — alig három esztendővel az 1919-es Ma­gyar Tanács- köztársaság után — Petőfi szellemében a köztársaságot éltetve magá­ra vonta a nép hatalmától még mindig reszkető ural­kodó osztály, a grófok, her­cegek, föld- birtokosok ha­ragját. Akkor rendreutasí. tották. Arról azonban, hogy mi lett a ké­sőbbi sorsa, és honnan indult ez a Petőfi magyarságáért lel­kesedő képviselő’ kevesen tud­nak ... Csurgó, Kossuth Lajos utca 69. Kicsiny házikó, látni, hogy régen építhették. Hajlott hátú, fekete ruhás, kend ós néniké tipeg elénk. — Özvegy Pókos József né született Cserti Katalin? — Igen, én vagyok... — Bátyjáról és a családról szeretnénk hailiiaini... — Itt éltek szüléink Csur­gón. illetve akkor még a kö­zeli Sarkadon, amely később kapta a Csurgó-Alsók nevet. Ebbe a házba csak 1912-ben költöztek a szüleim. Édesapám kisparaszt volt, néhány hold földjén gazdálkodott. Bátyám is korán megismerte a kisem­berek, a szegényparasztok ne­Cserti József feleségével A költő «tflletésének ju­bileuma különleges feladatot adott az irodalmi színpadok­nak. Ezt tükrözte a kaposvári bemutatószínpad legutóbbi műsora, melyben Petöfi-össze- allításokat láthatott a közön­ség. Szándékosan nem írom, hogy szakmai közönség, mert — éppen a »szakmai« vita kap­csán írom le — a műkedvelő művészeti mozgalmat az kü­lönbözteti meg minden más­tól, hogy nem szakma . - Ha »szakmäskodni« kezdenek, ha egy csoport színháziasít ani kezdi magát, akkor kilépett a számára rendelt mezőnyből, és előbb utóbb válságba jut. Erre volt már példa. Saját mező­nyében azonban nagyon szép küldetése van, kiteljesedhet, közönséget teremthet, s leg­alább olyan izgalmasat csinál­hat, mint egy színház. Erre is volt példa — éppen az emlí­tett műsorban. Ez egyben azt is tanúsítja — a tavalyi művé­szeti szemle ugyancsak tük­rözte ezt —, hogy a műkedvelő csoportok némelyike már jóval túljutott a babusgató, biztat- gató, óvatoskodó vállveregeté- sen. Olyan műsorokkal állnak a közönség elé, amely véle­ményalkotásra késztet; vitára vagy lelkes igenlésre. Vagy mindkettőre egyszerre. Komor István színházigaz­gató — a darabok felkért bírá­lója — nem veregetett vállon senkit, keméhy bírálatot mon­dott, és igazságosat. A legizgal­masabb szerinte is a műsor­összeállítás. Jó alapállás ez a vitához. Sőt, jó ötlet is a to­vábbi hasonló rendezvények­hez. Ahelyett, hogy keresztül- kasul elemzik a látottakat, ér­demes lenne egy alapállásból, egy szempontból megbeszélni a produkciót. Minden »szakmai­ság«; színpadi öltözet, beszéd- technika és egyéb fontos és kevésbé fontos kellékek tagla­lásán túl — az igazán lényeges: milyen Petőfi-müveket ötvöz­nek műsorrá és hogyan. Jegyzetek a bemutatószínpadról PETŐFI ARCAI A József Attila irodalmi színpadot egy lehetőleg teljes Petőfi-portré megrajzolása ve­zette. .. Szerelmi költészet, a barátság művészi szálai, a né­pies versek és a népi líra. Nagy feladat, sikerre viteléhez fiatal még az együttes. Keve­sebbet kellett volna markol­niuk, teszem azt Petőfi humo­rát — több sikert értek volna el. Vitát és lelkes igenlést emlí­tettem. Győri Attila műsora láttán erre kényszerülök. Me­rész volt a vállalkozás és ko­rántsem azért, mert egymaga állt ki a pódiumra. Aki annyi­ra képes lebilincselni hallgató­ságát, mint ő, nyugodtan meg­teheti ezt. Még másfél órában is. Azért volt merész, mert olyan Petőfit próbált megidéz­ni, amilyet eddig kevesen. A tépelődőt, a viaskodót, az el- borulót,' az ágálót, és mindezt szinte versek nélkül. És mind­ezt a teljes arc megvilágítása nélkül, naplórészletekkel. Csak bizonyos arcvonásokat fürde­tett meg a reflektor fényében, a Kossuthtal, Klapkával, Ma­darásszal vitázót, katonabü­rokratákra vicsorgót. De elra­gadta a merészség. Igaz, úgy­mond: ő arra épített, hQgy a többi Petőfi »arcvonás« már él a köztudatban. Ha most megkérdezném Győri Attilától, hogy eléggé él-e a köztudatban a többi Petőfi-arcvonás, any- nyira-e, hogy már nincs ten­nivalónk, nem bizonyos, hogy igennel felelne. Csupán ezért vitázom az egyoldalúsággal, egyébként szeretem műsorát. Szeretem azt, hogy mer nagy­ra vállalkozni, sőt hirdeti, hogy Petőfivel kapcsolatban csak nagy dologra érdemes vál­lalkozni. Előadásának néhány pontján igazi hús-vér forradal­már áll előttünk, töprengései­vel, mindennapos küzdelmével. Ez a »véletlen« teremtette hir- telenében összeállított műsor A FanóanmAás KisnfqMl némi szerkesztés, kihagyás és kiegészítés, dramaturgiai fésü­lés árán alkalmas arra, hogy nagyobb közönség előtt, másutt is — Petőfi igazi ünneplésének szép példázata legyen. A Fonómunkás Kisszínpad Petőfi-összeállítása olyan él­mény volt számomra, hogy nemcsak a két másikkal vetem össze, hanem az általam látott valamennyi Petőfi-műsorral. Versek, levelek, viták, népda­lok ügyes szerkesztése, gondos egybeépítése. A rendező-össze­állító: Vértes Elemér. Fiatalok jönnek a színpadra, kezükbe^ virág. A deszkából ácsolt pót dium körül minden szó, min­den gondolat a harcos, a sze­relmes Petőfit idézi. Számukra ezt jelenti. Jó, hogy ezt jelenti. Meghatottan vettem tudomá­sul, hogy virággal a kézben akarnak tisztelegni emléke előtt, hogy át akarják élni egy általuk rögtönzött és nagyon fegyelmezett forradalmi játék­ban, a harcos égő tüzét, a sze­relmes fájdalmát; elszakadá­sát, kapaszkodását, a forradal­már vitáit, az anya keserűsé­gét. Minden adott hozzá, hogy ezt tegyék. Színes és gazdag a versmondás, mozgékony a já- télkkészség, és ami a legtöbb: nagyon őszinte a Petöfi-szere- tetük. Ez hatja át a Szeretlek kedvesem tolmácsolását és ez a Kossuth-nótát is. Ez a műsor képviseli me­gyénket szombaton a Szóljatok szép szavak Petőfiről területi elődöntőjén Pécsen. Úgy vélem, méltó igényességgel és jogosan várható sikerrel. Tröszt Tibor héz sorsát, életét, s azokért harcolt egész életében. Most lenne 85 esztendős, ha élne ... Cserti József 1887. novem­ber 25-én született. Megindultan hallgatom öt évvel fiatalabb húgának. Kati néninek visszaemlékezését, aki november 23-áin ünnepelte 80. születésnapját. Szellemileg azonban még ma is friss, ele­venen emlékszik bátyjára, a régen történt eseményekre. — Bátyám itt; Csurgón vé­gezte ed a tanítóképzőt. Már egészen fiatal gyerekkorában lelkesedett Petőfiért, nagyon sodr versét kívülről tudta. Is­kolái elvégzése után Madocsá- ra, Bicskére került rövid idő­re. majd Lovasberénybem lett tanító. Itt csatlakozott a kis- < , özvegy L-or.xjs Józseíné Cserti Katalin ezután arról be­szélt' hogy mennyi pénzébe került bátyjának meg a csa­ládnak, hogy a képviselőség­gel járó terheket fedezni tud­ják. Egy ellenzéki képviselő nem számíthatott senkire, hi­szen akikért küzdött, azok ma­guk is olyan nehéz helyzetben voltak, hogy nekik kellett a tá­mogatás. — Kölcsönöket vett fel é- js_ apám és a bátyám is. Pedig, ha elfogadja a felajánlott tan- felügyelői állást, ami m ja- sabb fizetéssel, nyugodt ubb munkával jár, akkor meg­szűnnek az anyagi gondok. Azt kérték tőle, mondjon le az el­lenzékieskedésről, a nép köré­ben élvezett tekintélyét for­dítsa az uralkodó osztály, a kormánypárt javára, ö azon­ban rangért, pénzért sem lett áruló. Sőt, amikor a kisgazda- párt a kormányt támogatta, kivált, s másik ellenzékhez csatlakozott. Gyűlölte a grófo­kat, a földbirtokosokat, s ami­kor kibuktattálk a parlament­ből, fiatalon, alig több mint negyvenesztenóős korában in­kább nyugdíjaztatta magát, visszavonult az édesapám által vett kis sízőlőbirtakra. s ott dolgozgatott egészen haláláig. Kapcsolatot alig tartott az em­berekkel. Lovasberényben halt meg 1952 májusában, ott temették el... Ennyit tud bátyjáról, Cserti József képviselőről mondani özvegy Pókos József né szüle­tett Cserti Katalin. Hiszen ő Csurgón, bátyja pedig Lovas - berényban élt. Él azonban még a képviselő özvegye és egyik leánya Budapesten. S bizonyá­ra élnek még egykori tanítvá­nyai közül sokan, akik többet is tudnának mondani. Ezért kívánkozik még ide egyik Kaposváron élő rokoná­nak, ár. Falusi Dezsőnek, a Gárdonyi Géza Általános Is­kola igazgatóhelyettesének visszaemlékezése is. J Kati néni emlékezik gazdiapért ellenzékéhez, s vá­lasztották meg országgyűlési képviselőnek. Fényképeket szed elő. Mu­tatja bátyját és feleségét, abban az időiben, amikor kép­viselő lett. — Sokáig őriztem a pnog- rambeszédét... A paraszto­kért, a kisemberek sorsának változásáért harcolt. Ma is em­lékszem, milyen btiszikón új­ságolta: ő a legfiatalabb a képviselők között, s mégis a legnagyobb szavazattöbbséget kapta. — Beszélt-e a családnak képviselői munkájáról? — Nemcsak beszélt, hanem a gyakorlatban is megmutat­ta, mit jelent ez a munka. Édesapámat és engem is ma­gával vitt egyszer a parlament ülésére, nem szégyellt bennün­ket, hogy egyszerű parasztem­berek vagyunk. — Meddig voll képviselő? — Pontosan nem tudom. Hat vagy nyolc esztendeig. — Ami­kor 1922-ben Petőfiért lelke­sedve a Miagyar Népköztársa­ságot éltette, maga ellen fordí­totta a többi képviselő meg hi­vatali feletteseinek haragját. Fokozta ezt az is, hogy parla­menti felszólalása után felesé­ge Lovasberényben vörös szeg fűvel fogadta, azt tűzte kabát­jára. Más nem is kellett még. — Nagyapám házában gyak­ran találkoztunk. Én egészen fiatal gyerek voltam, de jól emlékszem Petőfit, 1848-at magasztaló lelkes szavaira. Nagyapámnak volt egy Pető- fi-szobra, azzal játszogattam. Józsi bátyám egyszer elkérte. Nagyapám ezekkel a szavak­kal adta neki: »Vidd csak, Jó­zsikám, téged illet meg a leg­jobban ...« A fővárosi Operaházban, a Petőfi születése 150. évfordu­lójának alkalmából rendezett díszünnepségen Aczél György, aiz MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára fel­elevenítve az 1922-es parla­menti üliésen történteket, így szólt róla: »Egyetlen baloldali képvise­lő (megérdemli, hogy elhan­gozzék a neve: Cserti József) közbekiáltására — »Éljen Pe­tőfi szelleme! Éljen a köztár­saság!« — zűrzavar, botrány tart ki: 1918 és 1919 szellemé­vel együtt kiutasították Pető­fit is az úri törvényhozás há­zából.« Cserti József szülőháza ma is áll még Cslirgón, a család távoli rokonai élnek benne. Megérdemli azt is. hngv a ház talán márványtábla hirdesse hazaszeretetét• bátor kiállását! Szalai László Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom