Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

Egy brigád kezdeményezése

Megszerettetik az olvasást

Az asztalin jókora halom könyv. Üt leírások, történelmi, háborús és olyan kalandregények, amelyek fiatalok kezébe valók.

— Mi lesz a sorsuk ezeknek a könyveknek?

— A napokban adjuk majd át a Magyaratádi Általános Iskola tanulóinak.

— Honnan az ötlet, s a regényeket honnan szerezték?

— Sokat töprengtünk azon, hogy szocialista brigádunk mit tehetne az ifjúság nevelése, tudatának formálása érdekében. Arra gondoltunk, ha néhány fiatal kezébe olyan könyvet adnánk, amivel segítjük az olvasás megszerettetését, ezzel társadalmi és egyéni érdeket is szolgálnánk. Hiszen a művelt, olvasott ember hasznosabb tagja a társadalomnak, jobban helyt tud állni az életben is. Ezért határoztuk el, hogy pénzt gyűjtünk össze, ebből könyveket veszünk, s minden brigádtag erre a célra adja az otthon már kiolvasott, »fölöslegessé« vált könyveket. Kértük fiókunk többi brigádjától, ők is

segítsenek, hogy minél több könyv gyűljön össze.

Takács Mihályné, a Somogy —Zala megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat vegyi fiókja Hámán Kató szocialista brigád vezetője tájékoztatott erről.

Követésre méltó kezdeményezés, talán mozgalommá is válhat. S hogy karácsony előtt, a nagy forgalomban tudtak időt szakítani, ez külön elismerést érdemel. A Hámán Kató brigád tizennégy tagja a számlázásban, illetve az értékesítésben dolgozik. Nekik kell a vevőkkel foglalkozni, s nem mindegy, hogyan bánnak velük.

— Azért is alakítottuk meg 1963-ban a szocialista címért küzdő brigádunkat, hogy a vevőket kulturáltan és gyorsan kiszolgáljuk. Vállaltuk a mintaterem állandó berendezését, a számlák napra való elkészítését, s azt, hogy az új áruk érkezéséről vevőinket azonnal értesítjük. Ezenkívül a fiók környékét parkosítottuk, valamint az irodákat virággal díszítet tűk — mondja a brigádvezető.

Több mint hatezer féle árucikket kell ismerni, ajánlani a fiók dolgozóinak, a Hámám Kató brigádnak is.

Nem könnyű ez a munka, hiszen előfordul, hogy egy- egy keresettebb cikk gyorsabban elfogy, s akkor is tudni-kell helyette hasonlót ajánlani.

— Két esztendővel ezelőtt a 'iókok közötti munkaverseny- >en elsők lettünk, elnyertük - Kiváló fiók kitüntetést. Ez szocialista brigádjaink lelkiismeretes munkájának az eredménye. S az is, hogy idei 184 millió forintos tervünk teljesítését december közepére befejezzük, az év végére elérjük a 190 milliót, ami 26 millióval magasabb a tavalyinál — mondotta Pál János, a vegyi fiók igazgatója.

Több brigádtag, Boldog Sán- dorné, Gombos Gusztáváé,

Takács Mihályné brigádvezető a könyveket csomagolja.

Borka Mihályné és a brigádvezető, Takács Mihályné eddigi munkájáért már megkapta a Elváló jelvényt.

Készítik a csomagokat, de flotté minden könyvbe beírják: »Szeretettel a Hámán Kató szocialista brigádtól.«.

A magyaratádi iskolások is bizonyára olyan örömmel és szeretettel veszik majd kezükbe ezeket a könyveket, mint ahogyan ezt a brigád nekik adja.

Sz. L.

Rendezik a mintatermet.

Epytöbb figyelmet érdemlő állattenyésztési ágazatról

4 közelmúltban beszámoltunk róla, hogy a

Gyapjú és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsége mintegy 280 tonna gyapjút vásárolt meg a juh tenyésztőktől az idén, s arról is írtunk, hogy a kirendeltség ebben az évben csaknem 22 ezer bárányt exportál, ami a terv jelentős túlteljesítését jelenti. Arról is hallottunk, hogy a megye több termelőszövetkezetében is fejlesztették a juhá&zatot, vagy •"éppen most akarják fejleszteni, s ez az állattenyésztési üzemágon belül ennek az ágazatnak .az eredményessége mellett szól: az elhatározásra nyilvánvalóan a tapasztalatok sarkallják a gazdaságokat.

Hol tart Somogy a juhtenyésztéssel, és melyek az ágazattal kapcsolatos időszerű feladatok: erről kaptunk tájékoztatást a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőségen Tolnai Gyulától. Elemző értékeléséből kitűnik, hogy ez a látszólag jelentéktelen állattenyésztési ágazat jelentős exporttermékeket állít elő, és számottevő bevételt biztosít a gazdaságoknak gyapjú- és bárányértŐkesitésbaL

— Megyénkben az állomány

1968-ig egyenletesen fejlődött, aztán — különösen az anya- állománynál — fokozatos csökkenés következett Főként az állama gazó«oknál volt számottevő a visszaesés: 1963- ban mé’ csaknem 15 ezer, tavaly pedig már csak alig több mint 4 ezer volt az anyaállatok száma ezekben a mező- gazdasági nagyüzemekben.

Ugyanakkor a termelőszövetkezetekben a növekedés aránya meghaladta az országos átlagot is, de nem olyan mértékben. ahogyan az állami gazó ágokban a csökkenés alakult.

— hogy az á<*aza(

í o'.'.',-1 c.íyí, javuttn»

Veti az ádnTná’-'-t _ Zoff**» Tnt-nní

— Javítani kell az állomány szaporasáeát. húsformáit,

súlygyarapodását és tákar- mányértékesítő képességét. —

I Mindezt indokolja egyebek között az a lehetőség; amelyet a külföldi elhelyezés kínál. A juhtenyésztés jövedelmezőségét lényegesen fokozni csak a húsbevétel növelésével lehet. A hízott- ós tejesbárányok zömét Olaszországba és Francia- országba exportálják, sőt a múlt évben bővült a piac, ugyanis az NSZK, Spanyolország és Svájc is szívesen vásárolja ezt az árut.

Korszerűsíteni az állományt Mit foglal magába ez a cél?

— Intenzív tartás mellett anyánként évi 1,8—2, extenzív tartásnál 1,2—1,3 bárányt, s az egy anyára eső szaporulat 15— 20 százalékkal növelhető, ha az állományt megjelölik, a tenyésztési adatokat pontosan följegyzik, és a meddő állatokat rendszeresen selejtezik.

A törzstenyészetekben

ugyancsak az állomány korszerűsítésére az utóbbi években következetesen alkalmaznak német húsmerinó tenyészállatokat. A balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezetben kiváló eredményeket mutattak ki, de az alkalmazott módszer a megye más juhá- szataiban is kedvező tapasztalatokat hozott. A hizóbárá- nyok ' húsfonmáival, napi súlygyarapodásával ugyancsak elégedettek, 27—35 kilós súly közötti értékesítésük jól kifizetődik a gazdaságoknak. \ gyapjúértékesítési eredmények is megfeleltek a várakozásnak: emelkedett a fésűsgvapjú aránya, javult a gyapjú színe, tisztasága, szálátmérője.

Mindez a juhászat eredményeinek a növelését mutatja. A korszerűsítés anyagi haszonnal jár. hiszen a juhok értékesítésénél mozgó árak vannak életben — ezek az év végi és az év eleji hónapokban a legmagasabbak, de nyáron is iók, és valamennyi juhászattal rendelkező gazdaság úgy időzítheti a bárányértékesítést. hogy a számára legkedvezőbb időszakban adja át az j árut. tehát akkor, amikor leg- 1 többet kap érte.

Téli felkészülés a MÁV Pécsi Igazgatóságán

A tél minden esetben próbára teszi a közlekedést. Hátráltatja és késlelteti az áruk eljutását rendeltetési helyükre, s ilyenkor bizony a közlekedés dolgozóira különleges teher hárul. S, hogy a téli munkák sajátos megterhelése ne. legyen az elviselhetőnél nagyobb, már az ősz folyamán — sőt nyáron is — el kell kezdeni a télre való felkészülést

így történik ez a MÁV Pécsi Igazgatóságán is. Már a nyár végén számba vették azokat a munkahelyeket és berendezéseket, amelyeket az utasforgalom és az áruszállítás érdekében a. téli forgalom előtt rendbe kellett hozni és fokozatosan gondoskodtak javításukról, elkészítésükről. Hasonlóképpen felülvizsgálták a vasúti dolgozók munkahelyeit és munkaeszközeit is. Így még a tél beállta előtt megszervezték az állomások váltóinak védelmét a fagy és a hó ellen. Rendelkezésre állnak már az állomásokon a különböző vegyszerek, az ipari só és a fagyálló olaj.

A vonalak mentén már csak a »havat várják« a hófogó rácsok, amelyek az igazgatóság területén hatvannégy kilométer hosszúságban védik a vonalakat a csapadéktól. Ezenkívül sok kilométert tesz ki a hó védő erdősávok rendszere. A legveszélyeztetettebb szakaszok Somogy megyében a Szigetvár—Kaposvár, a Kaposvár—Siófok és a Középrigóc— Harkányfürdő vonalait.

A hatékony hó- és fagyvédelem manapság már nem képzelhető el nagy teljesítményű munkagépek nélkül. A bázisállomásokon — Somogybán Kaposváron, Barcson és Scxmogyszobon — már készen áll egy hőlégsugaras hóolvasztó, két hómaró, húsz egyéb hókotró és hóeke, továbbá huszonnyolc más egyéb, a hó elleni küzdelemre alkalmas gép. A gépek kezelőszemélyzetét megfelelő oktatásban részesítették.

A megtett intézkedések mellett azonban a természet erőivel a gépet vezető ember veszi fel a harcot. Róla gondoskodni, talán a legfontosabb feladat. Az igazgatóságon erre is gondoltak: megfelelő melegedő helyiségek, meleg téli ruházat, védőétel és -ital, fűtött, kényelmes szálláshely várja őket. S ezek után most már az időjárásé a »szó«.

A nagybajomi erdészetnél

A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagybajomi erdészetének irodájában találkoztunk Kmoskó András erdőmérnökkel, az erdészet vezetőjével és Nádai János vezető könyvelővel.

A falon függő térképet nézegetve és érdeklődve tudtuk meg az alábbiakat:

— Az erdészet mintegy 6700 hektár területű, amelyből 100 hektár a szántóföldi mezőgazdasági hasznosítású. Ez részben illetményföld, részben itt termelik meg az erdészet ló- fogatának a takarmányt. Akiknek ugyan jár; az illetmény- föld, de nem igénylik, azok a kollektív szerződés szerint pénzbeli térítést kapnak.

— Hány munkást foglalkoztatnak?

— Mintegy 130 az állandó szerződött dolgozónk, akikre mindenkor lehet számítani. Kampánymurikák idején azonban 220—250-en is dolgozik erdészetünk területén.

— Hánv kerülete van az erdészetnek?

— Húsz. Meg két MÁV rakodóhely Meszbegnyőn és Kis- |

i korpádon, valamint 10 kilómé- : I tér hosszú iparvasúti rakodó. I

— Mekkora az évi termelésük?

— Mintegy 36 ezer köbméter, amelynek 60—65 százaléka iparú fa, a többi tűzifa, melyet az ütemterv szerint termelünk.

— Ilyen nagy termelés mellett bizonyosan rendszeres telepítés és gondozás is folyik.

— Természetesen. A szükségletnek megfelelően, évente 150—250 hektár új telepítést végzünk. A csemeték 90 százalékát magunk állítjuk elő — fenyő és tölgyet — a mesztegnyői és a kutasi kerület csemetekertjeiből.

— Az erdészeti munka eléggé balesetveszélyes. Hogyan áll az erdészet e téren?

— Védőruhával, védőíölsze- reléssei elláttuk dolgozóinkat. Éneikül senkit nem engedünk dolgozni. A munkavédelmi oktatás, a biztonsági szemlék rendszeresek, ezek megfelelő dokumentálása is megtörténik. Főként ennek köszönhető, hogy balesetünk hosszú idő óta nem volt

8- X

Tartalék

»

H

a tudnáfn, hogy mennyi tartalék rejlik bennünk, a világért sem titkolnám el Önök előtt. Megírnám például egészen pontosan, hogy melyik üzemben hány munkaóra veszik kárba a rossz szervezés vagy anyagellátás miatt, s ez hány milliótól foszt meg bennünket egy évben. Felsorolnám, hogy a drága pénzért vett gépek vagy óriásdaruk — amelyekre szinte évtizedig vártunk —, hol és milyen tetemes veszteséget okoznak csak azért, mert különböző okokból nem használjuk ki őket. És egyáltalán: mennyivel gazdagabb lehetne az ország, ha képletesen és a valóságban is keményebben fognánk a szerszám nyelét. Kérem, ne szóljanak közbe, tudom, hogy beszéltünk ár erroL Nem akarom ismételni önmagam. De azt hiszem, Önök is belátják: a fegyelem, a munkamorál erősítése kulcskérdés, s ha gyakori hangoztatása unalmasnak tűnik, az csak azért van, mert nem túlságosan fűlik a fogunk a változtatáshoz. Pedig a jólét forrása a munka.

Miért van az, hogy a tartalékokat mindig az államkasz- szában keressük? Miért gondoljuk, hogy az emberek tartalékpénze az OTP-ben van, s a szalmazsák már nem rejteget semmit? Miért nem gondolunk arra többször, hogyha gyorsabb fejlődés, az anyagi javak óriási tartaléka tulajdonképpen bennünk van? Akaratunkban, alkotó szellemünkben, szívünkben és két karunk erejében, szenvedélyünkben, odaadásunkban és fegyelmünkben.

S ha már itt tartunk, hadd mondjak el Önöknek egy kül- országi tapasztalatot. A napokban Lengyelországban jártam, ahol talán még a miénknél is több mondani- és tennivalója van a vezetésnek és a lakosságnak ez ügyben. Hallhattak róla: a múlt év végén országos mozgalmat indítottak lengyel barátaink. Kezdeményezésüknek érdekes »címet« adtak, így szól: Keressük a húsz milliárdot! És higgyék el, nem azért keresik, mintha elveszítették volna valahol. Megvolt eddig is. Ha szabad úgy mondani: felbecsülhetetlen értékű, szunnyadó tartalékként.

A mozgalomról ma már a kisdiáktól az aggastyánig mindenki tud ebben a harminchárom milliós országban. Kiderült vagy sejtik azt is, hogy többet találtak, mint amennyit kerestek. Röviden arról van szó, hogy az éves terv teljesítésén felül 20 milliárdot ajánlott föl a munkásosztály, ők vállalták, ők kezdeményezték ezt az akciót. És ne higgyék, hogy »csak« a munka megjavítása, »csak« a fegyelem megszilárdítása, »csak« a jobb munkaszervezés volt az érteljne ennek a mozgalomnak. Ügy vettem észre: az ő számukra is hallatlan jelentőségű, hogy az egész társadalmat be tudták kapcsolni országépítő programjuk megvalósításába. S hogy egyetlen év erőfeszítése nyomán is sokkal jobb az áruellátás Lengyelországban, hogy több az élelmiszer, hogy nőtt a munkások és alkalmazottak keresete, hogy elégedettek az emberek — ez már csak természetes. Hiszen ők teremtették meg a feltételét.

Amikor a LEMP Központi Bizottságának székházában jártam, elmondták, hogy a plusz teljesítmény értéke megközelíti a harminc milliárdot. (Ezt másutt csak találgatták akkor, de sejtették.) S ebben nincs semmi titok. Egyszerűen csak megértették az emberek, hogy több jut nekik, ha többet és jobban dolgoznak. Ennyi az egész.

A

z olstyn-i vajdaságban is jártam. Testvérmegyénk köztudomásúan nem ipari terület, mégis 830 millióval többet termeltek a tervnél. A lodz-i csipkegyárban már szeptemberben befizettek 171 milliót, pedig kis üzem, s van olyan gyár, ahol háromszorosára nőtt a termelékenység, s ennek csak egyharmada a létszámból. Óriási eredmények. De semmi ördöngösség. Csak szervezés, csak munka — egy kicsivel több, mint azelőtt. Valamelyik gyárban fölényes büszkeséggel mondta egy munkás: »Látja kérem, nem rokkant bele senki! És még vannak tartalékaink.«

Nos, távol áll tőlem, hogy szigorú összehasonlításokat tegyek, nem is lehet. Mások ott a történelmi, a természeti adottságok, alacsonyabb az életszínvonal; ha hasonló is, még- . sem azonos az emberek mentalitása. De azért van — sok más mellett — egy olyan közös vonás bennünk, hogy kezdjük egy kicsit komolyabban venni a fegyelmet. S ezt náluk sem drákói eszközökkel teszik, ellenkezőleg. Nagyon is szocialista módon.

Amikor hazaértem Lengyelországból, a kíváncsiság még aznap elvitt a Bajcsy-Zsilinszky utcába. El kell mondanom Önöknek: nagyon örültem. Képzeljék, teljes »erőbedobással« működött a korábban hetekig ásítozó tpronydaril*a tanítóképző kollégiumának építkezésén. Nálunk is van hatása a Központi Bizottság állásfoglalásának, és nemcsak itt. Bár úgy érzem, nem is kellene mindenhez határozat. Mintha a tartalékokat néha magunk is fölfedezhetnénk.

így tett egyébként önkéntelenül az egyik laboránsnő is, akivel a közelmúltban politikáról, társadalomról beszélgettem. Kommunista fiatalasszony, rendes, becsületes. Van benne tüske, el is mondta őszintén. Ö tulajdonképpen jól érzi magát, egyetért a politikával, de gondoljam csak meg: öt éve dolgozik már. Hogyan tűrheti el a párt, hogy neki (és a hozzá hasonlóknak) mindössze 1300 forint a fizetésük? »Sokat kell dolgoznia?« — kérdeztem. »A, dehogy, maximum négy órát. Délután már csak kávét főzünk, meg beszélgetünk.« »Hányán dolgoznak a laboratóriumban?« »Tizenketten.« »És maga szerint hányán tudnák ellátni azt a munkát?« »Ho egy kicsit megerőltetnénk magunkat,négyen« — mondta. »Tehát ott van a maga fizetése, csak szétosztódik valahogy. Erről csak nem a párt tehet?«

Az asszonyka egyetértett ugyan, de nem nyugodott meg. Végre is nem rajta múlik a személyzeti »túltermelés«. A tartalékokat nemcsak magunk tárhatjuk föl, segíthetjük előbukkanni másokból is. Gondolják csak meg: hány embert, kisfizetésű dolgozót vettek föl az elmúlt években, akik voltaképpen »munkanélküliek«, csak arra voltak jók, hogy javítsák velük az átlagbérszintet. Egy nemrég érettségizett kislány panaszkodott: már egy éve ott van agyárirodán, és még mindig nem tudja, hogy mi a munkája. Képzeljem, neki még kávét se kellett főznie. »Bele kell őrülni ebbe a semmittevésbe 1200-ért, nem tudna véletlenül valami jó munkahelyet?«

¥

E

s még szidjuk időnként az ifjúságot. Nem mondom, vannak emberek, akik el tudják viselni a tunyaságot, akik örülnek, ha kilép a főnök, mert akkor nem kell dolgozniuk, akik megragadnak minden percet, hogy önmagukkal vagy másokkal foglalkozzanak munkaidőben. De meggyőződésem, hogy az emberek többsége nem érzi jól magát ott, ahol laza a munkafegyelem, ahol rossz a szervezés, ahol a munka mennyiségétől és minőségétől függetlenül is meg lehet kapni a fizetést. Miért »kényszerítjük« őket, hogy ne adhassák ki önmagukból a többet és jobbat? És miért hagyjuk, hogy mások leszokhassanak a rendes, tisztességes munkáról?

A X. kongresszus határozatai között olvasom: »Az ország- építő célok elérésének követelménye az alkotó szellem további kibontakoztatása, a munkamorál erősítése, a munkafegyelem megszilárdítása mindenütt, ahol az nem kielégítő.«

Nálunk már mindenütt kielégítő volna? Én nem tudom, hogy kell-e mozgalom a tartalékok további feltárásához. De meggyőződésem, hagy betűzünk is van még párszáz millió.

Xxporí BsSs