Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

Közlemény a Szovjetunió párt* és kormányküldöttségének látogatásáról EGY HÉT (Folytatás az 1. oldalról.) szolgáló konkrét intézkedések- | ben. Elhatározták, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya, a két ország törvényhozó testületé, továbbra is rendszeres kapcso­latot tart egymással és erősíti érdemi együttműködését. Egyeztetett tervek alapján fej­lesztik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja helyi szer­veinek sokrétű kapcsolatait, mélyítik a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és i a társadalmi szervezetek két­oldalú együttműködését. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy töretle­nül fejlődik a magyar—szovjet gazdaságii és műszaki-tudomá­nyos együttműködés, növek­szik az áruforgalom a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió között. Kiemelték a terv­szerű, tartós, hosszú időszakra szóló gazdasági kapcsolatok, az együttműködés új, korszerű formáinak nagy jelentőségét, amelyek a közös erőfeszítések alapján biztosítják a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió népgazdasága fontos szükségleteinek mind teljesebb kielégítését Megállapodtak abban, hogy különleges figyelmet fordíta­nak a közös tervezésre, és a termelés kulcsfontosságú ága­zatainak közös fejlesztésére, a szakosítás és a kooperáció szé­lesítésére a gépgyártás, a vegy­ipar, a műszeripar, a közúti járműgyártás, a számítás- és híradástechnika és más ágaza­tok területén. A felek kifejez­ték meggyőződésüket, hogy to­vábbi konkrét intézkedések szükségesek a tudományos ku­tatás és a tervező munka koo­perációja terén, ami lehetővé teszi a tudományos-technikai forradalom hatékonyabb egy­bekapcsolását a szocialista gazdaság előnyeivel. A véleménycsere folyamán a felek hangsúlyozták, hogy megtesznek minden szükséges lépést a szocialista gazdasági integráció komplex programjá­nak következetes -valóra váltá­sára, amely elősegíti a nép­gazdaság hatékonyságának nö­velését és gyorsabb fejlődését a KGST valamennyi tagállamá- oan. A felek megállapították, hogy erősödnek a magyar— szovjet kapcsolatok az oktatás, a tudomány, a kultúra terén és kifejezték érdekeltségüket az együttműködés további szé­lesítésében. Megegyeztek ab. ban, hogy fejlesztik és szoro­sabbá teszik a két ország tár­sadalomtudományokkal fog­lalkozó szervezeteinek és kuta­tó intézeteinek, alkotó szövet­ségeinek és más, ideológiai munkát végző intézményeinek munkakapcsolatait. A tárgyalásokon megvitat­ták a nemzetközi helyzet, a kommunista és munkásmozga- iom időszerű problémáit. A két fél megállapította, hogy válto­zatlanul éles a nemzetközi színtéren folyó osztályharc. A szocialista közösség, a kommu­nista és munkásmozgalom,' a nemzeti felszabadítás erői, le­küzdve az imperiálista reakció próbálkozásait, újabb győzel­meket érnek el a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Ezt a folyamatot a nemzetközi imperializmusnak és szövetségeseinek már nem sikerül megállítaniok. A magyar fél aláhúzta, hogy a Szovjetunió kimagasló sze­lepet tölt be a nemzetközi im­perializmus elleni harcban, a haladás és a béke erőinek tá­mogatásában. A Magyar Nép- köztársaság internacionalista kötelességének tekinti, hogy nemzetközi tevékenységét a Szovjetunióval egyeztetve, az­zal szoros összhangban folytas. sa. Az egység, az együttműkö­dés erősítése a Szovjetunióval, a Szovjetunió lenini külpoliti­kájának támogatása az összes szocialista országok népeinek alapvető érdeke. A magyar tárgyaló fél nagy­ra értékelte a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott béke. programot. Ez a program a proletár internacionalizmus el­vén. kor”-'' zetének és a társadalmi fejlő­^ JsoHiogyi Néplap dés jelenlegi szakaszának mar- együttműködési értekezhet ö&z­xista—leninista elemzésén alapszik. A gyakorlatban al­kalmazza a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének leni­ni eszméjét, s fontos tényezője a béke megőrzéséért, az új vi­lágháború elhárításáért folyó nemzetközi küzdelemnek. Mély megelégedéssel állapítja meg, hogy ez a program mind­inkább valóra válik a gyakor­latban. A szovjet fél nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság kö­vetkezetes internacionalista politikáját, jelentős hozzájá­rulását a szocializmus nem­zetközi pozícióinak erősítésé­hez, az európai és a világbéke megszilárdításához. A feliek mély megelégedés­sel állapították meg, hogy si­keresen fejlődik a testvéri szo­cialista országoknak — a vi­liágbékéért és a társadalmi ha­ladásért vívott harc fő erejé­nek — sokrétű együttműködé­se. Kifejezték elhatározottsá­gukat, hogy továbbra is min­den téren erőteljesen fejlesz­tik a szocialista közösség or­szágainak kétoldalú és sokol­dalú együttműködését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a szocialista államok kollektív szervezeteinek, a Varsói Szer­ződésnek és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának a jelentőségét. Mindkét ország vezetői üdvözölték a Kubai Köztársaság belépését a KGST-be. A tárgyaló felék tájékoztat­ták egymást pártjaik és más testvérpártok képviselőinek az utóbbi időben történt találko­zóiról és tárgyalásairól. Meg­állapították, hogy a kommu­nista- és munkáspártok 1969. évi neftnzetközi tanácskozásán elfogadott antiimperialisia harci program megvalósítása során mind jobban megszilár­dul a világ kommunista és munkásmozgalmának politikai és eszmei egysége, sziakadaitfLa- mui nő a világ fejlődésére gya­korolt hatása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt é6 a Szovjetunió Kom­munista Pártja a jövőben is minden lehető módon elősegí­ti a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom tömörü­lését á marxizmus-lénindzmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján, engesztelhetet­len harcot folytat az anti- marxistá nézetek, a naciona­lizmus, a jobb- és baloldali opportunizmus ellen. Ennek kapcsán a felek hangsúlyozták a maoizmus és mindenekelőtt a jelenlegi kínai vezetés poli­tikai irányvonalának veszé­lyességét, s azt, hogy azok szemben állmaik, a kommunista-' és munkáspártok, a szocialis­ta közösség együttes érdekei­vel, s az összes antiimoerial is­ta erő egységének aláírására irányulnak. A nemzetközi kérdések megvitatása során a félek meg­állapították, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom fellen­dülése tovább tant. A Magvar Népköztársaság és a Szovjet­unió megerősítette, hogy vál­tozatlanul támogatja Ázsia. Afrika és Latin Amerika né­peinek a szabadságért, a füg­getlenségért és a társadalmi haladásért, a gyarmatosítás és az új-gyarmatosítás teljes fel­számolásáért vívott harcát. A testvéri szocialista orszá­gok összehangolt fellépése, a kommunista- és munkásmoz­galom erősödése, a nemzeti felszabadító mozgalom fejlő­dése kedvező feltételeket ho­zott létre a béke megvédésére és a nemzetközi biztonság megteremtésére irányuló ak­tív politika újabb sikerei szá­mára. A nemzetközi enyhülés tendenciája napjainkban mindinkább utat tör magának. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szilárd elha­tározása, hogy a Varsód Szer­ződés politikai tanácskozó tes­tületé prágai nyilatkozatában rögzített közös álláspontnak megfelelően, a többi szövetsé­ges állammal együtt folytatja azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek a feszültség csökkentésé­re, a kollektív biztonság meg- szilárdítására és a kölcsönösen előnyős egvüttműködés fejlesz­tésére i rá n 'mlnak az európai '-orftjnensen. \ Ismételtre mer°rőef­' ''Hév a Mawnr Némkörtársa- -■?g és a Szovjetunió készségét ’-na, hogv eurőpa szocialista ’’’amaival. valamint más ér- ’ 'kelt országokkal együtt min- 1 ’en lehető módon, elősegítsék az eonópsri Uakanaágí és szehívását. Ez hivatott arra, hogy valamennyi európai ál­lam kollektív erőfeszítése út­ján kezdetét vegye a népeik ál­tal hőn óhajtott tartós béke és jószomszédi viszony rendsze­rének létrehozása kontinen­sünkön. Ezzel kapcsolatosan nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a Helsinki,ben megkezdő­dött sokoldalú .tanácskozásnak. A félek megállapították, hogy a szocialista országok és több nyugat-európai állam együttműködésének sikeres fejlődése , a Szovjetunió és a Lengyel Népiköztársaság szer­ződése a Német Szövetségi Köztársasággal, az utóbbi idő­szak több más nemzetközi megállapodása és dokumentu­ma kedvező feltételeket te­remt az európai béke és biz­tonság további megerősítésé­re irányuló aktív lépések szá­mára. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának alap­jairól szóló szerződés aláírása és életbe léptetése új, jelentős lépés lesz az európai helyzet javulásában. A felék síkra szállnak a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság mi­előbbi felvételéért az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Hang­súlyozzák a Szovjetunió, Nagy- Britanmáa, az Amerikai Egye­sült Államok és Franciaor­szág kormányai megállapodá­sának pozitív jelentőségét, hogy támogatják mindkét né­met állam tagfelvételi kérel­mét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A két ország vezetői az euró­pai poMtika égetően fontos fel­adatának tekintik a Csehszlo­vákia és más szocialita orszá­gok fontos állami érdekeit érin­tő müncheni diktátum kérdé­sének rendezését. Mindezen lé­pések természetes következ­ménye lenne a szocialista kö­zösség országai és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony további normalizálá­sa, a Nyugait-Németarszág múltbéli politikája által kivál­tott ellenségeskedés és bizal- matlansäg hosszán tartó idő- •szakának' felszárníoilása. A felek hangsúlyozták, hogv a szocialista közösség más or­szágaival együtt fontos jelentő­séget tulajdonítanak a fegyve­res erők és a fegyverzet csök­kentésének Európában, ami az európai légkör egészségesebbé válásának önálló lépésévé, a világbéke megszilárdításának új, jelentős tényezőjévé válhat; A felek kijelentették, hogy továbbra is minden lehetséges módon elősegítik az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldását. Ismételten átlóst foglaltak az Egyesüli Nemze­tek Szervezete által támogatott leszerelési világkonferencia összehívása, az összes államok­nak, mindenekelőtt a nukleá­ris hatalmaknak az előkészíté­sében való aktív részvéieie mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetun ó vezet5: kife­jezték változatlan szolidaritá­sukat a hős vietnami nép, a laoszi és kambodzsai hazafiak igazságos harca iránt, melyet az Amerikai Egyesült Államok által kirobbantott impel >alista agresszió ell-n vívnak. Támo­gatásukról biztosítják a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának és a Dél-vietnami Ideiglenes Forra­dalmi Kormánynak a háború befejezéséül é.; a vietnami béke helyreállításával kapcso­latos megállapodásra vonatko­zó álláspontja*, é,s fellépnek az Egyésült Államok halogató taktikája s az agresszió foly­tatása ellen. A tárgyaló felek támogatják a Koreai Munkapárt és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának kon­struktív lépéseit, melyek az ország békés, demokratikus új­raegyesítését célozzák az impe­rialista erők b ir< atkozásu nélkül. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette készségét, bogy a jövőben is támogatja az arab népek igaz­ságos ügyét. E népek az ame­rikai imperial! '.trms által tá mogatott izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolásá­ért, a közel-keleti válság ren­dezéséért narcoinak a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozata valamennyi pontjának következetes teljesí­tése és mindenekelőtt az izraeli csapatoknak miadea jaegiszáiUakőszönettel arab területről való kivonása alapján. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kiállt és kiáll amellett, hogy minden állam ismerje el a Bangla Desh Né­pi Köztársaság törvényes jo­gát, hogy elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben. A felek a világbéke és a né­pek biztonságának megszilár­dítása szempontjából nagy je­lentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakán megvitatásra bet i-.esztett. »Az erőszakról való 1 .'mondás a nemzetközi kapcsolatokban és a nukleáris fegyverek alkalma­zásának örök időre való betil­tásé«-^ szóló szovjet javas­latnak. Mély megelégedésüket fejezik ki, hogy íz ENSZ köz­gyűlése ezt a javaslatot elfo­gadta. ' i A tárgyalások során hangsú­lyozták azt a fontos szerepet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatott betölteni az időszerű nemzetközt politi­kai kérdések re idézésében, a béke, a nemzetközi biztonság és az államok együttműködésé­nek erősítésében Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsiágámaik első titkára és Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára a látogatás idején meg­beszéléseket folytatott. A be­ható és gyümölcsöző eszmecse­réken a kérdéseik széles körét vitatták meg. Ugyancsak talál­koztak és véleménycserét foly­tattak Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára és K. F. Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, vala­mint Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere és A. A. Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere. A szovjet küldöttség ma­gyarországi tartózkodása során megtekintette a szovjet szak­emberek segítségével épülő budapesti metró második sza­kaszának Kossuth téri állomá­sát, a magyar főváros egyik új lakónegyedét, egy iskolát, ta­lálkozott a Magyar—Szovjet Baráti . Társaság aktívájával. A küldöttség látogatást tett Győr-Sopron megyében, meg­ismerkedett Győr városával, ellátogatott a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárba. A szov­jet küldöttség megismerkedett az Agárdi Állami Gazdaság és a hernádi Március 15-e Ter­melőszövetkezet munkájával. A szovjet párt- és kormány­küldöttség meglátogatta a Cse­pel Vais- és Fémműveket, majd a csepeli sportcsarnok­ban rendezett magyar—szov­jet barátsági gyűlésen találko­zott Budapest dolgozóival. Ez a találkozó a szovjet és a ma­gyar nép megbonthatatlan szö­vetségének nagy demonstrá­ciója volt. A küldöttség mindenütt szí­vélyes, meleg fogadtatásban részesült. A magvar dolgozók­kal. a társadalmi szervezetek képviselőivel, a párt- és álla­mi funkcionáriusokkal történt találkozásain ismételten kife­jezésre jutottak a magyar nép mély, testvéri érzelmei a szov­jet néo, a Szovjetunió Kom­munista Pártja iránt. L. I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártia Köz­ponti Bizottságának . főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének megbízá­sából a látogatás során átnyúj­totta Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága eiső titká­rának — a szovjet és magyar nép testvéri barátságának e'ő- sftésében betöltött k'magasló szerepe, a béke és a szocializ­mus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemei elisme­réséül — adományozott Lenin- rendet. A magyar és a szovjet tár­gyaló fél teljes megelégedését fekezte ki a testvéri barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalások eredményeit ille­tően. A szovjet küldöttség a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szov­jetunió kormánya megbízásá­ból magyar párt- és kormány­küldöttséget hívott meg a Szovjetunióba hivatalos baráti látogatásra, a mag var fél. szá­mára megfelelő időpontban, á magyar tárgyaló fél, a Magyar Szocialista Munkáspá't Köz­ponti Bizottsága és a magyar kormány nevében a meghívást Jó hírek Helsinkiből A világsajtó jelentéseiben, tudósításaiban az elmúlt hé­ten különösen sokszor szerepelt Budapest neve. A magyar— szovjet tárgyalások, a közös közlemény megállapításai, Leonyid Brezsnyev és Kádár János csepeli beszédei méltán álltak a nemzetközi figyelem előterében. A kétoldalú kap­csolatok témakörén túl, jelen­tős visszhangot kaptak a vi­lágproblémákkal, s különös­képpen az európai kibontako­zás lehetőségeivel kapcsolatos megállapítások. Ezeket az értékeléseket tá­masztották alá a Helsinkiből érkező hírek is. A hatszögletű tárgyalóasztal mellett helyet foglaló nagykövetek túljutot­tak saját munkájuk megszer­vezésén és hozzákezdhettek érdemi feladataik megoldásá­hoz. Az alaphangot az elsőként felszólaló szovjet képviselő ad­ta meg, aki célravezető, konk­rét javaslatok egész sorával állt elő. Ezek szerint 1973 júniusában kellene megtartani az európai biz­tonsági és együttműködési konferenciát. A napirenden földrészünk biz­tonsági rendszerének elvi és gyakorlati kialakítása szerepel­ne, beleértve az együttműkö­dés számos olyan fontos olda­lát, mint a gazdasági és kul­turális kapcsolatok, környezet­védelem, turisztika stb. A kon­ferencia különböző szinteken folytatná megbeszéléseit, de a végső szakasz mindenképpen a kormányfők közreműködésével zajlana, és ésszerű volna vala­milyen állandó, intézményesí­tett szervezet létrehozása. Ter­mészetesen lehet vitatkozni a részleteken, a lényeg azonban az, hogy közben minél előbb összeálljon — a Le Monde ki­fejezésével élve — »Hotel Eu­ropa étlapja«. A szocialista országok hatá­rozott kezdeményezéseivel szemben a NATO tagállamai egyelőre még nem kapcsoltak a második sebességré,. s noha magához a konferenciához el­vi hozzájárulásukat adták, elő­készületi tempójuk nem túl gyors. Lehetséges, hogy né­hány nap múlva Brüsszelben megtartásra kerülő atlanti ta­nácsülés idejére felfüggesztik majd a helsinki megbeszélése­ket, remélhetőleg azért, hogy utána még gyorsabban halad­hassunk. Javítja az európai légkört hogy a héten megegyeztek: de­cember 21-én aláírják a két német állam alapszer­ződését. A diplomáciai naptár olyan zsúfolt volt, hogy ezúttal nem kerülhet sor Berlinben kor­mányfői találkozóra, a tárgya- iástörténetből jól ismert állam­titkárok, Kohl és Bahr aláír­ják az okmányokat. Mind Ber­lin, mind Bonn részéről egy­öntetű kívánság nyilvánult meg ugyanis, hogy még kará­csony előtt tegyék fel a pon­tot az i-betűre. Svédország máris bejelentette, hogy de» cember 21-én elismeri az NDK-t és diplomáciai kapcso­latokat létesít vele. Dátum megnevezése nélkül, hasonló­képpen foglalt állást Dánia, Norvégia, Izland és Ausztria is. Előreláthatólag rövid időn be­lül alaposan megnő azoknak az államoknak a száma, ame­lyek diplomáciai viszonyba lépnek az NDK-val. (Jellem­ző volt a francia külügyminisz­ter minapi nyilatkozata: Párizs sem akar az utolsó lenni...) Kontinensünk mozgásával ik tekintetben ellentétben ál a két legfontosabb válságterü let. Az ENSZ a hét derekán ugyan megkezdte a közel-ke­leti vitát, de reálisan tekintve a tényeket, fordulatot vagy WHflwftuhH —itwáwsirif mm. HZ ESEMÉNYEK KRQJMÓJá Hétfő: Budapestre érkezik a Brezs­nyev vezette szovjet, párt- és kormányküldöttség. Helisinkiben folytatódott az európai konferencia előké­szítése. Kedd: SALT-üléá Genfben, tár­gyalások munkabizottságot: alakításáról. Nixon hozzákezdett kormá­nya új tagjainak kinevezé­séhez. Szerda: Az ENSZ közgyűlés meg kezdte a közel-keleti vitát. Választások Hollandiában. Csütörtök: Nguyen Phu Dúc. Saigon »Kissingere« Washington­ban tárgyal f Allande chilei elnök elin dúl külföldi látogatókörül jára. Péntek: A magyar—szovjet tárgya lások befejeződése. Bejelentik a két német á1 lám alapszerződésének de cember 21-én történd alá írását. Szombat: Grecsko marsall befejezi franciaországi látogatását. Harcok Dél-Vietnamban, bombázások a VDK-ban. várhatunk. Sajnos, már az elő­játék sem tartogatott kedvező mozzanatokat: kuwaiti érte­kezletükön maguk az érdekelt államok sem voltak képesek megegyezni a hatékony és egy­séges állásfoglalásban. Az arab-kelet legbiztatóbb esemé­nye a héten az volt, hogy a nemrég még határháborút folytató két Jemen megegye­zett egymással. Párizsban szerepcsere tör­tént: csütörtökön a négyes Vietnam-konferencia öl# össze, amely az előző héten, a“bizal- mas tárgyalások miatt' elma­radt. A megbeszélés legfeljebb arra volt alkalmas, hogy a szembenálló felek jobban ki­fejthessék nézeteiket. Hiszen ezeket a napokat tulajdonkép­pen »gondolkodási szünetként« iktatták be a bizalmas eszme­csere folyamatába, és mind Washingtonban, mind Hanoi­ban intenzív konzultációk folytak. A holnap kezdődő tár­gyalások a jelek szerint döntő szakaszukhoz érkeztek. Korai lenne elébevágni az eseményeknek, de kedvezőtlen jelként hatott, hogy Thieu saj­góm elnök bizalmasa, Nguyen Phu Dúc, Washingtonba sie tett, s ott állítólag csúcstalál­kozót sürgetett Nixon, illetve a dél-vietnami amerikabarát -endszer vezetője között. Ez újabb halasztást, idő­húzást jelentene, megint kitolná az esedékes aláírás dátumát. Amerikai lapok már az év vé­géről beszélnek, sőt forgalom­ba került január 20-a, Nixon nak az újabb elnöki időszakra történő beiktatási napja is. Az érvelés ágy hangzik hogy az Egyesült Államok elnöke így mégis csak teljesíthetné 1968-as választási ígéretét, amely a háború felszámolását helyezte kilátásba négy év alatt.) Mindezzel ellentétes vi­szont, hogy az amerikaiak egy­előre »befagyasztották« a to­vábbi c>>pat vissza vonásokat, így tehát 27 ezer emberük ma­rad Dél-Vietnamban, s csak­nem százezer a környező bá­zisokon, javarészt a légierők katonái. A vietnami veszteséglistákra 'edig tovább ír dnak a nevek. Ha az amerikaiak teljesítik első kötelezettségvállalásukat, akkor ma lehetne már a béke harmincnyolcadik napja... J; «éti Boám

Next

/
Oldalképek
Tartalom