Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
Mánfai Árpád-kori templom Az 50 éves szovjet filmművészet szeraigasztani, vagy ahogy a szaknyelv mondja: összevdyA mozigépész kerékpár- pedállal hajtja a vetítőgépet, is közben magyarázza a látványt A tengerparton légyot- tozó anyáról és vízbe fúló kislányáról készült díszletsza- gú — inkább komikus, mint tragikus — ikisfilmhől a szerint lesz a burzsoázia leleplezése avagy érzelmes-szomorú história, hogy milyen közönség ül a vászon előtt, s hogyan kommfentálja a látványt a mozigépész. Mindezt mint szellemes betétet láthatják a mai mozi- nézők a -Ragyogj, ragyogj csillagom!-“ ciinű kitűnő szovjet filmben, A polgárháború éveinek atmoszféráját kívánja érzékeltetni ez a betét, amely egyben azt is mutatja, hogy a film bizony a szovjethatalom első éveií>en nem sokat változott: megmaradt még jő ideig annak a vásári, nagyon olcsó mulatságnak, aminek születésekor indult. Kevesen ismertek föl igazi lehetőségeit, jelentőségét. Jellemző II. Miklós, az utolsó cár vélekedése: -Ügy vélem, hogy a film üres, fölösleges, sőt káros szórakozás. Csak abnormális ember állíthatja a mutatványosipart a művészettel egy szintre. Mindez ostobaság, és az ilyen sületlenségnek kár jelentőseget tulajdonítani-“. Az októberi forradalom, a polgárháború éveiben a bolsevikoknak nem volt elég idejük a fűm kérdéseivel foglalkozniuk. Az egyedüli kivétel éppen Lenin, aiki ekkoriban mondta szállóigévé vált szavait, egy Lunacsarszkijval folytatott beszélgetésében: -ön a művészetek pártfogóinak hírében áll, erősen emlékezetébe kell hát vésnie, hogy számunkra minden művészet közül a tegíontosabb a fó -V“ ... , Figyelmeztetése eöenere az államosított filmgyártás folytatta a hagyományos melodrámák, bűnügyi fűinek forgatását, legföljebb a bűnüldözők kömszamolisták lettek, a bűnözők pedig külföldi di- verzánsok... Sőt! Akadtak olyan filmesek, akik ideológiát is teremtettek ehhez a koncepcióhoz: a közönség ízlésére hivatkoztak, amely ezeket a filmeket igényli... A változás éppen egybeesik a .Szovjetuniónak mint államnak ötven évvel ezelőtti megalakulása éveivel, bár az egybeesés csak időbeli. A szovjet filmművészet is éppen ötven esztendeje, az 1922- es években indult meg a fejlődés olyan újtán, amely egyszeriben a világ élvonalába emelte. / A változások három névvel függnek össze: Dziga Vertovéval, Lev Kulesovéval és Szergej Eisensteinével, akik. harcosan fölléptek a filmgyártás konzervativizmusa ellen. Vertov medikus, az idegikutató intézet hallgatója volt, és 1918-ban került a filmhíradóhoz mint titkár. Később az lett a feladata, hogy a polgárháború frontjain dolgozó operatőrök által készített filmnyersanyagokat összeragassza, és ahol szükséges, feliratokkal lássa eL Munkája során rájött arra: nem mindegy, hogy milyen hosszúak az egymás után ragasztott film- szalagok. Sőt! Azt is felismerte: a különböző frontokon készült hiradórésZLeteket úgy is össze lehet ragasztani, hogy azok egységes eseménysor benyomását keltsék. Közben persze az is kiderült, hogy az operatőrök egy kissé unalma^ san. egyhangúan dolgoznak: leállítják valahol a felvevőgépet, s onnan nemigen mozdulnak. És ebből az egyetlen látószögből igen hosszú film- szalagokat használnak fel... Vertov kiment ihat operatőrével, H>gy ms“*a készíteen a levegőből, vonatsinek közül, mozgó kocsin és mindenféle mozgó járművön felvételeket, amelyeket sokkal színesebben, elevenebben lehet öszftí. Vertov ugyan abszolutizálta fölfedezéseit, mindenfajta rendezettséget elutasított, s ez nyilvánvalóan leszűkítette hatását, munkássága nyomán azonban megszületett az igazi dokumentumfilm műfaja, és technikája kihatott jó harminc évvel későbbre is, amikor a francia új hullám születését inspirálta az ötvenes évek elején ... A francia művészek — részben Vertov iránti tiszteletből — nevezték el módszerüket cinema veri- té-nek, ami pontos fordítása Vertov kino pravda című sajátos hiradóösszeállításnak, és magyarul filmigazságot jelent. Lev Kulesov még a forradalom előtt került kapcsolatba a filmmel, de művészi kísérleteit ő is a forradalom után kezdte él. Ö játékfilmeket csinált, és — Vertovtód függetlenül — fedezte föl a vágás filmművészeti jelentőségét Híres kísérlete: egy mozdulatlan arcú színészt ábrázoló hosszú fiknszalagot meg-megszakítva egy tányér leves, egy csecsemő és egy temetés képével vágott ösz- sze... Amikor szakértő közönség előtt levetítette az így összeállított filmszalagot, a nézőket elragadta a lelkesedés, hogy lám, a színész esz- köztélenül is milyen nagyszerűen fejezte ki az éhség, a szeretet, a gyász érzését! Ku- lesovot, azonban kevéssé érdekelte a szovjet valóság, így vágáselméleti kísérletei saját játékfilmjeiben nem hozták kimagasló eredményeket. Egy rigai születésű mérnök majd színházi rendező, Szergej Eizenstein volt az, aki nemcsak a fümvágás jelentőségét ismerte föl, hanem azt is, hogy a megtalált új művészi kifejezési eszközöket a valóság új, forradalmi vond- sainak bemutatására kell használni. Einzenstein 1925-ben — a valódi események után húsz esztendővel — elkészítette a Patyomkint páncélost, amely nemcsak tartalmával hatott- forradalmasitóan, hanem a világ filmművészete számára us új utakat nyitott. Amikor 1958-ban a briísz- szelí világkiállítás alkalmából mintegy háromszáz rendező szavazott arról, melyik a világ legjobb tizenkét filmje, az első helyen — a legtöbb szavazattal — a Patyomkin páncélos végzett. Eizenstein, Pudovkin, Dov- zsenko, Romm, Kozincev és a mai fiatalok (Csuhraj, Tar- kovszkij, Koncsalovszkij, Panfilov) jelképezik azt a sort, ami már ötven esztendeje reprezentálja a szovjet filmművészetet. Ez a filmgyártás mindig biztosította, — néha több, néha kevesebb filmmel —, hogy a világ filmművészetének élvonalában képviseltethesse magát a Szovjetunió. Bernáth László PAUL ELUARD*: Leszámolás Tíz barát elpusztult a háborúban Tíz asszony elpusztult a háborúban Tíz gyermek elpusztult a háborúban Száz barát pusztult el a háborúban Száz asszony pusztult el a háborúban Száz gyermek pusztulj: el a háborúban És ezer barát és ezer asszony és ezer gyermek Ó mesterek vagyunk a halottak számlálásában Négyjegyű meg hétjegyű számokkal dolgozunk Nagy jártassággal de rohan az idő És háborútól háborúig minden feledésbe merül Ekkor emlékeink tömegéből Váratlanul előbukkan egyetlenhalott S életünk szembefordul a halállal Védekezik a háború ellen És küzd az életét* Boldog Balázs fordítása * Húsz évvel ezelőtt, 19S2-ben halt meg századunk francia költészetének egyik vezéralakja, a nemzetközi Lenin-békedlj tulajdonosa. V in ars Győző festménye, kazsóki kiállításának anyagából. Magaslesen ESTE HÉTKOR mtette aludni térne az erdő. A makktól terhes tölgyek fölött az égi vonalzóval húzott sötétedés elvágja az erdei szimfóniái Templomi a csend. Valahonnan Bakonyjákó felől végiggördül a harangszó. Rez- zenetlen állnak, figyelnek valahol az őzek, szarvasok, disznók. Alattunk hirtelen moeor- gás. — Top-tep-top ... Nézem a magasles alatti erdei sötétet. Kísérőm halkan, szinte lehelve súgja: — Pocok. Visszhangosan csattan egy száraz gally, különben semmi. Fekete sötetpeplan tertti alattunk a tisztást Várunk. Óriástölgy kitárt »karjaira« épült tíz méter magasban a les. S most együtt öregedünk itt fönt az éjszakával — Korán kell kijönnünk, hogy ne zavarjuk az állatokat, no meg hogy ne kapjanak szagot — mondta Tischler Rezső, az esti vadászat házigazdája. Meghívást kaptam a ma- gas-.bakonyi tsz-vadásztársa- ságtól éjszakai vadászatra. Hárman vagyunk a lesen: Lothar Kraak, a Westfáliából érkezett külföldi vadász, Tischler Rezső, meg jómagam. Nem tudom, mi az illem itt. Gyújtaüan cigarettámat szívom, hisz gyufát lobbantam nem lehet. Tischler Rezső narrátora az éjszakának. Az erdei vadparadicsom — annak nevezem, hiszen etetőnek szánták a kukoricást itt, az erdő közepén — terített »asztallal- várja vendégeit. Két szarvas bóklászó« végigsétál előttünk a kukoricáson, átvág a fenyvesen; a tíz méter széles tisztáson is. Aztán eltűnik az erdő irányában. A borjú fehér feneke villogó pont. Eltűnik az is. (— A disznók úgy kilenc óra tájt jönnek. — Honnan tudja, Rezső? — Megfigyeltük. Sokat iki- járunk ide. — Ismernek akkor minden állatot. — Van vagy kétszáz vaddisznónk, ugyanannyi őzünk, sok szarvasunk. Kapitális bikák is közöttük. — Azokat kik lövik? — Külföldiek., A vadász- társaságnak ki kell gazdálkodnia mindent. — Hányán vannak a társaságban? — Tizenöten. — Mennyibe kerül az erdő? — Van vadőrünk, fogatunk, vannak magasleseink, kertjeink, téli etetőink. Évente százezer forint jön be tisztán a külföldi vadászokból. Épp annyiba kerül az erdő.) A disznók úgy kilenc körül szoktak jönni. Alattunk érezni a fa sóhajtásait. A hatalmas lombkorona lendíti a fát a szél legkisebb rebbenésére is. Néha hulló makkok kap» partnak a vékonyka avaron. Éled az erdő. S ahogy a fogyó hold a Laposok fölé emelkedik, hogy csillogóm ezüstre váltsa a száraz-sárga kukoricaleveleket, úgy kezdődik az erdei szimfónia újabb tétele. Elnyújtott, zengő erdei kiállás. — Jönnek már a disznók! Riadt őzbákok kiabálják tele az erdőt. Vaddisznótól riadnak így. A hang mintha vak- kantásba csapna. — Most szalad a buta ... De még nyugszik a fegyver. Szíja könnyen hurkolva a les széldeszkából ácsolt karfájára. Csak a messzelátó vak üvegei kémlelik a sötétet A lombok lebbencse t kellene látni Erős esörtetéssel bika Főt közelünkben a másik les felé. Várjuk a csend robbanását a másik vadász fegyverének torkolattüaét, de semmi. Alig érezhetően megrántják a karomat s mutatnak a sötétbe. Igen, ott, ahol az erdő és a hold ezüstje találkozik, árnyak lebegnek. S aztoa a hang is: furcsa ropogás. — Die Schweinen! A vadász halkan fcibízto- sátja a fegyvert. Almás van ott a sövény mellett. Vadalmán lakmároz- nak a disznók. Hallani az almák harapott roppanását Iszonyú, feszített percek. Jönnék-e már? És indul a sor. Mar nem reszket a vadász keze, már csak a lövés előtti vértódulás. Mintha hármunktól egyszerre, sűrűn és szaporán lélegzetté a fa. — Lőjjön! — Nein. KHsí. Hét vaddisznó kocog előttünk, s aztán mikor már bosszankodom, hogy nem lesz ebből vadászat előtűnik a dúvad. Kétszer akkora árnyéka van, mint az előbbieknek. — Csattt! EGY PILLANATRA vakon és süketen nézem a semmit. Újra szokni kell a sötéthez. — Talált? — Biztosan meglesz. Keressük reflektorral. Apró vémyomok. Odébb, száz méterrel odébb véresen vicsorgó Akácz László: UQYE, Ml SOHA NEM... L assan bealkonyodott, és a sötéttel együtt nagyra nőttek a fák. Lá- gyabb lett a föld. a levegő meg olyan sűrű, hogy majdnem simogatni lehetett. A fiú meg a lány a sarkon búcsúzkod tak. — Már nem fáj annyira a fejem — mondta a lány —, kiszellőzött az, úton. —■. Sokat tanultál ma? — gokat — mondta, és a fiú vállára hajtotta a fejét. — Elkészülsz vele? — Van még három napom .., Hosszú, barna ház állt mögöttük, sötét volt minden^ ablaka. Csali a túlsó végén, valami üzlethelyiségből szűrődött ki egy kis sápadt fény. — A verseket is hozzáolvastad? t— Csak a-felét! — Pedig mindet kellett volna ... Akkor hirtelen kinyílt az üzletajtó. Egy öregaszony lépett ká rajta. Kezében teli vödröt tartott. — A verseket okvetlenül olvasd el. azokat mindig kérdezni szokták! — Elolvasom — bólintott lehunyt szemmel a lény. Az öregasszony nagy. billegő mozdulattal az árokba öntötte a vizet, aztán visszaindult. A fiú simogatni kezdte a lány haját Amikor az öregasszony az ajtóhoz ért, felkiáltott: Tört volna el annak a keze, aki először inni adott magának! így kell hazajönni, minden este? A fiú keze megállt, aztán lehanyatlott. Az öregássszony nem csukta be az ajtót. Valami morgás hallatszott oda bentről, majd újra az ő hangja. — így leinni. magat? Száradjon el a kezem, ha még egyszer pénzt adok neki! Csend következett! Nem hallatszott más, csak a seprő suhogása. — Ha az öregnél vizsgázol — mondta a fiú —, ne félj. 0 igazán jóságos bácsi. — Nem félek — mondta a lány. — Vizsgáztam már nála. Az öregasszony újra kezdte: — Nincs még egy ilyen ember! Dolgozni már nem akar, még a fát is én vágom, de inni, azt igen ... A Szavaira tompa nyögés felelt. — Mindig a szemét nézd. es nyugodtan beszélj! Akkor nem lesz baj most sem. — Szép szürke szemei vannak. Mindig azokat szoktam nézni. A szobában megcsörrent valami, aztán zuhanás hallatszott. — Már menni sem tud! — kiabálta az öregasszony. — Ügy Jeitta magát, hogy mindenbe belebotlik! De rettenetes! — Biztosan segítem fog — mondta a fiú. — Ö mindenkinek segít. — Máskor is segített — rpondta a lány, és lehajtotta a fejét. Az öregasszony hangja újra fölcsattant: — Menjen arrébb! Nem latja, hogy útban van? — Titeket nagyon szeret Azt mondta, régen volt ilyen jó évfolyam. .. Néhány percig csend volt odabent, csak az öregasszony dohogésa hallatszott. Aztán hirtelen nagy csörömpölés meg a kiömlő víz zuhogó hangja. — Az átkozott! — jaj dúlt, föl az öregasszony. Kiöntötte a vizet. Ezért dolgozom? Ezért gyötröm a beteg derekam? A víz lassan sűrűsödő patakokban csiurgott át a küszöbön. — Mindig ezt kell csinálnom! Mások után takarítani... Én aztán jól megkaptam az élettől! — De a verseket — mondta lassan a fiú —, azokat feltétlenül nézd meg. — Megnézem. Feltéltenüi megnézem — mondta a, lány. — Maga mellett csak ilyen sors jutott. Csak a kínlódás, a veszekedés. Agyondolgoztam magam, aztán ezt kaptam vénségemre ... Jobb lenne inkább meghalni! A fiú szólni akart, de nern jött ki hang a torkán. Csak állták egymás mellett, és nézlek a fokiak Odabent újra megzörrent valami, aztán megint csörömpölés hallatszott. — Még ezt is összetört? — kiáltott az öregasszony. — Menjen innen! Menjen innen, maga, átkozott! A lány megrázkódott, s arcát a fiú vállához szorította. A ztán az öregember megjelent az ajtóban. A sárga fényben megvillantak torz vonásai. Az öregasszony ütött még egyet, majd lehanyatlott a keze. Nehézkes léptekkel indult vissza szobába. Az öreg az ajtófélfának támaszkodva állt egy ideig. Amikor már nem bírta tovább, szép lassan lecsúszott a küszöbre. A fiú mind a, két karjával átölelte a lányt, Táskája a földre esett, Aztán az öregasszony kijött, fölráncigalta az öreget, és behúzta a szobába. Az ajtó nagyot csörrent utánuk. Odakint erősebben fújt a szél; megemelte a lány haját. — Sanyikám’ Ugye, mi §o- ha? Ugye, soha, de soha nem . . . — Soha — mondta a fiú es Btégszontotta a lány kezek. i agyarral a hatalmas erdei kan. — Van vagy két mázsa. I Együtt már a társaság. Itt van a másik csoport is, a siásSí nánet vadász Hurt Hagemoiim, s kísérői: Spirk József, a vadásztársaság másik vezetője és Schema Kerens vadőr. Furcsa gratuláció: tölgyfa- gallyat merítenek a sebbe, s azt nyújtják át a vadásznak. A kalapja mellé tűzik. — Szép ez a 'kan. Húsz centi körül van az agyara. Az agyar: trófea KÖrülálljuk az állatot. Valahonnan pálinka kerül. — Szervusz! Sehönig Feri az állat mellé térdel, zsigereli... Csendes lépésben baktatunk haza, Farkasgyepű felé. Nem sok beszed esik. Hallgatjuk az erdőt. Hirtelen toppanással őzek ugranak, szál a dívák előttünk. Távolabb bőgő szarvasok orgonája. Mi meg hátba csapjuk egymást, és összenevetünk. S3. Roda András
