Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

Olasz szakemberek irányításával Olasz gyártmányú automata gépeket állítottak munkába a balatonmáriai áfész műkőüzemében. A próbaüzemre, a gépek teljesítményének ellenőrzésére tegnapelőtt került sor. A K—40-es körforgású mozaikprést és a GN 60/5 lineáris csiszolóberendezést olasz szakemberek közreműködésével szerelték össze. A gépek értéke tizenhárom és fél millió fo­rint, a beruházás csaknem huszonhétmillió forintba került. FOG4LM4K — h Ó KUSZ B4 N Az automata adagol, formába önt, s néhány pillanat múlva kész a termék. Nyolcnapos érés után kerül a mozaiklap a csiszolóba. Fekete Sándor |* PETOFÍ ELETi „Itt születtem én ezen a tájon...“ Petőfi életét nemcsak azért érdemes megismernünk, mert jobban megértjük belőle köl­tészetét, hanem azért is, mert ez az élet maga is alkotás: a forradalmi emberség örök mintája. Petőfi apja, Petrovics István szegény embernek született. Nehéz munkával kereste ke­nyerét mint mészáros segéd, hogy azután hússzékek bérlé­sével gyűjtse össze azt a va­gyont, amely fia neveltetésé­hez is szükséges volt. Szláv eredetű családból, de magyar községben látta meg a napvi­lágot, és magyarnak vallotta magát (az 1848-as szabadság- harcban zászlótartóként vett részt). A költő anyja, Hrúz Mária szlováknak született, csak felnőtt korában tanult meg magyarul. A nemesi előítéletektől át­hatott régi Magyarország tu­dósai igyekeztek bebizonyítani, hogy Petőfi távolabbi atyai ősei magyar nemesek lehettek. A levéltári adatok azonban nem igazolják ezeket a legen­dákat. A költő ismert ősei vándorló iparosok voltak. Petrovi-s 1st in és Hrúz Már a ' - A. 1 — min­den v;-.l színű r'-it — a Pest ír ' in szüle­tett " '"résztélé­iv'-i nek dá­tumát tartotta születése nap­jának, de a születéshely és idő körül máig sem szűnő viták zajlanak, mint ahogy legendás homályba vész hősi halála is. Annyi mindenképpen biztos, hogy a család hamarosan el­költözött Kiskőrösről: Félegy­házán, a magyarság egyik sa­játos törzse, a büszke kiskunok között nevelkedett Petőfi. Ö, akit csecsemő korában spiri- tuszos vízben fürdettek a ba­bonás falusiak, hogy -megma­radjon-«, erős, szívós fiúvá ser­dült. Mindvégig kis termetű maradt, de a kortársak egyön­tetűen kiemelik, hogy feltűnő testi ügyesség és kitartás jel­lemezte. Apja üzleti vállalkozásai ré­vén a család egyre inkább jó­módba került. A fiú előtt meg­nyílt az iskolázódás lehetősé­ge. Kecskeméten végezte ele­mi tanulmányait, majd a sár- szentlőrinci és pesti alsó fokú középiskolákban tanult. Pes­ten, a fejlődő fővárosban egy­szerre találkozott a nagyváros élményével és a művészét va­rázsával. Aipja épp azárt vitte el Pestről, mert -sokat ólál­kodott a színházak körül«. Így jutott a már csaknem 13 éves fiú Aszódra. E kis mező­városban három éven át tanult — 1835 szeptemberétől 1838 nyaráig — Koren István keze alatt. Már az első tanévben, je­les lett, majd pedig éppenség­gel kitűnő tanulónak bizo­nyult. Ebből az időszakból ma­Munkaidőalap Minden gyárban, vállalatnál meghatározott a létszám és a munkarend szerinti munka­idő. E kettő szorzata elvben a munkaidőalap, tehát az az idő­mennyiség, amelyet egy nap, egy hónap, egy év alatt a fog­lalkoztatottak munkával tölte­nek. A gyakorlatban — a ter­vek készítésekor — már ki­sebb összeggel számolnak, hi­szen a hiányzások, szabadsá­gok stb. mérséklik az időala­pot, ahogy a létszám esetleges csökkenése — ami napjaink­ban nem ritkaság — szintén maga után vonja ezt. S még valami: sajnos, a ténylegesen letöltött munkaórák nem azo­nosíthatók a valójában ledol­gozottakkal ... 48 vagy hevesebb Hazánkban a törvényesen előirt munkaidő heti 48 óra vagy ennél kevesebb. Igaz, a posta, a vasút folyamatos üze­mű egységeinél, az élelmiszer­ipar egyes idényjelleggel dol­gozó üzemeiben, s természete­sen a mezőgazdaságban lelni heti 48 óránál többet teljesítő­ket is. Tavaly 308 munkanap volt. az idén 306 van. Ha most ezt megszorozzuk az egyes ipar­területek létszámával, meg­kapjuk az elvben letölthető munkanapok számát. 1972 jú­niusában 26 hétköznapot mu­tatott a naptár. A kohászat­ban 101,7 ezer ember dolgo­zott, azaz ... Ám álljunk csak meg. Az időalap legfontosabb része a teljesíthető munkaórák száma, de ezt mechanikus szorzással nem lehet megálla­pítani, hiszen vannak, akik 36, 40 órát teljesítenek, azután 44-et... tehát az előírt és a ledolgozott órák számát kell összevetni — természetesen a létszám figyelembevételével —, hogy képet kapjunk a mun­kaidő kihasználásáról. Nem ceruzakoptatás Ügy tűnhet, a termelés for­mális tényezőjéről van szó, azaz számontartásával bíbelőd­ni nem több, mint ceruzakop­radt fenn első verse Is, amely í a szokványos iskolai feladatok j közül a forma elevenségével és* a szemlélet frisseségével tűnik | ki. Az iskola könyvkatalógusai a diák rendkívüli szellemi ér-; deklődéséről tanúskodik: vas-J kos világtörténelmi művek sze-1 repelnek a kikölcsönzött köny-j vek listáján, továbbá latin, né-| met és francia nyelvkönyvek, | szótárak, szépirodalmi művek. { A harmadik tanév végént vándorszínészek érkeztek aj városkába. S a kamasz poéta,! aki eddig egy helybéli kis-f leányba volt reménytelenül! szerelmes, most a társulat pri-| madonnájáért lángolt fel, sőtt meg is akart szökni a színé-1 székkel — nem sokkal a vizs-j gák előtt. A tervről Koren értesítette! az apát ! Ezen a ponton jobb, ha át- J adjuk a szót a költőnek: »Atyám — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett po­koli örvénybe süllyedő fia megmentésére rohanni. S is­tentelen szándékomtól csak­ugyan eltérítettek atyai ta­nácsai, melyek még hetek múl­va is meglátszottak... háta-] mon és lelkem porsátorának: egyéb részén.« Az eltérítés hatása nem tar-: tott sokáig. Bottal sen kiből sem lehet kiverni a művészi vá­gyakat, legkevésbé eredmé­nyes azonban az ilyen neve­lés egy Petőfi méretű jellem esetében. A költő később ön- vallomásös szenvedéllyel ma­gyarázta meg, hogy színészi vágyai milyen mélyen össze­függtek legfőbb jellemvonásá­val: szabadságszeretetével. El­ső esküm címmel verse szerint azért akart színészek közé áll­ni, csakhogy szabad, hogy füg­getlen« legyen. tatás. S az a baj, hogy e fel­fogás még az üzemekben is érvényesül, holott nagy vesz­teségek forrása az idővel való pazarló gazdálkodás. A nö­vekvő termeléssel arányosan ugyanis képtelenség bővíteni az időalapot. Sőt, az kisebbe- dik. Az állami iparban 1960- ban 1,9 milliárd munkaórát teljesítettek, tavaly kétmilliár­dot; közben ugyanis lezajlott a munkaidő csökkentés. Az emelkedés 1968-ig tartott, ak­kor 2,2 milliárd volt az óra­szám. Azóta zsugorodik, ám azt, hogy az üzemek számára az idő még nem eléggé pénz, bizonyítja a túlórák növeke­dése. (1960: 30, 1965: 38, 1971: 58 millió!) S ez sok vállalatnál a munkaidő csökkentést is megkérdőjelezi. Amit pedig az iparban és az építőiparban kötelezően meg­szab a 3304/1969. sz. kormány- határozat. Az 1967-ben kelt — 1021-es — rendelkezés még csak lehetővé tette a munka­idő csökkentést. 1968-ban és 69-ben azután 1,9 millió em­ber számára lett törvényesen hosszabb heti négy órával a szabadidő. Az ötnapos munkahét Érdemes tovább tallózni, mert például rábukkanunk arra a tényre, hogy néhány iparterületen viszonylag ma­gas azok aránya, akik a 44 munkaóránál is kevesebb tel­jesítésére kötelezettek. így száz bányászból 16, kohászból 41, papíripari munkásból 57, nyomdászból 97. Nem szeren­cséjüknek köszönhetik ezt, ha­nem a kedvezőtlen körülmé­nyek indokolják az általános­tól való eltérést. Ahogy sokak számára az ötnapos munkahe­tet szintén. Tavaly a szocia­lista ipar minden száz mun­kása között hét olyan volt, aki heti öt napnál nem dolgozott többet. Végülis mennyire rúg egy- egy iparterületen a termék előállítására fordított idő? A közlekedési eszközök gyártásá­ban például havi 11—12, a tex­tiliparban 17—18 millió órára. Honnét az olykor egymilliót is meghaladó eltérés? A grafi­konon csúcsok és völgyek. Jú­lius, augusztus a szabadságok ideje, azaz »völgy«. Decem­ber? Az ünnepek előtti legális meg illegális csúsztatások ide­je; azután olykor közbeszól az időjárás — az építőanyagipar­ban —, vagy egy influenza- járvány. Gazdálkodni vele Nem sorolható az sem a ked­vező irányzatok közé, hogy fo­lyamatosan csökken a teljesít­ménybérben ledolgozott órák száma. 1966-ban az összesnek még 60,6, tavaly már csak 57,2 százaléka volt. A gépek, be­rendezések kihasználatlansá­gára utal, hogy a letöltött munkanapok 69,9 százaléka az első műszakra jut, a második­ra 21, s csupán 9,1 a harma­dikra. Némely iparterületen — sorrendben: a bányászatban, a oapírgyártásban, a kohászat­ban, a textiliparban stb. — valamivel jobb a helyzet, de ezt sokkal inkább a termelési adottságok, mintsem az üzemi törekvések eredményezik. 1971-ben 289 millió volt az iparban teljesített munkana­pok száma, s ebből 206 millió az első műszakra jutott. S. míg a nap 24 órájának nagyobbik részében kihasználatlanul áll­nak hatalmas kapacitású ter­melőberendezések, a gyárak bővíteni szándékoznak, új üze­met építenek... Érzékeny jelzőrendszer le­het tehát akár üzemi, akár iparági méretekben az időala­pok elemzése. S e lehet nap­jainkban kell-re változik, hi­szen tavaly egy, idén, az első félévben további egy százalék­kal mérséklődött — mivel a munkáslétszám csökken — a fölhasználható óramennyiség. Üj munkavállalók nem to­longnak a kapuk előtt, a mun­kaidőt aligha lehet meghosz- szabbítani, viszont termelni évről-évre többet kell. Pénz­zel, anyaggal lassan megtanul­nak gazdálkodni a vállalatok. Nagy hiba lenne, ha e sorból az időalap kimaradna, de még az is, ha csak a végére kerül­ne. M. O. A számok beszélnek Tizennégyntillió forint betétkönyvekben Üvegajtó, figyelemfölkeltő hatalmas képek, hirdetések ■ és hosszú pulttal kettészelt, ízlé­sesen berendezett szoba. Az új épület szinte kiemelkedik a többi közül, neon felirata tisz­teletet parancsol. Balatonlellei takarékszövet­kezet. Hét év kemény mun­kája fémjelzi azokat az ese­ményeket, melyeket máshol is megirigyelhetnek. De hol is kezdődött? — Hét éve alakult meg a községben a takarékszövetke­zet. Részben könnyű volt a helyzetünk, mert sokan érdek­lődtek már, sürgették a létre­hozását, de egyben nehéz is, mert a hitelszövetkezet még éreztette a hatását. Bizalmat kellett szereznünk. Abban az évben még Látrány, Somogy- túr, Visz, Balatonboglár, Sző­lőskislak, Ordacsehi és Sző- lősgyörök tartozott a körze­tünkhöz. Balatonboglárnak az­óta már önálló kirendeltsége van. Évente sokszorozódott a betétállomány, bizonyítva, hogy nem volt fölösleges mun­ka létrehozni a szövetkezetét 1971 fordulópontnak is beillik. Egy. év leforgása alatt kétsze­resére nőtt az állomány — mondta Németh István, a ta­karékszövetkezet vezetője. — Több mint tizennégymillió fo­rint van a betétkönyvekben. — Akár egy megyei szövet­kezetnél ... — Természetesen nem te­kintjük bűvös határnak. Sze­retnénk, ha évről évre foko­zatosan nőne a betétállomány, hiszen ezzel a’ dolgozókat se­gítjük. — A szövetkezet az idegen- forgalom lebonyolításából is jócskán kivette a részét. — A Coopturisttal kötöt­tünk egy megállapodást. Ezt a munkát tavaly kezdtük, de nem bántuk meg. Jól bevált. Sokan keresnek föl bennünket szállásügyben, többször a leg­igényesebb kívánságokat is ki kell elégítenünk. A nyáron nyolcszázezer forintos forgal­munk volt. Sokan jöttek a szo­cialista országokból, főleg az NDK-ból. Aztán a nyugati or­szágokból, Olaszországból, az NSZK-ból. Tanácsokért for­dultak hozzánk a belföldi vál­lalatok, üzemek vezetői. Nyá­ron mindennapos a hajsza, té­len már koránt sincs annyi teendő. — A valutabeváltás? — Harmadik éve váltunk be külföldi valutát. Egymillió fo­rint volt a forgalmunk az első évben. Csaknem négymillió fo­rintra ugrott a másodikban, a z idén pedig majdnem eléri a hatmillió forintot. Mongolok, németek, franciák, olaszok, svédek keresték föl a taka­rékszövetkezetet, sőt még ja­pán vendégünk is volt. — Hány tagja van a szövet­kezetnek? — Több mint kétezren jár­nak hozzánk, a körzethez tar­tozó községek lakóinak egy­negyedét jelenti ez a szám. — Terveik? — Egyre erőteljesebben f,;- lődik a szövetkezet, amitm tervezünk, szinte már túl !r, haladta önmagát, így nehéz lenne mit mondani. Természe­tesen a betétállomány nőve’ sere törekszünk. Nem szer; nérik csalódást okozni a hoz­zánk kéréssel, tanácsért for­dulóknak. Ez a legfontosabb. It. G. Az eddigieknél szigorúbb intézkedések várhatók Lámpát a kerékpárokra! (FolytatjukJ A CÍMBŐL látható, kikről lesz szó. Biztosan akad, aki lecsapja az újságot, s valami olyasfélét mormol, hogy már megint, s hogy miért nem »szállnak le róluk« végre, ök feltételezhetően nem ismerik a statisztikát, miszerint tavaly a somogyi balesetek közül ki- lencvenhármat biciklis oko­zott. Az idén sem jobb a hely­zet, a közlekedésrendészet ki­mutatása szerint a kerékpá­ros-telesetek száma közel jár a nyolcvanhoz — s messze még az év vége. Ezeknek a teleseteknek a túlnyomó többségét a rosszul, vagy az egyáltalán ki nem vi­lágított kerékpárok okozzák. A rendőrség már sokféle módon próbálkozott rávenni a bicik­liseket, hogy hiányos fölsze­reléssel ne merészkedjenek ki az utcára. Kezdetben megállí­tották az érdekelteket, s elbe­szélgettek velük. ígéret min­dig született: »Holnap meg­veszem azt a lámpát«. Azon­ban kevesen állták szavukat — s a balesetek egyre szapo­rodtak. Később a járőr már kevesebbet beszélt, csekket vett elő, és megbírságolta a gondatlan kerékpárost, aki szívta a fogát, de újfent meg­ígérte, hogy lámpát vásárol — ennek ellenére minden ma­radt a régiben. Az adatokat mindenki is­meri, egyre több a gépjármű, s ezzel együtt fenyegetőbb ' a balesetveszély is. Minden megyében másképp kísérelték meg elejét venni a szerencsétlenségeknek. Hal­lottunk olyat, hogy a rendőr­ség a baleset-elhárítási tanács képviselőjével megállította a kivilágítatlan kerékpár tulaj­donosát, akinek az első mon­data ez volt: »Csak most az egyszer engedjenek el, hol na; megveszem a szükséges i’öl szerelést«. »Nem holnap, ha nem most mindjárt!« — hang zott a válasz. S intettek a; ipari tanulónak, aki a boltból magával hozott lámpát íögtün fel is szerelte a kerékpárra. Hogy ez a módszer mennyi­re vált -be, neon tudjuk. El­képzelhető, hogy nem ez a megoldás. Az Viszont bizonyon hogy egyszer s mindenkori' túl kellene jutni a jelenle: : állapoton. Akár megértik könnyelmű kerékpárosok, el. ■ nem, elsősorban az ő éle1, testi épségük védelmének - dekében. A Somogy megyei Rend főkapitányság közlekcd rendészeti osztálya főimé: készített. Az »eredmény« i. sarkallta az illetékeseket, he az eddiginél szigorúbban 1 jenek föl a lámpa nélkül 1 lekedő kerékpárokkal sz ben. A közlekedésrend hivatalos tájékoztatást k' n^gykeresktc. .'.-mi válla1, : kidéi.át, elég lámpa v; 'z'.aío.v.._;i, Li.'.zerzésé. , at­ya. AT LE : ::i akr d. / ■1, 1 ’ .:. it kell .' . T.éa. Lg/ is mond", .iánk, hogy Írér mogvé amíg a rendőr bírsággal to ja meg a beszerzés költség:: . e. d.

Next

/
Oldalképek
Tartalom