Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

Minden emberben él a vágy, hogy újat, érdekeset, or- szágot-világot lásson. Ez a vágy a turisztika s az idegen- forgalom legbiztosabb alapja. S ahogy hazánkban mind több ember és család pénzügyi hely­zete tette lehetővé, hogy sza­badságidőben felkerekedve he­tekre elszakadjon a megszo­kott környezettől, az unalomig ismert falaktól, úgy fejlődött lépésről lépésre is az idegen­forgalom. Ennek a fejlődés­nek a legjellemzőbb példája a Siotour, a megyei idegenfor­galmi hivatal rövid két és fél évtizedes története. Az embereknek utazniuk kelL Szállásra van szükségük. Látni, szórakozni akarnak. Az idegenforgalomnak nagyjából ez a három pillére, amelyen fokozatosan kiépült a Somogy megyei hivatal szervezete is, és ezen az alapon fejlődött úgy, hogy ma már az ország legnagyobb hasonló szerveze­tei közé tartozik. S mint ahogy a vastag törzsű fa rengeteg apró kis ágacskát, levelet hajt, úgy fejlődött, úgy bontakozott ki évről évre újabb és újabb kis részmunka, szolgáltatás, üzletág, amely aztán hiányta­lanul beilleszkedik a nagy szervezet egészébe, visszahat-1 va, táplálva és fejlesztve azt. S ahogy mind több emberben nőtt az igény, s szánta rá ma­gát hétvégeken és szabadság- időben az utazásra, úgy tárult fel — szinte a teljes ismeret­lenségből és szürkeségből — szűkebb környezetünk, So­mogy megye rég feledésbe ment vagy fel sem ismert ne­vezetessége; néprajzi és törté­nelmi értékei és természeti szépségekben bővelkedő tájai. Somogy megye nemcsak a Balaton-part — mondják a Siotournál —, noha kétségte­len, hogy idegenforgalmi szem­pontból a Balaton a legjelen­tősebb. S ma már Siotour-ki- rendeltségek szervezik a me­gyei turizmust Siófokon, Ka­posváron, Budapesten és még öt Balaton menti községben, de ezenkívül Barcson, Nagyatá­don, Csokonyavisontán éü Igáiban is. Szervezik megyei munkások, hivatali és tsz-dol­Az idei nyáron nemcsak az időjárás és Bobby Fischer szeszélyeivel kellett megküz­denie a gyanútlan magyar né­zőnek, hanem szavazhatott is. Volt Ki mit tud?, táncdalfesz­tivál, ilyen vetélkedő meg amolyan. Mint mondani szok­ták, megmozdult az ország! De kitelt magiért a rádió ak­kor is, amikor meghirdetett egy másik lovagi tornit, Nem az én szí: gvl jrn címmel, amely a rr. - ' ■ l ipesti szín­háza' ■ - : ' \ lkodé je volt. A veté’ke > 'gór. az első há­rom helyezett tekintélyes és egyforma összegű jutalmat kapott. így történt, hogy a döntőben a szolnoki, a veszp­rémi és a kaposvári színház lett a három első. Gratulálok nekünk! Mert. felmeriV az egyszerű, halig at ■'.ban. h'gy nyilván holt-erse-ybe- leitek hárrr—i egyformán e'e’k m :g a ro- vr'r--< v- T -i •- cn i r.^ott hírt. '-■•-•• c** g ka- pos"'• a három elr*> dTi't 1 vfiit ci Csiky Gergeh; Színház közös­sége. gozók útjait a Balatonhoz vagy az ország más vidékeire, eset­leg külföldre, és szervezik más megyék túristáinak érkezését, elszállásolását és programját. Hatalmas, bonyolult, olajozot­tan működő szervezet ez. 1951-ben még büszkén je­gyezték meg az idegenforgal­mi hivatalban, hogy ez év fo­lyamán 139 ezer vendég érke­zett Siófokra, s ezek jelentős részéről a hivatal gondosko­dott. Ma már elnéző mosolyt vált ki, ha ezt az adatot ol­vassuk. Nem is annyira a szá­mok miatt — 139 ezer ember valóban nagy szám, ha Siófok lakosságához mérjük —, sok­kal inkább a gondoskodásban vagy inkább a szolgáltatások minőségében van már a kü­lönbség. A vállalatok, szövet­kezetek által birtokba vett haj­dani Villák ugyanis — bár ta­gadhatatlanul sok ember üdül hetett falaik között — még­sem alkalmasak a tömeges üdültetésre. Akinek viszont itt nem jutott hely, az legföljebb csak a Balaton kellemes vizét élvezhette. Az ideiglenes diák­szállások meglehetősen zsúfol­tak voltak, s általánosan a szalmazsák használatát ismer­ték. Egy följegyzés szerint 1955-ben, amikor Fonyódlige- ten elkészült a hivatal állandó első szálláshelye 54 féröhely- lyel, azt a szociális otthontól kapott bútorokkal rendezték be. Nagy előrehaladásnak szá­mított, amikor a szalmazsáko­kat matracokkal cserélték ki, és mosdótálakat állítottak be. A tömeges és a tényleges (mert megfelelő színvonalú) üdülés döntően csak a hatva­nas évek kezdetétől indult meg, tényleges összhangban a lakosság igényeinek és jöve­delmének változásával. S ez hatalmas változást hozott a hivatal életében is. 1954-ben még csak 517 szállásférőhelyet tudott ajánlani az érkező ven­dégeknek a hivatal, öt év múl­va már tízszer ennyit. A férő­helyek számát évről évre nö­velték, és ma már összesen valamivel több mint 32 ezer férőhely áll a turisták rendel­kezésére. Ez a szám az 1954. évinek több mint hatvanszo­rosa. De talán még ennél is jóval többet mond. ha e szál­lások rendkívül változatos ösz­El kell oszlassuk a félreér­tést: a kaposvári színház 3400 szavazattal elhagyta a máso- dik színházat, és csaknem öt­ezerrel a harmadikat. Ám a hivatalos álláspont a díjki­osztásnál az volt, hogy nem szabad sorrendet hirdetni, csak így szépen, tapintatosan, hogy három első van, és nin­csen egy abszolút győztes sem. Én ezt rendkívül logikusnak tartom. Mert ugyebár minden ötven évben rendezünk egy ilyen nyilvános vetélkedőt. A következő 2030-ban lesz ese­dékes. Hát legyünk tapinta­tosak a második, harmadik vagy esetleg tizedik helyezet­tel szemben! Mert tíz színház indult, a közönség pedig sza­vazott. Külföldről, belföldről, megyén innen, Tiszán túl, és nem érezte a kedves elégté­telt, hogy az ő általa meg-' voksolt műsorösszeállítás, az általa megdicsért színház együttese ért célba, és győzött nemes versengésben. Ezért javaslom még, hogy a labdarúgó-bajnokságban tart­suk titokban, ki a bajnok, ne­hogy a többi csapat megsér­szetételét vesszük figyelembe. Kiépült a balatoni üdülőöve­zet kempingtelepeinek sora, és a fizetővendég-szolgálat tel­jes láncolata. Ezenkívül mote­lok, faházak, turistaszállások, luxusbungalók állnak a Bala­tonra érkezők rendelkezésére: megannyi színfolt a Balaton menti idegenforgalomban, tö­meges turizmusban. De kem­pingek épültek a megye más részein is, Nagyatádon pedig szállodát tart fenn a Siotour. A korszerű idegenforgalom ma már elképzelhetetlen e sok­féle igényt kielégítő szállások nélkül. Ugyanez vonatkozik az utazás megszervezésére is. S az alapelv, hogy a vendég — akár külföldi, akár belföldi turista — megszabaduljon a? utazással és az elszállásolással járó fölösleges időtöltéstől és a tájékozatlanságból származó esetleges bosszúságoktól. Ezért az apró szolgáltatásoknak egész hálózatát hozták létre. Igv alakult ki a vasúti, az autóbusz-, a haió- és a repülő- iesvek árusításából a belső és külföldi (a szocialista orszá­gokba) vonatos és repülőgépes társasutazások, illetve autó- bu s zki r án d ul n sok szervezése, étkezés, szállás és szakszerű idegenvezetés biztosításával Kialakult és jól bevált üdü­lési programok állnak a belföldi és külföldi uta­zási irodák rendelkezésére, megkönnyítve és gyorsabbá téve ezzel is a szervezést. Egyik legfontosabb munkájuk példgul a valutavásárlás: a hazánkba érkező külföldi 31 beváltóhelyen válthatja köz­vetlenül forintra pénzét. Az idén például a beváltott kül­földi pénzek összege megköze­lítette a 100 millió forintot. S foglalkoznak ezenkívül vízum­hosszabbítással, szállásbizto­sítással is. A Balaton-parton évről év­re több tanácskozást, konfe­renciát rendeznek, különösen az elő- és az utószezonban. E rendezvények megszervezése és lebonyolítása szintén a hi­vatalra vár. S a hivatal mun­katársai látják el az idegen- vezetői és a tolmácsszolgálati feladatokat is. Nehéz lenne felsorolni azt a rengeteg apró szolgáltatást, amely nélkül ma már nehezen képzelhetnénk el egy korsze­rűen működő idegenforgalmi szervezet munkáját. A Siotour részt vállalt még az üdülő­vendégek közvetlen szórakoz­tatásából is; mini golfpályát, játékautomatákat, wurlitzere­ket üzemeltet, horgászfelsze­reléseket ad bérbe és horgász­jegyeket árusít, s az egyre nép­szerűbb vízisí- és vízitaxi- szolgálatot is a hivatal tartja fenn. Az idén elkészült Bala- tonf öld váron az ország első üdülőhelyi klubja. Építtetője és fenntartója a Siotour ... Hol van már a hőskor, ami­kor egyetlen ember intézte a Siófokra érkező üdülők. ügye­it? Ma már ezt a szerteágazó, rengeteg, bonyolult feladatot 173 főfoglalkozású alkalma­zott látja el, de ez a szám is a .főidényben 670-re duzzad. (Folytatjuk.) Csupor Tibor tődjön. Az olimpiákon csak egy dobogó legyen, ahol az első három helyezett tolong­hat. a győztes bekötött szem­mel vegye át az aranyérmet, amelyet egy tokban adjanak át, hogy senki se sejthesse, ki a győztes. A táncdalfesztivá­lon pedig csak súgják meg Kovács Katinak, hogy ö lett az első, nehogy a Zalatmj} meg a Koncz megsértődjék. Csak tapintatosan! Megindító volt ez a tapin­tat, mert így a világért sem köszönhejtük meg azoknak a kedves hallgatóknak az (most már igenis kiírjuk) első he­lyünket, amelyhez hozzásegí­tettek szavazataikkal szerte az országban, eléggé tapintat­lanul megerősítve bennünket abban a hitben, hogy tehetsé­ges együttes a miénk, még a kabaréhoz is értünk, és az öreg kaposvári színház gárdá­járól büszkén bizonyították csaknem tízezren, hogy »ez az én színpadom«! Csorba István, egy nem budapesti színész Nem volt egészen igaza Kiss Józsefnek, amikor hetvenedik éve körül egyik verses gyűj­teménykötete elé ezeket írta mottóul: »Hétszer tíz év egy emberélet, Félig elalszod, félig elfecsérled.« Nem volt igaza saját szemé­lyét illetően sem, mert az álomlátások, álomvillanások halk szavú költője még het­venéves kora után csaknem egy évtizeden át is a legna­gyobb gonddal, éberséggel irta újabb és simítgatta, cizellálta régebbi, nemes veretű versso­rait. És különösen nem áll a fen­ti megállapítás Illyés Gyulára, mert Illyés már kora ifjúságá­tól megmutatta alkotóerejét, géniuszát a magyar irodalom­ban, és írói vénája még ma hetvenedik születésnapján is a legnagyobb bőséggel és fris­sességgel árad. Méltán ünnep­li most Londontól a Fokváro­sig, Sydneytől San Franciscó- ig a művelt irodalmi világ. Közel egynegyed évszázad­dal ezelőtt személyesen is ta­lálkozhattam vele, mikor a niklai Berzsenyi-mauzóleum restaurálásával kapcsolatos ünnepségekre az irók és köl­tők küldöttsége élén Kapos­várra jött. Igen jóleső érzéssel és öröm­mel töltött el 50. születésnap­ja alkalmával az akkori Sza­bad Nép róla szóló cikke: »Illyés Gyula legnagyobb élő írónk és költőnk, ötvenéves« A nagy író, költő mint alkotó szinte az egész emberiség ügyét vállalja, és harcod azért A világirodalom nem az egyes nemzetek irodal­mának összessége — ol­vashatjuk Babits lrodalomtör- téneté-ben. A népek civilizá­ciója nem csak puszta kerin­gés. Ennek a keringésnek sem­mivel sincs kevesebb többlete, mint ánnak, amely a vért for­gatja bennünk. Élet tünete s szelleme. Amikor Goethe megalkotta a világirodalom szót, az igazán- ból akkor az európai (illetve európai örökségű) népek iro­dalmának többletre törő együt­tese volt. A többi földrész szel­lemiségével maga a határt nem ismerő Goethe is mint érdekes­séggel ismerkedik meg, jóval túl szellemiségének kialakulá­sán, mely — ezekkel az isme- retgyarapodásokkal is jellegze­tesen európai. Nem is oiy régen korunk jel­lemző új szava, a világbéke hasonlóképpen csak az európai — illetve európai örökségű — népek ügyének látszott. Sze­münk előtt folyik mindkét fo­galom hatalmas kibővülése, mintegy azonosulása önmagá­val. A világpolitikában a kí­nainak, Kelet legősibb civilizá- ciojú népének, bajos tagadni, hogy súlyosabb a szava, mint mondjuk Nyugat legősibb civi- lizációjú népének, a görögnek. Mezítlábas — tegnap még rab­szolga — népek »félelmes« irammal sietnek előre az em­beriség útjának azon a szaka­szán, ahol az állomásokat és dátumokat nem a csaták és szerződések, hanem a találmá­nyok és ismeretszerzések jel­zik. Ennek oka, bogy a külön­féle jelzőjű Lajosok, Fülöpök és Ivánok teljesítményét meg lehetett őrizni úgy-ahogy egy ország határain belül, de az Edisonokét, Blériot-két és Ko- chokét nem. A szellem nem­csak szárnyal, val 'ban, hanem még a telepátiái e n veti meg: Bolyai és Lóba sevszkij, ahcg'r épp ma olvasom »egymásr ’? semmit sem tudva«, kétezer kilométer távolságból egyszer­re ütnek homlokukra, hogy mi­képp lépjék át Euklidészt — megnyitva az utat az atom­hasításnak. Ez a telepátia magyarul nem egyéb, mint a gondolatok egy­sége, országhatárok fölött való szabad keringése. Iskolás- könyvanyag, hogy a természet- tudományok nagy százada, a 16., mit köszönhet a reneszánsz világjáró szabad elméinek és elméleteinek, de tán még si­kamlós novelláinak is. A tudo­mányok világának egységét •A Hajszálgyöjíerek c. kötetből. — megtanul­tam már ak­kor. Megragad­ta a figyelme­met az is, hogy a dolgokat, eseményeket, az élet jelensé­geit mindig összefüggések­ben kereste, vizsgálta, és igen sokrétűen színesen látta azokat. Nyilván ez is a magyarázata annak, hogy Illyés írói oeuvre-jét vers, színda­rab, esszé, tu­dományos mun­ka, szociográ­fiai , tanul­mány, életrajz, műfordítás — ami ugyan­azon írónál együttesen mindig igen ritka — egyaránt jelzi, és mind­egyik klasszikus megmunká­lással került ki a keze alól. A világ irodalmi társaságai ezért Is tartják őt korunk kultúrája egyik legnagyobb, legerősebb zászlóvivőjének. Tavaly megjelent legutolsó, átdolgozott Petőfi-életrajzát már most is egy sereg nyelv­re lefordították. Ha csak ezt és a Puszták népét írta volna meg, akkor is ■naradandót alkotott volna: legnagyobb Urai költőnk hite­les portréjának megrajzolásá­val, és népünk fasizmus előtti élethelyzetének bemutatásá­val. megelőzte az — összefoglalóul mondjuk — irodalom egységé­nek világa. Az egymással versenyt íöl- szálló űrrakéták a bizonyság, hogy a tudósok telepátiája ma is működik. De nemcsak a Hold meg­írásáért folyik a verseny. Szinte hetente hallani azokról a kísérleti robbanásokról, ame­lyek végcélja, hogy így mond hassam, miként lehetne legsi­keresebben egy gombnyomás­sal levegőbe röpíteni a megis­merendő világűr egyik legjob­ban ismert bolygóját, a Földet. Mert hova vezetnek ezek a »kísérletezések«! Középiskolát végzett olvasóim közt, azt hi­szem, kevés van, aki az első vegytanórák hatása alatt nem állított össze magának, ha csak egy-egy kémcsőből és pipettá­ból is, egy saroknyi kis labo­ratóriumot a fásszínben vagy anyja konyhájában. Bonyhá- don egy nyolcadikos egy ilyen­ben a tankönyv receptje nyo­mán igazi puskaport csinált, állítólag föl is robbant. Ha apokaliptikus képzelet járású író volnék, a világ végét csak egy látomás szerint ábrázol­nám. Bérkaszárnya negyedik emeleti személyzeti kis szobá­jában lombikjait töltögeti egy pelyhes állú diák. Mivel ügy­buzgalma nagyobb, mint anyagismerete, valami egész rendkívüli sikerül neki. Amit János oly tüzetesen megjöven­dölt. Mi a védekezés ezek ellen a »kísérletezések« ellen, ame­lyeknek hovatovább nem az az ismérvük, hogy milyen mér­vűek. S az sem, hogy milyen gyakoriak vagy hogy folynak. Hanem pusztán a felelősség. A felelősség azonban nemzeteket nézve nem a lakosok számá­tól függ. Ha Anglia és Fran- -ic/'rszág is robbant, mért ne robbantson Olaszország is és ’ .'ritl a hatezer lakosú Andor- •a? Bizonyos, hogy ez valami­féle demokrácia volna, de ez esetben a pokol demokráciája. Máshonnan kell védelmet szereznünk. Lírikusra jellemző gondolat kerülget. S ha a fékevesztett anyaggal szemben a közvéle­ményhez mernénk fordulni? Ahogy láttuk: a tudományokat egy világszellem szabadította el. Hátha a fékezésnél is akad­na tennivalója ennek a világ­szellemnek, amiben benne van a »világirodalom« is? Hogy volna ez lehetséges? Igaza van a körkérdésnek: a népeket megosztó bizalmatlanság ked­vezőtlenül hat a világiroda­lomra. A szó, amelynél meg Hite az emberiségben a leg­vadabb időkben sem rendült meg, és változatlanul hirdeti az ember nemes célkitűzései valóra váltásának elengedhe­tetlen szülcségessékét. Nemzeti érzésünk, öntudatunk állandó ébresztője, sorsunk lelkiisme­retes figyelője. Ahogy élet« gazdagította és gazdagítja a történelmünket, úgy eszméi, gondolatai része­sei lesznek jövőbeli életünk­nek is. Népünk fiai: munkások, pa­rasztok, tudósok és művészek egyaránt szeretettel zárják szívükbe, s üdvözlik mostani, hetvenedik születésnapján. világirodalom ma is egységes, sőt valójában most terjed ki a világra. A vérkeringés, az éle­tet jelentő csere körül van baj. A nyugaton és keleten élő íróknak egyaránt van átadni- való élményük, már csak azért is, mert egymástól különbőz« világban élnek. Van átadnivaló gondolatuk is, az egész embe­riség jövője számára. Az első sajnálatos valóság, hogy ezeket a messziről jött gondolatokat és élményeket alig fogadja ke­vesebb gyanú, mint azokat a középkori tallérokat, melyeket aranytartalmuk megállapítása végett a kalmárok, mint tud­juk, szájba vettek, majd meg­reszeltek, és körbe nyírtak, s végül teljesen tönkretettek; tartalmukat ugyan megállapí­tották, de feladatukat meg­semmisítették. örömmel köszöntöttem, hogy a magyar kiadók annyi színda­rabot, novellát jelentettek meg azoktól a nyugati íróktól, aki­ket az igényesebb kritika ezzel foglal egybe: Kafka-iskola. Azért helyeslem megjelenteté­süket, mert engem egészséges ellentmondásra ingereltek; ke­serveik híg injekciója tömé­nyebb bajok leküzdésére pezs- dítették meg a vérem. Dürren- matték a végek végét látják abban, hogy szülővárosuk por­ba omlik. Nekik ez minden kérdés megszűnését jelenti. Mi tudjuk, hogy az igazi, a ham­leti kérdések csak akkor kez­dődnek. A kegyelet ismét kezembe adatta Camus legjobb könyvét, a Ssiszífusz mítosz-út. Ezzel a telibetaláló mondattal kezdődik: Komoly filozófiai Keidés csak egy van: az öngyilkosság. Mint Triolet cikkében olvasom, Camus ál­landóan a halál provokálásá- nak a mezsgyéjén élt; de mégsem ebbe halt bele. Utol­só nagy munkája az volt, hogy vezető Mesterré emelje Martin du Gard-t, akinek vezető szel­leme viszont egy legendára méltó Jaures volt, aki viszont... kiket is követett? Akiket már — ismét — mindnyájan követ­hetünk, akik már maguk a vi­lágirodalom. Azt hiszem, keletieknek, nyugatiaknak egyaránt van kérdezni- és felei .ír- a! jnk egy­másnak. A megoldást mi is érezzük oly telepatikusán, ahogy a tudósok. Ezt a tele­pátiát tudatosítani, meggyorsí­tani, a szavak karátrendszerét helyreállítani, egyszóval a szellemi cserét tökéletessé ten­ni, szent meggyőződésem, hogy ez a háború elkerülésének a legbiztosabb útja. (5) Csak tapintatosan Gyenes Zoltán Illyés Gyula: Világbelié — vil* kell állni, a bizalmatlanság. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom