Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
Karúdon jártunk A hagyományok folytatása ügye szépt Karád jelenének összetevői közé olyan jelentős objektumok is tartoznak, mint a ruhagyár helyi üzeme. A nagyobb településeken is irigyelt üzletben — mint egy kiállításon — karádi hímzésekkel tele szekrényt is találtunk. Van-e talaja ma is a népi kultúrának? — Lenne — mondja Szipo- la Jánosné, aki a ruhaüzemben dolgozik. — Régebben a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezetnek volt is itt önálló egysége. A Tautner Ilona népművész által gyűjtött motívumokat hímezték az asszonyok a párnákra, futókra. Sokat dolgoztunk külföldre is. Hatvan bedolgozója volt Karádon a szövetkezetnek. Látja ezt a gyönyörű darabot? Sóstói Jó- zsefné készítette. Most szalagvezető az üzemben. Az asszonyok most itt dolgoznak. De azért jó lenne, ha ezt sem hagynák abba. Munkaigényes a hímzés. Napi tízórás munkával egy hét alatt készül el egy-egy ilyen darab. Csak az értő számára mondanak sokat az ilyenek: »gyönge mesterke, darázsolás, sub- rika«. Bízunk benne, hogy nem egyre kevesebb, hanem egyre több embernek. És a tánc? Az éneklés? Pezseg az élet. Herk Mihály, a karádi női énekkar vezetője mondja: — Hagyományai vannak itt az éneklésnek. S ez egészen a templomi passiójátékokig vezethető vissza. Az volt az első »énekkar«. A harmincas években férfikar alakult. Ez a negyvenes években vegyes csoporttá alakult. Újra és újra igényelték a közös éneklést az emberek. 1959 novemberében új vegyes kart szerveztek, hatvan taggal. Szép sikereket könyvelhettek el. 1964-ben a nők alakítottak kórust, majd 1969-ben szintén. Kaposvártól Sopronig sok helyütt megfordultunk. Főként Karádon gyűjtött dalokat énekeltünk. Több televíziós adásból ismerkedhettek a más környékek lakói is az itteni népdalkinccsel. Idevaló születésű vagyok én is, elég egy-egy fasoron végigmennem, már muzsikál is bennem minden. Nagy terveink vannak. Heisz Károly vállalta három karádi népdal három szólamra való feldolgozását. Készülünk a kaposvári » Páva-min ősi tőre«. Molnár Sándor iskolaigazgató is húsz éve él már Karádon. — Hogyan ápolják a hagyományokat az iskolában? — Az iskolai énekkar elsősorban itt született népdalokat tanul. Lét/ rehoztuk a hímzőszákkört, hogy ne menjenek feledésbe a híres minták. Van tánc- szakkörünk is. A község kulturális élete úgyszólván az iskolában zajlik. Nagyon kellene már egy művelődési otthon. Szeretnénk, ha az összegyűjtött régiségeknek is mé kiállítási termet biztosíthatnánk. Gazdag anyag gyűlt ösz- sze. Külön őrizzük Gárdonyi szekrényét — Szerencsére már a múlté e rossz virtus. Üj nemzedékek nőttek fel, s megszűntek az anyagi helyzet különbségeiből adódó ellentétek. Ügy gondolom: a lakáskultúrában a víz bevezetése fog döntő változásokat eredményezni. Ahol ennyi intézmény, eny- nyi szerv összefog a település kulturális életének föllendítéséért, ott eredményeknek kell születniük. — Vegyük csak a kultúrcsoportot. A Karád és Vidéke Áfész évi harmincezer forinttal támogatja, s a szövetkezeti felsőbb szervek is tíz-tizenötezerrel járulnak hozzá fenntartásához. Mivel segítik még az itteni emberek életének megkönnyítését? Ezt kérdezzük Pavelka Béla igazgató elnöktől. — Karádon, Nágocson, An- docson és a két pusztán vannak boltjaink, vendéglátással foglalkozó egységeink is. Hétezer lakos teljes ellátását kell biztosítanunk. Nem kis munka ez. Szövetkezetünk tagjainak száma 2400. Itt Karádon 1300 embert jelent ez. Anyagilag is érdekeltek. Az áfész Karádon. Eszpresszó létesült ugyancsak itt és Andocson. Jövőre Nágocson is lesz A felvásárlói munka biztonságosabbá tételére szakcsoportokat alakítottunk méhészekből, nyúltenyésztőkből, tojástermelőkből és zöldségtermesztőkből. Bővítettük az ipari tevékenységi formákat is. Megvettük a tsz-től a papír- és műanyagfeldolgozót. Tizenkét állandó dolgozóval működik, s ötven asszonynak adunk otthoni elfoglaltságot. Háromszázezer forint tiszta nyereséghez jutunk. Andocson kis- áruház épült, s korszerűsítettük a vendéglátóipari egységek hűtőrendszereit Megvettük a karádi felvásárlóhelyiséget, bővítettük központunkat. 1963-tól 1967-ig 400—700 000 forint volt a gazdálkodási eredményünk. Most másfél- millió, a jövő év végén pedig már majdnem kétmillió lesz Az eredményeket csak a törzsgárda erőfeszítéseivel érhettük el. Dolgozóink létszáma meghaladja a százat. Rutinos boltvezetői törzsgárda és fiatal szakvezetés jó együttműködése, harmóniája valósul itt meg. Együttműködünk a község Somogyi fiatalok parlamentje Akik sikerre viszik az egykori táncokat — Milyenek az iskola tárgyi és személyi feltételei? — A kérdés első felére azt mondhatom: valamivel az átlag fölöttiek. Űj óvodára viszont szükség van, s kellene egy tornaterem is. A kérdés második részére azt felelhetem, hogy a szakosítás még nem megfelelő. Az ide települt pedagógusok nagyon hamar asszimilálódnak a helyi körülményekhez, és munkájukkal sok társadalmi szervet, bizottságot segítenek. A következő évben a tervek szerint kilenc általános iskolai, három papközis csoportunk lesz, és a kiegészítő iskola két | osztályával is számolunk. Ez J ideális körülményeket teremt f 4 majd a nevelőmunkában. A j napközi például nemcsak | »megőrző«, hanem nevelést } szolgáló intézmény is lesz. ♦ — Bicskás faluként .pmle- ♦ gették sokáig Karádot... évente átlagosan hatvanezer forintot juttat vissza tagjainak. És itt vannak a szolgáltatások is. Előnyöket élveznek. — Bizonyítsanak a számok! — 1963-ban alakult ki a körzetünk. Akkor a forgalom húszmillió forintot tett ki. Jelenleg negyvenmilliót. A kiskereskedelmi, felvásárlói és vendéglátói tevékenység is bővült azóta, elsősorban a szolgáltatások szintjén, a gáz- és a fűtőolaj-ellátás biztosításával, a bútorértékesítéssel. Meleg ételt tudunk biztosítani más szerveivel, ötvenezer forinttal járulunk hozzá az óvodabővítéshez. Ugyanakkor az áfész is segítséget kap a községi szervek részéről a karádi nagyáruház megépítéséhez. Közös programtervünk is van. Karádi emberekkel beszélgettünk. öntudatosságuk, magabiztosságuk eredményeikből táplálkozik. S az úton menni kell tovább ... Leskó László Fotó: Grábner Gyula Fekete Sándor 1 1 PETŐFI ÉLETE ♦ Ha Pesten az egyhangúságot |únta meg, felvidéki utazása ♦ során a változatossággal telt el. | Rimaszombaton »Isten és Gö- $ mörmegye kegyelméből« tisz♦ teletbeli táblabíró lett, de az- Izal meg is elégelte a dicsősé- fget, és kezdett hazafelé kíván- Skozni. Hazafelé, ami azt jelenítette, hogy Pestre. Gyerekként, jkét évet, felnőttként alig egy ♦ esztendőt töltött a városban, s 1 mégis igazi pestinek érezte Imagát, mert ott zajlott az iro- | dalmi élet. ♦ 1845 június utolsó hetében I érkezett vissza Pestre, tele új I élményekkel, bizakodással, re| ményekkel. } Petőfi még nem gondolt politikai forradalomra, amikor ♦ versein már a közelgő forra- i dalom előjelei ütköztek ki. A j kiváltságosok előbb csak meg- | lepődve figyelték e kihívóan iayext népi hangot. télén észbe kaptak, és rászabadították irodalmi szolgáikat (köztük mint utólag kiderült, hivatásos rendőrügynököket is) a »botrányt okozó« ifjú költőre. Persze, nemcsak a reakció, a maradiság emberei sorakoztak föl a költő ellen. Mérsékelten haladó vagy éppen , derék reformbarátok is akadtak Petőfi gyorsan szaporodó ellenségeinek sorában, olyan különben tisztességes irodalmárok is, akik ízlésük korlátái miatt nem érthették meg az új költészetet. Sokakat taszított Petőfi modora, tüskés magatartása is, de a legtöbb irodalmi ellenfélben egy igen egyszerű, igen természetes, ám alantas érzés dolgozott: az irigység. Az ócsárlók kórusába tehát sokféle hang vegyült, a hatalom vak eszközeinek rikoltozá- saitól a sanda pályatársak pusmogásáig. De amikor együtt és szinte vezényszóra zúgott ez a ■as neaez «olt kúkxü> HETVENKÉT diákküldött, számos középiskolai igazgató, szakfelügyelő, a megye társadalmi életének vezetői részvételével megtartotta ülését a megye diákparlamentje. Kis és nagy iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, ipari szakmunkásképző intézetek tanulói hozták el gondjaikat, javaslataikat Kaposvárra. Az egésznapos értekezletet osztálygyűlések, iskolai parlamentek előzték meg. Ott ugyanezekről a témákról kö tétlenebb, fesztelenebb, »otthoni« légkörben beszéltek, vitatkoztak — néha egymás szavába vágva, szenvedélyesen, a maguk igazát bizonyítva. A megyei parlamentre ezeknek a vitáknak szűrtebb, letisztultabb változata jutott el. Az iskolai KISZ-vezetők és tanárok segítettek összeállítani a küldöttek mondanivalóját, így átgondoltabb, felelőségteljesebb és egy kicsit »fésültebb« is lett. — Mit vártok a parlamenttől? — kérdeztem meg találomra hármat a hetvenkét küldött közül a megnyitó előtt. Tóth Katalin, a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulója: az oktatás reformjáról szeretnék hallani. Arról, hogy a tankönyveinket, amelyek bizony meglehetősen elavultak, mikor cserélik ki új, korszerű könyvekkel. Jó lenne a nyelvoktatás korszerűsítéséről is hallani... Vigh Julianna, ugyancsak a Táncsicsból: — Én a kaposvári középiskolai kollégiumok helyzetének javulását várom. Nemcsak az a baj, hogy elavult, korszerűtlen diákotthonban lakunk, hanem az is, hogy a kollégiumi szabályok elavultak, merev, kötött rendhez vagyunk kénytelenek alkalmazkodni. Ezen változtatni kellene. Mátyás János, a csurgói 526. sz. Szakmunkásképző Intézet tanulója. — Nálunk a legnagyobb gond a bejáróké. Az autóbuszok nem alkalmazkodnak az iskolai órák befejezéséhez, s ha este nyolcig vagyunk, a diákok egy része csak éjfélre ér haza. Eddig még nem tudtuk elérni, hogy ezen változtassanak. Huszonöt diákküldőtt mondta el véleményét a vitában, amely felölelte az iskojai élet és a diákokat körülvevő világ szinte minden területét. Legtöbben azonban (és ez azt hiszem teljesen érthető), azzal az idővel foglalkoztak, amit a diák az iskolában vagy annak környékén tölt el. És amit nem mindig úgy használtatnak ki vele, ahogy az célszerű volna. A felszólalók közül nem egy hasonlította össze »munkaidejét« — ami a heti ötven órát is eléri némelyik iskolában. — a felnőttekével. Akad olyan középiskola is. ahol hét óra van egyfolvtában. S ha ehhez hozzászámítjuk az otthoni felkészülést is, bizony meghaladja a felnőttek munkaidejét. Es ha nem mindennap ilyen »rázós«, akkor is túlterheltek a diákok. A középiskolások ismerik az MSZMP oktatáspolitikai határozatát — ez a hozzászólások egy részéből kiderült —, azt is tudják azonban, hogy a tananyagcsökkentés nem egyik napról a másikra következik be. Ezért kérik tanáraiktól, hogy ha nem is csökkentik, de saját belátásuk szerint ésszerűsítsék a tananyagot és az órák menetét. Elhangzottak kérdések is — a megye vezetőinek címezve —, ezek egy része anyagi természetű volt, s az iskolai parlamentek alkalmával is elhangzott már. A diákfiatalok több sportpályát, termet, felszerelést kémek, és keveslik a szórakozási lehetőséget. Jó lenne több ifjúsági klub, tábor. Mindezt azonban nem ajándékként, mert nagyon jól tudják, hogy sok pénzzel és munkával teremthetők csak meg. Fel is ajánlották munkájukat részben az iskolai, részben a megye létesítményéhez. Javasolták például, hogy a kővetkező évben a megyében szervezzenek számukra építőtábort A Táncsics Gimnázium tanulói már előre felajánlották, hogy iskolájuk felújításánál segédmunkát végeznek. A Munkácsy Gimnázium védnökséget vállalt a kastély- múzeumok rendbentartása felett, a fonyódiak pedig »Tegyünk többet iskolánkért!« versenyre hívták fel a diákparlament részvevőinek közvetítésével a megye valamennyi diákját Az iskolai élet demokratizmusa volt a vita mottója. A diákönkormányzat vezetőinek felelősségére több küldött is felhívta a figyelmet. délután fél Ötkor ért véget a parlament. A diák- képviselők már egy kicsit fáradtak voltak, s a vonatra is sietni kellett. — Érdemes volt eljönni? — kérdeztem ismét délelőtti ismerőseimet. — Igen — válaszolt mindhármuk nevében Tóth Katalin. — Láttuk, hogy ami minket foglalkoztat, azon mások is gondolkodnak... és azt, hogy törődnek velünk. Ez a válasz minden bizonynyal szólt Horváth Lajosnak, a megyei tanács művelődési osztályvezetőjének, aki szorgalmasan válaszolt a küldöttek kérdéseire. Felhívta a figyelmüket többek közt arra is, hogy sok mindent otthon, a saját iskolájukban is el lehet intézni, és ígéretet tett a kollégiumi helyzet javítására. És szólt Varga Károly ország- gyűlési képviselőnek, a parlament elnökének, aki a diák- képviselőket végig partnernek tekintette e fontos találkozón. Simon Márta séget tenni köztük és a költő nem is akart. Válaszaival nem csökkentette, hanem növelte ellenségeinek a számát. De a barátaiét is. A közönség gondolkodó részét az elfogult és tajtékzó támadások még inkább az üldözött újító mellé állították. De az új és új hívek között — a dolog természetéből következően — nem sok jómódú ember akadt. Mindenütt Petőfiről beszéltek, rajongtak érte vagy ócsárolták, könyvei azonban nem fogytak oly mértékben, hogy biztos megélhetését lehetővé tegyék. Felvidéki útján sok helyütt országos nagyságnak tisztelték, de hazaérkezése után nem egyszer napi gondokkal kellett küzdenie. A 45-ös esztendő további csalódásokat is tartogatott számára. Huszonkét és fél éves volt. Gyermekszerelmek, majd az Etelke iránt érzett álomszerelem, s legföljebb futó fellángolások, ismerkedések, kalandok álltak mögötte; megérett az idő egy igazi szerelemre, ö maga is így érezte, kereste, várta, szinte sürgette az alkalmat, amely végül is elébe hozta Mednyánszky Bertát, egy hercegi jószágigazgató szőke leányát. ticrcfia a költő tapasztaltabb, előre tudja, mi vár rá. De talán az sem riasztotta volna vissza, mert annyira akarta már a boldogságot (vagy az új szenvedést ...): Oh leányka, ha te nem szeretsz is, Engedd meg, hogy szerethesselek. Berta kisasszony megengedte. Hervadhatatlan érdeme, hogy »közreműködésével« a magyar szerelmes dalköltészet minden korábbi csúcsot meghaladó magaslatra emelkedett. Mindehhez Mednyánszky Bertának nem kellett sokat tennie: egy kicsit biztatta a költőt, alkalomadtán háromszínű szalaggal átkötött bokrétát adott neki, meghallgatta az Etelkáról szóló s a régi kedvest az újjal egybeszövő elbeszéléseket, sétálgattak .olykor a gödöllői temetőben, k haraszti erdőben, s máris összegyűlt egy kötetre való vers: A szerelem gyöngyei. A jószágigazgató úr nem avatkozott a dolgokba: egy kis irodalmi csevegés még senkinek sem ártott meg. De amikor a költő odáig merészkedett, hogy levélben megkérte Berta kezét, a hercegi birtok kormányzójából kitört az osztályöntudat, és röviden, de határozottan visszautasította Petőfit. (Folytatjuk)
