Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Megsértett kábelek, sötét Jz én vezérem bensőmből vezérel“ Áramszünet. Az oka? Az ok sokféle lehet. A hiba­források között azonban sű- rűn szerepel ea^ szó: gondat­lanság. A Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat kaposvári üzletigazgatóságának kimuta­tása szerint ebben az évben nyolcszor volt a megyeszék­helyen vagy a város egy ré­szén áramszünet, mert megsér­tették vagy elszakították a föld alatt húzódó elektromos kábeleket. A legutolsó másfél hete tör­tént A húskombináttal szem­ben a Közúti Építő Vállalat utat épített. A markoló meg­sértette a közvilágítási ká­belt Az áramszolgáltatónak ezt senki sem jelentette; az építők lebetonozták a hibás vezetéket. Megjavítani már csak úgy lehetett, hogy a friss betont feltörték. A közvilágítási kábelekben nap közben nincs áram. A föld alatti magasfeszültségű vezeté­kek azonban állandó életve­szélyt jelentenek. A kimutatás szerint, melyet az áramszolgál­tatónál tesznek elém, a Volvo markolója ebben az évben a Virág utca és a Május 1. utca sarkán rongálta meg a 20 ezer voltos kábel burkolatát. — Hihetetlenül nagy sze­rencse — mondja Tóth Sán­dor kaposvári kirendeltségve­zető —, hogy nem történt vég­zetes baleset. Kell utat építeni, ám a föld alatt húzódó közművekre, elektromos és telefonvezeté­kekre ez esetben is lehet vi­gyázni. Éppen ezért érthetet­len, hogy ilyen sok a gondat­lanságból eredő hiba. — Ezeknek a kábelsértések­nek a helyreállítása 8—12 ezer forintba kerül. Ennél azonban sokkal nagyobb kár, hogy a város, vagy egy része rövi- debb-hosszabb ideig áram nél­kül marad — mondták az áramszolgáltatónál. És hozzá­tették: — Amikor elkezdenek egy munkát, szívesen kimen­nénk mi is, hogy megmutas­suk, hol húzódik az elektro­mos kábel, hol kell vigyázni. Legtöbbször azonban csak ak­kor tudjuk meg, hogy egy-egy területen dolgoznak az útépí­tők, amikor már megtörtént a baj. Tanács István, a Közúti Épí­tő Vállalat főmérnöke: — Egy-egy út tervezésekor közműfeltárási tervet is kell készíteni. Ha az áramszolgál­tató akkor bejelöli, hol fek­szenek a kábelek, akkor mi vigyázunk rá. A tervezés ide­je alatt általában meg is kér­jük erre őket. Azonban előfor­dult már, hogy nem ott húzó­dott az elektromos vagy a postai kábel, ahol azt bejelöl­ték, s akkor vettük csak ész­re, amikor már elszakadt. — Ez azonban nem magya­rázza, miért kell a sérült ká­belt lebetonozni? — Erről az esetről én most hallottam először. Nekünk senki sem szólt errőL — Tudomásom szerint az építésvezetőnek igen. — Ö viszont nem jelentette a vállalat vezetőinek. — Mit lehetne tenni a ha­sonló esetek elkerülésére? — Mindenképpen szorosabb kooperációra van szükség a vállalat és az áramszolgáltató között. Szerintem túl azon, hogy a tervekbe bejelölik, hol húzódnak ezek a kábelek, jó lenne, ha a munka megkezdé­sekor ott lenne valaki tőlük is, és a helyszínen mutatná meg, hol kell jobban vigyáz­ni, hol nem dolgozhatnak a markológépek Ez mindket­tőnk érdeke. — Igen ám, csak az áram- szolgáltatónál nem mindig tudják, hol kezdődik új mun­ka. — Tudomásom szerint min­dig küldünk hivatalos értesí­tést. Csak nem mindig jelen­nek meg. Az áramszolgáltatónál erre azt felelik: legtöbbször csak akkor kapnak értesítést, ami­kor már megvan a baj. Egyszóval lehet változtatni a mostani gyakorlaton. És a kábelsértések elkerülése vé­gett kell is. Egy módja van ennek: Tanács István főmér­nök megfogalmazása szerint az eddiginél jobb együttműkö­dés. K. I. Képek a göllei iskolából A múlt hét időjárása való­ban kedvezett a mezőgazdasá­gi munkának. A göllei határ­ban is szorgalmas munkáske­zek takarítják be a gazdag termést: hordják a cukorré­pát, a kukoricát, s folyamato­san földbe kerül a jövő évi kenyérnek való. De nemcsak a mezőn folyik szorgalmas munka. Eredmé­nyes volt a múlt hét a göllei iskola nevelői és tanulói szá­mára egyaránt Mezey Béla iskolaigazgató alig győzi elsorolni az esemé­nyeket: a szülői értekezletet, a csapatotthon építésének kez­dését, a járási úttörő parla­mentben való részvételt, az ünnepi készülődést, a sport- versenyeket, a 17 mázsás ered­ménnyel járó papírgyűjtést A szülői értekezleten Mezey Béla a következőket mondta: — Annak ellenére, hogy nyolc községből járnak be a gyerekek, a szülők 75—80 szá­zaléka megjelent. Ezen az ér­tekezleten a múlt tanév okta­tó-nevelő munkáját értékel­tük, a szülőkkel teljes egészé­ben egyetértve. Megvitattuk a párt ifjúságpolitikai határoza­tait is. Üjra választottuk a szülői munkaközösség vezető­ségét. Iskolánk és a szülői ház kapcsolata igen jó, de ugyan­ez mondható el a társadalmi, tanácsi szervekről is. 30 000 forintot és teljes be­rendezést adnak. Ugyancsak harmincezer forintot fordít erre a célra az iskola vezető­sége a tanácsi szervek támo­gatásával. Feltétlen számítunk a helyi termelőszövetkezetek segítségére, a szállítások le­bonyolításában. örvendetes, hogy a szülők szinte vala­mennyien vállaltak két-három nap társadalmi munkát. Négy pajtás lázas izgalom­mal várta a csütörtököt. Ek­kor ült össze ugyanis a kapos­vári járási úttörőparlament. Sárái Zoltán, Puska Mária, Si­pos József és Balogh János képviselte csapatunkat. Az ifi­vezetők közül pedig Demeter Kati és Zsíros János. Mezey Béla, a járási igazgatói mun­kaközösség vezetője képviselte az iskolák igazgatóit. Sárdi Zoltán mondja: — Engem az a megtisztel­tetés ért, hogy az úttörőparla­ment elnöke lehettem. Nekem kellett levezetnem a tanács­kozást. Izgultam, de munkám­mal a felnőttek is elégedettek voltak. Puska Máriától kérdeztük: — Te is hozzászóltál? — Igen. — És miről beszéltél? — Arról, hogy itt Göllében hogyan dolgozik úttörőcsapa­tunk. A szekció ülésein hallot­tam, hogy más úttörőcsapat­ki­Nagyon ré­gen ismerjük egymást, éppen ezért azt hit­tem, hogy min­dent tudok Honfi István­ról. Kiderült, hogy semmit. Babócsa az a varázsszó, melynek mondására úgy kinyílik a lelke, mint a mesebeli kin­csesbarlang. Az ott eltöltött huszonöt év, a szülőfaluhoz való szoros kö­tődés megis­merése nélkül nem lehet meg­érteni az em­beri tartását, megrajzolni portré iát. a ban még nem tartanak ott, ahol mi. Például az úttörő- demokratizmus területén. Ná­lunk a pajtások választják a raj és az őrs tisztségviselőit. Azt javasoltam, hogy másutt is így legyen. — És mit hoztál magaddal? — Sok mindent. Tapaszta­latokkal, ismeretekkel gazda­godtunk, ezeket a rajokkal is­mertetni fogjuk. A többi pajtás társadalmi munkát végzett a helyi Béke Tsz-ben. Hagyomány az isko­lánkban, hogy ősszel néhány napot fizikai munkával töl­tünk. Az érte járó pénzt a pajtások valamennyien fel­ajánlották a már említett csa­patotthon felépítésének támo­gatására. A gyerekek örömmel végzik az úgynevezett górézást. Ez abból áll, hogy a kombájn ál­tal szedett kukoricát a góréba rakják, közben a néhány csö­vön rajta maradt csumát le­fosszák. Rajokban végeztük ezt a munkát. Különösen a Kossuth, a Fekete István és a Lenin raj tagjait lehet megdi­csérni, de a többiek is szorgal­masan dolgoztak. Nem szenzációs történetek ezek. A mindennapi munka eredményei, hivalkodás nélkül. Közösen végeztük, közös az örömünk is. Zsovár József Büszkén vallja, hogy indu­lása, telítődése éá töltődése Babócsához kapcsolódik. Szü­lei ma is ott élnek, s őt me­leg fiúi szeretet köti hozzájuk. Még ma is megdobban a szí­ve, amikor Babócsa határába ér. Az otthont jelentő zsúpos házból sok meghatározó él­ményt, az egész életére kiható és meghatározó eszményt ho­zott magával. S nemcsak ő, ha­nem két fiútestvére is. Édesapja és édesanyja ma­gatartása kicsi korától formál­ta. Édesapja úgy próbált ki­emelkedni,- hogy a zselléreske- dést felváltotta a vasúti pálya­munkássággal. S noha a havi negyven pengő nem volt ele­gendő a héttagú családnak, s mindenkinek ki kellett vennie részét a mindennapi kenyérért való munkából, valami olyat mégis kapott a szülői házban, amit nem minden pajtása. Nagy hatással volt rá az édes­apjára jellemző munkásgon­dolkodás. Ez elsősorban a munkásemberekre jellemző szervezettebb, előrelátóbb, fe­gyelmezettebb, szolidárisabb gondolkodásban, a közösségi szellemben nyilvánult meg. Esténként a három gyermek szinte áhítattal hallgatta, ami­kor a kommünről beszéltek a szüleik. Különösen megragad­ták őt, mint a legidősebb fiút az édesanya szavai: »Akkor a szegénynek jót akartak, ha az megvalósulna, visszatérne, jó dolga lenne a magunkfajtá­nak.« Kipirult arccal mondta el társainak iskolába menet, a nagygazdák gyermekei azon­ban rápirítottak: »Neked a kommün jó volt, mi.'?« Az olvasást a négyelemis 'édesanyja szerettette meg vele. Esténként petróleumlámpa mellett felolvasott a család­nak. A vasúti pályamunkás édesapa pedig a maga három elemijével a továbbtanulást szorgalmazta, mert úgy érezte, csak így törhetnek ki a fiai Ha nem lettek volna a köl- csönkönyvek, a vasúti ingyen­jegyek, s a jeles és kitűnő ren- dűségért járó tandíjmentesség, nem tudta volna elvégezni a polgári iskolát. A továbbtanu­lás álma azonban minden szép elképzelés ellenére szertefosz­lott. A nagykanizsai kereske­delmi iskolában tandíjmentes­séget élvezhetett volna, a há­ború azonban közbeszólt. Meg­szűnt az a vonat, amellyel reg gelente beutazhatott volna a nyolcvan kilométerre levő vá­rosba, a bentlakás díját pedig nem bírták megfizetni. A felszabadulás hozta meg a fordulatot az életében. Az évekre elfojtott tanulási vágy, mint a palackba zárt szellem, olyan elemi erővel tört ki be­lőle. Magánúton elvégezte a gimnáziumot Pécsen. Közben dolgozott, bekapcsolódott a közéletbe. Egyre nagyobb te­kintélyre tett szert, s először az ifjúsági szervezetekben, majd a község kulturális éle­tében tevékenykedett. Egy életre barátságot kötött a nép­műveléssel. Fokról fokra ha­ladt előre, fiatal fejjel elő­adásokat tartott, ünnepségeket szervezett, színdarabokat ren­dezett, agitált. Ez a tevékeny­sége indította el további élet- útjára a községházáról. Fölfi­gyeltek rá, tanfolyamokra küldték, majd bevitték a me­gyei tanács oktatási és népmű­velési osztályára. A Népműve­lési Minisztérium első egyéves tanfolyamának elvégzése után Békéscsabára helyezték nép­művelési osztályvezetőnek. Nem tért vissza üres kézzel. A sok tapasztalaton kívül asz- szonyt is onnan hozott. Azóta egyformán megismerték mind­kettőjüket szerte a megyében. Éva asszony ugyanis tizennyol­cadik éve a Vöröskereszt me­gyei titkára. Gyermekkora óta tanár sze­retett volna lenni. Ez az álma akkor valósult meg, amikor levelező hallgatóként elvégezte az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem magyar nyelv és iro­dalom, majd pedig történelem szakát. Nyolcadik éve dolgozik a megyei pártbizottságon. Ez a csaknem egy évtized sokoldalú pártmunkássá érlelte az egy­kori népművelőt. A maga ere­jéhez mérten sokat tett azért, hogy pártmunkásként és a népművelés eszközével is a marxizmus—leninizmus esz­méjét terjessze, minél széle­sebb körben elfogadtassa a párt politikáját. Amikor felszólalt a taggyű­léseken, előadásokat tartott, vitát vezetett, népművelők, al­kotók körében véleményt for­mált, mindig az vezérelte, hogy megval' süljön a párt művelődéspolitikája. S ez csu­pán egyik oldala munkájának, a másikat ugyanis inkább csak a munkatársai ismerik és látják. Sok energiát fektetett különféle anyagok összeállítá­sába, elemzések elkészítésébe. S ahogy nőttek a feladatok, el­határozta, hogy tovább növeli politikai tudását. Elvégezte a Politikai Főiskola propagandis­ta tanári szakát. Sokat búvár­kodott a korabeli iratokban, újságokban, mire elkészült a magyar munkásmozgalmi tan­szék egyik témája alapján írt tanulmányával. Az MSZMP munkás—paraszt bázisának alakulása az ellenforradalom utáni konszolidáció és a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése időszakában. Honfi István, aki a babócsai zsúpos házból indult el, nagy akarattal, sok áldozat és le- lemondás árán két diplomát szerzett, nyolcévi kemény munkával pedig vezető párt­munkássá érett. Augusztus el­seje óta a propaganda- és mű­velődési osztály vezetője. Emellett a pártbizottság párt- szervezetének titkára is. Az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntette ki november 7-e alkal­mából, eddigi pártmunkási te­vékenységének elismeréséül. Egész élete Somogyhoz köti. Szülőmegyéjét annyira szereti, hogy mindenhol máshol — erre bizonyíték a Békéscsabán töltött egy év — honvágy fog­ta el. Azt vallja, hogy szerény képességei szerint / mindent megtesz szülőmegyéje további szellemi fölemelkedéséért, ösz- szefogva erre mindazokat, akik képesek és hajlandók. Embersége, megfontoltsága, humora és jókedve közismert. S egyik szenvedélye a nyelv- művelés is. Az otthonról ho­zott ízes népi beszédével pél­dát mutat. Szerinte egy párt­funkcionáriustól különösen el­várható, hogy világosan, sza­batosan, közérthetően és pár­tosan fejezze ki magát. Meg­győződésből, meggyőző erővel beszéljen, mások számára is hihetően, úgy, ahogy József Attila mondja: »Az én vezé­rem bensőmből vezérel.« Eddigi életútja, tevékenysé­ge erről a belső »vezérről« ta­núskodik. Lajos Géza Szovjet hanglemez hetek Remekművek világhírű előadókkal . / • Ugyanezen a napon rendez­ték Taszáron az úttörő-olim­pia körzeti bajnoki kézilabda­mérkőzéseit. Iskolánk, illetve úttörőcsapatunk jól szerepelt e versenyen: a lányok az első, a fiúk a második helyet sze­gezték meg. Szerdán a nevelők tovább- kéozése folyt. A tanulóknak ■' ’.sí szünet volt, ám a /olcadik B osztály vállalta, hogy az iskola alatt húzódó, több helyiségből álló pince­részt átalakítja csapatotthon­ná. Derekasan dolgoztak a ta­nulók, bár munkájuk gyümöl­csét a kisebb pajtások élvezik csak igazán. A terv az, hogy március ?!-4n, a Tanácsköz­víord in é$ csa- dója ' -et idornak a tcszie'etére avat ik új pince csapatotfh nun­.... t csa­patotthv a járási, illetve a megyei úttörőelnök­ség anyagiakkal is támogatja, Az »ötvenéves a Szovjet- | _mió« hazai eseménysorozatá­nak érdekes színfoltja a szov­jet hanglemezhetek. Melódia hanglemezeken mutatkozik be a Szovjetunió zeneművészete (A Melódia foglalkozik a Szov­jetunióban a hangfelvételek és hanglemezek készítésével.) A szovjet hanglemezek Ma gyarországon is nagyon nép szerűek. 1970-ben 37 ezer hanglemezt importáltunk. 1971-ben már 47 ezret, s az idén az év végéig a behozatal előreláthatólag eléri az 58 ez­ret. Nem kevésbé népszerűek a magyar hanglemezek a Szov­jetunióban. 1969-ben a kivitel 22 ezer volt, az idén az első tíz hónapban 51 500. Főleg a komoly zenének, mindenek­előtt Lisztnek van nagy sikere A szovjet hanglemezhete!: választékában sok remekmű vet találhatunk vi 'rű el adók. L’má’S-'V.sk *. Ez- tosz'ar Rihter veket zongorázik, Emil Gilel Csajkovszkijt. David Ojsztra és Lev Oborin Beethoven he­gedű-zongora szonátákat ját­szik. A Leningrádi Kamaraze­nekar Gozmann vezényletével Bach Brandenburgi versenyét játssza, a Moszkvai Kamaraze­nekar pedig Barsaj vezényle­tével Vivaldi-versenvműveket. A szovjet zeneszerzők alkotá­sai közül 'emezen tz’áljuk Sosztakevi's bass . a->gra. férfikarra és e rra írt XIII. sím' nlá tt. •» va: ’ilharm mik s k tá­lásában, Ko'drasin elé­vel; Scsedrin II. zo r . rse- nyét és I. szimfóniáját, vala­mint részleteket Hacsaturján Gajane balettjéből. A folklór kedvelőinek örö­mére szolgálnak a Volgái Né­pi Kórus által előadott orosz népdalok, valamint egy össze­állítás a szovjet népek táncai­ból. És befelez \s < i ze­el szén.. •• i ' n a '-Af nA-, 1 •V

Next

/
Oldalképek
Tartalom