Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
A város éléskamrájában Húsz vagon árut képes tárolni a MÉK kaposvári telephelye. Naponta két-három vagon áru érkezik, s kerül ki a boltokba a vásárlókhoz. A telep nyolcvan dolgozója gondoskodik arról, hogy minőségben és mennyiségben megfelelő áru jusson, a város zoldségesboltjaiba. Hálóba kerül a vöröshagyma. A kétkilós csomagot hamar megkedvelte a város közönsége. Egyes boltok csak így hajlandók átvenni és értékesíteni a hagymát. Reggel hattól este nyolcig tizenkét gépkocsi szállítja a városban levő negyvenkét elárusítóhelyre a terméket, kihasználva minden percnyi időt, nehogy az ellátásban zavar keletkezzen. Gyertyás László képriportja Fekete Sándor 11 1 EHETI PETŐFI 18. »•Azért, hogy a láng lelohad, még nem alszik ki a tűz; azért, hogy a napot felhő borítja el, még nem hamvad ki a nap ... egy szélroham, s el van fújva a felhő, föllobban a láng. Vigyázzatok rá, egy pár hónap múlva — vagy talán előbb — talpon lesz ismét minden élő a művelt világban, s eget hasító robajjal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt, a földön uralkodik a zsarnokok képében ...« Petőfi buzdító írásainak számokkal ki nem fejezhető, de minden bizonnyal óriási szerepe volt abban, hogy a magyar forradalom csakugyan összeszedte erőit és később, 1849 tavaszán, diadalmasan visszavágott az ellenforradalomnak. A költő ellenségei és irigy álbarátai azonban előbb csak csendben, azután egyre szemSomogyi Népláp telenebbül kezdték gúnyolgat- ni a »buzdító dalnokot«, ki másokat lelkesít a csatára, de ő maga kerüli a vészt. Petőfihez is eljutottak a szennyes rágalmak, de nem akart mentegetőzni a világ előtt, önmagának vallott gyötrődéseiről, egy versben, amely csak halála után jelent meg: Oh gyermekem, oh gyermekem, Még meg sem vagy születve, S szívemre már is kínt hoztál S gyalázatot nevemre! Igen, ez volt az ok, amely távol tartotta Petőfit a fronttól: Debrecenbe hozott felesége mellett kellett maradnia a terhesség utolsó heteiben. Ezért várta — nemcsak mint apa, hanem mint kötelességét tudó szabadságharcos is — gyermeke születését. 1848. december 15-én megszületett Petőfi Zoltán. Egy hónap alatt a boldog apa úgy- ahogy biztosította családja megélhetését, és feleségét, fiát Vörösmartyra bízva, elindult Bem generális táborába. Immár tudva, hogy az út végén mi várja a költőt, elkerül[ Mindenki hibás? Késői raji a nyereség után „Elbántak ve em...“ Keserű ember H. Béla. Oka van rá? Igen. De az okot másban látja ő, másban azok az emberek, akikkel kapcsolatba került. »Ügye van« H. Bélának, Figyeljünk rá! »Elhatároztam, hogy megkeresem az igazságomat. Egy évvel ezelőtt a Böhönye és Vidéke Áfész-nél dolgoztam rakodóként. Tavaly novemberben egy nap rosszullét fogott el. Jelentettem Bukovecz áruforgalmi főosztályvezetőnek, hogy elmegyek az orvoshoz. Azt mondta, fegyelmit kapok. Én elmentem. Az orvos megvizsgált, gyógyszert írt fel, de nem írt ki táppénzre. Az orvosságot kiváltani nem tudtam, nem volt nyitva a gyógyszertár. Nekiálltam dolgozni, de összeestem. Még egyszer az orvoshoz mentem, de nem talált gyanúsnak. Hazamentem, lefeküdtem. Ez volt szerdán. A következő hétfőn mentem újra munkába. De hiába; nem bírtam. Akkor írt ki az orvos táppénzre. A papírt elvittem az áfész-irodára, ott mondták, hogy fegyelmileg elbocsátottak, mert nem jelentem meg a munkahelyemen. Senki sem akarta vállalni a fegyelmimet A főosztályvezető szerint a jogtanácsossal kellett megtárgyalnom. De őt két hétig nem láttam, hiába jártam be. Azt mondták, hogy mondjak fel én, akkor eltörlik a fegyelmit. Azzal a dátummal kellett, amivel nekem mondtak fel. Két hétre követelem a fizetésemet, és a tavalyi nyereséget is. Két hétig nem találtam ugyanis állást. Mire találtam, akkor meg a vándor-tüdőröntgenezés után beszállítottak a szanatóriumba. Az ágyat nyomtam hónapokig. Az áfésznél már réI kor hat forint az órabérem? A gépkocsivezető is azt mondta, hogy bolond lennék! Egyszer meg hagymát kellett volna a padlásra hordanunk. Kértem, hogy láda helyett zsákban vi- hessük. Enélkül nehéz. Nem is hordtam fel. Voltak itt védőital-problémák is. Szükségem van arra a pénzre, amivel az áfész tartozik nekem! Most várjuk a harmadik gyereket. A nagyobbik — a feleségem első házasságából — már tizenhárom, a második nyolcéves. Szükségünk van minden fillérre !« „Elbántak“ vele? Az áfész-irodán. Bukovecz Nándor áruforgalmi főosztály- vezető mielőtt állást foglalna, egy tekintélyes iratcsomóból — H. Bélával kapcsolatos ügyiratok — elővesz kettőt. Az egyik H. Béla kérése az áfész igazgatóságához: »Azt kérem, hogy a munkakönyvemet rendesen szíveskedjenek kiadni, hogy el tudjak helyezkedni.« A másik: »Alulírott H. Béla gépkocsirakodó kérem, hogy október 15-én beadott felmondásomat szíveskedjenek elfogadni és kijelenteni, hogy mivel munkaviszonyom megszűnését saját magam kezdeményeztem, az saját hibámból szűnik meg, ezért az 1971. évi nyereségrészesedésemre igényt nem tartok.« Aláírás. Mintha egy másik H. Bélát olvasnánk. Nem azt, akivel beszélgettünk. Más a hangnem, más a dátum. Fgy olyan ember kérései, aki tisztában van azzal, hogy hibázott valamiben. — Sorozatban hibázott, sajnos — ezt mondja a főosztály- vezető. — Nekem is vannak gyerekeim. Azt is tudom, hogy bélyeg a felmondás, nehéz utána elhelyezkedni. Ezért — emberségből — engedtem H. Béla kérésének, hogy ő mondhasson fel. — Mi volt a baj H. Bélával? — Mértéktelenül ivott, innen eredtek távolmaradásai a munkahelytől. Volt úgy, hogy nagyon fontos lett volna Pestre menni. De megtagadta. Máig sem értem, hogy a »hagymaügyben« például miért tagadta meg a munkát. Félemeletnyit kellett volna csak vinnie, s ezt sem létrán, hanem lépcsőn. Nem értem azt sem, hogy a gépkocsi javításában való közreműködést miért nem vállalta. Hogy három forintot kapott volna órabérként? Nálunk öt forinton aluli órabér nincs! — Betegsége miatt nem dolgozott ... — Tudtunk erről is. Sajnos — ahogy értesültünk — nem olyan állapotban állított be a rendelőbe, ahogy illik. Egy ízben itt az irodán találkozott az orvossal, mert a rendelésről lekésett. Fontosabb volt az italbolt. Akkor a kezével volt baj. Az orvos csak igazolást adott neki. Ezért randalírozott még itt is H. Béla. Az orvos I azonban Kozuiu. .ä, hogy aa áfész-irodán nem tart rendelést. Sok borsot tört H. Béla az orrom alá. Már ott tartottam, hogy azt javasoltam neki: a feleségé vegye fel a munkabérét. Hogy több jusson a családnak. De H. Béla nem egyesit bele. Egy ízben — már cm dolgozott itt — ivócimborájával megállítottak az utcán. Azt mondták: »Jár nekünk a nyereség.« Kértem őket, hogy jelentsék be panaszukat az irodán, mert ez nem utcai téma. De máig sem jöttek. Merkei Józsefné bérelszámolási csoportvezető megerősíti a szavait, s úgy mondja, hogy H. Bélának nem jár nyereség a kollektív szerződés értelmében. Nem elfogultak-e H. Bélával szemben? Keressük fel a panaszos jelenlegi munkahelyét, a tapsonyi Rákóczi Tsz böhönyei fűrészüzemét! Farkas István üzemvezető így jellemzi H. Bélát: — Rossz munkaerő. Iszik. Pénzének nagy része a fizetést követő napokon az italboltokban marad. Kölcsönkér. Ha iszik: hőzöng. Ittasan nem lenne szabad munkába állnia. Akkor viszont ritka napokon dolgozna. Csak a családjára vagyok tekintettel. A kör bezárult. H. Béla haragszik a világra. Részigazságai talán vannak. Ahol jártunk, cáfolták ezeket is. S mindenütt megkérdezték: »Miért csak egy évvel a történtek után jutott eszébe panaszt tenni? Miért ilyen hosszú idő után érezte sérelmesnek azt, amit éppen ő maga kért annak idején?« H. Béla büntetlen előéletű. H. Béla önmagát bünteti. Leskó László gebben is vádoltak. Itt a bizonyság. Ezt a felhívást adták: »Tudomásomra jutott olyan eset is, hogy a kartársak gépkocsival árut szállítanak egységekhez, ott az árunak engedély nélkül nekimennek, esetleg kisebb dolgokat eltulajdonítanak. Felhívom a kartárs figyelmét az esetleges szabadságra menetelekkel kapcsolatban; nem fordulhatnak elő olyan dolgok, hogy egyszerűen fogjuk magunkat, és én ma disznót akarok vágni, kukoricát szedni stb., és akkor minden további bejelentés nélkül munkahelyüktől távolt maradnak.« Én nem vagyok vétkes a lopásokban. Disznóm sem volt, hogy vághassak, így kukoricát sem kellett neki törnöm! Vádoltak azzal is, hogy megtagadtam a munkát. Hát három forintért javítgassam a gépkocsit, amihetetlen a kérdés: Csakugyan el kellett mennie? Az utóbbi időben egyre többen feleltek nemmel e kérdésre. Szerintük Petőfit beugrasztották a harcba. Sőt, maga a nemzet is felelős, amiért elpazarolta költőjét a csatatéren. Téves ez az okoskodás, s Petőfi védelme címén valójában a költő megtagadását foglalja magában. Petőfi a szó és tett egységének elvét is hitelesítette, amikor kardot kötött oldalára. Az ugratok, akik alávaló eszközökkel támadták a költőt, megérdemlik megvetésünket, de a más bőrére bátrak visszataszító serege nem azonos a nemzettel. A nemzet jobb része történelműink legnagyobb küzdelmét vívta. E harcban eszményre, példára is szükség volt. Petőfi ilyen eszményül ajánlkozott, s aki erre vállalkozik, annak tudnia kell, mit tesz. Apostolságot, prófétaságot nem kötelező vállalni. De ha valaki erre szánja el magát, nem kötheti ki, hogy csak élet- biztosításos alapon hajlandó szolgálni. S nem biztathat másokat olyan kockázatok vállalására, amelyek alól neki a nemzettől fölmentést kell kapnia. Hamis »védelmezőitől« eltérően Petőfi tudta ezt. Ezért ment az első lehető alkalommal a csatába. A csatába és nem a halálba. Ha reklamál a vevő A jogos panasz és a prémium — Nyolcvan fillérrel becsaptak a boltban — mondta egy férfihang a telefonba. Kovács Lajos, a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója így reagált: — Tudja, hogy ez a telefon egy forintba került? A vonal másik végén lecsapták a hallgatót. Az igazgató pedig ceruzát fogott, és följegyezte a bolt számát. — Van-e haszna egy pénztárosnak abból, ha többet számol? — Nincs. A pénztárgép záráskor összeadja a napi bevételt, és azt -az utolsó fillérig ■ be kell fizetni. — Mi az oka a tévedésnek? I — Elmondok egy adatot: az | élelmiszerek és élvezeti cikkek választéka az elmúlt tíz , A kettő nem azonos. Vállalni a harcot, annyi mint végszükség esetén a halált is vállalni. De a katonák többsége általában túléli a háborúkat. Petőfi sem azért ment Bemhez, hogy »meghaljon«, hanem azért, hogy személyesen küzdjön a hazáért. A lengyel szabadságharc hősét nemcsak dicsőséges múltja igazolta a költő szemében, hanem erélyes erdélyi bemutatkozása is. Amíg a többi fronton seregeink visszavonultak, Bem villámgyorsan rendbe szedte a rábízott csapatokat, s nekilátott a szégyenletesen elvesztett Erdély visszafoglalásának. Petőfit szeretettel fogadták Bem táborában, a vezér és a sereg egyaránt. Petőfi ismerhette már Bem képét metszetekről, leírásokról, de a valóság bizonyára így is meglephette: egy nyomoréknak látszó öreg ember állt előtte (pedig Bem csak 55 éves volt), egy komor, zárkózott, s — mit tagadjuk — csúnyácska férfi, akiből senki sem nézte volna ki, hogy a forradalmi háború zsenijével van szerencséje beszélni. Már amennyit Bem egyáltalán beszélt. Nem szerette a csevegést, tömör, sőt kurta vezényszavakon kívül nem sok mondatot lehetett hallani tőle. Petőfivel kivételt tett. Néhány év alatt 1300 féle áruval bővült. Ahány áru, annyi ár. Csomagolásuk nemegyszer hasonló egymáshoz. Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy milyen szellemi megterhelést jelent — mondjuk egy csúcsforgalom idején — gyorsan és pontosan számolni. A pénztárgép mellett rettenetesen el lehet fáradni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nézzük el a többletszámolásokat. Ez ellen a vállalat j harcolja legjobban. A fogyasz- . tők reklamációja itt a vállalaton belül nagyon sokat »árt« | agy boltnak. Veszélyben forog a prémium, elúszhat egy szocialista brigád cím. Egyetlen — a kivizsgálás során megalapozottnak bizonyult reklamáció — elviheti az egész prémiumot. S természetesen nemhét alatt megérezte benne —• ha nem is a nagy költőt, hi-J szén verseit csak Petőfi heve-} nyészett francia tolmácsolásá-f ban ismerhette — a nagy jel-S lemet, és a hajthatatlan sza-| badságharcost. Féltette, óvta.| fiának nevezte, s amikor csak? lehetett, futárként a kormány} székhelyére küldte, hogy addig} is távol tartsa a csatától... | Erre a gondoskodásra annál* is inkább szükség volt, mert} Petőfi nem sokkal a megér-1 kezése után átesett a tűzke-| resztségen, és már első csatái-1 ban a vakmerőségig menő bá-t torságot tanúsított. Bem a sze-x lindeki katlanban visszaszorí-f tóttá az ellenséget, de erősíté-| sért Vízaknára vonult, ahol a| túlerő vereséget mért rá. Hát-? rálást rendelt el, de a csata} hevében előre lovagló költő? nem hallotta a parancsot, és| meg akarta állítani a vissza-} kozó katonákat. Kivont kard-| dal, »torka szakadtából« kiál- ♦ tóttá: I Ha lehull a két kezfink Is, Ha mindnyájan itt veszünk is, } Előre! i Az idézet a Csatadalból va-} ló, amelyet Petőfi nemrég} ajánlott föl terjesztésre a nem-J zetgyúlésnek. | (Folytatjuk) * csak a fogyasztók panaszát vizsgáljuk, hanem mi is rendszeresen ellenőrzünk. Tapasztaltuk már ilyenkor, hogy a pénztáros a fogyasztó javára, a bolt kárára téved. Milyen a kereskedők munká- ia? N°zzük a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat adatait: 1969-ben 360 millió forint volt a forgalmuk. Ebben az évben 550 millióra számítanak. A forgalommal arányosan nem nőtt a létszám. Igaz. a modernebb kiszolgálási formák — az egyre több ABC — lehetővé teszik, hogy kevesebb eladó több árut adjon el. Az elmúlt években erősen elnőiesedett ez a szakma is, a fiatal lányok, asszonyok végeznek nemegyszer nehéz fizikai munkát. Egyszóval a boltok polcai mellett — és pultjai mögött — nagyon el lehet ráradni. Fizikailag is, szellemileg is. S ha a vevő nem elégedett a boltban, számtalan lehetősége van, hogy sérelmét orvosolhassa: beírhat a panaszkönyvbe, elmondhatja sérelmét — és el is mondja — a vállalat vezetőinek, a felügyeleti szerveknek. Mit tesz ilyenkor a vállalat? — Minden panaszt kivizsgálunk — mondja az igazgató. — Ha jogos, a hibát vétőt felelősségre vonjuk. — Sok a panasz? — Egyáltalán nem. Az állandó boltjainkban nagyon vigyáznak arra, hogy a vevő elégedett legyen a kiszolgálással. A szezonjellegű üzleteinkben — harminchét van ilyen —, a Balaton-parton három hónap alatt többször írnak be a panaszkönyvbe, mint a 130 állandó boltunkban egészéven át — Hogyan ellenőrzi a vállalat a boltokat? — Kétféle leltárt csinálunk. Az évit, amelyről előre tudnak az eladók, és az ellenőrző leltárt, amelyről nem. Az ellenőrző leltárt vásárlói bejelentések alapján is elrendeljük, ha indokoltnak tartjuk. Egyet nem szabad elfelejteni, a boltokban jelentős értékkel és pénzzel bánnak. Ez nagy felelősséget jelent. S véleményünk szerint e felelősséggel áll arányban a szigorú felelősségre vonás is. K. L
