Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
Idegenvezető nélkül Egy-egy idényben diákok százai, ezrei indulnak útra, hogy megismerjék hazánk természeti. értékeit, műemlékeit, történelmi hagyományait, a szocialista építőmunka eredményeit. A kirándulások programját a pedagógusok az oktató-nevelő munka részeként szerepeltetik tanmeneteikben. A tervszerűen előkészített, jól átgondolt útiprogram fizikai felüdülést és szellemi gazdagodást jelent a tanulók számára. De maximálisan ki- használjuk-e a kirándulások adta lehetőségeket a közösségi nevelés szempontjából? Erről beszélgetünk a kirándulási album lapozgatása közben Nagy Károllyal, a Kaposvári Kereskedelmi Szakközépiskola tanárával. — A múlt tanév elején, amikor elvállaltam az elsősök osztályfőnökségét, bennem is felvetődött ez a kérdés. Bevallom, nem egy kirándulást szerveztem már ezelőtt is, és nem is sikertelenül, de a felkészüléssel sosem voltam elégedett. Tavaly már egészen másképpen fogtam munkához. Miért ne lehetne a kirándulást olyan tevékenységi formává fejleszteni — gondoltam —, mely az egész tanévben igényli a tanulók együttműködését, és erősíti az osztályközösséget A közösségi élet alapja a közös tevékenység. Sajnos, az osztályon belül egyelőre nagyon kevés az igazi kollektív tevékenység, ritkán nyílik alkalom az alkotó együttműködésre. Az érdeklődés fölkeltése már az első osztályfőnöki órán olyan jól sikerült, hogy az »Ismerd meg hazádat« mozgalomnak szinte minden tanuló lelkes híve lett. Ettől kezdve mindent közösen csináltunk. Miután elkészítettük a négyéves távlati tervet, az első év programjának részletes kidolgozására került sor. Magam se hittem volna, hogy mennyi jó elképzelés, ötlet reihk a tanulók agyában. Újra kinyitom az albumot. Első lapján a Dunántúl arányosan kicsinyített térképvázlata. Időigényes, szép munka, kitűnő gyakorlat a honvédelmi ismeretek megszerzéséhez is. Az ismeretlen községek, városok sokaságában piros vonal jelzi a kirándulás útvonalát. Menettávolság: 525 km. Időtartam: 3 nap. — Aránylag rövid idő, de sikerült maximálisan kihasználni. A kirándulások megtervezésénél elengedhetetlen követelmény az eltöltött idő hasznosságának figyelembevétele. Az albumban levelek, képeslapok, prospektusok és falukrónika. — Ezek azok a dokumentumok, amelyek segítségével megismertük a dunántúli városok, falvak múltját és jelenét De a tanulók többet tudnának mondani a levelekről. „Elfoglalják” a bank épületét A múzeum fejlesztés jegyében — Képtár és skanzen Az utolsó közművelődési intézmény, a marcali múzeum avatóbeszédében Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára a megyei múzeumfejlesztési programról és annak fontosságáról szólt. Elsősorban a városi képtár létrehozásának szükségességét emelte ki, és beszélt a tájegység népéletét jól bemutató, illusztráló skanzenek szerepéről is. A megvalósítás folyamatáról számolt be Csíkvár József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója. Képek — trezorban A kaposvári városkép jellegzetes épülete a Nemzeti Bank volt fiókja a Május 1. utcán. Már régen felvetődött a A leendő képtárban restaurátorműhelyt is berendeznek. Élő múzeum A szennai skanzen ugyancsak a megvalósítás stádiumában van. A tervek szerint végleges befejezése jövőre várható. A falumúzeum centruma a templomépület lesz, amely méltán híres festett, fatáblás mennyezetéről. A szennai »régi falu« legyezőszerűen öleli körül majd a templom- épületet, de természetesen nemcsak egy község, hanem egy tájegység: Belső-Somogy falvainak arculatát tükrözi. Ide kerülnek a népi élet, népi építészet emlékei Berzencéről, Vízvárról, Heresznyéről, Babó- csáról, Potonyból, Lakócsáról, Tapsonyból, Nagybajomból, Zsúpos ház — a skanzen jellegzetes épülete lesz. gondolat, hogy a központi banképület bővítése után ebben az épületben képtárat rendeznek be a közművelődés szakemberei. Belső kiképzése, az oszlopos nagyterem belső tere különösen alkalmassá teszi erre. Csíkvár József elmondta, hogy a pénzintézet kiköltözött, a kulcsot hamarosan átadják az új tulajdonosnak, a Rippl- Rőnai Múzeumnak. Az ottmaradt banktrezor -külön nyereség«, mivel jól megoldható a képek biztonságos őrzése. A tervek szerint időszakos kiállításokat rendeznek itt; először Martyn Ferenc műveit mutatják be. Nagyberkiből, Kisbajomból, Csökölyből, Rinyakovácsiból, Gigéről, Szilvásszentmárton- ból és Zselickisfaludról. Lakóépületek, istállóval, pajtával, ólakkal, présházak, faragott galambdúcok — a népi építészet, a népi építömesterség, díszítőművészet remekei. A kopjafukiállítás lesz a falu -temetője«. Csíkvár József elmondta, hogy szabadtéri színpad is helyet kap itt a folklórműsorok bemutatására, és a járási népművelési módszertani központ ugyancsak itt lesz. Az egyik központi épületet már megvásárolták. T. T. Az osztályfőnök a tanterem- , be invitál, ahol éppen most fejeződött be a fizikaóra. A bemutatkozás után tovább folytatjuk a beszélgetést. A fiúk, lányok szívesen tájékoztatnak az öntevékenyen végzett szervező munkáról. Banelli Árpád, a kirándulási bizottság vezetője kezdi .a beszámolót. — Az osztály tanulói feldolgozták egy-egy város vagy község történetét és tájékoztatták a többieket. Az anyagot a megyei könyvtárban szereztük be, elsősorban Eperjessy Kálmán Városaink múltja és jelene című munkájából tudtunk sokat meríteni. — Ezenkívül leveleket küldtünk az úttörőknek, KISZ-fia- taloknak — veszi át a szót Ammer Zsuzsa KISZ-titkár —, és kértük őket, hogy írjanak községük, városuk nevezetességeiről, az ifjúság életéről. Kérésünket teljesítették, és jöttek a levelek. — Persze a levelezés nemcsak egyoldalúan folyt — szól közbe valaki. — Ismeretlen barátaink Kaposvárra is kíváncsiak voltak. Viszonoztuk kedvességüket. — És a falukrónika hogyan került az osztály birtokába? — Azt én kaptam — jelentkezik egy nyurga kislány a hátsó sorban. — Érdekes, izgalmas olvasmány volt. Elhatároztam, hogy én is hozzáfogok szülőfalum történetének megör ökí téséhez. A gazdag albumban a kis vasi község, Nemesmedves krónikája szerepel. Az osztály minden tanulója tudja ma már, hogy ez a kis falucska miért írta be nevét a II. világháború történetébe. Képek, illusztrációk. A harangláb előtt Tomasits Rudolf bácsi, aki 1945. április 4-én haranszóval köszöntötte a község és az ország felszabadulását. »Az a harangszó az életet, a szabadságot köszöntötte akkor « — magyarázta az idős bácsi a gyerekeknek, és a temetőbe is elkísérte őket, hogy megmutassa azoknak a hősöknek a sírját, akiket néhány órával a felszabadulás előtt gyilkolt le az SS. A túloldalon az épülő faluközpont a modern művelődési otthonnal. De ezek már kirándulási élmények. A kirándulás gazdag programját maga az osztályfőnök ismerteti. — A levelek, képeslapok, krónikák sok mindent elárultak a városok, falvak életéből, de az igazi nagy élményt a kirándulás jelentette. Minden érdekelt bennünket: a múlt és a jelen. Nemcsak a természeti szépségekben gyönyörködtünk, nemcsak a középkori városokat, szép műemlék templomokat, múzeumokat néztük meg, hanem jártunk a gyárakban, termelőszövetkezetekben, ifjúsági klubokban is. Sz. J. Repi— Olvasom az újságban, hogy hazánkban magas a reprezentációra fordított összeg. Állítólag ebben már sikerült megelőznünk néhány fejlett kapitalista államot is. Az e tárgyban szólók persze megállapítják, hogy a reprezentációra szükség van, ám csak mértékkel. Nos, ezek általánosságok. Gondolom, sokan tanácstalanok: mikor szükséges a reprezentáció és mikor mondhatják, hogy nem túlzott. Az alábbiakban néhány iránymutató tanácsot adnék. REPI, HA EGY TÁRSVÁLLALAT DOLGOZÓI A LÁTOGATOK: Meleg kézszorítás; a csinos titkárnő maxi szoknyában kétszer elsétál a vendégek előtt. Amennyiben vezető beosztású dolgozók is vannak közöttük, a titkárnő mini szoknyát visel, és két számmal kisebb pulóvert... A reprezentáció ezen módja alkalmas arra, hogy a látogatókat jó kedvre derítse, ami kedvezően befolyásolja a tárgyalás légkörét. Hogyan él id. Kapoli emlékezete Kadarkúton FffiB*ag:᧫ÍDak száma ezrekre tehető Művelődési házat neveztek el róla Kadarkúton. A környék ma is gazdag Kapoli művészetének tárgyi emlékeiben. A népművészet tisztelete, szere- tete él a községben. Túl a falú határain, sőt a megyén túl, például a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán is becses kincsek a Ka- poli-faragványok. Mi köti ma is Kadarkúthoz id. Kapoli emlékét? Erre feleletet kaphattunk azon az emlékkiállításon, melyet Simon Miklós, a művelődési ház igazgatója rendezett a neves népművész születése százötödik évfordulójának tiszteletére. Lapiscser, a mai Laposcser- puszta — Kadarkúthoz tartozó terület — a faragó id. Kapoli Antal útjának egyik állomása volt. Kopasz-hegyen is élt — alkotott —, ez a hely pedig Kadarkáitól két kilométerre fekszik. Ezek a helységek nem száraz »tények« id. Kapoli életében, hanem tartalommal, alkotásokkal eltöltött évek kötődnek hozzájuk, mint annyi más vidékhez. Ezt bizonyítja, hogy komoly gyűjtőmunkával ma is szép eredmény születik bármely múzeum, intézmény javára a szebbnél szebb Kapóli-faragá- sokból, melyek hol mostoha sorsra vannak ítélve valamely házpadláson, máshol már féltve őrzött díszei a lakásnak. Ez utóbbiakból könnyen össze- gyűjthette Simon Miklós a Kapoli-emlékhiállítás anyagát, melyet nagy szeretettel adtak át a közönségnek a magángyűjtők. Répái Lajos három szép faragott botot, kobaktököt, két tükröst adott a kiállításra. Hedrehelyről dr. de Sor- gó Tiborné gyűjeménye szerepelt, Kovács Kálmánná Né- metladról bocsátotta rendelkezésre a szép Kapoli-gyűjte- ményt. Hogyan él tehát id. Kapoli emlékezete Kadarkúton és a környéken? Feltétlenül számon tartják emberi magatartását, mely példa lehet az utódok szemében. Munkái az emberi környezet varázsát keltik, szépítenek, díszítenek, ízlést formálnak, tehát embergazdagító hatásuk ma is él, és élni fog. De másképpen is él itt id. Dr. de Sorgó Tiborné gyűjteményéből az Kapóig emléke, egyik legszebben faragott Kapoli-botot Farkas Ernő a mutatja. tanítványa volt. Az ő munkáit is bemutatták a művelődési házban, Varga János faragásait, Fehér Lajosét, Máder Gézáét úgyszintén. Ezek a faragók id. Kapoli népművészetét kiapadhatatlan forrásnak tekintik, ebből is ered a maguk érzékeny, gazdag világa. így is él ma id. Kapoli Antal emléke itt. Az a cél, hogy a legfiatalabbak is megismerhessék az elődök életét, művészetét, ugyancsak a kiállítás gondolata volt. Az új Simon Miklós művelődésiház- igazgató. Az emberek ízlésnevelése, érzelmi és tudati gazdagítása ma a legfontosabb feladatok között szerepel. Éppen ezért tudunk örülni annak, hogy a Bárdibükki Állami Gazdaság dolgozói csoportosan nézték meg az id. Kapoli emlékkiállítást Kadarkúton. »Köszönet múltunk hagyományainak ápolásáért« — jegyezték be az emlékkönyvbe. Így él id. Kapoli Antal emléke itt. Korányi Barna generáció ismerje meg né- népének folklórját, találkozzon közvetlenül is az alkotásokkal. Az emlékkiállítás az ő világukat is gazdagította. De sajnos nem annyira, amennyire a lehetőség szerint azt várni lehetne. Nem ünneprontás, azt hiszem, ha arról is tudósítunk, hogy a pedagógusoknak csak egy kis hányada osztálylátogatásokkal pedig még adósak. — Hiába vártam őket — tárja szét kezét Gyorsmérleg a múzeumi hónapról Minden eddiginél mozgalmasabbnak, eredményesebbnek bizonyult az idei — immár hagyományos — múzeumi hónap. Mint a Központi Múzeumi Igazgatóság most elkészült statisztikája tanúsítja, októberben összesen 385 kiállítás nyílt, vidéken 51, Budapesten kiállítást avattak. Nagy az időszaki kiállítások száma ' is, ebből vidéken 118, Budapesten 45 nyílt. Ugyanakkor 49 vándorkiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. A Kapoli-tanítvár.y Farkas Ernő gazdagon díszített, faragott széktámlája az emlékkiállítás anyagából. RE Pl, HA EGY TARSV ÁLLAL AT VEZETŐI A LÁTOGATOK: Nagyon meleg kézszorítás, esetleg barátságos lapockave- regetés. Két új vicc — az egyik lehet enyhén reakciós, A titkárnő szuperminiben sétál, és riszál is. Az eljárás szintén megteremti a kellemes légkört, az enyhén reakciós vicc pedig kifejezi a vendégek iránti bizalmat. REPI, HA A FELETTES SZERV MEGBÍZOTTAI A LÁTOGATOK: Tiszteletteljes főhajtás, kemény, férfias kézszorítás. A tárgyalás félidejében szellőztetés. Ezekből a gesztusokból a felettesek kiolvashatják a tiszteletet, de az öntudatot is, valamint azt a dicséretre méltó törekvést, hogy vigyáznak becses egészségükre, amely mindennél drágább, még a Napóleon konyaknál is. REPI, HA A LÁTOGATÓ EGY KONKURRENS VÁLLALAT IGAZGATÓJA: ' Fáradt, kellemetlen kézfogás. A titkárnő többször bejön, és jelenti, hogy X. miniszterhelyettes, X. főosztály- vezető szeretne kihallgatást kérni, amit az igazgató — elfoglaltságára való hivatkozással — csak tíz nappal későbbre tud előjegyezni... Ebből a konkurrens igazgató megláthatja, hogy egy jelentős férfiúhoz jött látogatóba, és mindjárt elveszti a magabiztosságát. REPI, HA A LÁTOGATÓ BARÁTI ORSZÁG POLGÁRA: Szűnni nem akaró kézszorongatás, erőteljes lapocka- veregetés, esetleg férfias ölelés. A titkárnő mezőkövesdi öltözékben, egy szem savanyú cukorral és két puszivad kínálja meg a vendéget... A fogadás szimbolizálja a testvéri rokonszenvet, a magyaros vendégszeretetet, valamint azt is, hogy tudjuk: a látogatóink nem éhesek, nem szomjasak, mert van nekik otthon is mit enni és inni... REPI, HA A LÁTOGATÓ NYUGATI ÜZLETEMBER: Ilyenkor hadd lássa a partnerünk: van mit a tejbe aprítanunk. Ezéi'P egy pohár tejjel vendégeljük meg, amibe egy fél kiflit apríthat. A fél kifliből az is kitűnik, hogy nem szórjuk a pénzt, tehát nem számíthat nagy üzletre ... A hangulat emelését ezúttal is a titkárnőre bízzuk, aki szuperminiben egyfolytában az asztal körül cirkál, és minden harmadik körben leejt valamit, amiért azonnal le is hajol, hogy a vendégek a saját szemükkel is láthassák: mi nem hagyunk semmit kárba veszni. Ha sikeres üzletet kötöttek, megengedhető egy búcsúfogadás, ahol fógadnak egy fricskába, hogy ki nyeri az olasz bajnokságot. Ilyenkor illik emléktárgyat is adni: egy kezelt autóbuszjegyet és két tihanyi kecskekörmöt. Említést érdemel még az újévi reprezentáció, amikor is nem küldünk naptárt, toronyórát és üdvözlő lapot. Elegendő, ha Szilveszter este a vállalatvezető egyperces néma felállással emlékezik meg minden kedves üzletfeléről, abban a reményben, hogy e pillanatban ők is ezt teszik. Ha még tudnak állni a lábukon... ősz Ferenc