Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
Korszerű technikával A süketek általános Iskolájában az egyéni oktatóberendezés segítségével alakul, formálódik a tanuló »-hangos beszéde«. A* Intézet ez évben két NH 225 típusú oktatóberendezcst kapott. Ezzel a készülékkel egy pedagógus egyszerre több gyerek beszédkészségét tudja fejleszteni. A kis hallókészülékből száz darab jutott az intézetnek. A tanulók a kiejtett hangokat visszahallják a készülék segítségével. így gyorsabb és könnyebb a tananyag elsajátítása. Fekete Sándor ]--------| P iE T Ö IF U ÉLETI tathatja apja mesterségét, hivatásérzetével ezt nem lehetett volna összeegyeztetni. Munka nélkül viszont nem maradhatott Dunavecsén, szülei terhére. Keresnie kellett egy olyan pályát, amelyen művészi vágyainak élhet és meg is élhet. Nem volt más választása: vándorszínésznek kellett állnia. 4. A szülők, akik másfél évig nem látták fiukat, bizonyára szeretettel fogadták. Ezt olvashatjuk ki abból a levélből is, amelyben később maga a költő mesélte el viszontagságait egy volt iskolatársának: >►.. .örültek, hogy a katonaságtól megszabadultam, de — képzeld, barátom! — azt akarták, hogy mészáros legyek. Én és mesterember! Ennek két oka volt. Először az atyám engem mindig jobban szeretett volna látni: húst mérni, mint jambusokat, trocheusokat faragni. Másodszor — s ez már fontosabb! — szüleim elszegényedtek, annyira, hogy engem tanulásomban segíteni nem voltak képesek. Azonban — gondolhatod —, hogy ha még tíz ily fontos ok lett volna is, ebben velük meg nem egyezem.« Nem is egyezett. Két hónapig volt ideje arra, hogy viszonylag nyugodt körülmények között főim írje helyzetét. Világosan- tudtn. r-'g rém folySomogyi Néplap így lett'1841 nyarán egy vándortársulat tagja. Sokan nem tudunk e három hónapos kóborlásról. 1841 őszén már ismét Pápán bukkant föl, s onnan írja egyik barátjának, hogy »szerencsecsillaga némileg csillámlani kezdett...« A szerencse mindenekelőtt abból állt, hogy Pápán tanított akkoriban a tudós Tarczy Lajos professzor, ki már tavasszal is továbbtanulásra biztatta Petőfit. Most is segített a költő felvételében: megengedték neki, hogy a gimnázium VII. (logika, bölcseleti) osztályába járjon, noha Selmecen a VI. osztályban félévikor megbuktatták. Tarczy tanítványt is szerzett neki: egy ügyvéd kislányát kellett tanítania — kosztért és pár forint havi bérért. Társaitól különböző ruhadarabokat „Erre feleljen, ha tud!’* V itánk végére ugyan nem tudtunk pontot tenni, de nem maradhattam tovább. Beszélgetőtársam még búcsúzáskor is csak azt ismételgette: — Erre feleljen, ha tud! — De akkor már órányi vita állt mögöttünk, amelyben a fiatal építőmunkás — csoportvezető egy vállalatnál — makacsul azt hajtpgatta, még szemléltetve is kérdését két kis kaviccsal egy felfordított láda tetején: — Nézze: itt van két ember. Egyiknek sincs lakása. Azonos számú családtaggal élnek, jövedelmükben sincs lényeges eltérés. Melósok! Mindketten lakáshoz szeretnének jutni. Nem államihoz, hanem szövetkezetihez. Szóval, körülményeik azonosak, csak egyben különböznek: az egyik párttag, a másik nem. Az előző kap lakást, társa nem. Na? Erre feleljen, ha tud! Próbálkoztam a válasszal. Társam azonban csak fölényesen mosolygott, és buzgón rakosgatta a kavicsokat egymás mellé. Hiába kértem, nevezze meg az eset szereplőit, én is szeretném megnézni közelebbről az ügyet, hátha nem is any- nyira egyenlőek a körülmények. Mint ahogy a láda tetejére koppintott kavicsok sem pontosan egyformák. Azt is hasztalan említettem, hogy a lakásigénylő nyomtatványon nem szerepel rubrika a pártállásról. Aztán többek között arra is utaltam, hogy az emberek a vélt vagy valódi sérelmeik, vagy mások sikerei mögött gyakran keresnek szubjektív okokat a háttérben, amelyeket nemegyszer önkényesen maguk állapítanak meg és terjesztenek is. Érveim nem hatottak. De bennem se múlt el nyomtalanul a beszélgetés és a sokszor elhangzott felszólítás: — Erre feleljen, ha tud! H át lássuk: van-e nálunk protekcionizmus? Sajnos nem veszett ki a magja, bármennyire próbáljuk is irtani. A hivatalos út megkerülése, összeköttetések, pártfogók keresése, jogtalan előnyök szerzése nem ritka jelenség nálunk sem, bár alig érhető tetten. Ezúttal nem is az anyagi ellenszolgáltatás, a borravaló vagy más juttatás kilátásba helyezésére gondolok, hanem a funkció, a jeles beosztás méltatlan felhasználására. De a protekcióhoz még vezető beosztás sem szükséges feltétlenül. Elég egy hivatal, közintézmény, szolgáltató vállalat jól hangzó neve, amelynek dogozóitól esetenként vi- szontszívesség várható. Szóval, nem tűntek el társadalmi életünkből e visszás jelenségek, és azt hiszem, még sokáig gyakori témájuk lesz a lapoknak meg a közéleti fórumoknak, hogy a családi és kocsmai beszélgetéseket ne is említsem. Akkor tehát igaza lehet a fiatal munkásnak a kavicsokkal jelzett példájával, és még- inkább az ezzel igazolt tételével? Nézzünk csak szembe az általa kényesnek nevezett kérdéssel: jelent-e ma előnyt tulajdonosának a piros tagsági könyvecske? Származik-e haszna, nyeresége, sikere valakinek abból, hogy — felismerve a társadalmi folyamatok mozgatóit, szükségszerű irányát, benne az egyén szerepét — önként vállalt társainál nagyobb fegyelmet és felelősséget? A párttagok több százezres tábora életével, magatartásával bizonyítja, hogy e feltételezés bizonyos jelenségek rosszhiszeműen vagy tájékozatlanságból elferdített kapcsolatba hozásán alapulhat csúoán, és semmi esetre sem a társadalmi gyakorlat reális vizsgálatán. Mégsem tagadom, hogy az említett eset megtörténhetett, bár ennek oka elsősorban az eltérő körülményekben keresendő. De hagyjuk ezt figyelmen kívül, és fogadjuk el, hogy mindkét család igényei grammra azonos súllyal jelentkeztek. És mégis az a fél jutott előbb lakáshoz, amelyik történetesen tagja a pártnak. Társa, aki — feltételezzük — figyelemmel kísérte az egész folyamatot — lehet, hogy jó ismerősök, talán az igénylést is együtt írták meg és nyújtották be —, a siker mögött okokat keres a háttérben. Olyan mozzanatok után kutat, amelyek az ő körülményeiből hiányoznak. És mivel mást nem fedez föl, mint a párttagságot, kész az ok-okozati összefüggés megfogalmazására. Azt már nem vizsgálja, hogy társa esetleg rokoni, baráti vagy ismerősi segítséget vett igénybe, tehát a protekcionizmusnak fentebb említett formáját kereste meg, amelynek semmi köze az illető párttagsági könyvéhez. (Hozzáteszem, hogy a lakáskiutaló társadalmi bizottságok — az eddigi tapasztalatok szerint — igyekeznek nehéz hivatásuk magaslatán állni. De ott is emberek dolgoznak, és a részrehajlás nincs teljesen kizárva.) Ellenkezőleg. Mindenfajta megkülönböztetés, jogtalan előnyhöz jutás és juttatás merőben idegen a kommunisták álláspontjától, de még tovább megyek: a szocializmus lényegétől is. Hogy mégis tapasztalható ilyen jelenség — és ennek sajnos a párttagok körében is akadnak támogatói —, nem azt bizonyítja, hogy a párttagsági könyvecskével előnyhöz lehet jutni. Sokkal inkább azt, hogy a párttagok se mindig tudnak ellenállni a kísértésnek, és beosztásukhoz, kommunista mivoltukhoz méltatlan közbenjárásokra vállalkoznak. Ez azonban nem tartozik a kommunisták sajátosságához, idegen a munkásmozgalom gyakorlatától is, tehát minden erővel küzdeni kell ellene. Tiszta, határozott, egyenes eszközökkel. Mindenkinek: párttagnak és . pártonkívülinek egyaránt. És ez a fiatal munkással folytatott beszélgetés másik tanulsága. Vitapartnerem ugyanis nem volt hajlandó megnevezni az eset szereplőit. Kérdéseimét rendre azzal hárította el: — Nem érdekes, de megtörtént. (Az kiderült, hogy az ügy személyesen nem érinti.) Nyilván attól tartott, hogy esetleg valahol tanúskodni kell egy jó ügy érdekében. ányan vannak ilyenek? Sajnos, nagyon sokan. Akik a munkahelyen vagy a fröccspoharat szorongatva jólértesülten mesélgetik, mennyi mindent tudnak X-ről meg Y-ról, munkahelyi összefonódásról, protekcióról beszélnek, de mélyen hallgatnak a taggyűlésen vagy egyéb fórumokon, sőt, ha megkérdezik őket, egyszerűen letagadják azt is, hogy egyáltalán hallottak az ügyről. Maradunk a felelőtlen feltételezéseknél. Nem tudom, hozzájárultam-e e gondolatokkal ismerősöm véleményének némi módosításához. Lehet, hogy csak annyiban, hogy ő is tovább gondolkodik. Paál László H ax időjárás sem lehet mentség Gondolatok egy kisebbségi, de veszélyes felfogásról MOST, AMIKOR már szinte naponta kapjuk a hírt, hogy itt is, ott is befejezték az ősziek vetését és fogytán a kukorica a határban, az újságíró egyre több gyanakvással hallgatja és jegyzi noteszébe az egyik- má^fik gazdaságban hallott adatokat arról, hogy milyen sok még a tennivaló. Gyanút ébreszt a nagyarányú lemaradás okainak felsorolása közben az, ha túlhangsúlyozzák az időjárást, mint egyedüli hátráltató tényezőt. Mert szöget üt még a laikus fejébe is: miként lehet az, hogy egyik helyen már végeztek az időszerű munkákkal, gépeikkel másoknak segítenek, ugyanakkor nem is messze innét egy másik gazdaságban akkora a lemaradás, hogy az ember csak kapkodja a fejét az adatok hallatán. is kapott, fekhelyet pedig hol egyiknél, hol másiknál talált. Mint új környezetben rendszerint, ezúttal is nehezen en- beszél, gedett föl. Önképzőköri — akkoriban úgy mondák: képzőHa most konkrét példát említenék arra, hogy egy adott termelőszövetkezetben bizonyíthatóan hanyagság, felkészületlenség, szervezetlenség a hátul kullogás eredője — ez az egy üzem ily módon nyilvános bírálatot kapna. De vajon csak ez az egy gazdaság jár ebben a cipőben? Bizony nem, s ez a nagyobb baj. Nem egy tsz vezetőitől kérték számon a járási vezetők a közelmúltban, hogy miért nem mennek gyorsabb ütemben a munkák, miért nem zárkóznak fel a többiekhez? Amikor ugyanis arról hallunk, hogy most szaladnak vetőmag, műtrágya után, a kapkodás oka inkább a felelőtlen kényelmeskedésben, mintsem az időjárásban keresendő. Arra kell gondolni, hogy efféle magyarázgatás, az időjárásra való túl gyakori hivatkozás vajon elégséges lesz-e a zárszámadó közgyűlésen arra, hogy meggyőzze a vezetőség a tagságot arról, miért nem" vé- j gezték el idejében az őszi ten- nen ment át ez a hányatott ka- ♦ nivalókat; miért készítettek masz, s mennyire nem szövi-1 rossz magágyat — vagy egyál- rággal él, ha a kínok fúriáiról J talán semmilyet — a tavasziak J alá. Megnyugtatható-e majd a Hogy egy diák művét az or-! hóban, fagyban kukoricatörés- ... . . . szág első folyóirata közölje, az! re beosztott asszony, aki jól társasági — sikeren egyenget- valóságos szenzációnak számi-1 tudja, hogy ezt a munkát jó rplf P7I a fn vnmamt A tárca- , . , i ;j'i „i —u ^4.+ai- ---t ék ezt a folyamatot. A társaság könyvtárából a világirodatótt. S hogy ez a diák éppen, az obsitos lett, az már szinte J időben is elvégezhették volna, ha jobban szervezik a soros lom és az új magyar literatúra csociával volt egyenlő. Szúróst tennivalókat? Kell-e hivatkozalkotásait lehetett megszerez- mocjora miatt továbbra sémi ni itt és most arra, hogy még ni. Ra is vetette magát a köny- tolongtak körötte a barátok, de! az egyéni, kisparaszti termelés vekre, s minden bizonnyal itt tekintélye megnőtt... Pápa azl idején is a megtermett iavak kezdett behatóan foglalkozni elsg hely volt petőfi életében,» mielőbbi betakarításé Schiller, Heine és Lenau mű- ahoj megízlelhette a költői di-f idejében történő vetés csőséget. Különös módon veivel. Még fontosabb, hogy itt már nemcsak írni lehetett, hanem hallgatóságra is talált, többször is fellépett saját költeményeivel. Pápai zsengéi közül később csak egyet vett föl kötetébe, azt a versét, amely elsőként tatására, az vetésre törekedett a gazda, s ennek rendelt azonban! a*a mindent ebben az időszak jelent meg nyomtatásban, volt a kollégiumban. Petőfi és mégpedig nem is akárhol, ha- a már említett nem az élő magyar irodalom Soma mellett nagy tekintélyű lapjában, az Athenaeumban. 1842. május 5-én küldte el még mindig nem látta be, hogy! ^an az®jh hogy ha leesik _ a ♦ ho, rendet találjon a hatar♦ ban. Ma méginkább így kell J ennek lennie, hiszen a mun- | kák elvégzése vagy elmaradá- {sa egy-egy szövetkezetben a családok százainak, ezreinek, de összességében az egész ormi az ő igazi hivatása. Bizal más barátai körében megint csak a színészi álmait dédelgette. Három igazi művésziélek Orlay Petries harmadikként Jókai Mór, a későbbi nagy romantikus író. Ekkor még mindhárman téves irányban szágnak a biztonságos ellátásit segíti vagy hátráltatja. Nem ismeretlen a mezőgazdaságban dolgozók előtt ez a kifejezés: »évelő kukorica«. Ha mégsem hallották volna még, elmondom, hogy olyan kukoricát értenek alatta, amelyik kiíit maradt a télben, száron »ment át« az óévből az új évbe, s általában januárban törték le. Nem szívesen beszélt erről a tsz-vezető, de tsz-tag sem, ha ilyen kukorica fagyos- kodott a táblákon. De gyorsan előjöttek egy inkább önmegnyugtatásnak szánt, mintsem komoly érvnek vehető magyarázattal: tulajdonképpen jobb is, hogy kint van az a kukorica, legalább nem penyhed be a gócéban ... Ilyen indoklást most még nemigen hallani, de azt már igen, hogy lám, nem isjcellett eddig olyan nagyon sietni a betakarítással meg a szántás-vetéssel, hiszen nézzük csak, ez a ragyogó időjárás kedvez igazán a munkáknak, s tudják ők — mondják —, hogy lesz még jó idő ... Rejtett meteorológiai érzékkel megáldott emberek? Jósok és zseniális taktikusok? Nem. Egyszerűen arról van szó, hogy így igyekszenek megmagyarázni a munkák vontatott ütemét és következményét, a lemaradást. TALÁN FURCSA, hogy az őszi feladatok teljesítésének küszöbén ilyen gondolatok íródtak le — de beszélni kell erről is. Még akkor is, ha az iménti észrevételek a kisebbségre és nem a többségre vonatkoznak, mert való igaz, hogy bírálat a somogyi termelőszövetkezeteknek csak a kisebb hányadát illetheti. Meglehetősen sok a nyári veszteség, kár lenne ezt újabbakkal tetézni — ezért is indokolt a munkák mielőbbi befejezése. H. F. néhány versét Bajza József keresték tehetségük érvényes! szerkesztőnek, a megvesztegethetetlen ítéletű kritikusnak. A levelet feladni és kézbesíteni, a lapot szedni kellett, s mégis, 22-én megjelent A borozó. Vagyis a szerkesztő nem habozott, nem ijedt meg az ismeretlen nevű kezdő fölléptetésétől; elolvasta a verset, és betette az Athenaeum következő számába. Maga a bordal nem üt el élesen a kor átlagától. Igazában c§ak annak mondhat sokat, aki már tudja, mi mindetését. Orlay — a későbbi jeles festő — költői ábrándokba, merült; Petőt®. szenvedélye aj színpad volt, Jókaié az ecset. »Egymásnak — írta Jókai —5 őszinte bámulói voltunk; Pe-j tőfi csak egy fokkal állt alább j Egressynél; magam is valahányszor a szögleti bolt előtti Műanyag padlószigetelő Üj üzem építését fejezték be a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalatnál. Az óriási csarnokban japán gépek és eljárások felhasználásával a jövő év elején megkezdik a padlószigetelő sorozatgyártását. Lágy pvc-ihabból könnyű, kopogás- gátló szőnyegeket készítenek, elmentem, büszkén tekinték aj amelyek a padló alatt elhe- címerül festett magyar kisasz- J lyezve óvják az új, modern szonyra, miért ne tudnék én is* házak lakóit a zajtól. Ez aterilyet festeni valaha!« (Folytatjuk.) > * j mák nem ismeretlen hazánk- J ban, elterjedését azonban gá- J tolta, hogy nyugati importból tudtuk csak beszerezni igen drágán. Az új üzem évente egymillió négyzetméter padlószigetelőt gyárt, ezzel évente egymillió dollár megtakarítását teszi lehetővé, és egyiben megteremti a korszerű szigetelés feltételeit. Fontos része lesz a könnyűszerkezetes programnak is, hiszen felhasználásával jóval vékonyabb födémre lesz szükség, ezáltal olcsóbbá, gyorsabbá tehető az építkezés.
