Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
Korszeríj és célszerű Ifjúsági bútorok Tavaly — a KlSZ-kongresz- szus tiszteletére — a Tisza Bútorgyár Ifjúsági tervező- és üzemmérnöki kollektívája variálható szobabútort tervezett fiatal házasok részére. Alapvető követelmény volt itt a korszerűség, a kényelem (és természetesen az olcsóság). A bútorok négy változatban elkészültek, és sikert arattak a legilletékesebbek, a fiatalok körében. A bútoriparban pedig egyenesen szakmai szenzációnak számítottak. Mi volt ebben a bútorban a »különleges-«? Elsősorban az, hogy korszerű, színes felületeket alkalmaztak, és szakítottak a hagyományos famintákkal. Míg a bútoripar még csak kiállítási darabokon mutatta be a színes bútort — ami egyébként világdivat —, addig a Tisza már előkészítette a nagyszériás gyártást A szekrénysort lapokból lehet összeállítaná ruha-, fehérnem üs, illetve könyvszekréAz egyszemélyes fekhely és a fotelok huzata a szekrények ajtaja zöld. Az iskoláskorúak táplálkozásáról (I.) Az iskoláskor az az időszak az ember életében, amikor testi és szellemi fejlődése a leggyorsabb a legerőteljesebb ütemben halad. Érthető tehát, hogy éppen ebben az időszakban van a szervezetnek szüksége a legnagyobb mennyiségű és legváltozatosabb tápanyagok bevitelére. A három fő tápanyagon kívül (fehérjék, szénhidrátok és zsírok) mindennap biztosítani kell a szervezetnek ásványisó- és vitaminszükségletét is. A fehérjék alkotják a sejtek és szövetek alapanyagát, s elengedhetetlenül szükségesek az életfolyamatok működéséhez. Felnőttkorban átlag egy gramm fehérjére van szükség a test minden egyes kilogrammja után, naponta, a fejlődésben levő gyermekszervezetnek pedig legkevesebb 2— 2,5 gramm fehérjére a testsúly egy kilogrammjaként (vagyis egy 20 kg-os gyermeknél legalább 40—50 grammra naponta). Ügyelnünk kell arra is, hogy a fehérje kétharmad része állati eredetű legyen, például: tej, tojás, húsféle, tejtermék, s egyharmad része növényi eredetű, mint például: burgonya, bab, liszt, gabonaféle stb. A fehérjék a sejtek fő alkotóelemei, részt vesznek a vérsejtek, ellentestek, fermentu- mok kiépítésében, az élet elképzelhetetlen nélkülük. Ha nem viszünk be elegendő mennyiséget belőle: megáll a növekedés, a szervezet elemészti saját fehérjéit, vérszegénység, rosszul tápláltság, gyengeség, májkárosodás keletkezik. A szénhidrátok a tápanyagok második nagy csoportját alkotják, ez szervezetünk legfontosabb energiaforrása. Gyorsan felszívódnak, elégésükkel a szervezetben nagy mennyiségű energia szabadul föl, ami szükséges a mozgáshoz, izmok működéséhez. A szénhidrátokkal óvatosan kell bánni, s nem ajánlatos mér- +<s.v+o1o-<ít '«»vinni szerA drapp—-fehér színű szekrénysor alsó része ülőhelynek is alkalmas. A kétszemélyes fekhely a szekrénysorba van építve, s bordó mintás a huzata. nyekké. A fekhelyeket is variálták: a szekrénysorba épít- hetővé, illetve — a berendezésre váró szobák nagyságától függően —■ külön fekhelyekkel váltakozva készítették eL A szobák képe így derűs és vidám lett. Például igen szép a piros ajtós szekrénysor, aminek belseje fehér. A fekhelyeken sötétkék a kárpithuzat és sötétkék—fehér a széles és kényelmes fotelok huzata is. A narancs—fehér színű szekrénysorhoz kék nagy virágos, míg a zöld—fehér szekrénysorhoz narancsszínű virágos a kárpitozott bútorok huzata. Ezek a merész színtársítások szokatlanok, de igen dekoratívok, és sokkal hangulatosabbak, mint általában a lakások szokvány bútorszínei. Természetes, hogy a legtöbb érdeklődőt leginkább az árak foglalkoztatják. S nemcsak a színek, a minták, de az árak is »ifjúságiak«: általában a garnitúrák 12—15 000 forintig terjedő áron kerülnek forgalomba. Az egyes berendezések ára a megvásárolt szekrények, illetve a bútorvariációktól függ. Ennek alapján »módosították-« a szekrényeket. A fiatalok kérésére »írólapot« készítettek két szekrény közé, így a diákok, illetve a szellemi munkával otthon foglalkozók részére is szükséges »bútorral« egészítették ki a jelenlegi szekrénysort. Mivel az érdeklődés a fiatalok körében igen nagy, 1973-ban már nagy szériában gyártják az »ifjúsági bútort«, és kapható lesz a bútoráruházakban és boltokban Mit Rióiul a tudós a túlterhelésről? Hittmair professzor vizsgálatai és nézetei A TARTÖS túlterhelés meg- betegíti az embert. Az orvosoknak mind gyakrabban akad dolguk olyan emberekkel, akik idegkimerültségben szenvednek. Ebből előbb vagy utóbb szervi bajok alakulhatnak ki. Az álmatlanság, a keringési zavarok, a gyomorfekély olyan tünetek, amelyek abból erednek, hogy az idegek felmondják a szolgálatot a szellemi teherbíróképesség állandó túlzott igénybevétele miatt. A mi jólétre törekvő, a technika ütemének alárendelt társadalmunkban néha úgy látszik, hogy majdnem minden ember állandóan túl van terhelve. így tehát csupán idő és a velünk született idegrendszer teherbíró képességének kérdése, hogy az egyes ember mikor omlik össze. Nem csupán a hivatás az, amely az ipari társadalomban kimeríti az embert. Az innsbrucki egyetem professzorának, Anton Hittmairnek vizsgálatai szerint sokkal élesebben el kell különítenünk a szervek kifáradását a 8 órás munkanap folyamán és az ember általános elhasználódását egész életünk behatásai következtében. A kifáradt szervek 16 órai szabad idő és nyugalom ideje alatt teljes mértékben képesek regenerálódni. Az Ismerkedés a fényképezőgéppel A fényrekesz és a mélységélesség narancsszínű, vezetőnkbe, mert a fölösleg zsírpárna formájában lerakódik, s kövérséget okoz. A szénhidrátokhoz tartoznak a gabonafélék, kenyér, édesség, kalácsok. A zsírok szintén szükségesek a szervezetnek. Egyrészt építőanyagul is szolgálnak, másrészt fontos energiaforrást jelentenek a szervezetnek. A zsírokra is érvényes az, ami a szénhidrátokra, hogy nem szabad túlzottan nagy mennyiséget bevinni belőlük a szervezetünkbe, mert korai érelmeszesedést s elhízást okoznak. (A befejző részt vasárnapi számunkban közöljük.) Dr. Sz. D. is. K. M. Fényképezőgépünket vegyük kezünkbe és ha a hátfala levehető vagy nyitható, üres ál- ! lapotban nézzünk át az objektiven. A zárszerkezetet állítsuk időre, majd azt tapasztal- [ juk, hogy a fény különböző 1 nagyságú, kerek alakú nyíláson át jut a fényképezőgépbe. Kis számok esetén — pl. 2- nél — ez a kerek nyüás nagy, a nagyobb számok esetében — pl. 5, 6, 8, 11 stb.-nél — egyre kisebb. Tehát a fényrekesz- skálán kis számhoz nagy alakú nyílás, nagy számhoz kis kerek nyílás tartozik. Csukott hátfalú gép esetében ezt vagy elölről nézve figyelhetjük meg, vagy az objektívet kivéve fényrekeszelünk. A fényrekesz (blende, diafragma) feladata igen sokoldalú. Tömören három pontban foglalhatjuk ösz- sze: 1. A negatívra jutó fény- mennyiséget szabályozza. 2. A feloldókéoesség, a nagyíthatóság szabályozása. 3. A mélységélesség szabályozása. A fényrekeszskála minden fényképezőgépen megtalálható, a legegyszerűbb dobozos génektől a legnagyobb teljesít- ménvűekig. A leggyakoribb skálabeosztás a 2,2, 8,4, 5,6. 8. 11, 16, 22 és 32. Egyszerűbb gépek objektívjainak lencséje elé vagy mögé csupán 2—3 különböző nagyságú fényre- ke&zt helyeznek el Jobb gyártmányokba a fémlamellákból álló, úgynevezett iriszblendét építik. A fényrekesszel befolyásoljuk az objektív feloldóképességét, amely általában 4—8-as fényrekesznél a legjobb. Az ilyen fényrekesszel készült negatívokról készíthetjük ugyanis a legnagyobb méretű nagyításokat. A fényrekesszel szabályozzuk a mélységélességet is. Élességbeállítási gondjaink nem lehetnek, ha pL egy álló autót fényképezünk. Megmérjük az autónak a negatívig levő távolságát, és beállítjuk a méterskálán a megfelelő jelzésre. Az élességbeállítás nem ilyen egyszerű, ha a fényképezendő tárgyat mélységben, különböző tárgyak előtt fényképezzük. PL 3 méterre van egy halastó, 6 méterre embercsoport és 15 méterre (amely itt végtelennek számít), egy gé- meskút. Ekkor a métertávolságot a gépen 6 méterre állítom, és a beállított fényrekesztől függően — pl. 8-asra állítva — érjük el, hogy az élesség 3 intői a végtelenig terjedjen. Így fényképünkön a tőlünk 3 métertől végtelenig levő tárgyak élesek lesznek. Természetesen a mélységélességnek is vannak szabályai: 1. Minél közelebbről fényképezünk, a mélységélesség annál kisebb. Fényképezőgépünkkel a tárgytól távolodva a mélységi határok növekednék. 2. A mélységélesség és a fényrekesz fordítottan arányosak. Minél kisebb a fényrekesz, pL 8, 11, 16, 22-es, a mélységélesség annál nagyobb, viszont minél nagyobb a fényrekesz, pL 5,6, 4, 2,8, 2, a mélységélesség annál kisebb. A mélységélesség, gépünk felé mindig kisebb, hátrább mindig nagyobb. Pl. 8-as fényrekesszel 6 m-re állítva 3 m-től a végtelenekig kapunk éles képet. A mélységélességet a mai gépeken már megtalálható beállítógyűrűvel végezzük. Olyan gépeken, amelyeken nincsenek mélységélesség-beállító gyűrűk, mélységélességi táblázatokat használunk. Jelenlegi korszerű fénvkéoezőgépeken már önműködő fényrekeszeket építenek be, sőt egybekapcsolják a zárszerkezettel, és így a helyes expozíciót is automatikusan állítják. Mint tudjuk, a zárszerkezet feladata a negatívra eső fényhatás ideiének szabályozása, de ezekről legközelebb ... W. A. í 31. { Az öreg vért buborékol ijed- Itében. De még megvagyunk. I Első a tűz. Ahogy nyúlok értté, megcsúszom, s majdnem | beleesek a vízbe. Kínomban a fkabátujjal söpröm közelebb a f parazsat. Megperzselődik. Mi- ♦vel tüzeljek? Ha mással nem, J ráhányjuk a göncünket, de a | tűznek égnie kell. ♦ A kémény tövében kukorica. Morzsolom bolondmódra, hogy a csutkával fenntartsam a tüzet. A derekamra hurkolom a kötelet. Valami felelőtlenség van rajtam: nem érdekel, mi lesz velem, de ennek tmeg kell maradnia. ♦ Ég az arcom, ég a testem, imelegem van. Megijedtem. t Lécet is találok. Néhány cse* rép maradt a fejünk fölött, és * odalenn locsog, nyelvel a láthatatlan víz, mi meg itt tábortűznél ülünk. Vidám műsort kellene adni. Víz ellen tűz. Kis tűz. Fülemüle is kicsi ember. Az öreg nyöszörög. Fakó a szeme. — Iszik? Megitatom. Az lenne jó, ha berúgna, érzéketlenebb lenne a fájdalomra, s el is aludna. Nekem is kellene innom, de akkor nem marad neki, s ki tudja, meddig ... Űjabb lökés. Belezökkenünk. Hull a cserép a vízbe. Egy égő lécdarabbal kihajolok. Mint valami szürke bálna, most csúszik el a fal mellett egy jégtábla. Nagyobb, mint a mi szigetünk. — Takarodj! — És utánavágom a lécet. A hidegség, a víz látványa kijózanít. Ami ebből értelmes: ki a tüzet a tetőre! Hátha meglátják valahonnét! Ahogy megint babrálok a tűzzel, elkap a köhögés. Kapar a torkom. Meg is szédülök. Beszívtam a füstöt. Vagy úgy egyébként szívtam be. Nem számít. — Amíg a kéz mozog — jut eszembe valami könyveim. Fura, hogy ebben a házban én mindig beszívok. Csak éppen most már nincs kutyaól, ahová betegyenek. Szegény blöki, az is megfulladt! Hogy hallgatta a fütyülésemet. Csak akkor húzta az ínyét, ha lélegzetet vettem. Mikor volt ez? Évszázadokkal ezelőtt. Fáj, ha lélegzetet veszek. Lángra kap valami bútordarab, amit idehúztam. Fellobog, hátra kell hőkölni tőle. Nem baj, ez most zászló. Kitűztük a vörös zászlót, mint a laktanyában az ünnepnapokon. Hülye vagyok. Zavaros a fejem. Inni kellene. — Iszik, öreg? Nem válaszol. Nézem a palackot, lehet benne két-három deci. Jut még nekem! Kell, hogy igyák, különben végem. Fölmondom a szolgálatot. Haha, mit csinál most az öreg, Parázs elvtárs! Ahogy én ismerem, nem káromkodik a stikli miatt. Türelemre inti Tönköly vörös fejét, s »meg kell hallgatni a másik felet is« — mondja latinul. Hallottam már tőle. Lehet, hogy kitüntetést kapok. Lehet, hogy bevágnak a sittkóra, hogy öregember leszek, mire újra meglátom a napot. Ahogy kinézek a sötét vízre, megint inog minden. Szédülök. De nem az ital. Mert nagyon gyengének érzem magam, s ha én iszom, mindig teli vagyok erővel. Odakötöm az öreget a kéményhez. Ha le is dől a padlás, az megmarad. Magamat is odakötöm. Előbb azonban még rakok a tűzre. Az kell, hogy lássák! Föl nem gyújtok semmit, mert nincs mit. Pedig van az oltáshoz víz elég. Köhögnöm kell. Ahogy erőltetem, fáj a mellem meg a torkom. A füst. Biztosan a füst. Sebaj, ahol füst van, ott meleg is van. A büdösre szokták mondani, de erre is jó. Mert nem lehet minden csupa jó, s a legrosszabban is van valami más, ami nem rossz. No lám, milyen nagy igazság. Nagy tüzet csinálunk, öreg. Aztán meghúzzuk a hurkot derékban. Ha el is alszunk, megtart. Epilógus Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfiteátrumának közepén, mértani csoportozatokban, katonai egység. Előttük, külön sorban tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy főtiszt halad végig előttük. Fogadja a tisztelgésüket, bemutatkozásukat, aztán kitüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy-egy előírásos mondat: — A dolgozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona következik: széles vállú, keménykötésű fiú, bajuszt visel. Tiszteleg, jelent, magkapja a kitüntetést. A tábornok továbblép. A sor véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerekarc, hegyes orr, csucsori száj. A vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során tanúsított hősies magatartása közben megbetegedett és elhunyt — hallatszik. A tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asztalkára helyezi a kitüntetést, és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak harsan- nak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek és a halott bajárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyikük elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajuszú — fölemeli a képet és a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet — Nem ismertünk, Fülemüle — mondia. (Vége)
