Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
Korszerű1 nagyüzemi gazdaságot teremtenek Beszélgetőtársaim: Pankász! Ferenc, a Lábodi Állami Gaz- j daság igazgatója és Szikinger' Mihály, a gazdaság pártbizcitt- ; Ságénak a titkára. Arról kérdezem őket, hogyan, sikerült az | idei nehez gazdasági év feladatait megoldani, s elérni azokat a célokat, amelyeket évekkel i ezelőtt maguk elé tűztek. Az átlagosan ezerkétszáz; embert foglalkoztató, 16 ezer holdon gazdálkodó állami gaz- j daság a legnagyobbak közé tartozik. Közismert, hogy az. ő területükön van Nagybaráti- puszta, ahol a vihar csaknem 30 millió forintos kárt okozott a nyáron. I976^ra befejezik — A gazdaság korszerűsítését, a modern gépek beszerzését, a növénytermesztés szakosítását már 1967-ben elkezdtük, s terveink szerint 1976-ra befejezzük. Igaz, ez az év, a hatalmas természeti csapás nagyon hátráltatta munkánkat, mégis azt állapíthatom meg, hogy korábbi elképzeléseinket sikerült megvalósítani, az időszerű munkákat pedig elvégezni — mondta az igazgató, majd hozzátette —: Ez annak köszönhető, hogy dolgozóink megértették, ■ mit kell valamennyiünknek tenni. Bizony jó időben még késő este is dolgoztak, s volt egymást követő hat vasárnap is, hogy mindenki munkába állt, különben nem tudtuk volna megoldani feladatainkat. Pan&á®E Ferenc: önállóan, nagyobb felelősséggel dolgozni... Azután számadatokat sorol, hogyan változott meg és formálódik tovább a gazdaság, s- mit tesznek az üzemszervezés korszerűsítéséért A növénytermesztésben például új gépsorokat állítanak munkába — egy részük már meg is érkezett —, a műtrágya-felhasználást az 1967. évi holdanként! 400 kilóról 1975- re 1000 ldlóra emelik. Mindez a terméshozamok növelését szolgálja. Önállóan, nagy felelősséggel Épül az új, korszerű sertéstelep, hamarosan elkezdik egy szarvasmarhatelep építését. Szárítók, magtárak létesülnek. — A fejlődés, a korszerűsödés a gazdaság valamennyi dolgozójától megköveteli,’ hogy az eddiginél önállóbban, még nagyobb felelősséggel végezze munkáját, tanuljon, ismerje meg az új gépek kezelését. Igen fontos a technológiai fegyelem eddiginél következetesebb betartása. A nagykorpáéi üzemegységben nem a legjobb földön 34,10 mázsás termésátlagot értek el kukoricából. Viszont volt olyan üzemegységünk, ahol jobb adottságok mellett is csak 24 mázsát takarítottak be. Ez pedig kukoricában vagy burgonyában sok száz mázsa veszteséget, több millió forint kárt jelent a gazdaságnak — mondja az igazgató. Azután arról beszél, hogy a pártalapszervezetek, a kommunisták elsősorban példamutatásukkal, társaik nevelésével nagyön sokat tehetnek a gazdaság előrehaladásáért. — Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a kommunisták, a pártalapszervezetek jó segítőtársai voltak a gazdasági vezetőségnek. A munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban például még rengeteg tartalékunk van. Következetes gazdaságpol iti kai munka A gazdaság pártbizottsága 1970 novembere óta tevékenykedik. — Milyen célt tűztek maguk elé? — Azt, hogy a gazdaság kommunistái, a pártonkívüli dolgozók, egységesen értelmezzék céljainkat, feladatainkat, s azok megvalósításáért egységesen dolgozzanak. Az is célunk, hogy megerősítsük, számszerűleg is növeljük az alapszervezeteket, és elérjük, Szőnyeg az úttesten — répaszeletből Állami gazdaságok, tsz-ek figyelmébe Akik gépkocsival járják a megye útjait, azok fáz őszi időidben gyakorta tapasztalják, hogy a magasabb osztályú itakra a bekötő utakról a teherautók, vontatók sok sarat hordanak fel. Ennek megakadályozásáról tanácskoztak tegnap délelőtt a KPM kaposvári Közúti Igazgatóságának szakemberei, a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitánysága és a Volán 13. számú Vállalat. Az utak tisztán tartását mindenekelőtt a nagyfokú balesetveszély indokolja. Az útra felhordott sárcsomók néha több centiméteres réteget alkotnak. Ha egy nagy sebességgel haladó gépkocsi erre ráfut, megcsúszik és ez súlyos balesetet okozhat. Rongálódik ugyanakkor az útborkolat és a gépkocsi is. Széles Péter igazgató elkeseredve említette a többmiliós költséggel felújított 67-as út példáját: nagyon gyakran lehet tapasztalni itt ezt a sárszőnyeget. — A jövőben a rendőrséggel karöltve' hetenként fogjuk ellenőrizni az utakat. Szeretnénk felhívni elsősorban az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek figyelmét: az őszi szállítási csúcsforgalom idején fokozottan ügyeljenek arra, hogy vontatóik, gépkocsijaik tiszta gumikkal hajtsanak fel a műútra. Elszaporodtak a megyében aa •úgyneae'easti »«adfeljä-1 Szikinger Mihály: Tovább erősítjük alapszervezeteinket... hogy minden fontos területen dolgozzon kommunista — mondja Szikinger Mihály, a pártbizottság titkára. Minden évben pártbizottsági ülésen tanácskoznak a gazdaság feladatairól, évente több alkalommal tárgyalnak az időszerű munkák végzéséhez szükséges politikai föltételekről. Legutóbb például az üzem- szervezés volt napirenden. Szavaikból az tűnt ki, hogy következetes gazdaságpolitikai munka folyik a Lábodi Állami Gazdaságban. A gazdaság vezetői és a pártbizottság közösen, együtt dönt a legfontosabb dolgokban, s kölcsönösen ismerik egymás munkáját. Erősebb pártszervezeteket Nagy feladatok állnak a Lábodi Állami Gazdaság előtt, hogy valóban korszerű nagyüzemi gazdasággá fejlődjön. — Megvan-e ennek a föltétele? — Igen, közös erővel, a pártalapszervezetek további erősítésével, a munkaverseny eredményesebbé tételével elérhetjük céljainkat — válaszolnak mindketten határozottan. Sokat kell tenni ennek érdekében. A pártbizottság nemrégiben a gazdaság KXSZ-szer- vezetépek pártépítő munkájáról tárgyalt, ugyanis nem lehetnek elégedettek vele. Csaknem százhúsz KISZ-es van a gazdaságban, az idén csupán egy fiatalt javasoltak a pártba. Kevés a kommunisták között a nő is. Van lehetőség a munkaverseny fejlesztésére, szocialista brigádok alakítására is. Arra viszont szükség van, hogy rendszeresen értékeljék tevékenységüket, a legjobbakat még eredményesebb munkára ösztönözzék. A gazdaság vezetői sokat tesznek annak érdekében, hogy dolgozóik magukénak érezzék a gazdaságot. Ezért elhatározták, hogy az idén nem lehet olyan dolgozójuk, aki 1500 forinton alul keressen, havonta kiegészítik a különbözetet. Ez áz összeg 1975-ben már 2000 forint lesz egy hónapban. A nyugdíj előtt állók keresetét évi 8—9 százalékkal emelik. Az idén 10 dolgozójuk kapott egyenként 40 000 forint házépítési kölcsönt. S az a tízéves dolgozó, aki újabb tíz évre szerződést köt, a gazdaságtól 10—25 ezer forint vissza nem térítendő házépítési kölcsönt kaphat. A dolgozók magukénak érzik a gazdaságot, ezt jelzi, hogy november 7-én 790-en vették át az 5—10, illetve 15 év után járó törzsgárdajel- vényt, s vele együtt a pénzjutalmat is. Az egy főre jutó termelési érték 1967-ben még csak 74 ezer forint volt, az idén 125 ezer forint, 1975-ben pedig már 200 ezer forint lesz. Az idén 156 millió forint a Lábodi Állami Gazdaság által termelt érték. Ez az összeg 1976-ra eléri a 200 milliót. Ezt csak akkor tudják teljesíteni, ha a gazdaság vezetői és a pártbizottság közös erővel ösz- szefogják ennek érdekében a gazdaság valamennyi dolgozóját. Szalai László Ülésezett a megyei végrehajtó bizottság Napirenden a siófoki tanács munkája rók". Ezeket meg fogjuk szüntetni, mert nem engedélyezettek, ráadásul nincs olyan csatlakozásuk, alhol még a főút előtt lerázódhatna a sár a kerékről. Mindezzel az úton közlekedők biztonságát kívánjuk növelni. Ha másképp nem megy, akkor az ilyen csatlakozó utakat használókat megbírságoljuk. A KPM Közúti Igazgatósága igyekszik mindent megtenni a balesetiforrások kiküszöbölésére. Várja azt is, hogy az állami gazdaságok, tsz-ek jelezzék a szállítások kezdetét. Erre az időre vesziélyt jelző táblát tesznek ki az adott útszakaszra. , Ugyancsak problémát okoznak a szabálytalanul megrakott járművek. Ezekben a hetekben gyakorta látni a cukorgyárból jövő gépkocsikat, amelyek púpozva vannak répaszelettel. Néha valóságos szőnyeg marad belqje az autó után az úttesten. Ezen azonban könnyebb segíteni, mint megoldani az útcsatlakozók problémáját. Ta- ! nácsos lenne, ha az érintett j tsz-ek, állami gazdaságok és más gépjárműveket üzemelte- 1 tő vállalatok költségvetésükben keretet biztosítanának a rossz feljárók kijavítására. Az ö érdekük és mindenkié, aki a megye országútjain közlekedik. 4L A.! Nyolc tanácselnök váltotta egymást Siófokon az utóbbi tizenöt év alatt. Ezt a tényt nem tévesztette szem elől a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amely tegnap délelőtti ülésén tárgyalta a siófoki tanács tevékenységéről szóló jelentést. Bár Gáti István személyében jó szakmai felkészültségű, tevékeny ember került a város élére, két év alatt nem lehetett teljesen behozni a lemaradásokat. — Három fő célt tűztünk magunk elé — mondta kiegészítőjében Gáti István —: a tanácsi apparátus megerősítését, az anyagi biztonság megteremtését és a tanács tekintélyének növelését. Ezeket a célokat — mint Böhm József, a megyei tanács elnöke összefoglalójában megállapította — megvalósította a siófoki tanács vezetősége. Tennivaló azonban még akad bőven. Mikor lesz a városnak egy távlati általános és részletes rendezési terve, mely nélkül a fejlesztés átfogó tervezése lehetetlen? Hogyan lehetne előbbre hozni a művelődési ház tíz éve vajúdó építésének befejezését? Miért nem épít ki a tanács szorosabb kapcsolatokat a területén üdülőkkel rendelkező vállalatokkal? Mi lesz a további sorsuk az új, a Balatontól feltöltéssel visszahódított területeknek? Ezekre a fontos kérdésekre várt választ a végrehajtó bizottság. Siófok rendezési tervet késleltette, hogy csak nemrégiben dőlt el: a vasútállomás mégiscsak bent marad a város szívében. A művelődési ház sorsa pillanatnyilag a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kezében van. A tanács számláján az 1972-ben rendelkezésükre áiié 73 millió forintból karúi- i belül 1 milliót használtak fel. Igaz, a későbbiekben anyagi gondok is jelentkeznek. A tanácsnak csak az 1975-ös befejezéshez van fedezete. Ezért a végrehajtó bizottság a mielőbbi befejezés anyagi és egyéb lehetőségeinek vizsgálatára bizottságot nevezett ki, amelynek a következő ülésen kell beszámolnia a helyzetről. Ugyancsak alaposabb körültekintést igényel a feltöltött területek további sorsának intézése. Ebben szintén segítséget nyújtanak a megyei tanács illetékes szakigazgatási szervei. A siófoki tanácsra vár viszont az a feladat, hogy a területén üdülőkkel rendelkező vállalatokkal szorosabbra fűzze kapcsolatait és megnyerje őket a város számára. Ne csak igényekkel jelentkezzenek, hanem járuljanak hozzá az üdülőhely fejlesztéséhez. Szó esett arról is, hogyan lehetne nagyobb bevételeket biztosítani a nemzetközi idegen- forgalom szempontjából igen jelentős település tanácsának. Ezen csupán jogszabálymódosítás segíthet, ezért a központi szervek elé terjesztik a kérdést: miért állapítják meg mereven a parkolási díj összegét, és hasonló a helyzet a strandok használati díjával is. A végrehajtó bizottság ülésén részt vett és felszólalt Juhász István, a Siófoki Városi Pártbizottság titkára. Elmondta, hogy a jelenlegi tanácsi vezetés és a pártbizottság között jó munkakapcsolat alakult Iá, szoros az együttműködés. A határozati javaslatok — a sokoldalú vita során elhangzott észrevételekkel, valamint a vizsgálatra kiküldött bizottság véleményével kiegészítve — három hét múlva kerülnek ismét a megyei végrehajtó bizottság elé. Magát a jelentést elfogadtak. Kik olvasnak? & z igazságot művelni kell, de megismerni csak a könyvekben megőrzött időtlen igazságok birtokbavéte- lével lehet. Ezért olvasni kell, mért csak ezen az úton lehel naponta többe az ember.« Ezt, írta Tímár Máté egy talán soha meg nem jelenő könyvecske gyöngyszemeként, amikor a könyvtáros fölkérte őt, hogy valljon a könyvről. Az igazságot művelni kell, ezért olvasni kell — ötvözöm eggyé a két mondat gondolatait, mert régóta foglalkoztat, hogy kik olvasnak nálunk? Kiknek az éltető eleme a tiszta forrás, kik ragaszkodnak hozzá, és kik nem fogták még föl, hogy általa gazdagabb lehetne az élet? Mondták, amikor hozzáfogtam a vizsgálódáshoz, hogy a helyzetkép úgyis megfoghatatlan. Az olvasó ember rendszerint magányába vonul, elrejtőzik a tömeg és a statisztika eiőL Nem tuditam belenyugodni. Igaz, hogy nem látok be a lakások ablakán, nem böngészhetek a házi könyvtárak polcain, nem bizonyíthatom hitelt érdemlően, hogy hol mindennapi kenyér a könyv, és hol sikk, hol díszítőelem a szekrény polcain. Nem lapozgattam az iskolai, a szakszervezeti, az intézményi könyvtárak beszámolóit. Eltévedtem volna az útvesztőben. Csak azokban a könyvtárakban jártam, csak azok tapasztalataival ismerkedtem, amelyeket a tanácsok kezelnék, s melyekből már 335-ot tartanak nyilván Somogy megyében. De ez a legtöbb, itt olvasnak a legtöbbet, tehát elfogadható képet nyújtanák. Kik olvasnak? Egy kissé önkényesen úgy is válaszolhatnék: a fiatalok. Egy országos adat szerint a könyvtári forgalom 60 százalékát a közép- és főiskolák, a szakmunkásképző intézetek hallgatói bonyolítják le. Tehát az ifjúság olvas nálunk. Azaz a jövő. Nagyszerű jelzés ez, lelkesedem érte. Mert Somogybán már 27 ezer tizennégy éven aluli olvasónk van; a közép- és főiskolás fiatalok, a jövő szakmunkásai pedig 30 ezren járnak rendszeresen a könyvtárakba. Indítékaikat könnyű megtalálni. Tanulmányaikhoz nélkülözhetetlen a könyv. Érdeklődésük és kíváncsiságuk is hajtja őket, fiatalok. Fölfedező útra indulnak, s már tudják, liogy hol lelnek útikalauzra a társadalomtudományok, a technika, az irodalom, a művészet birodalmában. De szórakozásukat is képtelenek elképzelni a könyv nélkül. Hogy miért? Mert nálunk nevelkednek, s előnyük felbecsülhetetlen. Az iskola egyre közelebb hozza őket a könyvtárhoz, ahol gazdagabb az időtöltés. Még akkor is, ha találkahely a könyvtár. Tudnának-e jobbat, szebbet, esztétíkusabb környezetet a számukra? És figyeljék meg, hogy vonzza a kisiskolást a könyvtár. Szemükben a mese birodalma ez; dehogyis sejtik, hogy. az ismeretekhez, a könyvhöz vezető utat alapozzák. Kérem, járják be egyszer mondjuk a megyei könyvtár helyiségeit, nézzenek körül a polcok között, örülni fognak, és el is szomorodnak mindjárt. Száz fiatalt is összeszámolhatnak, mire erőnék-erejével fölfedeznek majd két felnőttet közöttük, öregek mind a ketten, nyugdíjasok vagy háztartásbeliek. De ők még csak megtalálhatók. A középkorúak azonban hadilábon állnak a könyvvel. Azt hiszem, értem az eredőjét. A harminc éven. felüliekkel nem törődött a társadalom gyerekkorukban, nem gyökerezhetett beléjük a könyv szeretete. Egy részük bizonyára ezért választja a könnyebb szórakozást. Másokban az elkenyelmesedea, a közöny,, az ér- deklődéshiiány vezethet idáig. Emlékeznék még rá, mennyi vita volt - arról, hogy a tv »megöli-e« az írott . művészetet vas/ sem? Nos, a középkorúak vitája volt ez, a könyv örömót-igézetét nem ismerőké. Nézzék csak meg a fiatalokat. Ök is ott ülnek a tv előtt; isszák, habzsolják az információt. S azután rohannak . a könyvtárba kiegészíteni. azt. A tv tehát olvasásra indít inkább, mintsem elidegenít a könyvtől. S mégis: 79 000 beiratkozott olvasó közül mindössze 12 500 képviseli megyénkben az életkor szerinti » derékhadat«. Javarészt azonban ök is megrekednék a Fekete városnál. Kérdeztem a könyvtárosoktól: mit lehetne tenni? Nem sokat — mondták lemondóan. Én nem tudnék belenyugodni K ik olvasnak? Kimutatható például, hogy kevés a mun- kásolvasó. Igaz. Pedig sokat beszélünk róla, az élet, a technikai fejlődés is követeli, de még mindig nem eléggé »kényszerítő« valóság az emberek tudatában, liogy munkájukhoz is többet kell tudniuk. Hogy meg kell ismerniük az újat, hogy föl kell készülniük, ha nem akarnák lemaradni. A beiratkozott 15 000 munkásolvásóból azonban mar 4000 ipari tanuló. S ezt legalább örömmel fogadhatjuk. A mezőgazdaság fizikai dolgozói között még kevesebb az olvasó ember, mint az üzemekben: mindössze tízezer. Mit teszünk értük? Tudom, Önök is megkérdeznék: biztos az, hogy aikí a könyvtárakban kölcsönöz, az él is olvassa a könyvet? Nem biztos. De ki nem járt még úgy, hogy valami nem tetszett, s az első ötven oldal után abbahagyta az olvasást? Nem ez a baj. Még akkor sem ez, ha így a statisztika nem adhat egészen hű képet. Szomorúbb, hogy az ország lakosságának 30 százaléka olvas könyvet, 30—40 százaléka pedig csak újságot. S az emberek 40 százaléka semmit sem olvas! Ebbe — bármilyen szép eredményeket értünk el az utóbbi húsz évben — nem nyugodhatunk bele. Azt kérdeztem az élőbb: mit teszünk értük? Kadarkútra tekintsek, ahol a csaknem 3000 lelkes faluban mindössze 400 olvasó van? Vagy Fonyódra, ahol rendszerint fájdalmasan üres a csodaszép könyvtár, pedig csaknem ezer olvasója van? (De évente átlagosain csak két és félszer látjuk őket az épületben.) Kik tesznek valamit azért, hogy a soha nem volt Olvasó egyszer mégis eljusson a könyvtárba? Tovább kell lépnünk. A gyerekkönyvtárakban rájöttek már, hogy kedves közvetlenséggel, segítőkészséggel szinte többet kaphat a gyermek, mint odahaza. Miért nem jutunk él eddig a felnőtteknél is? Kérdések kavarognak bennem. Szívesem sagítenek-e könyvtárosaink, vagy csak szenvtelenül kiszolgálnak, ahogy a Belker kölcsönzőben teszik? Oda mernék-e menni hozzájuk tanácsért, ha éppen könyvükbe vagy kimutatásaikba merülnek? Ismerik-e eléggé az olvasót és az írót ahhoz, hogy kapcsolatot teremthessenek közöttük? Segítenék-e eligazodni szíves szóval, tovább mélyítve a könyvtár bensőséges hangulatát? Vajon megvizsgálták már, hogy olvasnak-e azok, akik még nem végezték el a nyolc általánost. Fölkeltik-e tudásszomjukat? Megkérdezik-e az olvasót, hogy mi a véleménye a könyvtárról és szolgáltatásairól? És hiva,- tástudattal munkálkodnak-e azért mindannyian, hogy a már olvasó ember élte olvasóvá nőjön, s hogy az is eljusson a könyvibárba, aki még sohasem járt ott? H iggyék el, inkább gondolatokat szeretnék ébresztem e kérdésekkel, mintsem ítélkezni. S talán Önök is jónak látják, ha Tüskés Tibor soraival zárom le ezt a kusza gondolatsort, melyet majd folytatni lehet a Mit olvasnak? vizsgálatával: , “A jó könyv lehetővé teszi, hogy több életet éljünk egyetlen életünknél. A jó könyv ajándéka, hogy mélyebben, hitelesebben, igazabban éljük azt az egyetlen életet, amit élni adatott* J5áw8aái.Bá&
