Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

A megyei tanács és az SZMT vezetőinek megbeszélése

Társadalmi összefogás az idősek segítésére

A megyei tanács tisztségviselői, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke és titkárai megtárgyalták a tanácsok és a szakszervezetek együttműködésének néhány kérdését.

Böhm József, a megyei tanács elnöke tájékoztatót adott a megye általános helyzetéről. Kocsis László és Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettesei a fizikai dolgozók gyermekei iskolázásának és továbbtanulásának helyzetéről, a szociális ellátás és gondozás fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a lakásépítés ütemének jelenlegi helyzetéről tartottak ismertetőt.

A szakszervezet -megyei vezetői felhívták a figyelmet, hogy meg kell gyorsítani a lakásépítés ütemét, elsősorban a célcsoportos lakásoknál. Javasolták a megyei tanács vezetőinek, hogy a szakszervezetben dolgozókat jobban vonják be az állami szervek munkájáSok a házikert- és kisgazdaság-tulajdonos Kaposváron és környékén, alá gyümölcsösét most alapozza, vagy a régi el- férgesedett, elöregedett fákat kívánja felújítani. A kaposvári áfész hosszú évek óta foglalkozik a csemeték beszerzésével, árusításával.

Az idén a Szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolájával közösen igyekeznek beszerezni a szükséges mennyiséget Kecskemét környékéről. Szabó László, a kaposvári áfész osztályvezető-helyettese elmondta a csemetevásárról, hogy a faiskola november 1-én szállít Kaposvárra, a Jutái út elején levő telepükre 10 ezer darab csemetét. A vásár már novem- ■ber 2-án, 3-án megkezdődhet. A faiskolának is érdeke, hogy jó készletekkel rendelkezzen lerakatunk, mert bizományba

ba, különösen a tanácsok bizottságaiba.

A két szerv vezetői megvitatták közös feladataikat és elhatározták, hogy együttes akcióprogramot dolgoznak ki a fizikai dolgozók gyermekei tanulásának elősegítésére, valamint a szociális ellátás és gondozás fejlesztésére. A jövő év elején az akcióprogramokat a testületek elé terjesztik, majd a tennivalókról tájékoztatják a közvéleményt.

Elhatározták, hogy a két szerv vezetői ezentúl évenként kétszer megtárgyalják a mindkét szerv által fontosnak ítélt kérdéseket, például a sokgyermekes családok helyzetét, a megyei művelődési intézmények tevékenységének, fenntartásának, fejlesztésének helyzetét és gondjait.

A két szerv vezetői egyetértésben alakították ki véleményüket, és az akcióprogramok végrehajtását közösen dolgozzák ki.

hozzák az árut. Gazdag lesz a választék. Korai és kései cseresznye, hatfajta őszibarack, önporzós cigány- és pándi- meggy, négyfajta ringló és szilva, téli és nyári körte, négyfajta kajszi, hétféle téli és nyári alma facsemete várja az érdeklődőket.

November közepén 10 000 darab bor- és csemegeszőlőoltvány érkezik. Sajnos, rózsatöveket egyelőre nem sikerült beszereznünk, de ezt igyekszünk pótolni. A faiskola a legkelendőbb csemetéket hetenként újabb szállításokkal pótolja. Célunk elsősorban a kisgazdaságok, üdülő- és telektulajdonosok ellátása, de kiszolgálunk szövetkezeteket is, ha maguk szállítják el telepünkről a csemetét — fejezte be tájékoztatását Szabó László.

A Nagyatádi Városi-Járási Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt hetekben megvizsgálta, hogyan szervezték meg a helyi tanácsok az idős emberek szociális ellátását; milyen eredményt hozott e téren a társadalmi összefogás. A vizsgálat fontosabb megállapításairól érdeklődtünk Zsibrek Ferenciül, a NEB elnökétől.

— Népi ellenőreink széles körű tájékozódás alapján megállapították, hogy a helyi tanácsok megfelelően, kellő körültekintéssel és gondossággal foglalkoznak a szociális ellátásra szoruló idősekkel. A járás területén levő két szociális otthonban csaknem 500 gondozott teljes ellátását biztosítják. A csurgói, a segesdi, a mikei és a lábodi öregek napközi otthonaiban százötvenen kaptak helyet. A csurgói szociális foglalkoztató üzemben 126 idős és csökkent munkaképességű ember részére biztosítanak munkalehetőséget. A helyi tanácsok fejlesztési terveikben jelentős összegeket irányoztak elő szociális célokra. A Nagyatádi Városi Tanács 1973-ban létrehozza az öregek napközi otthonát. Több helyütt kicserélik az otthonok bútorzatát és felújítják az épületet.

örömmel állapítottuk meg, hogy a tanácsok és a különböző'szervek között létrejött társadalmi összefogás jelentős eredményt hozott. Különösen jó kapcsolat alakult ki a vöröskeresztes szervezetek, a KISZ- alapszervezetek, az úttörőcsapatok és a Hazafias Népfront községi bizottságaival. Ezek a szervek aktívan működtek közre az öregek napjának megszervezésében, a házi gondozásban és a patronáló mozgalomban. Segesden az úttörők hat egyedülálló öregnek nyújtanak rendszeresen segítséget, elintézik bevásárlásaikat, felaprítják tüzelőjüket. Lábodon a nehezen mozgó öregeknek házhoz szállítják az ebédet.

A tanácsok 1971-ben 351 rászoruló részére folyósítottak havonta összesen csaknem 800 ezer forint szociális segélyt. A vállalatok, szövetkezetek

ugyancsak jelentős támogatást nyújtanak a szociálpolitikai feladatok megvalósításához.

A konzervgyárban és a cérnagyárban minden évben megrendezik a nyugdíjasok találkozóját, ahol tájékoztatják őket az igénybe vehető kedvezményes lehetőségekről, olyanokról, mint például a térítéses ebéd, az üdülés, a tüzelőakció stb. Több nyugdíjast még 500 forintos segélyben is részesítenek. A nagyatádi áfész 33 nyugdíjasnak biztosít köny- nyű munkával kereseti lehetőséget. A lábodi és a mikei tanács kedvezményes áron ad ebédet az öregeknek. A csurgói faipari üzem tüzelőjütta- tásban részesíti a nyugdíjasokat.

— Több termelőszövetkezet térítés nélkül vagy kedvezményes , áron műveli meg nyugdíjasaik háztáji földjét, és szállítja haza tüzelőjüket. Minden községi tanács évente egy alkalommal megrendezi az öregek napját, amelyen műsorral, ajándékokkal kedveskednek nekik.

— Azt kérjük valamennyi munkahely vezetőjétől, a tanácsok, tömegszervezetek vezetőségeitől, hogy a jövőben is tekintsék szívügyüknek az idős emberek szociális támogatását; lehetőségeikhez mérten segítsék anyagi problémáik megoldásét — mondta befejezésül Zsibrek Ferenc.

D. S.

Gyümölcsjacsemete-vásár

Kaposváron

Évi félmillió csirke eladását tervezik

a kálmáncsai Aranykalász Tsz-ben

Hosszú évek óta foglalkozik baromfitenyésztéssel a kálmáncsai Aranykalász Termelőszövetkezet. Hogy a tojóállomány, a törzstenyészet helyett húscsibéket nevelnek, s a tyúkok helyét most pelyhes kis- csibék foglalják el az épületekben, ennek okát Rózsa István tsz-elnök azzal magyarázza, hogy a csibenevelés és -értékesítés — biztos vevő a Kaposvári Húskombinát — folyamatos pénzbevételt biztosít a gazdaságnak. Mindössze hat gondozó összesen 4,5 millió forintos bevételt tesz elérhetővé az idén a szövetkezetben,

Ebben az új épületben 25 ezer csirke fér el. A létesítmény révén az eddigi évi 220 ezer helyett jövőre már 350—370 ezer csirkét hizlalhatnak meg és adhatnak el. Ügy számolnak, hogy a most épülő létesítményhez még egy hasonlót emelnek majd, s akkor már félmillió csirkét értékesíthetnek évente.

A telepen járva Tóth István brigádvezető megmutatta az új építkezést és az egyik • épület »lakóit«. A 16 ezer kiscsibére mindössze egy asszony, Kesz- kenős Józsefné ügyelt, s látta el eleséggel az apró szárnyasokat. Ezt az állományt december 20-a körül adják el, amikor a csirkék már elérik a 130—140 dekát

Ezeket a csirkéket karácsony előtt másfél kiló körüli súlyban adják el.

s ennek is köszönhető, hogy ez évben nem kellett üzemviteli hitelt igénybe venniük.

Az épületekben gyorsan híznak a csirkék, évente hatszor adnak ki árut a falak közül. Ez ösztönözte a szövetkezetieket arra, hogy további férőhelyekkel gyarapítsák a meglevőket Most szerelnek össze és emelnek föl egy dunaújvárosi vasvázas szint mintegy egymillió forintos költséggel, teljesen saját erpből és terven felül.

ügyintézés

helyben

Az Állami Biztosító kaposvári járási fiókja s a Nagyberki és Vidéke Takarékszövetkezet megállapodása alapján a jövőben a szövetkezethez tartozó községek biztosítási állományának kezelését a takarékszövetkezet végzi. Ez az első ilyen próbálkozás a megyében.

Szemlélet

A

zért állítom ezt a fogalmat mai beszélgetésünk középpontjába, mert néhány éve behálózza egész életünket. Megyek az utcán és szemléletről beszélnek az emberek. Jelentéseket olvasok; szemléletet bírálnak. Értekezleten ülök: szemléletváltozásról árulkodnak a hozzászólók. Akadozik a termelés, baj van a szemlélettel. Sikerült elérni a kitűzött célokat, a szemléletváltozásnak köszönhető. Ha több a nyereségrészesedés, a szemlélet következménye, ha kevesebb, az is. Még mindig rossz a cipő minősége, változtatni kell a szemléleten. Ha sok a baleset, úgyszintén. Csak ha esik az eső, vagy fúj a szél, akkor nem hangzik el megjegyzéseink három mondatában kétszer a szemlélet.

De ha ilyen hallatlanul sokszor emlegetjük, akkor miért beszélek még itt is róla? Csak azért, mert divat? Nem. Inkább azért, mert érzésem szerint túlságosan »kiszélesítettük« a szó jelentését, s a magyar nyelvben olyan egyszerű és sokatmondó szavakat helyettesítünk vele, mint a munka, a kötelesség, a hozzáértés, a fegyelem, a tenni akarás. De a szemlélettel bajlódunk akkor is, ha lazaság tapasztalható, akkor is, ha dolgozni kellene. Ne higgyék, hogy lebecsülöm a szemléletet, legalábbis valódi jelentését nem. Hiszen létjogosultsága vitathatatlan: szemléletet alakítunk az iskolában, a politikai oktatáson; politikai, társadalmi életünk egy-egy új vonásának elterjedésékor és még nagyon sok alkalommal. Ezért nem szabad hagynunk, hogy divattá alacsonyítva kifacsarják eredeti jelentését.

Mondhatná valaki, hogy szavakon rágódom csupán. Nem így van. De hogy kivédjem a várható vádakat, belelapoztam újra a mindig sokat segítő értelmező szótárba. Ezt írja: A szemlélet »az a mód, ahogy valaki bizonyos kérdéseket vagy általános jelenségeket világnézetétől meghatározottan szemlél, értékel, illetve ennek alapján kialakított felfogás, nézet, látásmód.«. Ez — azt hiszem — tökéletesen érthető. Hiányérzetem azonban abból fakad, hogy az értelmező szótár nem ad receptet arra: hol és meddig illik használni ezt a szép fogalmat. Nos, megpróbálok közelíteni, ámbár lehet, hogy próbálkozásom nem jár sikerrel.

Hallottam egy megbeszélésen, hogy ki kell alakítani a községi tanácsok művelődési szemléletét ahhoz, hogy terveink megvalósuljanak Mindeddig azt hittem, dolgozni kell érte. Miért kell szemlélet ahhoz, hogy akár egy ember, akár egy testület végrehajtsa a párt művelődóspolitikáját? Miért van joga bárkinek »mérlegelni«, hogy elfogadja vagy sem azt, ami már rendeletekben, határozatokban öltött testet? Miért szemléletet akarunk kialakítani, miért nem egyszerűen fegyelmet? Nem beszélünk túl sokat a szemléletről a hozzáértés, a fegyelem, a munka rovására?

I

zgalmas dolgok ezek. Itt van például a gazdaságirányítás rendszere. Azt a követelményt állítottuk — sokszor indokolatlanul — az emberek elé, hogy most aztán egyszeriben legyen közgazdasági szemléletük. Közgazdászainknak — feltételezem — van, ámbár előfordulhat, hogy egyikük-másikuk még híján van vele. A gyárak, üzemek vezetői életterüket, a talajt vesztik el a lábuk alól, ha nem ismerik és nem értik életünk közgazdasági összefüggéseit. De hogy értik-e vagy sem, ez nem mai témánk tárgya. Mindenképpen alapkövetelmény, hogy tőlük elvárjuk a közgazdasági szemléletet és ennek nyomán a helyes gyakorlatot is. Elszomorodom azonban, ha ilyeneket hallok: »Azon. kell fáradoznunk, hogy mindenkinek, az üzemek, gyárak minden dolgozójának közgazdasági szemlélete legyen.«. Miért? Ha azt az igazságot akarjuk elfogadtatni, hogy annyit osztunk, amennyink van; hogy a termelés és a fogyasztás összefüggése nyilvánvaló, s rajtunk áll, a gyárakban dől el, hogyan alakulnak az árak a boltban (a kisebb visszaéléseket leszámítva), akkor helyes úton járunk. De ha közgazdászokat akarunk nevelni a marósból, az esztergályosból, a fonónőből, akkor alighanem eltúlozzuk a követelményeket.

Mondhatják, hogy ez így prédikációnak hat. Nos, menjünk még közelebb a lényeghez. A közgazdasági szabályozókról mindenki hallott. Bonyolult rendszer ez, amely »értő« kezekben természetesen a népgazdaság, valamennyiünk érdekét szolgálja. (Most nem beszélek arról, hogy közöttük lehetnek túlhaladottak, korszerűsítésre várók is.) Meg kellene azonban értenünk: nem tartoznak mindenkire. Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára egyik előadásában nagyon szemléletesen mondta: A közgazdasági szabályozók nem arra valók, hogy etessük velük az embereket. A szabályozók a vezetőkre tartoznak. A dolgozóknak azt kell tudniuk, hogy saját üzemükben mit és hogyan tehetnek ők maguk kedvezőbb hatásukért. Magyarán: nem a szemlélet, hanem a jobb, tervszerűbb, kifogástalanabb munka viszi élőbbre ügyünket.

És így vagyunk ezzél az élet minden területén. Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítem a dolgot, mégis azt kell mondanom: a szemlélet kialakításának a döntés előtt van óriási jelentősége. Pártunk demokratikus módszerekkel vezet; előkészíti, az egész ország nyilvánossága előtt megvitatja elképzeléseit. Akkor alakul és formálódik a szemlélet, akkor dől el, hogy milyen — és azt hiszem, mindannyian tanúsíthatják — helyes és megalapozott elhatározások, döntések születnek. Ezután már »csak« végre kell hajtani őket. A megvalósulás már nem egyéni elhatározás, tetszik, nem tetszik, avagy szemlélet dolga.

Miért hivatkozunk mégis minduntalan a szemléletre? Miért fékezzük ezzel a cselekvő erőt? Miért magyarázzuk hiányával néha a tehetetlenségünket?

A

ki szemlél, az »figyelmesen, elmerülve, hosszasan néz valamit«. De hát lehetőleg ne azt nézzük, amit más csináL És ne hosszasan. Inkább önmagunkba kell tekintenünk, s azt mérlegelni, hogy mit és hogyan tevékenykedünk mi magunk — ha mégoly kialakulatlan szemlélettel is.

A politika — nem én találtam ki — nemcsak irányvonal, nemcsak döntés, nemcsak határozat. Magába foglalja a végrehajtást is. S hogy eközben alakul, változik a szemléletünk, ez természetes. Nem is mondunk le róla.

Említsek példákat? A termelékenység növelése jobb, szervezettebb munka által, a differenciált bérezés megvalósítása, a demokratizmus kiszélesítése — és mondhatnám tovább, nem szemlélet dolga, elsősorban, hanem attól függ, hogy hajlandók vagyunk-e és megkövetelj ük-e önmagunktól, dolgozó társainktól a határozatok, a törvények végrehajtását.

Tudom, hogy nem ilyen ecvszerű a dolo» Azt is hogy a helyes szemlélet kialakítása nemes De a "egálom

örökös szajkózása inkább fékez, mintsem joztönöz, magyarázkodáshoz és kibúvók kereséséhez vezet.

Változtassunk hat a szemléletről alkotott szemléletiül épülettel gjnmiHft a telep.

Jav«« Bél*