Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-03 / 260. szám

Egy káros személetről ' Kint talál ja-e az első hó a kukoricát? Versenyfutás as idővel A z elmúlt években külön­böző fórumokon sok szó esett a kispolgári gondolkodás- és magatartás- módról, valamint az ellene va­ló határozottabb föllépés szük­ségességéről. Nem véletlenül és nem ok nélkül, hiszen azt sen­ki nem vitatja, hogy ez a szo­cializmussal ellentétes eszme- áramlat és életszemlélet még létezik, és az élet különböző területein érezteti negatív ha­tását. Ennek következtében nemcsak számolnunk kell léte­zésével, hanem harcolni is kell ellene, hogy hatását minél szű- kebb területre korlátozzuk. Annak megítélésében, hogy terjed-e vagy csökken, igen el­térő, gyakran végletek közt mozgó vélemények hangzanak el. Van, aki úgy látja, hogy eláraszt bennünket, nem csök­ken, hanem veszélyes gyorsa­sággal terjed. Ez az egyik vég­let. A másik az, amikor egy kézlegyintéssel, vagy egy fél­vállról tett megjegyzéssel el- intézettnek vélik az ügyet. A végletekben való gondolkodás itt is — mint mindenütt — messze eltér a Valóságtól, erő­sen torzítja azt, s politikailag káros. Éppen ezért egyik vég­letes felfogást sem fogadhatjuk el, mert egyik sem felel meg a valóságnak. Tagadhatatlan, hogy létezik a kispolgári életfelfogás, és ha­tóköre kétségtelenül szélesebb, mint azt anyagi és társadalmi bázisa indokolttá teszi. Az is igaz, hogy a tapasztalatok sze­rint újratermelődik és úgy látszik, még sokáig megőrződik ezentúl is, és átmentődik az emberek szokásaiban. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a kispolgáriság nem lebecsülhe­tő ideológia és morális ténye­ző napjainkban. Hogy milyen is a kispolgári gondolkodású és magatartásé ember, azt a X. kongresszuson j Pullai Árpád, a KB titkára felszólalásában igen találóan a következőképpen jellemezte: “A kispolgáriságot mint életér­zést, gondolkodás- és magatar­tásmódot érzelemvilágában a \ kétlelkűség, gondolkodásmód- \ ban a kétarcúság, morális fel- \ fogásban az önzés, cselekvés- j ben a szélsőségekre való haj- i lám jellemzi, imádja a látsza­tokat. Szembeállítja a társadal­mi és az egyéni érdeket. A kispolgár politikai felfogásá­ban az osztályharc kizárja a népi, nemzeti egységet, vagy fordítva: a szövetségi politikát hangoztatva az osztályharc el­avultságáról beszél. A kispol­gáriság nem egységes világné­zet, hanem olyan szemlélet, melyben egyaránt megfér a képmutató alkalmazkodás az álradikális demagógiával, az önzés, a polgári jólét követe­lése a társadalmi aszkétizmus- sal.« íme, a kispolgáriság leg­főbb jellemzői. A köznapi életben viszont, néha azonban még vi­tákban is nemegyszer lehet találkozni azzal, hogy a két fogalmat — a kispolgárt és a kispolgáriságot — azono­sítják, egybeolvasztják. E fel­fogás szerint a »maszek« a kis­polgár. Következtetésképpen a kispolgári gondolkodásmód és életszemlélet személy szerint nála található meg. Tehát ő, és csakis ő a hordozója, befoga­dója és terjesztője. Mármost, ha fel akarunk lépni a kispol­gáriság ellen, akkor lépjünk fel a maszekok ellen. így szű­kítik le egy társadalmi réteg­re, és tekintik e társadalmi ré­teget a kispolgáriság kizáróla­gos és egyedüli képviselőjének. Nem értik, vagy nem akar­ják megérteni, hogy a kispol­gáriság nem osztályhoz vagy társadalmi réteghez kötött. Vajon nincs, vagy nem ismer­nek olyan magáról megfeled kezett munkás- vagy paraszt származású embert, aki megfe­ledkezve osztály-hovatartozá­sáról, kispolgárrá vált, mégpe­dig ebben a társadalmi rend­ben? A kispolgári magatartásmód, életszemlélet társadalmi ho­vatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatássa' lehet, aki nem tud el’enáll' neki, akit elkábít és akit el kényelmisít, lehet az munka: paraszt vagy ér'.elm'.ségi. Ezz szemben létezik a fogalmaknak egy olyan értelmű összevoná­sa is, amikor válogatás nélkül, szánté minden jelenséget, ásni­eltér a megszokottól, kispolgá­rinak nyilvánítanak. Kispolgá- riságnak fognak fel minden olyan törekvést, melynek vala­milyen anyagi vonatkozása van, vagy mely az egyén va­lamilyen vonatkozású gyara­podását, jólétének növekedését jelenti. Ennek következtében kispolgáriságnak tekintik még a becsületes, tisztességes mun­kával és takarékoskodással megszerzett olyan tárgyakat és dolgokat is, amelyek a min­dennapi életet szebbé, tartal­masabbá, kellemesebbé teszik. Azt külön bizonygatni sem kell, hogy az ilyen felfogással nem lehet egyetérteni. • T ulajdonképpen szem elől tévesztik az ilyen néze­teket vallók magának a szocializmusnak a célját is. Va­lamiféle aszkétikus, abszolút egyenlősdi viszonyok megte­remtésében látják a megoldást, s ami ettől eltér, arra rásütik a kispolgáriság bélyegét. . De megfeledkeznek arról is, amit Kádár János a X. kongresszu­son elhangzott beszámolójában mondott: »A szocializmus az emberért vgn; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltab­ban éljenek, javuljon életük. Elutasítunk mindenfajta ál- szerénységet, aszkétizmust. De a szocializmus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfogá­sával ütköző anyagiasság szel­lemének elburjánzásával és a visszás jelenségekkel nem bé- külünk meg.« Erről van tehát szó. Előbbre jutásunk a szo­cialista építésben magával hoz­za — és kell, hogy magával hozza — a dolgozó emberek életkörülményeinek állandó javulását. Ez nem deformáló­dási, nem a kispolgáriság el­uralkodását jelenti a szocialis­ta viszonyok között, ez a szo­cializmus célja, lényege. Azt is hangsúlyozni kell, hogy mindennek az alapja a munka kell legyen és nem más. Vajon az elmondottak azt jelentik, hogy a mi megyénk­ben jelentéktelenek és elha­nyagolhatók a kispolgári meg­nyilvánulások? Szó sincs róla. Van, létezik ugyanolyan mér­tékben, mint másutt. Sőt azt is mondhatnánk, hogy az el­múlt években — különböző okoknál fogva — egyes voná­sai időlegesen még fel is erő­södtek. Ennek ellenére, ami­lyen káros volna lebecsülni a jelentőségét, legalább olyan káros túlbecsülni. A kispolgá­riság mégjelenési és kifejlődé­si formája: a magánérdek és közérdek összeegyeztethetet- lensége, a magánélet és a köz­élet szembeállítása. Az ilyen emberek úgy gondolják — és ennek megfelelően is cselek­szenek —, hogy egyéni boldo­gulásukat függetleníteni tud­ják a közösségétől, és ezért kü­lön utakon keresik azt. En­nélfogva nemigen vállalnak részt a közösség gondjaiból. Általában a közösségért való munkálkodás, a közélet nem az ő asztaluk. A kispolgári mentalitás egy sajátos megnyilvánulási for­mája erősödött fél nem kis mértékben az utóbbi években. Divattá kezd válni, vagy már azzá is vált a dolgok, tárgyak fetisizálása és fitogtatása, stá­tusszimbólumok kreálása. An­nak természetesen örülni le­het és kell, Hogy az utóbbi években egyre nő azoknak a dolgoknak, tárgyaknak a mennyisége, amelyekhez hoz­zá lehet jutni. Jó dolog, hogy ezeket egyre többen meg is tudják vásárolni. Ez önmagá­ban véve örvendetes. Az azon­ban már nem, hogy némelyek odáig jutottak, hogy életük fő céljának a szerzést tekintik. Ezenkívül más életcélt és fel­adatot nem is látnak maguk előtt, ennek rendelnek alá minden mást. Nemegyszer az a furcsa helyzet áll így elő, hogy tulajdonképpen nem is szükséglet és igény céljából szereznek valamit, hanem egy­szerűen azért, mert másnak is van, hát neki is legyen. Az már megint más kérdés, ha va­laki mindezért még törvényte­lenségek elkövetésére is képes. Végül is mit mondhatunk a kispolgári mentalitás és élet- felfogás hatásáról? Azt, hogy rpindennapi életünkben jelen van, hatását sem tagadni, sem lebecsülni nem szabad. Azon­ban azt is látni kell, hogy szo­cialista fejlődésünkben — ne­gatív hatása ellenére — ez mégiscsak alárendelt szerepet játszik. A z is igaz, hogy nem elég a kispolgáriságról csak moralizálni és veszé­lyességéről beszélni. A morali- záláson, elítélésen kívül szük­ségesek olyan állami intézke­dések, melyek útját állhatják olyan egészségtelen jelenségek­nek, melyeknél a szép szó ke­vés vagy nem hatásos. Végül csak annyit, hogy a kispolgári életszemlélet, élet­mód és erkölcs elleni harc nemcsak a párt és a párttagok feladata. Minden tisztességes és becsületes állampolgár ügye, aki magáénak vallja eddigi eredményeinket, és hajlandó velünk harcolni népünk to­vábbi fölemelkedéséért. Dr. Nagy Lajos Csakugyan óriási verseny ez. Az ember és a gép fogott ösz- sze. Ellenfelük a szeszélyes, a kiszámíthatatlan időjárás, az elemek. Több ez, mint a sport­beli vetélkedés, itt gazdaságos­ságról van szó, s a győzele­mért nem babérág, aranyérem jár, hanem sokmázsányi ter­més. S a jövő évi gondok csök­kenése is győzelem. Három termelőszövetkezetet hívtam fel telefonon tegnap délután. Ez azonban nem há­rom települést jelent. Többet, hiszen mindegyik szövetke­zetnek üzemegysége, illetve üzemegységei vannak. Hogyan haladnak az őszi munkákkal? — ezt kérdeztem. Kaposvári tsz, a toponári városrész szö­vetkezete, az Egyesült Erő. De a zimányiak is ide tartoznak. Bizderi Károly elnök az ő eredményeikről, gondjaikról is beszélt. — 2400 hold őszi vetést ter­veztünk. Ezerhatszáznak va­gyunk a végén. Az esők miatt körülbelül egy hét a késésünk ezzel a munkával. A napi ka­pacitás száz hold. Ha az idő nem szól közbe esővel, alig több mint egy hét alatt befe­jezzük a vetést. Egyéb betaka­rítási munkák nem zavarják ezt a tevékenységet, úgy szer­veztük meg. Ezerkétszáz hold szedetlen kukoricánk volt, most hatszázötven vár törésre a közösben. Két Braud adap­ter dolgozik a kukoricaföldön. Nedves a termés, szárítanunk kell. A toponári üzemegység­ben üzemel a TGSZ—6-os gép, a zimányiban viszont fólia alatt tároljuk a tengerit. A Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalattal száztíz vagon szállítására szerződtünk. Nos, a termés nem rossz. Holdan­ként 28—30 mázsa. A tervünk 23 mázsát írt elő. Beszélnem I kell a cukornépáról is, mely j százhetven holdon termett, j Hatvanon kell még dolgozni. A I két gépsor száztízen már el- I végezte a munkát. Ügy gondo­A lakosság szolgálatában Havonta körülbelül kéts'záz televíziót, magnetofont és rádió- készüléket javít az áfész kaposvári tv- és rádiójavitó műhe­lye. A tavaly létesített szolgáltatás keretében hazai és kül­földi készülékek garanciális javítását is elvégzik. A megsárgult falevelek Az elismerés kötelez! közül néhol előbújik a fű. A virágok két hónapja még illa­tozva pompáztak. A Béke park gondos kezek munkáját dicsér­Magnetofon a virágokért te. Kötelességből tették? Nem. Jobban mondva nemcsak ez vezérelte a balatonlellei KISZ­fiatalokat A pályázat, melyet a Bala­toni Intéző Bizottság, a megyei KISZ bizottsággal karöltve hirdetett meg Virágos Bala­tonért! elnevezéssel, nem egye­dül ezt szolgálta. A községi pártbizottság tit­kárától, Boksa Sándortól kér­deztem: — A községi KISZ-szervezet a pályázaton első díjat szer­zett. Milyen munkát végeztek a fiatalok, s hogyan értékeli az elért eredményt? — A tanács és a KlSZ-szer­vezet megállapodott abban, hogy a fiatalok részt vesznek a társadalmi munkában; a vezet tevékenysége mindezek ellenére jobb is lehetne. Ki­len cszáz fiatal lakik a község­ben, ebből azonban csak szá­zan-százhúszan KISZ-tagok. Kevesen vannak, akik aktívan tesznek valamit a többiekért, a községért. Az öt KlSZ-alap- szerveaet közül a községi a legütoképesebb. Mindig lehet rájuk számítani, s hiba nél­kül végzik a vállalt és a ra­juk bízott feladatokat. — A község a második dijat szerezte meg... — Olyanra vállalkoztak, aminek teljesítését nem is kép­zeltük. Utcákat parkosítottak, társadalmi munkában vízveze­téket építettek. A virágokat a községi tanács kertészete biz­len, de hozzáfogtak. Utána égett a munka a kezük alatt. A meglepetés a második díj volt. Balatonföldvár után let­tünk másodikak! A nyári ifjúsági parkot sok emlékezetes estének színhe­lyét elfoglalta az ősz. A lesze­relt padok, az összehordott székék már a télre készülnek, s aki több nyári estén is tanú­ja volt a jókedvnek, táncnak, játékos csínyeknek, kénytelen beérni a csenddel, a lehullott lombokkal. — Mi is részt vettünk az if­júsági park csínotásában. A társadalmi munka, néha már úgy éreztük, soha nem fogy el. Több mint százezer forint ér­tékű anyag — beton, kavics, cement — kellett ahhoz, hogy a parkosításhoz, ezért vállal­tunk többletmunkát. Hogy megérte-e a fáradtságot? De mennyire! Nehogy azt gondol­ja, hogy az első díjjal járó magnetofon miatt, hanem a hírnév, az idegenek elismerő véleménye, az a döntő — mondta Weisz Károly, a köz­ségi alapsztj'vezet tagja. Jabronka János, a balaton- léllei KISZ-szervezetek csúcs­titkára: — Megtisztelő az elismerés. De kötelez is. Nagy energiát fektettünk a munkába. A ta­vasszal indult mozgalom két hete hozta meg a gyümölcsét, s köszönet illeti Rádics Lász­lót, a tanács főkertészét, lelki- ismeretes segítségéért. Énei­kül talán nem sikerült volna község szebbé, vonzóbbá tete­tasí tattá a számukra. Eleinte kulturált környezetben szo­a célunk. Sokat segített a köz­iében. Ezt a feladatat kitűnő­en oldották meg, bizonyítja az elismerés. Nagyon büszkék va­gyunk az alapszervezetre, nem számítottunk az első helyezés­re. Természetesen ez a követ­kező feladatok megoldásában kötelez is. A fiatalok rendbe hozták a Béke parkot Virá­gokat ültettek, gondoztak a mólósétányon. Aztán vednök- 'seget vállaltak fölöttük. A saes­meg nehézkesen mentek a munkák. Nem mindenki kap­csolódott be akkor szíwel-lé- lekkel, de aztán nem volt meg­állás. Szégyelte magát az, ak látta, hogy a szomszéd háza elé lerakott virágok már a földben vannak, s az »övéi« naég mindig » kerítés előtt rakozzanák a fiatalok, és ne csalódottan mondjanak búcsút Lellének. A parkosítás, a vi­rágültetés, a növények gondo .isa nagy feladatot rótt ránk Én itt lakom ebben a község­ben. Kötelességem, hogy olyan széppé tegyem a társaimmal ; hogy ss öregbítse a j ■ - i----. i-Ei -Hl L-,A ( -vt mi. m 1i- A s égi tanács. Tizenkétezer fo­rinttal támogattak bennünket akkor, amikor az Arany János utca parkosításához kezdtü '' Tavasszal a szörnyvízcsator • szorult korszerűsítésre, a köz­ség lakossága nélkül semmire sem mentünk volna. A köz­ségi aiapsaerveaet minden fia- I tadye tavátossi dcigoaott, * as í lom, hogy tíz nap alatt befe­jezzük. Az utóbbi évek leg­jobb termése ez. 230—240 má­zsa holdjáról. Zimányban prizmázzuk, a toponári'részről folyamatosan szállítjuk. Mi a helyzet a somogy sárdi Haladás Termelőszövetkezet­ben? Tóth László főagronó- mus vette föl a kagylót. — Három üzemegységünk­ben összesen 2620 holdat kel­lett' elvetnünk. Megfeszített tempóban dolgoztunk, így ez a munka készen van. A kuko­rica még gond. Az idén ezer- hétszáz holdon termett. Ki- lencszázötrven miatt már nem fő a fejünk. Ennyiről fogyott le. A májusi morzsolt átlaga nálunk is 28-30 mázsa. A ter­vünk 20 mázsa volt. A cukor­répaszedés itt nem akozott ne­hézséget, csak negyven holdon termett. Ez a munka befejező­dött, a terményt a gyárba szállították. Kétezer-ötszáz hold őszi mélyszántás lesz. Ami kész, az 750—300 hold. A munka üteméit tartani szeret­nénk. Szabó László a kaposfüreda városrész Vörös Október Ter­melőszövetkezetének főagro- nómusa. ö így válaszolt a föl­tett kérdésre: — Számokat mondók. Ezer­kétszáz és kétszázötven. Az összes vetnivalóé az első. Ami még nem kész, azt a második szám mutatja. Cukorrépánk 122 holdon termett. Kilencven százalékát a gép szedi, tizet kézi erővel juttatjuk a pótko­csikra. A szállítás folyamatos. Már csali hatvan hold van vissza. A termés átlagban 280 mázsa a tervezett kétszázzal szemben. Ügy van ez, hogy egy-egy évben az egyik ter­mény jó termést hoz, a másik gyengébbet. Az »elveszett« összegek így pótlódnak. Ná­lunk az idén a borsóval lehet­tünk elégedetlenek, az két­százötven holdon hozott keve­sebbet, mint szerettük volna. A kukorica nyolcszáz holdon adott munkát. A szedést ki­lencven százalékban a Zmai csőtörőnkre és a két Braud adapterünkre bíztuk. Már csak háromszáz holdon találni ku­koricát. A toronyszárítónk ál­landóan üzemel. Naponta négyvagonnyi termény lesz száraz. Tárolunk is. Nálunk szintén a fóliás tárolási mód vált be. El kell még monda­nom, hogy a háztáji kukori­cának háromnegyed részét is leszedték. Három termelőiszövetkezet. A gondok azonosak. Mint még annyi somogyi tsz-ben ezen az őszön. Lesikó László első díjjal járó magnetofon, azt hiszem, örök emlék marad számukra. •’ — Hányán tevékenykednek az alapszervezetben? — Harmincán. Ipari tanu­lók, fizikai dolgozók, érettsé­gizett fiatalok egyaránt. Fáj, hogy az értelmiségi fiatalok kerülnek bennünket, nem vesznek részt foglalkozásain­kon. A tervekről érdeklőd­tem Horváth Erzsébettől, a községi alapszervezet titkárá­tól. — Az már bebizonyosodott, hogy számíthatunk a fiatalok­ra. A tervek között szerepel, hogy a négy alapszervezettel együtt részt veszünk az iro­dalmi színpad november hete­dikéi rr." ' ' 7fj2:ik többet S-. ni. ...Éim­ban tevékenyen dolgozunk. S természetesen a községi ta­náccsal közösen olyan felada­tok megoldásán fáradozunk, melyek a község javát szolgál­ják. A magnetofon a KISZ-k_lub- ban kap helyet. Ott, ahol a • , . - ~ i ■ ’e'üket ’ rá­' ihal'^a 3’/-sei. Rőhrig Gábor Somogyi A/ép/ap| 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom