Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Földbirtokosok B oaydkät dolog egy bir­tok acat olyan. Ami­kor először hajlottam napjainkban ezt a kifejezést eleven valóság jelölésére, el­képedtem, elszörnyedtem. No csak! Üjjászületik netán a feudalizmus? Meglátván azonban a 130 négyszögölnyi területet, amit e névvel il­lették, megnyugodtak társa­dalmi viszonyokat féltő ag­godalmaim. Ám legyen bir­tok ez a talpalatnyi föld, s hadd érezze magát a tulajdo­nos földesúmak. Megérdemli, hisz arca verítékével öntözi a sziklás, tarackos ugart, ope­rettbe illő kulákasszonyként reszket minden kis virágért, bokorért a homokon az úrnő. Alti mellesleg szintén nem félti a kezét az anyafölddel való találkozástól. Engem remekül kondicio­nált a birtoki munka már évek óta. Egy-egy vasárnapi kubikolás, ültetés, öntözés, kavícsi'iondás a Dunáról — egész hétre ellátott nyuga­lommal, jó alvással. Igaza van a tudománynak ... És éljenek a tulajdonolok, akik nem saj­naJják a pénzüket, hogy én vígan muztkaterápáázhassak! Hogy mégis válnom kell a birtoktól, azért van, mert a népek nem érik be a jóval A még jobbat akarják, képze­lik, és ezzel etoontanak min­dent A mai birtokok ugyanis be­épülnék. A picinyke parcel­lákon kinőnek a házak, majd­hogynem városok, de leg­alább is utcák keletkeznek a szabad mezőkön, a gyantail­latú fenyőfák között. És a házakban, utcákban ott nyü­zsögnék a szomszédok. A Trabantosék, akik a masiná­jukkal elállják az utat éj­szaka, hogy nem lehet moz­dulni tőle. Viaszkosek, akik nyafogva és irigyen szóvá te­szik, hogy" túl hangosak va­gyunk, és nem is akárho­gyan. ök nem azért fektet­tek be harmincezret — mond­ják —, hogy lármát és illet­len beszédet tűrjenek el sré- vizavé száz méternyire. (Vi- aszkosék neve onnan, hogy a kiálló gyökerektől féltik autó­juk alvázának viaszbevona­tát.) ..■. Idegesek némán bir­Garai István: Forbáth Imre Fiam — fájdalom — nem fogadta vissza az eszméim jegyében fogant ország lányom, magyarul nem ért nem beszél sebző szilánkok már betokosocllak agykérgem alatt s a szivem tájékán Falragaszok, tépett gyászkendöi a szélben az évek tégjásoraj tüdőmön mit mondjak' nektek utánamjövök sorsom holdfógyta előtt állok jaj visszhangtalan és gyümölcsléién Osztraván éltem és Tepljce Láznén cseh kommunistái« bányászok között s véled álmodtam Somogy számtalanszor gyermekkorom Böhöaye Balaton szalmazsákon és süppedés fotelban A logikátlan groteszk és bizarr démoni táncát járta soraimban avantgarde-áirhok külvárosi képek nyomor hullái yilloni nyel voltosé villódzili kéken sötét. palettámon Es láttam' agonizáló tízmillió Krisztust szürke/egyenruhában Némán szólaltam meg s üvöltöttem a népek szegényeihez -Fölcsapott a vérein mint gejzirak forró vize a földből S néztem a Moldva vizének tükrébe késsel a számban szavaim sziszegve Nemzeti téboly fajmitosz ti büzhödt csatornái a burzsoá államnak meddig mérgeztek gyárak árnyékában A nagy szürkében koncentrált vörös lázits tüzelj oldozz fel némaságot Szirénádat kell építsenek ólt a nyomorítottak utódai Üllők , zengjen az acélpengéjű Szabadság! 1968. december 1. Nh M. , koznak a földdel, szenvedve, kapkodva, hogy rossz nézni. Parkölósék elzavarnak az ut­ca előttük húzódó szakszáról, mondván, hogy parkoljon mindenki a maga portája előtt. (A vendég tehát a le­vegőben helyezze el a ko­csiját.) Elökelőék jersey-pan- tallóban kapirgálják a talajt. EnteUektüelék ugyanezt fe­kete glasszékesztyűben teszik. Sértődöttek a közvetlen kö­zelben rosszkedvűkkel meg­akadályozzák, hogy az egész heti gőz lecsapolod hassék a fejünkből. Mindez biza nem az, amit a hajdanvaló kezdetkor el­képzeltünk a természetbe va­ló beleolvad ás mikéntjéről. És a munka is elfogyott. Ami hátravan, az már nem »for­radalmi romantika", hanem civilizálás. A pénz megtérü­lésének folyamata, E hhez már csak asszisz­tálni lehet. Sürgősen keresnem kell tehát egy újabb tenyérnyi ugart, azt hiszem. Mert játszani, még ha arcom verítékével áldozom is érte. boldogan hajlandó vagyok. De a birto­kokon is ugyanazt csinálni, amit egyébként — nem. Ez volt a nyár nagy tanul­sága. Csontos Magda Kik útjuk a légben így veszik Arcképvázlot Segesdi György szobrászművészről Berták László: Ml MAR Mi már soha egy űrkabinban soha együtt egy csigaház fölött soha együtt lövészárokban mi már nem öntözünk közös virágot pedig itt áll Justitia billeg a mérleg lebegünk kídobált homozsakok felett egyikünk fölemelkedik aztán fordítva így vagyunk le-föl kinek van igaza'! j ki tud a régi bajnokok páncélingébe belenőni? ki tud hamarább belefogyni? néni lenne jobb saját gúnyánk? nem a sziklát kellene inkább közösen megmozdítani amíg a nagy ívben kilőtt tüzes golyó szét nem lapít? jSurján András: Két pont között játékos ritmusú vers. •KAfY GYEREKEKNEK"' Két pont között egyenes, nem egyenes, görbe. Két pont között visz az út mindig körbe-körbe. Két pont között görbe út, mindig csak előre, minden vonal ide fut, nem menekülsz tőle. Pont egyik is, másik is. pontnak pont a vége. Hiába: nincs visszaút, pontnak pont a vége. »— szallani hívja tovább, íreszes tudományra tanítja, lengeti két szárnyát, néz vissza, figyelve fiáért. Lent a halász, remegő nádszárral míg halakat fog, botra ha­jolt pásztor s ekevasra ha­jolva a szántó látja, meg is döbben, s azt véli: kik útjuk a légben így veszik, egila- kók. (Ovidius irta Ikarus repiilesérót) A szárnyaló fantázia végtelen idők óta követte Ikarust, aki oly közel szállt a naphoz, hogy viasszal bo­rított iEárnyai megolvadtak, s ő a tenger kék áradatába zuhant. Ö lett a repülés jel­képe. Az egri Dobó Katalin Gim­náziumban egy üres, fehér fal előtt, (kiterjesztett szár­nyú, repülő emberszobor álL Anyaga krómacél. Daedalus ő, Ikarus apja, a teremtő mű­vész (az első konstruktőr) — amint alkotója, Segesdi György szobrászművész ne­vezi. A Daedalus-szobrot 1962-ben állították föl. Két évvel később Segesdi ezzel az alkotással vett részt a Velen­cei Biennálén. - Segesdi György 1954-ben végzett a főiskolán, ahol Kis- faludy-Stróbl Esigmond ta­nítványa volt. Azt kéri, hogy a Daedalus-szobor elkészíté­sétől kezdve beszéljünk mun­kásságáról. Szeretné behatá­rolni, valamüyen egységbe tömöríteni alkotásait. Feleségével együtt — aki keramikus iparművész — azt is elárulják: biztosra vették, hogy a Marx—Engels-szobőr­ről fogom kérdezni. A hatal­mas gránit emlékműről, ame­lyet tavaly állítottak föl a Duna-parton, a Jászai Mari téren, amelynek elkészítésé­re meghívásos pályázatot hirdettek. A pályázatot Se­gesdi György nyerte meg. Bevallom, nem a nagy visszhangot keltett szoborról szeretnék írni, hanem az em­berről, aki készítette. Izgal­mas, eredeti művészetét meg sem kísérelném elemezni, ^ az a műtörténészek feladata. Arról az átalakulásról, belső folyamatról kérd fezem, amely a kezdeti, hagyományos bronz majd koszobrok mintázásától elvezetett a hegesztett króm- acél plasztikához. Ebben — jelentősét — .egyedül ő alkot Magyarországon. Mint sok fiatal szobrász- művesz, akinek nincs pénzé a drága bronzöntvények anya­gának megszerzéséhez, ö is rézlemezeket kezdett dombo­rítani. A lehetőség magától adódott, és izgalmas volt: ho­gyan lehetne a sima fémből körplasztikát készíteni. Sík lapokból összeállítani, a tér­ben elhelyezni egy több di­menziós formát. Először port­rékkal kísérletezett. Első tel­jes alakja a négy méter ma­gas, a villámokat éppen el­rabló Prometheus. A szobor Iliif i » * M" Ü ' A m Segesdi György szobrászművész alkotása. a Tiszapalkonyai Hőerőmű előtt áll. Szívesen fordult »irodalmi ihletésű" mitológiai alakok megmintázásához. A szép szimbólumokat szerette ben­nük. Ezért választotta a Dae- dalus-tómát is. A teremtő művész Daedalus volt, ő ad­ta a lehetőséget a repüléshez Ikarusnak. Későbbi alkotásai — sa­vak nélkül is — ezt a nemes szándékot követik. Lehetősé­get adni az embereknek a fantázia szabad szárnyalásá­hoz. Az utóbbi években már nem köti konkrét témához a tárgyat, mert ahhoz például, hogy a Daedalust értékelni tudják, ismerni kell a mito­lógiai 'történetet. A nezö sza­bad asszociációjára bízza, hogyan követi, az ó elképze­léseit Kiinduló alapokat, támpontokat ad csak. Saját­ságos arányokat, íények-ár- nyékok rejtett hatását, tér­ben való elhelyezkedett — jellemző, következetes rend­jét művészétének. Ami mindennél jobban iz­gatja: a mozgás. A statikus állapotban is kifejezhető mozgás. Ennek a hatásnak el- éreseben a legtöbb segítséget a fény, az optikai hatások megkomponáiása adja. A la­pok egymásra vetítődé fénye, a néző kis elmozdulásává!, a tárgyon nagy mozgást ered­ményez. Szívesen dolgozik plesztik anyagokkal is. Hasonló elgon­dolásból. A változó anyag szí­nei, fénytörései rögződnek az átlátszó piesztikben. A fan­tázia számára izgalmas lehe­tőségeket nyújtanak. Ahogyan a tudomány követi a mély­ség, a részek titkait, úgy kö­veti a világ alakulását' egy- egy különösen érzékeny mű­vész. Ma mást lát a világból, másképpen asszociál az autós, a repülő ember, mint a ré­giek, akik csak a földön jár­tak. A művész feladata, hogy valamilyen irányba elindítsa a fan-tartat. És ha valaki meg­áll egy-egy szobor vagy acél ötvözet , előtt, s a látvány, . a sejtett aranyok különös nendje megnyugtatja vagy el- gondoíkoztatjaj a művész megtette kötelességei, Segesdi' György hatalmas termetű ember. Két tenyerén a bőr megkeményedett. Mű­termében méteres acélleme­zek, elektromos köszörűk, he­gesztőpisztolyok — nem a »művészi ihlet", hanem a ne­héz fizikai munika kellékei találhatók. Ámuló kérdéseim­re nevetve mondja: bizony, az acéllemezek hajításához erő is ikeäl. igazi erejét — tehetségét — fenyes acélótvözetek őrzik. Tű. l Bora Savic: Tizenöt vörös rózsaszál Czens Béla: Akt, (A kaposvári Vasaary terem kiállításának anyagából.) Ritkán figyelek, oda a hir­detésekre, ezen i& véletlenül akadt meg a szemem. Ke­zembe vettem az újságot, s ahogy belekukkantottam, a házassági hirdetésekbe, nyomban észre vettem: '♦Ragyogó külsejű, tiszta múltú, pozícionált, kocsival, lakással rendelkező fiatal lány házasság céljából megismerkedne jóképű, szerény, abszolút értelmes fia­talemberrel. Leveleket »Tizenöt piros rózsaszál« jeligére a kiadó­ba.* Hm .., hm ... Nem is rossz. . igaz. nem vagyok eppen hollywoodi sztár,, de a házi munka elvégzése meg se kottyap. Ezenkívül sze­rény is vagyok! Egy ösztön­díjas fiatalember teljes- joggal lehet szerény. E-ddig tehát minden stimmel, csupán az foglalkoztat: mit értsek az -abszolút értelmesen-11. No. nem erdekes. majd kide­rül,'« Reggel magam vittem a ki­adóba a »Tizenöt vörös ró- zsaszul*-ra írott levelemet. A hirdetőnek magamról egy jóindulatú, talpig becsületes egyetemista- protrejat festet­tem le, akinek végre felra­gyogott a szerencsecsiilaga;. ez a fiatalember eddig csakis a tisztelt hirdető lészere tar­togatta a szívét, s most tü­relmetlenül várja a »Tizenöt piros rózsa" válaszát... A levél végére még odabigy- gyeszrtettém, hogy a tizenöt vörös rózsát tizenötször csó­kolom. B'eltuntetve a diák­otthon címét, mellékeltem egy fényképét is, természete­sen abból az időből, amikor még nem jártam a menzá­ra... Négy napon át ■''ártom tü­relmetlenül a választ. Végre megjött. Reszkető újakkal teptesn föl a borítékot, es ol­vastass »A hozzam erkazó számta­lan levél közül au önére vá­laszolok. Ügy erzem, helye­sen választok, ezért türel­metlenül várom a találko­zást Vasamap este tíz óra­kor legyen a FEHÉR HATY- TYÜ-ban. Hogy megismer­hessem, egy szál vörös rózsát — kedvenc virágom! — hoz­zon magával. En a Belgrad nagy térképé mellett levő asztalnál ülök majd." Vasamap a legjobb öltö­nyömet vettem föl. A B'EHÉR HATTYŰ étterem közei esett a kollégiumhoz. Minden rend­ben volt, csak azt nem tud­tam, hol lehet ilyenkor vörös rózsát venni? Ám ahogy kö­rülnéztem, az étterem mellett rögtön észrevettem egy kis virágboltot Az öregedő, nagy orr® vé- ss-aesn; így- szolte — Mindössze három szál rózsám maradt Tudja, ilyen­kor eléggé draga a rózsa: szálja tíz dinár. — Kérem mind a hármat — mondtam elszántán. Pont tízkor beléptem a B'E­HÉR HATTYÜ-ba. Az étte­rem dugig volt, es legalább félszáz, talpig kiglancolt, fris­sen borotvált férfi szoronga­tott a kezébe® lcet-három szál vörös rózsát. Minden asztal­nál ülték, de bármennyire is kiguvadt a szemem, egyetlen egy szép lányt sem láttam, aki a Belgrad nagy térképé alatt ült volna. Fogalmam sincs, hogyan szédeí égtem ki az étterem­ből. Tény. hogy elkullogtam a virágbolt mellett, s ahogy az ablakon keresztül benéz- . tem, láttam: az öregedő, nagyorrú virágarusnó a bevé­telt számolja. És az asztalán kiterítve ott feküdt Belgrad nagy térképe. Fordította: Baraté Rozália Som ógyf^N épfírfy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom