Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
Rendeletek, tervek, vizsgalatok A társadalombiztosítás az életszínvonal jelentős tényezője Károllyal *00 OOO forint Nagybaráti lakŐTnak Emberségből, önzetlenül, szívesen segítettek A lakóházak már nem viselik a vihar nyomait. A megye közvéleménye nagy figyelemmel kíséri a társadalombiztosítás fejlődését. Éppen ezért megkértük a közelmúltban megyénkben járt Palotai Károlyt, a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóságának helyettes vezetőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat az eddig megtett útról, a várható intézkedésekről. — A magyar társadalombiztosítás nagy utat tett meg a felszabadulás óta. 1938-ban a lakc^ság 31 százaléka volt biztosított, ma a kötelező betegségi biztosítás kiterjesztésével gyakorlatilag az egész népesség. A kötelező nyugdíjbiztosítás nemcsak a bérből és a fizetésből élőknek, hanem a többi dolgozórétegnek is ellátást biztosít öregkorra', így a tsz-tagoknak, a szakszövetkezetek tagjainak, a kisiparosoknak és a magánkereskedőknek. Mindez nagy előrelépést jelent a szociális biztonság irányában. Fejlődött a szolgáltatások minősége, új szociális igényeket elégítettünk ki. Az idén több mint harmincmil- liárddal gazdálkodott a társadalombiztosítás, amely ma már az életszínvonal jelentős tényezöfe. Az sem mellékes, hogy sokat fejlődött, lényegesen gyorsabb a biztosítottak ellátása. A munkahelyi kifizetőrendszer révén a dolgozók 87 százaléka a bérfizetéssel együtt kapja meg a betegségi szolgáltatásokat és a családi pótlékot. — Megyénkben is fokozott érdeklődéssel várták a nyugdíjkorhatárt elért, illetve a már nyugdíjas dolgozók a tovább dolgozásra ösztönző pótlékot. Sikerült-e ezekkel a rendelkezésekkel kellő hatást gyakorolni a munkaerőhelyzetre? — Az új rendelkezések könnyitenék a vállalatok munkaerőgondjain, lehetővé teszik azt, hogy a nagy tapasztalatú munkások tovább is részt vehessenek a termelésben. A dolgozók több lehetőség között választhatnak: nyugdíjuk elérheti a korábbi keresetük 90 százalékát, vagy — meghatározott időkeretek között — a nyugdíj érintetlenül hagyása mellett a végzett munkának megfelelő keresetet kaphatnak; az alacsonyabb nyugdí- júak pedig teljes nyugdíj mellett korlátozás nélkül keresInterjú Palotai hetpek. A rendelkezés, hatása természetesen csak hosszabb távon mérhető. A dolgozók latolgatják a különböző lehetőségeket, volt olyan hónap, amikor kevesebb, volt olyan, amikor több nyugdíj igénylés futott be az előző évekhez képest, így egységes képet még nem alakíthatunk ki. Egy év után a Munkaügyi Minisztériummal közösen feldolgozzuk a tapasztalatokat, megvizsgáljuk a munkaerőhelyzetre, a nyugdíjasok életkörülményeire gyakorolt hatást, s azt, szükséges-e valamilyen intézkedést tenni. A végrehajtást eddig is figyelemmel kísértük, s közbenső intézkedéseket tettünk. Így például az alacsonyabb fizetési kategóriákba tartozók hatezer forint eléréséig dolgozhatnak, hogy ne kerüljenek a korábbinál hátrányosabb helyzetbe. A legégetőbb munkaerőgondokon segített több kategória (élelmiszer-, sütőipar, idegenvezetők stb.) átsorolása az 1260 órás keretbe. — A tsz-tagok társadalombiztosítási szolgáltatásainak mértéke közismerten alacsonyabb bizonyos esetben, mint a munkaviszonyban álló dolgozóké. Somogy lakosságának egyhatoda tsz-tag. s csaknem fele már nyugdíjas vagy járadékos. Kérem, foglalja össze a folyamatban levő intézkedéseket, melyek a meglevő különbségek csökkentését, megszüntetését eredményezik. — Kiemelkedő jelentőségű, hogy a betegségi ellátásban teljes az azonosság, a családi pótlék összegében minimális a különbség, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítás hazánkban először szolgálja a tsz-paraszt- ság öregkori biztonságát. Megjegyzem, hogy a szövetkezeti tagok nyugdíjrendszere a munkaviszonyban állókéval azonos elvek alapján áll. Az ipari és a mezőgazdasági munka még mindig meglevő eltérése miatt a két nyugdíjrendszer teljes egységesítése csak hosszabb távon és fokozatosan lehetséges. A tsz-tagok szociális helyzetének javítását egyébként kormányhatározat segíti. A párt és a kormány széles körű vizsgálatok, számvetések alapján arra a megállapításra jutott, hogy a nyugdíjkorhatár öt évvel való leszállításának anyagi föltételei sem állami, sem szövetkezeti forrásokból nem teremthetők meg a mostani tervidőszakban, nem engedi ezt az amúgy is nehéz munkaerőhelyzet sem. A járadékosok helyzetével kapcsolatban elmondanám, hogy a jövő évtől előirányozta a kormány az öregségi, munkaképtelenségi járadék havi 100 forinttal, az özvegyi járadék 60 forinttal való emelését Számos egyéb részkérdés is rendeződik, így a tsz-nyugdíjak szintje tovább közelít az ipari nyugdíjakhoz. Természetesen továbbra is kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek saját erőforrásaikból gondoskodjanak az öregek helyzetének javításáról. — Hallhatnánk-e valamit a most előkészületben levő egyéb intézkedéseikről? — Körülbelül egy éve folyik a korkedvezményes munkaköri rendszer felülvizsgálata, ugyanis az utóbbi húsz évben új iparágak, foglalkozások keletkeztek, ugyanakkor lényeges a fejlődés a munkakörülmények korszerűsítése, továbbá az egészségügyi ártalmak csökkentése terén. A technológiai feltételek alapján megnéztük, hol indokolt és hol nem fenntartani a korkedvezményt. Ki kellett küszöbölni bizonyos indokolatlan megkülönböztetéseket, ugyanis voltak olyan munkakörök, melyek az egyik iparágban módot adtak a korkedvezményre, a másikban pedig nem. Éppen Kaposváron pattant ki, hogy a cukorgyári öntők nem jogosultak a korkedvezményre, a vas-, fém- és egyéb iparban dolgozók viszont igen. Túl merevnek bizonyult, hogy csak akkor mehet a dolgozó öt évvel korábban nyugdíjba, ha huszonöt évig foglalkoztatták korkedvezményes munkahelyen. Ezért ezután lehetőség nyílik majd tíz év után is a részarányos korkedvezményre. Az. előkészítés alatt álló rendelet-tervezetben, amely előreláthatóan rövidesen megjelenik, csak a legvalósabb és legindokoltabb munkakörök kerültek a korkedvezményes jegyzékre. A következő ötéves tervben általános felülvizsgálatot tervezünk az utóbbi két évtizedben bekövetkezett változások megállapítására — fejezte be nyilatkozatát Palotai Károly. E. G. MINDÖSSZE két percig tartott ez év nyarán, július 15-én az az elemi erejű vihar, amely halálos tragédiát, súlyos sérüléseket és jelentős anyagi károkat okozott megyénkben. A pusztítás központja a Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti üzemegysége volt, ahol családi házak, műhelyek, istállókés más épületek dőltek össze. A kár megközelítette a harmincmillió forintot. Szinte percek alatt a hely- szmre érkeztek a segíteni akaró emberek, közreműködtek a mentésben, az épületek helyreállításában. A MEDOSZ megyei bizottsága felhívással fordult a mezőgazdaságban dolgozókhoz, hogy nyújtsanak segítséget bajba került társaiknak. * — Megmozdult az egész megye. A Kutasi Állami Gazdaság épitőbrigádja már másnap a helyszínre érkezett, s ott voltak a katonák, a munkásőrök. A megyei tanács építési osztálya, a SOMBEÍR, a nagyatádi TÖVÁL és a költségvetési üzem soron kívül elkészítette az újjáépítéshez szükséges terveket. Anyagi segítséget kaptunk a megyei tanácstól, a MEDOSZ-tól. Az Állami Biztosító szakembereit is elismerés illeti, mert gyorsan intézkedtek a szükséges segély kiutalásáról. Köszönet mindenkinek, aki dolgozóink segítségére sietett — mondta Pankász Ferenc, a Lábodi Állami Gazdaság igazgatója a Nagyatádon rendezett tegnapi tanácskozáson, ahol arról nyújtott tájékoztatást, milyen kárt okozott a vihar, s mit tettek azóta a pusztítás nyomainak eltüntetésére. Alig telt el három hét, a kárt szenvedett negyvenöt család — nyolc kivételével — visszaköltözött lakóházába. A segélyekből pótolhatták a veszteségeket, s ahogy a tájé- I koztatóból kitűnt, a családokat ért károkat teljes egészében megtérítették. A nyolc család részére pedig faházakat vásárolt a gazdaság, ezeket fűthetővé tették, s a napokban be is költözhetnék a lakók. Az állami gazdaság nagybaráti majorja igen súlyos károkat szenvedett. Az étkezde, a kultúrterem helyreállítása hamarosan befejeződik, de az istállók, műhelyek és más épületek újjáépítéséhez 3—4 esztendőre és legalább 50 millió forintra lesz szükség. — Emberségből, önzetlenül és szívesen segítettek dolgozóink. Amikor szocialista brigádjaink meghallották, mi történt Nagy baráti ban, szabad szombatjuk, vasárnapjuk keresetét ajánlották fel, hogy segíthessenek. Szabó Ferenc öreglakról, Pandúr Ferenc Barcsról, Vajda Sándor és Biacsics Istvánná az erdőgazdaságtól, Nagy János a gépjavítótól és a többi részvevő is az azonnali és eredményes összefogásról adott számot. Pankász Ferenc és Sári Nándor átnyújtja a segélyeket. EGY KÉPVISELŐ ÚTJAI A Viscayai-öböltől Csurgóig A képviselőcsoport legutóbbi üléséről hiányzott. »■Franciaországban van-« — mondták. Telefonon kerestem: »Budapesten van« — mondták, de hozzátették: »holnap itthon lesz«. »Picit tessék várni, most éppen vannak nála« — mondta a titkárnő, de azért bejelentett, mert Radnóti László, a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő nem szeret senkit várakoztatni. Még csak délelőtt tíz óra volt, de addigra ki tudja hányadilcként kerültem az irodájába. — Ma délelőtti vendégei az elnökhöz vagy a képviselőhöz jöttek? — Mint elnök tartottam egy megbeszélést, öten pedig mint képviselőhöz fordultak hozzám panasszal. — Általában mit kérnek a választói ? — A legkülönbözőbb dolgokat. Szerezzek kis méretű kerti traktort a háztájihoz, meg hogy nem kapnak építési engedélyt Porrogon, Iharosbe- rényben, kérték a segítségemet lakásügyben ... de hát tessék, itt van ... Egy kétajtós szekrényt tár ki, benne kövér dossziék sorakoznak a polcokon. — Ezek mind a képviselői működésemmel kap isolator, dokumentumok: tanácsülés: anyagok, válaszok, törvényjavaslatok, az országgyűlés ipari és kereskedelmi állandó bizottságának anyagai... Az egyik dosszié gerincén 1 azt olvasom: »közügyek«, mellette egy másikon a »magánügyek« felirat díszeleg. — Ha beszámolóra kerül a sor, csak összegezem ezeket és kész. — Hány képviselői beszámolót tartott? Nem töri a fejét a válaszon. Biztos kézzel kiemel egyet az irattartók közül, felnyitja és már sorolja is: Berzence, Zákány, Segesd, Porrog, Somogy- udvarhely. Iharosberény ... — Tegnap milyen ügyben utazott Pestre? — Egy külkereskedelmi tanfolyamra járok minden szerdán, egy éven keresztül. Most rendkívül lebilincselő előadást hallottunk a külkereskedelemben érvényben levő közgazda- sági szabályozókról. Ezeket eddig is ismertem, de csak azt a részt, amelyik a szövetkezetei közvetlenül érintette. A tegnapi előadás »fölvitt a hegy tetejére«. Kiszélesedett a látókör, megvilágosodtak a mélyebb összefüggések. Szerintem minden exportáló vagy importáló vállalat vezetői részére hasznos lenne ez a tanfolyam. különösen itt nálunk Magyar- országon, ahol a nemzeti jövedelem 40 százaléka a külkereskedelemben realizálódik. — Ehhez a realizálódáshoz a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet is hozzáteszi a magáét. Hány ország hány cégével állnak üzleti kapcsolatban? — Na várjunk csak... Svájc, Belgium, Hollandia, NDK és Nyugat-Németország, Ausztria, Franciaország, és most egy angol céggel is kötöttünk szerződést. Ma érkezett az anyagot szállító kamion, és nem egészen egy hónap múlva Pesten kell lenniük a kész kabátoknak, nadrágoknak. — Nem nagyon rövid ez a határidő? — Nem, mert csak ezer bőr- dzsekiről meg kétszáz bőmad- rágról van szó. Néhány évvel ezelőtt persze nem lett volna ilyen természetes, hogy egy ekkora szállítmányt egy hónapon belül útnak indítsunk. Eleinte bizony előfordult, hogy késtünk a határidővel, vagy a minőség miatt reklamált a megrendelő. Most viszont ott tartunk, hogy a legutóbb le! szállított 25 ezer kabát egyike ellen se emelt kifogást a francia cég. — Mindez persze bérmunka, amelytől sokan féltik a magyar ipar önálló fejlődését. — Teljesen fölösleges ez az aggodalom. Ha a bérmunka előnyeit meg hátrányait mérlegre tesszük, az előnyök húzzák le a serpenyőt. A bérmuni kát végző ii/emek például egy ! idő után megtanulnak a világ í minden pontján értékesíthető árut készíteni, amit korábban I egyáltalán nem mondhattunk el magunkról. A fejlett tőkésországok piacára nem könnyű »betömi«. Kétségtelen, jobban kifizetődne, ha saját alapanyagainkból készült árut exportálhatnánk, ami textiliparunk rekonstrukciójának befejezése után elképzelhető, addig viszont a bérmunka bizonyos talajelőkészítő szerepet is játszik, azonkívül nem köt le forgóeszközt és nincs értékesítési kockázat. Ugyanakkor csupán élőmunka-ráfordítással járulunk hozzá a népgazdaság devizamérlegének javításához. — A képviselőcsoport legutóbbi üléséről hiányzott. — Üzleti úton voltam Franciaországban. A képviselőség egész embert követel, ha lelki- ismeretesen akarjuk csinálni, így aztán vagy itt, vagy ott marad el valami. Az angliai utamat például az országgyűlés miatt kellett elhalasztanom. — Franciaországi tárgyalásai sikeresek voltak? — Igen. Kooperációs szerző dést készítettünk elő egy — a Viscayai-öböl partján épült — 1 városkában, rlo tárgyaltam további megrendelésekről Párizsban és Brüsszelben is. — A szövetkezeti törvény előkészítését hasznos gyakorlati javaslatokkal segítette. Külkereskedelmi tevékenységének tapasztalatait sikerült-e képviselőként is kamatoztatnia? — Bár mint első ciklusos képviselő nem vagyok tagja az országgyűlés egyetlen állandó bizottságának sem, de amióta egyszer részt vettem és felszólaltam a kereskedelmi meg az ipari bizottság ülésén, azóta rendszeresen meghívnak. Azonkívül az Interparlamentáris Unió olasz tagozatának vagyok tagja. — Az Interparlamentáris Unió a különböző országok parlamenti képviselőit tömöríti, nemzetközi szervezet, a tagság itt szintén bizonyos utazásokkal jár. — Igen. Most már csak az a probléma, hogy a nap mindössze huszonnégy órából áll. Az ilyen hivatalos utak meglehetősen fárasztóak. Nagyon szeretnék már egyszer szabadságra menni, valami csöndes helyen eltölteni néhány napot. Talán az idén sikerül. Három éve tervezgetem, de eddig nem kerülhetett rá sor. Mindezt, nevetve mondja Radnóti László, korántsem panaszképpen, és fáradtsága i~ mindössze egy mozdulat ere iáig érzékelhető, ahogy megdörzsölte a halántékát, mielőtt rámosolygott a következő kopogtatóra. Kezes Zsuzsa Szikinger Mihály, az állami gazdaság pártbizottságának titkára mondta: — Dolgozóink türelemmel viselték a nehéz órákat, mert látták és érezték, hogy mellettük állnak a megye vezetői, dolgozót Sokan szorongtak a nagybaráti iskola kis termében tegnap délután, és megindultan hallgatták Pankász Ferenc igazgatónak, majd Sári Nándornak, a MEDOSZ megyei bizottsága képviselőjének szavait. HÁROMSZÁZEZER forintot adtak az állami gazdaságok, az erdőgazdaság, a gépjavító, a TÖVÁL-olc. a ktsz-ek, a termelőszövetkezetek. Ebből kaphatott a biztosítással nem rendelkező Tanai István családja 78 000, Papp György családja pedig 51 000 forintot, s kaptak a többiek is, akik kárt szenvedtek. Sokan könnvertek eren a meebjtt Vigng’i'at’V »övld ösz- szeiövetelen. Tanai ls*"A-”é a segély átvétele után meghatot- tan mondta: — Mi is adtunk pénzt az árvízkárosultak megsegítésére. A vihar után azt hittük, kanunk néhány ezer forintot, azt azonban nem gondoltuk, hogy teljes kárunk megtérüljön. Naivon jó érzés, hngv a bajban em maradtunk magunkra... Sz. L 3
