Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
) PékéssEMslók Beszélgetés egy fiatal munkással „Nagy csavargó voltam...” Tizenhárom elsős kezdte meg tanulmányait Kaposváron, a Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola Tóth Lajos utcai tanműhelyében. Á hároméves képzés után sütőipari szakmunkás-bizonyítványt kapnak. Köztudott, hogy milyen nehézségekkel küzd a sütőipar a nehéz fizikai munka, valamint az állandó éjszakázás miatt — mondta Punok Lajos üzemvezető. — Minden évijén egyre kevesebb fiatal jelentkezik erre a szakmára, holott a kereseti lehetőségek igen jók. A Tóth Lajos utcai tanműhelyben az elsősökön kívül még tizenegy másod- és tizenhat harmadéves fiatal tanulja a szakma minden csínját-bínját. Naponta húsz-huszonkétfajta terméket állítanak elő, a tiro- li rétestől a paprikás kifliig. V astag, zöldesbama színű pulóverben dolgozik, amikor munkahelyén, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának öntödéjében megkeresem. Az öklét megszokott mozdulattal támasztja a gépre, az öntéshez készít formákat. Apródfrizurája eltakarja füleit. Beszélgetésünk egy kicsit vontatottan haladt, sokat kellett kérdezni. — Ki a jól öltözött? — Az — válaszolja —, akinek olyan ruhái vannak, amelyekben dolgozni is elmehet de szórakozni is. Modern és divatos. — Ehhez sok pénz kell... —■ Világéletemben az volt a vágyam, hogy sok pénzt keressek. Tanulni kellett volna hozzá, de nem volt kedvem. Már tizenhét éves koromban dolgoztam, az asztalosipart akartam kitanulni... nem tetszett. Hamar otthagytam, de a segédlevelem megvan. Magyarázatát kézmozdulattal támasztja alá. — A kezemet nézi? Még nyolcéves voltam, amikor beletetováltuk: Most üss! Már nem lehet kiszedni, csak valahol Pesten, plasztikai műtéttel. Nem ér annyit... Kis iroda — nagy műhely- csarnok. Az irodában »mesterségük címere«: egy kék, piros és fehér színekből összeállított anorák. Az egyik ujján vörös, a másikon fehér csillag. — Mit jelent ez? — kérdezem Szakáig Bélát, a berzen- cei textilüzem vezetőjét — Semmit. Divat. Párizsi j cégnek szállítjuk. Kilencezer darabot küldünk a napokban, három fazonban készül. Műszőrmével béleljük. Készítünk kabátokat az NSZK-nak is. — Mióta dolgoznak itt? — Egy évvel ezelőtt nyitották meg az üzemet. Először csak egy teremben dolgoztunk, huszonnyolcán. — És most? — Százkilencvenhárman vagyunk, két műszakban. Tizenöt férfi, a többi nő. Háromszáz kabátot készítünk naponta. — Selejt? — Alig ... talán egy százalék. — Mennyi az átlagkereset? — Ezemégv—ezerhatszáz között, de kérdezze meg a lányokat. Világos, tégla alakú terem. Négy sorban varrógépek. Bal— Mivel tölti a szabad idejét? — Azelőtt nagy csavargó voltam. Hazajöttem a Balatonról, lehánytam a cuccokat, mondtam anyámnak, hogy ezt meg azt mossa ki, aztán irány a haverokkal valahova. A katonaság egy kissé lecsendesített, de még mindig érzem magamban a kényszert: járni egyet! Mostanában, ha hazaérek a munkából, ebédelek utána alszom egyet, aztán nézem a televíziót. — Olvasás? — Megmondom őszintén, talán két kötetet, ha elolvastam életemben. Vannak otthon könyvek, megvárnak azok később is, nem mennek el sehova. Inkább megnézek egy filmet... — Milyeneket? — A vadnyugati filmeket szeretem, a kalandosokat. A krimiket is szeretem ... — Van könyvben is krimi. ra zöldre festett vasalóprések simítják a ruhát... »A Beyer cég adta« — mondja az üzemvezető. — Ez itt hegesztőgép, amaz automatikus ragasztógép, de ki győzné sorolni? Megszólítok egy kislányt. Jäger Margitnak hívják, ö a nyolcadikból jött az üzembe. — Miért tanult meg varrni? — Mert szeretek csinosan járni. — Az első napok? — Nagyon izgultam. Remegett a kezem, mint a nyárfalevél ... akkor cikkcakkban ment a varrógép is. — Mit csinál most? — Zsebet varrók, de a gomblyukkötőn is dolgozom. Kezdetben előfordult, hogy melléfogtam. Egy férfikabátot például nőire lyukaztam. Kis hi- j ba, nem nagy baj — gondol- j tam, de amikor visszakaptam, és teljesen újra kellett csinálni, akkor láttam, hogy ennek a fele sem tréfa. — Mennyi a fizetése? — Ahogy dolgozom. Ezeröt— ezerhatszáz, de kerestem már kétezerhánpat is. — Hány éves? — Tizenhat. — Igen, de nincs türelmem leülni olvasni. — Szórakozni hova jár? — Esetleg szombaton és vasárnap megyek el, de akkor aztán beleharapok az éjsza* kába. A Parkban, az ÉDOSZ- ban, a restiben, mikor hogv jön ki a lépés. Néha nem is ott lyukadok ki, ahova elindultam. — A nösülés? — Majd ha lesz egy ötösöm vagy egy négyesem, rögtön megnősülök. Nekem az a véleményem : szükség van arra, hogy a férfiak még a házasság előtt kiszórakozzák magukat, járjanak a lányok után, legyenek sokat a haverokkal. Egyszer aztán ez is megszűnik, akkor lehet nősülni. — Milyen az ideális feleség? — Egy dolog lényeges: akármennyi az a pénz, tudja jól beosztani. Különben a fene tudja mi lesz, hogyan alakul majd, milyen lesz a feleségem. Ügy gondolom a jövőmet, hogy — Tervei? — Az ősszel férjhez megyek, de itt szeretnék dolgozni, szakmunkás akarok lenni. Tóth Ibolya berzencei. Huszonegy éves. Betanított munkás, korábban Csurgóra járt, most Berzencén dolgozik. Ezer- hatszázat keres, szeretne szakmunkás lenni. Verbulecz Jolán Somogyud- varhelyről jár be. Három éve dolgozik a szövetkezetben. — Nagyon szeretek varrni — mondja. — A fizetés? — Ezeröt—ezerhatszázat keresek. — Elégedett? — Nem nagyon, mert korábban az egyéni teljesítményem többet hozott. Komlősi Rózsa veszi át a szót, ő is somogyudvarhelyi kislány. — Itt szeretnék dolgozni, tanulni — letenni a szakmunkás- vizsgát. Egy kis gondolkodás után hozzáteszi még. — Akkor talán ránk bízzák a kényesebb munkákat is. Szakács Erzsébet ’ külön családi házban éljek, abban legyen meg minden, ami egy háztartáshoz szükséges. Legyen ez a téma, akkor ninden rendben lesz. A világban történő esemé- '.yekről kérdezem. — Anyám hazahozza az újságot, abba bele szoktam lapozni. — Mit olvas el? — Inkább csak a balesetekről meg a rendőri ügyekről írt beszámolókat. — Hogyan osztja be a fizetését? — Kétezer-kétszázat keresek. Együtt élek az anyámmal ás a húgommal. Hazaadok mindent, és ha szükségem van pénzre, kérek. Nem gyűjtők semmire. Azért keresek, hogy jól öltözködjem, ha elmegyek szórakozni, legyen pénzem. — Sok barátja van? — Vannak egypáran. Menő fejek, zenekarban is játszanak. Jól ismerik őket szerte a városban, engem is. Könnyű ösz- szetalálkozni valakivel, hogy aztán elmenjünk néhány cseresznyére. Ilyenkor aztán megy a téma. — Ha lehetne, milyen szakmát választana magának? — A szobafestő-mázolót. Sok benne a pénz, kedvem is lenne csinálni. Csak már késő van elkezdeni. Nem nagyon bánom, azért valahogy mindig van. — Mi az, amit szépnek talál az életében? — A változatosságot. A munkában és a szabad időben egyaránt. Az a jó, ha mindig történik valami, lehetőleg váratlanul. Ezt tartom szépnek az életemben. Herczeg Lajos huszonnégy éves. Elképzelései a jövőjéről nagyon szétesőek, jóformán semmi. Elbeszélése szerint a barátok irányítják az életét, de. ők is csak úgy, ha_xössze- futnák valahol. Akkor »beleharapnak az éjszakába«. A váratlanság, a változatosság — ezek adják életének értelmét. Ezt a felfogást azonban nem lehet életcélnak tekinteni. Mészáros Attila Ialán a kényesebb munkát is Háromszáz kabát naponta Állandóan ellenőrizni kell a kovász hőmérsékletét — mondja a fiataloknak Punok Lajos. Itt az üzemben 23—30 fok hőmérsékletű kovásszal kell dolgozniuk. kanyartól kezdve A munkafolyamat utolsó mozzanata a nyers kenyér bevetése a kemencébe. Az előírások megtartását Tóth György szakoktató ellenőrzi. _ , , Gyertyás László képriportja Orvosi készülékek és műszerek kiállítása a fővárosban \ 26. I ♦ Az első : minden métert izgalommal ká- t romkodással, melóval, néma ♦ fogadalmakkal kell megválta- I nőm. ; Nem személygépkocsiknak ♦ találták ki ezt a csapást, amin | haladni kell. A pilóta egyfoly- i tában nyöszörög. Nem igazán- tból, csak azért, hogy megszol- igálja az aranyláncot. Később ímár a kocsit félti. Vagy dobál -az út — s még ez a jó, mert van tartása az útnak —, vagy belefolyik a földekbe, vagy teli van jeges kátyúkkal, amelyek beszakadnak alattunk. Minduntalan ki kell szállnom, 5 j megtolni, gallyakat dobni a t kerék alá, s minduntalan le- pucoltatja a sarat a csizmámról. Rohan az idő. Folyton az órámat nézem. Arra nem is merek gondolni, mi történik, ha lerohadunk. Az a legkeve*- sebb, hogy hadbíróság elé visznek, de azt is megérhetjük, hogy itt jön ránk a víz. Mert mondanom se kell, sehol egy lélek. Kínomban már röhögök a pilóta nyavalygásán. Amitől begerjed, s vissza Szerdán az OMKER mintatermében kiállítás nyílt, ahol az Eurospitai olasz cég mutatja be orvosi készülékeit és műszereit, valamint egyszer használatos műanyag egészségügyi cikkeit. Ezúttal első ízben mutatják be hazánkban Somogyi Néplap a csecsemőosztályokon Jól használható úgynevezett intenzív kocsit, amely stabil hőmérsékletet biztosít és sáükség esetén egy mozdulattal műtőasztallá alakítható át. Kiállították a betegek oxigénellátásához szükséges katétereket, maszkokat, valamint a csecse- gÄÄT- mők köldökön keresztüli ver- j tók vagy árok. cseréjéhez használható eszkoet Ügy saccolom, jól benn vazöket is. gyünk mar, amikor alónk kerül egy tanya, s a pilóta megmakacsolja magát, be akar kanyarodni, elkapom a kormányt. — Nem ez volt megbeszélve— mondom hidegen. Meg kell, hogy álljon. EH van torzulva a pofája. — Nem érdekel. Nem megyek tovább. Készre csinálom a motort. Lekapom az órámat, s a kezébe nyomom. — Innen két-három kilométer, a franc abba a csatornaszagú pofádba! Meginog. — Mi ez? Pakfon, kell a fenének ... Meglátja a kezemben a bicskát, s elakad a szava. — Belédvágom — mondom. — Itt döglesz meg, s levisz a víz a tengerbe, soha nem jönnek rá, hová lettél. Lehet valami a szememben, mert zsebre vágja az órát és morogva ráadja a gyújtást. Ilyen a szerencse. Csak oda kell csördíteni neki: a legközelebbi dombtetőről meglátom a kápolnát. Lehetetlen, hogy kettő legyen. Lehetetlen, s ezt Bibokéktól is láttam. Most jut eszembe az öreg. hogy mit szól, ha meglát. — Te! Van nálad valami stukker? — Minek? — Hamis a kutya. Ravaszul néz rám. — Attól félsz, hogy itthagylak? Jó, hogy mondja. — Ne légy hülye! Majd meglátod a dögöt, mindjárt megértesz. Sose lehet tudni a hangulatát. Még engem is sarokba szorított egyszer — és elmeséltem az esetemet a tornácon. Nem is kell hazudnom. Röhögve tesszük meg az utolsó métereket. Ahogy a komondor előrohan, mindjárt a géppisztoly helyét is megtudom. — Te talán ki se szállj — mondom a pilótának. — Mennyi az idő? — Negyed négy. öt perced van, úgy igyekezz. Éppen előkászálódom — kezemben a »gitár« —, amikor feltűnik Margit. Fut felém, s mikor engem meglát, megtorpan. — Maga az? Azt hittem, Miska! Nagyot nyelek. — Margitka, azonnal indulni kell. Jön az árvíz, elönti a szigetet. Megnő a szeme. Aztán tétován összébb húzza magán a kendőt. — Nem ér föl az ide. — De igen. Azért jöttem. A mérnökök kiszámították. Kapják össze a legszükségesebbet! — Nem lehet. Apánk átment az Akasztó-tanyára. Jó helyre, gondolom, mindjárt ki is próbálhatnák rajta, hogy jó-e a név. — Mire felpakol, ő is megjön. S mert látom, hogy ez nem győzi meg, hozzáhazudom: — Miska a lelkemre kötötte, hogy maguk nélkül ne menjek vissza, különben megnyúz. Ez jó szöveg, mert megmozdul. — S ő miért nem jött? A szemem se rebben. — Nehéz ő erre a kis kocsira. Nagyon rosszak az utak. Már a tornácig tereltem, megint megtorpan: — De hát hogy hagyjuk itt az állatokat, mindent?! Nem tudom, mi költözik most belém. A szám elfásul, a szívem döngeti a bordáimat. — Margitka — mondom rekedten —, az életük függhet mindéi) percen. Nem érti? Megérti. S ijedelem költözik a szemébe. — Jaj, csak apánk jönne már! — és besiet Cigarettát keresek. Ügy reszket a kezem, három szál gyufát is elejtek. A pilóta rámdudál. Igaza van. Bemegyek a konyhába. — Segíthetek? Valami nagykendő az ágyon, abba dobál mindenfélét. Ahogy meglát, leesik a karja, és elsírja magát. Odasietek. — Nem szabad! Egy pillanat az egész, vállamon a feje, rázkódik a válla a karomban. Duda. Üjra meg újra. Ahogy felnéz, végigsimftok az arcán, s ujjaimat benedvesítik a könnyei. — Gyorsan a kocsihoz, üljön be! Én ittmaradok, segítek Bibok bácsinak ... Ki mondja ezt? Az én hangom szól, az éh nyelvem mozog, az én kezem tereli kifelé a lányt, de ... — Maga pedig megkeresi Miskát. Majd mi itt elrendezünk mindent, aztán ... Mi lesz aztán, valóban? — Aztán majd mi is kijutunk lovon. Ez az, lovon. Már a kocsinál vagyunk. A pilóta pofáján álmélkodás és méreg kevereg: — Csókolom! Pajtás, erről nem volt szó, hogy a fél házat ... » Besegítem a lányt, átkerülök a túloldalra, s azt mondom neki: — öreg, úgy igyekezz, lehet, hogy félórányi időtök vaiu — Mi? Hogy? — A Duna elönti a szigetet Az elfehéredő pofájáért érdemes volt mindent végigcsinálni. Mikor pedig ki akar ugrani, visszalököm a géppisztoly csövével, és rávágoaa a súlyzárat 'Vnlytatjulc.) l
