Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Pihenőben MŰSZAKI HETEK A film — mint építészeti információforrás »Művészi alkotás és techni­kai gondolkodás nem állnak egymással szemben, hanem két pólust alkotnak, amelyek között mai építészetünk^bolto- zata ível át.« A mottóként felhasznált mondat nem véletlenül került a II. kaposvári építésügyi, mű­szaki és műemléki filmnapok egyik jelentős rendezvényére szóló meghívó elejére. Tegnap délelőtt és a kora délutáni '■»rákban szép számú nézőkö­zönség előtt vetítették a Sza­bad Ifjúság filmszínházban a Imnapok első programsoroza­tát, az építőipari szakfilmeket. A jó szervezés a szakmai kö­zönségen túlmutató érdeklődé­sen, a jelenlevők számában is kifejeződött. Meglepő az a fi­gyelem, amellyel találkoztunk az első vetítési napon. Ez nem ■'olt egyedi eset, hiszen a nyá- t hónapokban, a Balaton part­in sok esetben vetítettek épí- Aüggyel foglalkozó kisfilme­st, és ezeknek két hónap alatt 7S ezer nézőjük volt. A hivatalos megnyitó során Györki Zoltán, az Építés­ügyi Tájékoztatási Központ iposvári információs irodájá­éit vezetője a szervezők nevé- -o elmondta: — 1971 őszén kíséreltük meg 'Imnapok szervezését, meg­14. Hiába. Miska menti meg a helyze­tet: — Hangoljon rá, Fábján bá­csi! — s koppant a pohará­val, hogy igyunk. Szürkére kopott deszkalap kerül elő a papírból, rajta hú­rok. Hehehe, mit szólnak majd ezek, ha Fülemüle atya fütty­re csücsöríti az ajkait!... Zúgás van a fejemben, kel­lemes, hullámzó melódiák. Zörgés. A társaság ájtatosan lallgat, én addig kortyintok egyet. Fütyülnék valamit, ha nem szólna ez a vacak. Micsoda marhaság! S mekkora fölhaj- Ast csinálnak vele. Múzeum- •>a való. Akár a hallgatóság. Micsoda figurák! Pórnép — ahogy régen mondták. Isa pór és hamu vagytok — gondolom, s röhögök. Éles. kellemetlen csattogás­sal szól a citera. Ha nem hagy­rendezését. Az első. filmnap megnyitóján hangzott el, hogy hagyományt kívánunk terem­teni. Szeretnénk, ha az építő­ipari, urbanisztikai, környezet- védelmi és műemléki filmek seregszemléjét évenként Ka­posváron rendezhetnénk meg. Az a cél, hogy a bemutatott filmek oktassanak, tanítsanak új technológiákat, ismer­tessék az új építőanyagokat. Mutassák be hazánk tájainak fölfedett vagy fölfedezésre vá­ró építészeti-műemléki szépsé­geit, s ezzel neveljenek a ha­za, a táj, történeti múltunk és jelenünk szeretésére. A filmnapokat Erdős Zoltán, a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztá7 lyának vezető főmérnöke nyi­totta meg. Hangsúlyozta, hogy a meg­növekedett építőipari felada­tok, a fejlesztési koncepció ki­dolgozása széles körű informá­cióigénnyel járt, ez pedig szük­ségessé tette a megye építés­ügyi szakembereinek szoros összefogását. A megye építés­ügyi társadalma kedveli a fil­met mint információhordozót, sőt, ha a szóbeli és az írásbe­li információigénnyel összevet­jük, az ÉTK és az ÉTÉ azok fölé helyezi, a tapasztalatcse­rével pedig egyenrangúnak ják abba, istenbizony beho­zom a kisbaitát, és csinálok egy kis gyűjtést Margitká­nak ... Az ám! S ő? Áll a tűzhely­nél, karba font kézzel. Miért nem ül le? Fölállok. Egy kicsit nagy lendületet vettem. Nem is hit­tem volna, hogy ilyen könnyű vagyok. Jó móka. — Te-tessék leülni! Fölriadnak, rámnéznek. Le vannak ejtve. — Niért nem t-tetszik leül­ni? Olyan nincs, hogy a fér­fiak ülnek, a hölgyek pedig állnak. Nyúlok a székért, hogy oda­viszem a tűzhelyhez, de ez meg olyan nehéz, kilódul a kezemből, én meg hajszál hí­ján utánaesek. — Az istenit a gazdádnak! — mondom, de rögtön eszem­be jut, hogy ott ül ő is, hát rá- vigyorgok, intek, hogy ez csak egy éle volt, ha nem tetszik neki, ez se érdekel, engem csak a lány érdekel. Ha Pest­re születik, ő a sztár. — Ha maga Pestre születik — akarom mondani, de Miska odaér és elkap. Gorombán. — Gyere! — mondja. Tiltakozom: — Hová? — Gyere csak! — s meg­ránt. Megmakacsolom magam. — Ez a szabadság hona — kiáltom, s széttárom a karom, ahogy a szavalásnál kell. — Mindenkinek jogában áll a szí­ve szerint... Megtetszik a szó: — Szív küldi szívnek szí­vesen! Tudod mit? — s feléje fordulok, eligazítom a számat, elkezdem fütyülni: — «Mondd el, hogy imádom a pesti nőket, ha...« Vita a bódé vaságyain tartja. E felismerésre alapítva az információs tevékenység fokozását szolgálják a filmna­pok is. A rendező szervek a me­gyei igényekhez, tervekhez igazodva igyekeztek a tájékoz­tatás e sajátos nyelvén az ér­deklődőknek segítséget nyúj* tani munkájuk eredményesebb végzéséhez. A bemutatott fil­mek összeválogatása annak fi­gyelembevételével történt, hogy az építési beruházás mindhárom műszaki szektorá­ban dolgozók, a tervezők, be­ruházók és kivitelezők a lá­tottakat egyaránt hasznosítani tudják. A bemutatott filmek új épí­tési eljárásokkal, az építő­anyagok gyártása során alkal­mazott korszerű gépsorokkal, újdonságnak számító anyagok­kal ismertették meg az érdek­lődőket. Külön ki kell emelni az ÉTK filmstúdiója által ké­szített Műanyagok az építő­iparban című filmet, mely a szakembereknek és a laiku­soknak egyaránt érthető’ for­mában mutatta be a műanya­gok építészetben való felhasz­nálhatóságának széles skálá­ját, egyben esztétikai élményt is nyújtva a közönségnek. M. A. Fölemelkedek a levegőbe. A jakómnál fogva tart, s visz ki­fele. Káromkodni sincs időm, s kinn vagyunk a sötét pitvar­ban. Zökkenve érek földet Elfog a hülye düh. — Te szar paraszt, mi az anyád... Nem látok semmit, csak a fájdalom vörösessárga villám­lását, ahogy a keze az arcom­ba csap. S elesve felkavaro­dik bennem minden, az öklen­dezésig. Van nekem egy bölcs mon­dásom: «Ha valaki hülye, ak­kor az nagyon hülye«. Olyan bölcs mondás, hogy csuda, hogy én találtam ki. Kutyaszorítóba kerültem. Elmenni nem lehet, akkora a sár, maradni meg pláne nem lehet, akkora a zűr. Még sze­rencse, hogy emelet van: ha már ki nem lenet bújni, el igen. Naphosszat itt ülök a padláson. Már ismerek min­den zugot. Érdekes, az öreg sose jön föl ide. Azt várná az ember, hogy a déli jelenetei után egy­szer föleszi ide a fene, aztán tisztázzuk a dolgainkat, férfi a férfival. De ő nem! A nya­valya tudja, hol bujkál. Este megint előkerül, eszünk, aztán mindenki megy vackára. Ha jól kinyitom a fülem, hallpm, amint odaát, a tiszta szobá­ban morog a gyerekeire. De nekem nem szól, rám se néz. Én csak Margitot sajnálom. Ügy csöppent a bajba, mint az új subler az olajfestékbe. Tertt- vett szépen idehaza, gyanútla­nul, erre a katona bátyja meg­jelent egy vadidegennel, egy igazi gyökérrel — mert az va­gyok, ’ ne szépítsük, akkora gyökér, hogy na —, s fölborul Véletlenül tévedtem a bódéjukba. Az egyik épülő lei- lei üdülőtelepen kerestem va­lakit; tőlük érdeklődtem, az­után behívtak a szállásukra. Vízvezeték-szerelők. Alig egy órája végeztek kéthónapos munkájukkal, és most a ha­zaszállító gépkocsira várnak. A garázsnak készült mun­kásszállás fala sárgára festett, vékony lemez. Eenne négy vaságy, laticel derékalj akkai, színes, kockás takarókkal. Kö­zépen egy maguk ácsolta, kes­keny padféle szolgál asztal­ként. Rajta soltszentimrei riz- ling, késsel lefeszegetett, zöld zárókupakok, paprikacsutkák, műanyag poharak, hamütá’cá- nak használt konzervdoboz. Hárman vannak: egv szók» kócos kamasz, aki — mint ki­derült — nerccé« szerezi“ m?" a szakmunkás-b’Z'in— A másik á«von t*kénű. hu­szonöt év körüli, ^’"ete fi” Vezetőiük csak oéháov évv°’ idősebb nála. Ketten kaposvá­riak, a fekete G.-beo lakik. Munkáról, kereset»'!. szóra­kozásról, szabad időről beszél­getünk. Panaszkodnak, hogv sok pénzük fogyott, különösen augusztusban, amikor estén­ként be-betértek Le11 «re »?■"• kicsit kö«ülnézni«. De azért mindegvik tud félretenni. A br'gádvez.eíő szén házat é”í- tett a Laborjakor Róza uteá­óWr)orvf'} fVH'Sceol^ \ f*.-] fiú 70*1*+ : or­gonát t. ]\/r«crV ór«H0'7»»-n • — Melyik zenekarba ját­szik? — vovikbe sem — feleli csodálkozva. — Hogyan? Most tanul? — Már jól mégy. de azért oersze mindig tanulok. — Az­tán hozzáteszi: — Kántor va­gyok. Rácsodálkozom, t Brigádve­zetője megerősíti: — Igen. ö a kántor G.-ben. Jobban megnézem a fiút. Fekete szemében, kissé félszeg mosolyában dicsekvéssel ve­gyes szorongás: mit szól e szenvedélyéhez ez a ki tudja mivel foglalkozó idegen? El­ismerés, vagy lekicsinylés kö­veti-e a bejelentést? — És hogyan tanult .meg? — Autodidakta módon. így! Aztán hozzáteszi: • — Mindig vonzott a zene, különösen az orgona. Gyerek­koromban fölmentem a kórus­ba. pötyögtettem, aztán min­dig jobban ment. Amikor le­mondott a kántorunk, engem hívtak. Ma már a kottát is is­merem. — Mennyit keres vele? — Élénken 'tiltakozik: — Nem pénzért csinálom! Az semmi, amennyit adnak. Ezervalahányszáz forint éven­te. De nem érdekes, higgye el! — Egyébként vallásos? — Hát az természetes. A párbeszédünket eddig csöndben figyelő társai egy­szerre kezdenek beszélni: — Micsoda vitánk volt reg­gel! Alig tudtuk abbahagyni. Ha valaki messziről hallgatta, azt hihette, veszekszünk. — Miről vitáztak? — A hitről, a túlvilágról, a teremtésről meg ilyesmiről — sorolja hadarva a szőke ka­masz. — Képzelje el, nekem akarja bebeszélni. .. — Veled nem lehet vitat­kozni — vág közbe a kántor. — Ha nem ismered a dolgo­kat, i"kább hallgass. — Te nem ismered! Tudod, hogy mi a marxizmus? A kom­munisták itt a földön akarják a boldoggá not, és ezért teszne’" is valamit! — Miért? Az egyház nem tett semmit? És a tízparancso­lat? Ha nem tartják be. talán már ki is pusztult volna az emberiség! — Látja, uram? — fordul felém a brigádveztő. — Ez így ment órákon át. Pedig nem ez a lényeg. — Hanem? — Az, hogy szakmunkás létünkre nekünk kell megás­nunk az árkokat A ktsz nem biztosít segédmunkást. Nem pazarlás ez? — De. Biztosan az. — Na, ugye. A két fiatalabbat azonban nem háborítja fel ennyire az ásás. Ezy-egv félmondattá1 megerősítik ugyan főnöküket, aztán folytatják a világnézeti vitát. Persze, amúgy a maguk módján. A kántorfiú érve!, fiatalabb vitapartnere cáfola • túl ellenpéldákat említ, szen­vedélyesen bizonygatja mate­rialista világnézetének igazát, tzig-vérig mai gondolkodású "iatal, tele ősz'ote h.’ttel, lel­kesedéssel, szókimondó őszin­teséggel. Két véglet. És köztük a bri­gádvezető. akit ke-’V-'é érde­kelnek e «meo?3-*'-'üatlan« minduntalan a mu-bakörül- menyekhez i«veks«:k vissza- ksr'varítani a ho*»v.®etést. Kintről aut'«'i«ás haü-'t^zik — Jön a kocsi — jegyzik meg. T>-' «ci'norrj A kántor meghív G.-be. '«1ytac«nk a be­szélgetést. me«* — mint mond­ja — velem lehet vitatkozni. Nem ú«v, mint fiatalabb tár­sával, akiben mindjárt «föl­megy a numna«. A szőke ka- mocz nedig trenden elő’m^ov né'kül mQ<,íegvzi, hocv íövőre beiratkozik a gimnáziumba. — Telesen végeztem a szakmun- káskénnőt. Még az ecetemre is elfuthatok — mondia. A bri«ádv»zető elnézően mo- solvo«. Ahogy kezet fog, azt mondia: — Abban segítsen, ho«v ne nekünk kenden ásni ez á>-'<ot! Hm. Segíteni? Nem tudom. G.-be azonhan i«=>»án szeret­nék egyszer eljutni. Pa ál J,ászlő Beszámoltak a tanácstagok O (Tudósítónktól.) E hetekben többször is egy­begyűlnek Nagybajom és a hozzá tartozó Jákó község vá­lasztói, hogy meghallgassák a körzeti tanácstag beszámolóit. Balogh Ferenc és Dómján László tanácstag beszámolójá­ban válaszolt azokra a kérdé­sekre, melyeket a megelőző tanácstagi beszámolókon és a jelölő gyűléseken vetettek föl a választók. Az elért eredmé­nyek közül kiemelték, hogy sikerrel bővítették az I. sz. or­vosi rendelőt. Szóltak arról is, hogy még mindig kevesen lá­togatják az általuk nagy értékű társadalmi munkával felépített fürdőt. A DÉDÁSZ munkájára sok volt a panasz, különösen a közvilágítással volt baj. Töb­ben kérték az utak, jár­dák építését. Eredményesnek mondható a Kunanajor utca »•♦♦'kövezése, és rövidesen meg- ♦ kezdik a Pál-majori bekötőút minden, kidől a liszt, ö dől- t építését. ^ Sokak kérése volt a gozik, míg a többiek szóra- | vizmuépítes befejzése, ez sike- koznak, aztán ő takarítja föl ~ a Y*2?11? maíus óta a mocskot. S aztán még ő a ? üzemel. A kultúrotthon atala rossz, ővele nincsenek meg elegedve, ővele kötözködnek, | hogy finom legyek. Nem akarom a magam dol­kítása is befejeződött, arra a közeli tíz évben nem kell köl­tenie a tanácsnak. Az iskolai napközit átépítették, most már megfelel a követelményeknek. gait kisebbíteni, de amit ez »a sportkörök támogatása is öreg művel, az azért több a »szükséges. Sikeres intézkedést tettünk a kontárok ellen, a la­kosság a jövőben csak iparen­gedéllyel rendelkező szemé­lyekkel dolgoztat. A beszámolók során élénk vita, véleménycsere alakult ki. Azok a hozzászólások érdemel­soknál. Ahogy szekálja min­denért, tán még azért is, mert lélegzetet vesz. S közben az ember tudja, hogy fal az egész, más a baj. Mondaná meg, hogy taka­rodjak a sunyiba! Szó nélkül veszem a cuccom, s ha kell ♦ négykézláb, de elmegyek. Ami ♦ igaz, az igaz, így nem lehet ! viselkedni egy idegen háznál. { De ő nem engem izélget! Gon- ♦ dolom azért, mert ilyesmi már J vele is előfordult. Mesélte ♦ Miska, hogy be szokott rúgni. | ö nekem nem szól, tartja a | nagy fene házigazdái méltósá-|20n a szakszervezeti gát. Miskának se szól, pedig t oen- Május elejétől ha valakinek kellene szólni, az ;elejéig 208 000 személy, az er- Miska; ő mondta, hogy jöjjek! tre az évre beutaltak több mint Nem, ő a lányára morog! Ál- |80 százaléka nyaralhatott a landóan. ♦ szakszervezet vendégeként. I Jótékonyan éreztették hatásu­Gondolkozom, gondolkozom, 1 azok. az intézkedések, ame- s a lábam már térdig áll a a nagycsaládok üdülését kukoricában. Úgy ^ rémlik, »segítették elő, hiszen az ösz- mintha Margit említette vol- |szes üdülőknek majdnem 40 na, hogy ők telente kukorica- í százaléka szülőkkel nyaraló morzsolással gyötrik magukat. ígyej-mek volt. No, valamit leveszek a válla- J a SZOT üdülői és szanató- ról, megérdemli, szegényke. iriUmai az idei elő-, fő- és a nek említést, amelyek a sző­kébb körzeti problémákon túl­menően az egész község előbb- rejutását jelenthetik. Matyók János szerint a fürdő tisztasá­gára még nagyobb gondot kell fordítani, s utat is kellene oda építeni. Balogh Istvánná arról szólt, hogy régi probléma a Fő u. 12—40. sz. alatt lakóknál a víz elvezetése lakótelkük alsó részéről. Az autóbuszváróban sok esetben italoznak, dorbé- zolnak éjszakákon át. Nagyobb ellenőrzést kér a rendőrségtől és a tanácsi szervektől. Bod­rogi János azt javasolta, hogy a jövőben a fürdőt ne zárják be a jó idő után, hanem októ­berben is üzemeltessék, leg­alább szombaton és vasárnap. Ehhez kapcsolódott Virág Pál azzal a javaslattal, hogy a für­dőhöz a végrehajtó bizottság bocsásson ki bérleteket, ezzel a látogatottságot, s bevételt le­hetne emelni. Rácz József né azt kérte, hogy a látogatottság emelése végett meg kell szervezni az autó- buszjáratot, ugyanis sok idős ember azért nem megy ki für­deni, mert a fürdő messze van. Buzási Lászlóné azt kifogá­solta, hogy a Csokonai utcában ritkán jár a hivatalsegéd do­bolni, pedig ők is kíváncsiak a közleményekre. A tanácstagi beszámolók so­rán megjelent választók elége­detten távoztak, s biztosították a tanácstagokat, hogy a jövő­ben is támogatják a község fejlődését elősegítő elképzelé­seket, ezért társadalmi munkát is hajlandók végezni. Befejeződött az üdülési főszezon 208 000 nyaraló a szakszervezeti üdülőkben Befejeződött idei fősze- üdülők- október Hidegszik az idő, mióta el­állt a szél. Van itt egy öreg bunda, azt szoktam magamra húzni, ha csiklandoz a fázás. Ügy ülök itt, mint valami ju­hász. (Folytatjuk^ még előttünk álló utószezon­ban 337 000 vendéget fogadtak, illetve fogadnak. Legtöbben, mintegy 85 000-en a Balaton­inál, sokan, 63 000-en a hegy­vidéken üdülhettek, illetőleg üdülhetnek még az utószezon­ban. Az összes beutalt körül­ibeiül egynegyede pihenhetett és fog még pihenni az év fo­lyamán a gyógyüdülőkben és a szanatóriumokban. A jövő­re elkészülő soproni üdülő­szálló pedig 1973-ra még to­vább javítja majd ezt az arányt. A szakszervezeti üdülés fej­lődését nemcsak a növekvő számokon, hanem az üdülők egyre bővülő szolgáltatásain is mérhetjük. Idén több mint 400 millió forintot költenek a szakszervezeti üdülésre. En­nek a hatalmas összegnek na­gyobb részét az ellátásra for­dítják, de ebből fedezik az üdülőépületek és az üdülői berendezések folyamatos kor­szerűsítését, bővítését. A ga- lyatetői üdülő rekonstrukciója eredményeként például min­den szobához lesz WC, mosdó és zuhanyzó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom