Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

KPVDSZ kulturális napok Múltunk jegyében Dózsa-emlekmttsor Indiai ritmusok Ezek az Őszi napok szo­katlan bőségű 'pezsgést hoztak kulturális életünkbe; szibériai napok, szakszervezeti napok, tart még a műszaki hetek ren­dezvénysorozata, egymást kö­vetik a múzeumi és műemlék- védelmá hónap eseményei. Szí­nes program — gazdag tarta­lommal. Az ilyen bőség esetleg »►gyanússá* válhat, hogy túl sokat markolunk, ' és netán egymás ellenére vannak a rendezvények. Valójában azon- | ban nem így van. Kapcsolódva a tegnapi KPVDSZ kulturális napok ünnepi szónokához azt szeretnénk, hogy túlnőjék a rendezvények a kampánysze­rűséget, másrészt pedig célki­tűzéseiket tekintve nemes kül­detéssel illeszkedjenek egy­máshoz a munkáskultúra eme­léséért. A sikeres és nagyon tar­talmas KPVDSZ nyitóünnep­ségtől éppen azt várjuk, hogy minta legyen egyszersmind, példája tovább gyűrűzzön, és ne csak a megyeszékhelyen eredményezzen tevékeny pezs­gést. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóiipari Dolgozók Szakszervezetének központi nyitóünnepségét tegnap tartot­ták az ÉDOSZ Művelődési Ott­honban. Pap p Sándorné, a KPVDSZ megyebizottságának titkára mondott megnyitót, az ünnepség szónoka Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára volt. Az aktivisták soraiban megyei és városi párt- és álla­mi, szakszervezeti vezetők, in­tézmények és vállalatok igaz­gatói ültek. Ligeti László többek között azt hangsúlyozta beszédében, hogy jóllehet ez a tizenkette­dik ilyen jellegű rendezvény- ; sorozat, a szakszervezeti ág | sokkal gazdagabb múltra te­kint vissza. Munkásmozgal­munk olyan kiemelkedő alak­jai tevékenykedtek benne, mint Korvin Ottó, Sallai Imre és Fürst Sándor. Ezek a hagyományok kötele­zőek. Nemcsak a termelésben, hanem a kulturálódásban is sokkal többet kell tenni. Hang­súlyozta a főtitkár, hogy mind­ez közvetlenül visszahat a napi gyakorlatra. S valóban, ha eb­ből a gondolatból indulunk ki, egy pillanatig sem lehet két­séges, milyen nagy fontosságú az, hogy a pult másik oldalán — legyen az vendéglátó, ke­reskedelmi egység vagy pénz­intézet — milyen kulturáltsá- gú dolgozók fogadják a vásár­lót, a fogyasztót, az ügyfelet. Természetesen nem lehet csak a célt megjelölni anélkül, hogy végig ne gondolnánk azt, le- hetséges-e megvalósítása. Meg­lehetősen nagy a fluktuáció, gyakran nem megfelelő a szaik- képpzettség szintje, és kevés a dolgozók szabad ideje. Nem könnyű tehát. De éppen a szakszervezetek tehetnek sokat azért, hogy a lehetőségekhez képest a kulturálódás területén is előrelépjünk. Hangsúlyozta Ligeti László, hogy a szakszer­vezeti vezetőknek ez módjuk­ban áll, és nem elfogadható érv a kiállás helyett valamifé­le retorzió lehetőségére való hivatkozás. Rátekintve a KPVDSZ kul­turális napok megyei program­jára úgy véljük, hogy színvo­nalában meghaladja a tavalyit, főleg azáltal, hogy nagyon sok helyütt a Dózsa- és Petőfi-év- forduló jegyében gyűlnek össze a dolgozók. De nem hallgatha­tunk arról sem, hogy ez a kul­turális program még túlságo­san végletes és heterogén. Van, ahol megelégszenek egy- egy élménybeszámolóval, van, ahol a sportrendezvény ígér­kezik izgalmasabbnak (kultu­rális napok keretében!). Ügy vélem, hogy egy-egy igényte­len összejövetel többet árt, mint használ. Mert van na­gyon jó példa, ötletes kezde­ményezés is, amelyről beszá­molunk a későbbiekben. A legjobb példa az igényes és tartalmas programra éppen a központi rendezvény volt. A Kaposvári Csiky Ger­gely Színház mutatta be Dó- zsa-emlékmüsorát, egy terjen­gősnek egyáltalán nem mond­ható, tömör, logikus szerkesz­tésű sok vonását tekintve ora- tórikus jellegű emlékműsort. A bevezető gondolat, amely Dó­zsa katonai karrierjét csupán Bakócz Tamás vezérkijelőlésé- vel magyarázza, az újabb ku­tatások fényében túlságosan egyoldalú. Ettől függetlenül a műsor összeállítója és rende­zője, Laczkó Mihály gondosan szerkesztett. Felhasznált doku­mentumokat, históriai részle­teket és természetesen a Dó­zsa parasztháború ihlette köl­teményeket korunk és a múlt irodalmából. Imre Gabriella betegsége miatt ének és zene nélkül hallgattuk a műsort, mégis nagyszerű élmény része­sei voltunk, s ez Molnár Pi­roska, Holtai Róbert és Szabó Kálmán szuggesztív, érzelem­re és értelemre egyaránt ható versmúndásának köszönhető. Ügy gondoljuk, ez a műsor még több bemutatást érdemel. Tröszt Tibor Táncol a láb, a kar, a derék; a szem, a tekintet ezerféle ala­kot vált. Mimika és mozdulat szoros összeforrottságban a dallammal és ritmussaL A színpad széléről édeské» füst száll felénk; az indiai vallási szertartások fontos kel­léke. Sajátosan teljes, mond­hatni totális színházi élményt kapuink, hiszen a tánc vallási jelenteket mesél az arcjáték, a mudrák — kifejező kézmoz­dulatok — által kultikus áhí­tattal, finomsággal. Igen, vala­hol a színház bölcsőjénél ál­lunk, s egyben a klasszikus balett nagyszerű magaslatai­nál. Ízelítő volt mindez egy számunkra egzotikus — nehe­zen érthető —, de lenyűgöző testkultúrájú, mitológiájú vi­lágból. Pedig az indiai művészek a sokrétű kultikus és világi tánc­kultúrából csupán ízelítőt ad­tak a barathnatjan és az odi&zá tánc bemutatásával. Meg kell emlékeznünk a szi- tár (húros hangszer) és a tabla (dob), valamint a tambura együtteséről. Ügy véljük, az indiai muzsika mai útját lát­tuk, az ősi zene hangvilágába illesztve más kontinensről származó dallamokat és rit­musokat. Kedden este mutatkozott be a kaposvári Csiky Gergejy Színházban az indiai művész- együttes, mely a budapesti művészeti hetek vendégeként j tartózkodik hazánkban. Tröszt—Gyertyás A kéz, a tekintet, a mozdulat — barathnatjan tánc. Az odlszl táne részlete. Számos Petőfi-mii jelenik meg a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére Petőfi Sándor születésé­nek 150. évfordulója tisztele­tére a szépirodalmi kiadó el­indítja a költő összes műveinek kiadását. A sorozat első köte- ta -Petőfi Sándor összes költe­ni'ínyei« címmel a nagy poéta minden versét tartalmazza, s Borsos Miklós illusztrációival jelenik meg. Többek között -Petőfi Sán­dor összes művei*-nek az Aka­démiai Kiadónál az idén meg­fenő első kötete egy új, kri­tikai kiadás első darabjaként lát napvilágot. A tudományos igényű és is­meretterjesztő kiadványok is sokoldalúan mutatják be a forradalom költőjét. Különle­gességnek számít e művek kö­zött Illyés Gyula — V. Nyilassy' Vilma -Petőfi Világa* című képes albuma. A határainkon túl élőkkel hat idegennyelvű Corvina kö­tet ismerteti meg Petőfi költé­szetét. A hegyulladós betonkeverő Családi fészkünk bővítésé­hez az építő vállalattól kér­tünk kölcsön egy betonkeve­rőt a hét végére. A nyolcvan- literes kis masina nagyszerű­en mutatkozott be, kerek szá­ja nyelte a cementet, kavi­csot, majd nyelveivel jól meg­forgatta, fogaival megropog­tatta, egy billentéssel talics­kába pottyantotta a masszát. Ügy tíz óra tájt azonban furcsa illatokat . kezdett árasztani gépünk, oldalán ké­kes füst szivárgott. — Kapcsoljuk ki gyorsan futott a rendelkezés, és a biz­tonság kedvéért kirántottuk még a konnektor dug ót meg a földelésre használt vasdara­bot is. Az első rémület elmúltával lecsavaroztuk a doboz olda­lát, majd -culáger* brigá­dunk korelnöke, Zsiga bá’ egyértelműen megállapította a bajok és bűzök eredendő okát. — Ezt a gépet még a gyár­ban zsírozták meg, ámbátor lehet, hogy ott se — azzal máris szedte a kenőcsöket, olajokat, és szakszerűen le­ápolta a betonkeverőt. Üjból megindítottuk. Járt a szerkezet gyönyörűen, halk duruzsolása talán még csen­desebb lett, nyelte az adalé­kokat rendületlenül, megállás nélkül, egészen sötétig. Este kimostuk, regjei visz- szavitiük az építőknek. Ismét eljött a hét vége, másodszor is megjelentünk, és kértük a betonkeverőt. A művezető előbb hümmö- gött egyet, aztán kimondta: — Nem adjuk. Elrontották. Látva elképedésünket, nem késett a magyarázattal. Ahogy mondtam, elrontot­ták. Az a gép a brigád spe­cialitása volt. Délelőtt tíz és fél tizenegy, délután négy óra és fél öt között kellett begyulladnia. No nem láng­gal, csak füst, meg bűz, fél­óra múlva lehűlt, és ment to­vább ... — Nálunk is ... — Engedelmet, még nem fejeztem be. Hárman a bri­gádból a vállalat kispályás focicsapatának gerincét ad­juk. Ez a napi fél-fél óra a kötelező edzésidő. Mi nem mehetünk edzőtáborba meg rejtekhelyre. — De hát... — Szóval hétfőn tíz óra kö­rül lessük a tragacsot, felál­lítjuk a kiskapukat, de semmi izzás. Délig sem, ebédidő alatt is jár, csak jár, füst nuhu. Szétszedjük, hát csupa zsír meg olaj. Edzés nem volt, pénteken 5:0-ra kikaptunk. Hát ez a fizetség a kölcsön­ért ... — Ha mégis lehetne — re- begjük. — Ne csüggedjenek, hét­főn már másik keverőt hoz­nak. Ha pénteken nyerünk, a hét végén jöhetnek. Csak semmi kenőcsözés ... Kovák Ferenc NEVELÉSRŐL A szülői munkaközösség a szülők és a pedagógu­sok együttműködésén munkálkodik a gyermek ered­ményes nevelése érdekében. Ebben az -együttesben«a pe­dagógusok és a szülők nevelő­társakká válnak. Itt győződ­nek meg arról, hogy egymás nélkül vagy éppen egymás el­lenére nem dolgozhatnak. Em­berformáló munkájuk csak akkor hatékony, ha azonos nevelési célokat tartanak szem előtt. A szülők az iskolában nem­csak saját gyermekük érdeke­it, hanem a társadalmat is képviselik. Nemcsak a családi tapasztalatokat közlik, hanem a társadalomnak a nevelésre vonatkozó elképzeléseit, igé­nyeit is kifejezik; viszont a nevelők támogatásával alapo­sabban megismerik közoktatá­sunkat. A, szülői munkaközösségek mozgalma a felszabadulás óta egyre fejlődik. Kezdetben az iskolák rendbe hozása, a tanítás tárgyi feltételeinek fejlesztése volt a legfőbb fel­adat. A munkaközösségek, a szü­lők tudatos bevonása az isko­lai nevelő munkába ma is nagy feladat a megyében. Az iskolákból mindenekelőtt száműzni kellett a család ne­velő munkájának lebecsülé­sét, a partneri kapcsolat kiala­kítása csak azután kezdődhe­tett meg. Egyre több az olyan .iskola, ahol a szülőknek az iskolát közvetlenül segítő foglalkozta­tása kiemelkedő (Kaposfőn, Marcaliban, Csokonyavison- tán, Pamukon. Kaposváron a Táncsics Gimnáziumban). Ezekben az iskolákban min­dent elkövetnek, hogy a szü­lők bizalmát megnyerjék. Nyílttá tették az iskola célki­tűzéseit, módszereit, s ezt a szülők megértették, elfogad­ták. Számoltak a szülők körül­ményeivel — lehető6égeltvkel, I szabad idejükkel, műveltsé­gükkel, politikai felkészültsé­gükkel, társadalmi aktivitá­sukkal. Az iskolavezetésnek gondol­nia kell a szülők közvetlen te­vékenységének szervezésére, pedagógiai kulturáltságuk emelésére. A gyermekek ha­tékonyabb nevelése érdeké­ben szükség van olyan meg­hitt, őszinte légkörű fórumra, ahol a szülők őszintén nyilat­koznak, ahol a »visszavágás­tól* való félelem nélkül el­mondhatják véleményüket gyermekükről, gyermekük osz­tályközösségéről, iskolájukról, ifjúsági szervezetükről. Mindezek mellett ma még egyetlen iskola sem nélkülöz­heti a szülők olyan jellegű munkáját, mely az iskola anyagi, tárgyi feltételeinek ja­vítását szolgálja. Szakítani kell azonban azzal a ma még előforduló gyakorlattal, hogy háttérbe szorul a munkater­vekben meglévő együttes ne­velő munka, s az iskola a szü­lői munkaközösséget, a csalá­dot szinte kizárólag az anya­giak megteremtése végett szervezi. A szülői munkaközösségek munkájának kedvező feltéte­le, hogy a család és az iskola együttműködésének irányítá­sára hivatott tanácsi szervek és a népfrontbizottságok az 1970 nyarán kialakított közös állásfoglalás alapján végzik e feladatot. A Hazafias Népfront megyei és járási bizottságai mellett működő pedagógiai bi­zottságok szakemberei prog­ramjavaslatokkal, útmutatók­kal, előadások, ankétok szer­vezésével és tartásával is se­gítik e munkát. Az eredmé­nyes tevékenységet azonban döntő mértékben befolyásolja, hogy az iskolák választmánya mennyiben partnere a neve­lésben az iskolavezetésnek és az osztályfőnököknek. Az a gyakorlat, mely a jelölésnél »ráérés* cóaén # li szülőket vonta be a szülői munkaközösségek munkájába — ma már a múlté. Az elnö­kök és a választmányok meg­választásánál döntő a pedagó­giai hozzáértés, a sokszínű feladat ellátására való alkal­masság. Igen fontos a tenni akarás, a társadalmi aktivitás. Egyre általánosabbá kezd vál­ni megyénkben is az a köve­telmény, hogy a választmány a hozzáértés mellett fejezze ki a szülők foglalkozásbell össze­tételét is. Kiemelt feladat az édesapák bevonása a szülői munkaközösségek munkájába. A szülői munkaközösségek feladatait, jogait az iskolai »Kendtartás*-ok részletezik. A szülők nevelési kultúrájának fejlesztését célozzák a szülői értekezletek, a választmányi ülések, a szülők iskolája, a szülők fóruma, a szülők par­lamentje, és egyéb pedagógiai témájú előadások, ankétok, szervezett beszélgetések. A választmányi tagok folyama­tos pedagógiai tájékoztatását biztosítják az Igazgatók idő­közönként tartott beszámolói az iskola életéről, munkájá- róL A z osztályokban rende­zett pedagógiai elő­adások, beszélgetések, viták tartalma elsősorban az osztály nevelési programjától, illetve az osztályban jelentke­ző nevelési problémáktól függ. Segítheti a választmány a napközi otthonban folyó ne­velőmunkát. Tekintse át isko­lai méretekben a napközi cso­portok helyzetét, problémáit. Törődjék a tárgyi feltételek javításával, az otthonosság előmozdításával, támogassa rendezvényeiket. Igen fontos, hogy az osztály szülői munka- jabBCeeégéhaa io©*n wapköú felelős szülő. Járjanak el a szülők — meghívás esetén — a napközi nevelő óráira, me­séljenek a gyermekeknek mun­kájukról. Ismertessenek kü­lönféle foglalkozási ágakat a feLső tagozatos gyermekeknek, hogy ezzel is segítsék a tanu­lók pályaválasztásának és to­vábbtanulásának előkészíté­sét. Legyen ez állandó téma a szülők körében. Segítsen a vá­lasztmány abban is, hogy a szülők minél több pályát, fog­lalkozási ágat megismerjenek. S egíthetnek a szülők az üzemlátogatások meg­szervezésében, de a gyermekek szabad idejének jó megszervezésében is. A vá- 'asztmány feladata lehet a be­járó gyermekek felügyeleté­ben segíteni, vagy a kollégiu­mokat meglátogatni. A szülői munkaközösségek szép felada­ta az úttörőmozgalom tartal­mának, módszereinek megis­mertetése, a szülők mozgósítá­sa az úttörőmunka támogatá­sára. Vegyen részt a választ­mány a gyermeknapi ünnep­ségek szervezésében, a nyolca­dik osztályos tanulók búcsúz­tatásában és a különféle ne­velő hatású rendezvényeken. Törekedjen arra, hogy a szülői munkaközösségek ne csak szervező, mozgósító és anyagi természetű feladatokra vállal­kozzanak, hanem járuljanak hozzá a rendezvények nevelő hatásának emeléséhez is. Az iskola és a család közöt­ti szervezeti forma, a szülői munkaközösségek adottak. Olyan légkört, olyan alkalma­kat kell teremtenünk, hogy minden iskolában létrejöjjön és megvalósuljon a szülők és pedagógusok között az őszinte munkatársi, nevelőtársi kap­csolat. Sallai Lajosné, A Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottságának elnöke Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom