Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-04 / 234. szám
Novoszibirszki küldöttség Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról.) s ezért az ország gépkocsikat kap cserébe. A gyár nagytermét zsúfolásig megtöltötték az üzem és a környező gyárak dolgozói, eljöttek az ünnepségre veteránok és városi pártbizottsági tagok is. M. Sz. Alfjorov, a novoszibirszki területi pártbizottság titkára szeretettel üdvözölte őket a felszólalásában — A magyar és a szovjet nép közötti barátság nagyon régi időkre nyúlik vissza — mondotta többek közt. — A magyar internacionalisták segítettek a mi orosz népünknek, hogy győzelmet arasson a fehérgárdista banditák, az intervenciósok fölött. Nagyon sok magyar maradt örökre hazánk földjén, s mi nagy tisztelettel emlékezünk azokra, akik a szovjet hatalomért, Szibériáért áldozták életüket. Szibéria tulajdonképpen azt jelenti, hogy halott föld. A forradalom előtt valóban rács nélküli börtöne volt minden haladó szellemű embernek. A nagy proletár író, Gorkij azt mondta: Szibéria a fölmérhe- tetlen bánat földje. S ezt a szégyenteljes bélyeget csak a forradalom vette le Szibériáról. Vendégünk ezután arról beszélt, hogy Szibéria mint vált és válik a szép jövő földjévé. Hangsúlyozta, hogy az SZKP s a szovjet kormány bel- és külpolitikájának eredményeképpen egyre jobban együttműködnék a szocialista után a budapesti Irodalmi Színpad bemutatta szovjet irodalmi műsorát, majd a közönség megtekintette a szibériai fényképkiállítást s a gyár Szovjetunióba exportált termékeiből rendezett bemutatót. Délután a Tanítóképző Intézet MSZBT-tagcsoportja rendezett baráti találkozót. Ezen a mezőgazdasági főiskola és az Oktatási .Igazgatóság tanárai is részt vettek, a vendéglátókon kívül Mihail Geor- gijevics Fjodorovot, a novoszibirszki tanárképző főiskola filozófiai tanszékének vezetőjét Rózner Katalin orosz nyelven üdvözölte. Deli István igazgatóhelyettes elmondta, hogy mindig megtiszteltetés, ha szovjet vendégek látogatnak hozzájuk. M. G. Fjodorov előadást tartott A társadalmi tudományok szerepe Szovjet- Szibéria építésében címmel. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás után sok kérdést tét-*' tek fel a novoszibirszki vendégnek a hallgatók tudományos munkájáról, az idegen nyelvek és a marxizmus—le- ninizmus oktatásáról. Kiállítás az elektroncsőgyárban. ban, hogy tökéletesítsék ipaországokkal. S az együttműködés, amelyről Nagy Lajos igazgató is beszélt, segít abrukat, teljesítsék terveiket.. M. Sz. Alfjorov beszéde A találkozó végén a jelenlévő tanárok válaszoltak a szovjet vendég kérdésére. Aki részt vett a baráti találkozón, azzal az érzéssel távozott, hogy sikerült a tapasztalatok kicserélése, s noha kilométerekben messze van Szibéria, az itteni és az ottani oktatók problémái közösek. L. G. »A NEHÉZ NYAK UTÄN rendkívül nehéz ősz előtt áll mezőgazdaságunk. Olyan feladatokkal kell megbirkózni, körültekintő szervezettséggel és rugalmassággal olyan munkacsúcsokon kell átjutni, amire nemigen volt példa az elmúlt időben.« Augusztus utolsó napjaiban a mezőgazdasági üzemek párt- és gazdasági irányítóinak megyei nagyaktíváHúsz százalékkal az országos átlag mögött További erőfeszítések az őszi munkák gyorsítására Vetetten a rozs hetven százaléka — Kétezer hektáron földben még a burgonya ján hangzott el ez a megállapítás. Az azóta eltelt időszak sajnos igazolta: nem voltvész- harangkongatás ez a figyelmeztetés. Aggódva hallgatjuk nap mint nap az időjárás alakulásáról szóló jelentéseket, figyelemmel kísérjük a mező- gazdaság dolgozóinak nagy erőfeszítéseiről szóló beszámolókat, és szorongással idézzük a megyei operatív bizottság hétfőn elhangzott megállapítását: »Somogybán a mező- gazdasági munkákban meglehetősen jelentős mértékű a lemaradás, az országos átlaghoz viszonyítva mintegy húsz százalékkal rosszabbul állnak nagyüzemeink az időszerű feladatok végzésében.«. . A számszerű tények nyelvére lefordítva azt jelenti ez, hogy míg például tavaly ilyenkorra már közvetlen befejezés előtt állt a burgonya szedése, tegnapig még mintegy ..étezer hektáron földben volt d termék, azaz az összes ve- .dslerület negyedrésze még fedetlen. A kukorica betakarítása — jóllehet a múlt évűén ilyenkor 17 százaléknál tartott — most éppen megkezdődött; a csaknem nyolcvanezer-száz hektárból nem egészen háromezer-négyszáz hektárról sikerült betakarítani a termést. A legfőbb ok, a legnagyobb gátló tényező a vontatott, igen lassú érés. So- roiilátnánk tovább a tényeket, iemarauás van a napraforgó betakarításában, a vetést előkészítő ta.aj munkákban, az őszi keverék, az őszi arpa vetésében. Ez utóbbinak még ötödrésze vetetten a megyében, de ennél is rosszabb a helyzet a nagyatádi és a jarcsi járásban. A múlt év- ,en ilyenkor a rozsnak csákón kétharmada a földben , . : az .. c . i „k. .*.r^cí. _ J t o ...„ tí- V _.l. .. v_/*U _r új,- . olya aggasztó ez a tény, mint az, hogy a 71 100 hektár búzának mindössze kilenc százaléka ke- rüít a földbe. Tavaly 58, az idén még csak 47 százalékra áll a vetéseiket megelőző talajmunka. Ezek a tények figyelmeztetések: további erőfeszítésekre, az őszi munkák gyorsítására van szükség! A megyei operatív bizottság most úgy döntött, hogy a hét végi napokra, ahol szükség van rá, igénybe veszik a honvédség kézi és gépi segítségét. Ugyancsak intézkedtek afelől is, hogy ahol lehetőség van rá, ott nyújtsanak segítséget a betakarításban a diákok is. Ezenkívül minden járásban egy megyei aktíva tevékenykedik, aki a helyszínen nyújt segítséget, koordinál, és a helyzet ismeretében intézkedik. A megyei operatív bizottság rugalmasan, hatékonyan és valóban gyorsan igyekszik segíteni azokon a gondokon, melyek a nagyüzemek őszi munkáit nehezítik. Természetesen ehhez a támogatáshoz párosulnia kell a »belső«, az üzemen belüli törekvésnek« gondolunk itt például arra, hogy mindenképpen szükséges lenne a nyújtott és kettős műszakok '..Imát szaporítani, még na- j/oöb figye’met fordítani a szervezettségre. Mert tény, hogy a megyén belül az üzemek között meglehetősen nagy szóródás van a munkák menetében, ezért is döntött úgy az operatív bizottság, hogy a jövőben hatósági intézkedéseket tesznek az indokolatlanul íemaradó gazdaságok vezetői ellen. lölték meg, melyért a kisgazdaságokban az áfész nőbizottságok sokat tehetnek. Hangsúlyozzák ezt a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusának irányelvei és a megyei tanács vonatkozó határozatai is. Nem véletlen, hogy Seges- !en tartották ezt a tapasztalai sere jellegű tanácskozást, hiszen a somogyszobi fogyasz- | tási szövetkezet — melyhez Segesd tartozik — eddig is so- j kát tett a zöldség—gyümölcs- I termelésért, a különböző aőRENDKÍVÜL NEHÉZ és nagy a visszalevő feladat; a késlekedés, a szervezetlenség, beláthatatlan következményekkel járhat. az is, hogy több nobizottság- nak nincs munkaterve, nem üléseznek, a SZÖVOSZ és MÉSZÖV ajánlásait nem hasznosítják megfelelően. A hozott határozatok aktívabb munkára serkentenek. A IESZÖV nőbizottsági tagok fokozottabban segítik a gyenge nőbizottságokat. Szorgalmazzák a MESZÖV-nél, hogy az érintett áfész-eknél készüljenek el az intézkedési tervek. Zöldségtermesztés a kisgazdaságokban (Tudósítónktól.) A napokban Segesden tartotta ülését a MÉSZÖV nőbizottsága. A tanácskozásra meghívták a nagyatádi járás fogyasztási szövetkezeteinek nőbizottsági titkárait is. Az eddig végzett munkáról Gyors hajosné, a MÉSZÖV nőbizottságának titkára számolt be. Az egyik legfontosabb feladatként a zöldség-gyümölcstermelés növelését jebizottsági feladatok megvalósításáért. Itt tehát közvetlen gyakorlati példát, módszerbeli útmutatót is kaphattak a részvevők. Nemcsak az előremutató tapasztalatok, hanem a hibák is szóba kerültek. Csak utalásszerűén említjük: néhány áfész-nek nincs még intézkedési terve, a nőbizottságok nem kapnak elég információt a gazdasági vezetőktől. Hiba Zaklatás B ejött hozzám valaki vidékről; és följelentette magát. Furcsa história. Tulajdonképpen védelmet kért, és majdnem kapott is. Nagy paksamétát vett elő, jegyzőkönyveket, »bizonyító« okiratokat, és fölháborodott. Hát nincs védelem egy becsületes ember számára? Felindultan hallgattam. Valóban, lehet, hogy nincs védelem a rágalmazókkal, a rosszindulatból áskálódókkal, az apróságokat is . felnagyítókkal, az idegölő vizsgálatokat előidézőkkel szemben? Rögtön válaszoltam: már hogyne lenne! Miért van akkor az igazságszolgáltatás, ha büntetlenül lehetne pocskondiázni, földig alázni, rágalmazni és közmegvetés tárgyává tenni rendes embereket. Azután elmondta a kálváriáját. Tulajdonképpen az a panasza, hogy sorozatosan följelentik névtelen levelekben. Vizsgálat vizsgálatot követ, és rendre kiderítik, hogy ő. a megrágalmazott 'ártatlan. Bele is nyugodhatna ebbe, de nem tud Mert úgy tűnik, sohasem lesz vége. Mintha nem lenne erő, amelyik befogná a névtelenül rágalmazók száját. Néztem a papírokat, és elhatározás érlelődött bennem, önök is meggyőződhettek róla, régóta foglalkoztat az anony- musok dolga, s hogy hányszor vetettem papírra ezeken a hasábokon is: semmi értelme nincs az aggodalomnak; a név nélküli bejelentés inkább gyanút kelt, s hogy ma már aligha kell tartani a retorziótól. Elmondtam, mert hittem és hiszem, hogy nincs ok a névtelen bejelentésre. Ez az eset azonban egy kicsit megingatott.- Nem változtatta meg a véleményemet, csak figyelmesebben latolgattam a »másik oldalt« is. Semmi mód ne lenne arra, hogy egyszer már megtaláljuk a névteleneket is, hogy belenézzünk % »kártyába«, hogy megtudjuk: ki vagy kik és miért áskálódnak, miért rágalmaznak tisztességes embereket? Végtére is: nem elég biztosítani a bejelentők védelmét, valahogy el kellene járni a megalapozatlanul jelentgetőkkel szemben is. Érdeklődni kezdtem. Az volt a szándékom: ha törik, ha szakad, most megtudom, hogy ki az a névtelen, aki először a népi ellenőrzéshez, a vizsgálat után a tanács járási hivatalához, s amikor az is befejezte az ügyet, akkor újabb levélben a rendőrséghez fordult. Megvallom: talán rokonszenves is volt ez a kitartás, ez a következetesség. Nem mondom el Önöknek, hogy ki mindenkihez fordultam segítségért, s hogy milyen felkészültségű írásszakértő vizsgálta a géppel írt sorokat — kevés eredménnyel. Azt sem, hogy hány jogász mondta el ugyanazt: nagy fába vágtam a fejszét. A megrágalmazott ugyan tehet följelentést ismeretlen személy ellen, de ezzel a tanáccsal — ahelyett, hogy segítenék rajta — újabb tortúrának teszem ki. Az ügy csaknem kilátástalan. Már éppen kezdtem belenyugodni, hogy sohasem fogok beszélni a névtelen bejelentővel, mert külső segítséggel is képtelen vagyok fölfedni kilétét, amikor érdekes fordulat következett. A z egyik hivatalos szervnél elmondtam az esetet. Kiderült, hogy ismerik az ügyet, s azt ajánlják: ne foglalkozzam vele. Miért? — kérdeztem nem titkolt makacssággal. S akkor »megnyugtattak«. Nem rendes ember az, aki védelmet kért. A névtelen bejelentésekben sok igazság van, csak hát: »akinek isten a barátja...« — ugye ismerem a közmondást. Minden bejelentés után annak rendje-módja szerint vizsgálat következett, de elsimult a dolog, mert nem lehetett megállapítani a szabálytalanságokat. Megdöbbentem. Újra elővettem a vizsgálati jegyzőkönyvet, most alaposabban átböngésztem. Ilyen megfogalmazások állnak bennük: »... nem állapítható meg, hogy mennyi csövet Szedtek ki a földből«; »... utólag megállapítani nem lehet, hogy a sódert a járdák építéséhez használták-e fei.« »A házhelynek 25 forintért vette négyszögölét, de az OTP nem kifogásolta.« »A telkek területén becslésünk szerint kb. 2x15 m3 sódert találtunk felhalmozva ... nyílászáró szerkezeteket, felhalmozott teli cementeszsákokat. Ezen építési anyagok odakerülé- sét illetően az érdekeltektől tájékozódtunk (!), akik azokat saját vásárlásukként jelölték meg!« »Érthetetlen, hogy az állami gazdaság három hónapra kölcsönadott egy Volgát, de a benzint ö maga vette, s csak 80 fillért számolt el kilomé- terenkint.« »A 183 000 forintos gépkocsivásárlásról tanácshatározat nem található; a három darab tehergépkocsival elsősorban idegen fuvarokat végeznek« stb. Nem folytatom, és nem fűzök kommentárt sem a megállapításokhoz. Annyi bizonyos: nem tiszta ez az ügy. S ha a névtelen bejelentőnek lehetnek is tévedései, mégsem ok nélkül, nem rosszindulatból fordult az illetékesekhez. S mert a vizsgálatokon túl nem látott intézkedést is, újrázott. Újabb és újabb szervnél kereste az igazságot. A védelem-óhajtás tehát bumerángként visszahullt. Már nem kutatom a névtelen bejelentőt. Babits önbíráló sora jut az eszembe, ez vezérelhette a föl jelen tőt is: Vétkesek közt cinkos, aki néma. S ő nem akart cinkos lenni. Lehet, hogy mégis van ok á névtelen bejelentésre? A lcapcsolat nagy úr! Elgondolkoztató história. Es akkor bejött hozzám egy másik ember — Kaposvárról. Kétségbeesetten, felzaklatottan. Évek óta jelentgetik őt is, de az illető nem bújik álnév mögé, nem ölti magára a névtelenség álarcát sem. ö is tudja, hogy ki és miért áskálódik ellene. A bizottságok a megmondhatói, hogy hányszor akasztott már vizsgálatot a nyaka közé csak azért, mert évente egyszer elutazik külföldre, s mert van egy kis kalibája a Balatonon. Huszonöt éve dolgozik tisztességgel, pénz és szabálytalanság nem tapad ujjaihoz. Mégis vádolják. Az vádolja, akivel jót tett, akit odahozott maga mellé a semmittevésből — segítőtársnak. Most a helyére tör. így fakadt ki a megrágalmazott férfi: hát nincs erő ebben az országban, amelyik jobb belátásra bírná az ilyenfajta méregkeverőket? Z avarban voltam, mert mit is válaszolhatnék? Azt, hogy törvényes rend van ebben az országban, s hogy mindenki kaphat jogorvoslatot egyéni sérelmére? Az ilyenfajta zaklatásokra, áskálódásokra nem orvosság a törvény. Mondjak hangzatos szavakat arról, hogy »legyünk jók, emberek«? Mit érnénk vele? Tanácsoljam, hogy.»oda se neki, emberek«? Ki tudja megtenni ezt? Mondjam, hogy »aludjatok nyugodtan, emberek«? Hiszen, ha tiszta a lelkiismeret, miért gyötrődjünk a rosszindulatú rágalmak miatt. Csakhogy' az igaztalan leveleknek, a fülbesúgásoknak az a természetük, hogy egyszer csak utat találnak maguknak, és befészkelik magukat a fülekbe. Ettől a félelemtől nem lehet aludni. Ez borzolja az idegeket, ez tesz nyugtalanná és kiábrándulttá. A háború alatt és után töménytelen följelentsél »dicsekedhettünk« mi. magyarok. Azt hf-né az ernK~ hogy ez már a múlté. Tudom, malasztnák nevezik majd egyesek, mégis elmondom, mert hiszek benne: semmiféle törvénnyel, csak a közösség erejével és tisztességes élettel változtathatunk ezen a nagyon is megvetendő »hagyományon«. Jáweri Bél»
