Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

Színes csempés fürdőszoba Nem luxus, hanem a lakás nélkülözhetetlen része m I Jgp> Mill Ilii W%¥et ^QMf>-í N 'T v x & >|<í>Ó \'A> \fíX ' ■ vv+yy^v<>< <<:+>+++« Mill ÉÉf | r’v ' I ffff A "x' + >é <H mß **■ fv < ' * '<<< xot> ;ovc>f<v tí * V..' ,**, I- , ■ ■ o ' ;\+ 1m<>0 #-ov •> vO O OOOO 4> <: • A a a /- ■ flftt <> O v >:> a o O O <> < o c> é 4; v O O <> <> O <>'•><+.• ' A <> A A f\ a <• J N» 4* Ó >C A "■ O <A v <><> o O ■ > Ő > Ä . > . 1 • vo+v t •>-.' 0'>'i ' ;•-<>.> ' 'Km-. Fehér-kék virágos csempével kirakott fürdő szoba, beépített szappantartókkal és új vonalú mosdóval. Ma már korszerű lakás el sem képzelhető fürdőszoba nélkül. Ezt mindenki termé­szetesnek veszi. Májusban több, építőipari vállalat érde­kes bemutatót rendezett a BNV területén. Egyebek közt megkezdték a színes — vilá­goskék, ciklámen-, rózsaszín, vaníliasárga, fekete — csem­pék gyártását (a hagyományos fehér mellett). De nemcsak színes, hanem mintás csempé­ket is készítenek. Ezzel lehe­tővé válik a mintás belső tér kialakítása a fürdőszobákban. Érdekes, hogy nemcsak a bútorok és lakások formái korszerűsödnek, hanem még az olyan fontos, de aprónak látszó »berendezés« is, mint a csaptelepek és zuhanyozósze­relékek. Ezek között többféle van, egy és két csappal, hideg és meleg vízhez, álló vagy úgynevezett kézi zuhanyhoz. A gyártó vállalatokat dicsé­ri, hogy gondolnak az öregek­re és a gyermekekre is. Ké­7. Alig látok valamit Miská­ból, úgy meglódult a lejtőn. Most ott van, hasítja, mint az ék a fát. Sosem érem utol... Kifogy a lélegzetem, a köny- nyem is kicsordul. Üvöltök, s már látom is a hó fényében az első állatot: jön le a szem­közti oldalban nagy ugrások­kal, s vonít... Most! Most ugrik Miská­ra... Nem. Ugrál körülötte. Ku­tya! Fehér, nagy kutya. Lemaradtam. Nem jól lá­tom, de a kutya csahol meg szűköl, ő meg dumál neki, s törtet fölfele. Csak szédelgek már. Rakom a lábam. Még föl is kell jutni a dombra. Aztán meglátom a házat. Sárgás fény reszket a havon. Egy hónapba telik, mire föl­kapaszkodom. A kutya ott áll a ház sar­kánál, és morog. Jó lesz nem közelebb menni. Valami emberi szövegelést hallok. Csak kijönnek! Az ud­var elég nagy, szemetes, a havat a lejtő félé túrták. A ház végébe L-alakra, holmi istálló- meg kamraféléket lá­tok odaépítve, mindenféle óla­kat Még mindig lihegek, s alig kapok levegőt. A pofám hide- gedik, és ezek nem jönnek. A Somogyi Néplap Őszi munkák a házikertekben Szőlő, gyümölcs tárolása — Előkészítő szítenek olyan falba építhető szappan- és szivacstartót, amelynek kapaszkodója van. Egyszóval, ma már nagyon szép, színes fürdőszobákat le­het berendezni. Eddig a ház­gyári lakások részére készítet­tek berendezéseket, most azon­ban a különféle kereskedelmi vállalatok szaküzleteiben meg­találhatók ezek az újdonságok. A régebben épített vidéki családi házakban is elengedhe­tetlenül szükséges már a für­dőszoba. Ott pedig, ahol köz­művesített terület van, nem okoz túlzottan nagy problémát a nagy méretű lakókonyhából egy rész leválasztása, vagy a túlzottan nagy éléskamra át­építése fürdőszobává. Ezzel a régi házak értéke is növekszik és a lakók összkomfortja is biztosítva lesz. S végsősoron mindenki nyer azon, ha szé­pen berendezett, higiénikus fürdőszobával gazdagodik a lakása. K. M. dög meg a fogait mutogatja, és morog. Érzem a füst szagát, a trá­gyáét, a ház fölött egy nagy, fehér csillag ... — Kussti ne! Ez az öreg lesz, az öreg Bi- bok. Csak a körvonalait lá­tom, ahogy a tornácra kilép. Mennék, de a lábam nem indul. — Melegítek vizet — hal­lom. Lányhang. Alig jut el az agyamig. Fáradt vagyok. — Na'gyere! — s Miska kö­zeledik. Mondanék valamit, de olyan fás a szám ... Épphogy elkap Miska. Érzem a szorítását a karomon. Leültetnek valamire. Pró­bálok látni a káprázó szemem­mel. — Ó, a szegény — mondja valami kékség a tűzhely mel­lől. — Cs-cs-csó-csó ... Napokig azon derülnek, hogy még a köszönést sem tud­tam kimondani. Azt álmodom, hogy jövünk Miskával, át a Dunán, s én valamit mondok; ő nem néz a lába elé, elcsúszik, dobbant, s minden megremeg alattam, és beesek a jég alá. Még érzem, ahogy elnyel a víz, mint vala­mi hideg marok, aláránt... még látom a szürkés léket, s már a fekete plafont; míg érzein, ahogy a számon betör a víz, és elönti a tüdőm, hogy már az ordítás is belémfúl, s akkor fölébredek. A nagy párnák, dunnák közt kapkodok levegő után hülyén, kócosán, s Margit hajol fö- lém, nevet: — Hát maga? Ügy kiabált, mint a kölyökkutya! Szerintem már este is kine­vetett, de akkor még nem tudtam megfigyelni. Eltartott egy ideig, mire magamhoz tér­tem de annyira kivoltam, re­megtek a végtagjaim, s utána se volt kedvem nézelődni. Mis­ka mindjárt vizet hozatott, és bele kellet állni a nagylavór­ba. Az öreg meg a lány ki­mentek. Miska gyökérkefével súrolta magát, s én is megpró­báltam, de olyan volt, hogy akkor inkább fagyjak meg, elevenen nem nyúzom meg magam !... Ha télen szeretnénk sa­ját termésű szőlőt, gyümölcsöt fogyasztani, lássunk már most hozzá az elraktározásukhoz. Erre a célra a szőlők közül a laza fürtű, nagy szemű, kemé­nyebb állományú, erős, vastag héjú fajták használhatója: a ceglédszépe, a hamburgi mus­kotály, a csiri-csuri, az itália, az Afuz Ali, de még az egész­séges kövidinka és a szőlős­kertek királynője is sokáig megmarad. Tárolásra csak száraz, ép és érett fürtöket gyűjtsünk be, mert egy-két romló fürt akár tíz egészségeset is tönkretehet. A hibás szemeket óvatosan vágjuk ki ollóval! Raktározásra fagymentes, jól szigetelt,kis ablakokkal el­látott és könnyen szellőztethe­tő pince vagy kamra a legal­kalmasabb. A falakat tárolás előtt alaposan meszeljük ki, a padlót ultrás vízzel mossuk föl és kénezzük ki a helyiséget azbeszt kénszelet elégetésével. A szőlőt többféleképpen tá­rolhatjuk. Aggatáskor egymás­tól 30—50 centiméterre léce­idet helyezzünk el egymás mel­lett és alatt, úgy, hogy a für­töket fejjel lefelé lógatva ket­tesével kötözzük fel. Fűrész- porra-fektetésnél szórjunk a ládákba vagy deszkalapokra 3—4 centiméter vastagon tisz­ta fűrészport, és erre fek­tessük a fürtöket. Végül tart­hatjuk a szőlőt ládában is, de így marad meg a legrövidebb ideig, mert a fürtök egymást nyomják és egymással érint­keznek. A gyümölcs tárolásához a korábbi szedés hasznosabb. Az almaféléket kb. 60-65 százalé­kos érettségi fokban a legér­demesebb leszedni. (Jonatán­nál például ez azt jelenti, amikor a gyümölcs kb. ennyi része pirosra színeződött, gol­den deliciosusnál, pedig t ha zöldes sárga már a színe. A körték esetében az őszi fajtákat akkor szedjük le, amikor alapszínük halvány­zöld lesz és kezd megjelenni a sárga “szín is. A télieknél a Alig éltem. Nem ízlett se 3 pálinka, se étel, futkosott ben-j nem a hideg. Esküdni mertem] volna, hogy bekaptam vala-J mit, s errefelé biztos nincs 1 orvos. j A lányról — isten bizony —I nem maradt meg bennem | több, csak hogy kékben van,| és magasabb mint én. Meg? hasonlít Miskára, de ami aj bátyján nagy és göcsörtös, az* őrajta sima és kerek — pél-* dául a pofacsontja környéke,j a kéz meg effélék. Csizma* volt a lábán, azt hiába néztem * volna, de annyi azért kivilág­lott, hogy elöl-hátul elég jól el van eresztve. No, persze ezt is csak úgy a ködön át láttam. Furcsa is lett volna bámulni, mert ott ült az öreg ^ is. Állati büdös pipadohányt! szívott és Miskával beszélget-! tek, félóránként egy szót a! gazdaságról. Meg a katonaság-! ról. Én már ültőhelyemben* aludtam. ­Még előtte is volt valami; hogy Miska lehúzta a csizmá­mat, mert én nem bírtam. Észrevettem, hogy a lány ne­vet, s azt mondtam magam­ban, csókold meg a gyertya* végit, ha ég, nem érdekeltek,! hagyjatok lekonyuíni, az kell* nekem !... S arra gondoltam, ♦ majd holnap ... ! No, itt a holnap, s így ébre-j dek! Mint a kölyökkutya! — Rosszat álmodtam — mon­dom. Miska hálóinge van raj­tam, s akkora, hogy félni kéne benne egyedül. Most próbá­lom kibogozni magam, mint hülye a kényszerzubbonyból, j Azt álmodtam, hogy beestem? a jég alá. — Aztán érzett vizet is? —1 és nevetve fordul az asztal-1 hoz. No, ez a tanya, hiába,? szókimondóak az. emberek f Lám, ez a lány, s mégis... Hi­ába, állatok közt nő fel, meg aztán anya nélkül, nem de- kázza a szót. hogy! zöld szín halvánnyá válása jelzi, hogy már alkalmas a raktározásra. Ezekből is csak a hibátlan példányokat tárol­juk a szőlőhöz hasonlóan. A raktározásra szintén jól szi­getelt és könnyen szellőztet­hető pince, vagy kamra a legjobb. A megfelelő hőfokot a haj­nali órákban végzett szellőz­tetéssel érhetjük majd el. A páratartalmat úgy tarthatjuk, ha a helyiségben vízzel telt, széles szájú edényeket helye­zünk el, vagy a közlekedő- utat gyengén fellocsoljuk. Nö­velhetjük a tárolás eredmé­nyességét, ha a gyümölcsöt fóliazacskókba vagy zsákba rakjuk. Ezek száját csak hajt­suk be, s néhány lyukat is fúrjunk rajtuk, hogy a gyü­mölcs levegőzni tudjon. Külö­nösen eredményes ez a mód­szer a jonatánnál. Akár szőlőt, akár gyümöl­csöt tárolunk,rendszeresen 2-3 hetenként vizsgáljuk át, és a romlott példányokat távolítsuk el. Még bőven akad teendőnk ezenkívül a kertben Is. A vál­tozékony, esős időjárás igen kedvezett a gyomoknak. Hogy terjedésüket, a magok szét­szóródását megakadályozzuk, mielőbb lássunk neki: gyűjt­sük össze és égessük el őket. A felmagzott gyomnövényeket sohase dobjuk a komposzt­telepünkre, mert ezzel csak a szaporodásukat segítjük elő. Gondoljunk arra, hogy egyes műtrágyák hatóanya­gait a talaj csak lassan tudja hasznosítani. Ezért a szuper­foszfátot és a kálisót most , szórjuk ki, és jő mélyen ás­suk a talajba. 100 négyzetmé­terre kötött talajon kb. 3 kg szuperfoszfátot és 3 kg kálisót adagoljunk ki; gyenge homok­talajon 6 kg kálisót is bedol­gozhatunk. Akinek szerves trágya is rendelkezésére áll, terítse szét a talaj felszínén, majd dolgozza be a talajba. Az őszi talaj lazítással — ásás­sal, szántással — alkalmassá tesszük a földet a csapadék fölvételére, így a rögök szét­fagyásával jobban kialakul az aprómorzsás talajszerkezet. Másrészt a tápanyagok olyan mélységbe kerülnek, ahonnan a növények gyökerei könnyei fel tudják majd venni. Ahol még nincs kerítés, a fák törzsét feltétlenül be kell kötözni kis lyukbőségű drót hálóval, nehogy a rágcsál’ vadak károkat okozzanak. A fagyok ellen a szamócái talaját istállótrágya vág' szalmatakarással védjük. Sz.-M. F. □ OTTHON CSALÁD Őszi időben — sál helyett Horgolt nyakkendő 1 4 Az ingruhák­hoz, blúzok­hoz divatos nyakkendő vé­kony, szinte­tikus, sodrott szálú fonalból készítve sálat is helyettesít­het az őszi na­pokon, ballon vagy kosztüm­kabát alatt is. 36 + 2 szem­mel kezdjük, 4 sort horgo­lunk rövidpál­cával, két láncszemmel fordulunk; 3 sort horgolunk egy rövidpál­ca, és egy láncszemmel; a második és a harmadik I sor­ban a pálcákat a pálcákra ölt­jük. Négy sor rövidpálca, 3 sor egy rövid­pálca, egy láncszem, mint a fenti három sornál. Tovább csak rövid­pálcás sorokat horgolunk, és a hatodik sor­tól soronként mindkét oldalon 1—1 pálcát fogyasztunk, azaz két szélső pálcát — de nem a szélszemet — egybehorgolunk. 24 pál­cára fogyasztunk, de termé­szetesen ez tetszés szerint le­ppg m r ■ fi ■ ■ ... „ Ifc - WUU. hét szélesebb Is. 24 szemmel dolgozunk tovább. A bemutatott nyakkendő 125 cm hosszú. Befejezésként körülhorgoljuk egy rövidpál­ca- és egy három láncsze­mes pikóval. Presszóban pihenni? Paradox fáradtsági tünet Lehet, $ Vékonyan röhögök, lássai, értem a viccet, hogy ez még javamra is lesz, ? ez a szabadszáj úság. (Folytatjuk.) A VIDÉKI városokban és községekben valóságos nép­szokássá vált, hogy az embe­rek pihenés vagy , szórakozás ürügyén eszpresszókba ülnek be. Szűk termecskék, a do­hány és ital friss vagy avítt illatával fertőzött levegő, zaj, lárma — ez jellemzi a pihe­nésre választott színhelyeket. Vannak családok, amelyek a eszpresszókban bonyolítják le társadalmi életüket is: ven­dégeiket nem a lakásukra hívják meg, hanem a presszó­ba A falvak még nem telje­sen fertőzöttek a városiak szo­kásával, a községek presszói inkább csak a fiatal nemze­dék találkahelyei, hogy tán­colhassanak, ismerkedhesse­nek; s az idősebb falusi kor­osztályok aránylag keveset töltenek a modem kor »te­nyérnyi csárdáiban«, ahol a vendégek gőzölgő duplák mel­lett üldögélnek. Olykor valóban elkerülhe­tetlen, hogy valaki betérjen egy presszóba. De a presszók­ban »élő« emberek egészsége súly06 veszélyeknek van kité­ve. Anélkül, hogy kárt akar­nánk okozni a vendéglátóipar­nak, beszélni kell ezekről a veszélyekről is. Nem lehet el­hallgatni, hogy aki a szabad idejét, a pihenésre, szórako­zásra szánható órakvantumát füstős, rossz levegőjű presszók­ban tölti, rendkívül meggon­dolatlanul cselekszik, úgy­szólván lélegzetvételnyit sem engedélyez szervezetének egy valóban üdítő friss szippan­tásra. ■ Egyre többet panaszkodunk amiatt, hogy szennyezett le­vegőjű környezetben élünk, a városok utcáit elborítják az autók mérgező gázai, a váro­sokra ipari füst, korom telep­szik, és mi csak azt érezzük, hogy egyre fáradtabbak, ki- merültebbek vagyunk. Külö­nös módon a városok lakói a reggeli órákban érzik a leg­jobban, legerősebben, hogy fá­radtak. Paradox fáradtsági tü­net ez, semmiféle kapcsolata nincs az izomterhelés nyomgn fellépő fiziológiai fáradtság­gal. S hogy különbséget te­gyenek az orvosok új kifeje­zést kerestek a jelenségre: vá­rost patalógia. Így jelölik azt a negatív hatást, amelyet bizo­nyos helyzetek és körülmé­nyek gyakorolnak a városi emberek szervezetére. A zajok, rezgések, elszántan kalapálnak az emberek ideg- rendszerén; rossz a levegő, za­varó a tömeg; minden perc megannyi megrázkódtatást hoz, és az ember szervezete permanens reagálásokra kényszerül. Hát ne lenne fáradt? És hol pihenjen? A presszó­ban, amelyet az utca szennye­zett levegőjével szellőztetnek, ahol újabb füstmolekulák ter­helik még az eleve rossz le­vegőt is? A presszóban, ahol zaj, tömeg, ingerlékeny ven­dég és felszolgáló van? Ahol dohányzunk és alkoholt iszunk? ez Ilyenféleképpen aligha túl­zás azt állítani, hogy a presz- szó az egészség, a pihenés si­ralomháza. A jelző aligha túl­zó. Statisztikai adatokkal mu­tatták ki, hogy a szabad idejét nem friss, megfelelő környe­zetben töltő városi ember neo- rotikus konfliktusai szaoorod- nak, a korábbi fáradtság be­tegséggé változik. A párizsi Henri-Rouselle kórház orvo­sai kimutatták, hogy a 40 és 49 év közötti korosztálynál éri el a kimerültségi százalék­arány a legmagasabb szintet. TERMÉSZETESEN igaz, hogy a helyes i módon töltött pihenés valódi művészet, és az is igaz, hogy könnyebb ta­nácsokat adni, mint jó és egészséges életritmust kialakí­tani, következetesen betarta­ni. De nincs más választás. El kell dönteni, hogy mit aka­runk: élni vagy korán meg­halni. A XX. század betegsé­ge, járványa — a szívbeteg­ség — is nagyobb százalék- arányban szedi áldozatait azok közül, akik ésszerűtlenül élnek. Munkahelyeink körül­ményein ritkán tudunk mi ma­gunk változtatni; annak leve­gőjét nem tudjuk kicserélni, zajától aligha menekülhetünk. De a szabad időnkkel többé- kevésbé magunk rendelke­zünk. Teljesen tólünk függ, hogy néhány szabad félórács­kánkat egy presszóban tölt- jük-e, avagy kisétálunk egy kellemes parkba, erdőbe. Ez a legkevesebb, amit meg­tehetünk, önmagunknak — ön­magunkért SL t

Next

/
Oldalképek
Tartalom