Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

SÉTA A GYÁRBAN

A siker titka

A VB KM csaknem kétezer dolgozót foglalkoztató kaposvári gyárába látogattunk el. Miképpen sikerül ott a dolgozókat érdekeltté tenni a művelődésben? Hogy készül el a művelődési terv, a dolgozók művelődési terve?

Lengyel Miklós, a gyár kul- túrfelelőse:

— Eddig háromnegyed év telt el. A terv végrehajtása arányban áll az eltelt idővel. Nincs lemaradásunk. Gondjaink persze vannak.

— A népművelés melyik részére összpontosította »erejét- a művelődési terv?

— Legfontosabb: a politikai tudatformáló tevékenység. A gyár vezetőségével a tervek összeállításánál ezt emeltük ki. Én ide sorolom a tudományos ismeretterjesztést, a kiállításokat, előadásokat is.

— Hogyan készül a terv?

— Ha egy népművelő művelődési terv elkészítéséhez fog, először is számba veszi a tapasztalatait. Népművelői gyakorlata alatt mi volt az, amit eredményesen használt fel, és ehhez hozzá teszi a szakszervezet, a gyári pártvezetés, a nőtanács, a Vöröskereszt, sőt még az MHSZ véleményét is. Természetesen a dolgozókat is megkérdezzük. Rossz népművelő az, aki októberben vagy novemberben kezdi csak el készíteni' a művelődési tervet. Már év közben jegyzetelgetni kell, felírni a hasznos tapasztalatokat. Az ember sok mindent szeretne megvalósítani, ez természetes. De sokszor nincsenek meg az anyagi feltételei, nem kielégí- tőek a körülmények, akadályokba ütközik a megvalósítás.

— Melyek azok a javaslatok, amelyek a jövő évi művelődési tervben már feltétlenül szerepelnek?

— Nálunk a dolgozók negyven százaléka fiatal. Ugyanennyi a nő is. Legnagyobb részük három műszakban dolgozik. Sok a bejáró. Nem mindegy, hogy az ember az előadást adminisztratív dolgozóknak tartja vagy bejáróknak. Érdekes előadások szervezését tartjuk szem előtt. A szervező titkár feladata: értesíteni a dolgozókat az előadásokról. Lényeg a kellő időben végzett agitációs propaganda. Ez a siker titka. Munkatervünk alapjait elsősorban a pártkongresz- szus irányelvei, a SZOT és a Vasas Szakszervezet határozatai szabják meg. Ezeket ismernie kell a kultúríelelősnek! A terv elkészítésekor az sem mindegy, hogy melyik üzemrészben, melyik dolgozó rétegnek milyen oktatási formát állítunk be. Tavaly a galván- üzem és a raktár munkásé; egyszerű alapfokú ismeretterjesztő előadásokon vettek részt. Az idén a legalapvetőbb szakszervezeti-politikai oktatásokat »írtuk elő« a számukra A világpolitika időszerű kérdései címmel. Körültekintő munkát igényel a tematika összeállítása is. Évente több kiállítást rendezünk. Könyvkiállításaink száma talán még sok is. Nagy eredmény, hogy egy év alatt majdnem 200 ezer forintot költöttek könyvre a gyár dolgozói. Megszűnt a Vasas irodalmi színpad — kétszáz forinton múlott a léte —, de nem veszett el a »mag-«. Versmondókört hoztak létre a volt tagok. Közönségszervezői hálózatot alakítottunk a gyárban. A műhelybizottságok kultúrfe- lelősei jó munkát végeztek: megközelítőleg kétszázhatvan színházbérlettel rendelkezünk. Most a zenei évad hangversenybérleteit árusítjuk. Sok esetben, ha nem sikerül úgy

egy rendezvény, ahogy terveztük, a kultúrfelelős önmagát bírálja. Megtörténik az is, hogy az előadó nem érkezik meg, s ha egy előadás elmarad, az még legalább háromra vagy négyre is visszahat.

A nők igényelték a szabóvarró tanfolyamot. Januárban indul be, előadót is biztosítottunk már. Háztartási kisgépek bemutatóját kérték, erre februárban kerül sor. Szeretnénk, ha egészségügyi, pszichológiai, gyermeknevelési előadásokat, tájékoztatókat szerveznénk. Ezek már szerepelnek a jövő évi művelődési tervben.

— Kik vesznek részt a művelődési terv összeállításában?

— A KISZ-titkár, aki már előzőleg a saját aktíváival megbeszélte a tapasztalatait, a nőtanács elnöke, aki a tagok véleményeit összegezve ismerteti elképzeléseit, s természetesen a kultúrfelelős, aki év közi feljegyzéseire is támaszkodik. Ismeri a dolgozók kéréseit, gondjait, a szocialista brigádok igényeit. Mindezeknek tükröződniük kell a rendezvényeken, kiállításokon, előadásokon — a gyár kulturális életében. Természetesen minden dolgozóval nem tudunk beszélgetni. A terv végleges formáját a kulturális bizottság és a gyár vezetősége hagyja jóvá. A szakszervezet és a gyári párt- bizottság évente többször is megvitatja a munkaterv egyes részeit.

— A fiatalok?

— Mindig számíthatunk rájuk. Igényeik, kéréseik kielégítését nagyon fontosnak tartjuk. Gyermek- és kamaszruha- bemutatót kértek a tavaszra, és szeretnének több közös kirándulást

Röhrig Gábor

A betonszekrény „ajándéka"

Szőlőültetvények között tekergőzött a keskeny aszfaltút, a látrányi dombok lábánál fol- to&kodó halastavak partjáig. A Tetves-patak nyárfái alatt lakókocsi áll, mögötte mintha Gulliver országából pottyant volna oda egy cukrosdoboz. Ebbe nyúl bele időnként a két hosszú karú óriás, a kotrógép.

A cukrosdoboz szegélyén, védőkorlátok mögül fejvédősisakos emberek irányítják a gépkezelőket, a fenéken mar- kolászó csöbröket figyelve.

Tímár György, a DELVIÉP fő-építésvezetője magyarázza: — Ez a betonszekrény a balatonszamesi szennyvíztisztítómű legfontosabb része, az ülepítő lesz. Az egészet a földön építettük fel, és most süllyesztjük.

Tölgyesi János építésvezető, Lomniczi Péter technikus kiegészíti:

— Három hete kezdtük, a felén már lassan túl vagyunk.

— Mennyit nyom a szekrény?

— Hatszáz tonnát

Az alsó peremen vágóélben végződnek a lapok. Az irdatlan súly naponta harminc-negyven centit is haladt a mélybe, az utóbbi napokban azonban a tömörebb rétegeken nehezebben hatolnak át

— Az első hetekben szivaty- tyúk nyomták a talajvizet meg az iszapot, a nagyobb mélységnél fellépő erős talajvíznyomás miatt azonban a kotrókat kellett beállítani az anyag kiemelésére — mondja Kovásznál László művezető.

A nyugtalan betonszekrény éjszakánkint tíz centit is süly- lyed, »ajándékként« a küszködő építőknek. Ha a végleges mélységet eléri, három méter vastag fenéklap áll ellent a felhajtóerőnek, amelynek következtében csaknem 150 tonnát veszít súlyából.

Segédletként részletes talajrétegtérképet, vagy húszoldalas munkahelyi utasítást is szerkesztettek — külön fejezet szól a balesetvédelmi előírásokról.

A fiatal cég ifjú szakembergárdáját — mely a megye közművesítési munkáinál nem egy »visszhangos« ötletet valósított meg — a bátorság jellemzi. Az itt dolgozó szerelő- és kubikosbrigád tagjai — Tápler Antal, Tóth István és Tímár Boldizsár — büszkék lehetnek az eredményekre, mert a Balatontól pár kilométerre fülcsipkedő szelek járnak, s a csizmaszárig süppedő hideg iszap sem a strand fövenye ... Autóbusz ereszkedik a kis gyárnak is beillő szennyvíztelepre. Kürtszó. — Ebéd! — harsan szét, a munkások sorban kapaszkodnak fel a lépcsőn. Meleg ebéd várja őket a közeli gazdaságban.

N. F.

Emlékidézés

— Ismerte Vámosi Józsefet? A felszabadulás után megalakított Magyar Kommunista Párt kaposvári szervezetében 6 kapta az 1-es számú tagkönyvet... Nála tanultam a múltban a szabómesterséget. Műhelyében találkoztak a haladó gondolkodású emberek, azok, akik gyűlölték az elnyomást, küzdöttek ellene, s küzdöttek a náci megszállók ellen is. Korán, fiatal gyerekkoromban kapcsolatba kerültem a munkásmozgalommal, megismertem harcuk, küzdelmük célját...

Emlékeket idézünk Vételt Józseffel, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával. Visszatekintve a felszabadulás óta eltelt csaknem harminc esztendőre, az is megállapítható: nemcsak megismerte mesterének és elvbarátainak tevékenysége által a munkásmozgalom, a kommunisták célját, hanem maga is annak harcosává vált.

Már a felszabadulás első pillanatában szakszervezeti tag, 1948-ban pedig ott van a kommunisták soraiban. Szakmája ebben az időben nem nyújt megélhetést, az építőiparba megy dolgozni. Hamarosan a kaposvári vízmű munkatársa. Innen kerül a Szabadságharcos Szövetség városi titkári beosztásába, aztán előadó a pártiskolán, majd visz- szamegy a vízművekhez statisztikusnak.

— Kevés volt az artézi kút, kevés volt ekkor a víz Kaposváron. Különösen nyaranta jelentett igen nagy gondot a város vízellátása. A kaposvári vízmű 1949-ben alakult, s két esztendővel utána, 1951-ben egy esztendő alatt alig valamivel több mint egymillió köbméter vizet tudtunk csak adni a megyeszékhelynek. Tavaly a városnak adott vízmennyiség meghaladta a 6 millió köbmétert, s ez jelzi, hogy milyen hatalmas utat tettünk meg az eltelt több mint két évtized alatt.

Az idén és tavaly is igen kevés panasz hangzott el Kaposváron a vízszolgáltatással kapcsolatban. Vétek József ennek nemcsak azért örül, mert az érdekelt vállalat igazgatója, hanem azért is mert látja szülővárosa fejlődését, gazdagodását.

Tizenkét esztendős tanácstagsága alatt mint a városfejlesztési állandó bizottság elnöke nagyon sokat tett ennek érdekében, s tesz most is mint a párt-végrehajtóbizottság tagja. 1956-ban mint az

intéző bizottság egyik tagja rengeteget fáradozott 6 is,

hogy Kaposvár üzemeiben, hivatalaiban a párszervezetek minél előbb létrejöjjenek. Másfél évtizeddel ezelőtt választották a városi párt-végrehajtóbizottságba, s azóta minden választáskor újra bizalmat kapott

Ott volt azok között, akik 1956 őszén létrehozták a párt rendező gárdáját, hogy segítsenek az ellenforradalmának által megbolygatott nyugalom helyreállításában. Elsők között lett munkásőr, s ma Is éppen olyan lelkiismeretesen látja el a fegyveres szolgálatot, mint tizenöt esztendővel ezelőtt Ennek elismeréseként kapta meg — a tíz-, tizenöt éves fegyveres szolgálat után járó érdemérmek mellé — most a fegyveres erők napján a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát.

Tizenöt esztendeje annak is, hogy igazgatója a vízműveknek. Rengeteg tanulás, szakmai, közgazdasági és politikai továbbképzés kellett hogy lépést tarthasson a fejlődéssel.

Gondjai az utóbbi évelőben megszaporodtak. Több üzemegységük működik a megye városaiban, nagyközségeiben, s a törpe vízművek száma is eléri a harmincat Hamarosan üzembe helyezik az új sántosi vízműtelepet, s ezzel tovább javul Kaposvár vízellátása, örvendetes gondok ezek, hiszen a fejlődést, az előrehaladást jelzik, s egyúttal azt, hogy nemcsak a megyeszékhely, hanem a községek vízellátása is fejlődik.

Köszönő, elismerő levelek tucatjait mutatja. A város és a megye érdekében végzett társadalmi munkáért a szövetkezetek létrehozása érdekében kifejtett tevékenységéért, meg az árvíz elleni küzAz Építésgazdasági és Szervezési Intézet — az ÉKSZI — miskolci kutató tagozata szerdán megkezdte a magyar gyártmányú elektronikus számítógép kipróbálását A próba során építő- és építőanyagipari üzemeknek készítenek vele termelési programokat, de ugyanakkor felhasználják vállalatirányításai, gazdálkodásszervezéssel kapcsolatos kérdédelemben való részvételéért kapta. Kétszeres kiváló dolgozó, s tulajdonosa a Vízügy kiváló dolgozója kitüntetésnek is.

Mégsem ezekre a legbüszkébb. Amikor végigvezet a kaposvári, Füredi utcai átemelő telepükön — ahol patikai

rend, tisztaság látható, és

minden tele van virágokkal — ezt mondja:

— Arra vagyok nagyon büszke, hogy szocialista brigádjaink mindenütt ilyen kulturált körülményeket teremtettek. Ez azt is jelzi: magukénak érzik a vállalatot

Csaknem két évtizede ismerem Vétek Józsefet Ismerem mint igazgatót a végrehajtó bizottság tagját, s mint munkásőrt is.

Egyíke azoknak a kommunistáknak, akik vallják és a gyakorlatban tetteikkel bizonyítják, hogy felelősségteljes munkájuk mellett is van idejük a köz érdekében cselekedni.

Tudom, ha élne Vámosi József, az 1-es számú pártkönyv tulajdonosa, elégedett lenne egykori tanítványa életútjá- vai, aki hű maradt mestere példájához!

sek megoldására is. Az okos gépnek mindössze másfél órára van szüksége ahhoz, hogy a miskolci házgyár negyedévi termelési programját kidolgozza. Egy betonelem gyártósorának a munkásszervezését pedig negyed óra alatt oldja meg. A berendezés az építő- és építőanyagipar észak-magyarországi számítógépbázisa lesz.

SzaJai László

Kipróbálják a magyar elektronikus számítógépet

Negyedévi termelési program másfél óra alatt

Geréb kuckója

Ki másnak jutott volna eszébe ilyen ötlet, ha nem Gerébnek? A »becenevét« is az ármánykodásáért kapta. Már ránézésre is Geréb volt; a Pál utcai fiúkat átverő Geréb. Szemöldöke: két egymásba rohanó vonat az orrnyerge fölött.

Mi sem tudtunk semmit. Nem avatott be senkit. Egyébként is szerette a váratlanul robbanó vicceket. Egy-egy ötlete olyan volt, mint a gyanútlanul szívott szivar, amelyik egyszer csak durran és lángot vet.

Volt nekünk a kollégiumunkban egy könyvtárnak kinevezett helyiségünk. Igen nagy bátorság volt könyvtárnak kinevezni, hiszen mindössze egy szekrény könyvet jelentett. A másikakban egyéb alkalmatosságokat helyeztek el. (Befőttes üvegektől a kézilabdások »szereléséig* mindent.) Vizsgaszünetekben sokan készültünk ebben a helyiségben; kapkodva pótolva az év közben elmulasztottakat. Geréb a kuckót szerette legjobban. Ez a könyvesszekrény mögötti bemélyedés volt. Valószínűleg kályha állhatott benne régebben.

Az egyik vizsga után, amikor mindenki biztonságban érezte magát egy egész napig, akkor történt a következő. Geréb az asztalnál kanalazott egy üveg szilvalekvárt.

— Hol a Fábián? — kérdezte.

— Nem mindegy? Talán hiányzik? — kérdezte ájta- tosságra nemigen hajlamot csoporttársunk.

Mert Fábiánt valahogy nem szerettük. S ennek legfőbb oka ő maga volt.

— Tegnap megint kapott csomagot — mondta Hústoronynak becézett barátunk, aki olyan jóindulatú volt, hogy kenyérre lehetett volna kenni, mint a vajat. Csak ebben az egy dologban nem ismert tréfát. — Tegnap megint egyedül ette meg a csomagját.

Az volt a szokás: ha valakinek »pakkja« jött, megosztotta a társakkal.

— Egoista! — dobta be a szemináriumon elsajátított, orrba vágó szót Léderer, az oboista, aki csak a vizsgák idején fedezte föl, hogy az intézetben is vannak némi kötelezettségei. — Én mondom: egoista.

Ennél már csak a »masiniszta- lett volna megdöbbentőbb.

— Sportsman! — legyintett Giliszta, aki máig sem tudja a »titkot-, hogy az FTC azonos a Fradival — Mii vártok tőle ?

0 sohasem vette a fáradságot, hogy testnevelési foglalkozásokon nekiszaladjon a magasugrólécnek. Fábián annál inkább. Súlyt lökött, kézilabdázott, focizott, gerelyt hajított. És birkózott. Főként Giliszta nyakát szorította szívesen könyökhajlatba. ö tanúsított legkevesebb ellenállást.

— Megpróbált jó lenni újra a Marinál — biggyesztett Ge- •éb, olajat tetac a tűz»*. —

Amíg nem jártam a lánnyal, rá sem bagózott

— így jártam vele én is — mondta a »szent ember-, az ájtatosságáról közel sem híres Zoltán Balázs. — Donjanit játszik, pedig nem népszerű szoknyás körökben.

Valami motoszkált a szekrény mögött.

— Egér — mondta Geréb.

— Ezek a rohadt egerek már megint!

A következő percek rövid beszélgetésén még ezek derültek ki Fábiánról: »szemtelen, elefánt a porcelánboltban, semmihez sincs tehetsége, durva, hazudik, mással íratja a jegyzeteit, alattomos.«

Aztán szétszéledtünk. Moziba, randevúra, a város különböző pontjaira. A másnapi Fábián igencsak meglepett bennünket. Csendes volt, mindenkihez kedves, Giliszta életében először kaphatta kö- nyökhajlásba a nyakát. Csak akkor derült ki, hogy Geréb

— mielőtt a beszélgetést .kezdeményezte — Fábiánt beültette a »kuckóba-, s ott mindent hallott. Azután már mindig megnéztük, hogy nem ül-e ott valaki. Később pedig már meg sem kellett néznünk. Akkor már igazi közösség voltunk, senkinek sem kellett a »háta mögött- mondanunk semmit.

Leskő László

Somogyi Nép/apl 5