Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

Somogy közelebb került hozzánk Kaposvárral ismerkedett a lengyel küldöttség Látogatás a megyei könyvtárban — Tájékoztató a pártszékházban MEGFONTOLTAN DÖNTENI A siker rugói Nagy érdeklődéssel hallgatták a tájékoztatót a megyei pártbizottságon. Ragyogó napsütésre ébredt tegnap reggel az olsztyni párt­ós tanácsi küldöttség, arnely Roman Miloslawskinak, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Olsztyn vajdasági pártbizott­sága titkárának vezetésével kedden este érkezett Kapos­várra. Ez azért is örömmel töltötte el mind a négy len­gyel vendéget, mert szálláshe­lyük erkélyén kellemes kör­nyezetben kezdhették el prog­ramjukat, majd jó időben néz­hették meg a várost is. Böhm József, a megyei tanács elnöke Somogy gazdaságának, ipará­nak, mezőgazdaságának, mű­velődésének helyzetéről, és a tanácsok működéséről tájékoz­tatta a küldöttséget. Ezután városnézésre indul­tak a vendégek Szigeti István­nak, a megyei pártbizottság titkárának, Böhm Józsefnek, a megyei tanács elnökének, Ros­tás Károlynak, a városi tanács elnökének kíséretében. Gépko­csiból nézték meg a Május 1. utca régi és új középületeit, a Kossuth teret, a Noszlopy ut­cát. Első úticéljuk a termál­fürdő és az uszoda volt. A vá­rosi tanács elnöke elmondta, hogy megnyitása óta mintegy négy-ötezer gyerek tanult meg itt úszni, s a termálrész gyógy­fürdővé nyilvánítása most van folyamatban. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban Kellner Bemét igazgató orosz nyelvű tájékoz­tatót nyújtott át a négy ven­dégnek, s csak a legszüksége­sebbeket mondta el a könyv­tárról. Megemlítette, hogy ti­zennyolc lublini könyvtáros járt náluk a közelmúltban, s nagyon tetszett nekik a könyv­tár. A küldöttség megnézte azt a kettős kiállítást, amely a megyei könyvtár húszéves ju­bileuma alkalmából nyílt meg: a könyvritkaságokból váloga­tott gyűjteményt, valamint Jávori Béla Az ember és a könyv című fotósorozatát. A felnőtt könyvtárban két meg­lepetés fogadta a vendégeket: lengyel üdvözlő felirat, s rög­tönzött könyvkiállítás, közte még egy olsztyni képesújság is. S míg a folyóiratolvasóval, a kölcsönzővel ismerkedtek. Chopin egyik művét hallgat­hatták lemezről. A délelőtti program a Ka- linyin városrészben fejeződött be. Délután a megyei pártszék­házba látogatott el a küldött­ség Szigeti István és Böhm Jó­zsef kíséretében. Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára fogadta a vendégeket a bejáratnál. A vb-teremben Németh Ferenc a megyei pártbizottság első titkára üdvözölte a küldöttsé­get a megyei pártbizottság ne­vében, majd tájékoztatta őket a pártpolitika, a szövetkezetpo­litika néhány kérdéséről, a X. kongresszus határozatainak megvalósításáról. Mivel a Lengyel Egyesült Munkáspárt előtt álló feladatok között sze­repel a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, alaposan elemezte a termelőszövetkeze­tek megalakulásának és meg­erősödésének különböző sza­kaszait. A küldöttség tagjai — Ser- giusz Rubczewski megyei ta­nácselnök, Roman Miloslawski — a tájékoztató elhangzása után számtalan kérdést tettek fel , elsősorban a pártmunka módszereivel kapcsolatban. Stanislaw Prüfer, az olsztyni Opon gumiabroncsgyár párt- bizottságának titkára a két megye kapcsolatának távlatai iránt érdeklődött, s megkér- I zeti ünnepek kölcsönös megün­neplése. Roman Miloslawski, az olsztyni küldöttség vezetője megfelelőnek tartotta a prog­ramot- arra, hogy a látogatás végén megkössék a végleges megállapodást. Aztán azzal kö­szönte meg a tájékoztatást, hogy Somogy közelebb került hozzájuk. A lengyel küldöttség meg­nézte a Szabadság parki szov­jet hősi emlékművet, amelyet Vladimir Borkowszky mene­kült lengyel mérnök terve­zett huszonhét évvel ezelőtt, j A kaposvári esti séta a Kos- i suth tér és a 'Fő utca megte- i kintésével fejeződött be. L. G S okatmondó számok^zek. Hazánk mezőgazdasági szövetkezetei 10,3 mil­lió holdon gazdálkodnak. Eb­ből 7 millió hold a szántóte­rület. A közös vagyon értéke pedig 90 milliárd forint. Ez az utóbbi szám főként akkor fénylik fel, ha tudjuk: négy évvel ezelőtt még 49 milliárd volt á magyar termelőszövet­kezetek közös vagyona. Az eltelt idő alatt okosan sáfárkodtak a legtöbb tsz ve­zetői és tagjai. Ezt bizonyítja az is, hogy például tavaly a termelési érték 70,1 milliárd forint volt. Az eredmények tehát önmagukért beszélnek. Nagy utat tettek meg ezek a kisebb-nagyobb, azonos érde­kű közösségek a megalakulás éve óta. És nemcsak az ered­mények kötelezik őket még számottevőbb sikerek elérésé­re, hanem ezek egyúttal azt is jelentik, hogy a hajdan rossz szájízzel emlegetett falusi élet — tehát az életünk — egyre emberibb lesz. S hogy ez csak­ugyan így legyen, ahhoz gon­dos, távlatokat figyelembe ve­vő tervezés szükséges. A fejlesztés feladata nem lehet a területnövelés. Ennél sokkal inkább fontos az esz­közök koncentrációjának meg­valósítása a mezőgazdaságban. A belterjesség és a hatékony­ság ésszerű fokozása, a belső erőforrások még jobb kihasz­nálása viheti előbbre a szö­vetkezeteket a megkezdett úton. Ahogy a TOT második országos kongresszusán hallot­tuk: »a szövetkezetek számára fontos feladat az adottságok­nak legmegfelelőbb termelési szerkezet kialakítása üzemen belül és társulások útján.« Milyenek ehhez a program­hoz az adottságok? Az orszá­gos méretekben gondolkodó emberek szerint a jelenlegi átlagos földterület és üzemi méret hosszabb távon is lehe­tőséget ad a korszerű techni­ka és termelési technológia bevezetésére, illetve a megle­vő kiegészítésére. Átlagost mondtunk tehát, s ez nem je­lenti azt, hogy minden szövet­kezetben ígv van. Mert ha már számokkal érveltünk, az is az igazsághoz tartozik, hogy a tsz-ek harminc százalékát te­szik ki a kedvezőtlen körül­mények között gazdálkodó üzemek. Ezek közé soroljuk a dom­borzati viszonyok vagy a ta­laj adottságok miatt hátrány­ban levő termelőszövetkezete­ket. Somogybán is van belőlük jó néhány. Gondoljunk csak a zselici vagy a tabi dombvidéki gazdaságokra! A zok az eredmények, amelyeket a mostoha körülmények között el­értek, így is figyelemre mél­tóak. A személyi jövedelem és a közös vagyon azonban ezek legtöbbjében nem éri el a sí- kabb területen, a jó talajvi­szonyok mellett gazdálkodó üzemekét. Nem lehet csali az ő gondjuk a boldogulásuk. De az is igaz, hogy az esetleges külső segítség csak az ő fo­kozottabb erőfeszítéseikkel együtt lehet sikerek forrása. Ha a saját adottságaikhoz iga­zítják termelési profiljukat. Ha okosan bővítik tevékenysé­gi körüket. Nagymértékben biztonságot ad az minden mezőgazdasági szövetkezetnek, ha az áruter­melés és az értékesítés össz­hangban van egymással. A mezőgazdasági termelés és árukibocsátás növelése mellett jelentős feladatok várnak to­vábbra is a háztáji gazdasá­gokra. Ügy is mondhatnánk: »maratoni távon«. Így tehát | mi sem fontosabb annál, hogy minden szövetkezetben segít- I sék, támogassák ezt a tevé- I kenységi formát. Ha a jövőről beszélünk, nem kerülhetjük meg a tsz-ek épü­let- és építményellátottságát. A fejlődés itt is óriási szá­mokban fejezhető csak ki. Ha csak az utolsó négy évet vesz-.,, szűk, akkor is 54 milliárd fo­rintról van szó. Ennyi volt a megvalósult beruházások ösz- szege. Mégis: nehéz feladatok elé néznek még a termelőszö­vetkezetek a legtöbb helyen. A beruházások ugyanis nem mindenütt jelentették a férő­helyek növelését, a tárolótér nagyobbodását. Sokszor csak hiányosságot pótolnak. Törekedni kell arra, hogy a termelési célkitűzések és a be­ruházási lehetőségek termelési ágazatonként s üzemenként is összhangba kerüljenek. Nem véletlen, hogy ezt az irány­mutató mondatot egyre több szövetkezetben magukénak vallják, súlyát átérzik. A be­ruházási döntéseknek sokkal megalapozottabbnak, előkészí- tettebbeknek kell lenniük; ez néhány tsz-ben keserű tanul­ság. így gyakran nem vették figyelembe a népgazdaság reá­lis igényeit, csak az orrukig láttak. A maguk kárán tanul­tak. A termelés és a munka korszerűbb, alaposabb szervezésével sok helyen még óriási erőtartalékokat tár­hatnak fel. Mint ahogy a meg­levő épületek, gépek és terme­lési eszközök kapacitásának jobb kihasználása is előrevi­het. Az út — természetesen — még göröngyös. Buckák, mé­lyedések váltakoznak. Simává a következő nemzedékeknek csak a mostani teheti. Leskó László Igény és lehetőség AZ ÜJ ISKOLAÉV a szak­munkásképzőkben is megkez­dődött. A padsorokban — ott, ahol a kevésbé keresett szak­mákra oktatják a fiatalokat — üres hely is akad. Es igényei- i két figyelembe véve a vállala­tok sem lehetnek teljesen elé­gedettek. Hogy miért? A ne­gyedik ötéves tervben tízezer új szakmunkás szerepel. E szám megállapításakor figye­lembe vették — a megye üze­meinek létszámigénye mellett — azt is, hogy hányán végez­nek az általános iskolákban. — A vállalatok évenkénti igénye — mondta Balogh ' László, a megyei tanács mun- j kaügyi osztályvezetője — en- j nél jóval nagyobb: csaknem j kétszer annyi szakmunkásje- ! lölt beiskolázását kérik, mint j amennyivel a terv számol. Mit ! jelentett ez például a most indult iskolaévben? Azt, hogy í a 4400-as igénnyel szemben — I a legnagyobb erőfeszítések igénye és a lehetőségek között tehát nincs meg az összhang. Ez abból is adódik, hogy az általános iskolákban végzettek száma évről évre csökken. Bi­zonyítására két számot mon­dok: 1969-ben 6300, az idén pedig már csak 4700 diák fe­jezte be az általános iskolát. Ha már a számoknál tar­tunk, akkor érdemes még azt is figyelembe venni, hogy az országos átlagnál magasabb arányban tanulnak tovább a szakmunkásképző intézetekben az általános iskolát végzettek: legalább minden második diák ide kerül. Azt is figyelembe véve, hogy jövőre megint két- háromszázzal csökken az álta­lános iskolát végzettek száma, ezt az arányt tartani lehet és kell is. S hogy miért esik most er­ről szó? Az idei tapasztalato­kon okulva érdemes még egy­szer felülvizsgálni a vállalatok utánpótlási tevékenységét: megalapozottabb terveket ké­szíthetnek. Hiszen a mostani helyzet egy másik gonddal is jár: a kevésbé kedvelt szak­Tetszik az új lakótelep a vendégeknek. lehetett felvenni. A vállalatok dezbe, van-e arra mód, hogy az ő gyáruk fölvegye a kap­csolatot a megye egyik legna­gyobb üzemével. Németh Fe­renc elmondta, hogy a megyei vezetésnek van írásba fekte­tett elképzelése a kapcsolatok továbbfejlesztésére. Például különböző témák tanulmányo­zására a két pártbizottság szo­rosabbra fűzhetné a politikai kapcsolatát. Ugyanígy a két megye szakszervezeti szervei, ifjúsági szövetségei. Lengyel barátaink tanulmányozhat­nák nálunk a szocialista mező­gazdaságot, az idegenforgal­mat, szó lehetne diák, ifjú­munkáscseréről, művészeti együttesek kölcsönös vendég­játékáról, aztán képzőművé­szeti, folklórkiállítások cseré­jéről. Ellátogathatnának olsz­tyni képzőművészek a íonyódi alkotóházba. A két város fel- sőfukú intézményei is barát­ságot köthetnének, megren­dezhetnék a lengyel, illetve a magyar konyha hetét itt, il­letve odakint. S egymás jobb megismerését szolgálná a lengyel, illetve a magyar nem­A Phydaxia Oltóanyag és: Tápszertermelö Vállalat fenn­állásának 60. évfordulója al­kalmából szerdán, a vállalat központjában kétnapos nem- ; zetközi tudományos tanácsko­zás kezdődött. Az ülésen meg- tását. jelent dr. Dimény Imre me- j zőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter. Az állategészség­ügyi tanácskozáson 300 szak­ember vesz részt, közöttük számos külföldi tudományos kutató. Az ülésen dr. Dimény Imre hangsúlyozta: a nagyüzemi állattartás új létesítményei csak akkor működnek kellő eredménnyel és gazdaságo­san, ha a tenyésztők maximá­lisan kihasználják az állatál­lomány biológiai adottságait és elkerülik a felesleges ki­adásokat. A nagyüzemi állat­tartás akkor lesz igazan ki­fizetődő vállalkozás, ha az al­árán is csak 2600 elsőévest j mákban nő az igény és a le­hetőség közötti különbség. Ez igaz még akkor is, ha a me­gyei tanács munkaügyi osztá­lya — a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően — igyekszik »lefaragni« a válla­latok magas — valójában tel­jesíthetetlen — igényeiből. A feszültséget enyhítheti — hallottam Balogh Lászlótól —, ha több lányt vesznek föl a szakmunkásképzők. A mosta­ni statisztika ugyanis elgon­Nyolcszázmillió forintos beroházás az állati o!ióaoyai-gs tápszergyártásra latorvosok és a kutatóik együt­tes munkájával megelőzik az állatbetegségeket, csökkentik az elhullást, az eddiginél na­gyobb mértékben bevezetik a fiatal állatok korai elválasz­A cél érdekében a kor­mányzat 800 millió forintos beruházási támogatásával a következő években nagysza­bású beruházási programot valósít meg a Phylaxia. Egye­bek között új üzemet építe­nek, ahol száj- és körömfájás elleni vakcinát teimelnek. Je­lentős összegekkel fejlesztik a vírus-kutatást és új üzeme­ket rendeznek be hatásos ol­tóanyagok és gyógyszerek ké­szítésére. További feladat: növényi fehérjékkel helyette­sítenek majd külföldről beho­zott állati fehérje tartalmú takarmányokat, s ezzel csök­kentik a hízialasi költségeket. meknek éppen úgy, mint az iskoláknak és a pályaválasztá­si intézeteknek küzdeniük kell. S hogyan tehetik ezt a legered­ményesebben? Mindenekelőtt úgy, hogy megismertetik a fia­talokkal — s ha kell, a szü­lőkkel is — ezeket a szakmá­kat. Az üzemekkel, az ott fo­lyó munkával való ismerke­dést pedig már a tanév elején meg lehet — és kell! — kez­deni. És nemcsak a végzősök­kel, hanem az alsóbb évfolya­mok tanulóival is. — A pályaválasztási inté­zet programjában szerepel ez, de az eddiginél többet kell ten­ni ennek érdekében — hogy egyebet ne mondjak — az üzemek pályaválasztási fele­lőseinek. Meg kell érteni, hogy ennek, a gyerekek szempont­jából nagyon fontos döntésnek az előkészítése nem akkor kez­dődik, amikor — fél év után — megérkeznek a jelentkezési lapok, hanem jóval korábban. Tapasztalatok alapján mon­dom: néhány kedvelt, felka­pott szakmán kívül sem a diá­kok, sem a szülők, de gyakran még a pedagógusok sem tud­nak mást mondani. A tapasz­talataink viszont: egész sor »férfi«-szakmában jól érzik magukat, jól keresnek azok a lányok, akik bátrak voltak, s ezt választották. Természetesen a választásnál az is latba esik, hogyan fogad­ják a fiatal szakmunkásokat vagy -jelölteket a vállalatnál. A pályaválasztási felelősök eb­ben is többet tehetnének. Né­hány jó példával lehet már találkozni: a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál pél­dául — több helyen hangzott el ez a vélemény — jó munkát ................................................... végez a pályaválasztási meg­d olkodtato: a ]0 bizonyítvány- ] bízott. Másutt — annak eUe- nyal végzett nyolcadikos lá­nyok 30—40 százaléka nem ta­nul tovább. S ebben a szak­mák adta lehetőségek megíté­lésének hiányosságai is sze­repet játszanak. Főleg a szülők körében tartja magát még mindig az a nézet, hogy a lá­nyoknak a fodrász-, a keres­kedő-, a fényképészszakma jó- s »csak« műszerésznek, esz­tergályosnak, marósnak ven­nék fel őket. E szemlelet ellen az üze­nére, hogy kormányhatározat van rá — nincs is ilyen sze­mély, vagy ha van, egyéb el­foglaltságai miatt alig-alig jut erre ideje. EZEK A TAPASZTALATOK is bizonyítják: az eddiginél többet kell törődni ezzel, hi­szen nem kevesebbről, mint a megye iparának fejlődéséhez nélkülözhetetlen szakembe­rekről van szó. Kercza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom