Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám
ŐSZI LEHALÁSZÁS Halak é emberek r Szűkül Volt valami titokzatos a halásznép, pákásznép életében a kívülállók számára. Hogyne lett volna, amikor ezek nem »•szem előtt« élték az életüket Elrejtette őket a nád, a sás. A kotu gödrében víz hullámzott. Bödönhajóval siklottak rajta. Csapdát fontak nádból, úgy mondták: »veicet«. Szárcsa, vadliha is akadt benne néha. A halászás nemcsak ételszerzés volt, hanem rítus is. Hal és kenyér. Már a legrégebbi írásos emlékekben is szerepeltek. A kenyér-és hal- szaporítás legendája. Aztán: Néró korában a keresztények halformát rajzoltak a porba, erről ismerték föl egymást A hal ma már nem szimbólum, de nem is tartozik a legtöbbször fogyasztott táplálékaink közé sem. S a halászat — az ősi mesterség — is változott Az Alsó-eomogyi Halgazdaság somogy esi csői halastavának őszi lehalászásán vettünk részt. Mit láttunk? Koporsóforma csónak indult »Hogy felzörgesse a halakat.« Nyomában fehér műanyag kötényes, combközépig érő csizmás férfiak. Kezükben a háló. »A háló ólmos része az alin, a paraíás a /ölin«. Süppednek a csizmák az iszapban. Finom, szürke iszap. Körbe a partokon nedvesség- nyomok. »Két nappal ezelőtt még addig ért a víz. Leeresztettünk belőle.« Alakul a hálócsapda. Már ezüstösen villannak meg a veszélyt ézrő halak, amint feldobják magukat a vízből. Egyre több. »Van itt minden fajta. Ponty, harcsa, amur, compó, kárász.« Szűkül a kör. A túlsó partiak a sekélyesen jönnek errefelé. Előredőlnek, kezükben a háló széle. »Fizikai erő kell ehhez a munkához«. Tocsog a víz a néhány méter sugarú körben. Több mázsányi hal »nyüzsög« a hálóban »Most kezdődik a ki/ejés«. Merni kezdik a halakat Kosárral. Víz után kapnak a szájak. Egy csizmás, jumbósapkás férfi levegőt fúj az egyik hal szájába. A hálót erős ágasfák támasztják ki. Nincs menekvés. Kosarak kerülnek mérlegre, aztán autókra. Nincs apró hal, csak nagy. Kilóstól ötkilósig. *Ez a legnagyobb, ezt fényképezzék !« Ez a lehalászás. Csak eny- nyi lenne? — Nem. Egyévi munka méretik meg itt. A tervek realizálódnak. Ennek a tónak hatvan mázsát kellett »hoznia«. Annyi meg is lesz. Pedig a két nyári árvíz sokat elvitt... — Az egész évi etetés eredményét látom itt. Az nehéz, de szép munka. A legnagyobba, a szentpéteri tóba egyszeregyszer négy-öt mázsa búzát, rozsot, takarmánykeveréket kell szórni. Hát nem gyerekjáték az, még az előkészítése sem... — Persze, hogy mérem Itt az én munkámat is. A feladatom — amit év közben ellátok — az összes tóegység etetése, védése. Mert akadnak, akik a zavarosban szeretnének halászni. Minidig van egy- kettő. Kilenc tavat ellenőrzők. Ahogy látom ezt a sok ficánkoló uszonyost, elégedettséget érzek... — En csak most, a lehalászáskor dolgozom itt. De már évek óta minden lehalászáskor. Tetszik nagyon ez a munka... — Én meg csak a szállításban veszek részt. Nagyra becsülöm ezeknek az embereknek a munkáját. Egyébként kerül innen hal Siófokra, Pécsre, Kaposvárra, Nagykanizsára és még ki tudja, hova nem... Huszonketten voltak a »kisegítőkkel« együtt. Csicsóról meg a környékbeli falvakból jöttek. Gelencsér János, Ma- dács Imre, Konter József, Kovák. József, Németh János, Belovári János az állandó brigádhoz tartozik. Török József, Borsos Ferenc, Polgár Józsefné, Mlhalics JánOsné alkalmanként dolgozik velük. Varga Lajos, a gazdaság zeto- rosa szállít. Peresztegi László üzemegységvezető. Majd benépesülnek újra a tavak... Leskó László Tengeri herkentyűk Ez a legnagyobb! Q Somogyi Néplap — No, jöjjön csak ki velem, Füle! Kimegyünk a folyosóra. — Hogy mondta? Hogy mindenki: az senki? Érdeklődve néz rám. Bólintok, s megakad a szemem a nyakán. Most is frissen borotvált, de látom a nyakán, hogy nem nagyon állja a bőre, csupa pirosság, ahol hozzáér a gallér. — Most azért kért szabadságot, mert lett volna ... valaki? Van érzéke a belső dolgok-» hoz. Állati rendes ember. — Bibok Miska meghívott hozzájuk ... A szigetre ... Van egy húga. Csönd van. Megint hallani a távoli harangkongatást. Az öreg szeme elé emeli a csuklóját — Dél elmúlt, Füle... Elment a kocsi. Most ütni a vasat Amig meleg! — Nem kell nekem kocsi, főhadnagy elvtárs... Odarepülök én ... Elmosolyodik. — Odarepül? Néz, én meg bólogatok. — ... ÉS KAVIÁROS szendvicset adtak — fejezte be elbeszélését egy ismerősöm. Valami baráti összejövetelről áradozott lelkendezve. — Kaviár, hogy oda ne rohanjak — morgolódtam magamban, de hogy miért bőszí- tett a dolog, azt nem tudom mással magyarázni, mint azzal, hogy eddig főként arisztokraták vacsoráinak leírása kapcsán találkoztam kaviárral. Most, szocialista viszonyok között valahogy furcsán hangzott. Pedig, ha jól meggondolom, a kaviár igazán nem tehet semmirél, akárcsak az osztriga, amelyről — gyermekkoromban, olvasmányaim alapján — mindent hittem volna, csak azt nem, hogy elevenen fogyasztandó tengeri kagyló. Apropos! Kagyló. Űjabban kezdenek feltünedezni külöböző »tengeri herkentyűk«. Először egy balatoni üzletben akadt meg a szemem a »kagylótestek« feliraton, és ébredezni kezdett a kíváncsiságom: milyen ízű lehet? — Azt mondják, finom. van. aki szereti — iparkodott az eladó kislány jó kereskedő módjára kínálni az árut, arcának ösztönös fintorával azonban elárulta, ő bizony nem enne belőle semmi pénzért. Ebben megegyeztünk. Különben is úgy gondoltam, a tengeri csudabogarakkal a Balatonra érkező külföldieknek kedveskedik kereskedelmünk. Később azonban rá kellett jönnöm: erről szó sincs. Az olajban úszkáló különlegességek egyre nagyobb tért hódítanak. Végül kíváncsiságom legyőzte az idegenkedésemet. És miután a kagyló vajas kenyérrel meg néhány csepp citromlével ehetőnek bizonyult — ismét venni akartam belőle. Az eladó azonban, mint »ínyenc az ínyenccel«, bizalmasan közölte, neki jobban ízlett a polip, és a tintahalat is »merte ajánlani«. Hajdani biológiaórák halvány emlékeként rémlett. mi- >■01 híres a tintahal. Arról, hogy ha üldözik — sötét, tintaszerű folyadékot bocsát ki, így teszi zavarossá a vizet maga körül, továbbá, hogy a poliphoz hasonlít. De milyen a polip? Ronda. Fején két hatalmas szemet meg kegyetlen csápokat visel, azokkal ragadja meg az áldozatát. ÉN VISZONT a kíváncsiság áldozata lettem. Nem bírtaní ki, látnom kellett, milyenek ezek a »szörnyetegek« olajban szelídítve. Kezdeti viszolygá- gom csak az első falat lenyeléséig tartott. A lelkiismeret- furdalástól ázonban nehezen szabadulok. Beismerem, elhamarkodottan ítélkeztem a kaviárkedvelők fölött. R. Zs. Tanulnak a boltosok — Kíváncsi volnék, használna-e valamit magának, ha nem jutalmat kapna, hanem előleget. Nagy lélegzetet veszek. Fölemelt kezével megállítja a szavamat: — No, repüljön! Aztán hozzon a csőrében egy szabadsá- gos papírt! — ÉR-TET-TEM! • • • (»Nem akartam megírni ezt a regényt... Miért írtam meg mégis? Mert az a meggyőződésem, hogy a holtaknak is van joguk hallatni szavukat.« Ehrenburg írta ezt annak idején, ő sincs már köztünk, pipája kihűlt, öreg arcából élő- világító ifjú szemeit lehunyta, de ezzel a mondattal irányította fülünket a halottak makacs, néma intelmére: Tudjátok ti egyáltalán, kik voltunk? Amíg élt, Fülemüle mindig sokak közt volt, és mégse ismerték, Ha fölfedte volna igazi magamagát — ha egyáltalán képes lett volna erre —, akkor se hitték volna egyetlen szavát sem. Állami gondozottként nevelkedett, mindig »otthonokban« (ne haragudjanak az illetékesek, én már csak így idézőjelben beszélek azokról az intézetekről, ahol Fülemüle nyomában járva megfordultam; talán csak Véneken éreztem másként, a 10—14 évesek közt, ahol könyvtár volt, játékszoba, s a kerítésnek volt egy darabja, amit mindennap lemeszeltek, s arra mindennap lehetett firkálni), s amikor a nyolcadikat elvégezte, ismét új helyre került: kétszázéves, öreg épületbe, valaha kolostor volt ez, a falai métervastagok, télen-nváron fagvos hideget árasztottak magukból, a gondnok pedig éjszakára a* udvarba eresztette a kutyáit Füle(Tudósítónktól.) Az utóbbi négy évben jelentősen csökkent a szakmunkások száma az áfész-ak üzleteiben, vendéglátó egységeiben. Különösen a kisebb községek, puszták boltjaiba nehéz szakképzett kereskedőt kapni, így aztán háziasszonyokat és más, képesítés nélküli dolgozókat állítottak munkába az áfész-ek ezekben a boltokban. A gyakorlat azt mutatja, hogy éppen náluk fordul elő gyakrabban hiány, Nem pontos az adminisztráció. A Fogyasztási Szövetkezetek Somogy megyei Szövetsége az áfész-ek egyetértésével változtatni akar ezen a helyzeten. Megyei felmérést végeztek, amelynek megállapításait az elnökség elé tárták. Határozatokat hoztak arról, hogy az eddiginél több tanfolyamon szerezhessenek szakmunkás- és boltvezetői kép"«íté3t. azok, akiknek beosztása ezt megköveteli. A megyei szövetségnél jó oktatógárda áll a tanfolyamok rendelkezésére, amelyik napi munkája elvégzésén túl készül fel és tartja az órákat. Az 1972—73-as tanévben 188 szövetkezeti dolgozó akarja megszerezni a boltvezetői, illetve szakmunkás-bizonyítványt müle két nap után megszökött onnét, s hónapokig vándorolt ide-oda. Papírok nélkül, minden nélkül. Valóságos csoda! — Akkor tanult meg nagyon hazudni, s legnagyobb hazugságának az látszott, ami igaz volt: hogy valahol egy kisvárosban elgázolta valami A- rendszámú gépkocsi, a csontja is eltörött, s hogy ne legyen nagy ügy a dologból, az autó utasa eligazította a kisfiú sorsát: munkásszállásra került, szakmája lett, onnan vonult be katonának. Fülemüle már nem él. Nem tartom be az irodalom ősi játékszabályát, hogy majd a végén .. . (Sokaknak szokása az utolsó oldalra lapozni, én a kezdetén elárulom, mi lett a hősöm sorsa.) Engem az érdekel, milyen ember volt ő valójában, s azt akarom, hogy olvasóimat is ez érdekelje. Nem akarok moralizálni, dé az igazság, hogy kíváncsiságunkban (»mi lesz?«) megfeledkezünk arról, hogy »mi van«. Ezernyi ezer emberrel vagyunk összekapcsolva: kivel kötelékek, kivel pókszálak fognak egybe, s mégsem ők, hanem a sorsuk érdekel, nem a jellemük, hanem a »sztorijuk, hogy művészzsargonban fejezzem ki magam. De ugyanez vonatkozik saját magunkra is. Élmények záporában élünk, odatartjuk az arcunkat vagy ernyő alá bújunk, s onnan nézzük, de mikor jut eszünkbe befelé fordulni, magunkról gondolkodni. A menetrendbe be van írva, hogy Dunarévre 15 óra 17 pec- kor érkezik meg felülről a személyvonat, s 4 percet áll, mivel be kell várnia az ellenvonatot. Áll a pohos kis mozdony, szuszogva, nagy hassal, lámpáival maga elé meredve, a tanfolvamokon. Az idén Kaposváron kívül Nagyatádon és Marcaliban is indul kihelyezett tanfolyam. A környék szövetkezeti dolgozóinak könyebb lesz elérni Nagyatádot, Marcalit, kevesebbé kerül az utazás, a foglalkozások után gyorsabban hazaérnek. Hat tanfolyam indul ezekben a napokban. Marcaliban boltvezetői és vegyesbolti eladó, Nagyatádon vegyesbolt! eladó, Kaposváron pedig boltvezetői és vegyesbolti eladó, valamint felvásárlói tanfolyam indul. A múlt évben kezdődött vegyesbolti eladó tanfolyam hallgatóinak száma 27-tel szaporodik az idén, és megkezdték a második évet a takarékszövetkezeti ügyintéző tanfolyam hallgatói is. Az utánpótlás érdekében az áfész-ek üzleteiben Somogybán 410 kereskedelmi és vendéglátótanuló ismerkedik a szakmával az I—III. évfolyamokban. Nagyobbik részük a belkereskedelmi szakmunkás- képző iskolákban tanul Kaposváron és Siófokon. 73 tanuló a MESZÖV-nél csoportos gyakorlati foglalkozásokon vesz részt, míg a többi időt a boltokban gyakorlati munkával töltik, ök a harmadik évüket a SZŐ VOSZ tokaji vagy budatétényi bentlakásos iskolájában fejezik be. A szakmák közül legkevesebben szakácstanulónak jelentkeztek. Növényvédelmi tájékoztató Felkészülés a csócsároló ellen Az őszi gabonafélék károsí- tói közül kiemelkedik a csó- csároló (gabonafutrinka-lárva), amely különböző évjáratokban nagy károkat okoz a mintha a gutaütést várná: a hó vastagon és érintetlenül borítja el a környéket, a falu felé eső oldalon, az állomás mentén, a zöldesfekete bukszuso- kat, a folyam felé eső oldalon pedig az elaggott füzeket. Du- narév jelentéktelen kis hely a szárnyvonal mentén; itt esemény, ha valaki le- vagy félsz álL Azon a bizonyos délutánon leszállt a vonatról egy alacsony, széles katona, szőke baj- szú, s nem a falu felé fordult, hanem a Dunának. Sehol egy lábnyom nem volt a hóban, sehol egy szántalp rovása, csak — úgy rémlett — egy madár füttyögött valahol élesen. De nem madár volt, hanem egy másik katona. A révház tetejében ült, a hóba süppedve, mint valami dunnába, s harangozott a lábával, és fújta. Leste a barátiát, ahogy gázol lefele a hóban és ahogv észreveszi őt, és kerekre nyílik a szái a. S csak néz, néz — ahogy Fülemüle szokta mondani: »propán és bután« —, s akkor ez a katona — azaz Fülemüle — abbahagyta a fütyülést. Lassan fölemelkedett, a karjait széttárta — elrepül? Dehogy! —, és szamárfület mutat a lenti katonának. Aztán , hanyatt' vágja magát a hóban,} és akkorát nevet, hogy a fák- i ról hullani kezdenek a hópely- ' hek. Ezt a históriát Fülemüle is elregélte. Természetesen egy szavát sem hittem, és később szégyennel kellett megtudnom Parázs főhadnagytól, a kapu-f őrség parancsnokától meg Bi-| bök Mihálytól, hogy Fülemüle } igazat mondott: v I (Folytatjuk..) fiatal gabonában. A csócsároló viszonylag pontosan előre jelezhető, mivel a kártevő népességváltozását döntő mértékben a csapadékviszonyok befolyásolják. A tavalyi száraz nyár végi és őszi időjárás hatására csak kisebb területeken, szórványosan volt kártétel, az idei év viszont kedvezett a gabonafutrinkának. Az augusztusi csapadékos idő rpiatt korán megkezdődött a kártevő tojásrakása, s ez szeptember első felében is folytatódott. A tojásrakás tömeges volt, a kis csócsárolók megjelenését szeptember közepétől mind nagyobb számban lehet észlelni. A laza talajok kivételével az egész megyében számolni kell az erős csócsárolófertő- zéssel az őszi gabonákban. A kis lárvák tömeges megjelenése és károsítása várhatóan egybeesik majd a gabonák kelésének idejével. Különösen veszélyeztetettek azok a táblák, ahol a gabona gabona után kerül a földbe; ezeknek a területeknek a fertőtlenítését feltétlenül el kell végezni! A védekezések megelőző jellegűek legyenek, a a vegyszert az esti órákban, a kalászos vetése előtt legalább egy héttel kell kiszórni, és tárcsával vagy boronával azonnal bekeverni a talajba. Védekezésre használható: Hungária L—2 por 17—26 kg/ha, Hungária L—7 por 14 kg ha, Hungária L—2 permetezőszer 1 százalékos oldata 400—500 1/ha. Ha később az állományban észlelhető a károsítás, védekezésre javasolt a Hungária L—2 és a Wofatox permetező szerek kombinációja 3,8 kg/ha adagolásban, 350 —400 liter/ha vízben kipermetezve. Ahol valamilyen ok miatt a vetés előtti talaj fertőtlenítés elmarad, ott a vetőmag Hungária L—7 1—1,5 kg/q adaggal való porcsává- zása a növény kezdeti fejlődési szakaszában védelmet nyújt a csócsároló ellen.
