Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám
Huszonkilenc százalék A számokat nem szabad j A konzervgyár közművelődése fetisizálni, a közművelő- j jogosan büszkélkedhet ered- dósben különösen nem. j ményeivel, és jó lenne, ha Gyakran igazolásul, önigazolá- 1 mindinkább követné példáját Jutatom a gyorsaságért Megköszönték a jó munkát az órodaépítőknek sül hoznak lajstromnyi hosz- szúságú számsorokat a jelentések, s ezek amellett, hogy nagyon látványosak, igen gyakran félrevezetőek is. Azt már tudjuk például, hogy az eladott színházjegyek számából nem következtethetünk a valósákos nézőszámba. Engem ez a huszonkilenc százalék mégis elgondolkodtatott Eszembe jutott ugyanis egy értekezlet — tavaly vettem részt rajta —, amelyen elhangzott csaknem szó szerint így, hogy a »felnőttoktatás lefutott téma«, aki eddig nem végezte él a nyolc osztályt, minek azt már nyaggatni... Elhamarkodott ítélet volt, és felülvizsgálatára késztet az élet valósága. Tegnap a nagyatádi városi párbtizottság tekintette át a városi üzemek közművelődését. Ezt megelőzően fölmérést végeztek a város tizenegy üzemében, s ennek az eredménye a huszonkilenc százalék. Az üzemek 3843 dolgozójából 1116 fő, huszonkilenc százalék nem végezte még el az általános iskolát. Tudom, ez a huszonkilenc százalék nemcsak nagyatádi lakosokból tevődik ki, hanem nagyon jelentős része ingázó — s tény, hogy kenyeret a város, a város ipara ad nekik. És most tegyük fel a kérdést lelkiismeretünk szerint — le lehet mondani erről a huszonkilenc százalékról? Nem, Nagyatádon és másutt sem akar lemondani senki. Senki, aki a közművelődésben tenni hivatott. Hiszen többek között ezért is beszélünk annyit az üzemi közművelődésről, ezért készült a felmérés is. E téren Nagyatád — ha a legfiatalabb város is — az arányokat alapul véve nincs elmaradva sem Kaposvár, sem Siófok között. Nagyüzemi mezőgazdaságunk történetében talán egyetlen év sem volt, amikor olyan hangsúllyal került előtérbe a szárítás, tárolás feladata, gondja, mint az idén. Kezdődött ez a rendkívül nehéz aratással, és folytatódott most ősszel a kukorica betakarításával. Lépten-nyomon találkozni azzal a megállapítással, hogy igen jó termés ígérkezik, de a betakarítás rendkívül lassú, mert nehezen érik a kukorica, nagyon magas a víztartalma. Ahhoz, hogy nagyüzemeink őszi munkáikat maradéktalanul elvégezhessék, a nagy értékű abraktakarmányt biztonsággal tárolhassák, nem nélkülözhető munkafolyamat a szárítás. Ez a követelmény viszont gondot okoz a gazdaságoknak, hiszen a kukorica esetében nagy mennyiségű vizet kell elvonni, aminek következtében a szárítóberendezések teljesítménye csökken, azaz hosszabb időt igényel, míg a termés tárolható állapotba kerül. A tegnap So- mogyszilben megrendezett tapasztalatcsere és bemutató, melyet a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalattal közösen rendezett, valójában erre a gondra igyekezett célravezető megoldást, módszert adni gazdasági vezetőinknek. Ez a bemutató igen hasznos ismeretterjesztő tanácskozás volt. Méltán keltette fel a részvevők érdeklődésit az a színekben, tárolókban elhelyez hető szárító és szellőztető pa dozat, melyet a békéscsabai vállalat dévaványai gyáregysege készít, s amelynek gyaa cemagyár, a Danuvia nagyatádi gyára és a többi. Az üzemi közművelődés alapvető gondjai azonban makacsul ismétlődnek Kaposváron is, Barcson is, Nagyatádon is. És itt nemcsak a feltételekről van szó, nemcsak arról, hogy van-e függetlenített vagy tiszteletdíjas népművelő a gyárban, hogy törődik-e a szakszervezet vagy a KISZ mindezzel, hanem arról is, hogy vari-e kedvük, igényük az embereknek »közművelődni« ... És ezzel is szembe kell nézni. Az igények nem maguktól teremtődnek, azokat föl kell támasztani, csakhogy ehhez a feltámasztáshoz is elengedhetetlenek bizonyos alapok. S ez az alap az általános iskola, az iskolázottság. Tudomásul kell venni, hogy enélkül »megmozdulni« sem lehet. A huszonkilenc százalék nagyon is figyelmeztet tehát. Figyelmeztet például arra, és nemcsak Nagyatádon, hogy jó lenne az »össztűz« helyett, a minden irányban való próbálkozás helyett elsősorban erre irányítani a figyelmet. A szervezett esti oktatás »együtteséből« könnyen lehetne talán más közművelődésre is fogékony csoportot kovácsolni. V an üzemi oktatási tanács, szakszervezeti felelős, KlSZ-propagan- dista, sok helyütt népfront szervezésű közművelődési munkaközösség, közművelődési tanács, általános iskola — és ki tudja még hányféle gazda. Talán túl sok is. Mindenesetre elégséges számban ahhoz, hogy a huszonkilenc százalékot a lehető legkisebbre zsugorítsák... Különösen akkor, ha e bizottságok és felelősök mögött szívügyének tekinti az első számú gazda — az üzem vezetője is. korlat! tapasztalatairól immár a somogyszili tsz számot is tudott adni. Viszonylag olcsó, igen sokoldalúan hasznosítható berendezés ez, s ami napjainkban fontos szempont: éppen ezért gazdaságos az üzemeltetése. Sok tényt és adatot lehetne sorolni erre vonatkozóan, de ezúttal hadd szóljunk egy igen jelentős előnyéről. Ezzel a padozattal meg lehet gyorsítani a legnagyobb gondot jelentő kukoricaszárítást, mégpedig úgy, hogy két menetben végzik a munkát. Az első menetben a meleg levegős szárítóberendezések kivonják a nedvesA műszaki hetek rendezvénysorozata jó alkalom arra, hogy a szakmai közönség egy szélesebb rétege előtt ismertessenek néhány nagyobb szabású elképzelést, tervet, hogy a vélemények összevetésével még alaposabban, minden szempont alapos mérlegelésével formálódjék véglegesre például a beruházási program. Ezt tették tegnap a Szilikátipari Tudományos Egyesület Somogy megyei csoportjának rendezvényén is, ahol a meghívott vendégek és a hallgatóság előtt ismertették azokat a terveket, amelyek már csaknem készen állnak beruházási programszinten, s amelyek célja a barcsi mész- omok téglagyár felépítése. Illés Ferenc a Somogy—Za la megyei Tégla- és Cserép ipari Vállalat főmérnöke ismertette a terveket. Az Építőipari Gazdasági és Szervezési Intézet (ÉGSZ) tanulmánya alapján készül a beruhaElég ritka az olyan ünnepség, amikor az építőket ünnepiik azért, mert határidőre elkésszültek a vállalt munkával. Éppen" ezért öröm, ha ilyenről hall az ember. A városi tanács költségvetési üzemében azért hívták össze a dolgozókat a napokban, hogy megköszönjék áldozatos munkájukat, amelynek eredményeképpen határidőre átadhattak rendeltetésének kétszáz új óvodai helyet, ezzel is enyhítve a kaposvári családok gondjait. A pártbizottság, a városi tanács minden segítséget megadott a költségvetési üzemnek, állandóan figyelemmel kísérte, fölépül-e a három óvoda Kaposváron. A költségvetési üzem pedig jól szervezett munkával, minden részleg, brigád, dolgozó összefogásával teljesítette az ígéretét, s határidőre átadta az új óvodákat. Pedig nem volt könnyű leküzdeni a sok nehézséget. Az anyag beszerzése, szállítása mégis menetrend szerint ment, nem kellett állni egy pillanatig sem anyaghiány miatt. Kevés volt az idő is. A Füredi utcai óvoda régi részének átalakítására például az a tizenkilenc nap állt rendelkezésre, amíg szünet volt. A Pázmány Péter közben fölépített százszemélyes óvodánál különösen megnehezítette a dolgukat, hogy nem volt tapasztalatuk az úgynevezett hernádi gyöngypanelek összeszerelésében, ezt szinte építés közben szerezték meg. A költség- vetési üzem minden dolgozója megértette, hogy az óvodákra milyen szükség van, mennyire vájrák a családok, .hogy az ősztől ide járhassanak a gyermekeik. S az építők szabad szombaton és vasárnap, kora hajnalban és késő este is dolgoztak, ha kellett. A város krónikájában biztoségtartalom nagyobb hányadát, míg a kötöttebb, nehezebben távozó, néhány százaléknyi fölösleges víztartalom ezen a padozaton távozik el. Érthető, hogy a tegnapi bemutatón a sok egyéb hasznosság mellett a berendezésnek ez a »képessége« állt az érdeklődés középpontjában. Az új, a korszerű, az olcsó módszerek megismerésének fel- becsjilhetetlen értéke van. S ha ehhez hozzátesszük a kukoricabetakarításnál jelentkező nagy gondjainkat, akkor igaz a megállapítás: a tapasztalatcserék sorában fontos és igen hasznos volt a tegnapi. zási program, annak a helyzetnek megfelelően, amelyet egyfelől Dél-Somogy építőanyaggal való ellátatlansága, másfelől pedig az égetett (kerámia) tégla megfelelő anyagának (agyag) hiányzó lelőhelyei jelentenek. A vállalat tehát részben kényszerűségből kezdett foglalkozni a mész-homok téglagyár létesítésével, ugyanakkor az effajta technológia lényegesen olcsóbb, gazdaságosabb is, mint az égetett módszerrel készült falazóanyag. A Barcsot^ felépítendő gyár nyersanyagkészlete például (drávai homok) kimeríthetetlen, a beruházás költségei mérsékeltek, kevesebb a hőszükséglet, valamint a folyamatosabb termelés és az automatizálás kedvezőbb feltételei is a mész-homok téglagyár mellett szolnak. A Barcson felépítendő gyár hatósugara j ugyan — Itt húzódik a hala; j san benne lesz egyszer, hogy 110, 76, illetve 79 nap alatt készült el az óvoda a Temesvári, a Füredi utcában, illetve a Pázmány Péter közben. A költségvetési üzem házi ünnepségén részt vett Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára és Rostás Károly, a városi tanács elnöke. Molnár László, a költségvetési üzem vezetője elmondta, hogy ilyen ünnepséget még nem rendeztek, most azonban szeretnék megköszönni az építőknek, amit tettek, s kiosztani a megérdemelt jutalmaikat. Rostás Károly a tanács nevében megköszönte, hogy átadhatták az óvodákat az ígért időben. Elmondott egy kedves epizódot: egyszer megnézték, hogyan halad a munka. Beszélgetett egy idős kőművessel, aki nem tudta, hogy a városi tanács elnöke kérdezget tőle. A mester elmagyarázta neki, . hogy azért kell annyira sietniük, mert tavaly háromszáz gyermeknek nem jutott óvodai hely. Mosolyogva, de nagyon jó érzéssel hallgatták az öreg kőművest. Persze ő is meglepődött, amikor bemutatkozott neki a tanácselnök. Csapó Sándor, a városa párt- bizottság titkára elmondta: a költségvetési üzem politikai feladatot oldott meg, hiszen feszültséget okozott tavaly, hogy annyi gyerek fölvételét kénytelen volt elutasítani a város. Az összehangolt, gyors munka azt fejezte ki, hogy egyetértenek a párt politikájával, s ezt tettekkel bizonyí- ják. Ilyen gyors építkezés nem volt, s a város lakói nevében megköszönte a munkásoknak, hogy teljesítették az ígéretüket. — Három dologból vizsgáztak ezzel: emberségből, szaktudásból és városszeretetből. A költségvetési üzem vezetője százezer forint jutalmat osztott ki a dolgozóknak. Az óvodaépítésben a Vogel-, a Bódis-, a Varga építőbrigád, a Horváth karbantartó brigád, a Fett ács-, a Törzsök asztalos-, a Mészáros lakatos-, a Sztankó villanyszerelő-, a Kurucz fűtésszerelő-, a Botos—Kele viz- vezetékszerelő-, a Gelencsér festő-, a Kelemen kubikosbri- gád járt az élen, de ha kellett, akkor besegített a többi részleg is A tereprendezésben és a takarításban a kertészek és az irodások is részt vettek, sőt még a villamossági, a ruhagyár dolgozói közül is voltak ott társadalmi munkások. A költségvetési üzem vezetői először nyolcvanezer forint jutalmat tűztek ki, de látva a nehézségeket, az áldozatos munkát, százezerre emelték az összeget. Az óvodaépítők nem pihennek babéjaikon. Most a Gi- licze utcában szorgoskodnak, hogy november hetedikére elkészüljenek a harmincszemélyes óvodával L. G. — félkörös, de a határ másik oldalán legalább annyira szorít a téglahiány, mint Somogybán, tehát meg lehet oldani a mész-homok tégla rendszeres szállítását Jugoszláviába is. A beruházás és a majdan elkészülő gyár új alapra fekteti a kooperációt, illetve egész jövője összefügg vele. Az egyik alapanyagot, a mész- lisztet Beremendről szállítják majd, a homokot pedig a költségvetési üzem kotróegységei szolgáltatják. A tanácskozásnak az volt a célja, hogy mielőtt végső formába öntik a minisztérium kérésére készülő beruházási programot, széles körben tárgyalják meg annak részleteit. \ részvevők ugyan nem hoztak határozatot, de szinte mindannyian egyetértettek a vállalat törekvéseivel, amelyek a mész-homok tégla gyártásában úttörő jelentőségűek. T. T. Szárítási, tárolási bemutató Somogyszilben MŰSZAKI HETEK Szakmai közönség előtt a barcsi mész-homok téglagyár terve Fegyveres erőink életéből
