Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Pifíantés a képernyőre (éj nyitott könyv a tévében Tétünk függ, hogy mire használjuk HOLLÓKŐI UTCA Dobroszláv Lajos akvarcllje. isi IliÉÉI (A festőművész kaposvári kiá tiltásának anyagából.) Csak rá kel! nézni! címmel olasz fílmvigjá leköt vetítenek a mozik. Az egyik jelenetben a főhősnő idős bácsikaja tévénézés közben vacsorázik Méghozzá úgy, hogy az .abroszon mindennek ki van rajzolva a helye: tányérnak, kancsónak, tálnak* evőeszközöknek. Ilyenformán az öregúmak egyetlen pillanatra sem kell levennie a szemét a képernyőről. Akármilyen komikus és túlzó ez a jelenet, nem lehet tagadni, hogy a tévé nézőinek egy része — nálunk elsősorban talán a gyerekek —- ilyen áhitatos figyelemmel, szinte rátapadnak a képernyőre. Nem alaptalan hát az a jóslat, amit egy Marshall McLuhan nevű szociológus vázolt föl könyvében. Nagyon leegyszerűsítve a jóslat lényege így hangzik: vége a földön a könyv egyeduralmának. Letaszította a trónról a televízió, általában a kép és hang. Egyre kevesebbet olvasunk és egyre többet nézzük a képernyőt S ez még csak hagyján, de már csak nézzük a képet ami semmi mást nem jelent mint amit mutat tehát szellemi passzivitásra kárhoztat teljesen kikapcsolja ónálló gondolkodásunkat, es nem vált ki bennünk más hatást, mint a feltételes reflexek általában... S mindez persze az emberi kultúra hanyatlásával, elsorvadásával jár. Nem valami bíztató jóslat ez, csak az a kérdés, hihetünk-e a szerzőnek, aki pesszimizmusával nem áll egyedül. Valóban ilyen elképesztő hatással lesz a televízió az emberi kultúrára? Első felháborodásunkban talán hajlamosak lennénk arra, hogy a jóslatot egészében elutasítsuk, mint rosszízű ijesztegetést. Ráadásul elég könnyű statisztikai adatokat is találni, amelyek azt bizonyít^, ják, hqgy a valóság egyáltalában nem azt az utat választotta, amit McLuhan több mint egy évtizede kijelölt. Az UNESCO adatai szerint a világ könyvtermése az 1955-ös évi 285 ezer műről 1968-ra már évi 487 ezerre emelkedett. S ez az emelkedő tendencia változatlanul megmaradt 1968 után is. Azt is elég könnyű bebizonyítani, hogy a gyermekkor elmúltával — s több évi televíziózás után — elég ritkán marad meg az a babonás áhítat, mint a filmbeli bácsinál. Az is könnyen kimutatható, hogy akinél idősebb korban is megmarad ez a tisztelet, többnyire kevés GONDOLATOKBA mélyed ve bandukoltam hazafelé. Valahonnan távolról rég hallott szavak jutnak a fülembe: — »Adj, király, katonát!« Aztán megint: — »Nem adok!« Ott láttam magam előtt a hadfiakat, a bandát, amelyhez hasonlónak magam is tagja voltam. Valaha gyermekkoromban volt ez divatos játék. Néztem, és hallgattam őket — Ha nem adsz. szakitok! — »Szakíts, ha tudsz 1« — »Kd kértek?« — “Jöjjön az a híres, nevezetes Szabóóó!« Es Szabó, ez a rakoncátlan kiscsii <í dobbant, telessivja a tiid hadd domborodjék le1' 'lesen a mellkas, a fejét leszegezi, majd vágtába kezd. Fül, egyenesen a vonalban állók, kezükkel egymásba kapaszkodók felé. Cikcak- kozza a. lépteit, hogy ne vegyék észre, melyik ponton akarja áttörni az élő falat- Jobbra húz, majd hirtelen irányi változtat, s neki a középnek... De. mit történt.? A iskolát járt, esetleg nem is tud írni—olvasni. Tehát nem a könyv ellenében, hanem a könyv helyett nézi a képernyőt! Mégsem lenne jó lebecsülni a televízió veszélyeit Vitathatatlan, hogy van a képernyőnek szellemi passzivitásra ösztönző hatása. Már csak az idő miatt is. A fizikailag fáradt — vagy szellemileg elfáradt —, munkából hazatérő ember szívesebben nézi a képernyőt, mint hogy könyvet vegyen a kezébe. A képi látványt befogadni, tudomásul venni valóban kevésbé fárasztó, mint csak szürke betűket nézni és agyunkban, szellemi energiánkkal, fantáziánkkal ösz- szerakni azt, amit az író közvetít számunkra... Most feledkezzünk meg arról a nem jelentéktelen ellentmondásról, amiről McLuhan is megfeledkezik, hogy, persze nem mindegy, milyen könyvről van szó. Ugyanúgy vannak értéktelen, gon- dolattalan szellemi tunyaságra ösztönző könyvek, mint tévéprodukciók. Az egyszerűség kedvéért mégis tételezzük fel azt, hogy a könyvek általában szellemi értéket képviselnek. Akkor is, kérdéses, hogy a tévé valóban csak szellemi passzivitásra nevel-e, s az is, hogy minden kép csak önmagát jelenti-e. Nincs-e mögöttes tartalmuk, nem kíván-e gondolati tevékenységet a képek megfejtése? A televíziónak mint művészeti közvetítő eszköznek — mert most csak erről az oldaláról és nem az újság-, a hírközlő funkciójáról van szó — ugyanúgy módja van a társadalom valódi gondjairól, az ember személyiségéről, konfliktusairól szólni, mint a drámának, a könyvnek. Vannak ugyan, akik azt tartják, hogy a képi közvetítés soha nem lehet olyan elvont, mint a szó absztrakciójával, elvonatkoztató erejével rendelkező irodalom. Ez azonban még nem eldöntött tény. A filmművészet legjobbjai éppen manapság bizonyítják, hogy már olyan elvont elméleti kérdésekről is tudnak a kép nyelvén beszélni, mint mondjuk a történelemtudomány vagy a szociológia. S végül ami a legfontosabb: a képernyő nemcsak a könyv ellenlábasa lehet, hanem legjobb segítőtársa, pro- pagátora is. A Magyar Televízió ebből a szempontból sok példamutató kezdeményezéssel élt és él ma is. Az egyszerű könyvismertetések is sokat használhatnak egymarkoló kezek engednek, a fal önszántából szétnyílik, aztán puff! És Szabó máris hason csúszik a salakon. A többi már pillanatok müve volt. Király, katonák, népség — szóval az egész banda — egymás hegyen- hátán. — Hé! — robbantam közéjük. — Hagyjátok abba! NÉMI ERŐLKÖDÉS érán sikerült is szétbogoznom az összegubancolódott kölykö- ket. — Miféle durvaság ez? Nem szégyellnek magatokat? — Nem én kezdtem — hüp- pögött Szabó, és horzsolt tenyerét nyaldosta. Arca ma- szalos, sötétbarna haja mint a taposott, tavaszi fű. Szeme- fehérje dühösen villog, ajkai akaratosan összezárulnak, S s többiek csak nézik, szuszogva és mérgesen. Nevethetnékem támad. — Ugyan miért játszotok ilyen szamárságot? Egyáltalán tudjátok, mi az. hogy ki rály? Pontosahhnn; ki a ki rn.ly? egy könyv népszerűsítésének. A Nyitott könyv című műsor meg egyenesen e célra készült Havonta egyszer jelentkezik, hogy a kritikusok és a szerzők értő szavaival és a művek dramatizált részleteivel kedvet csináljanak a kiválasztott könyv elolvasásához. (Éppen ezért igen. nagy a tv felelőssége a válogatásban, s nem ártana, ha jobban szelektálnánk a mai magyar irodalomban!) A legnagyobb könyvnép- szerűsités természetesen ha egy-egy könyvből, illetve könyv' alapján egész filmet, sőt sorozatokat készítenek. Íme, néhány adat a legutóbbi sorozatok hatásáról a könyvpiacon: Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem! című könyvét 100 ezer példányban adták ki 1968 decemberében. 1972 februárjában még volt a könyvesboltokban ebből az első kiaöás- bdL Ennek ellenére a vetítés- sorozat végén ismét kiadták 82 500 példányban, s a maradék és az új kiadás is teljesen elfogyott Majdnem ugyanebben az időszakban került képernyőre Mikszáth Fekete városa. Ezt 1968-ban mintegy 29 ezer példányban, majd 1970-ben újabb 30 ezer példányban adták közre az Olcsó Könyvtárban. A filmvetítéssel egyidőben ismét kiadták 28 500 példányban. A könyvesboltok adatai szerint nem ennyi, hanem mintegy 1000 ezer példány fogyott volna el, ha lett volna elegendő. A Rózsa Sándornak mint filmsorozatnak nem volt különösebb sikere. Ennek ellenére ismét megjelentették 18 ezer példányban, nem csekély — 60 forintos — áron. A kisebb siker ellenére nagyjából ez is elfogyott Veszélyezteti-e végűi is hát a tv a könyvet és a kultúrát vagy éppen gazdagítja, népszerűsíti? A válasz helyett előbb tegyünk föl egy újabb kérdést: veszélyezteti-e az atomenergia az emberiséget? Erre már megfogalmazta a feleletet az emberiség: tőlünk függ, mire használjuk. Semmivel sem más a helyzet a televízió és az emberi kultúra viszonyát illetően. Tőlünk, az emberiségtől függ általában, * tőlünk magyaroktól függ, hogy Magyarországon mire használjuk a televíziót De már a kérdés helyett az eddigiek alapján is megállapíthatjuk: a mi televíziónk a kultúra jegyében, érdekében kötelezte el magát S ez akkor is igaz, ha időnként szellemi restségünkre építő produkciókkal is találkozunk a képernyőn. A szemüket meresztik. — Hát persze — mondja egy tömzsi. — Aki uralkodik. — Meg gőgös ... — Meg parancsolgat... — Meg sok s hatalma... — ,,, meg sok az olyan szamara, mint ti vagytok. Manapság már hiánycikk s király. Ma már inkább csak sakktáblára való a király. De ide, a terre? Ez már nem az igazi — Ilyesféle rögtönzött kiselőadásba kezdtem, s nekibuzdulva, ki tudja meddig folytatom, ha félbe nem szakit egy copfos. — Azt tessék megmondani, bácsi: rosszak a királyok? — Általában igen. A maguk korában voltak ugyan haladó királyok is, de a többségük rossz ember volt, — És mit csináltak s nmm királyokkal? — Mit? Elkergették, sót néhíj c\ is agya hagyatták őket. 4 pöHnm a sxeme-mKe kosáé. Jm les csengetésre ébredt r Ál omlói bódult, nehéz “ fejjel kaparászott a papucsa után, és magában a díjbeszedőt átkozta, akinek mindig ilyen korán jut eszébe vizitelni. Nagyon csinos, húsz év körüli lány állt az ajtóban. Maxi kabátja prémekkel díszítve, barna haja kis kontyba csavar in tva a fején. Nagy szeme festékkel még nagyobbra húzva, és valamilyen furcsa illatú parfóm lengte körük — A Halál vagyok! — mondta egyszerűen, aztán finom eleganciával, mellével egy kicsit a férfi karját érintve besimulit az ajtón. A férfi megrázta a fejét mintha elfogadhatóbbá akarná rendezni a hallásra. — Mit mondott?1. — kérdezte a hosszú kabátból nyugodt mozdulatokkal kibontakozó nőtőL — Bemutatkoztam — mosolygott rá a nő, és leült a haverére. Kényelmesen befészkelte magát a díszpámák közé. Piros műbőr forrónadrágot viselt rojtosat — Igen — nézett rá merev tekintettel a férfi —, de mintha egészen furcsa nevet mondott volna. Azt hiszem, nem jól értettem. Megismé- beíró? — A Halál vagyok — mondta a nő, és hosszú ujjaival végigaongorázott a combjai). — Megkínálna egy cigarettával? A férfi odanyújtott egy doboz Fecskék — Külföldi nincs? — vett ki egyet a nő, és változatlanul, kicsit gúnyosan mosolygott a megdermedt férfin. — Tüzet nem ad? — De ho ... hogyne ... parancsoljon! — s a férfi kezében kattant a gyűjtő. — Ne nézzen úgy — fenyegette meg a nő —, mint aki még sosem látta a Halált! Ja, igen, persze — nevetett föl —, még valóban nem! — Hét teccík látni! Ez itt. ni — és a még mindig kezet nyaldosó Szabóm mutat — nekünk mindig megjátssza s királyt, örökké parancsolgat, meg mindig 6 akar mindent. Meg a lányokat is veri, meg hazudós te. Meg azt hiszi, hogy ő a legerősebb, és állandóan 6 akar szakítani. Most megkapta! Nekünk ugyan ne király kod jón! — mondta a többiek bólogatásától Ideérve, S MIKÖZBEN MÉRGESEN nézett a tépett «■királyra« orra körül megsötétedtek aranyos szépiái. Aztán etimmodtek. S én ott maradtam az uralkodóval. Az uralkodóval, aki szipogva mondta ki « történelmi Ítéletet. — Csakugyan hülyeség s király ósdi! — mondta, és bánatosan átkocogott 6 u. Még utána akartam szólni: ácsi. aztán ne felejtsd ezt el egész életedben! De már nem láttam. Bukott uralkodóként elvegyült a többiek között. Tv**M Lisstii A férfi kezdett ideges lenni, s egy kissé bosszankodott is. — Kérem... — kezdte —, én nem vagyok semmilyen viccnek az elrontó ja, értem a humort, de most már mondja meg őszintén: melyik barátom van a tréfa mögött! — A tréfa mögött? — kér- rezte komolyra vált arccal a nő.'— Azt hiszem, ön nincs tisztában a dolgokkal... A halál nem ismer tréfát, és én amint már említettem, a Halál vagyok. A külső ne téTóth-Máthé Miklós: Cézár megfürdik BácáiSSBMSBI^^ai. n .s vessze meg — húzta föl a szemöldökét —, a Halál néha tetszetős formát is ölthet! — S egy kicsit lejjebb húzva a pulóverét, feszesre tornyozta a mellék A férfi ©bepillantott, majd a hosszú combokat nézte és magában arra gondolt: az ilyen halál ölelése valóban nem lehet kellemetlen. — No jó, úgy látom, maga ragaszkodik a vicchez, bár egy kicsit morbid. Nem gondolja?! Azonkívül azt is köz- zölnöra kell, hogy nincs érzékem a misztikus dolgokhoz. Leült a fotelbe, szemben a nővel. Kis ideig nézték egymást, aztán a férfi megszólalt: — Tulajdonképpen, miért jött hozzám?! — Magáért — mondta nyugodtan a nő, es forrónadrágján eligazította a rojtokák A férfi nagyot nevetett: — Magi» színésznő? — A Halál vagyok, mand- hara már. — Idefigyeljen, halálka! Hagyjuk most már a viccet! Tudni szeretném, ki maga, ki küldte, és miért. A né keresztbe rakta a lábát, az egyik díszpárnát az ölébe vette, mint egy gyereket: paskolta. simogatta, megfricskázta a fűlék — A nagyapja üdvözletét hozom — közölte aztán —, annak ideien ét is én vittem &L — Na, ne mondja! A nagyapám még hál Istennek él, most töltötte be a nyolcvanadik évét! — Akkor a dédapja gondol magára szeretettel — helyesbített a né. — Nagyon kedves öreg úr, a múltkor megcsap- kedte az arcomat, és ajánla- tokai tett — Na meet már elégi — állt fel a férfi, és a telefonhoz lépett — Mindennék van határa! — Maué úr«* tej stenzln:'* — A rendőrségre! A aé laasas tölem&fked^-tt, majd szorosam a férfi mellé állt — Miért? A férfi nem felelt, tárcsázni kezdett.. A nő lassan kivette kezéből a telefonkagylót, visszahelyezte, majd hosszú karjait a férfi nyaka köré fonta. — Ha megcsókollak — súgta —, akkor meghalsz... Te még aránylag fiatal vagy. Nem félsz? Egzaltált kis Lotyó — gondolta a férfi. — Ilyennel még életemben nem találkoztam. — Te vagy a legszebb hálál — mondta. — Csak azt nem értem ... A nő lecsókolta a mondat másik felét. Közben od asimult a férfihoz, mintha el akarna tűnni benne. — Halálkám! — dörmőgte a férfi. — Fogalmam sincs, hogy ki vagy ... lehet, egy elmegyógyintézetből szöktél meg, de a csókod az csodálatos! — Menj? — tolta el magától a nő. — Fürödj meg! — Most?! Majd később! — Ne ellenkezz! Imádom, ha egy férfinak szappanszaga van ... Egyet azonban ne felejts — emelte fel az ujját —, aki velem volt, meghal! — Komolyan?! — nevetett a férfi. — Egyszer úgy is meg kell halni, s akkor még ez a forma a legizgalmasabb! Pillantásával még egyszer végigsepert a nőn, és megállapította, hogy ilyen ragyogó példányra nem is emlékszik a prakszisából. Holott már öregedő agglegény volt. Kiment a fürdőszobába, s a zuhany alá állt. — örült — gondolta — vagy valami egészen perverz nő, akit csak vadidegen, félálomból felvert férfiak tudnak izgalomba hozni. Jól leszappanozta magát, a legillatosabb szappannal, amit. otthon tartott, majd vászontörülközővel ■ szárazra dörzsölte a testét. Aztán kölnit lötykölt magára. Végül egész jókedvre kerekedett. ilyen jó nővel kezdeni el a napot — fütyőrészett —, nem is rossz indítás! — Cézár ! Morituri te salta- bant! — harsant, ahogy' kilépett a fürdőszobából, és szemével a nőt kereste. Nem volt sehoL Eltűnt és eltűnt vele együtt tízezer forintos takarékkönyve, az órája, egy aranygyűrű brillel, sőt még egy Humpér- dmck-lemes is. Ügy látszik, a »■Halál-« rajongott Humper- dinckért... F öltár csárda a rendőrséget, ahol közölték vele, hogy két nap alatt 6 a tizedik magányos férfi, akii ilyen halálos kaland ért. S megnyugtattak, hogy megindították a nyomozást a nő kézrekeri tésére. Szégyenkezve tette le • kagylót. — öregszem — motyogta, — Ilyen velem néhány éve még nem fordulhatott volna elő. Nem dőlök be egy ilye» átlátszó trükknek! Lelke mélyén azonban sejtette, hogy igen. Egy ilyen »haláli-s nő ha akarja, mindig képes lépreesalní egy öregedő, magányos férfit. Bernáth László lAéff, k
