Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-22 / 224. szám
MŰSZAKI HETEK Közlekedési kiállítás nyílt KAPOSVÁRT 1810-ig — a kiállított térképek tanúsága szerint — elkerülte minden nagyobb jelentőségű forgalmas út. A megyeszékhely közlekedésének fejlődése tulajdonképpen csak a vasutak kiépítésével kezdődött. S most, 1972-ben a megyeszékhely MTESZ-székházá- ban láthatjuk a közúti, vasúti és vízi közlekedésnek azt a keresztmetszetét, amely a maga sokrétűségében és bonyolultságában foglalja össze Somogy megye közlekedésének jellemzőit. A műszaki hetek rendezvénysorozatának keretében nyüt meg a kiállítás, a Közlekedéstudományi Egyesület kaposvári csoportjának rendezésében. A kiállítás, amelynek látnivalói mindenki számára hasznosak lehetnek — különös tekintettel az általános és középiskolásokra — tegnap nyílott, szép számú közönség előtt. A rendezők, némiképp okulva a tavalyi tapasztalatokból, most sokkal nagyobb szervezőmunkával, a három közlekedési ág legjellemzőbb adatait, fejlődésének tényeit összegyűjtve látnivalókban gazdag gyűjteményt produkáltak. Csermendy László, a KPM közúti főosztályának vezetőhelyettese megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar közlekedés fejlesztésének első számú alapélve a komplexitás. vagyis az, hogy a közlekedés arányosan összehangolva, kiegyensúlyozottan fejlődjék. Az összehangolt komplex munka ugyanis ma szükségszerű; a közlekedés annyira bonyolult feladatokat lát el, s a közlekedési munka annyira szerteágazó, Somogy megye esetében további szempontok is befolyásolják és alakítják ezt a munkát: a Balaton közelsége és jellegzetes nyári közlekedési gondjai, valamint a viszonylag nagy átmenő és nemzetközi forgalom. A kiállításon jól tükröződtek ezek az arányok és törekvések. A gazdag dokumentációból csak egyetlen példát emelünk ki: Somogy megyében — a kiállításon megtekinthető grafikon alapján — 1954-ben még csak egymillió utast szállítottak az autóbuszok, 1971-ben ennek hu- szormégyszeresét. Jelzi ez egyszersmind a közlekedés rohamos fejlődését, de mögötte a társadalmi—gazdasági változások méreteit is. A kiállítás egyik igen kedves színfolja volt az a magán közlekedési múzeum, amelyet Lévárdy Imre kiskőrösi nyugdíjas bocsátott megyénk rendelkezésére a kiállítás időtartamára. A mini múzeum bemutatja az útőrök életét, munkáját s használati tárgyait. Igen hangulatos volt a hajdani útbiztosok szobája, számtalan, ma már feledésbe merült felszerelésével. Közülük talán leginkább számot tart az érdeklődésre a talicska mintájára készített mosdóállvány, s az egykori tréfás kedvű útbiztos által készített idő járás jelző szamár. »►Száraz az idő, ha a szamár farka száraz, esős, ha a szamár farka nedves« és így tovább ... Eként jelezte — nem lévén kéznél levelibéka — a kis faragott játékszamár kenderkóc farira tréfás kedvű gazdájának az időt. A KIÁLLÍTÁS megnyitása és megtekintése után az egyesület tagjai rövid beszélgetésre gyűltek össze, s terítékre kerültek a közlekedés legfontosabb országos és megyei problémái. Az egyes közlekedési ágak szakembereinek megbeszélésein határozat ugyan nem született — nem olyan volt a fórum —, de a sok gondolat fölvetése és a helyenként felforrósodó vita során rengeteg kérdést sikerült tisztázni, és feltétlenül közelebb kerültek egymáshoz az álláspontok, illetve az egyes közlekedési ágak szakemberei jobban bepillanthattak a »másik ház« kulisszatitkaiba. Rendkívül sok közérdekű kérdés került szóba. Így többek között a fontosabb utakon bonyolódó autó- és gyalogosforgalom veszélyei is. A végső következtetés: külön járdát kellene I építeni a gyalogosok számára. Aki ott járt, látta a kiállítást és részt vett a vitán, élményekkel gazdagodva tá- I vozhatott. Új kőolaj feldolgozó üzem A Dunai Kőolajipari Vállalat évi 3 millió tonna teljesítményű atmoszférikus- és vákuumdesztlllációs üzemet építtet. Itt dolgozzák majd föl a »Barátság II.« kőolajvezetéken érkező nyersolajat. Képünkön: £pül az új vákuümdesztillá- ciós torony. Szüts Dénes nun Dini II Öngyilkosság o Koszit iá utcában? 72. Be tudja-e nekik bizonyítani, hogy Flessburger alias Frisch egyike a legveszedelmesebb gonosztevőknek? S hogv a férfi nem kölni gyógyszerész, hanem a Gestapo magyar osztályának volt beosztottja, s mint ilyen, Balátai Jenő magyar felfedező gyilkosa, s ki tudja, utána még hány ember, hány család hóhéra... Nem kétséges, hogy a jugoszláv biztonsági szervek ezt alaposan, jó szándékkal és nagy tisztességgel kivizsgálnák. De Frischt nem foghatják el csak azért, mert valaki a szállóvendégek közül rámutat, Somogyi Néplap és azt mondja: ez nem Flessburger, hanem Frisch. Milyen bizonyítékok vannak a kezében?... Ez egy olyan ügy, amelynek megértéséhez legalább egy hónap kell, és addig a gestapós »szakértő« ár- kon-bokron túl lesz, s a legjobb esetben is legföljebb egy kölni bíróságon védekezik majd, ■ millió ügyvéddel... Egyébként is az ügy nem minősül háborús bűntettnek, és túl is van az elévülési határidőn. Nincs tehát semmi értelme, hogy a mérgezést elmondja, mert a doktor egyszerűen hülyének nézné, s talán még az orvosi tudásában való kételkedésként fogná fel a bejelentést. És amíg másik orvos jönne, amíg ezt egy idegen országban el lehetne érni, addigra ez a raffinált gyilkos eltűnik ... Szász, amíg" Balátai ügyét elemezte és kutatta, sok mindenre fölkészült. A megoldások közül mégis a legváratlanabb következett be; személyesen találkozhatott a gyilkossal. Erre a különös fordulatra nem számított. — Egy szót se az ügyről! — mondta magyarul az asszonynak. — Tedd, amit ő tanácsol! Szásznak nem volt elképzelése. Csak egyet tudott: nem marad más hátra, mint egyedül, a világ segítsége nélkül — ahogyan egyébként eddig is tette — meg kell keresnie Alfred Flessburgert. Hogy esetleg mit mond neki, mit tesz vele, halvány sejtelme sem volt, csak érezte, hogy a férfit meg kell találnia. Nem rohant, nem sietett, mindössze konok elhatározással elindult a férfi után. A feleségének pénzt adott, hogy intézze el, amit kell, és jelentse be, akinek kell, az esetet. Aztán lesietett a portáshoz. — Alfred Flessburger úr? — Az előbb fizette ki a szállodai számlát, és távozott. Hová? ... Azt, uram, nem tudjuk, sőt nem is tartjuk nyilván — Boldogság — Képzeld, milyen boldog lehet a múlt heti ötös találat gazdája! Több mint kétmilliót nyert! — X. lánya bekerült a szín- művészetire. Micsoda boldogság! — Végre megjött a kocsim! Olyan boldog vagyok! — A legnagyobb boldogságot akkor éreztem, amikor huszonöt évi munka után kitüntettek. — Tegnap jött vissza a vizsgálat eredménye. Negatív! Sírtam a boldogságtól. — Igazán boldog lehetsz azzal a két szép, tehetséges gyerekkel. — Z. boldog ember. Külföldi tanulmányútra küldték. Szerencse, karrier, anyagi javak megszerzése, dicsőség, az egészség visszanyerése, szép családi élet, külföldi út... Boldogságelemek. A sort szinte vég nélkül lehetne folytatni. Mi okozza, hogy az ember boldognak érzi magát? Jeles gondolkodók sora próbált választ adni e kérdésekre. Hogy csak néhány példát említsek a megfogalmazások közül: az emberi természet megvalósításának lehetősége; a tudás, a dolgok ismerete; az ember összhangja önmagával és az őt körülvevő környezettel; az élvezetek megragadása; a szenvedések hiánya stb. — Lehette hát csodálkozni azon, hogy a fogalmak rengetegében nincs általános recept arra, amit az emberek a legjobban szeretnének elérni, vagyis a boldogságra? Mert tévednek azok, akik a boldogságot az anyagi és gazdasági színvonaltól teszik függővé. Mit mutat ugyanis a hagyományosan gazdag, jómódú, magas életszínvonalú országoknak akárcsak futólagos áttekintése? Azt, hogy még a legkedvezőbb anyagi feltételek sem biztosítanak automatikusan boldogságérzetet. Számos példa ismeretes arról, hogy ezeknek az országoknak a fiatalsága képtelen alkalmazkodni a fennálló körülményekhez. Pontosan ezekben az országokban keresik az élet kiteljesedését értelmetlen huligánkodásban, olyan szenvedélyekben, amelyekben a fiatalok gyakran életüket teszik kockára. értelmezése, amely a szenvedést okozó társadalmi források tömegméretekben való megszűnését, merőben új körülmények kialakítását jelenti. A boldogság e társadalmi feltételei azonban önmagukban még nem alkotnak boldogságot. Ezek csak lehetőségek életünk olyan alakításához — szemben az osztálytársadalmak körülményeivel —, hogy megvalósuljon az. amit Marx az ember természetének nevez. A természetének — mondhatnánk úgy is: lényegének — megfelelően élő ember társadalomban és társadalomért élő ember. Aki szüntelenül igyekszik kibontakoztatni ösz- szes belső képességeit és adottságait; aki nem »érdekéletet« él, hanem közvetlenül a mindennapi tevékenységben találja meg boldogságát. Mit jelent ez? Bár az élet minden területéről lehetne példát hozni, legszembetűnőbben a művészeknél, íróknál figyelhető meg e két, szemben álló életstílus. Az egyiket magába sűrítő típus életcéljának tekinti az elismerést, az anyagi sikert, a karriert, és csak ezt tartja boldogságnak, az alkotás folyamatát pedig eszköznek tekinti. Így néha sikerül is tekintélyt, hírnevet szereznie — nem egyszer mesterséges, kétes értékű eszközökkel is siettetve ezt —, többnyire azonban elmarad a boldogságot jelentő, igazi siker. Az ilyen ember érdekéletet él. Hiszen nem munkájában, mindennapi tevékenységében találja meg a boldogságát, hanem annak látványos vagy anyagi elismerésében. Szemben a másik típussal, amelyet magával ragad az alkotói szenvedély; amelynek számára maga az alkotás folyamata már boldogság és önmagában vett cél is. És itt az alkotás legszélesebb értelmezésére gondolok. A szakismeretek, a tapasztalatok kezdeményező, újai kutató, a változó körülményekhez igazodó felhasználására a munkapad mellett csakúgy, mint a társadalomszervezésben, a katedrán vagy éppenséggel az ügyviteli munkában. Az így élők számára a maguk választotta tevékenység boldogságérzetet nyújt, kielégíti emberi természetüket. De mellékesen elnyerik a társadalom elismerését, az anyagi sikert is. Hangsúlyozom azonban: nem ez vezérli őket, hanem az alkotás, a tevékenység mindig újat adó folyamata. Kérdezhetné valaki: nem aszkétizmusra búzdító tanok ezek? Kielégíthet-e egy embert a munkája, boldoggá tehet-e napi tevékenysége? Nem igényli-e mindenki erőfeszítéseinek elismerését, annak anyagi és erkölcsi megnyilvánulását? Természetesen igen. Mindezekre nélkülözhetetlenül szükség van, sőt társadalmunk jelenlegi gyakorlatánál gazdagabb és változatosabb formában. De nem elsődleges hajtóerőként és nem is célként. Semmiképpen nem akarom ezzel azt sem állítani, [ hogy az ember életét elsősorban kitöltő napi tevékenység, a hivatás gyakorlása, ennek társadalmi elismerése elégséges a boldogsághoz. Természetes, hogy szükség van az élet más jellegű, különböző indítékú és tartalmú, apróbb-na- gyobb örömeire, sikereire: a hobby, a szórakozás, az élménykeresés megannyi lehetőségének felhasználására. Ezek teszik ugyanis teljessé az életet. Meg arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kikapcsolódás jelszavával keresett és megtalált formák — amennyiben emberhez méltóak — segítik, erősítik az élet élsődleges boldogságforrását: a munkát, a hivatás gyakorlását. Paál László * i Századunk második felét az élet ütemének felgyorsulása, számos ellentmondás, fenyegetés és a veszélyek felgyülemlése, ugyanakkor az ember elé táruló hatalmas lehetőségek és távlatok jellemzik. Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy e talajon pesszimista szemléletű filozófiák, borongós életérzések alakulnak ki és válnak divatossá. Egyre erőteljesebben érezteti azonban hatását világszerte a marxizmus filozófiája, amely századunk nehézségei és ellentmondásai közepette szilárd világnézeti alapokat nyújt. Felfogására jellemző a boldogságnak olyan mondta a portás, és furcsán méregette Szászt. A piros Mercedes látszólag érintetlenül állt a délutáni napsütésben. Szász a kocsihoz sietett, ajtajai le voltak zárva. Talán mégsem ment el? ... Mivel mehetett el? Ha itt hagyta az autót, az csak félelmét bizonyítja, mert akkor azt hihette: Szász bejelenti majd a hatóságoknál a bűntettet. Szászban villámként hasított a fölfedezés, Frisch a tengeren keres egérutat. És ahogy ez az egyetlen lehetséges megoldás fölmerült benne, már futott is a kikötő felé. — Nincs szerencsém, Frisch már talán a határon is túl van. Legalább egy negyed órát vesztettem. Még egy gyenge, középszerű nyomozó se lenne belőlem, az agyam túlságosan lassan jár. Elrohant a benzinkút mellett, az éppen tankoló gépkocsi vezetője, a kocsiban levő utasok, egy piros nyakkendős lány és a mamája, valamint a kút kezelője hosszan bámultak Utána. A kikötőben hajók horgonyoztak, utasok szálltak le róluk. Matrózok, táskarádiót cipelő hosszú hajú fiúk hancú- roztak a parkban. Szász megkerülte a kikötőnek ezt a részét, és a betonNövényvédelmi tájékoztató A csonthéjasok őszi megóvásáról A vegetáció végi növényvédelmi beavatkozásokkal jelentősen csökkenthető az áttelelő károsítók tömege, a jövő évi fertőzés veszélye. Az idei rendkívüli időjárás elsősorban a kórokozóknak kedvezett, elősegítette járványszerű elszaporodásukat. A* csonthéjasokban a kajszisok gnomóniás levélfoltossága nagy károkat okozott. Levélsárgulást, majd korai lombhullást lehetett észlelni. Házikerti és nagyüzemi kajszisokban egyaránt erős volt a fertőzés, gyakori a i 80—100 százalékos fertőzött- ség is. A kórokozó a leveleken telel át, ezért a leveleket a lombhullás után Novenda-2 vagy Krezonit E 1 százalékos oldatával kell lepermetezni. A permetezést a megvédendő gyümölcsös egészén, a leveleket jól átáztatva kell elvégezni (hektáronként 1300—800 lit./kh — liter permetlevet "célszerű felhasználni). járdán szaladt tovább a halász móló felé. A veszteglő bárkák csónakok és vitorlások között már messziről fölfedezte a köteleivel bajlódó Flessburgert. — Nem lehet, nem igaz, nincs nekem ilyen szerencsém! Miért késett? Talán ő is elkövette azt a hibát, amit minden bőnöző elkövet? Valami miatt nem tudott elindulni? Talán nem vett fel annyi üzemanyagot, hogv Olaszországig kifussa vagv nem indult be a motorja? ... Mindegy, itt van, megvan! A hatalmas, katonai rohamcsónakra emlékeztető jármű motorja azonban már járt, s kékes felhőt eresztett magából. Flessburger éppen a kikötésre szolgáló kötél eloldozásán fáradozott, amikor Szász odaért. öreg már, nem mozognak az izmai úgy, mint régen —gondolta. S amikor Dániel ugrott, Flessburger már a kormánynál ült. Gázt adott, és a csónak »kilőtte« magát a kiköt" betonpárkánya mellől. Szász így nem a csónak belsejébe, hanem szerencsétlenül a párkányra esett.- (Folytatjuk) A nedves, csapadékos idő hatására az őszibarackosokban erősen terjed a levéllikasztó betegség. A lomblevelek idő előtt lehullanak, a fa legyengül, és a rügyek, ágak elhalnak. A betegség a tél folyamán a fertőzött rügyekben fejlődik, és tavasszal elpusztítja azokat. A lehullott lombozatot alá kell forgatni, a fákat pedig egy százalékos bordói lével vagy 0,5 százalékos rézoxiklorid tartalmú szerrel kell permetezni. A gabonafélék magvai —az idei év rendkívüli időjárása miatt — helyenként erősen fertőzöttek a különböző kórokozókkal. Leginkább a Fusa- rium-fajok fertőznek. Az elvetett erősen fertőzött magvak gyenge csírát fejlesztenek (vagy ki sem kelnek), s később a növény is elpusztulhat. A kár megelőzése végeit valamennyi vetőmagtételt az arra illetékes hatósággal meg kell vizsgáltatni, és az eredmény birtokában kell dönteni a vetőmag felhasználásáról. A 8 százaléknál magasabb Fusa- rium-fertőzöttségű magtételt vetőmagnak még csávázás után sem szabad felhasználni! Ismételten felhívjuk a csávázási, vetést, talajfertőtlenítést végzők figyelmét a munkaegészségügyi óvó rendszabályok fokozott betartására.
