Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

Aktíva után JÁRHATÓ ÚTON Beszélgetés Kiss Zoltánnal, a Táncsics Gimnázium párttitkárával Szabadtéri E' Elsősorban pedagógusok­ból álló küldöttség vett részt Somogybái a Parlamentben tartott országos közoktatás­politikai aktíván. A küldött­séget Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára vezet­te. Kiss Zoltántól, a Tán­csics Gimnázium pártszerve­zetének titkárától érdeklőd­tünk az aktíván elhangzot­takról. — Már az is mély benyomást tett ránk, hogy az aktíva a Parlamentben zajlott le, s en­nek a hozzászólók közül néhá- nyan hangot is adtak. E kül­sőségeken túl azonban legjob­ban a nagyon átgondolt elő­adói beszéd ragadott meg ben­nünket Ügy éreztük, hogy Aczél elvtárs egyértelmű vá­laszt adott azokra a gondokra, kérdésekre, amelyeket az elő­zetes vizsgálatok alapján föl­vetettünk, Az emberek egy ré­sze azt érzi, hogy ez a vizsgá­lat valamiféle különös »baj-« következménye oktatásunk­ban. Ez azonban nagyon egy­oldalú megítélés, inkább a nö­vekvő ismeretanyag, a tanu­lókkal szemben támasztott követelmények természetes kö­vetkezménye ez a vizsgálat. Aczél elvtárs is leszögezte, hogy a magyar oktatásügy nagy eredményeket ért el. De aggódunk bizonyos »százalé­kokért«, és bizonyos »százalé­kok« további csökkenését akarjuk megállítani. (Az álta­lános iskolákban a bukottak száma 11 százalék!) Ne a buk­tatás legyen a megoldás tehát! — Többször is szó esett a meg­valósítás feltételeiről. Az előre­lépés egyik záloga a pedagógu­sok hozzáállása, öntevékenysége. — Aczél elvtárs hangsú­lyozta: nagyon lényeges, hogy mindenki helyesen értelmezze a határozati pontokat, és ne csak azt a bizonyos »magyar fület« használja, »ami nekem kedvező, azt hallom meg« alapon. Ténylegesen azon kell fáradoznunk, hogy a teljeset valósítsuk meg. — Véleménye szerint milyen szerepe van a munkában az is­kolai pártszervezeteknek? — Ügy gondolom, az iskolai pártszervezeteknek az a fel­adata, hogy a határozatok egy­értelművé tételét, megbeszé­lését próbálja előmozdítani, s az értelmezés tekintetében próbálja meg a határozatok politikai oldalait megvilágíta­ni. Tantestületi egységet kell kialakítanunk, elfogadva azt, hogy a határozatokban foglal­tak összessége: járható út. A fölmérések után sok pedagó­gus fejében — Aczél elvtárs így mondta: — jóindulatú, elő­remutató megoldási lehetőség bontakozott ki. Ezeket meg is fogalmazták. A pedagógia ne­veléscentrikussá válásában je­lentős feladata van a pártszer­vezetnek és a KlSZ-szervezet- nek. A pártszervezetnek úgy is mint a KISZ példamutató irá­nyítójának. Nem az a felada­tunk már, hogy vitatkozzunk a feladatokon, hanem hogy a megvalósítás útjait keressük. — nogy értékeli a vita légkö­rét, témáit? — Abban a hitben távoztam az aktíváról, hogy magukénak vallják a részvevők a határo­zatokat, s úgy, hogy mindez mozgató rugó lesz. Az a lég­kör, amely ott kialakult, olyan volt, hogy képviselni tudtunk egy ifjúságért tenni akaró nagy közösséget. Az ott el­hangzottak megvalósíthatók. Lehet, hogy egy-két pedagó­gus kicsit csalódottan látja majd: a jelen pillanatban nem valósul meg minden elképze­lés, de tudnunk kell, hogy a szocializmus építésének ebben a fázisában mennyit lehet az oktatásügyre áldozni. Vannak Tizenöt év — kamerával A Magyar Televízió hatal­mas gépezetében igen fontos helyet foglal el ez a kis alko­tóműhely, amelynek neve: Fa­lurovat. Első hallásra talán túl szerénynek is látszik ez a név. Ugyanis a munkatársak nagyon széles körből merítik témáikat. Kettős jubileum előtt áll Major Sándor, a Falurovat vezetője. Tíz éve, hogy a Fa­lurovathoz került, és jövőre lesz 15 esztendeje, hogy meg­kezdte pályafutását a Magyar Televízióban. Tulajdonképpen a tv-műsorok alapító tagjai közül való. — Melyik szerkesztőségben kezdte? — A Tv-híradónál. Ma is állítom, hogy jó iskola volt. Ott lehetett megtanulni az el­engedhetetlen pontosságot, a tömör fogalmazást és szerkesz­tést, az alkotó fegyelmet. S az operatőr mellett dolgozva szinte »beleérik« az ember a filmes világba. Négy évig mű­ködtem a híradónál. Ezután kerültem a Falurovathoz szer­kesztőnek. Hat évig készítet­tem műsorokat, s immáron négy esztendeje a rovat élén dolgozom. — Milyen fő műsoraira em­lékszik a legszívesebben? — Talán az egyik legbenső­ségesebb adássorozat a »ven­dégasztal« volt A műsor há­zigazdái között felsorolhatom Erdei Ferencet, Csizmadia Er­nőt, Romány Pált és Soós Gábort is. És nagyon szere­tem a »Szülőföldem« soroza­tot. Eddig négy készült el be­lőle, amit már láthatott a kö­zönség. ürülök, hogy sikert aratott a »Szülőföldem: Ma­kó« Erdei Ferenccel, vagy az a mezőszilasi film, amelynek középpontjában Németh Lász­ló volt. Darvas József Oros­házát, XJrbán Ernő pedig Sár­várt mutatta be. Mindketten érvényesítették különlegesen izgalmas, egyéni látásmódju­kat. — A »Szülőföldem« sorozat gyarapszik-e a közeljövőben új filmekkel? — Részben már el is készült a Simon István szülőföldjéről, Bazsiról forgatott film. Csák Gyula Püspökladányt, Végh Antal pedig az Erdőhátot mu­tatja be. — Készül-e új vállalkozásra a Falurovat? — Tulajdonképpen újnak nevezhetjük a »Tartson ve­lünk!« sorozatot. Közismert, hogy egyre többfelé fordulunk meg a nagyvilágban, egyre több színes élményt hoz ott­honunkba a televízió a világ minden tájáról, s ugyanakkor gyakran kiderül, hogy bizony többet tudhatnánk szép szülő­hazánkról is. Ezért hívjuk a kedves nézőket Matyóföldre, a zselici rengetegbe, Sárközbe vagy Tokaj-hegyaljára. — A rovat milyen műsoro­kat mutat be a közeljövőben? — Most vasárnap láthatják a nézők a Tartson velünk a zselici rengetegbe című, So­mogybán készült filmet. Októ­berben pedig négy műsorral is jelentkezünk. Bemutatjuk a Falu a pusztán, a Badacsony azóta és a Hogyan tovább? című összeállításainkat. K. I. nagyon drága oktatási mód­szerek, amelyek eredménytele' nek, és vannak eredményes oktatási formák, amelyek nem olyan drágák. Egv bizonyos, az összképből megállapítható, hogy egyre drágább lesz a köz­oktatás. — Szó esett az aktíván a kí­sérleti oktatásról, kísérleti isko­lákról. Hogyan érvényesül mind­ez a gimnáziumban? — Nálunk lényegében min­den tantárgyban próbáltunk új utakat keresni, különösen a X. kongresszus után, a vizsgá­latokkal egyidőben. És most is. Hogy hogyan folytatódik, mi­ként keressük az utat, az 1980- ban megvalósíthatót vagy a jövőre megteremthetőt, ez tő­lünk függ. A Táncsics Gimná­ziumban az előrehaladást tart­juk szem előtt. Ilku elvtárs korreferátumában felsorolta az elkészült és a készülőiéiben levő javaslatokat. amelyek hamarosan az országgyűlés elé kerülnek. A vita során elhang­zott felszólalások alátámasz­tották a referátumot és a kor- referátumokat. A hozzászólók speciális területeket emeltek ki, és felhívták a figyelmet ezek fontosságára, lényegére. — A vitában természetesen nem kaphatott mindenki szót. Mit mondott volna el szívesen ezen a fórumon? — Azt emeltem volna ki, hogy e dolgok megoldása a megoldhatóság józan tempója mellett is sürgős. És nem ala" kulhat ki tévhit a tanulóifjú­ság körében: a Parlamentben nem arról volt szó, hogy most már fele annyit kell dolgozni. Továbbra is erőt kell kifejte­nie mindenkinek, annyit, amennyit tud, és a ma peda­gógusának azt kell tudni meg­találni, hogy az erőkifejtés le­hetőségét biztosítsa a diákok részére. Ne kívánjon olyat senkitől, amit nem tud megva­lósítani, de azt követelje meg minden tanulótól, hogy a leg­jobb tudása szerint dolgozzon. Ezt aláhúzta az aktívaértekez­let is. Erőteljesen hangsúlyoz­ták a szülői ház felelősségét, a fokozottabb törődést, azt, hogy a nevelésbeli hiányosságokat ott is próbálják pótolni. Hogy az oktatás ügye társadalmi kérdés, nem jelenti azt, hogy a szülői ház felelőssége csök­kent volna. T. T. lsősorban balatoni kér­dés. Somogyiban ugya­nis (Barcs kivételével) csak a tóparton találhatunk szabadtéri színpadot, szám szerint ötöt. Az öt fürdőhely: Fonyód, Balatonboglár, Ba­latoniaké, Balatonföldvár, Siófok. Rangjuk szerint csak­nem valamennyi a leglátoga- tottab üdülőterület; Siófok a déli part központja. Ezért is kell beszélni az itt zajló mű­sorokról, szabadtéri gondok­ról. Azért is érdemes vissza­nézni a nyárra, mert a sza­badtéri szinte külön műfaj, ha lehet így nevezni. Azaz más, mint a négy fallal kö­rülvett színházterem, előadó­terem. Beszélni kell a sza­badtéri előadásokról azért is, mert rengeteg ember szó­rakozását, kellemes estéjét vagy éppen bosszúságát je­lentették. S végezetül — de nem utolsósorban — beszél­ni kell a műszaki, személyi ellátottságról és a szervezés­ről. Mielőtt részletesebben ki­térnénk a műsorokra, szögez­zük le: a szabadtéri előadá­sokra az egész művelődési élet rányomja a bélyegét. Művelődési házainkban — de valahogy a szemléletben is — mintha a fantáziátlan­ság, a megszokotthoz való al­kalmazkodás uralkodott vol­na el túlságosan. Egyféle ké­nyelem az is, hogy igaz, dol­gozunk, de csak úgy, mim tegnap. Azt csináljuk, amit tegnap. A Kálmán- és H'isz- ka-estre is ráillik a »rutin előadás«, új igényeket keli támasztani Fonyódon és Sió­fokon is. Minden évadnak az előbbi­vel szemben valamiféle új­donságot is kell tartalmaznia, hogy frissnek lássák, és né a tavalyi megismétlésének, csupán »porlefújásnak«. Igaz az is, hogy évről évre talán cserélődik a Balaton közön­sége, de sokan vissza-vissza- térnek, mert megszerették, mert itt van a nyaralójuk, itt töltik a hétvégét. Az időjárással nem lehet versenyre kelni. Ez nehezíti ugyan a dolgot, de nem any- nyira, hogy teljesen elfogad­juk a »feltételeit.« Hamar kisüt a nap, talán még az­nap, vagy másnap, s kinyit­hat a szabadtéri. (Az ŐRI egy-egy műsort már úgy tervez, hogy két napot hatá­roz meg: egyet jó időre, egyet esős napra. Tehát nem maradhat el miatta egyetlen előadás sem ) D e mivel nyisson min­dennap a szabadtéri, amikor nincs elég mű­sor, együttes. Az idén So­mogybán próbálkoztak az amatőrök bevonásával, a ta­pasztalatok azonban vegye­sek. Még csak nem is a szín­vonallal volt a baj, hanem a megjelenési fegyelemmel. A siófoki Balaton Tánc- együttesre gondolok itt el­sősorban, amely egy sor elő­adást nem tartott meg. (A profik — úgy látszik — okul­tak. Az amatőröknek meg úgyis mindegy minden, gon­dolják?) Jó kezdeményezés volt __ a Latinca Stúdió szabadtéri előadássorozata. Példának is fél lehet hozni, hogy élen jártak az újításban. A mű­kedvelő mozgalomban van tehát törekvés az újszerűség­re, de ezt még határozottab­ban kell tenni, irányítani, szervezni, hogy általánossá váljon. Tehát a szabadtérihez jó forrás lehet a műkedvelő mozgalom. De nemcsak ez! Vagyis nem elég, hogy a sza­badtéri színpadok megfelelő­en ki legyenek használva, a közönség estéről estére meg­felelő műsort kapjon. A hi­vatásosak nyáron szabadsá­gon vannak, igaz, de bizonyá­ra szívesen vállalnának sze­repet a Balaton partján. Nem haknikra gondolunk, hanem jó műsortervre, szervezett előadásokra, amelyek nélkül nem lehet rangos a produk­ció. Színházunkat nem sze­retném újabb vállalásokkal terhelni, de föltétlenül rájuk is kell számítani. S nemcsak rájuk, más együttesekre is. Ez pedig fölveti az országos koordinációt, szervezést (nem pestit!), mert erre egy megye képtelen. A Balaton egy és oszthatalan, ha két megye fogja is közre. És nemcsak a két megyéé, ha­nem az országé is; s ami itt történik, arról úgy is beszél­nek vendégeink, hogy mit láttak Magyarországon. Mé­gis a helyi kezdeményezé­sekre terelem a szót, mert innen kell igényt támasztani elsősorban, és ez igények ki­elégítésében szükséges a tel­jes összefogás. Jó példa erre Kőröshegy, de kevés. A sza­badtéri műsorokra is ki kell terjednie az ilyen jó kezde­ményezéseknek. Talán ez le­hetne a jövő évad egyik ki­emelt célkitűzése is. A műszaki föltételek az idén javultak, a költségvetés­ben 1973-ra is betervezték a szabadtéri színpadok kar­bantartását. A személyi ellá­tottságra szép példát láttunk Siófokon, ahol tanulók szer­ződtetésével oldották meg a szolgálatot. P ezsgő élet legyen tehát a szabadtéri színpa­dokon is! — ez a kí­vánalom. Még egyszer hang­súlyozzuk, hogy ez részben a helyi tevékenységtől is függ, a bogiári művelődési ház­tól, a lelleitől —, törjük te­hát fejünket a »mit« és »ho­gyan« új megfogalmazásán. Szülessenek ötletek itt, So­mogybán, hogy aztán igé­nyünk mellé minél szélesebb körből kérhessük a támoga­tást! Enélkül nem megy és újat sem láthatunk 1973- ban üdülőhelyeink saabadté- ri színpadain. Horányi Barna Fejlődő szakkörök SZŰK A TEREM. A tizen­két éve épült iskola felvonu­lási épületének hátsó szárnyá­ban kapott otthont a gyakor­lati terem. — Tizennyolcas és huszon- kettes létszámú csoportokkal dolgozunk a tanterv utasítá­sait, irányelveit figyelembe véve. Arra törekszünk, hogy gyerekeinkkel megszerettes­sük a munkát. Mind ügyesek, és a tanári felügyelet, irányí­tás mellett egyéni-ötleteiket is kamatoztathatják. Tavaly év végére nagyon szép gyűjtemé­nyünk lett a gyakorlati fog­lalkozásokon készített dara- bokbóL A gyerekek a tárgya­kat haza is vihetik, hiszen ők készítették — mondja a kapos­vári kisegítő iskola gyakorlat- vezető tanára, Bencze István gyógypedagógus. A vitrinekben gyertyatar­tók, rézdomborítások, hamu­tartók, dísztárgyak, subasző­nyegek. Ötödikesek-hatodika- sok készítményei, nyolcadiko­sok elismerésre méltó, értékes munkái. A legfontosabb itt a szer- számhasználatra-nevelés, a munkafolyamatokhoz legideá­lisabb szerszámok kiválasztá­sa, s azok tökéletes használata. És természetesen azt készíteni, ami a hasznos, ami a szép. Kawiei1 Polgár Edgár, a VAFÉM üzletszerzője két hete próbált bejutni Elláth Boldog igazga­tóhoz, hogy eladjon a társ- vállalatnak 3412 db csavarki­húzó peceket. Polgárt a főnö­ke 37-szer lehülyézte, a cso­portvezetője tutyimutyinak nevezte, a felesége megtagad­ta tőle magát és az ételt. »Hervadt Edgár, ennie kár!-« — így csúfolta. Polgár Edgár begurult; reg­gel a sarki talponállóban fel­hajtott két deci rumot, és be­rontott Elláth Boldoghoz, s pár szóban elmondta jövetele célját. Elláth udvariasan meghallgatta, bólintott, meg­kínálta cigarettával, s az ajánlatra így válaszolt: — Hozzávetőleg — csak­nem idejekorán — alighanem — éppen — csak — lehetőleg — vagyis — elképzelhető — feltéve, — ha — lehet — majdnem — idejében — ab­ban maradhatunk, hogy — addig-addig — addig is — adottságaink szerint — effé­leképp — ehhez képest — ajánlatos — akarva-akaratla- nul — akként — akkora — alaposan — aláhúzva — alá­támasztva — alighogy — al­kalmasint — alkalomadtán — álláspontunk szerint — áll­hatatosan — általánosságban — amellett-amellé — amel- lől — amennyiben — ameny- nyire — amerre -amerről — amióta — amikor is — amint­hogy — amúgy is — amúgy se — annak folytán — annak előtte — annál kevésbé — annál inkább — annyira, amennyire — arányosan — arra vonatkozóan — arra néz­ve — arra irányulva, hogy — avégből — avatotton — azt hiszem — nem hiszem ... Polgár Edgárra mintha bo­garat dobtak volna, felugrott, de az igazgató még az ajtó előtt utolérte, rálépett a láb­fejére, hogy mozdulni sem tudott, majd barátságosan ku­pán csapta, s rákacsintott: — Pszt! Egy szót sem! Polgárt a VAFÉM-nél elő­fogták, hogy mi van a csavar­kihúzó peckekkel. A csoport- vezetőjét félrehívta: — »Hoz­závetőleg — csaknem — ide­jekorán — alighanem stb ... stb ...« Rákacsintott, s fülébe súgta az igazgatótól tanulta­kat. — Te jó isten! — a csoport- vezető az osztályvezetőhöz vitte. — Elképzelhető — feltéve — lehet — majdnem — ide­jében — mondta Polgár, mi­re a főmérnökhöz, majd on­nan a Főhivatalhoz vitték. A VAFÉM igazgatóját rövide­sen leváltották, és Polgár Er gárt nevezték ki a helyére. Polgár felesége akkor már három pincér segítségével tá­lalt vacsorát a férjének, és nem tagadott meg tőle sem­mit ... Egyik nap az új, csinos, szőke hajú titkárnő a VAFÉM üzletszerzőjét jelentette be neki. Alacsony, tömzsi em­berke lépett a főúrian beren­dezett luxusirodába, és a csa- varkihúzó peckek átvétele iránt érdeklődött. — Akarva, akaratlanul — aktivizálódva — alaposan — annak folytán — amúgy is, amúgy se — mondta Polgár Edgár, mire a köpcös férfi fejbe vágta a márvány hamu­tartóval és elrohant. Polgár Edgár az agysebészetre ke­rült. Onnan gyógyultan távo­zott, de elfelejtette a varázs­igét, s így rövidesen leváltot­ták; osztályvezető, majd cso­portvezető, utána pedig üzlet­szerző lett. A felsége ekkor ismét azzal fogadta otthon: »Hervadt Edgár, ennie kár!- I Szűts Dénes I — Ezerkilencszázhetven szep­temberétől új tanterv szerint folyik a tanítás. Szükség volt a gyakorlati foglalkozások óraszámának átszervezésére is. Az egységes négy óra helyett az ötödik-hatodik osztályban hat óra a kötelező. A hetedik­ben hét, a nyolcadik osztály­ban nyolc órát ír élő a tan­terv — tájékoztatott az iskola igazgatója, Kamper Antal gyógypedagógus. — Az új tanterv, a megnq- vekedett óraszám nem jelent túlterhelést a nevelő számára. Megfelel-e azonban a gyakor­lati terem a megváltozott vi­szonyoknak? Az iskola kinőtte az épü­letet, amely már az át­adáskor kicsinek bizonyult. Egy számmal szeretném mindezt igazolni: kilencvenöt férőhelyen kétszázötvenen ta­nulnak. A gyakorlati terem, a műhely olyan állapotban van, hogy az objektív feltételek egyáltalán nincsenek biztosít­va. — Szakkörök dolgoznak az iskolában. A kézimunkaszak­kör, a barkácsszakkör áll a legközelebb a gyakorlati fog­lalkozásokhoz ... — A lehetőségek nagyobbak a szakkörnél. Már fejlettebb munkamódszerekkel dolgoz­nak a tanulók, s ami a lényeg: örömmel végzik. Sokszor abba sem akarják hagyni, inkább hazaviszik a munkadarabot, s otthon folytatják tovább. TAVALY a szabad idő hasz­nos kihasználásáról készítettek fölmérést a tanulók között. A meglepő vizsgálati eredmé­nyek tették szükségessé a szak­körök, az elő nem írt foglal­kozások bevezetését és a meg­levők fejlesztését, illetve szín­vonalának emelését. Elsőrendű feladatként a barkácsszakkör fejlesztését jelölték meg. So­kat segítenek nekik ebben a vállalatok is, és az iskola igényli az üzemek segítségét. A Bútoripari Ktsz például je­lentős segítséget nyújt az ered­ményes munkához. Szívesen vennék azonban a Bőripari Ktsz és a ruhagyár támogatá­sát is. — Tavaly a nyolcadikosok hatvan százalékát vették fel ipari tanulónak. Magas a szám, s valamit bizonyít is: az okta­tásban a gyakorlatnak van ki­emeltebb szerepe az elmélet­tel szemben. De az iparitanuló­intézet visszajelentése alapján annak színvonalát is emel­nünk kell A tervek szerint új épület­be költözik majd az intézet, amelyben modem, minden igényt kielégítő műhelyszoba várja a tanulókat. R. G. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom