Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
Hriszüov Gencso: HAJNALI HIMNUSZ Kora reggel megzendülnek harangjaim. Kora reggel nyárfáim visszhangja felel.. Kora reggel benépesedik a dombom, ösvények és sövények zöld csipkéivel ékeskedő dombom.'.. A város zöldje fölött, az ég pirosa alatt kora reggel megzendülnek harangjaim, kora reggel nyárfáim visszhangja felet napkelte előtti hajnalt gyülekezet órájában, dicséretzengő madarak órájában, eszmélkedő füveknek órájában, fényességet egeknek órájában, csordultig-tölt telkeknek órájában, s áhítatoknak! A végtelen testvériség órájában ... Veress Miklós fordítása LEÁNYFEJ Krauthelm Mária festménye Könyvszemle — pár szóval Krónika Dózsa György tetteiről Nemeskürty István új könyve A Dózsa-évforduló alkalmából látott napvilágot Nemeskürty István új- műve, Tauri- nus költeményéből, s más — eddig kevésbé ismert — források sokaságából is merített a neves szerző, hogy megírhassa Krónika Dózsa György tetteiről című könyvét. Mégis, jóval többet nyújt át az olvasónak, mint a föllelhető irodalom újbóli földolgozását. Sajátos érzéke, tehetsége van ugyanis Nemeskürtynek ahhoz, hogy a rendelkezésére álló tények alapján gondolatrendszert teremtsen, s ennek segítségével eddig elfogadott véleményeket, nézeteket vegyen felülvizsgálat alá. Nemeskürty Dózsája — mint a kötetben olvashatjuk — »-nem kergetett fantomokat, nem volt megszállott«, csupán fölismerte a történelmi helyzetét, s ahhoz' Igazodva cselekedett. E cselekedetet elemzi a szerző, s ezekből következtet a gondolatokra, indítékokra és célokra. A mű — amelyet a nagy témához illő szép kiállításban a Kossuth Könyvkiadó bocsátott közre — Nemeskürty korábbi munkáihoz hasonlóan minden bizonnyal megosztja az olvasók táborát. Helyeslők és ellenzők egy valamit azonban nem vitathatnak: izgalmas, az ország Mohács előtti idejéről az újdonság erejével ható híradás e könyv. Elemzés is, mérleg is. (M.) alálkozásúk olyan véletlenül történt, amilye- a szerencsés lottójár" Mégsem lehetett csodá! kozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja, állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legföljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lerajzolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura kacskaringóin, pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higgyük. Miszter George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta — nem is egy hónapja, hanem egy hete —, hogy a bécsi küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, s az osztrák cég négyezer schil- linggel hálálja meg üzletszerzői jóindulatát, s az úti számlába még egy hasai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta; megszellőzteti a Hamburgban bérelt friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meggyámolítja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal, és — Good by Hungary! — várhatsz megint tizennégy évig. Persze, az nem volt benne az úti tervben, hogy a mama esengeni fog a beteg húga meg a nagyszülők sírja után, s a fathernak eszébe jut a templomzúgi kert, amit visz- szaadott a tanács (el lehetne adni!), s ha már itthon a gyerek evvel a nagy kocsival, miért ne híreskednének véle otthon, Kőrösmarton is egy kicsikét. Nem árt azt finoman a falu értésére adni — most már lehet is —, hogy: elvettétek a földemet, házam, tanyám, most mégis saját villában lakom Rákosligeten; a nyugdíjam ezerkettő, nem háromhatvan öregségi az asz- szony százasával együtt, mintha itthon maradok, s a fiam, akit kiajánlottatok az egyetemről, akkora kocsin jár, mint a tanácsháza. E bben persze több volt a honvágy, amit leplezett, mint a gyűlölet, (az talán nem is volt benne), s parancsnak sem hangzott, pedig valamikor Szabó Gyuri bácsi ugyancsak szeretett parancsolni. Most inkább kérelem számba ment: Hazaszaladhatnál velünk, fiam! De a bagórágta hangszálak olyan mélyen orgonáltak, hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle — Mr. Sabo, azazhogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. Ha George Sabo nem gondolta ezt, az otthoni Szabó Gyurka, a Rákóczi MTSz gépkocsivezetője — ragadványnevén Béres Szabó — se gondolta, hogy miután csütörtökpénteken egész nap szállította nedves rr.pa~,,''etet Szolokról, szó“-' -'or -eggelmajd ízt mondja néki az elnök: — Állj be a garázsba, öcsém, és hétfőn reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de szót fogadott. Hazament hát a Gazda Szabóéktói vett portára épített háromszobás új házába, megfürdött, és lefeküdt aludni. A déli harangszóra idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette föl. Ebédelt, és hogy múlassa az időt, bejárta a portát. Letépdeste a hónaljhajtásokat a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfákról lenyírt néhány szövőlepkefészket, és azon vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: Egy , szót sem szólhatsz a sorsod ellen Béres Szabó Gyurka! Házad, kerted, két családod meg Trabantod van. Az asszonnyal keresed a négyet, a háztáji a ráadás ... Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Szabóéknál szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye, nem gondoltad? N em, bizony nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy megvész egy pohár sörért. Beleült a Trabantba: — Ha keresnek, a nagyvendéglőben vagyok, és gyerünk! Útközben — talán a kanászságról — Gazda Szabó Gyurka jutott eszébe. Ugyan mi lehet véle? Azóta se volt olyan cimborája, pedig gazda fia volt. Röhögött is a katonaságnál, amikor evvel sámfázták a fejét, hogy: így a kulák meg úgy a kulák! Egy percig sem érezte annak őket. Meló az volt, istentelen sok meló, olyan vaskalapos- ság, hogy a Bodri is megvész- ne tőle, de a gazdáék is vélük húztak ... Voltak persze bitang kenyéradók is, de Gazda Szabóék ... Tőlük vették a portát is. Az apja most a templomzúgi kertre alkuszik, levélben, és Gyurka is kihívatta a kaszárnyakapuba, amikor ötvenhat végén Nyugatra indult: — Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért haverság volt. Ugyan mit csinálhat most Gyurka? Éppen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a véletlenek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen, hogy éppen Béres Szabóéknál tülkölt. A háziak meg a vendégek körülörvendezték egymást, Béres Szabómé törülte alájuk a széket, Béres Szabó megkotyogtatta a borlopót, és Mr. George Sabo — azazhogy Szabó Gyurka — ezt kérdezte' elsőnek: — Hát Gyurka? S megtudván, beszállt a lágyan rugózó Fordba, végiggurult a megkisebbedet falun, odafa- rolt a Trabant mellé, és már bemenet illesztette a száját: — How do you do, Mr. SzaCsakhogy azonnal eltévedt az arcok között... Utoljára katonaruhában látta Gyurkát, ennek is tizenötödik éve. & llt az ajtóban, modern vonalú napszemüveg rejtette a szemét. Ruhája szinte ordította az idegent, s bár szívével otthon is érezte magát meg nem is, a centes küzdelmekben köszörült agya ezt zakatolta: Nem vagy te már itthon Mr; Sabo, csak itt születtél ... Szőke pincérfiú lépett hozzá, és meghajolt: — Tetszik parancsolni? — Szabó Györgyöt keresem. — Olyan sok van, kedves vendég, a másik nevét is! — Ügy emlékszem, hogy Béres Szabónak hívták ... — Béres Szabó? A pincérfiú tizenhét éves volt, értelmét sem vette a szónak. Segélykérőén körülnézett, míg egy silószagú öreg — igen, igen, olyan, mint Csősz Lakatos Jani bácsi! — mankót nem adott a hóna alá: — Azokat most Sofőr Sza- bóéknak hívják. — Sofőr Szabó Gyurka bácsi ott ül a cimbalom mellett — mondta erre a kamaszpincér, és odakísérte, de mire odaért Gazda Szabó Gyurka, lehervadt szájáról a how do you do, s ennyi lett belőle: — Jó napot, Gyurka... Szervusz! Csak másodsorban szervusz, úgy megkefüdte az idegenség. A vendéglő is más lett. Modern, tiszta, s az emberek is mások, ismeretlenek. Gyurka is más. Nyírott bajszos, vállas valaki, testére szabott angolszövet ruhában, svájci órával a karján, de szappantagadó olajfoltokkal a kezefején. És a szeme is idegenül vibrált egy kevéskét, míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönését. bo? Tímár Máté: az egész... Úgy adódott hogy házon kívül kellett vacsoráznom. Egyedül. Mint egy őrgróf, vagy egy rendkívüli titkos tanácsos. Nagyon izgatott lettem, mert otthonülő, otthonevő típus lévén, ritkán térek be hívságos helyekre. Tervszerűtlen bolyongásom közben egy fényesen kivilágított vendéglátóipari üzemhez érkeztem. S a portás — mint kiderült — nem az igazolványomért nyújtotta a tenyerét ... Rent a csillogás, pompa ült orgiát. A falon tábla: OSZTÁLYON FELÜLI Lábujjhegyen a helyemre mentem, táskámat egy székre helyeztem, és vártam, hogy rám kerüljön a sor. Az étkezés ténye valahogy egészen távoli, elvont ügynek rémlett. Kinyitottam egy bíborba merített fóliánst, amelyben rég elhalt hadvezérek, zeneköl- tök és egyéb hírességek nevét örökítette meg a gasztronómiai kegyelet. Rémülten vettem észre, hogy időközben két frakkos diplomata és egy fehérzakós főorvos konzultál körülöttem. Remegve olvastam föl néhány nehézveretű textust, de mondanivalóm csak az egyik att4f/ttden osztályon fielül... tasét elégítette ki. ö rövid meghajlással távozott. Valóban. Mint államfő, dolgozó- szobában ültem, körülöttem diplomáciai megbízottak, akik tőlem várják: népeink sorsa miként módosul. Fenkölt pillanat volt. Államgondoktól barázdált homlokom újra a fóliáns fölé borult. Megfontoltan — valójában vaktában — két államférfit, a sorsdöntő ütközet színhelyét, majd egy világhírű kurtizán nevét és dessert- nek néhány halhatatlan zeneszerzőt említettem meg. Küldetésének teljesítése ekkor a második frakkos urat is elszólította. Maradt a főorvos. — Italt mit parancsol? — kérdezte finoman. — Egy üveg konyakot kérek — mondottam. — A menynyiben lehetséges... Valahol olvastam, hogy az őrgróf hanyag mozdulattal kér egy üveggel az ősök termében. Kissé elkésve, de én is hanyag mozdulatot tettem. Egy pillanat alatt mellettem termett a semmiből egy harmadik frakkos. — Parancsol...? Istenem, istenem mit lehet itt még kérni?! — A trafikost legyen szives . „ Az ajtónál, ahol a diplomata és főorvos külsejű pincérek eltűntek, most nyüzsgés támadt. Az események a levegőben lógtak. Egy tolókocsi nyikorgására riadtam fel. Mint súlyos műtétnél halkan tolták- tolták felém, rajta a műszerek, fogók, kések, kaparók, hatalmas búra, mint egy vastüdő, ismeretlen rendeltetésű műszaki kellékekkel körítve. Az egyik pribék felemelt egy burát, és alóla valami zöldeslila füstölgő pacnit rakott érzéstelenítés nélkül a tányéromra. Egy köcsögből sistergő lávát öntött rá, és a pillantásom kereste. Bólintottam. Rosszabb már nem jöhet. Kenyeret tolt felém. Áldott, puha magyar kenyeret! Félszemmel láttam, hogy két pincér egy pótasztalra folyamatosan hord ki tálakat, tégelyeket és további burákat. — Magasságos, segíts! — és enni kezdtem. Megkóstoltam egy államférfit, majd intettem a szemöldökömmel, és máris friss tányér került elém. A világhírű kurtizánt elhúztam egy püspöknevű harcsa bizalmas közelségéből, és beleharaptam. Ha ezt a feleségem tudná?! ... Aztán fogyasztottam néhány taktust Mozartból, beleszúrtam a la Napóleonba, és az egészet ráraktam Szent Ilonára. Rossi- niről levakartam a szaftot, és ráöntöttem a la Welling- tonra. Aztán valami kattant a fejemben, és hogy igazságot tegyek, ketté vágtam a Tour- nedót a la Bölcs Salamon. Az egyik felet belegöngyöltem a konyakos üvegbe, a másikat a fejemre tettem. Ez lesz a divat. Aztán beültem egy tál Makaróni á Milanésébe, Laokoon és egy fésű, valamint a papírszalvéta segítségével eljátszottam a Kis éji zenét. S miután nem szeretem a feltűnést, letöröltem « !,í fülemről a Worchester-szószt, és hívtam a fizetőt. Az OTP segítségével havi törlesztésre fizetem most a számlát. Azóta van vacsora otthon. Á la rendszeresen jóasszony módra ... Deák Gusztáv — Jó napot, Gyurka, szerbusz! Hazájöttél? — Hazahoztam a fathert... szóval az öregeket. — Ülj le! Mit kérhetek? Sört? — Viszkit szoktam, de talán ... — Brandy jó lesz? Mert én a sörnél maradok. Ittak, és nézegették egymást, keresvén a mostaniban a régit, a cimborát, és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül. — Remélem, milliomos lettél — kezdte a sofőr. — Mert én csak motorkocsis ... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a National Companynál... — Az mi? — Ügynök... — majd hirtelen kijavította: képviselő... — És hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét: —. Kasszagépekben utazom, bejártam már a félvilágot... New Yorkban házam van, feleségem ... olasz, Ludynak hívják,. s két fiam: Jim and Joe, egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam a tietek helyén; két fiam: Gyuri meg Jancsi, a feleségem meg Csősz Lakatos Margó. Azt már mondtam, hogy sofőr vagyok — s huncut mosollyal —, egyszóval nekem is oké az egész. Az amerikás harangozott a poharával: — Hát akkor oké... Szervusz! — Szerbusz! Iszunk még egyet? — Azt majd én ... Kérte, itták. A sofőrhöz többen odaköszöntek. Elment mellettük a körzeti rendőr is, és az ujjával tréfásan megfenyegette a sörért, de az a régi cimboraság sehogyan sem jött vissza, csak integetett a múltból, mint egy távoli fejfa, amire ez van írva: Miért? Pedig, ha bármelyiküket kérdik, szavával hiteli, hogy rendes ember a másik. — Először nem mondom, nehéz volt — öklözött a fagyos csendbe George. — Osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De azután kikerültem, és all right lett. Hát most oké! Itthon, tudod, mi volt? Az öreg börtönben, én a bányában ... Én nem voltam te, én kulák voltam.... Mit mondjak neki? — találgatta Béres Szatió. <— Azt nem mondom, mert' nem is érzem, hogy amikor te gimnáziumba jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te. i. — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Apámék ott vannak ... H angolt a cigány. Lassan esteledett, és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, úgy fátyolozta a füst. — Te, Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fatheréknál a padláson néhány birkakolomp meg tehéncsengő. Nem találtátok meg? — Dehogynem... — Nekem adnád? — Szívesen. De minek? Nyújorkhan nincsen csordajárás! — A gyerekeknek ... hazulról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón ... — Elviheted az egészet. — Thank you ... Majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes — mondta Sofőr Szabó, és elfeledte. hogy a fia állandóan Lee farmernadrágért nyúzza. Felálltak, és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabs tjárg mutatott: — Nekem is tan... igaz- hogy csak mutatja! A kora estben úgy fénylettek a lámpák, mint a búcsújáró szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon sok-sok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött Mr. George Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta. Csak azt nem tudta, mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a szíve alatt
