Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

Dokkmunkás-sztrájk Az angol kormány átlépte a Rubikon”-t Az angol kormány a dokk­munkás-sztrájk miatt beveze­tett rendikívüli állapot kihasz­nálásában hosszas habozás után »átlépte a Rubicont«: a partmenti szigetek — elsősor­ban a Shetland és Orkney szi­get — ellátási nehézségeire való hivatkozással katonai re­pülőgépeket vetett be az áru- szállításhoz. A RAF, a királyi légierő Hercules típusú óriás' gépei pénteken reggel meg­kezdték a 180 tonna élelmiszer és takarmány átszállítását. A skót dokkmunkásokat elő­zőleg »emberbaráti szempon­tokra-“ való hivatkozással megpróbálták rávenni a rész­leges sztrájktörésre, a tárgya­lások azonban nem jártak eredménnyel. Heath miniszterelnök csü­törtökön többször is tárgyalt -kabinetjének tagjaival és a nap folyamán minisztertaná­csot is tartott, a kormány azonban nem szánta rá magát A Quick-ügy miatt Barzel megszakította szabadságát Rainer Barzel, a CDU elnö­ke úgy határozott, hogy hala­déktalanul megszakítja nyara­lását és a portugáliai Alger- véból visszatér Bonnba — je­lentette be a CDU—CSU par­lamenti csoportjának szóvivő­je. A visszatérés hátterében a Quiok-incidens áll. Mint je­lentettük, a hatóságok szer­dán és csütörtökön házkuta­tást tartottak a hírhedten jobboldali képeslap szerkesz­tőségében, hogy nyomára buk­kanjanak, miként jutott a Quick Kari Schiller volt gaz­dasági csűcsminiszter lemon­dó leveléhez. a rendkívüli állapot végső eszközének tartott katonai be­avatkozás nyílt elrendelésére. Politikai megfigyelők sze­rint a kormány — bár szeret­né elkerülni a helyzet elmér­gesítését' —, megpróbál óvatos nyomást gyakorolni a szak- szervezetekre. Nyilván való­an nem véletlen, hogy a RAF-gépek felhasználása és. a sztrájk megszüntetésének fel­tételeiről tárgyaló Jones—Al­dington bizottság nagy érdek­lődéssel várt újabb ülése egy napra esik. Biztonsági Tanács Napirenden a Bengali Népi Köztársaság felvétele A Biztonsági Tanács az ügyrendnek megfelelően tag- felvételi bizottsága elé terjesz­tette sürgős megvitatásra a Bengáli Népi Köztál saságnak azt a kérdését, hogy vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai sorába- A bizottság tegnap — lapzárta után — ült össze. Huang Hua, a Kínai Népköz- társaság képviselője megpró­bálta kieszközölni, hogy ve­NDK—finn tárgyalások Helsinkiben nagyköveti szinten folytatták az NDK és Finn­ország tárgyalásait a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Baloldalt Paul Gustaffson finn nagykövet, jobbra Kurt Nier, az NDK nagykövete. (Telefotó: AP—MTI—KS) gyék le a napirendről a Ben­gáli Népi Köztrásaság kormá­nyának kérését A kínai képvi­selőt azonban a tanács egyet­len tagja sem támogatta. lszraeljan szovjet képvi­selő felszólalásában rámuta­tott, hogy a fiatal Bengáli Népi Köztársaság már nagy nemzetközi tekintélyt szerzett. A világ több mint 80 állama, köztük a Biztonsági Tanács 10 tagja már elismerte az új köztársaságot. A' Bengáli Né­pi Köztársaság részt vesz az egészségügyi világszervezet, a nemzetközi munkaügyi szer­vezet és számos más szakosított ENSZ-intézmény tevékenysé­gében. Széleskörű nemzetközi politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat épít ki.. Bengá- lia felvétele az ENSZ-be, se­gíti ennek az országnak a 75 milliós népét az új, békés élet építésében, hozzájárul a hin- dusztáni helyzet további nor­malizálásához, valamint a vi­lágszervezet egyetemessége el­vének megszilárdításához. FJIsberg és Russo pere Október közepére halasztot­tak Dániel Ellsberg és An­thony Russo bírósági ügyének tárgvalását. Mint ismeretes, a két tudóst azzal vádolják, hogy az Egyesült Államok vietnami a"- szióját leleple­ző Pen tar kumentumokat bocsátottak a sajtó rendelke­zésére. A bírósági döntés bejelenté­se után Elísberg és Russo egy Los Angeles-i sajtókonferen­cián kijelentették, hogy tár­gyalásuk felújításáig aktívan részt szándékoznak venni a vietnami háború ellen tiltako­zó gyűléseken és tüntetéseken. Kiutasítás, ultimátum! Waldheim cáfol Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára csütörtökön a legha­tározottabban cáfolta, hogy a , Biztonsági .Tanács 1967 novem­ber 22-i (közel-keleti) határo­zatának felülvizsgálását sür­gette volna, vagy olyan véle­ményen volna, hogy a közel- keleti béke a BT határozatban rögzített feltételek alapján nem állítható helyre. Waldheimnek a New York Times tulajdonított ilyen néze­teket. A cáfolatot tartalmazó nyilatkozatot a világszervezet egyik szóvivője olvasta fel az ENSZ-főtitkár nevében. A nyilatkozat szerint az sem igaz, hogy a főtitkárnak meg­rendült volna a bizalma Gun- nar Jarringban. A nemzetközi légkör mérgezői Különleges érdeklődés — de nem az orosz nyelv iránt A norvég Jan Frederik Borge egy katonaiskolában ta­nulta meg az oros? nyelvet. Mivel azonban a NATO-hoz tartozó állam hadseregének vállapjaival nem utazhatott a Szovjetunióba, magára öltötte a műkedvelő nyelvész mezét és »tudományos érdeklődés« ürügyével minden alkalmat megragadott, hogy turistácso- csoportokkal, máskor külön­böző küldöttségekkel, kiállítá­sokkal ellátogathasson a Szov­jetunióba. Ott azután, eltit­kolva norvég állampolgársá­gát, a Szovjetunió polgárának adta ki magát, ami lehetősé­get nyújtott ahhoz, hogy kü- onböző, korántsem nyelvésze- i jellegű értesüléseket szerez­zen. Volgográdban, az ipari vál­lalatok munkája és az autó­utak érdekelték. Leningrádban felvételeket készített olyan objektumokról, amelyek fény­képezése tiltva van. A Távol- Keleten a transz-szibériai vasút működésének legkülön­bözőbb vonatkozásai érdekel­ték. A kémtevékenységet ösz- szekapcs vta a régi orosz iko­nok törvényellenes fölvásárlá­sával, illegális ruhakereskede­lemmel és a valutaspekuláció­val. Az orosz nyelv »érdekelte« Elisabeth Erika Űjvári-Mayer Ausztriából Svájcba települt 32 éves osztrák állampolgárt is. ö a moszkvai állami egye­tem mellett működő orosz nyelvtanfolyamokon »tökéle­tesítette« tudását. Valóságban a nyelvtanulással csak álcáz­ta egészen más természetű te­vékenységét. Kísérletező »fes­tőművészektől« potom áron megvásárolt és illegálisan Lu- ganoba szállított 30 képet. Svájcban aztán Progrimb'y 1868-as csehszlovák emigráns­sal együtt megrendezte »az illegális orosz festők kiállítá­sát«. A közönség és a szakér­tők megfelelően értékelték ezeket az el nem ismert »zse­niket«, megállapítva, hogy »kí­vül vannak a művészet hatá­rain«. A szovjetellenes sajtó azonban a szocializmus elleni támadások céljaira használta fel a »kiállítást«. Elisabeth Erika Üjvári-Ma- yer most szocialista országok­ból érkezett emigránsok tár­saságában különböző nyugati országokba hurcolja ezeket a »képeket«, hegy bizonyítsa: a Szovjetunióban üldözik az al­kotó értelmiséget A pánikszerű beáramlás megakadályozására Indiai ellenintézkedés Szurendra Pál Szingh india külügyminiszter-helyettese a parlamentben pénteken beje­lentette, az indiai. kormány azonnali, hatállyal olyan ví­zumintézkedéseket léptetett életbe, amelyek azt a célt szol­gálják, hogy megakadályozzák az Ugandából távozásra fel­szólított, brit útlevéllel ren­delkező indiai polgárok eset­leges »fejvesztett és pániksze­rű« beáramlását Indiába. A brit útlevéllel rendelke­zőknek eddid nem kellett ví­zumért folyamodniuk, ha In­diába léptek. Az Idi Amin el­nök döntése által érintett mintegy 80 ezer ugandai »ázsiai, közül körülbelül 3000- re tehető az indiai származá­súak száma. Szingh külügy- niszterhelyet-^-s kijelentette, kormánya rouonszenvvel kö­veti az afrikai országoknak azt a törekvését, hogy »bel- ügyeiket állampolgáraik leg­jobb érdekeinek megfelelően rendezzék«. Hozzátette még, hogy az indiai kormány tekin­tettel lesz azoknak a szemé­lyeknek a helyzetére, akiket társadalmi, kulturális és ha­gyományos kapcsolatok fűznek Indiához­I di Amin, Uganda elnöke három hónapot adott. Ennyi idő alatt kell or­szágukat elhagyniok az ázsi­aiaknak. Első bejelentése óta az elnök némi engedményt, tett. Most már elsősorban csak az ázsiai (értsd: indiai, pakisztáni) kereskedők kiűzé­séről van szó, bizonyos szak­mák képviselőinek — úgy­mond Amin — esetleg meg­engedi, hogy az országban maradjanak. Orvosokat, jo­gászokat, pedagógusokat és jelentősebb üzletembereket említett. Különösen az utóbbi meg­jelölés érdekes. Vajon úgy kell ezt értelmezni, hogy a kis szatócs, a kis rövidáru- kereskedő, a kis suszter, a kis szabó — szóval az az em­ber, aki ha nem is alkalma­zottként, de kora reggeltől késő estig robotol -»» nem kí­vánatos elem Ugandában, amennyiben bőrének színe nem fekete (és nem fehér), hanem barnás-sárga. Ám, ha ugyanez a bronzszínű indiai vagy pakisztáni történetesen »jelentősebb üzletember«, te­hát gazdag, akkor maradhat? Akkor már »be tudott il­leszkedni« az ugandai társa­dalomba, amely — e logika szerint — csupa »jelentősebb üzletemberből«, gazdag egyénből állna? Szomorú hír ez az ugandai, s még szomorúbb, hogy nem egyedülálló, nem új. Koráb­ban már Kenyában, Tanzá­niában, Zambiában is történ­tek hasonló intézkedések. Csak nemrég függetlenné vált nemezetek vezetői, akiket nem oly rég elsősorbah bő­rük színe miatt üldöztek és tartottak gyarmati sorban, most hasonló fajvédő szel­lemben kezdenek el üldözni másokat. Ez a dolog egyik oldala. / másik: London szerepe, kiutasított indiaiak, s pák. tániak ugyanis, bár nem an­golok, de valamennyien brit útlevéllel rendelkeznek. Te­hát őfelsége állampolgárai. Mégis: Őfelsége belügymi­nisztériumának korlátozó intézkedései vannak beván­dorlásukkal szemben. Holott a brit koronának kötelessége, hogy mindenütt védelmet és jogsegélyt nyújtson a brit alattvalóknak, ahol erre szükség van. Az angol kor­mány' azonban azt szeretné, ha az Ugandából távozni kényszerülök Indiába, Pa­kisztánba mennének. E ^képzelhető, hogy Ugan­da (s a többi, hasonló intézkedéseket fogana­tosító afrikai állam) idővel megbánja majd mostani kö­nyörtelenségét. Nemcsak po­litikailag ráébredve, hogy az ilyen fajüldöző jellegű gesz­tus legkevésbé az egykor ha­sonló címen üldözöttekhez méltó. Hanem gazdaságilag is, felfedezve, hogy a kiuta­sítottak talán hasznosak vol­tak Uganda (és Kenya, Tan­zánia, Zambia) népgazdasá­gának, pótlásuk nehézséget okoz. Akkor azonban késő lesz. Az érintetteket pedig jelen­leg a számkivetettség, a hon­talanság fenyegeti, s ovábbi megaláztatások várnak rá­juk. A moszkvai szerződés évfordulóján Bonni kormánynyilatkozat Pénteken nyilatkozatot tett közzé a bonni kormány abból az alkalomból, hogy két évvel ezelőtt, 1970. augusztus 12-én írták alá Moszkvában a szov­jet—nyugatnémet szerződést, Brandt -kancellár bonni új­ságírók előtt azt mondotta: a moszkvai szerződés aláírása óta növekedett az NSZK sú­lya »európai és nemzetközi összefüggésekben«' egyaránt. Nyomatékosan aláhúzta: az NSZK »folytatja egyhülési po­litikáját a .Kelet irányában«. Homers saj tóért eh esiet e Rogers külügyminiszter pén­teken váratlanul sajtóértekez­letet tartott, amelynek egyet­len célja láthatólag az volt, hogy a legélesebb kifejezések­kel megbélyegezze Sargent Shriver demokrata párti al- elnökjelöltet és Ramsey Clark volt igazságügy-minisztert a vietnami háborúval kapcsola­tos állásfoglalásaik miatt. A külügyminiszter »politikai fantáziának« nevezte Shriver­nek azt a csütörtöki. nyilatko­zatát, amelyben az Egyesült Államok volt párizsi nagykö­vete kijelentette, hogy Nixon elnöknek 1969-ben az ölében volt a vietnami béke, de el­szalasztottá a történelmi al­kalmat«. Rogers kijelentette: »Ha Shrivernek tudomása volt ilyen lehetőségről, akkor csak telefonálnia kellett volna Washingtonba«. Nixon a SZER támogatásáért Nixon amerikai elnök csü­törtökön öttagú bizottságot je­lölt ki azzal a céllal, hogy ta­nulmányozzák a Szabad Euró­pa és a Szabadság rádióadók jövőbeni finanszírozásának módozatait- A bizottság meg­vizsgálja majd, milyen lehe­tőségei vannak annak, hogy a kalózadókat a washingtoni kormány pénzelje. A bizottság­nak jövő év l%bruár 28-ig kell jelentést tennie munkájáról. Mint Ismeretes, az amerikai törvényhozás 38 és fél millió dollárt szavazott meg a SZER támogatására, a szenátus azonban értésre adta, hogy a támogatást nem hajlandó meg­újítani az 1973. június 30. utá­ni időszakra. Nixon által kinevezett bi­zottságot Milton Eisenhower, a néhai elnök fivére vezeti. Házkutatás a Quick-nél rr^V. +.;.; Házkutatást tartott a nyugatnémet rendőrség a nyugatnémet lap müncheni, hamburgi és bonni ségében. Képünk a müncheni szerkesztőségben házkutatásról. (Telefotó: Quick című szerkesztő- készült a AP—MTI—KS) Ennek kapcsán kivételes fon­tosságot kell tulajdonítani az NDK-val folytatott tárgyalá­soknak — mondotta. A bonni kormánynyilatko­zat ugyanakkor azt is hangoz­tatja, hogy a Szovjetunió irá­nyában követett megegyezési politika »elválaszthatatlanul összefügg az Atlanti Szövetség enyhülési koncepciójával«. A nyilatkozat megállapítja, e politika nyomán konkrét stá­diumán léptek a katonai kon­frontáció kiküszöbölését célzó fáradozások és közelebb ju­tottak a tervezett európai biz­tonsági és együttműködési konferenciához. A Brandt- kormány megítélése szerint a további normalizálás politikai területen, valamint a gazda­sági, tudományos és kulturális téren fenntartott kapcsolatok »biztató lépések« a két nép közötti kölcsönös megértés út­ján. * * * * Wolfgang Mischnick, az FDP parlamenti csoportjának elnöke pénteken azt mondot­ta: meggyőződése szerint az elmúlt két esztendőben »érez­hető változás« történt a szov­jet—nyuganémet kapcsolatok­ban. A több évtizedes bizal­matlanságot és gyanakvást jó­zan -és tárgyilagos hangnem« váltotta fel. Közölte, a nyugatnémet sza­baddemokraták síkra fognak szállni azért, hogy még a Bundestag feloszlatása előtt ratifikálják az NDK-val kö­tött közlekedési szerződést. Imlla követeli a szikii vezér ketrecét Az indiai kormány egy 300 éves ketrecet követel Nagy- Britanniától. Egy helyi le­genda szerint az ereklyének számító ketrecet, amelyben egykor Guru Tegh Bahadur szikh vezért őrizte Auran- gezeb mogul császár, a 19. században vitték a brit hó­dítók Angliába. Most Su- rendra Pál Szingh külügy­miniszter-helyettes beszá­molt a parlamentnek arról, hogy nem tudtak Angliában nyomára bukkanni a kere­sett kincsnek. Ügy látszik, mégis legendáról van szó, mert >mines bizonyítéka an­nak, hogy a ketrec valaha is Angliába került« — mon­dotta Pál Szingh.

Next

/
Oldalképek
Tartalom