Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
Minden este könnyesre nevetem magam ELKÉSZÜLT A „FÜRDŐ-TERV" liévízkincsiinket Mit tud a magyar víz? — 19 megye az érdekelt — Kézéi csókolom! — Jó napot, fiatalember! Mit óhajt? — Hallottam az öreg könyvekről. A hölgy bevezet a homályos, elfügönyözött szobába. Hosz- szú előszobán megyünk keresztül. A falakon régi, színes magazinokból kivágott tájképek, valószínűleg Svájc hegyei. A padlón foszló szőnyegek, a sarokban egy faragott szék. Tisztaság van és rend. Mindent a száradó gyümölcsök szaga tölt be. — Pedig egy szem alma nincsen a lakásban. Talán az idő meg a régi bútorok •.. Aztán az is lehet, fiatal barátom — mondja a hölgy,, hogy a homályt téveszti össze az alma diétával. Mindig lefüggönyözöm a szobát, ha odakint élesen süt a nap. — Látja, teljesen egyedül élek. Itt ez a hatalmas konyha, jóformán ki sem tudom használni. Csak vasárnaponként főzök egy-egy könnyebb ebédet, mert — húzódik mosolyra kifestett szája — szerettem mindig főzni. De már hetvenkét éves vagyok. Beleértem a kefir-korba. — Szóval újságíró. Na, jöjjön csak a belső szobába, mutatok magának egy-két érdekes dolgot. Tudja, nem mentem férjhez soha. Egyedül eitern, és körülvettem magam minden apró tárggyal, fényképekkel, amihez sok kellemes emlékem tapad. Amikor a szüleim meghaltak, rám maradt a könyvtáruk is. Már nem is tudom, hová tűnt a nagyobbik része... Nekem a könyvekhez kötődik a filozófiám. A szoba falain nyolc-tíz kép függ, s akad köztük nagyon szép. Az egyiket közelebbről is szemügyre veszem. Németalföldinek sejtem a mesterét, öreg férfi pompás portréja. — Régi már nagyon. A kedvencem. Még kislány koromból emlékszem, hogy nagyanyám szalonjának a faián lógottHirtelen megáll a beszédben : — Szóljon rám, fiatalember, ha a gyerekkoromról kezdek el mesélni. Együtt jár ez a kefir- korral. A végén egy szót sem ejtenénk a magát érdeklő könyvekről, csak az ón fodros szokny ócskáimról. — Az előbb a könyvekhez tapadó filozófiáról tetszett beszélni. guk fiatalabbak mondják, így kerestem a dolgok lényegét. Az err^ber szinte eltűnik a hatalmas bársony huzatú fotelben. A néni elveszik a sarkában, csak vidám hangját hallom: — Nahát, maga aranyos pofa! Még hogy vidám a hangom- Hát mitől lennék vidámabb, mint mások? Az az érzésem, fiatal barátom, hogy amikor kinyitottam az a Hót, maga egy elesett örege ■: -y-a számított. Tudja mit olvasok most? A Rejtő Jenő könyvét, A tizennégy karátos autót. Minden este könnyesre nevetem magam. Elmondom a néninek, hogy szeretném megírni a történetét. — Nem tudja, hiszen nincs is annyi időnk, hogy elbeszélgessünk. De nem is ragaszkodom* hozzá. Beszél angolul? — néz rám kérdően. — Talán tudja, hogy mi az a »publicity«. Szóval durván fordítva: a nyilvánosság. Ha az én nevem megjelenne nyomtatásban, aránytalan lenne az egész életemmel szemben. Talán még — nevet föl — meg is változnék- Ne írja bele a nevem! Jó? így azt mond rólam, amit akar. Most viszont megiszunk egy kávét. Jöjjön, segítsen megcsinálni! Kevés példa van rá az ipar- történetében, hogy egy olyan hatalmas üzem, mint amilyen a Togliattiba telepített autógyár — a »Zsigulik szülőotthona« — tervezéssel és építéssel, a gyártás megkezdésével együtt három év alatt létrejöjjön. Méreteire jellemző, hogy a szerelőszalagokat magába foglaló főépület 2 kilométer hosszú és 500 méter széles, a világ egyik legnagyobb gyári csarnoka. A gyárban hozzávetőleg 150 ezer(!) termelőberendezést állítatták munkába a három év alatt, s pillanatnyilag mintegy 50 ezer dolgozója van a hatalmas üzemnek. A gyár mindössze 10—15 százaléknyi más országból származó kooperációs terméket épít be a gépkocsikba, s ez ugyancsak fiPersze, nem engedi, hogy bármit is belekotnyeleskedjek- a kávéfőzés »szertartásába«. Cukor nélkül issza, s elszív hozzá egy cigarettát. — Régen Virginiát szívtam, de már az ízére sem emlékszem. Most a Filtollal csapom agyon az időt. Mit gondol, tényleg gátolja, hogy köhögjön az ember a füsttől? — Végül — több mint két órát ültem nála — rátértünk a könyvekre. Szép gyűjteményét ámulva szemléltem, öreg diplomák, néhány metszet, s régi térkép. — Miért tetszik.eladni őket? — Hogy ne vesszenek el. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien érdeklődnek a régi könyvek iránt- Nem má^a az első — néz rám a kínai kávéscsésze fölött —, aki elsőként iött. Csak nem adom oda mindenkinek, és nem mindent. Azt hittem, hogy talán anyagilag szorult meg a néni, és ez késztette a hirdetésre. — Pénz? Hát abból is meg lehet élni. — Ha nem abból, akkor miből? — Az előbb «már majdnem rátapinitott. Persze, a pénz is kell, de. tudja, én nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Sőt. inkább úgy fogalmazom meg, hogy elégedett. Ebből kell élni.. • A pénzből csak létezni lehet. nénk, hogy az üzem hosszú évekig csupán, a már jól ismert egyetlen típust fogja gyártani, a Zsiguli 124-est (VÁZ—2101-et). A Zsiguli- kombit azonban máris »szaAz utóbbi 10—15 évben gyakran olvashattuk a lapok híradásaiban: 30—50—70 fokos víz tört fel a fúrások nyomán — az Alföldön, a Duna— Tisza közén, a Dunántúlon, Miskolc, Szentes, Zalakaros vagy Gyula határában. Szinte az ország valamennyi olyan helyén, ahol víznyerésre vállalkoztak. Az ember kellemesen meglepődik e gazdagság hallatán, és nyomban fölteszi a kérdést: vajon jól hasznosítjuk-e Európában is páratlan természeti kincsünket? Tudunk arról, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bekötik vízhálózatukba ezeket a kutakat, vizükkel öntöznek, palántanevelőket fűtenek. Arról is értesülünk, hogy néhol fürdőket létesítenek, de ezek a szakszerűtlen telepítés következtében csak elviszik a beruházók pénzét; majd a kutakat lezárják, a medencéket kiszárítják. Egységes fejlesztés Az Országos Vízügyi Hivatal Vízellátási- és' Csatornázási Főigazgatósága megbízta a Vízügyi Tervező Vállalatot, hogy készítsen fürdőfejlesztési tervet. Mit tartalmaz ez? Hol fejlesztik a meglévő fürdőket, hol építenek újakat? — Erről beszélgettünk a VÍZI- TERV irodavezető főmérnökélagra tették«, a tíz lóerőve! nagyobb teljesítményű Zsiguii luxus—125 típus szalagja pe dig már készül. A gyár ezután kétévenként hoz majd ki új modellt. vei, Környei Lászlóval és Sashalmi András osztályvezetővel. Minden megye egy vaskos iratköteg; benne térképek, grafikonok, adatok sokasága Ezeknek összesítéséből — egy évi, nagy munka nyomán — elkészült az ország fürdőtérképe. Mit olvashatunk le erről a térképről? Elsősorban azt, hogy szinte nincs az országnak — a Mátra—Börzsöny hegységen kívül — olyan része, ahol ne bu- gyogna elő értékes víz a földből, ha víznyerési szándékkal lehatolnak a fúrók a mélybe. A II. ötéves tervben nagy ambícióval kezdtek a tanácsok, a gazdaságok vízfúrásába, ám a III. ötéves terv idején ez a kedv némileg megcsappant. Miért? A vízfúrásokat nagy mélységben kell végezni a jó hozamú kutak létesítésének érdekében, és ez sok pénzbe kerül. A vizek egy része gázos, és ez veszélyeket is hord magában. A magas hőmérsékletű víz nagy áldás, de szakszerűtlen hűtése vagy elvezetése közben elveszti értékes ásványi tartalmát. Jól meg kell gondolni tehát, hol s mire használják a vizet. Különösen fontos meggondolni a fürdő létesítésének tervét. A fürdőkombinát , A tervező szakemberek szerint a fürdő mindenütt a világon ráfizetéses, és csak akkor hajt hasznot építtetőiének, ha vendéglátóipari létesítményekkel, szállodával, játéktermekkel, sportlétesítményekkel kombinálva építik meg. A most elkészült megyei fürdőfejlesztési tervben a meglévő 350 ezer fürdőférőhely megkétszerezését javasolják. Kidolgozták a 200—500 —1000—2000 és 5000 férőhelyes fürdők tervtípusait is. A vidéki fürdők fejlesztéséhez hozzávetőleg 4—5 milliárd forint kellene, mert egy-egy fürdő — nagyságától függően — 2—40 millió forintba kerül. (Ebben nem szerepel még a szálloda, étterem, boltok, szolgáltató létesítmények építésének a költsége!) A tervezők tehát azt javasolják, hogy először a meglévő fürdőket kell kombinátokká építeni, azután kerülhet csak sor új fürdők létesítésére. Különösen a regionális fürdőkö.z- pontok fejlesztésére, teljes kiépítésére kell most — a IV. és az V. ötéves tervben — a pénzt áldozni. S mivel a tisztasági fürdők iránti kereslet évről évre csökken, a vegyes strandfürdők létesítését érdemes szorgalmazni. A kaposvári is...- A fürdőtérkép tanúsága szerint hazánkban 265 olyan település van, ahol — a megnövekedett idegenforgalom és belföldi igény miatt — érdemes fürdőt építeni. S ez nemzetközileg is jelentős dolog. A megfontoltság azt diktálja: Hévíz, Hajdúszoboszló, Harkány, Gyula és Miskolc-Tapolca élvezze az elsőknek kijáró előnyöket a további fejlesztésben. Ezek a fürdők már a nemzetközi rangot is elérték. Érdemes foglalkozni viszont a nyíregyháza-sóstói, a kaposvári, a győri, a szentes-csongrádi, a büki, a mezőkövesdi és a sikondai fürdők továbbépítésével. Még komplettebbé kell tenni a kecskeméti, a zalaegerszegi, a szolnoki, és az egri uszodát. A tervezők 265 helyiségben javasoltak új fürdő építést, de ebből pillanatnyilag csak 40- ben vannak meg a műszaki és építési feltételek. Ebből a 40-ből választ ki a közeljövőben az OVH ötöt-hatot, ahol megindulhat a munka, és az állam is kinyitja a költségvetés »kasszáját«... Gyógyító erő? Sok a magyar hévizekről a szóbeszéd. Valójában, mit tudnak? Erre is válaszolnak a különböző vizsgálatok. Érdemes megtanulnunk, hogy például a 26 C fok fölötti hőmérsékletű vizet lehet csak termálvíznek nevezni. A magyarországi kutak átlagos hőfoka 30—50 C fok, de a gyulai víz például 94 C fokos. Hazánkban szigorúan vizsgálják a gyógyvizeket. Ezt a rangot csak nehezen adja meg az Egészségügyi Minisztérium és csak annak a fürdőnek, illetve víznek, amelynek műszaki-kémiai feltételei a.z előírásoknak megfelelnek. Gyógyvíz például a parádi, a szoboszlói és a hévízi víz. Európában jó híre van a magyar hévizeknek, s egyre többen szeretnének fürdőinkbe eljutni. Gazdagok vagyunk e téren, de a kiaknázás, az okos felhasználás még hátra van. A most elkészült megyei fürdöfejlesztési terv jó alapot ad arra, hogy megtudjuk, milyen vizeink vannak és hogyan gazdálkodjunk velük a jövőben. Szűts Dénes — Ja, igen! A filozófia ... Szóval egyáltalán nem biztos, hogy ezt meg tudom magyarázni, mert lehet, hogy nem is az. Pusztán az oldalak lapozásával eltelt időt szűrtem át tapasztalatokká, és ahogy magyelemre méltó (tudva azt, hogy a nagy nyugati autógyárak 50—80 százalékos kooperációval dolgoznak). A gyár jövőre már 600 ezer | Zsigulit fog útjára bocsátani, de évi egymilliós a perspekti- | vikus kapacitása. Azt hihetMészáros Attila A Zsiguli és társai Öngyilkosság i a Kaszinó utcában? 37. Tegnap korán hazajött, fütyürészett, ilyen jókedvűnek még nem láttam ... »Hej Rozi-ka« — ennyit mondott, és bement a szobájába. Az ajtón keresztül is hallottam, hogy dudorászik, le s föl járkál, pedig máskor komoran jött-ment, alig lehetett szavát hallani. — Volt-e valaki a lakásban, amióta az ügyvéd úrék nincsenek itthon? — Nem volt senki. Akik vendégségbe jönnek, azok tudják, hogy az úrék nincsenek itthon. — Hivatalos személyek se ;eresték az úrékat vagy Balá- tai Jenőt? — Nem. A postás jött, a gázórás ... Ja, meg egyszer az ügynök. — Kicsoda? Miféle ügynök? — A képügynök. Képeket, festményeket kínált. — Beeresztette a lakásba? — Először nem akartam, de nagyon erőlködött, hogy megnézi, milyen festményei vannak az úréknak, mert ő vesz is, nem csak elad. Végignézte ä festményeket, és meg is mondta, melyik mennyit ér. — Volt nála kép? Vagy csak ... — Egy füzet volt nála, abból mutogatta a képeit. — Meddig időzött ez az em-, bér a lakásban? — Talán egy félórát. — Más nem járt itt? Emlékezzen! Ez nagyon fontos! — Nem volt itt más! — Amikor ma hazajött, mit csinált? Részletesen mondja el! — Feljöttem a lépcsőn, kerestem a retikülömben a kulcsomat. Megtaláltam, kinyitottam az ajtót Már az előszobában éreztem az édeskés szagot. Jézusom — kiáltottam —, mert féltem, hogy én hagytam’nyitva, aztán megjönnek az urék és megszidnak. »Ma- 'gában nagyon megbízom« — ezt mondta a nagyságos asz- szony. Aztán, ha most valami baj történik ... Látom, a fürdőszobából fény szűrődik ki. Onnan árad a gáz is ... Benyitottam. A mérnök úr! Elájultam ... — Tudom, ezt vallotta a rfendőrnyomozó úrnak is. Kérem, biztos abban, hogy a fürdőszobában égett a villany? — Maga négy órakor ment el hazulról. Balátai Jenővel nem találkozott délután? — Nem. A mérnök úr biztos később jöhetett meg. — Szóval a villany égett? — Égett. — Maga kapcsolta el a gázkályhát? — Nem. Én kérem elájultam, de akkorát estem, attól észhez tértem. Sikongattam, és szaladtam a házmesterhez, ö is megnézte a halottat, aztán telefonáltunk a házmes- lernétől a rendőrségre. Juci néni kapcsolta el a gázcsapot a fürdőszobában. — A lakást bezárták, amikor kijöttek telefonálni? — Nem. Miért zártuk volna be. .Ezen a folyosón csak kát lakás van. Nincs több. A házmesterék a szomszédok. Illetve, ugye, ők lakják az alsó részt, felettük meg mi vagyunk. — De ennek a háznak emelete is van. Ott kik laknak? — Senki. Egy lakosztály van ott kérem, de üresen állt|Nem lakik benne senki. — És ki lakott benne, amíg nem volt üres? — Egy dúsgazdag bárónőnek a titkára. De sokszor jött ide a bárónő is. Olyan kiránduló, megpihenő helye volt neki, amikor a Várba járt. Ha dolga volt a Várban, beugrott ide. — A nevét nem tudja? — De igen. Rössler Andor- né. A vizsgálóbíró felírja a nevet. Aztán a lánytól kéri, mutassa meg Balátai szobáját... ! Növényvédelmi tájékoztató A várakozási idők ♦ pontos betartásáról Szász Dániel elakad. Elképzelte a vizsgálóbíró jelenlétét, munkáját, talán még a kihallgatási módszerét is. Am a kérdések és a válaszok újabb, fontos kérdéseket vetnek fel. Posta Rozáliának meg kellett halnia. Posta Rozália dr. Vári Andorék cselédlánya 1939. május 4-én a Margit-hídon egy teherautó elé lépett, s az halálra gázolta. Az ügyiratot Szász nem tudta előkeresni, bírósági levéltárban nem találta. Mindössze annyi bejegyzést az iktatóban: Véletlen baleset történt. (Folytatjuk.) A termesztett növények döntő többségénél a károsítok ellen nélkülözhetetlenek a növényvédő szerek. A vegetáció során ezek a vegyszerek szükségszerűen a legkülönbözőbb időpontokban kerülnek fel- használásra. s az utolsó (szedés előtti) beavatkozásnak igazodnia kell a szüret várható időpontjához. Az élelmezésegészségügyi várakozási idő tehát az a napokban jelölt időtartam, amelynek az utolsó növényvédelmi kezelés és a szüret, illetve betakarítás között kell eltelnie. A kijuttatás után — a növényvédő ■ er típusától függően — több napra van szükség ahhoz, hogy — a mérgező anyagok hatásukat veszítvén — a kezelt termény emberi fogyasztásra vagy állati takarmányozásra veszélytelen legyen. A várakozási idők be nem tartása esetén a fogyasztásra kerülő szőlő, zöldség, gyümölcs vagy egyéb növényi termék a megengedettnél nagyobb hatóanyag-maradékot tartalmaz, s ez a szervezetbe jutva súlyos mérgezést, sőt halált is okozhat. Különösen a házikerti felhasználók fordítsanak több figyelmet a növényvédő szer csomagolásán feltüntetett élelmezés-egészegészségügyi várakozási idők pontos betartására! Ez a napokban kifejezett idő valamennyi kis tételben csomagolt növényvédő szer külső burkolatán is megtalálható. A magtárt kártevők elleni védelem az elkövetkező időszakban különösen fontos lesz. A viszontagságos aratás miatt a tervezettnél kevesebb terményt sikerült néhány gazdaságnak betakarítania, s most fontos feladat ennek a terménynek további megvédése. A magtári kártevők közül legveszélyesebb a gabonazsizsik. Fertőzése megelőzhető, ha a fertőtlenített terményraktárban száraz gabonát tárolnak. Ha a gabona mégis nedvesen kerül be, akkor gyakori át- lapátolással kell megakadályozni a zsizsik elszaporodásának egyik előfeltételét, a föl- melegedést és a befülledést. Gabonazsizsik-fertőzés észlelésekor azonnal gázos fertőtlenítésre van szükség, mivel a több nemzedékes kártevő a magvak rágásával nagy .— mennyiségi és minőségi — kárt okozhat