Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

A domb másik oldalán Kilométer hosszú autó- eyájak vonulnak az út széles betonján. Jól fésült, gömbö­lyű arcú utasok, lakkozott körmű női kezek, felfújható gumicsodák, összkomfortos lakókocsik, vízre éhes motor­csónakok. És világvárosi zaj, tömeg, ' ezerarcú, ezernyelvű. Az úttal párhuzamosan száz­kilométeres sebességgel robog az expressz ... Az úttal párhuzamosan, jó tíz kilométerrel arrább — manapság ez aligha távolság — csend van, mély, hallgatag csend, csak a kocsikerék nyi­korog keservesen, és a ló prüszköl illetlenül. Pócza-puszta, 1972. Ahogy a lezúduló zivatarok víztömege által összevissza szabdalt domboldalon kapta­tunk felfelé — a pusztasze- mesi tsz-elnök kedves előzé­kenységének jóvoltából hin- tóval —, a természet elvadu- lása láttán arra gondoltam, hogy az előttem még isme­retlen Pócza-pusztán — a dombok másik oldalán — mindez fokozott erővel jelent­kezhet. A szántóföldek, ligetes dombok —- a közelben van negyven éve élnek már itt, mondja, s bevezet a lakásba. Itt nőtt fel a négy gyerek, s ide látogatnak nyaranta né­hány hétre az unokák is. ök, az öregek, maradni szeretné­nek, itt a nagy, verandás ház, a villany, a televízió, a rádió, a tejeskocsi mindennap be­megy Pusztaszemesre, elhozza, ami kell. A verandán vastag, jóféle tölgyből ácsolt, meredek tám­lájú pad, egyszerű fafaragá­sokkal, s rajta készítésének dátuma: 1854. Az ablakokban virágok, a fal mellett egy könnyű ágy: — A papa itt szeret aludni, a jó levegőn — mondja a néni. Ahogy körül­nézünk, szerte egy már-már letűnt világ számtalan hasz­nálati tárgya, relikviája. Fa­szénparázzsal működő vasaló, faragott bölcső, meg ki tudja még mi minden, egy-egy élel­mes régiségkereskedőnek va­lóságos aranybánya. (Más kér­dés, hogy Krezingerék aligha akarnak ezektől megválni: pa­naszkodnak ugyan a kevés nyugdíjra, de láthatóan kevés­bé érdekli őket a pénz, mint a domb másik oldalán lakókat.) Pócza-puszta neve valaha összefonódott a nagybirtok- rendszerrel. Földbirtokosok és bérlők ad­ták itt egymás­nak az errefelé elterülő termé­keny földeket, de nevükre ma már senki sem emlékszik pon­tosan Pócza­Az ötvenes években 19—20 család lakott az itteni házak­ban, bőséges gyerekáldássai. Volt idő, mikor a fiatalok egyenesen labdarúgó-csapatot akartak alakítani. S különö­sen az állattartás volt kifize­tődő: a jószág szinte az istál­lóból kilépve talált friss, táp­láló zöld füvet, egészséges mozgásteret, s a gondozott szőlők, gyümölcsösök is min­dig bő termést hoztak. Az első »kévebomlást- az is­kola okozta. A gyerekeket is­koláztatni kellett, s az iskola messze volt. Akik oda jártak, szükségszerűen megismerték a világ más értékeit, amelyeket vonzóbbnak találtak, mint szü­leik. A környező falvak szer­vezettsége, létesítményei, a Ba- laton-part, Budapest szívták, vonzották a fiatalokat, s a fá­radságos iskolába járás is mind több szülőt késztetett arra. hogy a faluba-városba költö­zéssel megkönnyítse gyermeke helyzetét. Azután egyéb hatá­sok is érték a pusztát (az or­vos — és egyéb, a faluban meglévő szolgáltatások, s a na­gyobb emberi közösség hiá­nya), amelynek lakossága az ötvenes évek végétől egyre jobban apadt. A tizenkilenc családból mindössze négy ma­radt, ők is idősebbek. Sáros út, elhagyott, ablakától, ajtajától megfosztott házak jelzik a puszta életforma végét. — Nézzétek meg — tegez le bennünket minden további nélkül az idősebb jogán, régi paraszti szokás szerint Kovács Fülöp bácsi. — Nézzétek ezt a házat. Jó, erős téglából építet­tem, palatetős, minden van itt, ami kell. Befejezni azonban már nem volt erőm. Minek? Erre a szobára, melyet most Virágok között. Somogy megye legmagasabb »csúcsa«, a Csillagos — közé ékelt kis település sokkal in­kább ki van téve a természet viszontagságainak, mint a völgyben elterülő falu. A két lovat biztató veze­tőnk, Geiger Jenő, buzgón ma­gyarázza az út rejtelmeit, a titkos buktatókat, a süppeteg tócsák leküzdésének fortélyait. S amikor fogatoserényeit di­csérjük, önérzetesen siet hoz­zátenni: — Traktoros vagyok, nem fogatos. A dombok másik oldalán, egy terjedelmes bíborhere tábla szélén váratlanul dió-, cseresznye- és meggyfák sora töri meg az egyhangú akác- sávokat. Még egy kanyar, és szabályos kis utcán üget a két ló. Baloldalt házak homlokát takarja a dús, buja növény­zet. Célhoz értünk. Egy ablak nyílik, és a lo­vak csörtetése által megzavart csend háborgatóit kutatja két, öreg szem. Egy kicsit elfogó- dott vagyok, tudom, mi je­lentjük most a szenzációt. Idős néni jön elénk, feszte­lenül, barátságosan. Sajnálkozik. Férje, Krezin- ger János gombázni vitte az unokákat, akik éppen itt nya­ralnak, és sajnos nem tudunk vele beszélni. De azért ő is szívesen mesél sokat, könnyen és nagyokat nevetve. Csaknem Elhagyottan. pusztán. Cselé- || dek lakták az §| itteni házakat, a kis település- csoportokat, melyek a gaz­daság egyes i§| központjai köré i|| épültek. Pusz­tai emberek. Életmódjukat Illyés Gyula írta le megra­gadó eleven- séggeL Mára azonban semmi sem maradt ezekből az időkből. Az út másik oldalán épült cse­lédlakásokat már régen le­bontották, s velük szemben tágas, büszke, cseréptetős épületek emelkednek. A fel- szabadulás után az ősi, föld- tulajdon utáni vágy, az itteni földek gazdagsága virágzó konjunktúrát teremtett. Még a környező falvakból is települ­tek ide emberek: földért, ol­csó házhelyért, a könnyű ál­lattartás reményében. Az év­ezredes paraszti életforma utolsó nagy lehetőségeként, az 1945 utáni idők mindent átformáló mozgalmának része­ként. »Hogy is hívták akkor a bér­lőt?« lomtárnak használok, egysze­rűen nincs szükség. Még az idén beköltözünk Kötcsére. Vettem ott egy parányi hazat. A fele sincs az itteninek ... Az udvaron gondosan sora­kozó szőlőtőkék, óriás fürtök­kel, a ház előtt szebbnél-szebb virágok. Fülöp bácsi felesége nagyon büszke virágoskertjé­re, melyet nem kevés tisztelet­tel járunk be. Annyi biztos, hogy a gondosan ápolt árvács­kák, violák, meg ki tudja még mennyi virág, nem a mások­nak való hivalkodás miatt ke­rültek a földbe — Pócza-pusz­tán ez értelmetlen lenne —, hanem egyszerűen a szép belső igénye által ösztönözve. Arra gondoltam, hogy a csendre, nyugalomra szinte megszállottan vágyó városi emberek közül vajon akadna-e olyan, aki szívesen töltené el itt szabad idejét, itt. a szelíd dombok között, ahol egvedül már csak a fecskék építkez­nek? Krezinger bácsi, aki közben egy kosár gombával és két életerős unokájával megérke­zett, kér bennünket, hogy tér­jünk vissza egy kis beszélge­tésre még. Időnk lejárt, de egy félórát tudunk még szakítani. Nagyon kedvesen marasztal­nak, s nehezen értik, hogy •percre pontosan várnak ben­nünket, késni dehogy lehet. Krezinger bácsi alakja feled­hetetlen marad számomra: ki­csi, szikkadt öregember, elmúlt hetvenéves. Naponta két doboz méregerős Munkást szív el. s megiszik fél litert saját termé­sű borából, de még mindig makkegészséges, futó náthán kívül beteg sose volt. Hazafelé még inkább megered Geiger Jenő szava. Azokról az időkről mesél, amikor még ő is lovakkal fog­lalkozott, etette, ápolta, gon­dozta a fényes szőrű négylá- búakat. — Nincs szebb a jól táplált, kényes mozgású ló fu­tásánál — mondja — El tud­nám nézni akármeddig... Csupor Tibor Játékboltban Fakard és villany vasút Négyéves forma kisfiú pró­bálja édesanyját berángatni a játékboltba. — Majd máskor — csi'títja az asszony, megpillant­va a »tü-tü« árát. Nézem az asszony arcát. Talán a magas villanyszámlára gondol, vagy az építési kölcsönre? Váratlanul enged a kicsi unszolásának. — No jó, de csak megnéz­zük — mondja, de én már lá­tom, hogy rövidesen csomagol­ják majd a kis teherautót. A gyereknek lesz igaza. Iz­gatottan és szakértelemmel vá­laszt. Boldog, szinte nem is hiszi, hogy ez igaz lehet. Cso­magját magához szorítva sza­lad ki a boltból. — Tizenkét év alatt számta­lan ilyen esetet láttam — mondja Tálas Lászlóné eladó —, sőt sokszor mi beszéljük rá a szülőket, hogy nyissák meg az erszényt. — Milyen játékokkal ját­szottak az ön gyerekkorában? — A lányok rongybabákkal, a fiúk meg fakarddal vagy labdával. Sokszor egy-egy használati tárgyat: stoppoló­fát, cérnaorsót vagy kartondo­bozt neveztünk ki asztalnak, széknek és babaszobának. — És vajon az unokáink mivel játszanak majd? — Biztosan csupa távirá­nyítású elektromos játék lesz. melyet ma még el sem tu­dunk képzelni. A játékok min­dig tükrözik a kort, akár a mesék. — A játék fontos motívuma az alkotás öröme. Ha egy já­ték mindent maga csinál, az nem fejleszti a gyerek fantá­ziáját, ügyességét. Nem így van? — De igen. Manapság azon­ban egyre több az öszerakha- tó, kombinálható, ügyességfej­lesztő játék. Negyven év körüli férfi lép be az üzletbe. — Valami olcsó játékot sze­retnék négyéves gyereknek ... olyat, ami gurul — teszi hoz­zá bizonytalanul. Kis mozdony, műanyag autó és egy csörgő golyókon közle­kedő pillangó kerül elő. A férfi szeme megakad a pillan­gón. Feemeli, rázza, leplezet­lenül élvezi a játékot. — Ezt kérem — mondja, és majdnem annyira örül, mint az iménti kisfiú. — Vannak gyerekek, akik itt a boltban nyitját* fel per­selyüket — folytatja a meg­szakadt beszélgetést az e'- adónő —, ők a legigényesebb és legválogatósabb vevőink. — Megveszi valaki ezeket a drága játékokat? — mutatok egy 600 forintos kutyára. — Természetesen. Sok vevő nem is tagadja, hogy magá­nak veszi a villanyvasutat vagy a versenyautó-pályát. — Volt már vevő. akinek az igényeit nem tudták kielégí­teni? — Hajaj! Egyszer egy kis­gyerek bejött a pult mögé, végignézte a készletet, majd csalódottan mondta: nem ta­lált olyat, amelyik neki míg nincs. Apukája világosító.’» fel,, hogy a nagymama, a nagy­néni, anyuka, apuka tényleg már mindent megvett neki. Pedig a gyerek csak az élet­korának legmegfelelőbb já­tékkal tud jól játszani. S nem a sok, hanem a jó játék a fontos. Sokszor négy-öt éves gyereknek vesznek társasjáté­kot mondván: már tud szá­molni és olvasni. — Egyre több az ilyen kis »csodagye­rek«. De aligha hiszem, hogy sokra mennének vele. — Hány vásárlójuk van egy évben? — 1971-ben pont annyi ve­vőnk volt, mint a város lakói­nak a száma: 60 000. Bíró Ferenc Növényvédelm i tájékoztató Járványszerű a gombabetegségek fertőzése A különféle kórokozók to­vábbra is rendkívüli mérték­ben veszélyeztetik az egyes kultúrákat. Csaknem vala­mennyi gombabetegség fertő­zési szintje jóval meghaladja a korábbi évek átlagát. A ji- toftóra a burgonya- és para- dicsomtáblákon súlyosan ve­szélyeztet, korábban már fel­hívtuk a figyelmet a véde­lemre. Ezeken a területeken a védekezéseket változatlan in­tenzitással továbbra is foly­tatni kell. A múlt hét változékony, csapadékos időjárása tovább növelte a peronoszpóra-jár­Szüts Dénes Öngyilkosság a Kaszinó utcában? Sugárzó sávfűtés az iskolákban Az Építéstudományi Intézet kutatói Országos Közegészség- ügyi I Intézet orvos-kutatócso­portjával közösen befejezték az iskolák fűtésének korszerű­sítését célzó többéves kutatási programot Azt vizsgálták, hogy a mennyezetre szerelt sugárzó fűtőtestek, sugárzó ernyők al­kalmazásában milyen műszaki megoldás a legjo1 b a tanulók kellemes közérzetének kialakí­tásában, s a beruházási költsé­gek csökkentésében egyaránt. A többéves kutatási program Somogyi Néplap alapján végzett mérésekkel csankem 12 ezer légtechnikai adatot és majdnem 60 ezer fi­ziológiai adatot rögzítettek a kutatók, s elektronikus számí­tógépekkel dolgozták fel a vizsgálati anyagot. így megta­lálták a helyes műszaki meg­oldást, amelynek az a lényege, hogy a mennyezeten csak né­hány sávban helyeznek el su­gárzó fűtőtesteket. Ily módon nem éri a tanulókat annyi hő­sugár, hogy közérzetüket, szel­lemi teljesítőképességüket hát­rányosan befolyásolná. Az új módszer iránt jónéhány építés­ügyi vállalat érdeklődött már. \3I. ♦ ♦ ♦ Mondja el neki, hogy kihall- ‘ gáttá Flessburger és a bárónő beszélgetését? Kérdezze meg, miért követelt pénzt a kölni gyógyszerésztől ? Kérdezze meg, mi az a megállapodás, üzletkötés vagy szegés, ami­nek elmulasztása létrehozta ezt a helyzetet?... Nem! Er­ről még nem beszélhet, nem fedheti fel kártyáit. Majd ha Éva is jelen lesz, akkor hoz- |za elő az erkélyen hallottakat. } Számára most a Rajniss-es- Stély a következő láncszem. Mi történt ott? Ha erre nem ad választ felesége nagyanyja, akkor legalább arra adjon, kik voltak ott... Neveket kér, pontos neveket. Azoknak a nevét, akikről az újságíró nem irt, mert egyszerűen nem ^ismerte őket. Pedig ezek a ? fontosabb személyek. ♦ Ám a bárónő — ha nem | ijeszt rá — nem beszél, illet­tve mellébeszel* ahogyan .szo­kása. Mindig ez lett a vége, ha kínos téma került szóba. A verseiből idéz vagy lányának ruháiról, hajviseletéről árado­zik ... »Az erdő zöld és bíbor árnyékaiban sétáltunk a Ba­jor-Alpokban. Alice a vál- lamra hajtotta fejét. Egy vi­rágszirom ...« Nos, ebből Dániel nem kért. Most nem hagy neki ki­búvót! Elvégre nem csupán altruista, rokonszeretetből koplalta meg az öregasszony kétheti költségeit. — Dédi! Magunk között va­gyunk, és nem hall bennün­ket senki... — Szász jelen­tőségteljesen nyúlt a megsár­gult iratok közé, látszólag ki akart húzni egyet, s közben mereven, keményen a bárónő­re nézett... — A költözkö­déskor a holmijai között meg­találtam a Rajniss-estélyre szóló meghívóját. — Nem! — a bárónő meg­ragadta Szász karját, másik kezével meg botja után. ka­pott. ami az ágy mellett a; földön hevert. — Nem igaz!—I és italig ja a dühtől elfulladt. { — De igen! Tessék, itt van!? — és ezzel kirántott egy hosz- ? szú, kétrét hajtogatott, kemé-| nyebb fogású papírost, és ? meglobogtatta. Tudta, hogyi szemüveg nélkül az öreg hőig | úgysem tudja elolvasni a fel-? írást. Szász a papírt szorosan« fogta, nem engedte ki a kézé-? bői. Engedékeny hangon foly-? tatta: — Miért nem meri be- ? vallani, hiszen abban az ég? adta világon semmi nincs. j — Egyáltalán, mit kutatsz, vizsgálódsz ebben az ügyben? Milyen jogon turkálsz a múl­tamban? Miért érdekel téged ennyire? ... — Semmi különös, Dédi,. mindössze írni akarok róla és? ezért érdekel engem. Rajnisst 1945-ben a népbíróság elé ál­lították, és mivel a nyilas kor­mányzótanács triumvirátu­sának tagjaként szörnyű bű­nök terhelték, halálra ítélték, és kivégezték. A népbírósági . anyagban sok minden szere-? pelt, hiszen még Szöllösi-\ Naszluhác Jenő, Szálasi mi-? niszterelnök-helyettese is rá- ? vallott... Magának már iga- j zán nem lehet semmi kelle- « metlensége emiatt... ? — Két évet börtönben töl-? töttem — a bárónő metszőn, gúnyos volt — a népi demok-| ráciátokban. (Eotuta&U _ ; ványveszélyt. A szőlőültetvé­nyekben a l'.'ztharmat és a szürkerothadás tünetei is egy­re nagyobb területeken észlel­hetők. Jelenleg . különösen nagy veszéllyel fenyeget a szürkerothadás, amely súlyos termésveszteséget okozhat. Legerősebb a fertőzés a Bala- ton-parti, a Kaposvár és Ka­ród környéki szőlőkben. Az állandó csapadékos, párás idő­járásban a termés csak akkor menthető meg, ha a védekezés szakszerű, és gyakoriságát to­vább növelik. A szőlőt károsí­tó betegségek közül peronosz- póra ellen javasolt az Ortho- Phaltan, a Djthane M—45, a Zineb 0,2, a Cuprosan Super D 0,3 százalék; lisztharmat ellen a Thiovit 0,3 százalék, a ventillált kénpor 7—10 kg/ha (4—7 kg/kh), a Fundazol 0,07 százaiéi*; szürkerothadás el­len a Fundazol 0,06, az Ortho Phalton 0,3 százalék, az Ort- ho-Phaltan porozószer 20 kg/ ha (12 kg/kh). Hektáronként javasolt vízmennyiség a per­metezőszerek kijuttatásához 800—1000 1 (400—600.1 kh). Július második felében meg­kezdődött a káposzta bagoly- pille második rajzása. A ki; hernyók megjelenésére au­gusztus 5-e után már számíta­ni lehet. A rajzásvizsgálatok alapján erős fertőzés lesz Ta- rany, Háromfa, Gyékényes, valamint Balatonlelle, Siófok, Nagybereny körzetében. A me­gye középső részén kisebb te­rületeken gócszerű fertőz/:: várható. A fiatal hernyók kez­detben a káposzta külső leve­leit rágják, később a káposz­tafejbe hatolnak, azt összefur- kálják. Az ilyen káposzta fo­gyasztásra és piaci értékesítés­re egyaránt alkalmatlan. t A védekezéseket még au­gusztus első felében meg kell kezdeni, mivel később a ká­posztafejben károsító hernyó­kat már nem lehet elpusztíta­ni. Védekezésre javasolt: há­zikertben a Dipterex, a Ditri- fon, a Folithion 0,2 százalékos, nagyüzemben a Gusathion, a Metil-Cotnion 0,3, a Phosdrin 0,2 százalékos adagja. Hektá­ronként javasolt vízmennyi­ség: 7FM—800 1 (400—500 1/ kh). ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom