Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-04 / 182. szám
Elsőként az országban: gyógymasszőr továbbképzés Tenni az emberért Tavasszal visszatérnek a fecskék »Mélyen tisztelt Papp Or! Látogatás a vakok és csökkentlátók somogyi szervezeténél Dékány György fiatal ember. 1967 decemberében választották meg a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Somogy megyei Szervezetének titkárává. Huszonegy éves volt akkor. Azóta is a legfiatalabb a szövetség megyei titkárai közül. Azt hiszem: születni kell arra, hogy valaki jó szervező legyen. Dékány György ilyen ember. Jó segítőtársa is van dr. Komá- romy István ügyintéző személyében. A szervezet titkárával beszélgettünk a kaposvári, parányi irodahelyiségben. — Mi a szövetség, illetve a szervezet legfontosabb feladata? — Az érdekképviselet ellátása. Somogyi szervezetünknek jelenleg 290 tagja van. Arra számítunk, hogy ez a szám rövidesen 490—500-ra emelkedik. Államunk ugyanis ötszáz forint személyi járadékot juttat tagjaink közül a vakoknak. A Mascke-táblázat szerint: akinek látáscsökkenése eléri a 95 százalékot, az vaknak számítandó. — A szervezet tehát érdek- képviselet. Miben tudnak segítséget adni? — Főként tagjaink elhelyezkedésében. — Mely szakmákban foglalkoztatják őket? — A csökkent látásúakat a kárpitos-, a könyvkötő-, a gyógymasszőri szakmákban. A vakokat szintén a g'yógymasz- szőri, a kárpitos pályán. Vannak úgynevezett »hagyományos-« szakmák is. Ezek közé tartozik például a kosárfonás, a kefe- és seprűkötés, vagy a lábtörlőkészítés. Vannak, akik automata telefonközpontban dolgoznak. Hallottam már elektronikus számológéppel bánó sorstársakról is. Somogybán még nem dolgozik vak ilyen munkakörben. — Hogyan fogadják a vállalatok az elhelyezkedni kívánókat? — Eleinte idegenkedtek. Még ma is vannak ilyenek. De szívesebben hivatkozom azokra, amelyek segítettek. Ezek. között említhetem a húskombinátot, a megyei kórházat, de a Kapos szállót is. Tevékenykednek a szociális foglalkoztató bedolgozóiként is szervezetünk tagjai. Ezt azonban nehezíti, hogy az anyagért be kell menniük a központba. A kereseti lehetőségek véleményem szerint a gyógymassző- röknél és a telefonkezelőknél a legjobbak. A titkári feladatok egyike, hogy állásszerzés ügyében levélben vagy személyesen keressem föl a vállalatokat, üzemeket. Még nem volt rá példa, hogy a »megkeresésre« ne reagáltak volna. — Beszéljünk a gyógymasz- szőri szakmáról, hiszen titkári teendőit tiszteletdíjért látja el. Foglalkozása: gyógymasszőr a megyei kórházban. — Örömmel beszélek erről. Ugyanis itt, Kaposváron valósult meg először a gyógymasz- szőrök továbbképzése. Kaposy Vendelné, az ápolónőképző szakiskola igazgatója és dr. Bodosi Mihály főorvos segített ebben. Már két év eredményeiről számolhatok be, ha erről a témáról beszélek. Az ország különböző részeiről, s ötven százalékban a fővárosból érkeztek hallgatók erre. Jövőre is szeretnénk megvaTöbb kiránduló, kevesebb turista Az első félév statisztikai adatai szerint január 1-től június 30-ig 1 700 000 külföldi lépte át határainkat, ami 3,6 százalékkal több, mint a múlt év első felében. A szocialista országokból érkezett külföldiek száma változatlan, míg a tőkés országokból 23,százalékkal többen érkeztek, mint tavaly január 1-e és június 30-a között. A legjobban az NSZK- beli turisták érdeklődése nőtt á hazai üdülési lehetőségek iránt, az NSZK-ból 36 százalékkal többen látogattak Magyarországra. Az angol vendégek száma 22 százalékkal, az osztrákoké 18 százalékkal volt magasabb a korábbi évinél. Bár a külföldi látogatók száma 3,6 százalékkal nőtt, a turistáké, tehát azoké, akik 24 óránál több időt töltöttek hazánkban, jelentősen, 20 százalékkal csökkent, 46 százalékkal nőtt viszont az átutazók és a kirándulók száma. A reprezentatív felmérést kiterjesztették a külföldre utazó .magyar turistákra is. A felmérés szerint 1972 első félévében a külföldre látogató magyarok száma 17 százalékkal volt magasabb, a turisták száma 3,7 százalékkal emelkedett. Január 1-től június végéig 391 000 magyar turista töltött hosz- szabb-rövidebb időt külföldön. lósítani. Ügy véljük: hasznos ismereteket nyújt. — Milyen ügyekben tudnak még segíteni? — Gyakran felkarolunk elhanyagolt, rossz körülmények között élő vakokat és csökkentlátókat. Most talán köny- nyebb lesz. A kórháznál, a fizikoterápián a gyógymasz- szőrök szocialista címért küzdő brigádot alakítottak. A brigádnak én is tagja vagyok. Közvetlen segítséget akarunk adni az egyedülálló, idősebb sorstársainknak. Bevásárlásban, takarításban, ügyeik intézésében. A városban öt támogatottunk van. Családlátogatásokon veszünk részt, hogy könnyebbén »megnyíljanak«, s elmondják panaszaikat. — Milyen művelődési lehetőségeik vannak? — Az oktatási formán kez^ dem. A fiatalok gyakran keresnek meg bennünket, hogy szeretnék megtanulni az úgynevezett pontírást. Ebben személyesen tudok a segítségükre lenni. Már többször tartottunk sikeres tanfolyamokat. Hamar elsajátították a Brail- le-táblás írásmódot. Van speciális írógépünk is, melyet Picht írógépnek neveznek. Mindössze hat billentyű variálja a pontokat. Mindig felhívjuk a figyelmet újságunkra, a Vakok Világára is. Sokan járatják. Katalógusunk van a budapesti könyvtárhoz is. Segíteni tudunk abban, milyen könyvet rendeljenek. ,A kölcsönzött kötetek szállítása bérmentes. A rádiók üzemeltetéséért sem kérnek pénzt tőlünk. A szervezet kéri ehhez az engedélyeket. Van bizonyos utazási kedvezményünk is. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a megyei és a járási szervek szociálpolitikai csoportjaival. Nagy segítséget kapunk tőlük munkánkhoz. Ugyanígy a munkaerő-gazdálkodás illetékeseitől is. A kaposvári rendelőintézet orvosai pedig igen felelősségteljes munkát végeztek a felméréseknél, felülvizsgálatoknál — ezzel a mi munkánkat is megkönnyítették. Költségvetéssel dolgozunk; a szövetségnek az Egészségügyi Minisztérium biztosítja az évi pénzkeretet. Egyre több önállóságot kapnak a megyei szervezetek. Fontosabb tennivalóinkról vezetőségi üléseinken döntünk. Tenni az emberért — ez a munkánk lényege. És hogy a Dékány György irányi tásávol tevékenykedő vezetőség csakugyan jó munkát végez, arra bizonyíték a sok levél, melyet iktatójuk őriz. Van valami közös ezekben a levelekben. Egy szó, mely mindegyikben előfordul: »köszönöm«. Leskó László Elismerem, hogy a czimba- lomgyártás terén, részben nagy tehetségének, részben pedig erős vasakaratának és mechanikai tudományának köszönhetem 1912. VIII/29-én hazaszállított czimbalmomat... Maradok tisztelettel: Füzesi Fe- rehc.« A megsárgult, a hajtásoknál már erősen szakadozott levelet Papp János bácsi mutatta nekem. Pianínó- és zongorajavító műhelye a Május 1. utca egyik kis udvarának eldugott sarkában van. A falakon öreg szerszámok, szerteszéjjel különböző vastagságú lécek, deszkadarabok, tekercsekben húzott acélból húrok. János bácsi nyolcvanhat éves. Nem látszik rajta. — Tudja miért? Mert aki zenével foglalkozik, nehezebben öregszik. Márpedig én már hetven éve dolgozom a hangszereken. Születni kell erre a mesterségre! A deszkamennyezetes, sötét kis műhelyben legújabb munkáját mulatja: — Ez egy automata zongora lesz. Ilyet nem akárki tud ám csinálni! Ezen minden precízen ki van dolgozva. Látja ezt a kart? Ezzel felhúzom a rugót, megindul a szerkezet, elkezd forogni a henger, aztán már fel is csendül a »Londonban, sej...« Lesz ám rajta hat szám! Ha ezen a csövön bedobom a két forintot, az kioldja a rugót. Ez ilyen automata zongora. — Kié lesz, János bácsi? — Magamnak csinálom. Lassan készül, mert van egyéb munkám is. Ugye sok zongorát kell felhangolni, hát rájuk megy az ember java ideje. Odavezet a készülő géphez, talán 60x40x30 centiméteres doboz lesz. — Most elmagyarázom magának a henger berakásának titkát. Ezen a kis papírcsíkon körzővel van minden bejelölve. A »Londonban, sej« ugyebár három ütemű. Nézze csak: um-pa-pa, um-pa-pa... — énekli —, éz a basszus, ez meg a kontra jele. Ha forog a henger, mindennek stimmel-, nie kell. Mert én olyan gondolkodó tehetségű vagyok, hogy ha éjjel is spekulálok, hát akkor sem fáj a fejem. Nekem még soha ilyen panaszom nem volt. — Hogyan kezdett el János bácsi hangszerekkel foglalkozni? — Gyerekkoromban, otthon. Hátul a kertben volt a méhes, mindig odamentem sze- relgetni. Aztán 16 éves koromban megcsináltam az első cimbalmom. Apám el is adta egy kereskedelmi utazónak. »Majd csinál másikat a gyerek!« — mondta. 1909-ben megkaptam a letelepedési enA szélhámos férfi, akivel B. Ilonka a jeles balatoni fürdőhelyen megismerkedett, pontosan olyan volt, amilyenről egész — kissé hosszúra nyúlt — hajadoni pályafutása alatt ábrándozott: magas, kisportolt, mutatós megjelenésű és kellemes modorú. Ismeretségük másodikharmadik órájában Ilonka már mindént tudott a férfi körülményeiről, aki nagyon szívesen és nagyon hosszasan beszélt magáról. Tudta, hogy K. Jenőnek hívják, 30 éves, egyik márkás hazai cégünk külkereskedelmi üzletkötője. Gyakran jár k'.yf"lire, és ezekről az utakról mindig sok ér'ikas holmit hoz magával. Hotelja is van, persze, jóképű citromsárga Opel, 71-es évjárat. Nem, ide nem hozta magával, mert csak nyűg ilyen helyen a kocsi, egy korty italt sem lehet meginni mellette. És ami a legfőbb: a nők itt a Balatonr ii r.an\ on ragzd:\ :a!c az autós icá,k<<; re,, szinte laralcarha. z "la. i : -:c:n az az erzb ? r":i- ő) ler.-e mir,:" a ' kétes kalandokba bel orz or-i. Azt -s elmesél te a férfi, hogy E: li.'.n van egy húromszobás öröklakásuk, abban éldegélnek özvegy édesanyjával kettesben. A mama, aki különben maszek kötődés, régóta szeretne már fia oldalán látni egy helyes, okos, szerény asszonykát. Olyasfélét, amilyen Ilonkából válhatna, ha . . . Persze, ő tudja, hogy ilyen rövid ismeretség után nem illik ilyen célzásokat . tenni egy tisztességes lány előtt, abba is hagyja ezt a témát, nem szeretné, ha Ilonka szélhámosnak vélné... Egyébként ő nyáron minden szabad idejét — ha nincs éppen külföldön — a Balatonnál tölti el. Régi terve, hogy vesz itt magának egy víkondházat, de eddig még nem talált kedvére valót. Most lenne ugyan egy, nagyon kedvező áron megkaphatná. de sürgősen előleget kellene adni rá, mert a tulaj holnap elutazik külföldre, ő, sajnos, erre nem készült fel, nem hozott annyi pénzt magával, így el kell szalasztania a kínálkozó alkalmat... Ilonka szóméban különös fény csillant meg. Benyúlt a táskájába, kivett egy takarékkönyvet. — Nézze, Jenő, én nem vagyok különösebben gazdag, de az évek során összegyűjtöttem egy kis pénzt. Szívesen kölcsönadom magának. Nem sok, mindössze ötvenezer, de talán egyelőre elég lesz ... Jenő erőteljesen tiltakozott, csak hosszú unszolásra fogadta el a pénzt, azzal a kikötéssel, hogy a, hét végét együtt töltik majd Pesten, bemutatja Ilonkát a mamának, és természetesen a pénzt is visszaadja. Ilonka másnap reggel hazautazott szüleihez, az egyik dunántúli "kisvárosba. Áradozva beszélt az öregeknek Jenőről, és lázasan készülődött a hét végi pesti utazásra. B. néni boldog izgatottsággal kisérte ki szombaton reggel lányát az állomásra, és ugyanúgy várta ott vasárnap este. Ilonka kibőgött szemekkel szállt le a vonatról. — Jaj, kislányom, mi történt? Nem várt a pályaudvaron? — De ... de... várt... a gazember!... — AutóvalI — Igen... Citromsárga Opellel... Minden, minden igaz! A budai lakás, a külföldi cuccok ... — Az özvegy édesanya is? — Még a maszek kötődé is. — És a pénz? — Visszaadta, hiánytalanul. — Szóval mégsem szélhámos? — Nem. Becsapott a nyomorult! Pedig úgy örültem már, hogy sikerült végre egy kalandor karmaiba vetnem magam ... Istenem, de gyö nyörü lett voi .j,. un lehettem volna a lelketlen nőcsá- bász hálójába keveredett, hiszékeny vidéki lány... Minden újság írt volna rólam . .. Még tán a Kék fénytan is szerepelhettem, volna ... Keservesen zokogott, jó mamája alig győzte vigasztalni: — Ne keseredj el, kislányom, nincs még veszve semmi. Holnap utazol vissza a Balatonhoz! Hosszú még a szezon... Csak máskor aztán körültekintőbb légy, jobban válogasd meg, kivel állsz szóba! Badvanyi Bern* gedélyt Kaposváron, altkor már mesterként nyitottam műhelyt. Dupla rezonanciás, rézberakásos cimbalmokat csináltunk. És jó fa kellett hozzá. Gyúródeszkából — néz rám felháborodottan János bácsi — nem lehet ám hangot kicsalni! Kényes fa kell hozzá, abban nem lehet ág! A fenyő ad szép hangot. — Sok megrendelése volt? — Tudja, abban az időben a környéken sok zenekar játszott. Kaposváron az emberek nem voltak zeneális érdeklődésűek. Mondta is a Soltész zeneiskola-igazgató: nem merek egy hangversenyt rendezni, mert nem jönnek el az emberek. A cirkusz, az igen! Ott röhögni lehet! Faluhelyen voltak trottyos zenekarok, azok hangoltatták a zongorákat, szőröztették a vonókat, meg cimbalmokat csináltam nekik. t— És ebben a műhelyben mióta dolgozik János bácsi? — Na, várjon csak. Hej, de sok időn átmentem, már gondolkodnom kell az évszámokon. Ügy emlékszem, hogy 1943-ban jöttem ide. Azóta itt dolgozom. Ha bemegyünk a lakásba, majd mutatok fényképeket. Van ott zongora is, eljátszok egy-két darabot azok közül, melyek a hengerre kerülnek. A szoba hűvös, nagy részét egy fekete zongora foglalja el. — Ezt a Proksch zongorát még Nagyatádról hoztam, legalább harmincéves. Teljesen ki volt belezve. Még a billentyűket is én csináltam, meg a fedél faragását. Bele is írtam arany betűkkel: Proksch. János bácsi leül a zongorához. Öreg kezeit végigvezeti a billentyűkön, aztán felém fordul. — Eljátszom az Ali babát Ismeri? A régi sramlizenére emlékeztető dallam csendül föl kezei alól. Pergő ritmus, fülbemászó dallam. Egyenes derékkal ül az idős mester a zongoraszéken. Szereti a hangszerét, szereti a zenét. — Van ám nekem saját szerzeményem is; Két fiúról szól meg egy szép lányról. A szövegét is én írtam, vagy tíz éve. Az a befejezés, hogy a hűtlenül elhagyott fiúnak tavasszal, amikor visszatérnek a fecskék, az egyik madár a szárnya alatt levelet hoz a távolba szakadt lánytól. Szép a befejezése, de ennek így is kell lennie. Mert tudja, aki a zenével foglalkozik, meg zeneális is, az sok minden rossztól mentes. Hogy lehetne hát az én dalomnak szomorú a vége? Mészáros Attila Cikkünk nyomán Jakabszállási változások Levelet kaptunk a jakabszállási építőtábor 8-as brigádjának tagjaitól. A tíz aláíró, a Munkácsy Mihály Gimnázium tanulói arról számolnak be, miként változtak meg a táborozás feltételei ottjártunk és cikkünk óta. »Tisztelt szerkesztőség! Olvastuk egyik júliusi számukban azt a cikket, amelyet a jakabszállási táborról Írtak. Nem akarjuk kétségbe vonni a cikk valószínűségét, de sok mindenben helyesbíteni szeretnénk. önök teljesen elmarasztalták a tábort, s talán ez az oka annak, hogy a jelentkezők közül sokan nem jöttek el. A mi csoportunk már majd egy hete itt van, de nem olyan körülmények között, mint azt önök írták. Hogy itt nagy a homok? Az természetes, hiszen a Kiskunságon vagyunk. De ennek ellenére sem térdig, sem bokáig nem süllyedünk. A mosdási lehetőség minden téren megfelelő, sőt még meleg víz is van. ha azt mi igényeljük. A kulturális program változatos. Hogy az előttünk levő csoport unatkozott, arról ők tehettek. Szórakozási lehetőségek: tv,' filmvetítés, sportvetélkedők — ma este tánczenekar lép fel, tegnap pedig színvonalas előadást tartottak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola diákjai. Mindennap friss újságot kapunk. Akkor hát lehet itt unatkozni? Kecskemétre is bevitték bennünket, igaz, nem az Ikarus legújabb gyártmányával, hanem a gazdaság kocsijával, de más jármű nincs. Ne legyünk túlságosan Igényesek egy olyan táborral szemben, mint a jakabszállási, amely csak tavaly alakult. A gazdasági vezetők nagyon kedvesek hozzánk, a munka — amiért jöttünk — nem túl kimerítő. A normát nyugodtan teljesíteni lehet. Mi nagyon jól érezzük magunkat. Kérjük, hogy közöljék írásunkat, hogy azox a fiatalok, akik ide jelentkeztek, ne gondolják meg magukat. Üdvözlettel a Munkácsy Mihály Gimnázium IV. D osztályának tanulói: Vajda Éva, Lo- venyák Margit, Kiss Mária, Boncz Judit, Borsosföldi Zsuzsa. Laposa Márta, Biczó Sarolta, Hosszú Mária, Sziklai Mária, Hornunk Katalin.« Örömmel • olvastuk, hogy ottjártunk óta változtak a táborozás körülményei és feltételei. Cikkünkkel a táborozás kezdetén sem akartuk elvenni azok kedvét, akik Jakabszállásra jelentkeztek; csupán azokat a hibákat kifogásoltuk, amelyek — akkor — megvoltak. Nagyon örülünk annak, hogy cikkünk után javítottak a szociális körülményeken — Iám már meleg víz is van, ha kérik —, és a programot is igyekeznek változatossá tenni. Ahogy a 8-as brigád leveléből kiderül, a gazdaság és a tábor vezetősége jobban törődik velük, mint az első turnussal. És ha ez így van, cikkünk elérte célját, hiszen segíteni akart. Ami á levélnek a Kiskunság természeti adottságaira vonatkozó kitételeit illeti, úgy érezzük, nem vitatéma. Nekünk sem az ellen volt kifogásunk, hogy a Kiskunság talaja homokos. Ugyanígy az ellen sem szóltunk, hogy a gazdaság mivel viszi Kecskemétre a lányokat, csupán azt kértük, hogy vigye. Nos, ez is megtörtént, őszintén örülünk, hogy a táborban most már jól érzik magukat a lányok. Jó munkát és jó szórakozást kívánunk nekik. (A szerk.)
