Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

Ai Ezüstpart új büszkesége Tízemeletes SZOT torenyszálto nyílik A siófoki Ezüstpartről az utóbbi években csupa. »leg«-et illik mondani. Aki látta és él­vezte ezt az oázist, talán ké­telkedik: mi van már megint, ami megnyitja a dicsérő jel­zők áradatát. Nos, a ma nyíló tízemeletes SZOT-üdülő újabb ékessége az Ezüstpartnak. Vida Ko- csárddal, a SZOT ezüstpartí üdülősorának vezetőjével másztuk meg a tíz emeletet. A lift ugyan, jó, de az átadás előtt a szobaasszonyoké: szé­keket, ágyneműt cipeltek a szálloda kétszáz szobájába. Az ország legnagyobb, csa­ládos SZOT-üdülője egy 1967- es összefogás eredménye, szakmai szakszervezetek, vál­lalatok kezdtek közös erőfe­szítésbe. Az eredmény bizo­nyította, mennyire indokolt volt a kooperációs társulás. A SZOT-nak nem lett volna elég pénze a reprezentatív szállo­dára, a vállalatok pedig csak gazdaságtalanul építkezhettek volna. Míg a vállalati üdülők­ben naponta 110—120 forint egy főre az önköltség, az új szállodában 80 forint. Az egyezség szerint húsz évig a szobák felét a »társu­lásban« részt vevő vállalatok kapják. Még meg sem nyüt a szállo­da, de az érdeklődés már egy hírneves hotel dicséretére is válna. Hamar híre szaladt, hogy az Ezüstparton az átla­gosnál jóval nagyobb kénye­lemmel szolgálnak. Minden emeleten társalgókat rendez­tek be rádióval, tévével, s nem feledkeztek meg a fiata­lokról sem, lemezjátszóval, magnetofonnal fölszerelt klu­bokban szórakozhatnak. A könyvtárban kiállítások lesz­nek, s a kéthetes programban divatbemutatók, hangverse­nyek és filmvetítések is helyet kapnak. Ahogy megpillantottuk Már­ton Istvánnak, a LAKÓTERV Ybl-díjas tervezőjének arcát, egy kissé alábbhagyott a lel­kesedésünk. A toronyszálló tervezője nemcsak a többször módosított határidőre panasz­kodott, hanem a Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat számos dolgozójának mun­kájára is. Különösen az aszta­losok dolgoztak kifogásolható­an, s ahogy Márton István el­mondta, hiába volt a rengeteg figyelmeztetés és jegyző­könyv, minden maradt a régi­ben. Persze a hibák túlnyomó többségét csak a szakértő ve­szi észre, mi őszintén örülünk, hogy elkészült, s hogy a déli part egyik büszkesége lett. P. D. Még Siófokon is... Siófokon is étkezhet olcsón — hirdeti egy szerény kis pa- pirfecni a Balaton-part fővá­rosában, a vasútállomás nyári várójában nyílt Express étte­rem kiválóságait »reklámoz­va«. Mindjárt az jutott eszembe: a nem mindennapi malíciával megfogalmazott felhívás és tö­rekvés jó dolog. Hány panaszt hallottunk már, hogy a Bala­tonra érkező kispénzű ember — s mennyi van ilyen! — pénztárcája aligha bírja a mé­regdrága vendéglői ebédeket. S mivel a nyaralás alatt aligha lehet csak hurkán és tejen él­ni, többször is sürgették a Ba- laton-parton olyan egységek alapítását, amelyekben való­ban olcsón és a lehetőség sze­rint kiadósán lehet étkezni. Ezért örültem az Utasellátó kezdeményezésének, és hala­déktalanul elmentem a jelzett étterembe. Nyolc—tíz asztalnál — több nem is nagyon van — étkeztek a vendégek. Egy komáromi család szerint a mennyiséggel nincs is semmi baj. A sza­kácsnő sem bánt túl takaréko­san az ételbe valókkal. A fel­szerelés tipikusan bisztró jel­legű, a hely negyedosztályú, s mindenki maga mehet (állhat a sorba) az ebédjéért. Kellemes és egyelőre tiszta helynek lát­szott az Express étterem. Az étlapot böngészve azon­ban némileg vegyes érzésekkel jegyeztem föl noteszomba a látottakat. Olcsó hely, s az árak igyekeznek is megfelelni a címkének. (A rövid szemle után összehasonlítva a másod- osztályú vasúti vendéglő és a Fogas étlapjával az Express árait, az egyes ételfajták kö­zött három-négy forintos kü­lönbség mutatkozott. Ennyit jelentene csak a kétosztálynyi különbség?) Ami főként hi­ányzott: a nagyobb választék. A »menükártyán«, a falra füg­gesztett táblázaton ugyanis mindössze ötféle fogás árvál­kodott: bográcsgulyás, zeller­krémleves, bakonyi sertéssze­let, csikóstokány és lecsós manhaszelet. Avagy nálunk is igaz: kis pénzért ne légy igényes? Cs. T. Gy&mölcsnyomor Grillcsirke az üdülőknek Próbaidő után 1 ........pn p f n iyi niy i'j iX1 m 1 fi. Ü M ögöttem — Budapestre menet — Kulcsár István, a televízió jól ismert moszkvai tudósítója hörpölgette a kávé­ját a zord, esős időben. A ba- latonvilágosi töltőállomás ap­ró vendégmarasztalójában egymás kezébe adják a vendé­gek a kilincset, s a kávéfőző szüntelenül sistereg. Hétköz­nap, rossz időben, déltájt is szünet nélkül áramlik a forga­lom. A töltőállomás nemcsak Somogy megyében,, hanem az országban is a legnagyobb, legkorszerűbb a hasonló lé­tesítmények között. Harminc­hat kútoszlopja körül szünte­lenül sürögnek-forognak a kék formaruhába öltözött kút­kezelők, s a két gyorsszerviz­ben mindig vállalnak kisebb :nyitásokat: alsó-felső mosást, sírozást és más egyéb autós­nak és autónak egyaránt hasz­nára váló munkákat. A jobb oldali töltőállomás kútcsooortvézrifjével, Propszt f . :l teszéigetünk: • ' xi can dolgozunk í . a t. ornás mindkét ol­dalán, zlnében szakképzett, gyakorlott emberek. A forga­lom érdekesen oszlik meg a két szárny között. A bal oldali kutak nagyarányú igénybevé­tele már péntek délután meg­kezdődik, és szinte szünet nél­kül tart szombat estig. Ná­lunk, a jobb oldalon viszont minden vasárnap délutánra és az esti órákra' összpontosul. Ilyenkor nincs megállás, dol­gozni kell. A kutak kezelését négyen el tudják látni — a berendezések automatikusan kikapcsolnak — a legnagyobb forgalom idején is, de egyed­ien pillanatra sem lehet meg­állni. Ilyenkor persze csende­sebb az idő, ráérünk egy-egy derékigazításra. A töltőállomást tavaly nyá­ron, augusztus—szeptember­ben adták át a forgalomnak. Az azóta eltelt idő tulajdon­képpen a próbaidő, a tanulás korszaka volt. Azóta megked­velték a töltőállomást korsze­rű. gyors, pontos szolgáltatá­saiért. — Mindenféle termékhez hozzájuthat az autós, amit az AGIP—ÄFOR forgalmaz. Tel­je? a választék. — Mennyi a napi forgal-. műk? — Egyszerű hétköznapokon eléri az ötvenezer forintot. Csupor Tibor Ezzel a jasszosan hangzó szóval jellemzik a szakembe­rek az idei ellátást. — A gyü­mölcsöt az idén megette a fe­ne — legyint Elek Sándor is, a Konzumszöv elnöke Bala­tonszárszón. S valóban. Ke­mény húsú, terjedelmes gö­rögdinnyéből, illatos málná­ból, zamatos eperből, édes kajszibarackból csak mutató­ba láttunk ítí-őtt az üzletek­ben néhányat. Hiányzik az al­ma, a körte, s ami van, az is hitvány, nem megfelelő a mi­nősége. Az eső, a rengeteg, bőven hulló víz, ártott a gyü­mölcsöknek. S a Balaton melletti standokon, üzletek­ben — különösen paradoxon, hogy az idén már jóval több, mint tavaly — sokkal keve­sebb és drágább a gyümölcs, mint 1971-ben. — Az idén Július végéig pontosan a felét vásároltuk fel a tavalyi mennyiségnek — mondja az elnök. — Zöldség van, a tavalyinak a három­szorosa, de gyümölcs... — tehetetlenül széttárja karjait. Mit lehet ilyen helyzeben tenni? A gyümölcs olyan ész­revétlen, de igen fontos tar­tozéka a balatoni boltok áru­kínálatának, annyira termé­szetes, hogy a strandra, üdü­lésre vágyók kezében-szaty- rában mindig ott lapul , egy fél kiló barack, körte, vagy az árnyékban késre vár a zöld hátú dinnye, hogy csak akkor figyelünk fel rá, akkor ve­szünk tudomást róla, ha a boltban csak sajnálkozó kéz­mozdulatot kap a vásárló. Mit lehet tenni? — Megpróbáljuk szorosabbá és közvetlenebbé tenni kap­csolatainkat tagjainkkal és termelőinkkel. A múltkor pél­dául leveleket küldtünk szét, hogy ki tudná segíteni az áru­ellátást. A szövetkezet mező- gazdasági körzeteiből máris több válasz érkezett: Kötéséről például jelezték, hogy jó mi­nőségű kajszibarackot tud­nának szállítani. Megpróbál­juk a keveset a tartalékok jobb mozgósításával elegendő­vé változtatná Balatonszéplakon — mint a kép is bizonyítja — kedvelik az üdülők az új grillcsirke-sü­tőt. A hasonló létesítmények­ből hat készült el eddig a Ba­laton partján. Nagyjából azo­nos súlyú csirkéket szállít a húskombinát, s a konyhakész szárnyasok hamarosan az elektromos sütőben pirulnak. Áruk harminckilenc forint kö­rül van, s egy-egy csirke, ke­nyérrel vagy körettel kiadós ebéd lehet két-háromtagú csa­ládnak. A grillcsirke-sütőket a Cse­mege Kereskedelmi Vállalat építette és üzemelteti azzal a céllal, hogy a sokszor bírált, drága balatoni vendéglátóipa­ri egységek mellett a kispénzű emberek is olcsón, jó minőségű ételhez juthassanak. Ezenkívül a választékot is növeli a friss, ropogós grillcsirke. Mint Pocs- kai János, a balatonszéplaki ABC vezetője elmondta, a sü­tő máris kicsinek bizonyult, s elkelne még legalább egy vil­lanysütő. Az egység beindulá­sával egyébként mintegy 50— 60 százalékkal töfbb baromfi fogy el a boltban. Csöpörög az eső Ajjaj, de még hogy! Tö­mény, nyers vizszag átható felhőiben, finom kis vízfüg­gönyökben, őszies ködökben bővelkedik a balatoni táj. Az idei tóparthoz elválaszthatat­lanul hozzátartozik az eser­nyő, az esőkabát és a vastag cipő. S akinek nincs az emlí­tett kellékekből? Az segíts magadon jelszóval nylonzacs­kóba burkolózik. Hosszú ha­jú kamaszok sorjáznak fényes műanyag buroklcal vállukon, csapzott, kócos fejük persze kikandikál belőle, már csak virtusból is. Régi szokás errefelé, hogy az élvezhetetlen strand helyett ilyenkor a volán mellé ül az üdülő (már akinek van kocsi­ja). így aztán valóságos re­kordnak számit a széles 7- esen, ha a kilométereket jel­ző óra a negyvenes szám fölé kerül. Siófokon — kit tudja, hányadik éve írjuk már le — csak lépésben lehet haladni. A központ parkolójában, az áruház előtt sokszor tettleges- ségre is sor kerül az ideges, ingerült gépkocsivezetők kö­zött, amint helyre és szabad útra várnak. A müút síkos, a véget nem érő eső ronjta a lát- tási viszonyokat; a kitbmeter hosszú, meg-megtorpanó ko­csisorok növelik az idegessé get; és se szeri, se száma a sok koccanásnak, árokba fordnr- lásnak. Esik. Félve írom ugyan le; mert nem ritkán fordult már elő, hogy mire a sorok nyom­dába kerültek, a nayt széles képe már kaján viyyorral kö­szöntötte ború- és esőlátó megállapításainkat. A Me- dárd-napi terminust minden­esetre jóval túll7<aladtuk már, de jele nem sok van annak, hogy a múlt nyári sok, fényes melegből valamennyit kap­junk az idén is. Nemcsak a földeken, itt, a Balaton mel­lett is ugyancsak elkelne. Új jáfékawfomafák r\r fi» 4 7' im • A .. '••••• k íí? WÉ : o ■ •X . . A Siotour új játéktermet rendezett be Siófokon, a Batthyány utcában. A játékautonmíáK és a zenegép máris sok fiatalt vonzanak, különösen olyan időben, amikor nem lehet für­deni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom