Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

Kimondták az egyesülést a nagycsepeiyi, a kölesei és a teleki szövetkezeti gazdák Már az új alapszabályt készítik A siófoki járás három közös gazdaságának: a kötéséi Jóre­ménység, a teleki Béke és a nagycsepeiyi Kossuth Terme­lőszövetkezetnek a vezetőiből vagy másfél hónappal ezelőtt előkészítő bizottság jött létre abból a célból, hogy a már ko­rábban megfogalmazódott egyesülési elképzeléseknek reális keretet adjanak, és el­készítsék az indulási alapul szolgáló középtávú fejlesztési tervet. Ez ad programot az egyesült termelőszövetkezet­nek. A tervet mindhárom tsz- ben megbeszélték, illetve meg­vitatták a termelőszövetkezeti és pártalapszervezeti vezetősé­gek, valamint a taggyűléseken a párttagok. Ezt követően ke­rült sor mindhárom helyen a közgyűlésekre, ahol a szövet­kezeti gazdák mondták el vé­leményüket, és döntöttek az egyesülésről. Kötésén kezdődött... A kölesei Jóreménység Tsz- ben a múlt hét keddjén hív­ták össze a szövetkezet tagsá­gát, s a mintegy 300 szavazat­nak a 95 százalékát az egye­sülés mellett adták le a gaz­dák. Három nappal később, pénteken, a teleki Béke Tsz- ben került sor a közgyűlésre, s a tagság döntő többsége itt is úgy foglalt állást, mint Köt­ésén. Végül ezen a héten, hét­főn a nagycsepeiyi Kossuth Tsz-ben ült össze a tagság, s csaknem százszázalékos sza­vazatot kapott az egyesülési javaslat. Mindez azt bizonyí­totta, hogy a belső érlelési fo­lyamat beteljesedett. Ahhoz, hogy a gondolat testet öltött, jelentős segítséget nyújtottak a járási párt és -tanácsi szer­vek, de különösen hatékony módon működött közre a kö­zéptávú fejlesztési terv kidol­gozásában az Éázak-somogyi Termelőszöyetkezetek Terü­leti Szövetsége. A most már közösen elhatá­rozott egyesülés azt jele; ' hogy a kölesei tsz, ahol az összterület 2811 hold és 425 tagot számlálnak, a teleki tsz a 1006 holdjával és a 123 tag­gal, valamint a nagycsepeiyi szövetkezet a maga 2375 hold­jával és 247 tagjával olyan nagyüzemet hozott létre, mely­ben az eddigi termelési lehe­tőségek * jelentősen kibővül­nek, számos korszerű mód­szert, technológiát megvaló­síthatnak és eredményesebben alkalmazhatnak. A csaknem 800 tsz-tagból a rendszeresen dolgozók száma mintegy 440. Amit a program tartalmaz A középtávú program lénye­gében meghatározza, milyen úton fejlődik majd az egye­sült tsz a több mint 6000 hol­don. Kitűnik belőle például, hogy a növénytermesztés szer­kezetét lényegesen nem vál­toztatják meg, ezt az ágazatot főként a takarmánybázis meg­teremtése céljából a szarvas­marha-tenyésztésnek rende­lik alá. Most 224 tehén van a három gazdaságban együttvé­ve, ezt az állományt 1975-ig 380-ra fejlesztik. Ésszerű át­csoportosításokra kerül sor, s később majd szakosított szar­vasmarha-telepet alakítanak ki. Nyolcmillió forintos, saját erőből megvalósítandó beru­házást terveznek, s ehhez jön az állami támogatás, amely­nek segítségével terveiket megvalósíthatják. Rekonst­rukciókat, korszerűsítéseket is végeznek fejlesztési célja­iknak megfelelően. A Nagycsepelyen levő, je­lenleg melléküzemágként üze­melő téglaégetést úgy fejlesz­tik, hogy onnan nyerjék majd a saját épületberuházásaik­hoz szükséges teljes tégla­mennyiséget. S mivel még egyik tsz-nek sincs építőbri­gádja, úgy számolnak, hogy az egyesült gazdaság létrehozza a maga építőcsoportját a beru­házási tennivalók megvalósí­tásához. Az egész tervet úgy alakították ki, hogy az a szar­40 millió forintért gyártanak gyermekbútorokat Üj, korszerű gyártmányokat vezet be s nagyszériás terme­lésre készül az Iskolabútor- és Sportszergyár. Máris vannak ezekből a sajáttervezésű, mattlakkos felületű, moshaFó gyermekbútorokból a követ­kező években mintegy 40 mil­lió forint értéküt gyártanak. Jövőre már 10 000-es tételben bocsátják a kereskedelem rendelkezésére a lakosság kö­rében már kedvelt Tomi-író- ásztalt és iskolapadokból, szé­kekből is ki tudják majd elé­gíteni az igényeket csakúgy, mint tanári szobaberendezé­sekből, iskolatáblák'ból is. vasmarháprogram céljainak az elérését is elősegítse. A sertéstenyésztésben a szinten tartásra törekszenek: 90 kocát tartanak majd, és 900 hízót értékesítenek évente. A Köt­ésén levő szövetkezeti keverő­üzemnek a minimális költség­gel való bővítése, korszerűsí­tése is szerepel terveikben. Az egyesülésben részt vevő tsz- ek közül egyiknek sincs ter­ményszárítója, ezért nagy tel­jesítményű szárítóberende­zésről gondoskodnak — en­nek szükségességére egyéb­ként az idei gabonabetakarí­tás is figyelmeztetett. Növekszik a szőlőterület és az árbevétel A három tsz-nek most ösz- szesen 75 hold szőlője van, eb­ből a legtöbb — 6a hold — Kötésén található. Ezt a terü­letet 1975-ig 50 holdas nagy­üzemi telepítéssel bővítik Ügy tervezik, hogy a Kötésén tavaly épült pincében palac­kozó gépsort állítanak be a saját termésű boraik palacko­zására: ezzel bővítik a gazda­ságbán a foglalkoztatási lehe­tőséget, és növelik a szőlészeti üzemág jövedelmezőségét. Erre az évre a három tsz együttvéve 26 millió forint ár­bevételt tervezett termelési tevékenységéből. Ezzel szem­ben a középtávú program már azt a célt tűzte ki, hogy 1975- re — főként az állattenyész­tés korszerűsítése révén — el­érik a 31 milliót. A terv a tagságnál reális, mérsékelt jövedelemnöveke­déssel számolt: a három tsz átlagában most egy tagra 17 984 forint évi részesedés jut, ez a szám 1975-re 20 833 forint lesz. Ez is mutatja, hogy az összes jövedelmnek egy jelentős hányadát üzem­fejlesztésre fordítják majd. A tagság támogatja ezt a prog­ramot. 1973 januárjában a mostani három tsz már közösen kezdi az évet — így szól az egyesü­lésről döntő közgyűléseken ho­zott' határozat. Egy hónap' belül megválasztják az egye­sült tsz vezetőit, döntenek a gazdaság új nevéről, s ez idő alatt az új alapszabályt is közgyűlés elé viszik. Ennek a hétnek az első felében egyéb­ként már összeült a kötcsei, a teleki és a nagycsepeiyi tsz- vezetőkből álló előkészítő bi­zottság, és hozzáfogott az új alapszabály kidolgozásához. H. F. Az SZMT-elnökség napirendjén • • Üzemi közműv Tegnap Róna Imre elnök­letével ülést tartott a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának elnöksége. Az ipari üzemekben folyó kulturális munka szerepelt a napiren­den. Az SZMT kulturális bizottsága előterjesztésének vitájában felszólalt Honfi István, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője; a napi­rendet pedig Klenovics Im­re vezető titkár összegezte. Sok elevenbe vágó kérdés­ről mondták el tapasztalatai­kat az elnökség tagjai. Egy bi­zonyos: a hozzászólók vélemé­nye szerint a kulturális kér­dések összefüggésénél nem elé­gedhetünk meg általánossá­gokkal. Mint Honfi István mondta hozzászólásában: a fej­lődés ellentmondásokat te­remt, s ezekkel szembe kell nézni, nem valamifajta »álta­lánosított messzeségből«, ha­nem egyedi valóságában. Hogy miért? Többek között azért is — az ülés egyik megállapítása —, mert bizonyos kérdések maka­csul ismétlődnek. Az üzemi közművelődésben az eredmé­nyek mellett nagyon sok he­lyütt egy helyben topogás ta­pasztalható. Nem elég kimon­dani, hogy ennyi meg ennyi TIT-előadást tartottak (az leg­följebb egy öncélú számszerű önigazoláshoz jó), azt is vizs­gálni kell és kimutatni, hogy milyen mértékben volt az tu­datformáló. A tegnapi hozzá­szólásokból olyan jogos igény érezhető ki: jó lenne már egy­szer azt -is kimutatni, hogy a kulturális rendezvények, klub­estek, szellemi vetélkedők, is­meretterjesztő előadások mi­képpen haladnak az élet nyo­mában. Hogyan próbálnak hat­ni a dolgozók világnézetére, nemcsak alapvető, hanem min­dennapos aktuális kérdések­ben is. Még pontosabban, ho­gyan használják ki az illetékes rendezők, szervezők, előadók a tömegkommunikáció által mindennap közzétett tényanya­got, hogyan .próbálják a he­lyes ítélet irányába befo­lyásolni hallgatóságukat a na­pi politikai eseményektől kezdve a közgazdasági, vagy éppen közigazgatási kérdé­sekig. így válik a kulturális te­vékenység agitációvá, így ori­entál — mert mindez küldetése is. Az üzemi közművelődésben sincs egyedül üdvözítő forma — szűrhetjük le több hozzászó­lásból is. Ehhez utalásképpen nem árt hozzátenni a gazda­ság mindenapos példáját; a nagyobb eredmények elérésé­ben a vállalatok sem másolják egymás módszereit, csupán a jól bevált módszert veszik át. Nem ártana megszívlelni mindezt az üzemi művelődés­ben is. Nem mindenütt ugyan­olyan módszerrel (és gyakran N- em keltett belpolitikai izgalmat, váratlan meglepetést, amikor a közelmúltban a szocialista ál­lamélet fejlesztésének aktuális tennivalóit vitatva, közéle­tünk legilletékesebb fórumain került szóba: helyes munka- megosztással, hivatásszerű el­határozással kell rendezni né­hány kusza munkaterületet. Korábbi elképzelések ugyanis társadalmi szervekre, mozgal­makra bíztak fontos állami tennivalókat, arra gondolván, hogy az ilyenfajta társadal­masításnak megértek már az előfeltételei. Tömegszervezeti kezelésbe került például annak idején a szociálpolitika legfontosabb intézményrendszere, a társa­dalombiztosítás. Ez ellen a szakszervezet sem tiltakozott. Ám kiderült, hogy a korábban helyesnek tűnő intézkedés nem váltotta be a hozzáíű- zütt reményeket, s a szorosan vett állami feladat nem társa- dalmasodott egy lényegében adminisztratív intézkedés ha­tására. A helyzet inkább bo­nyolultabbá vált. Sajátos ket­tősség alakult ki, amely nem vált javára sem az állami irá­nyításnak, sem a formális gaz­dának, a szakszervezetnek, de nem használt a társadalom- biztosításnak sem. Az eltelt néhány esztendő tapasztalatai Racionális szociálpolitika nemcsak a szakembereket, ha­nem a laikusokat is erre a felismerésre vezették. A közvélemény elégedetten nyugtázta tehát a korrekcióra tett javaslatot, kerüljön min­den a legilletékesebb kezébe. A módosítás elhatározásának tényét is örömmel fogadta, mert újra bizonyítékot látott arra, hogy le tudjuk vonni egy helytelennek bizonyult -ko­rábbi intézkedés konzekven­ciáit, nem igyekszünk csalha­tatlannak mutatkozni. Túl az intézkedés eme elvi-politika: és morális rezonanciáján, a szociálpolitikai tennivalók ál­lami irányításának rendezése rendkívül fontos és aktuális feladat. Abból kell kiindulni, hogy az életszínvonal alakulása Szempontjából a munka alap­ján já^ó díjazás és a szociál­politikai keretek között bizto­sított általános ellátás a leg­fontosabb. Ha ez így igaz — márpedig érvényéhez nem férhet kétség —, akkor rend­kívül fontos a két terület ösz- szehangolt fejlesztési koncep­ciójának kidolgozása, a ren­delkezésre álló anyagi lehető­segek leghatékonyabb fel­használása. A jelenlegi mun­kamegosztás, amely döntő ál­lami feladatokat bíz tömeg­szervezetre, nem biztosíthatja az összehangolt fejlesztést és a hatékony felhasználást. Ez az érem egyik oldala. Ami pedig az eredeti szakszervezeti fel­adatot jelentené, mármint a megfelelő társadalmi ellenőr­zés megvalósítását, a dolgozók érdekeinek képviseletét, ho­gyan funkcionálhatna, amikor a szakszervezetnek saját ma­gát kellene vétóznia és ellen­őriznie? A kettősségnek csak egyetlen következménye le­het: a terjedő bürokrácia. A szociálpolitika egységes állami irányításának helyre- állításával fontos rendező el­vek érvényesülhetnek, és az elvek kitűnő gyakorlatokban kamatozhatnak valamennyi­ünk javára. Mód nyílik a szociálpolitika egységes irányítása feltételei­nek biztosítására. Létre lehet hozni azokat az előfeltételeket, amelyeknek áldásos hatására hasznosabban, termékenyeb­ben lehet felhasználni a ren­delkezésre álló pénzt, energiád és kapacitást, egyszerűbbé és gyorsabbá lehet tenni a szo­ciálpolitikai ellátást, a társa­dalombiztosítást. Magyaror­szág felnőtt és serdülő lakos­ságának jelentős része tudja saját keserű tapasztalatai alapján, hogy mily tekervé- nyes útjai vannak mindan­nak, amit a köznyelv SZTK- ügynek nevez, talán maga sem hiszi, hogy másként is lehet. Biz'onyára Tehet. A szociálpolitikai irányítás korszerű és halaszthatatlan reformja sikerének egyik biz­tosítéka éppen az, hogy a szakszervezet mint tömegszer­vezet, mint a dolgozók szerve­zett érdekképviselete a jövő­ben valóban ».eredeti funkció­ját gyakorolhatja. A dolgozók érdekeit képviselheti, megfe­lelő befolyással rendelkezve a szociálpolitikai fejlesztésre vonatkozó elgondolások kiala­kításában, végrehajtásában. E gyszóval az ügy a helyé­re kerül. Ez a bölcs, de olykor elfeledett józan és racionális rendezési elv ér­vényesül akkor, amikor majd a szociálpolitikai, munkave delmi tennivalók a megfelelő állami szervek hatáskörébe kerülnek. S. L rossz módszerrel) kezelve az üzemi közművelődés ügyeit, hanem differenciáltan, a gyári lehetőségek és a dolgozók igé­nyei, szociális körülményei szerint, a településviszonyok figyelembevételével. A megszo- kottság miatt — de nevezzük nevén: a nemtörődömség miatt — a termelésben egyébként elöl járó üzem a közművelő­désben hátul kullog. A Ka­posvári Ruhagyár például több mint kétszázezer forintot ál­doz a szociális, kulturális alap­ra. Az már megszokott dolog, hogy a kulturálódásra költik ebből a legkevesebbet — »részarányosán«. Kimutatható másutt is, sajnos, hogy a szo­ciális, kulturális alap igen kis hányadát költik igazán közmű­velődési célokra. Természete­sen van jó ellenpélda Kapos­váron és másutt is Somogybán. Ezúttal nem taglalhattuk az SZMT-elnökség tartalmas vi­tájának valamennyi kérdését, de végül egy alapvető kérdés­ről szólnunk kell. S ez a dolgo­zók iskolázottsága, szervezett szakmai és általános képzése. Nagyon sok vonatkozásban et­től függ az üzemi közművelő­dés hatékonysága is. Mert ha nincs igény, megfelelő iskolá­zottsági alap, akkor hiába a közművelődési »kínálat«. A tapasztalat sajnos az, hogy a vezetők egy része elzárkózik az iskolai továbbtanulás támo­gatása elől, másrészt nagyon sokan elfoglaltságra hivatkoz­va visszautasítják a javasla­tot. * Tröszt Tibor Üj szennyvíztisztító épül Marcaliban Egy medence zsaluzása. A gépház alapjait betonozzák. A megye legnagyobb társu­lati beruházásaként megkezdő­dött és jó ütemben halad az új tisztítótelep építése Marca­liban, a délkeleti határrészen. A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat kivitele­zője a csaknem 25 milliós munkának, amelyből még az idén 5 millió készül el. A tisztítómű az ország leg­nagyobb úgynevezett oxidációs árokrendszerrel működő telepe lesz, teljes kiépítése után na­pi 2400 köbméter szennyvíz teljes biológiai tisztítására al­kalmas, és a távlati igények­nek is megfelel. A tavalyinál 30 százalékkal nagyobb cukorrépatermés feldolgozására készült fel az ipar Csütörtökön a Cukoripari Vállalatok Trösztje székházá­ban, a gyárak igazgatói tanács­koztak az idei cukorgyári sze­zon előkészületeiről. Az előze­tes becslések szerint az idei cukorrépatermés várhatóan 30 százalékkal nagyobb lesz a ta­valyinál. A növekedés részben a jó termessel magyarázható, részben azzal, hogy 1971-hez képest az idén 5500 hektárral növelték a termőterületet, mi­után felvásárlási áremeléssel sikerült , fokozni a termelők anyagi érdekeltségét. Somogyi • Néplap 1 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom