Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám

Tervezik a messzi jövőt lg/ készül az ország 15 éves távlati terve E löljáróban leszögezhet­jük, hogy a népgazda­ság tervszerű fejleszté­séhez ma már nem elég az éves és az ötéves terv. Ahogy arra a KGST legutóbbi, 26. ülése utalt: napjainkban a nemzetközi gazdasági kapcso­latok sem tervezhetők meg több ötéves tervidőszakot fel­ölelő perspektíva nélkül. (Az integrációs program maga is hosszú távra szól.) De az or­szág szakemberellátása, a gaz­daság szerkezetének átalakítá­sa, a területfejlesztés, vagy a településrendezés és a környe­zetvédelemmel kapcsolatos tennivalók ugyancsak évtize­dekre szóló feladatok. Sőt azok a döntések — például a beruházások — amelyek ugyan néhány év alatt megvalósul­nak, de funkciójukat több öt­éves időszakon át teljesítik, szintén feltételezik a távlatok lehető legpontosabb ismeretét. Azt, hogy milyen irányba és ütembe fejlődik a tudomány, a technika egy-egy ága; a leg­fejlettebb műszaki' eredmé­nyek gyakorlati alkalmazása milyen színvonalon valósulhat meg a tervidőszak egyes pe­riódusaiban. meghatározásoktól, Nyilván­való, hogy minél távolabb né­zünk, annál elmosódottabbak a részletek, s néha még a nagy kontúrok rajza sem tel­jesen éles. Az idővel arányo­san nő a pontatlanság és bi­zonytalanság kockázata. Ezéri a távlati tervek irányelv jelle­gűek, S| a gyakorlat, a Végre­hajtás szélesebb határok kö­zött korrigálhatja azokat, mint az éves vagy az ötesztendő3 elképzeléseket. A távlati ter­vezés ezért is folyamatos, az időszakos lezárásokat követő­en »karbantartásra« és »fel­újításra« szorul, újból és újból meghosszabbítják érvényes­ségi idejét. Így a távlati terv­ben vázolt hosszú távú gaz­dasági folyamatok és célok mindenkor irányelvként és kiindulópontként szolgálnak az aktuális ötéves tervek ké­szítésénél. a Vagyis az élet, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztése új feladatokat tűzött napirend­re. Mivel a távlati tervezés­hez sem hazai, sem külföldi tapasztalataink nem voltak. ezért sajátos módon kezdtük el a munkát 1968-ban. össze­sen kilenc társadalmi munka- bizottság létesült a különböző minisztériumok, a társadalmi szervezetek (párt, szakszerve­zet, MTESZ), a kutatóintéze­tek és tervezőirodák vezető szakembereinek részvételével. Így külön vizsgálták és vizs­gálják az ipar, az élelmiszer- gazdaság, az építő- és építő­anyag-ipar, a közlekedés, a külkereskedelem, a munkaerő és az életszínvonal, a terület- fejlesztés távlati tervezésének lehetőségeit, feladatait. A köz- gazdasági munkabizottság az összefüggésekkel, rendszere­zéssel, a távlati tervezés mód­szereivel foglalkozik, a kon­zultatív bizottság pedig a leg­átfogóbb gazdaságpolitikái stratégiát dolgozza ki. A sokrétű munka utolsó, be­fejező szakaszán dolgoznak je­lenleg. Legelőször a népgaz­daság, az adott ágazat fejlődé­sének 20 éves tapasztalatait elemezték a bizottságok, majd ezt követően mintegy két évig tartott a tényleges tervezés. Jelenleg pedig a távlati el­képzelések a bizottságok mun­kája végeredményeinek ösz- szegezésén, egyeztetésén, a kü­lönböző ágazatok közötti szer­ves kapcsolatok megteremté­sén, s a párhuzamos munka során támadt ellentmondások feloldásán dolgoznak. A táv­lati terv végül is több válto­zatban készül, s a párt és a kormány majd politikai mér­legelés után választja ki a leg­megfelelőbb alternatívát. Az elképzelések szerint 1973 de­rekára lesz az országnak jó­váhagyott, 1985-ig szóló távla­ti terve. Az első befejező sza- kasz után 1973—75-ben azon- I ban a távlati tervezést tovább } folytatják, érvényességi idő- ♦ tartamát 1990-ig meghosszab- i bítják. j széles társadalmi erők * közreműködésével fo- ! ' lyó távlati tervezés igen 5 hasznosnak, sokszínűnek bizo­nyult. Egy-egy bizottság kü­lönböző részfeladatainak meg­oldásában a legjobb szakem­berek százai vettek részt, ese­tenként bizonyos témák kuta­tására intézeti tudóskollektí­vák is megbízást kaptak. A bizottságokban számtalan ja­vaslat, ötlet hangzott el. A részvevő szakemberek az álta­luk képviselt kollektívák ta­pasztalatait, véleményét is tolmácsolták. A távlati tervezés nemcsak a kidolgozás módszereiben, hanem jellegében és tartalmá­ban is különbözik a rövidebb távra szóló cél- és feladat­távlati tervezés azért is nélkülözhetetlen, mert nagyobb a szabadság foka, s következetesebb, me­részebb megoldásokat tesz le­hetővé. Bár tudjuk például, hogy a gazdaság elavult szer­kezete fékezi fejlődésünk üte­mét, mégis egy-egy ötéves tervidőszakban keveset tehe­tünk annak korszerűsítéséért Hosszabb távon viszont lehe­tőség nyílik a legkedvezőbb gazdasági szerkezet kialakítá­sára. Hasonlóképpen 15 éves tervidőszakra megtervezhet­jük az »ideális« fogyasztás1 modellt, s a nagyarányú élet­színvonal-emelést annak fi­gyelembevételével valósíthat­juk meg. Persze, a tervezés szabadságfoka hosszú távon sem korlátlan. Sőt bizonyos értelemben még behatárol­tabb, mint rövid távon. A gazdaság objektiv törvényei­től az éves tervnél még eltér­hetünk, s rövidebb távon töb­bet oszthatunk el például, mint amennyit megtermelünk. Hosszab távon viszont követni kell a gazdasági fejlődés tör­vényeit. Hosszú távon a legnagyobb gondot a nemzeti jövedelem növelése eddigi átlagos (5,3 százalékos) ütemének fenntar­tása és esetleges fokozása okozza. Mindenekelőtt a mun­kaerőforrások beszűkülése miatt. Már a következő évek­ben, a 70-es évtized derekától a rendkívül alacsony lélekszá­mú korosztályok állnak mun­kába, s magas létszámú nyug­díjba vonuló korosztályokat váltanak fel. Mivel az egyéb munkaerőforrások is mindin­kább elapadnak, a dolgozók szabad ideje pedig várhatóan tovább növekszik, így a fel­használható összes társadalmi c munkaidőalap 1980-ban sem lesz több, mint 1970-ben volt. S ha a gyorsan fejlődő infra­strukturális ágazatok növekvő igényeivel is számolunk, ak­kor az iparban foglalkoztatott létszám és a munkaidőalap abszolút csökkenését is a ter­melékenység emelésével kell pótolni. Ezért az élőmunkával való takarékosság és az éssze­rű eszközgazdákodás a jövő gazdasági növekedésének kulcskérdése hazánkban. A termelés növelésének má­sik nagy korlátja hosszú tá­von az elmaradott infrastruk­túra. Mindenekelőtt a közle­kedés és a közműhálózat fej­lesztése kívánatos. Az élet­színvonal emelése, a társada­lompolitika pedig olyan infra­strukturális fejlesztést igé­nyel, mint amilyen a nagyará­nyú lakásépítés, az egészség- ügyi, az oktatási, a kollégiu­mi hálózat stb. bővítése. Már­is nyilvánvaló: beruházási le­hetőségeink szűkös volta miatt nem lehet valamennyi infra­strukturális igényt rövid időn belül kielégíteni, a feladatok rangsorolásával kell a legcél­szerűbb változatot kiválaszta­ni. supán érzékeltetni kí­vántuk, hogy a hosszú­távú tervezés milyen sokrétű és bonyolult feladat. Szó sincs tehát az elmúlt évek fejlődési arányainak és irá­nyának mechanikus jövőbe vetítéséről. Sőt, némi túlzás­sal azt mondhatnánk, hogy éppen az arány- és irányvál­tozás, az új kornak és az új követelményeknek megfelelő optimumok kialakítása, a mi­nőségi ugráshoz vezető meny- nyiségi növekedések megter­vezése a feladat. E munka so­rán a tervezőknek számítani­uk kell' arra, hogy 15—20 év alatt iparágak, szakmák, te­vékenységi területek egész sora szűnik meg, helyüket új, ma még legföljebb homályo­san körvonalazhatók foglalják el, termékfajták tízezrei adják át helyüket a legújabbak száz­ezreinek; gyors ütemben vál­toznak a fogyasztási igények és szokások; nő a szabad idő; s lesznek területek, ahol az emberek munkaképes 1 évtize­deik alatt — a fejlődés gyor­sasága miatt — kétszer, há­romszor is szakmát változtat­nak. Jóllehet a gazdasági fej­lettségben utói kívánjuk érn1 az előttünk járó tőkés orszá­gokat, de nem másoljuk gé­piesen példájukat. Mert el akarjuk kerülni mindazokat a konfliktusokat, buktatókat, amelyek az ellentmondásos tő­kés fejlődés velejárói. Hosszú távon bizonyíthatjuk igazán a szocialista gazdaság előnyét, fölényét, magasabbrendűségét. K. J. Kaposvári reflexiók Portálok és kapok Ha egy város kulturális értékeit vesszük számba, gyak­ran csak a zenei, színházi kép­zőművészeti, esetleg az okta­tási életet rakjuk a mérlegre. Holott az emberi kultúra szín­tere maga a város, épületeivel, utcáival, tereivel — és ami leg­jobban szembetűnik: kirakatai­val, portáljaival és kapuival. Az utcák, terek, épületek életünk minden másodpercét befolyásolják, meghatározzák, alakítják véleményünket, ízlé­sünket. Az emberek nem fi­gyelnek az épületek homlokza­tára, pedig városunk építmé­nyei éppen az első emelet fö­löt szépek, vagy — hogy ne bonyolódjunk építészettörténe­ti vitába — szebbek, mint a földszinten. Ha egy jó építész friss szem­mel végigtekint Kaposváron — elsősorban a városközponton —, nem csupán részleteket lát, hanem az egészet. S lehe­tünk annyira lokálpatrióták, hogy kimondjuk: a mi Kapos­várunk szép. De ha nem az építész, hanem az utcán járó­kelő optikáján keresztül — bár a legnagyobb szeretettel is — nézzük »a mi kis városun­kat«, nem doboghat büszkén !a szívünk. Jól tudom, hogy a »földszintes horizont« értéke­it, szépségeit, vagy értéktelen­ségét és rútságát ki-ki más­ként. esetleg máshol látja. Tu­dom azt is, hogy van hivatalos vélemény — ami a dolgok dia­lektikája folytán változhat —, van financiális álláspont, azaz építeni-szépíteni. Montecucco- li mondását alkalmazva csak három eszköz megléte esetén lehet, és ez a három a pénz. Sőt, még arra is gondoltam, hogy mindent nem lehet egy­szerre széppé tenni. Mégis, ha végignézem a Május 1. utcát a Széchenyi tértől a Tóth La­jos utcáig, a párkányok ma­gasságáig nem gyönyörködhet a szemem a legtöbb kapu és portál láttán. Mit tapasztalunk, ha nem »egybe látjuk« az egészet, ha­nem külön-külön az egyest? Kezdem a jóval, széppel: vi­rágüzlet, Camea illatszerbolt, rádió-televízió szaküzlet és ta­lán még néhány, amit a So­mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalat két-három éve tartó következetes munká­val elkészíttetett. Sajnos több a. rossz! Több a nemrég elké­szíttetett és mégis csúnya ki­rakat, portál, ami mint tábla vagy betű az épület nélkül el­fogadható, de a »mögötte le­vő« épülettel együtt már ko­rántsem nyújt esztétikus lát­ványt. Számos olyan épületünk van a Május 1. utcában — pél­dául a Május 1. u. 12. vagy a 14. szám alatti — melynek a jellegét, architektúráját nem vette át, nem őrizte meg a portál, sőt egyenesen ellenke­zik azzal. Ha azt kell látnunk, hogy egy köríves ablak előtt egy vaskos fémtraverz hordoz egy még vaskosabb lemezfeliratot — rajta heüyel-közzel világító betűkkel —, okvetlenül arra kell gondolnunk, hogy a portál tervezője jócskán »eüdepenc- dett« az építésztől, ezzel együtt az épülettel. végeredmény­ben az esztétikus utcaképtől. Kaposváron — szaknyelven szólva — alacsony a szintszám, azaz épületeink zöme 2—3 emeletes. Ha most ezeknek a viszonylag alacsony épületek­nek kétharmad résznyi ma­gasságában csúnyácska portá­lokat készítünk, elcsúfítjuk az utcaképet! Sokan láttuk a Csi- ky Gergely Színház jegyirodá­jának portálját. Hogy miért éppen ez" lett »semmilyen- zöld-narancssárga« esernyővel kombinálva, azt csak a titkok tudói mondhatnák meg. Az ember azt hinné ugyanis, hogy Thália »előszobája« magában is szép, vagy legalábbis ígéri a szépet. Nos. a jegyirodái por­tál — többről nem is beszélek, mert a kirakatba nem mertem benézni — fittyet hány T.háliá- nak, esztétikának, reklámpszi­chológiának, de érzésem sze­rint még az építési hatóság ésszerű elvárásainak is. Sajnos ilyen látvány után tudva azt, hogy a színház mégis rendelkezik szakembe­rekkel, akik bizonnyal értenek portálhoz, kirakathoz, nem te­hetünk szemrehányást a fod­rászüzlet töredezett, megrozs- dásodot felirata vagy a Széche­nyi téri nyomtatványbolt üsz- kösödő fára emlékeztető por­tálja miatt. Ha szemrehányást tennénk, az sem segítene. Segít viszont — mert remélem, hogy ez tör­ténik majd — az a tanulmány, amelyet ezelőtt csaknem két éve a Tanácsi Tervező Válla­lat készített a kaposvári por­tálok felújítására, s melyet a tanács építési osztálya igyek­szik megvalósítani. A portálok átépítése, szép­pé tétele nem jelentheti azt, hogy uniformizálni kell a Má­jus 1. utcát, és csak fémből ké­szítet portálokat kell készíte­ni, feketére festve, egy-egy alumíniumcsíkkal dekorálva. Lehet szép és jó a kemény fá­ból készített portál, és ha már megvan, úgy kell felújítani, hogy harmonizáljon a szomszé­daival, őrizze meg hordozójá­nak — az épületnek — a jel­legét. Az is biztos, hogy a portálok és a bejárati kapuk — melyek nem az üzletekkel, hanem az udvarokkal, lakások­kal együtt érdemelnek szót és gondoskodást — újjátétele sok pénzbe kerül. Senki sem kí­vánhatja, hogy »ajd uram is­ten, de mindjárt«, azt azonban feltétlenül szeretnénk, hogy minden kapu és portál kerül­jön sorra, nemcsak a tényle­ges építés, hanem először a tervezés vonatkozásában. A portál és a kapu ne készüljön sohasem szaktervezés nélkül! Mert igaz, hogy olcsóbb, ha a portált, kaput felújítani kívá­nó kereskedelmi vagy vendég­látóipari vállalat a saját iparo­saival »tervezteti« és készítte­ti a munkát, csakhogy az ilyen megoldásnak mindig lesz egy áldozata: az esztétika. Felvetődhet a kérdés, miért most kell erről beszélni? Elsősorban azért, mert váro­sunk centenáriumára szeret­nénk »szép ruhába« látni a há­zakat. Másodsorban azért, mert környezetünkről mindig érde­mes beszélni a jobbá, szebbé tevés szándékával. Jó volna jövőre szép, szí­nes portálokat látni, és remek, új kapukat nyitni Kaposvár eljövendő újabb 100 esztende­jére. Dr. Györky Zoltán Növényvédelmi tájékoztató Elhúzódik a kártevők rajzása Korábban már jeleztük a két veszélyes gyümölcskárte­vő, az almamolyhernyók és a kaliforniai pajzstetűlárvák tö­meges megjelenését. A leg­utóbbi vizsgálatok szerint, egé­szen a hűvös idő beálltáig, augusztus második dekádjá- ban is folytatódott mindkét kártevő rajzása, elsősorban az erősen fertőzött házikerti és szórvány gyümölcsösökben. Az újbóli fertőzések megelőzése végett ismételt védekezések elvégzésére hívjuk fel a fi­gyelmet az almástermésűek- ben és a csonthéjasokban. Is­meretes, hogy elsősorban a téli almákat veszélyezteti nagymértékben az almamoly második nemzedéke. A moly­fertőzött alma exportra npm szállítható, de belföldi fel- használásánál is nagy minő­ségromlással kell számolni. A pajzstetűlárvák elleni permetezéseket az almáster- mésűeken kívül a csonthéja­sokban is el kell végezni. Vé­dekezésre javasolt almamoly ellen nagyüzemben: Para- thion 20. 0.3, Ultracid 40 WP, Dimecron 50 0,1 százalék 800— 1600 liter vízmennyiségben. Házikertekben: Unifosz, Bi 58 EC, Lebajcid 0,1 százalékos oldata (100 liter vízhez 1 dl), Safidon 0,25, Sumithion 0,2 százalékos oldata (100 liter vízhez 25 dkg, illetve 2 dl). A vízmennyiség 200 négyszögöl­re 100—200 liter. Kaliforniai pajzstetű ellen nagyüzemben: Phosdrin, Gusathion, Metil- Cotnion 0,2 százalékban. Házi­kertben azonos az almamoly­nál javasoltakkal, ugyanígy a kipermetezhető vízmennyiség is. Tpvábbra is figyelemmel kell kísérni az őszi káposzta- féléken a bagolylepkehernyók megjelenését. A tojásból kike­lő kis hernyók könnyen el­pusztíthatok. Házikertekben a Ditrifon, Folithion 0,2, nagy­üzemben a Gusathion, Metil- Cotnion 0,3 százalékos oldatá­val. Hektáronként 700—8.0, 200 négyszögöl területre 60—80 liter víz javasolt. Eredménye­A ** i Szüts Dénes lllllllllllilllllA Ilii I Öngyilkosság c Kaszinó utcában? romok is lesznek, mint Műn- vű szereplőt. Külföldieket. Ket-J 48. chenben és Nürnbergben? A jobboldali újságok viszont nagy címekkel tálalták az ese­ményt: itt az ideje, hogy a nép a nemzeti szocialista Né­metország segítségét igénybe vegye .. és a többi... — Azt hiszem, beszélgeté­sünk során már valahol emlí­tette ön, hogy egy új tröszt szágává lett. alakult... „ , , Szász ezzel Igen. Erre nezve már a dédanyósától legpontosabb értesüléseim tudta meg: tőről azért még így is meg tudtam, hogy ki volt: Opel, a híres autógyáros és? Fayer Sándor. Ez utóbbi bi­t sen alkalmazható még a Dii-. | rifon 5 porozószer, amelyből P'rUv* 100 négyzetméterre 20—25 de- z? kát kell kiporozni. Paradicsomültetvényekben zalmas hitleri kapcsolatokkal! m?s. mindiS veszélyeztet a fi­a i _____...... í toftora. A szántóföldi és kér! • r endelkezett... A bauxit per- i sze innen mind Németországba? toftóra. A szántóföldi és kér-. ; szeti vizsgálatok szerint a v ment, s a Reich nem csak! dekezések eredményesek vo- Európa, hanem a föld legna-ítak- ez idei§ járványszerű éi gyobb alumíniumtermelő or-t nagy kárt okozó fertőzés n\i : lépett fel, bár az időjárás ke '• I vezett a kórokozónak. A mi • kapcsolatban j ereit, vagy még zöld terme::'. t meg kell védeni a betegségtj', | ezért az élelmezés-egészs' Willy Blancart, René Bér-'.ügyi várakozási idők pont Harmonikus együttműködés az legPoniosat>b értesüléseim állammal, az állam érdekeinek vannak, hiszen ez már Balátai messzemenő betartása: ezt kér- perének anyagához tartozott. - ,, , ­— Több fronton indult meg jük gyárosainktól, bankáraink- Ez egy fajvédő, grófi és egy- 8«r, es Monod dr. Ernst Rei-? betartása mellett tovább ke.. a harc a .hazai gyárosok ellen. tói. Nyersanyagainkat immá- hazfdi érdekeltség volt. A ne- mann, Ludger W estnek, Ger-; folytatni a vedeke-.ast Dithane Dumfkel Károly, a Gyáriparo- ron nem az önző érdek, ha- ve Magyar Bauxitbánya Rt. hardt Ruter... De a két kulcs«: « « ^ sok Országos Szövetségének, a nem a nemzet szolgálatára Petnehazy megvált az allam- ember Hans Georg Schroder: kell kiaknáznunk, s értékesí- titkárságtól, es ennek a tröszt- bankár és Ludger Westrickj tenünk« nek egyik vezetője lett. Az ál- v0“- Nekik volt köszönhető,? tudták lam 30 miUi° aranypengőt bo- h°Sy a magyar bauxitnak: luaia csátott ennek az új alakulat- mindössze 7 százaléka maradt! nak a rendelkezésére. A GYOSZ jóindulatát is ők bír­ták ... A grófok közül itt ta­láljuk újra Hunyadi Ferem _ ___ __________.................. c et, Andrássy Mihályt, Károlyi megkötését is. Nyilván ez az? vclte a szürkerothadás fertő­Somogyi Néplap GYOSZ-nak miniszteri biztosa egy napon magához kérette a lapok közgazdasági újságíróit és szerkesztőit. Ismertette ve­lük az új kormányhatározato­kat. A GYOSZ tevékenysége nem merülhet ki abban — mondot­ta —. hogy megbízások, kon- cesziók, alapítások ügyében a nemzeti erőknek adunk tért, s fajvédelmi intézkedéseket te­szünk. »Pillantásunkat az irá­nyított gazdálkodás felé kell vetnünk. A nemzet erőfeszíté­sei másképpen hiábavalónk. Az újságírók nem mire vélni ezt a dodonai beszé­det, s kérdésekkel ostromol­ták a GYOSZ elnökét. — Arról van-e szó, hogy ki­veszik Chorin és Vida kezéből a szenet és az áramot? — Nem, erről szó sem le­het. — Szegény tisztviselőket, kispénzű alkalmazottakat bo­itthon, a többit Németország­ba szállították. M—45, Zincb, Maneb 0,3 szá­zalékos oldatával, hektáron­ként 800—1000 liter vízben ki- permetezve. Az elmúlt napok hűvös idő­járása szőlőültetvényekbe i 1 megállította a peronoszpóra es Westrick és? lisztharmat fertőzést. Ugyari- Clodius nyomása eredményez-1 altkor a számottevő mennyi- te a 25 éves kiviteli szerződés? ségben lehullott csapadék nii­az? csátanak el, löknek majd utcá- di-Drehert, a befolyásos Ha- ra a kormány fajvédelmi in- gyó-Kovács Gyulát; és egy cso- tézkedései miatt? Talán pog- mo titokzatos, ismeretlen n«­Istvánt, aztán az elmaradha- ember lehetett^ az elrendelojej zest, elsősorban a Kaposvár, Karád, Kéthely, va’amint a Balaton-parti szőlőkben. Vé­dekezni kell a Fundazol 0,06, Szász újra indította a mag-! Ortho-Phaltan 0,3 százalékos tatlan herceget: Monteunuovo Nándort. Végül az egyszerűbb, de nagyhatalmú urakat: Kánya Kálmánt, Kozma Miklóst, Har­1044-ben az összes magyar bauxit-, timföld- és alumíni­umkészlet elrablásának. nót. (Folytatjuk) oldatával, vagy az Ortho-Phal- tan porozószer 20 kg ha-os adagjával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom