Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

EGY HÉT a világpolitikában Szaporodó ENSZ­híradások Éppen fél esztendővel ez­előtt, február első napjaiban jártam a VDK-ba látogató ma­gyar párt- és kormányküldött­ség kíséretében, a Ha Long öböl partján fekvő Hongai- ban. Jellegzetes bányaváros, lakosai a környék kincsét, a világ talán legnagyobb • kaló­ria tartalmú antracitját ter­melik ki. A hongaiak akkor a Holdújévre készültek, munka után szeretteiknek készítettek meglepetésként szolgáló aján­dékokat és illatos dgovirágok csokrai borították el a fő köz­lekedési eszközül szolgáló ke­rékpárok csomagtartóit. Miért idézem fel ezt a lát- szólog személyes emléket, fél év távlatából — egy heti kül­politikai összefoglaló kereté­ben? Mert a hét közepén a VDK külügyminisztériuma tömörségében is drámai je­lentést tett közzé, hogy a fo­lyamatos bombázások ápri. ban történt leiujuasa óta, a több, mint huszonhatezer be­vetésben támadó amerikai repülőgépek milyen pusztulást idéztek elő. A légiháború to­tális voltára mutat rá, hogy öt várost teljesen elpusztítottak, ezek közé tartozik »személyes ismerősünk«: Hongai is. Le- het-e ilyenkor másra Z' ndolni, minthogy mi lett azoknak sor­sa, akik az újévi ajándékokat készítették, portájukat csino­sították s annyira szerették szép városukat... A Vietnamból érkező jelen­tések még inkább fokozzák a szolidaritást és az Egyesült Államok politikájának elítélé­sét. Erősödik, a háborús ka­landokkal szembenálló Ameri­ka is. Jane Fonda útjáról nagy "terjedelemben tudósított a vi­lágsajtó, de ugyanakkor Ha­noiban járt egy tekintélyes nemzetközi bizottság tagja­ként, Ramsey Clark is. A név joggal ismerős: Clark a John- son-kormányzat igazságügy­minisztere volt. Abban az idő­ben maga is a katonai megol­dást tartotta célravezetőnek, most viszont saját tapasztala­tai alapján az ellenkezőjére kellett rádöbbennie. Javítja a háborúellenes erők helyzetét, hogy végre lezárult a demokrata párt al- elnök-jelöl ti válsága,, s a többszöri ideggyógyászati ke­zelés miatt erősen bírált Eag- leton helyett Kennedy sógora, Schriver fut McGovern párja­ként. (A lezajlott közjáték gyengítette, de Schriver csa­tasorba állása végülis erősítet­te a demokratákat.) Remélhe­tőleg ezzel befejeződik a néha ízléstelen személyeskedések időszaka és a McGovern-pá- ros fő választási célkitűzését, a vietnami háború befejezé­sét állíthatja előtérbe. Igaz, a heti közvéleménykutatások adatai szerint Nixon egyelőre több, mint húsz százalékkal vezet, ám az elnökválasztáso­kig hátralévő nyolcvanöt nap során még sok minden végbe­mehet. A »választási érzékenység jellemezte azt a közjátékot, AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfő: Vita a SALT-egyezmények- ről az amerikai kongresz- szusban. Jarring folytatja közvetítői tevékenységét. Kedd: Brezsnyev üzenete Szadat egyiptomi elnökhöz. Szomorú jubileum: az északír válság 500. halálos áldozata. Szerda: Schrivert a demokraták al­elnöki előlijévé választják. Döntés az érdemi NDK— NSZK tárgyalások megkez­déséről. Csütörtök: Az el nem kötelezett orszá­gok georgetowni értekezlete. Szovjet előterjesztés az ENSZ-ben a műholdas tv- közvetítésekről. Péntek: A Biztonsági Tanács Ben- gália ENSZ felvételét tár­gyalja. Waldheim látogatása a Kí­nai Népköztársaságban. Szombat: Kekkonen finn elnök Szovjetunióbeli útja. Fokozódó légiháború a de­mokratikus Vietnam ellen. ami a washingtoni kongresz- szusfoan a SALT egyezmé­nyekkel kapcsolatban játszó­dott le. A demokrata szélső­jobbszárnyhoz tartozó Jackson szenátor, akit közismerten szoros kapcsolatok fűznek a Pentagonhoz, s a katonai-ipa­ri komplexumhoz, különböze módosításokat terjesztett elő a szovjet—amerikai SALT megállapodások ratifikálási vitája során. A vita lényege abban állt, hogy értelmezé­sekkel és módosításokkal a SALT kompromisszumot sze­rették volna az amerikai hé­ják javára fordítani. Csak­hogy ez megkérdőjelezte vol­na az egész egyezményt, ame­lyet viszont Nixon külpoliti­kája egyik jelentős eredmé­nyeként állított be. A wa­shingtoni kongresszus végül is a módosítások nélküli eredeti szöveggel szavazta meg a moszkvai megállapodást. A La» -n közelgő ősznek nemcsak a helyenként már sár­guló levelek, hanem a héten megszaporodott ENSZ-hír- adások is előhírnökei. Uj problémaként terjesztettek elő egy szovjet javaslat-terveze­tet, amely indítványozza, hogy a mesterséges holdak segítsé­gével történő televíziós közve­títéseket ne lehessen a lég­kör rontására, a béke és az együttműködés ellen felhasz­nálni. Valóban indokolt kí­vánság: a technika páratlan fejlődése ne a feszültség, ha­nem a közeledés jegyében álljon. Waldheim ENSZ-főtitkárt aligha lehetne bírálni azért, hogy nem szorgalmas utazó, dehát ez tisztségéhez tartozik. A héten a pekingi útnak vá­gott neki, Kínába látogató el­ső ENSZ főtitkárként. Remél­hető, hogy útja Kínának a vi­lágszervezetben való konst­ruktív részvételének irányá­ba hat majd. E tekintetben nem éppen biztató, hogy a Biztonsági Tanácsban egyedül Kína foglalt állást a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ felvé­teli kérelmének megtárgyalá­sa ellen. Bangla Desh-nek, a Merényletkísérlet Nixon ellen? A new yorki rendőrség »Nixon elnök meggyilkolására szőtt összeesküvés« vádjával pénteken letartóztatott egy 27 éves fiatalembert, A rendőrség bejelentése sze­rint a fiatalembert, Andrew Toppingot a new yorki Central Parkban éppen akkor érték tetten, amikor egy bérgyilkos­ként jelentkező FBI-ügynök- nek ezer dollárt adott át azzal, hogy gyilkolja meg Nixon el­nököt. Topping állítólag kihall­gatást kért egy héttel ezelőtt az elnöktől, s a hatóságok — úgymond — a kihallgatással kapcsolatos rutin-megfigyelés nyomán leplezték le az ügyet. A rendőrség közlése szerint Topping kiszolgált katona és »jobboldali radikális«. Ügyvéd­je azt közölte, hogy két egye­temet is elvégzett, s pillanat­nyilag »szabadúszó« biztosítá­si ügynök. A rendőrségi köz­lésiből az is kiderült, hogy Top­ping felesége alig három hét­tel ezelőtt, július 26-án rejté­lyes körülmények között meg­halt —, úgy mondják, hogy öngyilkos lett. A feleség halála körülmé­nyeinek kivizsgálása során Toppingnál távcsöves puskát és több kézifegyvert találtak. világ hetedik legnagyobb lé­lekszámú országának kire­kesztése az ENSZ szervezeté­ből oktalanság lenne, s külö­nösképpen kár, ha éppen olyan állam vélekedik így, amelyet hosszú időn át meg­fosztottak törvényes képvise­letétől ... Változatlan élénkség ural­kodik az ENSZ palota 38. eme­letén is, ahol Gunnar Jarring ENSZ közvetítő egyiptomi. Jordánia’ és i’^aell diploma­tákkal tárgyalt. Mini-vi1 tört ki egy újabb Waldheim nyilatkozat körül, amely sze­rint öt évvel a Biztonsági Ta­nács döntése után a határoza­tot olymódon kellene pontosí­tani, hogy ne lehessen azt ön­kényesen értelmezni. Az utó­lagos hozzáfűzés hangsúlyoz­ta: a BT állásfoglalása to­vábbra is érvényben van — voltak ugyanis akik azt a kö­vetkeztetést vonták le, ho-- az túlhaladott lenne — sőt éppenséggel a határozat ere­deti szellemét szükséges meg­erősíteni. A kibontakozás egyik kulcskérdése azonban az arab világ belső frontjainak tisztázódása, ahol túlontúl sok a kérdőjel. Különös érdeklő­dést keltett a héten a Szadat- nak küldött Brezsnyev üzenet bejelentése. Ennek az okmány nak azonban csupán a ténye ismert, a tartalma még nem ... Réti Ervin Betörési botrány A republikánus pártkasszából pénzelték a betörőket Eltűnt Nixon „agy :rösit“-jének sok tagja Egyre nagyobb port ver föl az amerikai elnökválasztási küzdelem porondján a »Wa- tergate-betörés« ügye. Szinte naponta kerülnek felszínre újabb bizonyítékok a demok­rata párt főhadiszállása ellen június 17-én végrehajtott be­törés rajtakapott tettesei és a republikánus párt titkos vá­lasztási pénzalapjának kezelői közti különös kapcsolatokról. Számos olyan értesülés szi­várgott ki a sajtóhoz, amely bizonyítékokat szolgáltatott ar­ra, hogy a betörést, valamint a tetteseknél talált elektromos lehallgató és fénymásoló be­rendezéseket a republikánus párt titkos választási pénzalap­jaiból finanszírozták. A Washington Post értesülé­se nyomán már múlt héten nyilvánosságra került, hogy egy április 10-i keltezésű, 25 000 dollárra kiállított csek­ket egy republikánus gyáripa­ros személyesen adott át Mau­A szovjet tengeri flotta fej lődése A szovjet kereskedelmi tengerészet 1965—70-ig 730 millió tonna árut, 167 millió utast szállított. Az áruszállítás 1970-ben elérte a 354 milliárd tonna/tengeri mérföldet. A flotta állo­mánya ebben az időszakban ötszáz új hajóval gyarapodott. Kép: Baku. Részlet a hatalmas Kaspi-tengeri kikötőből. rice Stans volt kereskedelem­ügyi miniszternek, az elnök választási pénzalap-igazgatójá­nak, s ez a csekk az öttagú banda vezérének, Bernard Parkernek a bankfolyószámlá­ján kötött ki, további 89 000 dollárral egyetemben. Az öt betörő közül négy a CIA volt ügynöke, egyikük, James McCoord pedig a betörés pilla­natában egyszemélyben volt Nixon újraválasztás: kampány­bizottságának és a republiká­nus pártközpontnak a bizton­sági főnöke. A legújabb leleplezés: a washingtoni Evening Star csü­törtöki jelentése szerint meg­állapítást nyert, hogy nem­csak az említett 25 000 dollárt, hanem az eddig tisztázatlan eredetű 89 000 dollár is a re­publikánus pártkasszából ke­rült a betörőbanda zsebébe. E héten számos vezércikk sürgette Nixon elnököt, hogy teremtsen tiszta helyzetet az ügyben, amely »sötét árnyékot vet a demokratikus folyamat­ra«. A Fehér Ház azonban me­reven elzárkózik, s a republi­kánus párt vezetői is csupán azt ismerik be apránként, ami lépésről-lépésre nyilvánosan már bebizonyosodik. A titokzatos politikai betö­rés máris számos áldozatot szedett a republikánus vezér­karban: »személyes okokra« hivatkozva visszavonult a ma­gánéletbe Nixon elnök bizalmi embere, John Mitchell volt igazságügyminiszter, az elnök választási kampányigazgatója, lemondott Hugh Sloan, az el­nök újra választási bizottságá­nak pénztárosa, nyomtalanul eltűnt Howard Hunt, a Fehér Ház tanácsosa, aki a betörést irányító Parkért »behozta« a republikánus pártközpontba, »szabadságolták« vagy elbocsá­tottak néhány republikánus pártalkalmazottat és Maurice Stans pénzalapigazgató napok óta »megtalálhatatlan« a sajtó számára. A washingtoni kerületi bí­róság visszautasította a Nixon újraválasztását támogató bi­zottságnak azt a kérését, hogy a demokrata pártközpontban végrehajtott betörés — hivata­losan kártérítési — perét ha7 lasszák el az elnökválasztás utáni időpontra. A demokrata párt országos bizottsága egy millió dollár bánatpénzt és kártérítést követel a republi­kánus párttól a betörés okoz­ta erkölcsi és anyagi kár fe­jében. Charles Richey bíró nem tűzte ugyan ki a kihallgatások kezdetének időpontját, de en­gedélyezte a demokrata párt ügyvédjének, Edward Bennett Williamsr.ak, hogy megkezdje a tanúvallomások összegyűjté­sét. Sztrájk a jövő hét végéig A nagyvállalatok felelőssége A dokkumunkások szakszer­vezeti küldöttközgyűlését, amely a sztrájk folytatásáról, vagy a munka újrafelvételéről dönthet, a jövő hét közepe előtt már semmiképpen sem hívják össze. Ez azt jelenti, hogy a sztrájk mindenképpen eltart a jövő hét végéig. A Jones-Aldington bizottság vezetői a pénteki tárgyalás után úgy nyilatkoztak, nem értek el elegendő haladást ah­hoz, hogy a küldöttgyűlést ösz- szehívják. A bizottság hétfőn ismét találkozik a dokkmun­kás szakszervezet vezetőivel, hogy értékelje a helyzetet. Jack Jones, a szállítómun­kás szakszervezet főtitkára úgy nyilatkozott hogy a tár­gyalások egyhelyben topogá- sáért néhány nagyvállalat a fe­lelős, mert nem hajlandó meg­felelő biztosítékot adni azok­nak a dokkmunkásoknak to­vábbi alkalmaztatására, akik a konténeresítés miatt elveszí­tették állásukat. »Ezek miatt a konszernek miatt szenved az ország« — mondotta Jones. A sztrájk tehát harmadik hete tart és előreláthatóan el­húzódik. Whitelaw a Stormont pártjaival tárgyat William Whitelaw, az észak­ír ügyekkel megbízott brit mi­niszter pénteken kerekasztal értekezletre hívta meg a Stor­mont (északír parlament) poli­tikai pártjainak képviselőit. Az eszmecserére valószínűleg szeptember 25. és 27. között kerülne sor. Mint ismeretes, a brit megbízott és az ellenzé­ki katolikusok közötti tárgya­lások eddig nem sok ered­ményt hoztak. Az éjszaka folyamán protes­táns fegyveresek tüzet nyitot­tak egy brit katonai járőrre Belfastban. Két katonát és egy polgári személyt sebesülések­kel kórházba szállítottak. Bengáli miniszter nyilatkozata A Bengáli Népi Köztársaság pénteken felszólította a Kínai Népköztársaságot, hogy támo­gassa az ENSZ tagságát célzó folyamodványát. Szíjad Naz- rul Iszlám ügyvivő miniszter- elnök Daccában adott nyilatko­zatában emlékeztetett arra, hogy a múltban Kína is szen­vedett az obstrukiós politikától és hozzátette: »őszintén remé­lem, hogy nem fog a bengáli nép jogos törekvéseinek útjába állni«. Az ügyvivő miniszterelnök köszönetét mondott a Biztonsá­gi Tanács azon tagjainak, akik a felvétel mellett szavaztak és kijelentette: az ENSZ-nek tük­röznie kell a Bengáli Népi Köztársaság létének realitását, amelyet 86 ország elismert Kínai sajtókampány A legfontosabb kínai hivata­los nyilatkozatokat és cikkeket hetente összefoglaló Peking Review című kiadvány leg­frissebb számában nagy teret biztosít annak a mozgalom­nak, amelyet a Zsenmin Zsi- pao, a KKP napilapja indított a kínai sajtó terjengős stílusa ellen, a cikkek rövidítéséért az olvashatóbb és tartalmasabb sajtóért. A kampány szemmel láthatóan arra irányul, hogy véget vessen a »kulturális for­radalom« éveiben elharapó­zott semmitmondó, retorikus újságírásnak, amely nyilván­valóan csökkentette a lapok olvasottságát. A Zsenmin Zsipao július vé­gén első oldalon ismertetett két, úgynevezett »vizsgálati je­lentést« , két falusi »nagy ter- melóbrigád« problémáiról. Egyikük terjedelme sem több ezer szónál, holott máskor ha­sonló témákról négy-ötezer szavas cikk sem volt ritka. A terjengős írásokról szólva alap szerkesztősége a két — jöpél- daként bemutatott — rövid cikket kísérő szerkesztőségi kommentárban maga teszi fel a kérdést: »kinek van kedve a hosszadalmas és üres cik­keket elolvasni?« Waldheim Kínában tárgyal Eltérő nézetek a banketten Csi Peng-fej kínai külügy­miniszter szombaton Peking- ben megbeszélést folytatott a Kínában tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral. A tárgyaláson jelen volt Tang Ming-csao, az ENSZ fő­titkárhelyettese, Robert M:: ler, a főtitkárság végrehajtó hivatalának igazgatója, Anton Prohaska, Waldheim személyi tanácsadója és Csiao Kuan- hua, a KNK külügyminiszter- helyettese. Az ENSZ-főtitkár tisztele­tére adott vacsorán a két po- hárköszöntőben nem sok kö­zös vonást lehetett találni. I Waldheim üdvözölte a nem j zetközi egyhülés felé vezet' j biztató irányzatokat, amelve ! két a világ vezetői közti sze- mélyes kontaktusok, látogatá­sok és szorosabb kapcsolatok jellemeznek, másrészt regioná­lis konfliktusokról beszélt, s ezek megoldását az ENSZ és a világközösség legsürgetőbb feladatának minősítette. A megoldásra váró problémák között konkrétan is említést tett a vietnami vérontásról, a közel-keleti válságról, a cip­rusi kérdésekről és az indo- pakisztáni szubkontinens sú­lyos problémáiról, továbbá a fegyverkezési verseny csök­kentéséről, illetve végleges felszámolásáról. Csi Peng-fej beszédében vi­szont egyáltalán nem érintet­te az ENSZ-nek, múlt oiyoo- < nak önálló szerepét, ezzel szemben megragadta az alkal­mat a kínai »szuperhatalom­elmélet kifejtésére, a Peking által sokat emlegetett egy vagy két szuperhatalom« elleni tá­madásokra, az úgynevezett »kis és közép hatalmak« sze­repének méltatására. A kínai külügyminiszter támogatásá­ról biztosította az ENSZ cél­jait és elveit, de egyáltalán nem érintette feladatát a nem­zetközi konfliktusok megol­dásában. Egyiptom Izraeli kémek pere Az egyiptomi Legfelső Al- lambiztonsági Bíróság szomba­ton ítéletét hirdetett az Izrael javára folytatott kémkedéssel vádolt Jacques Pierran belga üzletember és Jean Mara Vouaux francia újságíró peré­ben. A bíróság Herranra 15, Vouaux-ra pedig tízévi börtön- büntetést szabott ki, kényszer- munka formájában. Az ügyész eredetileg élet­fogytiglani börtönbüntetést kért a vádlottakra, akik a kém­kedésen kívül »az ország poli­tikai légkörét mérgező« titkos röplapokat is terjesztettek. A kémek letartóztatását feb­ruárban maga Szadűt elnök je-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom