Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

MUNKASMUYELODES A viták még nem fejeződtek be Az Utóbbi néhány év alatt több fontos tanácskozást ren­deztek a közművelődésről. Az országos népművelési konfe­rencia, az orzsággyűlés kultu­rális bizottsága, a művelődési otthonok vezetőinek országos fóruma — hogy csak a legje­lentősebbeket említsük — vi­tatta a továbblépés lehetősé­geit. Nem véletlenül. A felszabadulást követő évek látványos előretörése után lassult a művelődés tempója. Az alapvető társa­dalmi változás eredménye­ként, ma senki elől nincs el­zárva a kultúra, de tény, hogy az emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülményektől függően —, nagyon különböző mértékben élnek a művelő­dési lehetőségekkel. Noha aiz általános iskola nyolc osztályának elvégzése kötelező és ingyenes, a ma 15—49 éves népességből 1,6 mii-hó mégsem rendelkezik általános iskolai végziettség- gelí A huszonöt éven aluli ipari—fizikai munkások hu­szonegy százaléka nem fe­jezte be az általános iskolát, és ezzel az alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelkezik! A munkáscsaládok gyer­mekeinek továbbtanulását az anyagi lehetőségek és a meg­levő kulturális igények egyaránt befolyásoljáík. Na­gyon sok családban szükség van a gyermek mielőbbi ke­resetére. másutt egyszerűen a kulturális igények hiányoz­nak. S akadályozója az előbbrelépésnek az iskola- hálózat máig is kedvezőtlen helyzete, a kétműszakos ta­nítás is. És változatlanul mostoha körülményeik között folyik a szakmunkástanuló­képzés, amelynek keretében a munkásosztály utánpótlá­sának oktatása — nevelése folyik. A munkásosztály egyes rétegeinek művelődési helyzete az átlagoshoz képest is rendkívül rossz. Ez min­denekelőtt a bejáró munká­sokra, valamint a segédmun­kásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az építőipar mun­kásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolc- százezer bejáró munkást tar­tanak nyilván. E munkástö­megek a fővárosban és a na­gyobb városokban hozzák létre a termelési értéket, az adót is a fővárosi vagy a városi szerveknél róják le utánuk az üzemek. Ugyan­akkor szociális, kommunális és kulturális igényeik a fal­vakban jelentkeznek, ezt azonban a lakóhely — meg­felelő, koncentrált anyagi erők hiányában — nem tud­ja vállalni. A helyzetet sü­lj osbitja az utazással töltött órák elvesztésén túl az a tény, hogy a bejárók több­sége iskolázatlan, betanított vagy segédmunkás. Munka­helyük sem ösztönzi őket ál­talános és szakmai műveltsé­gük növelésére, ennék követ­keztében kulturális igényeik is alacsonyabbak. A megalapozó általános és szakműveltség híján a bo­nyolult termelési—üzemi kö­rülmények közé kerülő mun­kás nem lehet teljes értékű tagja munkahelye kollektívá­jának. Sürgető igény tehát mielőbbi bevonásuk a köz- művelődésbe! Hiszen csak a kulturáltabb munkaerő válik igazán alkalmassá a tudomá­nyos-technikai forradalom vívmányainak befogadására, elsajátítására, új technika, technológia, termelésszerve­zés megvalósítására. Sokak jogos kérdése: mi az oka a kulturális fejlődés lassúbbodásának ? «. A probléma sokrétű és összetett. A munkásosztály gjwsan növekvő létszámával nem tartott lépést a közmű­velődés intézményi hálóza­tának fejlődése. Ennek követ­keztében közművelődésünlk- .nek még korántsem sikerült az igényeknek megfelelő, differenciált művelődési le­hetőségei biztosításod. Csök­kent a tanulás, az önképzés társadalmi megbecsülése is. Ugyanakkor az életszínvonal emelkedésének hatására a háztartások civilizálódása nem mindig hat pozitív irányba: a nagyobb családi beruházások elvonják az anyagi eszközöket és az időt a művelődéstől. Az emberek egy része ma a civilizációs eszköztár gyarapításáért el, dolgozik és nem azért kor­szerűsíti az életét, hogy ez­zel sokoldalú emberi—szak­mai—kulturális fejlődését könnyítse meg. A műveltség bizonyos fajta fokmérője az olva­sottság: e tekintetben ha­zánk nemzetközi viszonylat­ban is kiemelkedő helyet foglal éL A nagy fejlődés el­lenére azonban, a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet, és a felnőtt lakos­ságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — sajnos — munkás és paraszt Nem ol­vas — furcsának látszó el­lentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, vagyis látóköre tágul, isme­retanyaga gyarapszik, így műveltsége is lényegesen ma­gasabb, mint húsz-harminc évvel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának látszó ellent­mondás az is, hogy a műve­lődés iránti igény és a meg­levő igények kielégítésének a lehetősége akkor csökken, amikor fokozatosan nő az emberek szabad ideje. Jelen­leg már kétmilió ember dol­gozik 44 órás munkaidőben, amd azt jelenti, hogy kétmil­lió ember két szabad szom­bathoz jut havonta. Am me még a megnövekedett sza­bad időnek csak kis töredé­két használják kultúrálódás- na. Egyelőre még messze va­gyunk attól, hogy az embe­rek szokásává tegyük a sza­badidőbeli művelődést Mi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a választ a már említett orszá­gos tanácskozásokon, ame­lyek előkészítői a készülő népművelési törvénynek. A közművelődés munká­sainak egyik legfontosabb feladata: megtalálni azokat a módokat — a klubszerű fog­lalkozások, szakkörök és tan­folyamok bővítésével —, amelyek vonzó módon, az eddiginél hatékonyabban se­gítik az emberek műveltsé­gi szintjének emelését Tovább kell növelni a szo­cialista munkabrigádok köz­művelődési tevékenységlét mert így létrejöhetnek a közművelődésnek olyan ter­mészetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munka- tevékenységben fejleszthe­tik: tagjaikat, hanem befolyá­solják érdeklődésüket, sza- badidő-felhasználásukat is. Napjai" már száztíz­ezer ko. : egymillió­kétszázez. ló törekszik a szocialista -gádmozgalom hármas oéljának megvalósí­tására, s fejt ki közös és rendszeres tevékenységet fe­ladataik tökéletesebb ellátá­sa, általános és politikai ön­művelés érdekében. A bri­gádok többsége művelt, poli­tikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. Elsősorban az ő feladatuk, hogy a szakmai műveltség folyamatos és rendszeres nö­velése mellett az eddiginél is nagyobb figyelmet fordít­sanak, egészen a művészetek megismeréséig, a korszerű ál­talános műveltség gyarapítá­sára. A művelődés: termelési té­nyező. Ez azt jelenti, hogy a közművelődésért a -gazdasági vezetőknek is sokkal többet kell tenniük. Részt kell vál­lalniuk a kulturális létesít­mények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lépések már megtörténtek: mind több olyan ipari nagyüzem mutat készséget a falusi köz­művelődés támogatására, amely a munkáslétszámának egy részét — és nem is kis hányadát — falun élő embe­rek köréből toborozta. Bízta­tó, hogy egyre nő azoknak a gazdasági vezetőknek a száma, akik megértik: a munkásság cselekvő, közvetlen társadal­mi—közéleti tevékenységé­hez, részvételéhez elengedhe­tetlen feltétel a szakmar is­meretek áSandó bővítése mellett az általános művelt­ség gyarapítása is. A közművelődésről folyta­tott viták, tanácskozások még nem fejeződtek be. Így az előbhrelépés hogyanjáról sem született meg a végle­ges válasz: Egy azonban már most bizonyos: az eddiginél többet, sokkal többet kell tenni a munkások műveltsé­ge gazdagításának érdekében. Ehhez kívánnak segítséget nyújtaná az eddigi vitákban elhangzott, s a még ezután elhangzó ötletek, javaslatok, észrevételek. Prukner Pál Iby András: KÁNIKULA Reggel. A végtelen homorú, szürke ívén vörös hálót húz át a nagy halász. Felszáll a köd. Fák ága szűri a híg éjszakát, s a madarak mind dalba kezdenék a lomb között. DéL A jegenyék közt rejtőzik a szél, olvadt ezüst-tükör a messzi tó. Zuhog a fény. A délután — nagy, sárga macsika — puhán nyújtózik, körmeit behúzza, s elfekszik lomhán, az ég peremén. Este. A súlyos ég sötét bugyrára csomót kötött a hold. Halak hátán úszik az éjszaka. Tétova szél jár a dombok mögött, nyirkos, meleg. Ködöt pipál a szürke víz, boraang a nád, és megremeg. Hullámzó Balaton Zelk Zoltán: SZÜNTELEN Mióta az istent eltemették Koporsóba gyűrték az apámat Nem szűnik a gyermekkor szivemben Nem szűnik az árnyak rémuralma. Az Európa Kiadó új sorozata: Lyra Mundi Goethe, Boros és Jeszenyin versei L yra Mundi. Szó szerinti és egy kissé sete-sután hangzó fordításban: a világ lírája. Ilyen címmel és ilyen tiszteletre méltó igény­nyel indított sorozatot az Európa Könyvkiadó. Vagyis lehetőséget biztosít a versol­vasónak, hogy a világiroda­lom nagy költőit áttekinthe­tő, zárt rendben sorakoztassa könyvespolcain. Évente három-négy költő életművéből kaphatunk — gondolom továbbra is hozzá­értő, gondos és tömör — vá­logatást. Ezt ígéri a kiadó. Az, hogy teljesülhet-e az ígéret, a sorozat gondozóin nem múlik — de műfordítóinkon sem. Az Európa Könyvkiadó sok nagyszerű vállalkozása, kivá­ló, sokrétű műfordítói iro­dalmunk ismeretében öröm­mel várjuk a következő évek Lyra Mundi-jelentkezéseit is. Három kötet ugyanis megör­vendeztetett a könyvhéten: A klasszikusok klasszikusának, az abszolút költőfejedelem­nek, Goethének, a legszíne­sebb és legváltozatosabb skót poétának, Burnsnek és »az orosz falu költőjének«, Jesze­nyinnek életművéből már megkaptuk a »bőséges, de mértéktartó válogatást, 100x 170 milliméteres formátum­ban, diósgyőri, bordázott pa­píron, színes puplinkötésben«. * * * •Goethe irodalmi életének fejezetcímei gyanánt minden fordulónál egy-egy feledhetet­len nőnév kínálkozik.« És amikor a költő Weimarban találkozott Stein asszonnyal, »először került közel egy nő­höz, akivel szemben nem ér­zett fölényt... Goethe Stein asszony légkörében tisztult meg a Sturm und Drang utolsó hangulatától«. B abits szavain tűnődve talán sokan jutunk ha­sonló következtetésre. Íme, a földkerekség egyik legnagyobb szelleme, de va­lamennyiünk esendőségében kellett részesülnie, hogy azzá váljon, akivé lennie adatott A világot a valóság ele­meit rendszerező, a külső je­lenségekből költészetet te­remtő Goethe — túl a Sturm und Drangen, az énközpontú ifjúkoron — írja azokat a dalokat, amelyek a kötet első részét alkotják. Mindjárt az »igazi Goethével« kezdte hát a válogatást bátor bászló, s hogy ez mennyire dicséretes, szükségtelen bizonygatni. * * * Zűrzavaros, szinte követhe­tetlen fordulatokkal teli élet! Csupa szín, áradó bőség, — Nem láttad valahol? — Nem. Miért keresed? Nem tudok válaszolni ne­kik. Nem tudom miért ke­resem mindig, amikor a mó­lók végén betöltik az akna­vetőszerű viharágyút, amikor háború utáni aknászokként a siltes sapkás kikötőőrök, ka­pitányok a dobról óvatosan engedik maguk után az elekt­romos kábelt, amikor soha nem tudom megfogni egyszer­re az apró szikra kék fényét és az aknavető torkoiattüzét. Lintet keresem mindig, mi­kor a hirtelen kinyiló raké­ták fénye, ha alacsonyan jár­nak a felhők, megfesti'a ta­rajosok fodrait is. Olyankor kiállók máidig, és levesző vitorlát keresek a vízen. Magányosan lengő árbocot, amely előtt hivoga- tóan táncol az orrvttorla, csalja beljebb és beljebb a hajót, hogy aztán eltűnjön az északi szélben, s partra ve­tődjön kapitányával vizesen, Kaposváron vagy Pécsett. — Linttel szeretnék besza­rd — Azóta? — kérdezik. — Azóta — mondom. Mikor este végigmegyek a mólón, benézek minden ha­jóba. Nem tudom a hajója nevét. Olyannak goadoLoca, S. ßodö Andrást Keresem Lintet mint a huszonötös alumínium, amelyen mindig röhögnöm keü Hallottam egyszer, mi­kor jó szélre indulóban kör­bekiabálták a bárkák: »télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van«. Otromba testét körbepofozták a hullá­mok. Otromba lehet Lint hajója. És mégis, a leggyor­sabb. Kék szalagokat húz maga után a vízen, és nincs bocija, mert minek. Ha akar, Lint partra úszik. Éjjel, amikor szerelmesek lépnek négy lábukkal egy­szerre az összeolvadó sötét­be, amikor a Holdat körbe- üvöltik a kutyák és a szállo­da beatzenéje, amikor a si­ma vízen az árbocok billenőse is tükröződik, óikkor dagadó vitorlákkal kifutunk majd Linttel. És akkor a kabinból feljön­nek a lányok, _ csak azért, hogy megsimítsak a homlo­kunkat, és bikinijük testszínű lesz, és melegek lesznek, mint télen bezárt, behavazott ab­lakok előtt a fűtőtestek. — Nem láttátok LunteéJ — Nem. Amikor fellövik a rakétát, a pirosat, mindig olyankor kérek kölcsön hajót, de nem engednek vízre szállni, vi­harban nem szabad. Pedig tudom, akkor megtalálnám. Hisz ketten lennénk a vízen.. Aztán odébb mennék, és hagynám, hogy a pöffök bil­lentsék a hajót; fehér, folto­zott vitorlám integetne a zöld hajónak. — Kimész a vízre«? — Ki. — Vigyél el magaddal? — Mondd, Zsu? Szereted te Erntet? — Ki az? Szeretem. — Gyere! És mesélnék neki Emtröi, És azt mondja Zsu: — Á testvéred? — Nem tudom. Meg kefl találnom. Talán ő is keres. Sorompóknál, az úton, mindig lesem a nyitott abla­kokat, ahol ketten néznek. De csak a vasutassapkákat látom mindig, a másikat sohasem. És ha bajba jutott kocsit von­tatnak előttem, ha látom, hogy fényei síneket vágnak a betonon, egészen a köze­lébe megyek: hátha ő az ... Keresem mindig. Amikor a kanyarban egyszerre lépek a fékre és a gázra, és irány­ba állva csúszok a kanyar­ban, pont úgy, mint amikor reffelve. oldalról kapom a szelet Így keresem Lintet. És közben utálom a tükröket Anyám egyszer, mikor cukor­ra költöttem a kenyérjegy árát, a tükör elé állított, s azt mondta: «köpd szemen magad«. És azóta soha nem találok tiszta tükröket A folt min­dig ott marad, pedig próbál­ták sokan lehelni, pucolni, sokan már tükreimet. Ügy szeretném, ha a hatalmas üvegablakon keresztül látnám Lintet Mennénk másfelé, épp úgy, mint a tükörben. Tudom, nem lenne folt az üvegen. — Mit mondasz, Zsu? — Mondd, nem hülyés­kedsz velem? Ez a Lint ép­pen olyan, mintha te. „ — Hallgass! Keresem Untét. fénnyel, árnnyal viliódzó hangulatképek költészetébe oldva: többek között így is kezdhetünk beszélni Burns- rőL Bums verseit olvasgatva újra és újra eszembe jutottak Eörsi István elragadtatott so­rai, amelyekkel »a skótok Petőfijét« köszönti A sok boldogtalan után végre egy derűs költő! Méghozzá ke­gyetlenül kiszipolyozott, agyonsanyargatott nép költő­je. Csakhogy — vonja le a következtetést Eörsi — »ez a nép több tehetséget mutat a boldogságra, mint urai. Ez e tehetség Burns jókedvének forrása.« • * • »Könnyű erdő, éjbe bújva, holdfény kékje mindenütt. Felzokogni haUom újra azt a trojkacsengettyűt.« a xvm. századi szigetor­szág után Oroszország­ból bűvölnek a Lyra Mundi dalai; úgy, ahogy szá­zadunk elején Szergej Jesze­nyin megalkotta azokat, fő­ként a tűnődő, mélázó, sze lidebb lelkű olvasók nagv gyönyörűségére. Ha Goethe »objektiv« költő, Jeszenyin fe lülmúlhatatlanul szubjektív Az olvasó pedig egyszerűen boldog lehet, hogy három kö­tetben ilyen végletes külön­bözőséget talál. Katona Tamás, a Burns kötet, s Pór Judit, Jeszenyin verseinek gondozója, a Goe- ttie-kötet szerkesztőjéhez, La tor Lászlóhoz hasonlóan való­ban »bőséges, de mértéktartó válogatást«, szép versesköny­veket nyújt az olvasónak — a sorozat tervezőjének, Miklósi Imrének és az Európa Könyvkiadó más munkatár­sainak szándéka szerint. Sz. S. WEÖRES SÁNDOR: A rongyszőnyegből a. Kutyateszi Bálint, Csókaviszi Benedek, Kocsihasú Péter, Csukaszemű Pál megeszi a szöcskét, fapapucsot, egeret, de ha leves készül, mindnek hasa fáj. 64. Báró és gróf. szeg és sróf, ablak és ajtó, vadász és hajtó, fővárosi és vidéki sajtó hirdesse szépséged, ruganyfenekű Erzsébeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom