Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
A lakosság több mint feléről van sző« A parasztság műveiődése A falvak és az oktatási-kulturális bizottságok fiz elmúlt huszonhét év alatt a falu is forradalmi átalakuláson ment keresztül: a társadalmi-gazdasági változások a falvak művelődési helyzetét is kedvezően befolyásolták. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme nemcsak gazdasági ' és politikai eredményeket hozott, közvetlen kulturális hatása is jelentős! Mégis, a szorosan vett paraszti lakosság viszonylag alacsony műveltsége -i- a lakosság más rétegeihez mért elmaradottsága — ma is a közművelődés egyik legfőbb gondja. A növekvő városiasodás ellenére a lakosság ötvenhat százaléka jelenleg is falun, illetve tanyán él. Bár a falvak is városiasodnak — fejlődik közlekedési hálózatuk, nő az üzletek száma és a tömegkommunikációs eszközök gyors terjedése is elősegíti, hogy közelebb kerüljenek a városhoz —, fejlődésük mégsem kielégítő. A tanyán élő egymillió paraszti lakos művelődésének pedig minimális feltételei sincsenek teljesen biztosítva. A mintegy nyolcvan művelődési autó mindössze a tanyák és külterületi települések tíz-tizenöt százalékát látogatja. Villany vagy agregátor hiányában — a falusi lakosság alig hetven százaléka használja a villanyt! — a televízió sem tud tért hódítani. Furcsa ellentmondás: noha a falun élő emberek kulturális színvonala abszolút számokban kifejezve növekedett (ma már a falusi lakosságnak csupán a fele dolgozik a mezőgazdaságban, a másik fele munkás, alkalmazott, értelmiségi), a paraszti és nem paraszti lakosság kulturális színvonala közötti különbség viszonylagosan sem csökkent, hanem — a fiatalok elvándorlása következtében — tovább nőtt. Ma is a falvakban a legmagasabb az analfabéták száma (négy százalék!), és a nyolc általános iskolát a falusi la» osságnak csupán tizennyolc százaléka végezte el. És még egy elgondolkoztató adat: a parasztságnak csak mintegy negyven százaléka számítható olvasónak. Az öt évvel ezelőtt megjelent termelőszövetkezeti törvény nem véletlenül tette a gazdaságok feladatává, hogy »emeljék a tagság szakmai, politikai és kulturális képzettségét«. E feladatok biztosítására a törvény minden gazdaságot kötelezett arra, hogy külön kulturális alapot létesítsen. Gondolom, most sokan felteszik a kérdést: mi ebben az új, Íriszen kulturális alap azelőtt is volt a termelőszövetkezetekben. Volt, együtt a szociális alappal! Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ennék az összegnek jelentős részét — nem egy esetben a teljes összeget — szociális létesítményekre, illetve segélyekre fordították. Nem véletlen tehát, hogy egy évvel a termelőszövetkezeti törvény életbelépése után a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az Országos Népművelési Tanács közös irányelveket jelentetett meg, így nyújtva útmutatást a gazdaságok vezetőinek a kulturális alap helyes felhasználásához. Az irányelvekben arra ösztönözték a termelőszövetkezetek és más falusi gazdasági egységek — áfész, ktsz — vezetőit, hogy anyagi erejükhöz és lehetőségeikhez mérten támogassák területük közművelődését. Mi történt a termelőszövetkezeti törvény és az irányelvek megjelenése óta? Erre a kérdésre több munkabrigád kereste a választ az ország különböző részein. Tanácselnökökkel, termelőszövetkezeti és más gazdasági egységek vezetőivel beszélgettek az elmúlt öt év tapasztalatairól. A vizsgálatok szerint a szociális és kulturális alap szétválasztása igen sok helyen máig sem történt meg. Ahol végrehajtották a rendelkezést, ott is elsősorban — ez most a módi! — külföldi és belföldi utazásokra fordították a kulturális alap jelentős részét. A jobbik esetben színház jegyeket vásároltak a tagságnak, s azokat ingyen osztották ki. Lényegesen kevesebb az olyan gazdaságok és más termelő egységek száma, ahol a kulturális alapot elsősorban a művelődési ház támogatásáPinczesi Judit: SUQARAT FONSZ A perc a teljes. De félsz, elárul. Kevés csak éj csali éjszakául, sugarat fonsz meg szamhatáruL Hull rám büszkén koholt reményed s a mindig minden elborít. Nem várok én se jót, se rosszat. A puszta léted boldogít. ra, könyvtárfejlesztésre vagy éppen tanulmányi ösztöndíjakra fordították. A hiba gyökere tehát: a kulturális alap felhasználásáról a - legtöbb helyen még ma is az elnök vagy legjobb esetben a vezetőség dönt. Pedig a termelőszövetkezeti törvény lehetőséget biztosított az oktatási-kulturális bizottságok létrehozására. A vizsgálatok tapasztalatai szerint azonban ezek a bizottságok a legtöbb termelőszövetkezetben nem alakultak meg, s ahol megalakultak, ott működésük formális, csupán áldásukat adják az elnök döntésére. Ennek oka a legtöbb esetben az, hogy a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségei mellett is csak kevés helyen alakult meg az oktatásikulturális bizottság, így a termelőszövetkezetek sem fordítottak gondot azok létrehozására. Pedig az oktatási-kulturális bizottságok legfőbb feladata éppen az volna, hogy a vezetőség és a tagság között az összekötő szerepét töltsék be. Ismerve a gazdaság célkitűzéseit, a szakmai és általános műveltség növelésével elősegíthetnék a termelési feladatok jobb megoldását. A vizsgálatok természetesen nemcsak hiányosságokat tártak föl, hanem a kezdődő egészséges szemléletbeli változásról is számot adtak. Ez a változás konkrét számokban is mérhető. 1968-ban — a termelőszövetkezeti törvény életbelépését követő évben — a közös fenntartásban működő intézmények száma alig érte el a száznyolcvanat, ma pedig már a közös fenntartású művelődési házak, klubkönyvtárak, klubok száma meghaladja az ötszázat. fi iívji illetően biztató. Annál is inkább az, mert ezekben a napokban is — szerte az országban — sok községben folynak tárgyalá- sak a tanács és a termelő- szövetkezet, az áfész vagy éppen a ktsz vezetőségével a helyi művelődési ház fenntartásáról, rendszeres anyagi támogatásáról. A közművelődés a szocialista ember kialakításának ugyanis egyik legfontosabb eszköze, de a termelésnek, a termelékenységnek, a gazda 'sági fejlődésnek is jelentős tényezője. Ezért a falusi lakosság, a termelőszövetkezet: parasztság művelődése valamennyi — e munkában érdekelt — szerv és intézmény közös ügye kell legyen! Közösen kell keresni továbbra is a munka jobb szervezésének, eszközeinek és formáinak lehetőségeit, s a kiadások pénzügyi fedezetét is közösen kell vállalniok. Csak így lehet előbbre lépni. Dózsa-sorozal m. (1972) (Stotz Mihály grafikája.) Rákosy Gergely? Általában hallgatunk n Prukner Pál alatoni fürdőhely vasútállomása, sárga kavicsos sétány, piros padok, szépen nyesett tamaciszkuszsövény, virágok, vidámzöldre mázolt nyomókút. Az állomás mögött bódék. BAZÁRÁRUK — ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS — VEGYESBOLT — LÁNGOS ÉS SÜLT HAL. Délelőtt tíz óra, de máris kánikula. A legnyomasztóbb. A levegő áll, még a legfelső falevelek is rebbenéstelenek. A LÁNGOS ÉS SÜLT HAL bódé még nem üzemel, estefelé bonyolítja le az igazi forgalmat, mikor a fél nyolcas mozgópostás vonathoz egész tömegek zarándokolnak ki megdőlt vitorlásos és hőkölő nádszál előteres, naplementés képeslapokkal a kezükben (Itt vagyunk, szeretettel gondolunk Rátok: Pipi, Anci, Tibi). Persze este is csak lángos van, a SÜLT HAL csak afféle dekoráció, mint a Sión túl a vasútvonal mellett a kissé már megviselt, de még mindig virító nagybetűs felirat egy szürke tűzfalon. A PESTI HÍRLAP VEZET. A lángoshoz egy negyed papírszalvéta jár, s legtöbbször olajfoltosan indulnak útnak a képeslapok. A BAZÁRÁRUK-nál van némi forgalom. A VEGYESBOLT előtt gyönge a sorállás, de a ZÖLDSÉG és GYÜ- MÖLCS-nél lassanként komoly méretűvé nő a sor. Áruátvétel van. A bódé mögött teherautó áll: málnát, megy- gyet, cseresznyét, paradicsomot, zöldpaprikát hordanak be a rekeszekben, uborkát, papírzsákokban. Két kiszolgálója van a boltnak: anya és lánya, de valami titkozatos ok folytán (központi rendelet, Boda István: Ház az országúton Oíszkíséret nélkül bandukolva, feketegyöngyök ' ristály gyalogútjain... Menedék készül.-gváv, egyetlen strázsa. : b::’ z gyalogol,- hazatérhet, es illat várja. ' •>*: 'I habos égen. 'n'pig zöldben. ■ gondban, ében. Kredenc, feszület sorban. Elvásott ingek a szélben. Száradó verejték-álom árnyékra dől a fasorban. S bandukolva a tépett cnx.iyek dac-sugarában, a lélek csakazértis itt lel mar menedékeid Viszlát a délutáni zápornál! — Mindjárt esti fog! — Sebaj! Kell az eső. A nagyapám is mindig azt mondta, hogy első az eső. — Tényleg kell. Az eső kell. — De mennyire! Képzeld el, ha nem esne! Egy szem se esne ... mondjuk, egy évig... Neon, két évig... Mi lenne? — Mi lenne? — Szárazság. Szomjhalál. Kipusztulna minden. Ezért kell az eső. Az öregekben lehet bízni. A tudományra ugyan fittyet hánytak, de amit tudnak, azt tudják. Azt mondta a nagyapám, ugye, hogy első’ az eső ... Hát nem igaz? — De. Igaza volt... Ezek szerint. Már esik is. — Tényleg. Már esik... Érdekes, hagy mindig lefelé esik. Ezért is nevezték el esőnek. Esik az eső. így rögtön tudod, hogy nem emelkedik. Ellenkező esetben lehet, hogy az esőt emelkedőnek neveznék. — Mikor? — Hát... ha alulról fölfelé esne, azazhogy emelkedne az eső, azazhogy az emelkedő— Mit gondolsz? — Lehet. Annyi mindent hall az ember, hogy ez is lehet. — Na ugye. Milyen bölcs a magyar nyelv! Nincs is bölcsehb nyelv talán a magyarnál. Elnnél a nyelvnél, öregem, ami felülről jön lefelé, az az eső ... — Kórózsné lei esett a harmadikról. Ö is eső? — Persze. Azazhogy: leeső. Mert az eső, az az eső. Világos? Állati klassz ám a magyar nyelv! Van ez az izéje, ez a »le« meg a »fei« ... — Igekötője? — Az az! Az van neki. Igekötője. És ha köti az igéhez, mint ebet a karóhoz, rögtön más lesz az árnyaltsága a szónak. Mint ennek a Kőrózsáiénak az esetében is. Más az ugyanis a magyar nyelvben, ha Kórózsné esik vagy ha az eső esik ... Vilá- **>? — Persze, hogy világos. Vajon meddig esik? — Ha bugyborékol a víz, akkor sokáig. Bugyborékol? — Nem bugyborékol. — Akkor nem esik sokáig. A nagyapám csak kinézett a tornácról, bele a kacsák vizeslábasába ... Bugyborékol. »Sóikéig esik az eső, hagy essen« — mondta. Ha bugyborékolt, persze. Ha nem bugyborékolt, egy szót sem szólt. Az olyan eső neki nem volt eső, ami nem bugyborékolt. Az olyan esőt ő szóra sem méltatta. Ilyen ember volt a nagyapám. — Na, el is állt. Mehetünk. — Elállt? Nagyszerű. Egy kicsit huzatos volt ez a kapualj, de legalább jól ikibe- szélgettíink magunkat Nem igaz? — De igaz. Kitűnően. Délutánra újabb záport jelzett a meteorológia ... Bejön a kapu alá? Találkozunk? — Magával? örömmel. Viszlát a délutáni zápornál! Gyttrko Gésa M bizalom hiánya — ki tudja?) nem oldják meg, hogy egyik intézze az átvételt, a másik a kiszolgálást A tény: ÁRU- ÁTVÉTEL ALATT A KISZOLGÁLÁS SZÜNETEL. A teherautón hozott rekeszek pontosan olyanok — méretre, állapotra — mint a bolt rekeszei, de az áru — darabonként! — átkerül amazokból emezekbe. Az egyik rakodómunkás a hóna alatt fogja a teherautó rekeszét, a másik belemarkol, kivesz egy paprikát. — Egy! — mondja, s átadja a boltvezető anya kezébe. — Egy! — énekli utána az asszony, s elhelyezi a paprikát a bolti rekeszben... — Kettő! — Kettő! — Három! — Három!... tegnapról maradt áru is van. — Abból nem lehetne közben kiszolgálni? — kérdi valaki. — A lány egy ládán ül, ujjait morzsolgatja: — Nem — mondja —, áruátvétel van! — Mi van? — kérdezik hátul — Áruátvétel! egadóan várakozik a sor. Mindenki szép árut akar, s nem szeretné felbőszíteni a boltvezetőt. Meg különben is: nyilvánvaló, hogy ez neki sem népünnepély. Valahol távol, messze, valami emeleti szobában fogalmazódott meg az a Rendelet, Körlevél, Utasítás, Irányelv, Szempont, mittudomén, amely a többi között leszögezi, hogy: lehetőleg darabonként eszköz- lendő ... és: ki-ki személyileg felelős a saját rekeszéért (rekeszeiért) ... És nincs kizárva, hogy a jelenleg döglött LÁNGOS ÉS SÜLT HAL bódé mögött ott lappang egy ellenőr, aki már alig várja, hogy saját személyét, állását, jelentőségét, létét a világban egy ilyesfajta jegyzőkönyvvel hangsúlyozza ki: ... és akkor a 113/c Zöldségbolt vezetője (akinek leváltását a legmelegebben javaslom) a negyven- harmadik zöldpaprika átreke- szelése után magáról és előírásainkról megfeledkezvén kettesével, sót hármasával kezdett számolni... Mikor egy-egy áruféleség átrekeszelödik végre: — Na, még ide egy billegzőt! Na, még ide! Na, még ide! Meg ide, meg ide, meg ide! Ide meg egy művészi aláírást! Meg ide! Meg ide! Na, meg még ide. Elbúcsúzott a negyedik indigó. Aztán ide, meg ide... A paprika végeztével következik az uborka, a paradicsom, minden szép sorjában. — Egy! — Egy! — Kettő! — Kettői Nekem mázlim van. Másodiknak állok a sorban, még ezelőtt egy órával ä teherautóval egy időben futottam be. (»Hát akkor megjöttünk volna, szépasszony!« — »Gizikéin, beszüntetni a kiszolgálást: ÁRUÁTVÉTEL!« (Tudom, hogy hetvennyolc darab paprika van, kilencvennégy paradicsom, nekem még mindenkeppen jut ara, no, de ff 0 persze ott, hátul, leheT, hogy lesz néhány peches mókus. Az ÁTVÉTEL szépen halad, és hurrá, a ribizlit mérlegelik (nem szemenként számolják). Mindent összevéve derűs es kiegyensúlyozott a hangulatom Az áruátvételt ekkor némileg elunva (bár annak is megvolt a maga szépsége) szép, illetve még szebb dolgokra áhítozva körülpislogok. Ellőttem az első számú potenciális vevő két szőke nő. Egynek számítanak, összetartoznak ugyanis. Ez nemcsak bizalmas, félszavas beszélgetésükből, egyformára hidrogénezett hajukból, egyformán könnyed-hanyag tartásukból, de abból is nyilvánvalóan kiderül, ahogy a nagy farkaskutyájuk pórázát időközönként átadják egymásnak, s ahogy a kutya mindkettőjüknek egyformán engedelmeskedik. (»Fekszik a kutya!« — »Ül a kutya!«) Engedelmes a kutya... k hárman egymást le sem tagadhatnák. A kutya tartása is éppen olyan könnyedhanyag, annyira ösz- szetartoznak, hogy egyáltalán nem érne meglepetésként a harmincfokos gőzös kánikulában — miközben ott benn a bódéban rekeszből rekeszbe, kézről kézre járnak az uborkák (— Egy! — Egy! — Kettő! — Kettő!...), ha egyszeriben mialatt az ember letörli a verejtéket szemöldökéről, platinaszőkévé változna a kutya bundája is. Sok minden kiderül — Bandi még nem mocorgóit, nem volt szívem rányitni az ajtót. Mennyi döntő dolgot elárul egy ilyen mondat. No, nem Bandiról, róla lefeljebb csak annyit, hogy szeret aludni, de ez jelen esetben mellékes. Viszont az már korántsem az, hogy ahonnan ők hárman jöttek, ott, legalábbis Bandinak külön szobája van, tehát az a villa valóban villa lehet, nem olyan egyhelyiséges izé, ahol a nagymama az ablak melletti horpadt sezlonon, Vili bácsi az ablak elé helyezett gumimatracon, a két gyerek a szoba közepén szalmazsákon és a papa meg az emeletes kaszámyaágyon »tér nyugovóra«. S hogy ezt itt közük egymással, az sejteti, hogy ő,r sem együtt alusznak, tehát nemcsak külön szobái, hanem külön aktusai is vannak annak a villának. Fürdőszoba is van természetesen, sőt: Zúzmara fagylaltgép. Van, biztosan. A Zúzmara fagylaltgén benne van a beszélgetésük hangerejében ... Azok az emberek, akiknél Vili bácsi az ablak előtti gumimatracon alszik vagy túl hangosan beszélnek idegenek között, vagy éppen szermérmesen susmo- rogva. ök viszont csak úgy. mintha színegyedül lennének, (Folytatás a 8. oldalon) Somogyi Néplap
