Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Urr 1<kr: Rákosy Gergely: NYELVMŰVELÉS Általában hallgatunk Táncol a sok Anna A sörnek is felfele fut a habja ily könnyedén táncol a sok sok Anna, Mert Anna-nap van, névnap este éjjel: Minden Anna a csillagokba ér fel. Százezer Annát ünnepelnek mostan, A zene, mint a dinamit, úgy robban. Annácskák járnak boldog keringőket... A nyári zápor sem zavarja őket. Pereg a dob, kering a sok, sok Anna Százezer sörnek, fut százezer habja. Könnyed az este, könnyű lepkék szállnak... Végiglegyezik sorra az Annákat. S ahogy a fényben tánc és lepke lebben: Az Annák szállnak szép opálkeretben. Gyárfás Endre: Vihar előtt Letepert asszonytest a hold, fekete fűre hanyatlott. Rámerednek a jegenyefák, remegő szűz suhancok. Szétpattanni szeretne az ég, Villám magva csírázik, Kgyik pólus az emberiség, s az emberiség a másik. Eseményszámba megy a Kossuth Könyvkiadó újdonsága, Marx—Engels Művei 46. kötete. A sorozat e legfrissebb darabja ugyanis »A poétikai gazdaságtan bírálatá- • A: alapvonalai«-t teszi Jaoz- 'férhetövé — első ízben magyarul. Az 1857 és 1859 között keletkezett marxi kéziratok e gyűjteménye — amelyet két könyvre bontva bocsátott 'közre a kiadó — azért rendkívüli jelentőségű, mert itt fogalmazódtak meg azok a gondolatok, amelyek később a Politikai gazdaságéin bírálatához, valamint a Tőke című munkában öltöttek végleges formát. Mellékeként föllelhető Marx eredeti indexe — vázlata — is a »hét füzethez*!, azaz a szó- ’'•m forgó föl jegy zések ké- "bbi feldolgozásához, s 'ívancsak megtalálhatók a szükséges jegyzetek és mutatóit. Az elméleti problémáit iránt érdeklődőknek szól a kiadó egy másik újdonsága, z dr. Elek Tibor által összefutott tan uimány kötet; A '•“nmészettudomámyos megismerés ismeretelméleti kérdései. Az öt dolgozat a többi között olyan témákat ölel fel, mint a műszaki és természet- möományok művelésének és "''tatásának filozófiai prob- ’'mái, a filozófia és az in- •■•mációalmőlet viszonva, az '■"zékelés filozófiai alapkérdései és a modern tudományok. A tudományos-technikai. forradalom korát éljük. s ° )tönvv hasznos segítség abban, hogy eligazodjunk e kor kanitaliictp, és szocialista fei'ődésí irányainak jellemzői között. \ A r- k i •■•IMml 1 íVdonvégfii közölt p«y yorsfWilfktótet is, a témához illő kiállí(Folyt. a 7. oldalról.) hangsúlyuk, hangszínűk mindenféle felesleges kilengéstől ment, a kutyához vagy egymáshoz szólnak: semmiféle különbséget nem lehet felfedezni- Akár a sablonelképzelésnek megfelelő grófnők is lehetnének. (»János, a derest nyergelje, ma azon lovagolok ki!« De lehetnének ... és lehetnének... ó, sokmindenkik lehetnének éppen.) A KUTYA gyönyörű kutya. Minden szempontból az. Nem öreg, nem esetlenül fiatal; hajlékony, izmos, mégis masszív. Bizonyosra vehető, hogy grammra annyi hús és izom van rajta, amennyit a nemzetközi kutyakiállítások szabványai előírnak. (A nyakörve ezüsttel kivert; lehet, hogy csak nikkel, de akkor is ezüstnek hat.) És ápolt. Még sárga mancsain a fekete körmök is fénylenek. (Tán val- mi kutyakörömlakk. Ki tudja?) No, és természetesen ízig- vérig fajkutya. És okos, ez sem kétséges. Szinte azonosul gazdái minden szavával. Bizonyos, hogy minden parancsukat teljesít^ tán még a gondolatukat is kitalálja. Félig elfordulva ül most, nekem háttal. A fülei a legszebbek majdnem araszos, gyönyörű szarvasfülek. Szeretném megpöccinteni ennek a gyönyörű kutyának a füleit Azt nem is mondom: megvakargatni, ahhoz valahogy túl előkelő jelenség, de csak úgy megpöccinteni, mintegy, véletlenül elmenőben. S ekkor véget ér az áru- átvéteL tásban. A magyar költészet java hódol itt a jelképpé vált embernek, Dózsa Györgynek. A születése ötszázadik évfordulójára megjelentetett gyűjtemény — összeállítója Tóth Gyula — Taurinus István hősi énekével kezdődik és Kiss Anna Siratóénekével fejeződik be. A két pont között olyan művek sorakoznak, mint például Kölcsey Ferenc, Zsarnoka, Kriza János Ürbére, Petőfi, Ady, Juhász Gyula, József Attila, Illyés Gyula költeményei, s persze, a legújabb nemzedéké is; köztük Juhász Feren~ cé, Simon Istváné, Csoóri Sándoré. A Derkovits-met- szetekkel illusztrált kötethez Juhász Ferenc írt előszót. — Hát először is: másfél kiló paradicsomot — mondja az egyik szőke nő, az aki éppen akkor fogja a kutya pórázát. És a mocorgó kutyához: — Leül a kutya! »Először is!« »Másfél kiló paradicsom!« — osztatlan a hatás. Semmi ilyen órás kényszerű várakozást szinte törvényszerűen követő sürgetés, nógatás nem hagzik el. 26 forint egy kiló paradicsom. »Ha nem is pöccintem meg ennek a kutyának a fülét, legalább egy kicsit megbillentem a hegyit, mondjuk a bal fülét, ■ mikor ezek indulnak, s éh odalépek pultközeibe« — gondolom. Málnát, meggyet, paprikát vásárolnak még. Telnek a szatyraik. Ekkor egy férfi közeledik a VEGYESBOLT felől, bal kezében egy kiló kristálycukor. Lépdel a sor mellett. Most megpillantja a kutyát, felderül a képe, s gügyögő, kedves dörmögéssel lehajol hozzá. Csak félszemmel, szinte tudat alatt figyelem, már várom, hogy sorra kerüljek, most már tényleg elég lenne a várokozásból. — Hát akkor még talán néhány szép uborkát... Ül a kutya!... De a kutya nem ül. A kutya most kitépi a pórázát a gazdája kezéből, mint ostor suhog a szíj utána, s már az egyensúlyát vesztett férfi mellén van valami egészen elképesztő hörgő acsarkodással, a férfi védekező keze a szájában. M indez egy pillanat A két nő gyorsan, de mégis minden nevetséges sietség nélkül letépi a kutyát a férfiról, s már ott álnak újra mindhárman a pultnál. Az egyik ezt mondja: — öt uborka elég lesz. A másik a kutyának ugyanazzal a hangsúllyal: — Mit csinált a kutya? Nem szégyel- li magát a kutya ?!... Lefekszik a kutya! A sor elképedten hallgat. A férfi hal markával a jobb kezét szorongatva feltápász- kodik. Dől a kezéből a vér, és akármilyen furcsa, szégyenkezés ül arcán. Mintha a kezét is nem elsősorban a vér, a seb miatt szorítaná, hanem, hogy szemérmesen elrejtse. Valamit mond, nem is mond, motyog. Nem lehet tisztán érteni, megfeszítetten kényszerítem az emlékezetem, hogy legyen pontos, de nem mernék megesküdni rá, hogy mit is mondott. Lehet, hogy azt: »A szentségit a kutyájuknak!« De az is lehet, hogy csak annyit: »Bocsánat!« Valamit azonban mondott, s ekkor a sor végén moraj támad, de csak gyöngye kis moraj, mintha falon túlról halla* ná az ember. Az egyik nő azonnal reagál. Felemeli a póráz végét, és megfenyegeti a kutyát: — Te csibész, mondtam neked, hogy maradj otthon! Majd számolunk, ne félj! Nem is fél a kutya, nyu- | godtan pislog. A moraj viszont a kőfalon túl, mintha már-már felülemelkedne a kőfalon. A másik nő pedig ezt mondja, de csak úgy a levegőbe— Mért nyúl a kutyához! Az első pedig: — Igen! És mért a kutya fejéhez? Nincs már kőfalon túli moraj sem. A férfi megindul a vidámzöld kút felé hogy kimossa a kezét. Serceg a lába alatt a homokba vegyült kristaLycu- kor. Körülbelül más hang nem is hallatszik. Ekkor a nagy hőség vagy tán amiatt, hogy annyira szerettem volna megpöccinten: ennek a gyönyörű kutyának a szarvasfülét, eszembe ‘jut, hogy kamaszkoromban Nagyatádon hogyan könyörögtem be magam az oroszlánke rtc- be, hogy születésnapi dobozgépemmel néhány közeli felvételt csinálhassak Lizu'ől, a nőstényoroszlánról, és hogyan simogattam meg nagy remegéssel kerek medvefüleit egy óvatlan pillanatban. És a nagy dán dogom (aki egy ilyen gyönyörű szarvasfülű kutyát úgy fel tudott hajítani a levegőbe, mint a foxi a patkányt), amint idegen gyerekek lógnak a nyakán, s nem is cirógatják, de tépik a fülét, és ő mosolyog. Na: majdnemhogy mosolyog... w E s mintha történne valóban, egy kopott öregember lépett oda a sorba egy gubancos kis kutyával, és a sor zúgni kezdett, üvölteni, mint a fergeteg, hogy menjen a sorból a büdös, francos kutyájával, mert még megharap valakit; vegye meg másutt a negyedkiló cseresznyéjét. Valami rettenetes mondás készülődött bennem, de aztán minden visszabillent. És csali néztem, ahogy a két nő elvonul a kutyával, ezüstve- retes pórázzal,, tarka szatyrokkal a kút mellett görnyedő férfi mellett. Aztán odalépek a pulthoz, s azt mondom mosolyogva (mert szép árut akarok): — Három paradicsomot kérek. Hátulról hang süvít felém:, — Mozgás ott elől, a kutyaúristenit! M. O. ORNAMENTIKA II. Rumi Attila fafaragása. Néhány az új könyvekből A megismerés krónikái A „koktélparli-proüsia” A beszédhangok ,,működése” A beszédhangon két dolgot szoktunk érteni: egyrészt az emberi beszéd hanganyagát — szemben az énekihang- gal, — másfelől azoknak a hangoknak az állományát, amelyek elemei beszédünknek, s amelyeket — leírva —- betűikben jelenítünk meg. Nem véletlen, hogy a fogalom egyszerre mindkét dolgot jelenti. hiszen az utóbbi elválaszthatatlan a hang anyagától. Ez úgy keletkezik, hogy a tüdőből kiáramló levegő — a hangszalagok működése folytán — rezgőbe jön a gégefőben, majd a szájüragben (egyes nyelvek bizonyos hangjai az orr- és a szájüregben), s ennek következtében a hang módosul. Hogy milyen hang ion 'létre, az attól függ, milyen méretű és alakú az a csatorna, amelyben a hang keletkezik: minél öblösebb, annál mélyebb lesz; aszerint, hogy a szájüreg mint hang- csatorna hogyan formálódik (szűkebb vagy tágabb. lapított vagy csőszerű), változik a hang minősége. Ha például nyelvünket leszorítjuk, ajkunkat szélesen elnyitjuk, á hang keletkezik; ha nyelvünket megemeljük, ajkunkat kerekítjük, a hangképző csatornát megnyújtjuk: ű. Amikor pedig a kiáramló levegő akadályba ütközik, mássalhangzó jön létre (ha ajkunkat összezárjuk, majd hirtelen felpattintjuk: p vagy b). Az így keletkezett beszédhangok hangsorokba állnak össze, ezek a kimondott szavak. A szavakban összegződő hangelemek a fül bonyolult analizáló egységébe kerülnek, ahol folyamatos időbeli tagolással elemeikre bomlanak. Az elemek jellegzetes akusztikai szerkezetük folytán — a hallgató számára egyik vagy másik hangtípust fogják »jelenteni«, és az egymást követő, már azonosított hangok a hallgató agyában egy bizonyos fogalmat jelölő szóvá állnak össze. A beszélő és a hallgató szempontjából a folyamat ily módon tükörképe egymásnak. Valójában rendkívül bonyolult műveletről van szó, amit mindennél jobban mutat az ún. »koktélparti-probléma* : ha egy nagyobb társaságban nagyjából azonos hangerővel egyszerre hárman vagy négyen beszélnek, akármelyik hallgató képes rá, hogy fülét mintegy rá- állítsa csalc az egyik beszélőre, s bár mindhárom beszéd — hangrezgés formájában — egyszerre és egyazon közegben érkezik hozzá, kiválasz- sza magának az egyiket, s azt meg is értse. Hogyan szűri azonban ki azokat, amelyeket nem akar meghallani? Nos, minden beszélő hangképző szervének egyedi sajátságai vannak (ezek természetes anatómiai — fiziológiai adottságok), ennek megfelelően a beszélő hangjának csak az illetőre jellemző egyedi jellege van. Tehát a hallgató szelektálása azzal kezdődik, hogy erre az egyedi jellegre »betájolja« magát (s ez még nem különösebben bravúros művelet, hiszen a kutya is felismeri gazdája hangját). Amikor figyelme így bizonyos — és akusztikai értelemben nagyon finom és különös differenciáltságot igénylő —jellegzetes részjelenségekre koncentrálódik, megindul a hangok felismerésének mechanizmusa, tehát a kiválasztott rezgéshullámok állandó változásának azonosítása a folyamatos tagolás és az egymást követő felismerési fázisok révén. Könnyebb az eset altkor, ha az egy időben beszélő partnerek hangja jól elkülönül (mondjuk, a társaság egyik hölgy tagjának szavait figyeljük, a másik két beszélő pedig mély hangú férfi). Mit kell tennie a fülnek, ha a beszélők hangjának jellege között, az eltérések olyan csekélyek, hogy pusztán ennek alapián nem lehetséges a megkülönböztetés? A hallgató ebben az esetben járulékos információkért folyamodik: először is számon tartja, hogy a két beszélő két különböző széken foglal helyet, vagyis a hang irányának tudatosításával is segít magán, továbbá: minthogy az egyes beszédhangok képzése világosan eltérő folyamatok útján történik, sok beszédhang a szó szoros értelmében »leolvasható a szájról is« — a hallgató hangélményéliez vizuális információ is társul, ami a sóik, fejében kavargó hangkáoszból segíti kiemelni a kívánt hangokat. Vajon reménytelen helyzetben van-e a hallgató akkor, ha kát vagy három — azonos helyről érkező — egyedi jellegben kevéssé különböző, egyforma hangersjű beszédből kell az egyiknek az értelmét kihámoznia (mondjuk, ha valaki saját hangját kíséri kommentárral ugyanazon a hangszalagon, vagy esetleg kétszer is »rábeszél saját hangjára« a magnószalagon)? Most mér minden egymásra rétógező- dik: eltűnik az egyedi jelleg, amely korábban hallgatónkat kisegítette; nem fordíthatja arra a fejét, ahonnan a beszéd a fülét megütöite; nem korlátozhatja figyelmét a két vagy három beszélő hangereje alapján az egyik, másik vagy a harmadik hangerőre-tartományra. Ö azonban megint föltalálja magát. Abból fog kiindulni, hogy az elhangzó szövegek tartalma különbözik (úgyszólván ez az egyetlen eltérés immár). Ha pedig különbözőek a tartalmak, nyilván következetesen más szavalt fognak előfordulni az egyes közlésekben. Tegyük fel, hogy az el fogok és a telefonál hangsorok kerülnek fedésbe egymással, s hallgatónkat az a szöveg érdekli, amelyikben az el fogok elem hangzott el. Tegyük fel továbbá. hogy idejében »elkapta« azt az el fogok-ot. Nyilvánvaló számára, hogy főnévi igenévnek kell következni, mondjuk: menni, járni, készülni stb., illetve, ha mégis egy határozó következne (még holnap, már most stb). akkor jönnie kel) majd az összetett igealak záró elemének. Minél többet tud tehát a hallgató az elhangzottak alapján, annál könnyebben sikerül neki azt hallania, amit akar, amelyik beszélőt figyelni akarja. Igen, de hogyan vág nek: a feladatnak? Hiszen feltételeztük, hogy az el fogok elemet valahogy azonosította. Ez még mindig nem a leg- ördöngösebb része a dolognak. A hangoknak megvannak a maguk következésd valószínűségei: egy magánhangzó után valószínűbb, hogy mássalhangzó jön, mint hogy újabb magánhangzó, vagy: két .mássalhangzó után a magyarban okvetlenül magánhangzót várhatunk el, és így tovább. Ennek értelmében már egyetlen beszédhang is jó kiindulás. A legrejtélyesebb ennek az egyetlen hangnak a megtalálása. A beszédhang- tömeg kezdeti káosza akkor kezd tisztulni a hallgató számára, amikor valamelyes — bármifajta — eltérést, ami szabályszerű, fölfedezett benne, például és leginkább az egyes beszélők beszédhangjainak aszinkróniáját. A fonalat a hallgató csak akkor találja meg, amikor olyan időpillanat adódott, melyben csak egyetlen hang meghal- lása volt lehetséges. A koktélparti-problémában két jelentős felismerés rejlik. Az egyik az, hogy a megértés folyamatában fontos szerep jut a beszédhangok következesi valószínűsérének. Ez a hangokra jellemző tu- laldonrée A mánk az, hegv s:: crhr h'hr+e*’-»nitf honvo- luit feladrfok ftlvégaérépe kó- n."-: en-’kül. hosfy tudatában vo’oa önmaga működésének. Ebben az értelemben tárgyunk nem is a baszédhati- gok működése, hanem az emberé. Szende Tamás
