Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

Az építész a fára is vigyázott SO ÉVE: Két hónap — öt szint A 27 méter magas épületen öt szintet helyeznek majd el. Az építők a negyedik emele­tet készítik. Ilyenkor már sej­teni lehet, hogyan mutat majd az épület, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Válla­lat Tóth Lajos utcai irodahá­za. Az építők — a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásai — június 15-én a földszint feletti födém­mel kezdték a munkát. Most a negyedik emeletnél tarta­nak. Gyors az ütem. Otolecz Árpád építésvezető ezt mond­ja: — Mehetne még gyorsabb ütemben is. Szerkezetileg au­gusztus 15-re kész lesz az öt emelet, — Es teljesen? — Teljesen? A jövő év de­cember 31-e az átadási határ­idő. Tehát még több mint egy év van vissza. — Nem mehetne ez gyor­sabban? — A vállalat téli munkának szánta. Nem, nem lenne fon­tos megvárni a telet a belső szerelésekkel, de gondolni kell a munkásokra is: télen csak itt tudjuk foglalkoztatni az embereket Az építész-tervező Lörincz Ferenc, a Somogy megyei Ter­vező Vállalat munkatársa, együtt dolgozott a kivitelező­vel, amikor pauszra került az épület — A mi vállalatunk műszaki osztálya — mondja az építés- vezető — már a tervek készí­tése idején kapcsolatban volt a tervezővel, s mondhatom, hogy az elképzeléseket min­dig azzal a szemmel is vizs­gálták, hogyan lehet a gyakor­latban megvalósítani. Ennek előnyeit most, a kivitelezésnél tapasztaljuk. Ezért készülnek most a szerkezeti munkák gyorsan. Már a tervezésnél az volt a cél, hogy az egész épít­kezés szerelő jellegű legyen. Sikerült megvalósítani. Az épület váza az alsózsolcai be- tonelemgyárban készült. A homlokzat a mi vállalatunk poligonüzemében. S ha mgr az érdekességeknél tartunk: ilyen szerkezeti elemekkel Kapos­váron még nem készült épü­let. Hasonlóval már igen, de mégis sok itt az újdonság. — Mint építésznek mi erről az új szerkezetről a vélemé­nye? — Szerintem sokkal köny- nyebb a technológiája. Bár az is igaz, hogy lehetne még könnyebbet is bevezetni. Fő­leg a homlokzati elemekre gondolok. A mostaniak egy kicsit robusztus megjelenést kölcsönöznek majd az épület­nek. Ezt a tervező — szerin­tem eredményesen — azzal próbálta ellensúlyozni, hogy 5,5 méter magas vasbeton tar­tópillérekre állította az egész épületet*. Ez lendületet ad a háznak, valósággal karcsúsít­ja. Azt mondják, a Tóth Lajos utcában a város egyik leg­szebb irodaháza készül. »Bíztam ebben a munkában.« — Említette, könnyebb így a munka. — Igen. És gyorsabb. Ezt az épületet két műszakban 7—8 szerelő és egy négytagú ácsbrigád két hónap alatt húz­za fel. Ha a hagyományos technológiával dolgoznának, legalább még egyszer ennyi emberre lenne szükség, s négy hónapnál rövidebb idő alatt aligha lehetne végezni vele. Éppen ez ennek az építési módnak az előnye... Azt hi­szem helyesebb, ha így fogal­mazunk: ez már szerelés. — Ilyet még nem csináltak? — Nem. — És nem félt tőle? — Nem. Az épületet úgy he- gesztjük össze, s nekem meg­győződésem, hogy a hegesztett csomóponti kötés jóval meg­bízhatóbb, mint a betonozás. Bíztam ebben a munkában, s örültem, amikor láttam, hogy az emberek is érzik: csak jó lehet Azt mondtam az előbb, hogy itt sokkal kevesebb mun­kásra és időre volt szükség. De amit most itt lát, azt az emberek csinálták. Én rohan­gáltam, hogy meglegyen min­den, ami kell, anyag, daru, de a munka rájuk várt. Az első napokban — amikor sűrűsöd­nek a gondok, hiszen minden hiba, hiányosság egyszerre jön ki — reggel ötre jöttem, s nemegyszer este tízkor men­tem haza. De jó volt csinálni, látni, hogy az embereim is megfogják a munkát. — Mi volt a legnehezebb? — Ezzel a védett fával baj­lódni. Vigyázni kellett rá, mert megvan vagy százéves, s állítólag egész Kaposváron kettő van belőle. Azt mond­ják, az átültetése félmilliónál többe került volna, s az sem biztos, hogy sikerül. Megol­dottuk, talán egy gally sem törött le... De azért van gond ám ezzel a fával: takarja a házat, s miatta nem mutat majd úgy, ahogy mutathatna. Legalábbis azon az oldalán nem. Az irodaház egyébként 14 millióba kerül. Az öt szintből négy már kész. Kcrcza Imre Salgótarjáni báayászsztrájk A nagyon öreg tarjám bányászok talán még emlékeznek annak a július végi időnek néhány napjára. . . ötven esztendeje történt, hogy a salgótarjáni szánmedencében leálltak a szenet vivő csillék, július 27- én felszínre jöttek a bányá­szok, beszüntették a munkát. Amit kértek, tulajdonképpen még követelésnek is alig volt nevezhető: az állandó, meg nem fizetett túlmunka, a ti­zenkét órás műszakok helyett a nyolcórás napi munkaidőt, azt, amit akkoriban, éppen a munkásosztály és a szakszer­vezetek nyomására az ország szinte, valamennyi bányaüze­mében már megadtak a tőké­sek. 1922. A Horthy Magyaror­szágon a fehérterror régen vérbe fojtotta a Tanácsköz­társaságot. A bányászok leg- öntudatosabbjai emlékeznek — de dolgoznak, hangtalanul, mert sok a gyerek, és kell a kenyér. Keld a bányászkoló­nián a kis szoba-konyha, ahol meghúzódhat az asszony a gyerekeikkel, amíg az ura a fe­kete aranyat fejti a mélyben. Csak a nyolc óra... Az meg­lenne ... A kodhoz mért követelés volt, jele annak, hogy a mun­kásosztály sanyargatása, ha helyi viszonylatokban is, de még ebben a csendőrszuro­nyokkal »nyugtatott« időszak­ban is kiváltott kisebb ellen­állásokat, csendes munkabe­szüntetéseket. Valóban csend­ben és roppant fegyelmezet­ten történt a bányászok mun­kabeszüntetése. Az akkori Népszava később a következőket írta ezekről az eseményekről: »A munkások nyugodtan, békésen viselked­tek ... Ennek ellenére letar­tóztattak több bizalmi férfit, körülbelül ötvenet, s a balas­sagyarmati ügyészség foghá­zába szállították őket... A munkásak ezután sem állottak munkába. így egy lépéssel to­vább mentek az erőszakosság­ban, megindították a kilakol­tatásokat« ... Csendőrök rontottak be akis bányászházakba. Arra sem engedtek időt, hogy a csalá­dok felöltözzenek, a férfiakat megverték, az asszonyokat a falhoz lökték. Egy öreg, 60 éves bányászt, aki több mint 35 éve dolgozott a bányában, véresre vertek. Családok tu­catjai kényszerültek elhagyni szegényes otthonukat, mentek az erdőbe — oda iparkodtak a férfiak is, akik elhatározták, hogy nem állnak munkába, amíg követeléseiket nem tel­jesíti a bánya vezetősége. Kormánypárti lapok akkor­tájt szemforgatóan arról cik­keztek, »napi 400 vagon szén elvesztését jelenti az ország­nak a tarjáni bányászok mun­kamegtagadása«. A szakszer­vezet viszont a soron követ­kező parlamenti ülésre inter­pellációt jelentett be az atro­citások miatt. Aztán, hónapok múltával elcsendesedett min­den Tarján környékén is. Ke­serves nélkülözések árán har­colták ki azt a bizonyos nyolc­órás munkaidőt. O * * íven esztendeje történt. A tarjáni szénmeden­cében ma 55 éves ko­rában nyugdíjba vonul a vá­jár. Nem szoba-konyhában la­kik, hanem összkomfortos la­kásban, kirándulni jár szabad idejében, hegyi levegőt szív. S a vájártanulók közül se mindegyik tudja, mi is tör­tént ott, félszázaddal ezelőtt... A Nagyatádi Városi Pártbizottság megtárgyalta az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének eddigi eredményeit Az üzem- és munkaszerve­zés korszerűsítésével a Köz­ponti Bizottság 1971. december 1-i határozata foglalkozik. Az MSZMP Nagyatádi Városi Bi­zottsága a közemúltban tartott kibővített ülésén azt vitatta meg, mit tettek eddig a város üzemei, és meghatározta a to­vábbi feladatokat Megállapítható- hogy az üze­mi intézkedési tervek készíté­sénél főleg a termelékenység növelésével kapcsolatos ténye­zőkre összpontosult a figyelem. Megfelelő helyre került ezek­ben a termelés szervezésével, az ügyvitel gépesítésével kap­csolatos teendő. A szervezés fejlesztése megkívánja, hogy a munkahelyek döntési kötele­zettségüket működési és szer­vezeti szabályzatban rögzítsék. Néhány munkahelyen — do­hánybeváltó, kesztyűüzem, óra- és ékszerüzem, a tanácsi építőipari vállalat nagyatádi építésvezetősége — nem ren­delkeznek ilyennel. Érthetetlen az is, hogy több vállalat, te­lephely — jellegére hivatkoz­va — nem tartotta szükséges­nek, hogy foglalkozzon a szer­vezés továbbfejlesztésének kér­déseivel- mer —t mondták — fölöttes szervüktől erre még nem kaptak utasítást. A párt­bizottság megítélése szerint néhol a szervező tevékenység elmarad az eszközellátottság és a szakértelem indokolta színvonaltóL Ez bizonyítja, hogy egyre inkább szükség van a helyes szervezési elvek meghonosítására, mert az üzem- és munkaszervezés tar­talékai még távolról sincsenek kihasználva. A város néhány üzemében beszüntették több korszerűtlen termék gyártását, olyanokét, amelyek termelése nem volt gazdaságos, vagy a piacon nem volt iránta keres­let. Ilyenek: a konzervgyárban a Rubin Cola üdítő ital, a cér­nagyárban az akryl fonal. A halgazdaság felszámolta kor­szerűtlen sertéstelepét, és he­lyette kibővítette a kacsafar­mot. Az üzemekben igyekeztek feltárni a tartalékokat, és elemzést végeztek a gazdasá­gosság javítása végett. A gé­pek rendszeres karbantartásá­val sikerült elérniük a munka­időveszteségek csökkentését. A gépek kapacitáskihasznált­sága 70—100 százalék között mozog, kivétel a ktsz, ahol az építőipari gépek csupán 30—40 százalékban vannak kihasznál­va. A városban javult a mun­kaerő-gazdálkodás, csökkent a vándorlás, de a munkaerő jobb kihasználásában még na­gyok a tartalékok. Ezek feltá­rása, illetve gazdaságos fel- használása igen fontos feladat. A vezetőknek minden szinten következetesebbeknek kell len­niük a lazaságokkal szembeni eljárásukban. Bátrabban kell alkalmazni a felelősségre vo­nást. Helyesen élt a nyereségel­vonás lehetőségével a Danuvia 4. sz. gyára, a konzervgyár és a. cérnagyár. Nem elég követ­kezetesek e téren a költségve­tési üzemben, a Komfort Ktsz- ben, és a TÖVÁL-nál. Ezeken a munkahelyeken az igazolat­lanul mulasztott napok száma is emelkedett. A KB határozata hangsú­lyozta: szükségesnek tartja, hogy a szocialista munkaver- seny-mozgalom újabb lendüle­tet kapjon, növekedjen a ver­seny társadalmi és vállalati hasznossága és a dolgozók ér­dekeltsége. A város üzemei­nek zömében a versenymozga­lomban már korábban is je­, lentős eredmények születtek. Szüts Dénes ■H—1* Öngyilkosság o Kaszinó utcában? 24. — Én nagyon türelmes va­gyok, és várok, amíg ön pa­rancsolja. Flessburger agyát egész pon­tos képzetek töltötték be, és szinte megrészegítették. Látta magát, amint az asszony pizsa­máját kigombolja, és előbuk­kan fehér, enyhén párnás melle. Milyen jó, hogy ezt az olasz utat találta ki, a bárónő és gz ő kapcsolatának felfe­dése helyett. Az zsarolás lett volna, és ki tudja előre az ered­ményt?... így jobb, sokkal sokkal jobb. Most már csak azt kell elérnie, hogy az öreg­asszony hallgasson... Délelőtt a vendégek a stran­don szigorúan elkülönülő cso­portokat alkottak. Itt is, akár a teraszon, gömbölyű asztalo­kat, bennük középen óriási, sokszínű napernyőket állítot­tak fel, de voltak külön egy­személyes, fonott műanyag na­pozókosarak is. A társaságok egy-egy gombatelepet alkotva táboroztak a napernyők alatt és mellett, s közöttük csak a labdát kergető gyerekek sza­ladgáltak. Dédi a napernyő alatt ült, elmaradhatatlan sötét szem­szemüvegével. Éva egyik ke­vésbé feltűnő színű köpenyé­ben, ami azonban szikár alak­jára túl bő volt. Éva a ho­mokban feküdt, karját a feje alá téve élvezte a rebegő nap­fényt, a meleget, a tenger fe­lől időnként feltámadó, simo­gató szélfutamokat. — Dédi — Éva hangja tü­relmetlen volt. — Az esküvőd­ről mesélj! Nagyon pompás le­hetett. Hatlovas hintó, egye­bek ... — Egyáltalán nem lehetnek róla jó emlékeim. A Bayerek soha nem tudtak jól férjhez menni. Pedig mennyi tehetsé­ges, csinos nő, kitűnő politikai érzékkel... Beszélt, beszélt. Régen elfe­lejtett alakokat, helyzeteket idézett fel. Igaz, egy kicsit szebbre, élénkebbre, bűbájo­sabbra festett mindent, mint amilyen valójában volt. Mesélt andalító hangsúllyal, de köz­ben teljesen másra, azaz több­re gondolt. Először Schrőder- rel pár hónappal korábban le­folytatott bizalmas eszmecse­réjére, amikor a Bauxit Tröszt elnöke közölte vele, hogy újabb, az eddigieknél is hatal­masabb üzlet kecsegtet, mert Balátai Jenő talán a gántinál is nagyobb területen talált ba- uxitot. Schröder ismertette ve­le az addig történteket, s azt mondta, hogy ebben az ügy­ben most mint a hazájuktól elszakadt, de fontos küldetés­sel bíró német embereknek össze kell fogniuk: Balátai Je­nőt be kell vonniuk a körbe, magukhoz kell láncolniuk. Schröder vállalta a bemuta­tást. Egyik estélyre meghívta Balátait. ö is kíváncsi volt ar­ra az emberre, akihez a lá­nya, Alice férjhez fog menni. Mayer dr. felesége vezette őhozzá, ezekkel a szavakkal: engedje meg bárónő, hogy be­mutassam Balátai Jenőt, felfe­dező és az ipari dualizmus apostola. — Mayerné derűsen folytatta — tulajdonképpen neki köszönhetünk mindent. — Méltóságod előtt — tette hozzá a közben hozzájuk lépő Borkai, a titkár — egy olyan ember áll, aki milliárdos kin­cset fedezett föl hazájának. az ö szemét nem lehetett megtéveszteni. Végigmérte a férfit, tetőtől talpig: bull­dog ... Ez a típus, ha valami­be belekezd, nem hagyja abba. Inkább beledöglik. Az emlékezésnek ezen a pontján a bárónő arcán gör­csös rándulást lehetett volna észrevenni, de Évának eszébe sem jutott a nagyanyjára néz­ni. Felvette újból a könyvet, és olvasni kezdett. — Alice, Alice — s az idős hölgy annyi év után, szinte hallotta a saját hangját, aho­gyan lányát akkor magához ! hívta. Alice otthagyta a fiatal! lányok csoportját, és anyjához! sietett. — Anyám? — állt meg| előtte a lánya, aki divatos nyá- ♦ rí ruhájában rendkívül kar-! csú, csinos és nőies volt, akár! Lanvin szalonjából lépett vol-f na ki. — Akiről már beszél-1 tem neked, ez az úr Balátai! Jenő, tudós, felfedező, geoló-! gus és leendő milliomos. A férfi arca egy pillanatra! elsötétült, de amikor Alice be-! lekarolt, és a terem közepén ♦ álló dúsan terített asztalhoz! vezette, már vidám és felhőt-! len lett. — Igyunk együtt a bauxit-! nak, a maga csodálatos ezüst- ! jének sikerére! — ennyit hal- ! lőtt még Alice szájából. Este« pedig Schröder dolgozószobá- f jában egy kicsit fátyolos han-! gon közölte az asszony az el-! nőkkel; ♦ — Hozzáadom a lányomat. ♦ Én fogom adni az észt, a poli- t tikumot, ő a tehetségét és szór- | galmát. Értem önt. Most már! megértem. Emlékszik? Fritz ! Opelnél meséltem a Führerrel | való találkozásomról. Nem! mondtam el akkor valamit... | (Folytatjuk.) A megvizsgált 21 munkahelyen 2326-an vesznek benne részt, 12 százalékkal többen, mint a határozat megjelenése előtt Különösen növekedett a moz­galomban részvevők száma a város két nagyüzemében: a konzervgyárban és a cérna- gyárban. Ugyanakkor néhány helyen — Így például a Talaj­javító Vállalatnál, a TŰVÁL- nál> a költségvetési üzemben nem tartották feladatuknak a verseny kibontakoztatását. Ezeknél az egységeknél a gaz­dasági vezetők nem tulajdoní­tanak megfelelő jelentőséget a versenymozgalomnak, nem lát­ják a benne rejlő erőt. A párt- bizottság véleménye szerint a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a versenyben élen járó erkölcsi, anyagi elis­merésére, az eredmények nép­szerűsítésére, a munkaverseny propagandájára. Föl kell hasz­nálni ennek érdekében az üzemi faliújságokat, híradó­kat, termelési és brigádtanács­kozásokat, csoportos és egyéni beszélgetéseket egyaránt. D. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom