Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

BShonyei beszélgetések

Egy akarat legyen a gyakorlatlan is

Kiváncsi voltam arra. hogyan ítélik meg a csúcstitkárok a pártbizottság hatását a község életére. A területi alapszervezet titkárával pedig azért szeretem volna találkozni, mert huszonegy éve tölt be vezető tisztséget Böhönyén. A sors úgy hozta, hogy először Gombai János tanácselnökkel beszélgettem. Kétszer aláhúztam a szavait: »Én nagyon örülök, hogy pártbizottság van a községben. Bár több az elfoglaltságom, mégis úgy érzem, hogy nincs annyi munkám, mint amikor egyedül voltam-«.

Szívügyök a seriésleiep

Terebezdre, az állami gazdaság központjában GAZ kocsival mentünk ki. Tágas irodában dolgozik Lábas Elemér csúcstitkár, aki személyzeti előadó.

— Érezzük, hogy élénkebb a politikai élet. Á kéthetenkénti vezetői megbeszéléseken, amelyeken a tanácselnök meg a két csúcstitkár vesz részt a pártbizottság titkáránál, minden fontos döntésről értesülök. A másik, bármilyen furcsán hangzik is, amióta pártbizottság alakult Böhönyén, közelebb érezzük a járási pártbizottságot. Ä kommunisták jó néven veszik, hogy a vb-takok eljönnek a taggyűlésekre ... Egyszóval közelebb került az instrukció.

Az ablakon át jól látjuk a korszerű szakosított sertéstelepet, amely nyolcvanmillió forintért épül, s évenként tízezer sertést ad piacra. Szóba hozom, hogy a megyei pártaktíván mennyire kiemelték a gazdaságot a sertésprogram ütemes megvalósításáért, a korszerű kukoricatermelő gépsorok és technológia megvalósításáért.

— Hát bizony sokan gratuláltak ott a szünetben. Amikor

jöttünk hazafelé a direktorral, arról beszélgettünk, hogy most nekünk nem szabad leégnünk, ha vért izzadunk, akkot is sikerülnie kell, ennyivel azoknak is tartozunk, akik pártfogolják a mi ügyünket.

Ujj Imre bólogat, neki is szívügye ez az »atomtelep«. Az igazgató, Kerecsényi Károly szintén tagja a községi párt vb-nek, s az üléseken Sokat hallanak tőle a hétezer holdas gazdaság terveiről.

Azelőtt sok holt határozatunk volt

Tamás Lászlóval, a termelő- szövetkezet újdonsült csúcstitkárával délután egy ünnepség után találkoztam. Még tanácselnökhelyettes korában ismertem meg. később az orsóüzem élére került, s ott nemcsak a gazdasági ,hanem a politikai életet is föllendítette. A rokonszenves fiatal férfinak most fő a feje, mert nem könnyű ösz- szehívni a csúcsvezetőséget, a tagok közül három kombájnon ül. Pedig a tsz vezetői nagyon várják, hogy munkához kezdjenek. Szabó Kálmán elnök tagja a járási pártbizottságnak, s gazdag tapasztalata jó alap az induláshoz.

— Amit a vb, a pártbizottság eldönt, az megvalósul, s ez nagy dolog. Nagyon őszintén megmondom, hogy a csúcsvezetőség idején — a titkára én voltam — sok holt határozatot hoztunk, vagyis azt már nem tudtuk ellenőrizni, hogy végrehajtották-e ... Legföljebb a titkár dolgozott, a többiek rá se bagóztak a munkára. Most mindenkinek megvan a reszortja. Hatékony a testületi munka, s elsősorban a községpolitikában érződik a jelenléte. Még a gazdasági vezetők között is barátibb lett a légkör, jobban mennek egymáshoz a tsz, az áfész, a ktsz vezetői.

Szövetkezeti

önkormányzat

A

z 1967/3. törvény, a gazdasági reform jegyében bevezetett korszerű szabályozók érvényesülése a gazdálkodásban, s a társadalmi és ezen belül a szövetkezeti demokratizmus fejlődése kedvező lehetőségeket teremtett a tsz-önkormányzat megvalósulására. Hogyan élnek ma ezekkel a lehetőségekkel a közös gazdaságok?

Nézzük mindenekelőtt a döntési jogot. Ezzel kapcsolatban elmondhatjuk, a szövetkezeti törvény a közös munka valamennyi fontos kérdésében a közgyűlést jelöli meg a legfőbb testületnek a döntéseket illetően. Helyesen dönteni azonban csak olyan emberek tudnak, akik birtokában vannak az ehhez szükséges információknak. A termelőszövetkezet helyzetét, gazdálkodását ma nem olyan könnyű áttekinteni, mint néhány évvel ezelőtt. Nőnek az üzemméretek, bővül a tevékenységi kör, s ez szükségessé teszi olyan belső tájékoztatási rendszer kiépítését, melynek révén a tagság két közgyűlés között is rendszeresen figyelemmel kísérheti a szövetkezeti tevékenység legfontosabb mozzanatait.

Az önkormányzat érvényesülésének azokban a közös gazdaságokban a legerősebbek a biztosítékai, amelyekben megfelelően működnek a szövetkezetek különféle bizottságai. Sok helyen szép eredményeket értek el e tekintetben, általános tapasztalat ugyanakkor, hogy bőven lenne még javítanivaló a bizottságok összetételében, szakmai hozzáértésük növelésében. Az ellenőrző bizottságok — melyeknek fő hivatásuk a szövetkezet belső szabályainak, a gazdálkodás rendjének felügyelete, a visszaélések időben történő felderítése — ez idő szerint sok helyütt a vezetőkkel való békés egymás mellett élés elve alapján dolgoznak, nem pedig az őket megválasztó tagsag érdeke-akarata szerint. A vitás tagsági ügyekben is több esetben kénytelen a tsz-tag kük szerveknél keresni az igazát, ami egyáltalán nem természetes állapot, s ellentmond az önkormányzat elveinek, gyakorlatának. A területi tsz- szövetségek a maguk revizori hálózatával jelentős segítséget nyújtanak a szövetkezeti közösségek számára a belső ellenőrző munka javításában, de a szövetkezetek ellenőrző bizottságai helyett nem dolgozhatnak.

Gátolja az önkormányzat megvalósítását a szövetkezetek és a vállalatok kapcsolatában mutatkozó számos rendellenesség. Nem véletlenül panaszolják a tsz-vezetők, hogy esetenként még mindig hátrányos elbírálás alá esnek az egyes állami vállalattal vagy intézménnyel szemben, ami pedig ellentmond törvényeinknek. Akadnak, akik a régi beidegződések hatására változatlanul azt a gyakorlatot követik, hogy a szövetkezettel szemben elkövetett törvény- sértés bocsánatos bűnnek számit akkor is, ha nyilvánvalóan sérti az önkormányzat elveit, a szövetkezetek gazdasá- ,gi önállóságát. Nem utolsósorban az ilyen tapasztalatok sürgetésére jött létre a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsán belül nemrégiben a társadalmi és önkormányzati bizottság, amelynek feladata az esetenként különböző csoportérdekek egyeztetése, s megfelelő javaslatok kidolgozása a szövetkezeti önkormányzat védelmére.

A szövetkezeti önkormányzat fejlődése a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek egészséges összhangján alapulhat. Éhhez nyújtanak jelentős segítséget a szeptember 30-ig minden szövetkezetben elkészülő működési szabályzat, a korszerűsített ügy- és munkarend, a szövetkezeti élet működésé! vezérlő belső törvények.

Persze ez szívós és kitartó munka gyümölcse. Ujj Imre ebédre menet mesélte, hogy hihetetlen energiát lekötött a gazdasági vezetők közötti ellentét. A régi sértődések újra és újra felszakadoztak. Egy- egy ilyen békéltető beszélgetésen hol az egyik, hol a másik fél rohant ki a szobából. Kénytelen volt kijelenteni, hogy legközelebb az irodájában találkoznak, onnan pedig egyik se mehet el haraggal. A járási pártbizottság, helyesén szorgalmazza a gazdasági egységek összhangját: ne csak szóban, hanem a gyakorlatban is legyen egy akarat. S hogy erre mennyire megvan az igény, arról meggyőződtem Szabó Kálmán tsz-elnöknél, aki kijelentette. hogy azelőtt valóban tapasztalható volt széthúzás, nem volt, aki összetartsa a gazdasági szerveket. Most megtört a jég, s a tsz meg az áfész közös fafeldolgozó üzemet alapít.

Eredményes osztódás

Egy egész délután kerestem a malom vezetőjét, Tánczos Ferencet. Kaposváron volt értekezleten. s csak, este bukkantunk rá. Nem haragudott meg, pedig vendégségből hívtuk ki. A fekete szemüveges, ősz férfi rangidős a pártitkárok között az ötvenhat évével, negyvenötös párttagságával. Azok közül való, akik két évtizedig azért munkálkodtak fáradhatatlanul a pártépítésen, hogy ki-kiszakadhasson egy maroknyi kommunista a községi alapszervezetből, s nekiláthasson a tsz önálló pártszervezetének megalakításához (ma hatvanötén vannak), aztán azon, hogy az iskola, az áfész. a ktsz kommunistái »önállósíthassák« magukat, Azért nevezte a községi alapszervezetet az öszes többi szülőanyjának.

— őszintén megmondom, én nagyon féltem, hogy pártbizottságunk nem tölti be hivatását annak megfelelően, ahogy a járás megköveteli.

— S most mi a véleménye?

— Másképpen igazolódott. Jómagam szintén tagja lettem a végrehajtó bizottságnak. Egy- egy ülés aktív, a község javára tárgyal meg fontos témákat .,. Aztán az alapszervezetek is megkapják a szükséges segítséget.

Elgondolkozik, aztán kiböki.

— Tudja, mit javasoltam legutóbb?... Próbáljunk önálló pártszervezetet alakítani a téglagyárban, hátha jobban menne a munka. Ugye megcsináljuk. Imre?!

A pártbizottság titkára leveszi sötét szemüvegét, s boldogan int, hogy az csak természetes.

Lajos Géza

(Folytatjuk.)

»Ezeken a mostani hajnalokon szürkén gomolyog a köd. Be lehetne takarózni vele, mint egy subával, Nagyon nedves idő jár a mezőgazdaságra. A toponár-zimányi Egyesült Erő Tsz-re is. Az én szövetkezetemre. Mert hiába van itt mellettem, a fának támasztva a puska, a szemem azért csak megmaradt olyannak, amilyen volt. Gazdaszemmel nézem a tájat.

Pedig hát ácsként dolgoztam én a tsz répási fűrészüzemében, Egészen addig ... Meddig? Amíg ram nem jött a

Nehéz lennyűvés az attalaiak 300 holdján

A gépet félre kellett állítani

Kedvező időben ezt a munkát gép végezhette volna eL

Gondos József tsz-elnök szavait néha túlharsogja a mennydörgés. A felhők sötét gomo- lyagja egyre a falu felé nyomul. Az »előőrs«, a szél már itt van, és kellemes hűvösséget hoz: távolabb már megint esik. Az elnök a beszélgetés alatt szinte egyvégtében az időjárást szapulja:

— Hát lehet így aratni? A kombájnok reggel a párásodás miat nem állhatnak munkába, csak délelőtt tíz körül. Dolgoznak egy órát, kettőt, aztán kizavarja őket a gabonából az eső ... Pedig milyennek indultak az idén a kalászosok! Rekordtermésre volt kilátás. És most tessék, nézzék meg. A földön fekszik a java, a gyom meg virul...

A tehetetlenség indulatokat szül. Az elnök türelmetlen. Nem elég naphosszat a határt járni, gondoktól fáradtan csak éjfél után ágyba kerülni — itt ez már alig segít. S ha csak a gabona okozná az elégedetlenséget! De itt van például a len is.

— Háromszáz hold lenünk van az idén. Három éve termeljük ezt az ipari növényt, eddig mindig jól sikerült. Az idén is csaknem 2 millió forint bevételt tervezőink belőle. 30 mázsát holdanként. Igaz, hogy meglesz a 40 is, csakhogy a különbözet elmegy a többlet- munkaerő bérére, és a minőség is gyenge.

Mintegy kétszázötven ember nyűvi a lent. Van ugyan gépe is a szövetkezetnek, de azzal most semmire se mennének. Nem győznék ezt a munkát az attalaiak egyedül, az ország más részéből érkezett egy több

mint száz emberből álló csoport, s ők is itt dolgoznak most a lenföldeken. Kétszáz hold körüli területen már kepék sorakoznak, a többi még nyűvés- re vár. De nem megy — nem mehet — szaporán ez a munka sem, mert a len megdőlt, ösz- szekeveredett. Az embereknek bizony sajoghat a derekuk, a karjuk, mire itt végeznek. S persze, ha jön az eső, kényszerpihenő következik, azzal tetézve, hogy szétdobálhatják a kepéket száradni.

Balaskó Ferencné átvevő mondja:

— Eddig a kapospulaiak szállítottak ide lent, az attalai- aktól még nem kaptunk árut. A minőség? Csupa negyedik

osztály. A színe meg a kötö- zöttsége is közrejátszik abban, hogy milyen minősítést kapott. Lesz majd harmadik ósztályú is. hacsak nem kapnak még több esőt a kepék.

Az újabb dörgés nem sok valószínűséget ad arra, hogy elkerüljék az esőt. Pedig az idén aztán igazán magasra nőtt a len, és milyen jó minősítést kaphatott volna! A minőségre vonatkozó küátások és tények — a búzáéhoz hasonlatosak. A betakarítás, ahogyan a gabonánál,. úgy a lennél is, tovább folyik. Harmadik hete nyűvik a lent az attalai határban, s eltart még egy hétig :..

H. F.

A kapospulaiak eddigi szállítmányai a vártnál gyengébb minősítést kaptak.

Agazdagon terített asztal“ őrzője

szédülés, el nem estem ott a műhelyben. Aztán, hogy elestem, az orvos azt mondta: nem való nekem már az a hely. Szabad levegőn kell lennem. Hát így lettem mezőőr. Másfél éve már. Azóta hagyom magam után a nyomokat a poros mezei utakon. A Horváth Ljrfos mezőőr lett — csodálkoztak először az emberek. Mert sokan ismernek engem. Aztán megszokták, hogy a táblákat kerülöm. Van egy kollégám is. Ezerhétszáz holdra ügyelünk ketten. Ez a legjobb idő, így, kicsit hűvöskésen. Ilyenkor nem tapad az ember hátára csuromvizesen az mg. De mostanában ritka az ilyen idő. Csak a hőség meg az eső. A hőség meg az eső ...

Innen messze ellátni, azért szeretem ezt a helyet. Odébb, ott fent — a dinnyekertre vigyáz a szem, tőlünk jobbra a gabonára, előttünk meg a mákra. Itt, a fűútvonal mentén állnak meg leginkább nem tiszta szándékkal az emberek. Azt gondolják, hogy szedek néhány maroknyi ezt, azt, és már itt. sem vagyok! Mintha akkor, ha senki sem latja ai

cselekedetüket, már nem is számítana tettük idegen vagyon eltulajdonításának.

Csábít ez a gazdagon terített asztal, ez a határ. Tudom én. De engem meg azért fizetnek, hogy védjem a közös vagyont. Az a tapasztalatom, hogy a szép szó is elég sokszor. Az egyszeri figyelmeztetés. Persze, a szép szó is legyen határozott. Akinek ezután is a termés után kapkod a keze, az magára vessen! Ha tsz-tag, akkor a fegyelmi bizottság elé kerül. Ha nem, akkor a körzeti megbízottnak továbbítjuk az esetet. Ebből pedig bírósági ügy lesz.

Vannak egészen durva esetek is. Az antal-pusztai kollégát hárman fogták közre és leütötték. Két óra múlva talált rá az egyik traktoros. Természetesen a tettesek bíróság elé kerültek.

De ne beszéljünk most a mezőőri hivatal ilyen teendőiről. Hiszen annyi öröme van ennek a foglalkozásnak. Egész napra való nyugalmat ad, ha őzeket lótok. Vagy szarvast. A múltkoriban meg vaddisznót

is. Azelőtt errefelé nem voltak ilyen állatok. Csak nyálak. De azok teljesen eltűntek. Nem tudom, mi ennek az oka. Talán a táblák vegyszerezése, talán más. Most fácánból van rengeteg.

Ha nyomaszt az egyedüllét, akkor elindulok a szőlőhegy felé. Ott mindig találok embereket. Gyűjjön be, Lajos bácsi — így invitálnak. Megyek is. Jó szóra. Borra nem. Azt az egészségem őrzése miatt nem szabad innom, meg a hivatal sem engedi.

No, aztán ha nyakon önti a határt az égi dézsa, én akkor sem ijedek meg. Van jó esőköpenyem, gumicsizmám. Járom a területet, mintha vakítóan sütne a nap. Ez az utolsó évem. Aztán nyugdíjba megyek.«

Főijegyezte: Leskő László

Somogyi Népi api 3