Somogyi Néplap, 1972. július (28. évfolyam, 154-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
Mint a mókus fent a fán••• ... se úttörő oly vidám — szán a dal. S ez hozzá tartozik a Balaton nyári képéhez. Az ország minden részéből érkeznek ide pirosnyakkendős pajtások táborozni. Természetesen nem hiányozhat a programból a kirándulás sem. A kabinosnő Nem tudom, mi igazság van abban,, hogy a siófokiak közül sokan kevesebbet fürödnek a Balatonban, mint a nyaranta vendégként érkezők. Ha ez csakugyan igaz — bár én nem hiszem —, akkor Antal Gyu- láné a kivételek közé tartozik. Aki ismeri, az tudja róla, hogy kevesen szeretik nála jobban ezt a hatalmas, csillogó vízfelületet. Az időjárás változásai nem érdeklik; minden reggel megfürdik a tóban. Tizennegyedik éve kabinos a siófoki strandon. Ki tudná kiszámítani, hány vendéget jelent ez? Azt hiszem: senki. Még ő maga sem. Hatvanhat kabinért felel. Magas szárú cipőjében naponta néhány százszor végigjárja a hosszú folyosót, melyről a kabonajtók nyílnak. Amire büszke: a tizennégy év alatt — Mi ebben a nehéz? — Néha olyan jeligéket diktálnak, hogy pirul a kréta a kezemben, mellyel a kabin falára írom ezeket... Illatok és könyvek De ezt is írhattuk volna címként: »Kirakatok és ami mögöttük van«. Mert az áru kínálja magát a színével, illatával, formájával. Siófokon mindig hosszú a sor a vasúti sorompó melletti »palacsintázó« előtt. S az illat étvágygerjesztő. Kevesen tudnak ennek ellenállni. Én sem tudtam. Szépen kivártam néhány vonatot. Ennyi idő kellett, amíg a kellemes illatok forrásához értem. Kértem néhány palacsintát. Kakaósat. Ennek két forint darabja. Nem kis pénz. Megkaptam a »megszolgált«, forró palacsintákat. És akkor következett a meglepetés Kakaó helyett valamilyen enyhén sárgás közeg rejtőzött a gondosan összetekert tészta belsejében. De láttam, hogy nemcsak az én palacsintáimban. Illat ide, illat oda: ezután már nem csalogat. Kakaó nélküli palacsintáért sajnálom a két forintokat. Egy jóval nehezebb illatról. A hajóállomástól csalogatott a fák közé. Egészen a siófoki Egyetértés Tsz pecsenyesütödéjéig. Nem álltam ellent a csábításnak. Kolbászt kértem. Az elárusítónő villámgyorsan dolgozott. Kezébe fogta az árut. Mérte. Aztán újra a kezébe fogta, s ezt valószínűleg napjában több száz adaggal megcsinálta. Nem gusztusos dolog, annyi bizonyos. És mintha ellentmondana bizonyos egészségügyi szabályoknak is. A test táplálékai után nézzünk a szellemiek után! A siófoki centrum könyvesboltja előtt is gyakran állnak meg az érdeklődők. Sajnos jobbára még a könyvhétre megjelent könyveket találnak a kirakatban. Ez pedig rossz tájékoztatás, s egy kicsit: vásárlóriasztás. Pedig az utóbbi napokban, hetekben olyan könyvek jelentek meg, mint a Babitsról szóló rég várt tanulmány, vagy épppn Babits leghíresebb regénye.. De említhetném a fiatal Labda vagy földgömb ? kifosztották a pincét, heverőnek használták a szérűt Tavaly sokat panaszkocjtak a siófoki Egyetértés Termelőszövetkezetben az üdülőszezonra. A tsz-nek gondot jelent a nyár. A Balaton-partra ugyanis nemcsak saját költségükön nyaraló turisták érkeznek erre a két és fél hónapra. Ide ^szédül« néhány kalandor hajlamú, munkát temetni mindig kész fiatal, s idősebb ember is. A tavalyi szezonban a cserepet megbontva hatoltak be a szövetkezet pincéjébe, eltulajdonítottak tizenöt liter pálinkát. S a szérűn is rendőri segédlettel kellett rendet csinálni. Néhány Balaton-partra »szédülő« ugyanis fekhelynek képzelte. S a termest is meg- dézsmalták néhányszor. Az idei tapasztalatokról Klabuzai Miklós főagronómus- elnökhelyettest kérdeztük meg. A mostani szezonban kevesebb az ilyen »meglepetés«. Ez jórészt annak köszönhető, hogy fokoztak az éjjeliőri ellenőrző tevékenységet. És nyitva tartják szemüket a tsz- tagok is. Akad már jó példa is. Rét fiatal, aki Budapestről érkezett, rtt kért munkát. A kellemest a hasznossal kötik össze. Dolgoznak és nyaralnak. Megkeresik a mindennapi élelemre, szórakozásra valót. S ahogy a főagronómus elmondta, munka van bőven. Dolgos kezekre mindig szükségük *»»! Csapiár Vilmos új művét,) mely a kaposvári Ady Endre utcai könyvesboltban »pillanatok alatt« elfogyott. Biztos vagyok benne, hogy az Európa Zseb- könyvek-sorozat új kötetei is érdekelnék az olvasni vágyókat. De honnan szerezzenek tudomást a megjelenésükről, ha nem látják a kirakatban? »Bemehetnek, érdeklődhetnek« — mondhatná valaki. Ez így is van. De mennyivel szerencsésebb, ha van »csalétek is a horgon«! Jelen esetben azonban nem biztos, hogy jobban jár az, aki bemegy a boltba. Két ízben jártam ott. Mindkét esetben kisebb botrány kellős közepébe csöppentem. Egy ízben az egyik női eladóval vitatkozott az általam a bolt vezetőjének gondolt férfi, a másik alkalommal pedig egy vele azonos neművel. Talán bizományos lehetett, talán más hivatalos kapcsolat volt közöttük. Nem szerencsés az ilyen, meglehetősen kemény hangú vita általában sem, s főképp nem a vásárolni szándékozók füle hallatára. L. L. az általa őrzött kis fülkékből még nem tűnt el semmi. A partról annál több tárgy. Mert figyelmetlenek néha a vendégek. Van közöttük ilyen is, olyan is. Borravalót csak a törzsvendégek egy része ad. Ezért is rendezték az idén a kabinosok fizetését. Most ezerötszáz forintot kap havonta. Ezért már megéri kétnaponként reggeltől estig készenlétben állni, a vendégek óhaját lesni. Szürkülő hajú, energikus asszony. A keze gipszben. Elesett. Alig várja, hogy a fehér pólya lekerüljön a karjáról. Akkor újra mehet majd a hűs habokba. — Mi a legnehezebb? — A vendégeknek jeligét kell adniuk. Amikor megfü- rödtek és távozni akarnak, bemondják ezt a jelszót. En lépek először a kabinba, hogy meggyőződjem: a saját holmijaikhoz akarnak-e hozzájutni. Válasz egy felszolgálónak A személyi szolgálatról Húsz percig vártunk a siófoki Fogas étteremben, amíg a felszolgáló az asztalunkhoz jött. Talán nem is kifogásolom, ha látom, hogy sok a vendég, nem győzik a munkát. Ám tapasztalva, hogy az egymás közti beszélgetésre van idő, szóvá tettem a hosszú várakozást. — A belső helyiségben is föl kell szolgálnunk — a teraszon üldögéltünk —, különben is nem az ön személyes szolgálatára szegődtem, hanem a vállalathoz — vágott vissza a szökés, középtermetű pincér nem éppen barátságosan. Azután az üzletvezető helyettese megígérte, hogy a nyári idényre szerződött »alkalmi« felszolgálót figyelmezteti. Alapvető tévedésben van minden felszolgáló — még ha csak hónapokra vállalja is ezt a munkát —, aki azt vallja, hogy nem a »vendég személyes szolgálatára«, hanem a vállalat szolgálatára szegődik. Minden vendéglátó tevékenységet folytató vállalat szolgáltatást végez. Dolgozóik arra »szegődnek« — ha szabad ezzel a kifejezéssel élni —, hogy ezt a szolgáltatást a legjobb tudásuk szerint, udvariasan és kulturáltan végzik. S elsősorban a vendég érdekében végzik munkájukat! Annak pedig, aki ezt nem akarja vagy nem tudja megérteni, nincs helye ebben a szakmában. Ezt kívánja nemcsak a vendég, hanem a többi felszolgáló érdeke is, aki becsületesen, udvariasan végzi munkáját. Sz, K Épül a vállalati üdülő Nem messze az alsó-bélatelep! kempingtől, rézsűt szemben, az országút túlsó oldalán új üdülőt adnak át hamarosan. A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat tizenhat családot üdültethet itt egyszerre. Megtalálható itt a konyha, ebédlő, társalgó, pingpongterem is. Egy „tarháló ” természetrajza Ülök a siófoki Dimitrov parkban egy pádon. Olvasom az aznapi lapokat. Hirtelen, mintha valami látomás lenne, egy ismerős férfi csusszan mellém. Mert a látomásoknak az a természetük, hogy váratr tanul teremnek a helyszínen, és általában minden zaj nélkül. — Uram! — kezdi a látomás, mivoltához képest elég reszelős hangon. — Férfiak vagyunk... Bólintok. A magam férfiasságában biztos vagyok. — Szóval: férfiak vagyunk. Én tegnap este egy kicsit kirúgtam a hámból. Megesik ez mással is, nem igaz? A pénzem fogytán. Négy forint kellene. , Ha lenne szíves kisegíteni . És' néz rám. Szeméből sugárzik a nyíltság. — Nagyon »leadta« — mondom. — Csak négy forintot kér? A szeme zavaros lesz. Így már inkább illik egy látomáshoz. — Két nappal ezelőtt, még harminc forintot kért <— folyKettő plusz tatom, hogy ne hagyjam kétségek között. ;—. Akkor azt mondta, hogy beteg feleségéhez igyekszik haza, s nincs útiköltsége. A kedves neje már túlvan a krízisen? Gratulálok! Nincs meglepőbb látvány, mint az, ha egy látomás zavarban van. — Hát... izé .. . na, a fene egye meg! — kezdi. — Ez nem lesz túl szép iniciálé a készülő szöveghez! Nem érti az »iniciálét«, de azért bólint: — Az nem. Az nem lesz szép. Nézze: én csakugyan kirúgtam a hámból tegnap este az Éden bárban. — Ott? Nem láttam ... A blöffre leesik az álla. — Feladom! — tárja szét a kezét. — Mit akar? — Mondja el az igazat. — Az embereknek manapság nem gond a zsebükből kiadni néhány forintot. Harmincat, negyvenet sem. Jól élünk, az kétségtelen. Én is a tarhálásból. A mesémet sokszor változtatom. Van a tarsolyomban beteg kisfiú, haldokló anya, barát, aki ellopta a pénzemet, feleség, aki megcsalt, s a »dohányt« magával vitte ... — Nem lenne jobb. ha be~ állna alkalmi munkára, amíg itt »nyaral«? Az üzemek tárt karokkal várnák, ka rendesen dolgozna... — Csak azt ne, uram! Ezt a két kezet keményedésekkel, bütykökkel tele látni? Inkább hazamegyek... — Hová haza? A látomás vigyorog. — Messze ... Ez »szellemes« volt. — És ha véletlenül civil ruhás rendőrt »szólít le«? Égnek emeli kezeit. — Ne is mondja. Volt mér ilyen! Aznap reggel fekete macska szaladt at előttem ... Hirtelen gyanút fog. Néz merően. Én meg: maróan. — Ajánlom maga ... Mire kimondja a »mat« szó- tagot, már húszméternyire vám tőlem. Nagyon gyors. Ahogy egy látomáshoz illik. Leskó László Somogyi Néplap
