Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
Qzelet Dens Meinésiina»-érdekes Beszélgetés pályakezdő erdőmérnökökkel Tegnap befejeződtek Kaposváron az erdészeti egyetemi napok. A kétnapos rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye volt a pályakezdő erdömérnökök találkozója. (Kerekasztal-beszélgetés. Ezt a kifejezést szoktuk használni, amikor szó esik mindenről, ami érdekes lehet, ami foglalkoztat egyes embereket vagy kisebb embercsoportokat. Megesik, hogy a beszélgetők mindegyikének nincs mindenben igaza, ítéletalkotásában valahol tévedett — de őszintén beszél. És az ilyen beszélgetésnek éppen az a legfőbb célja — és talán erénye is —, hogy helyreigazít, lf^gy vitatkozik, érvel, javasol, míg kikristályosodik az igazság. Nem durván, nem kioktató módon, türelemmel kivárva, míg az érvek odáig juttatják a meggyőződést: »tévedtem«. Ezen a beszélgetésen hosz- szú asztal mellett ültek a részvevők, vagy tizenöt fiatal erdőmérnök, a soproni erdészeti egyetem rektora, dr. Gál János, az erdőmérnöki kar dékánja, dr. Bezzegh László és az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetőinek egy része, köztük Zelnik István gazdasági igazgatóhelyettes. Pergessük vissza az időt S ha nem is teljesen, de kivonatosan idézzük ezt a vitát.) Dr. Bezzegh László: — Az oktató intézmény és a pályakezdő szakemberek között a beszélgetés mindig hasznos. Mert az elindulás nehézségekkel jár, és jó ismerni, jó tudni ezeket a nehézségeket. Okulni lehet belőlük. Márton József: — Igaz, hogy nem készültem, de megpróbálom összegezni a véleményemet. Szerintem röviden úgy lehet mondani, hogy a pályakezdő szakemberek helyzete: ellentmondásos. A fiatal mérnökök jó része mélyen a tudásának és a képzettségének színvonala alatt dolgozik. A napi problémák, a rengeteg adminisztráció úgy lekötik, hogy nem jut energia az egyetemen szerzett-ismeretek megfelelő hasznosítására. Gyakran hiányzik a vállalat vezetőiből az a törekvés, hogy ösztönözzenek a mérnöki szintű munkára. Mindezzel szemben viszont az is igaz, hogy bizonyos mértékig elkényelmese- dünk (!). Jól megtanultuk például a szállításszervezés matematikai programozását, de nem tudom, hogy közülünk a gyakorlatban ezt valaki egyáltalán csinálta-e. Igen nagyra értékelem, hogy a vállalat vezetői minden fiatalnak lakást biztosítottak, hogy megadj ált a lehetőséget a továbbképzésre, negatívum viszont, hogy ezt a továbbképzést nem irányítják, inkább a személyes ambíciók valósulnak meg, és nem érvényesül kellően az összvállalati koncopció. A másik: mióta elhagytuk az egyetemet, most vagyunk először így együtt. Miért kellett ehhez az egyetem biztatása? Dr. Bezzegh László— Az az érzésem, hogy egy kicsit éles kritikával fogod fel a helyzetet. El kell mondanom — és ezt mi tapasztaljuk —, hogy nincs még egy megye, amelyik így törődne az egyetemen tanuló ifjúsággal, mint Somogy. És az a megye, amelyik így szereti a gyermekeit, az egész biztosan a munka során is kifejezésre juttatja ezt. Mindennek van lépcsője, mindenhez idő kell — ezt azzal kapcsolatban mondom, hogy keveselled a mérnöki munkát. Az összejövetelre vonatkozóan csak annyit: én nem hiszem, ha a fiatalok ilyen találkozót kezdeményeznek, akkor bárki ezt ellenezné! Sását Ottó: — Tény és való, hogy úgynevezett szép mérnöki feladat kevés van, és nem is juthat mindenkinek. Szerintem a pályakezdésnél nem is ez a fő probléma, hanem az emberekkel való bánásmód. Műszaki vezetői beosztásba kerültem, több emberrel dolgozom s állítom, hogy az energiám kilencven százalékát a velük való foglalkozás köti le. Ügy érzem, valahogy hiányzik a vezető- képzés. Jó volna, ha lehetőség nyílna ilyen tanfolyamra. Dr. Gál János: — A vezetés — tudomány. Persze érzék is kell hozzá, — de tudomány. Rendszeresen van tanfolyamunk is, és a nyáron megjelenik ezzel kapcsolatban egy jegyzet, ezt tudjuk segítségül adni nektek. Merkel Gábor: — Nagy szükségünk van erre a segítségre. A szállításgépesítés műszaki vezetője vagyok, az időm többsége arra megy, hogy futok a gépek után. Igen nagy a flúktuáció és sok esetben az emberek akaratán megtörik a jó elgondolás. Bődi Ferencné: — Jó hallani ezt az egészséges elégedetlenséget. Ami- miatt ma zúgolódtok, arra egy idő után azt mondjátok: érdemes volt. Tizenöt éves gyakorlatom van, most a szabási termelőszövetkezetben önállóan dolgozom. Magamra hagyatva. Most értékelem igazán azt, hogy annak idején a lépcsőfokokat én is végigjártam, én is végeztem »nem mérnöki« munkát. Higgyétek el, semmi sem fölösleges, amit az eijiber csinál, mert sohasem tudni, mikor veszi hasznát Knoskó András: — Engem korán bedobtak a »mély vízbe«, rövidesen az egyetem elvégzése után erdészetvezető lettem, s immár négy éve csinálom ezt. Eleinte rengeteg problémám volt, mert az egyetemen nem készültünk fel arra, hogyan kell emberekkel eredményesen »veszekedni«, vagy megírni egy jellemzést. És az is igaz, hogy a tömérdek napi gond olykor elkeseTablók és folyosók Jártam már irodaházakban, ahol dísztelen falak fogadtak. Jártam olyan hivatali folyosókon is, melyek zsúfolásig" kínálták a néznivalót a várakozónak. Láttam kevés dekorációs anyaggal is megálljt parancsolót. Láttam sok képes »kompozíciót, amely mellett — azt hiszem — érdeklődés nélkül sietnek el az emberek. A közelmúltban megtett utaimról különösképpen négy folyosóra emlékszem, pedig ezeknél jóval többnek a kövezetét koptattam. Két oktatási intézmény falai és két termelőszövetkezeti iroda dekorációi »kaptak meg«. Elmondom, miért éreztem én jól magam ezekben az épületekben, a jó érzésemet miért éppen ezek alapozták meg. A csurgói 1-es számú általános iskola öreg épülete nem stílusával vonzott. S nem is diákjai tízpercbeli zsibongásá- val. Amiért megálltam a folyosón a tanári szobát keresve, az a faiifotókkal magyarázható. A Magyar Távirati Iroda képei voltak ott. De nem is ez a lényeges. Azt is elárulhatom: nem voltak ezek művészi erejű fotók. De az országépítés mozzanatait örökítették meg. Legnagyobb, legjelentősebb létesítményeinket. Sok somogyi vonatkozású kép is gazdagítja ezt a »tárlatot«. Alikor is gyerekcsoportok ácsorogtak előttük, amikor ott jártam. Ismerkédtek a szű- kebb pátria határain túli világgal. A földrajzórákon szerzett ismeretek íme még a szünetben is szilárdulnak! De jártam a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben is Csurgón. Gazdag tabló- és képanyag fogadott. Én mégis azt emelem ki, ami a legjobban tetszett. A falon találtam az intézet egykori — ma már a termelőmunkában helyálló — diákjainak arcképét. Azokét, intézeti tanuló korukban dicsőséget szereztek az iskolának, maguknak, társaiknak. Tanulásukkal, országos versenyeken való eredményes részvételükkel. • Az iharosberényi November 7. Termelőszövetkezet irodájának falain is tablókat láttam. Az elnök maga készítette ezeket. Az ízléses »kompozíciók« mezőgazdasági erő- és munkagépeket mutatnak be a várakozóknak. Már készül a legújabb összeállítás is: az elnök az új tablóra a Somogyi Néplap cikkeit fogja ragasztani. Azokat, melyek a szövetkezettel foglalkoznak. Dicsérőket, bírálókat egyaránt Az időt akarják visszapergetni ? Nem ez a céljuk. De kétségtelen: az eltelt évek munkájára emlékeznek így. A megtett útra. S hasonlóképpen»áüítják meg a pillanatot« a böhö- nyei Szabadság Termelőszövetkezetben is. Ott a falon az eltelt évek munkájának számbeli eredményeit kimutató tablókat képek díszítik, szemléltetik. Bizonyos vagyok benne, hogy az ügyét intézni érkező tsz-tag először itt, a bejárattól nem messze, a főfalon elhelyezett tablóknál áll meg, mielőtt bekopogna valamelyik szoba ajtaján. Falak, képek, tablók. A négy színhely dekorációjában volt valami közös: magukról akartak képet adni, intézményük, üzemük munkájáról. Ettől váltak »élővé« azok a »holt« falak. Igaz, sokkal egyszerűbb a fal díszítését úgy letudott- nak vélni, ahogy azt sok helyen láttam. Két-három plakát, sokszor helyhez, alkalomhoz nem is kötődő. A nyílt láng veszélyességére figyelmeztető, a vízzel való takarékosságra intő. Ezekkel nincs munka. Egy szöget a falba vernek, ráakasztják a figyelmeztetést tartalmazó képet. A hasznosabb dekoráció természetesen törődést, fáradságot jelent. Szépérzék is kívántatik hozzá. De megéri a ráfordított idő. Ezt a esapctrI tosuió gyerekek, a kíváncsian megálló tsz-tagok, üzemi dolgozók bizonyítják. Ej. K. rí ti az embert, de amikor jön egy olyan feladat — mert jön, és az ember keresi is —, amibe belevetheti magát teljes erővel, akkor mindenért kárpótolva érzem magam. Ami tegnap még gond volt, az ma már nem az. És állítom, hogy a gazdaság vezetősége igyekszik segíteni1 a fiatalok gondjain. Köves György: — Itt elmondták többen, hogy kevés a mérnöki munka, hogy gond a szervezés, az emberekkel való bánásmód. Én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a munkaszervezés nem mérnöki munka — sőt, szerintem nagyon is az! (Pergett, pergett á vita fonala. S valójában maguk a fiatalok tisztázták azt, amit később Zelnik István úgy fogalmazott : »Önmagunktól függ elsősorban, hogy a ránk bízott feladatot mérnöki szinten végezzük avagy nem.« A beszélgetésnek ez volt az egyik tanulsága. A másik: a türelmetlenség, az elégedetlenség helyénvaló és természetes, de csak akkor, ha kezdeményezőkészséggel párosul. A »mindent mástól várás« elve óhatatlanul az elkényelmesedéshez vezet. A kezdeményezés pedig az ifjú mérnök dolga! Természetesen ehhez mindenképpen segítséget jelent — amiben meg is állapodtak —, hogy a gazdaság a legégetőbb 10—15 problémáját kiírja pályázatra. így nem csupán a gazdaság legsúlyosabb gondjairól értesülnek a fiatal szakemberek, hanem valóban »belevethetik« magukat a gond mielőbbi megszüntetésének munkájába. A krónikás lábjegyzete: erdőmérnökök beszélgettek a pályakezdés nehézségeiről, ám a véleményük, a következtetéseik vonatkoznak más pályakezdő szakemberekre is. A vitán elhangzott egy mondat: »Az élet nem szép és nem csúnya — hanem roppant érdekes.« Jó ezt megjegyezni. Hogy mérnöki munkát végez-e a mérnök, az az esetek többségében a saját magával szemben támasztott igényességtől függ. S ha ez adott, akkor a mindennapok érdekessé válnak. Akkor nem lesz hiányérzet, altkor valóban alkot a pályakezdő szakember.) Vörös Márta Úttörőink életéből A Gárdonyi Géza Általános Iskola fizikai szakkörösei kiállításon mutatják be a gépkocsik fejlődését. A Pázmány Péter utcai iskola kiállítást. úttörői akcióikról készítettek Tessék a mikrofon éhány ban gyár ekkor meg N kézzel írott sor- invitált a nagy szakszervezetise: ekkor menjek el hozzájuk, mert a nagyműhelyben munkásgyűlés lesz. Vagy másfél ezer ember szorogott a csarnokban, a párttitkár üdvözölte a részvevőket, aztán nyomban a szónoki emelvényre lépett — az igazgató. Terjedelmes beszédben értékelte az eltelt negyedév' eredményeit, sikereit, szót ejtett közben a gondokról is. A klasszikusan három részre tagozódó beszéd csaknem egy óráig tartott, s mikor a gyár vezetője emelkedett hangon újabb sikerekre kezdte buzdítani a jelenlévőket — kiment az ajtón az első ember. Az igazgató után az szb-titkár beszélt, majd a legnagyobb szocialista brigád vezetője tett verseny felajánlást — már tízesével surrantak ki az ajtón azok, akik éppen közel álltak —, amikor a párttitkár hozzászólásokat kért. »Tessék a mikrofon — mondta —, most bárki elmondhatja véleményét, problémáját, javaslatát, tulajdonképpen azért jöttünk össze—* és egy- lájárat Halászok közgyűlése A halászati termelőszövetkezetek szövetsége szerdán tartotta vezetőségválasztó küldöttközgyűlését a Budapest szállóban. A szövetség vezetői beszámoltak az ország 21 halászati szövetkezetének elmúlt évi munkájáról és a munkaverseny múlt évi eredményeiről. A halászati szövetkezetekben a munkaverseny sajátos formáját dolgozták ki. A szövetkezetek nem egymással versenyeznek, hanem saját előző évi átlagos eredményeikkel, így az értékelés reálisabb, mint az előnyösebb és hátrányosabb helyzetű szövetkezetek munkájának összevetése. A versenyben tavaly a Tolnai Béke halászati termeiő'.zovettett az ásó, a második helyezést a győri Előre, a harmadik helyezést a poroszdói Május 1. halászati szövetkezet nyerte ei. Az új alapszabály szerint megválasztották a szövetség U tagú elnökségét és a tisztségviselőket. A szövetség elnöke Bencze Ferenc, a paksi Vörös Csillag halászati tsz elnöke, titkára pedig dr. Nádasdy György. A küldöttközgyűlésen ismertették a halászati szövetkezetek új alapszabályát, amely elsősorban a tisztségviselők hatáskörével és a nődolgozók helyzetével foglalkozik. A nők érdekeit ezentúl a szövetségben újonnan megalakult nöbizottság képviseli. Senki nem kért szót, re többen indultak a felé. Pár perces kínos várakozás után' valaki az emelvényről köszönetét mondott a munkásoknak a megjelenésért — és most már mindenki elindulhatott haza. A munkásgyűlésről, amelyen egyetlen munkás sem szólalt fel. Volt olyan vezető, aki azon kesergett: passzívak, érdektelenek a munkások, volt, aki a szervezést okolta, hiszen meg lehetett volna beszélni, úgymond, néhány agilisabb ejn- berrel, hogy szólaljanak föl mégis, aztán esetleg mások is -kedvet kaptak volna K utyaharapást szőrivel gyógyítani senki sem gondolja komolyan, a babonák ideje lejárt. De ku- ruzslással igyekeznek segíteni a fejlődő üzemi demokrácia gyermekbetegségein azok, akik fogadott prókátorokkal, megbízott felszólalókkal szeretnék aktívvá tenni a tömeget. Tény, hogy nekünk nincsenek demokratikus hagyományaink, de ez csak egy okkal több arra, hogy még nagyobb erőfeszítéssel kutassuk szocialista demokráciánk fejlődési lehetőségeit. A lehetőség, hogy összehívjuk a munkásokat, a tárgyi feltétel, hogy kezükbe akarjuk adni a mikrofont — édeskevés a demokrácia egyik alapeleme, a szólásjog gyakorlásához. Másféle, erősebb gátakat is át kell szakítani ahhoz, hogy a vélemények, javaslatok, hasznos információk i-áradata elinduljon, hogy a demokratikus keretek között gyakorolni is merjük a demokrácia adta jogokat. Nem árt például figyelni a szavak értelmére. Ha egy munkásgyűlésen először az igazgató mondja el véleményét, azt, hogy mi volt a jó és mi a rossz, akkor naív dolog várni — legalábbis az esetek 90 százalékában —, hogy majd egy munkás mást mond. A munkásgyűlésen nem az igazgatóé az első szó, és az is tény, hogy nem elég-csak a helyiséget vagy a mikrofont előkészíteni. Ahhoz, hogy az emberek az egész gyár kollektívája előtt merjék, akarják elmondani véleményüket, minimálisan az kell, hogy a szű- kebb közösségekben, a kisebb csoportokban is demokratikus viszonyok uralkodjanak, hogy az értelmes, segítő szándékú vélemény elmondásának a mindennapi munkakörnyezetben is meglegyen az eredménye. Enélkül senki ne várjon sikert még a legjobban »szervezett« munkásgyűlésektől se. A mikrofon meg a nagycsarnok mellett a demokrácia mindennapi gyakorlására is szükség van ahhoz, hogy hangot kapjanak a vélemények, hiszen csak ezek ismeretében lehet megalapozottan dönteni, hogy kedvűit legyen az embereknek elmondani a munkájukról mindent, ami hasznos és hasznosítható. B. P. Somogyi Néplap