Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

óránként 50 tonna aszfalt

Korszerű gépekkel - kifogástalan munka

Kinek van szüksége rájuk?

Közös vállalkozás - egyéni haszon

Egy vizsgálat tapasztalatai

— Ez igen. így kell korszerűen és gyorsan, kifogástalan munkát végezni.

Sokan nézték kedden délután Kaposváron, a Kossuth Lajos utcában serénykedő útépítő munkásokat, s gyakran hangzott el a fenti elismerés. Meg is érdemelték a Berta Gyula művezető irányításával dolgozó emberek, hiszen a nagy forróságban néhány óra alatt elvégezték a Kossuth Lajos utca alsó szakaszának aszfaltozását. (

— A Kaposvári Városi Tanács megrendelésére korszerűsítettük előbb a Lenin, majd pedig a Kossuth Lajos és a Virág utcát Már dolgoznak embereink a Beloiannisz utca szegélyezésén, s hamarosan ott is megkezdjük az aszfaltozást A munkát a MEZÖBER tervéi alapján végezzük. A tanáccsal kötött szerződés alapján a fenti utcák korszerűsítésével augusztus végére kellene elkészülnünk, de jóval előbb átadjuk az utcákat Hiszen a Lenin, a Kossuth Lajos, a Virág utcával is csak június végére kellett volna végeznünk, de a hónap közepére befejezzük a munkát — mondotta Takács István, a Közúti Építő Vállalat főmérnöke.

Elmondta azt is, hogy az aszfaltot a tavaly létesített kaposvári üzemükből szállítják a helyszínre. A telepen a legkorszerűbb autómata berendezéssel gyártják az aszfaltot, óránként ötven tonnát. A terítést ugyancsak automata gép végzi — kapacitása 150 tonna óránként — ez jelenleg a világon a legkorszerűbb aszfaltterítő gép. A vállalat a telepre, illetve a gépekre 20 millió forintot költött.

Az aszfaltterítő automata önműködően szabályozza a magasságot, és mint látható, sima, hullámmentes utat készít. A város utcáinak korszerűsítésére az idén 8 millió forintot költ a tanács, a vállalat pedig erre a munkára mintegy 3300 tonna aszfaltot használ fel.

Dicséret illeti a vállalatot, illetve az utakon dolgozó embereket a kifogástalan munkáért, a jó szervezésért. A sok érdeklődő láthatta, hogy a keverőtelepről folyamatosan érkeztek a forró aszfaltot szállító gépkocsik, s a terítő automatának szinte egyetlen percet sem kellett várakoznia.

Sz. L.

1939. november 17-én Bokroson, ebben a kis Csong- rád megyei faluban összeültek néhány környékbeli termelő- szövetkezet vezetőségének tagjai. Mit is akartak? Közös vállalkozást alapítani a Balaton partján. Céljaikról beszéljen maga a működési szabályzat, amelyet jóváhagyásra hamarosan beterjesztettek a siófoki járási tanács illetékes osztályára.

A bokrosi tanácskozás résivevői a következőképpen képzelték el a közös vállalkozás — amelynek székhelyéül Siófokot szemelték ki — profilját. (Csak címszavakban.) »Sütőüzem, vágóhíd, füstölt áru, tejtermék, savanyúság készítés, szikvíz és szénsavas italok, kolbász- és pecsenyeárusító standok, vendéglő, bisztró, presszó, fafeldolgozás, építőbrigádok, szerszám és alkatrészkészítés, saját beruházások tervezése, mőszaki ellenőrzése.'« A szolgáltatások körében aztán még jobban nekilendült az egyébként sem kis fantáziára valló képzelet. »Faházak szállodaszerű üzemeltetése, kempingüzemeltetés, lo- vasiskola, autóparkoló és szerviz, agárversenyek szervezése, vadászati szaktanácsadás, indiánfalu presszószerű üzemeltetése, vadaskert, halastó és telephelyi horgászat, gyermek- megőrzés, ajándékpavilon és sportlétesítmények üzemeltetése.-«

A működési szabályzat tervezői mindezeket beterjesztették — jóváhagyásra. A puszta felsorolásból is látszik, hogy a Bokroson kiötlött tervek mesz- ■sze elrugaszkodtak a valóságtól, s az elképzelések egy töredékének megvalósítása is annyira eszközigényes, hogy nem néhány termelőszövetkezet, hanem ugyanannyi állami gazdaság is képtelen lenne rá.

A dolog pikantériája, hogy a közös vállalkozás akkori első számú szorgalmazója és igazgatója még 1969 novemberében fölvett százezer forintot, hogy beindítsa a »boltot«. A működési engedélyt 1970 februárjában meg is kapták — lényegesen megnyirbálva az eredeti elképzeléseket —, ám az igazgatót néhány nappal később, március elején letartóztatták, mert nem tudott elszámolni azzal az összeggel, amelyet rábíztak.

Siófokon tehát megkezdte munkáját a furcsa nevű ÉFÉSZ KÖVÁL, az Élelmiszerfeldolgozó, Értékesítő, Építő és Szolgáltató Közös Vállalkozás. Tagszövetkezetei a székkutasi Béke, a mindszenti Lenin, a mindszenti Aranykalász és a kőröshegyi Jobbélet termelőszövetkezetek. Engedélyt kaptak húsüzemre és a hústermékek értékesítésére, magas- és mélyépítő munkára, valamint szakipari tevékenységre.

A KÖVÁL-nak azóta már a negyedik igazgatója van, s egy sem távozott simán.

A napokban a megyei tanács mezőgazdasági osztályának kérésére a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának Somogy megyei Hivatala megvizsgálva a KÖVÁL tevékenységét. Két revizor járt kint, s a munkában részt vett a Csongrád megyei revizor is. A tapasztalatokról Kaposváron Szakoly József revizorral beszélgettünk.

— A legteljesebb számviteli és pénzügyi anarchiát találtam a KÖVÁL-nál — mondja. — Az eredményüket több mint egy millió forinttal kellett csökkenteniüli.

A revizorok vizsgálatai szerint szinte nincs is a KÖVÁL munkájának olyan területe, ahol ne lennének súlyos szabálytalanságok. A húsüzem készletgazdálkodása például nélkülöz mindenféle jogszabályszerűséget. A bevételi bizonylatok szerint 1971 januárjában többek között hatvan sertést vásároltak, februárban pedig egyetlenegyet sem. Ezzel szemben a vágási jegyzőkönyvek azt mutatják, hogy januárban levágtak ötvenhe- tet, februárban pedig nyolcvanat. Ilyen elszámolás m.el- lett szinte természetes a vizsgálat megállapítása: 1971-ben 1645 kilogram élősúly »holléte« ismeretlen. Ez tizennyolc sertés, értéke 41 ezer forint. (Tavaly több mint a kétszerese hiányzott.)

A revizori vizsgálat

számtalan hasonló dologra derített fényt. Kiderült például, hogy a mélyépítő részleg, annak ellenére, hogy a működési engedélyek csak Somogyra és a szomszéd megyékre terjed ki, alaposan megsértve illetékességi területét, az ország legkülönbözőbb helyein vállalt munkát. Jellemzőek a magasépítők és a szakipari részleg rendszeres részszámlázási manipulációi is. A kormány

1968-ban hozott rendelete megtiltja bizonyos esetekben egy elvégzett részmunka leszámlázását. Ezzel világosan és egyJ?e scetknét a fáz im égét mg:. m

^v5HH555SH5ESSSES3£33SSSS3SSS£3S35SS3^^^^^^^^^^^^^^^^^^3

Vérző parasztok

Ha korábban nem volt egység a feudális anarchiába süly- lyedt, örökké torzsalkodó főurak között, úgy most a veszélytől hajtva mindent alárendeltek az érdekazonosságnak. Se azelőtt, se azután soha nem volt olyan egységes és kíméletlenül erőszakos a magyar nemesi hatalom, mint a Dózsa-féle jobbágyforradalom- mal szemben.

Az erélyes Mátyás halála után »remek« királyra leltek a pipogya II. Ulászló személyében: felőle azt tehettek, amit akartak. Könyöröghetett, panaszkodhatott a király, szavát nem nagyon hallották. Most bezzeg hűséges alattvalóként siettek hozzá Budára, amikor gyűlésre hívta őket. Persze, a vezérszerep most sem annyira az uralkodó, mint inkább az ország oligharchái- nak kezében volt.

Június elsején került sor Budán a király által összehívott gyűlésre. Ezen megjelent Bakócz Tamás is, akinek ekkor még nem mertek szemrehányást tenni a nagyurak, ő

Somogyi Népfap

viszont a keresztesek elleni szélsőséges buzdítással hálálta meg ezt. Ámbár a főurak valójában komor nehezteléssel viseltettek a hercegérsek iránt, de nem merték bántani, mert ha a hercegprímáshoz nyúlnak, akkor még inkább magukra lázítják az amúgy is forradalmasodott országot. Amellett Róma pártfogását is élvezte a hatalmas főpap. Ha bántják, beláthatatlan bonyodalmakkal kell számolniuk, de ha élnek a segítségével, gyorsabban állíthatják helyre a nemesi osztály hatalmát. Mérlegelésüket talán mindenkinél jobban értette a hercegprímás, ezért nyomatékkai helyeselte a parasztforradalmárok megbüntetését. S hogy milyen céllal tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, arról a szélesebb közvélemény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodó palotájában, addig odakint az utcákon elrettentő példaként a foglyul ejtett keresztesek hosszú sorát nyársalták fel.

A főurak mindenekelőtt a székváros környékét szerették volna biztonságban tudni, hiszen Buda közelében, a gubacsi dombok között immár második hónapja táborozott Szá- leresi Ambrus vezetésével Dózsa egyik seregrésze. Ennek leverésével bízták meg Bornemisza János tolnai nemest. Amit csak tudtak, rendelkezésére bocsátottak. Erős lovasságot bíztak a kezére, gyalogosoknak Buda és Pest polgárait rendelték parancsnoksága alá, csakúgy, mint a királyi zsoldosokat. Alvezérei, Tömöri Pál, Batthyány Ferenc és Móré László ugyancsak nagyszámú katonasággal rendelkeztek. Ráadásul döntő fölényt biztosított számukra a Szent- lőrincen várakozó nemesi had: Nógrád, Heves, Hont és Pest megye bandériumai alig várták, hogy megtorolhassák a fölkelt parasztoktól elszenvedett viszontagságokat.

Bornemisza János serege június 21-én kelt át a pesti partra a haltéri révnél (a mai Er- zsébet-híd közelében). A Kecskeméti kapun át hagyták el a várost, és rövidesen a gubacsi keresztestábor közelébe értek. A fegyveres jobbágyok ama része, amely még nem szokta meg a katonai rendet, csupán az indulatára hallgatva az érkező urakra rontott. Tömöri Pál, a tapasztalt hadvezér gyorsan szétverte ezt a rendetlen támadást Élve az első siker lélektani előnyével, Bornemisza ígéretet tett a kereszteseknek: bocsánatot nyer és azonnal hazatérhet, aki meghódol. Kevesen hajlottak szavára, de a kevesek között volt

Száleresi Ambrus parancsnok is.

Az életre-halálra szóló harcot elfogadó keresztesek rendezték soraikat, szabályos alakzatban, zászlók alatt indultak ütközetbe, noha látták, hogy a túlerővel szemben kevés reményük lehet a győzelemre. Bornemisza tüzérségével szemben nem volt ellenszerük, szétzilált soraikban pedig Tömöri nehézlovassága vitt véghez kegyetlen mészárlást. Végül csak a menekülésben reménykedhettek. Két irányban hagyták el a csatateret. Egy részük a Csepel-szigetre igyekezett átjutni a Dunán, míg a többiek a Rákos-patak völgyében fölfelé menekültek. De nem sokan élték túl a katasztrófát. Vagy a Dunába fulladtak, vagy foglyul estek. Ok szörnyűbb módon végezték, mint akiket azonnal megöltek. Fülüket, orrukat, karjukat levágták, így kellett hazamenniük, hadd lássa mindenki, hogyan álltak bosszút a nemesek.

Ugyanezen a napon zajlott le egy másik ütközet a keresztesek ellen Heves vármegyében, a Tárná völgyében. Itt Drágffy János vezetésével rontottak a nemesek a Debrő várát ostromló hétezer jobbágyra. Akárcsak a gubacsi homokdombok között, Debrő mellett is kemény ellenfélnek bizonyultak a fölfegyverzett sze-? gények. Hiába rendelkeztek at nemesi csapatok minden szűk- ♦ séges hadieszközzel, hiába vol- ? tak túlerőben, a hosszú és el-? szánt küzdelem ellenére sem ? tudtak döntő győzelmet arat-í ni. Megverték ugyan a jobbá-1 gyokat, de erejüket nem tör-X ték meg, s azok újra gyülekez-t tek.

Mindez a nemesi osztály ja- X vára billent katonai fölény té-j nyén már nem változta-! tott. Elkezdődtek a törne-? ges megtorlások. Miként a t gubacsi foglyokat, úgy a deb-X rőieket is rettenetesen meg-? csonkították. Nagy részüket aX helyszínen felkoncoltatta! Drágffy. Tizenhat főbb kérész- X test kiszolgáltatott az ország- * tanácsnak ,hadd mutassa meg* az is, milyen szigorú. A tizen- í hat áldozattal Rákos mezején* végeztek. Fejükre tüzes sisa-l kot húztak, különböző módon ? húzták őket karóba, majd föl- f négyeitek tetemüket.

Bornemisza Jánosnak még ? ez a kegyetlenség sem vpltí elég. Diadalmenetet rendezett ? Budán, barmokként hajtotta a* vérző parasztokat, végül váló- ? gatott hóhérmunkával oltotta X ki életüket X

Gerencsér Miklós T

♦

Következik:

A BORZALOM TRÓNUSÁN I

értelműén a megkezdett beruházások mielőbbi befejezésére akarja serkenteni a vállalkozókat. Nos, a KÖVÁL gyakorlatában mindennapos volt ennek a rendelkezésnek a megsértése. Leszámláztak — sorozatban — olyan munkákat, amelyeknek a befejezésére csak jó fél év múlva került vagy kerül sor.

A KÖVÁL-nak van Bala- tonlellén egy panelüzeme is. Panelüzem, jellegzetesen építőanyag-ipari tevékenység,' s erre nincs is működési engedélyük.

A panelüzem előzményeinek egyes részletei egyenesen egy tragikomikus darabba illenek. Azzal kezdődött, hogy egy jogilag besorolhatatlan szerződést kötöttek egy építőközösséggel, amelyet a 25/2-es budapesti ügyvédi munkaközösség képvisel. A szerződés lényege, hogy a KÖVÁL vállalja a Balatonlellén épülő 175 lakásos társasüdülő paneljeinek elkészítését. (Az összeszerelést az építőközösség emberei végzik.) Az építőközösség a megállapodás alapján hatmillió forintot bocsátott a KÖVÁL rendelkezésére, építőanyagra, gépekre stb., 25 százalékos haszonkulcs ellenében.

Szakértők is megvizsgálták ezt a megállapodást. Jogilag ugyan nem foglaltak állást, de egyöntetűen az volt a véleményük, hogy a panelüzem ipari jellegű munka, és a beszerzett anyagokat, gépeket a vállalkozó eszközeinek kell tekinteni

— annak ellenére, hogy nem így kezelték. Így aztán — év végén — a KÖVÁL fölleltározta ezeket a gépeket és anyagokat. A leltárt megcsinálták

— ahogy tudták, összeadták például a köbmétert a mázsával és a kőzúzalékot a sóderral is.

Nemcsak a Pénzügyminisztérium revizorai jártak a KÖVÁL-nál, hanem az Észak- Somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének revizori irodájától is alapos vizsgálatot végeztek. Idézzük a vizsgálat egyik megállapítását: »A vizsgálat szerint Balogh László szakipari részleg- vezető részére engedélyezték saját gépkocsi használatát, 0,8 forint/kilométer térítés ellenében, ugyanakkor nevezettnek jogosítványa sincs, s a saját tulajdonnak vallott gépkocsi forgalmi engedélye 1967. IL 27-től a vizsgálat napjáig Mátrai István salgótarjáni lakos nevén van. Balogh László közben a gépkocsit eladta Cserepes Imrének, aki a vállalkozás szakipari részlegénél dolgozik.«

Mit mindhatnánk még? Hevesi János, a mostani igazgató, többek között eladta felesége Zsiguliját a vállalkozásnak 81 ezer forintért, de a kocsit azóta is a család használja. Vagy emlékeztessünk a mélyépítő részleg vezetőjének és helyettesének indokolatlanul magas, havi 9—10 ezerforintos fizetésére?

ügy gondolom, ennyi

is elég. Az elmondottak alapján is világos, hogy a siófoki ÉFÉSZ KÖVÁL munkájában semmi biztosíték nincs arra, hogy az érvényes szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően f ’ iék q munka. Sajnos a tárjad - '. ni tul:j:lunt sem védi senki és semmi. A tények azt bizonyítják, hogy szinte mindenki saját zsebére dolgozik, meggazdagodásának eszközéül, aranybányának tekinti a vállalkozást. S ami a legszomorúbb, a felhőkben járó ötletek, elképzelések helyett máig sincs a vállalkozásnak a realitásokkal és lehetőségekkel józanul számoló koncepciója.

Ezután ’nggal tehetjük föl a kérdést: vak . . s. ükság van erre a vállalkozásra Siófokon?

Csupor Tibor