Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

A civilizáció csábításai Még egyszer átlapoztam fel­halmozott jegyzeteimet, fi­gyelmesen, aprólékosan. Érde­kelt, hogyan állunk az élet- színvonalunkat jellemző né­hány adat tekintetében. S a jegyzetek sorai közül valami más is, valami nem oda való is kibontakozott Az 1971. évi területi statisz­tikai zsebkönyv szerint So­mogybán öt év alatt, 1965— 70-ig 65,8 százalékkal nőtt az egy lakosra jutó kis kereske­delmi forgalom, s 74,6 százalék­kal az iparcikkíorgalom. Az adatok más szempontból is tanulságosak: 1970-ben az ösz- szes forgalomnak több mint a fele az iparcikkekre esett, érzékletesen szemléltetve, hogy a modem fogyasztás szerkezetében mind jobban te­ret hódít az iparcikkvásárlás az élelmiszerek rovására. Nem csökken — sőt nő — a cse­megeüzletekben, ABC-áruhá- zakban vásárolt áruk mennyi­sége sem, de az iparcikkek forgalmának növekedése na­gyobb. Hasonló képet fest a zseb­könyv egyéb területekről is, amelyek szintén az életszín­vonal összetevői. így például öt év alatt a megyében majd­nem megkétszereződött a fel­használt villamos energia mennyisége (86,8 százalékkal nőtt). Könnyen belátható, hogy mennyi háztartási gép* televí­zió, rádió és más egyéb, az ember életét megkönnyítő vil­lamos meghajtású gép, esz­köz lehet az adatok mögött. De növekedett — bár kisebb mértékben — a felhasznált háztartási gáz mennyisége, és csaknem megkétszereződött a vízvezetékek hossza is. Egész­séges, örvendetes fejlődés ez, s még a puszta számokat, szá­zalékoszlopokat is öröm ol­vasni. Hány háztartásban lett könnyebb a feleség (s talán a férj) munkája, mennyi idő szabadult fel olvasásra, tele­víziónézésre, törődött testet és fásult szellemet frissítő kirán­dulásra? Mennyivel több hasz­nos kalória, értékes vitamin jutott a családok asztalára. Mert — az adatok tanúsága szerint — biztosan sokkal több. Az adatok mögött azon­ban »tetten értem« mást is. vágy a rosszullétig. Kövér li- | most követelhetnek. A mai bák, kacsák véreznek el a idősebb és középkorú generá- kés alatt, alaposan megtize- ciónak sokáig még erre sem delve a baromfiudvart, ropo- volt módja. Hányán emlegetik gós malac sül egészben, három 1 a sós kenyeres gyermekkort, o Falusi búcsú. Dúskálnak minden földi jóban, amit csak a falusi ember szeme-szája kíván. Dúskálás a mértéktelen pazarlásig, és félelmetes ét­láda sör, bor hasas demizso- nokban s vagy ötféle rövid ital várja, hogy lecsússzék a torkokon. Pocsékolás és gyo­morrontás minden mennyiség­ben. Tehetik, telik rá. S en­nek tulajdonképpen örülni is lehet. De mégse mindegy, mi­re fordítjuk erőnket, mire használjuk, illetve hogyan használjuk egyre gyarapodó javainkat. Okos beosztással tényleges szükségleteink sze­rint, vagy... Szent-Györgyi Albert, a ma­gyar származású Nobel-díjas tudósunktól hallottam nem is olyan régen a rádióban el­hangzott nyilatkozatában, hogy a mai emberben még mindig élnek azok az őskorban belé plántálódott ösztönök, ame- lyenek lényege az emberi nem jentartása, fennmaradása. Harc a létért. S hogy ebben sok igazság van, azt kitűnően iga­zolják a bőség, az igények korlátlan kielégítésének haj­nalán megfigyelhető jelek is: a vasár- és ünnepnapi mér­téktelen lakomák, s az általá­nos túltápláltság, amely el­puhítja a testet és a szellemet egyaránt. Autón, vonaton, bu­szon járunk, s már a harma­dik emeletnél hevesebben ver a szív és bőven gyöngyözik a homlok. Sokan alig várják, hogy munkájuk végeztével ké­nyelmesen felrakhassák lábu­kat valami alkalmatosságra, s az egész estét a televízió előtt töltsék, ropogós sóssüteményt, tv-linzert majszolgatva. Pihenni akarunk! — fogal­mazta meg egy talpraesett, szókimondó szocialista brigád­vezető, amikor a szerkesztőség munkatársaival találkoztak a szocialista brigádvezetők fóruv mán. Pedig — talán monda­nom sem kell —, nem ez a hasznos és az igazi pihenés. Az igazi pihenés kikapcsoló­dás, más irányú hasznos idő­töltés, • ami a test és 'a szellem elhasznált energiáit aktívan pótolja! Az ember azonban leg­alábbis megérti, ha ősi, lét- fenntartási ösztöneink ideig- óráig utat törnek és kielégü­lést követelnek. Megérti, mert ! a legfogékonyabb időszak be­szűkült, zárt világát, a ma már közmondásos cserevilá­got, meg ki tudja még mi min­dent abból az időből, amely napjainkban már csak egy sö­tét korszak egyre jobban fele­désbe merülő emléke csupán. Jól kereső, vezető állású is­merősöm boldogan kalauzolt tágas, háromszobás lakásában. Faltól falig szőnyeg, drága függönyök az ablakokon, ezer­féle keleti és egzotikus tárgy a falon: arab ötvösmesterek által kovácsolt dohányzókész­let, déltengeri csillagok, afri­kai álarc. Olasz hűtőszekrény, német csempe és jugoszláv bútor. Amikor azonban az egyéniségét keresem, érzései­nek, gondolatainak vetületét, sehol sem találtam ennek je­lét. A vaskos könyvespolco­kon egyforma kötésben ön­álló ízlésre aligha valló soro­zatok, néhány,lexikon, s más alig. Egyetlen képes hetilapot járatott, s az sem a jobbak közül való. Sem irodalmi, sem művészeti vagy más érdeklő­désre nem vallott semmi, hob­byja nincs, de még a szakma, a tulajdonképpeni munkája iránti elmélyülésről sem ta­núskodott semmi az égvilágon. Dolgozóasztalát csak egy óri­ási emyőjű, valószínűleg igen drága lámpa díszítette. Szabad ideje alig van, mondja sietve, mintegy men­tegetőzve és zavartan. Állan­dóan dolgozik. És keres — te­szem hozzá gondolatban. Az egyik gyár főmérnöke akinek villája van a Balaton partján, mesélte: a tanács em­bere társadalmi munkára kér­te a környéken lakókat, hogy a vizet az utcájukba is be tudják vezetni. Mindenki meg is ígérte lelkesen, de amikor az ásó nyelét meg kellett vol­na fogni, csak a pénztárcáju­kat voltak hajlandók kinyitni az utcában lakók. Pénzzel akarták megváltani a néhány órás árokásást Maga a jelenség — bár nem tipikus — úgy érzem, tapasz­talom, hogy egyre jobban ter­jed. Ismerek tantestületet, ahonnan kinézik azt a peda­gógust, akinek nincs kocsija, hétvégi telke, villája. Ismerek olyan társaságot, ahol nem fo­gadják szívesen, aki csak ma­gyar .cigarettát szív, s nem szereti a skót whiskyt. Isme­rek olyan középszerű, jelleg­telen diplomást is, aki lenézi világhíres, művészeti díjas kollégáját, mert nem szerzett annak idején diplomát. Isme­rek olyan nőt, aki csak tre- vira ruhát vesz föl, s orvost, aki nem vásárol kétszáz fo­rinton aluli könyvet. Soroljam? Sajnos lenne még mit. S a jelek szaporodnak. Alap­juk azonban közös: az a meg­győződés, hogy csak az elér­hető, a drágán megvásárolha­tó dolgok érnek valamit. Egyes drága, de néhányak számára már hozzáférhető fogyasztási cikkek birtoklása, mindenna­pos hasznukon túl, különleges értékű: a másoknak való im- ponálás és a többiek közül való kiemelkedés eszköze. Meg nem levő intelligence emberi értékek helyettesítője. (Félre­értés ne essék, nem az autó és a telek ellen szólok, ha­nem az ellen, hogy mindezek birtoklásával bármi módon értékesebb, nagyszerűbb em­ber lehetne bárki is.) Az elmondottak — bár két­ségtelenül csírájában — szin­te mindenütt léteznek körü­löttünk. S a veszély valódi, hogy a mindinkább előrehala­dó civilizáció csábításai — az ember könnyen hozzájuthat a készhez, a tökéletes kényelmet szolgáló eszközökhöz — túl erőseknek bizonyulnak. Társa­dalmunk tényleges adottságai és lehetőségei, önmagunk meg­ismerése, emberi értékeink számbavétele, erős akarattal párosulva, teremtheti csak meg a mind nagyobb lendü­lettel fejlődő fogyasztás em­beri hátterét és alapját. Csupor Tibor > <*♦♦♦♦♦«♦< Emberek, hangok — hajnalban Vállalatok, ktsz-ek, kisiparosok! A zalaudvarnoki Mg. Tsz zománcozóüzeme vállal * rövid határidőre bérzománcozást 120X80X70 cm nagyságig fémet, edzést, lágyítást (12251) IJje szettemét a tűz nm égdé mgJ Az adott szó A kaposvári vasútállo­máson naponta 30 000 ember fordul meg. Vonatra szállnak vagy érkeznek, csoportokba gyűlve beszélgetnek, vitatkoz­nak, nem utolsósorban pálin­kát, konyakot vagy kevertet isznak. Egy-egy átlagos hétköz­napon az állomáson ötven— hatvan liter töményszeszt ad­nak el. Ilyen mennyiségű al­kohol elfogyasztása mellett nem csoda, hogy gyakoriak a rendbontók, a magukról meg­feledkező emberek. A forgalom a napnak főleg két időszakára koncentrálódik. Legtöbb ember a hajnali, kora reggeli órákban, illetve este, a munkaidő befejezése után igyekszik az állomásra. Reggel hirtelen lesz tele az utasellátó, az étterem, a folyosók. Nő a hangzavar, és a kora hajnali csendet minden átmenet nél­kül felváltja sok száz . ember összeolvadó beszédzaja. Hajnali három órakor men­tem le az utasellátóba, azzal a céllal, hogy beszélgessek né­hány korán kelő, vidékről ér­kező munkakezdővel, öt óráig nem beszéltem senkivel, csak figyeltem a kavargó tömeget, Valami nagyon meglepett; amikor az állomásra érkeztem, még minden üres és csendes volt, talán tíz olyan embert láttam, akiről feltételeztem, hogy vonatra vár, vagy korán érkezett. Fél ötkor a reggeli érkezők első hullámaként tíz- tizenöten rontottak be az utas­ellátóba — a Kapos szálló bárjából! Az első »fecskék« talán már nyitástól, este tíztől ott szórakoztak, és az itteni pálinka- vagy konyakfogyasz­tásuk csak folytatása az éjsza­kának. Az emberáradatot azonban ők indították meg. Utánuk nemsokára megérkezett a gyé­kényest személy, tele utassal. Nagy részük első útja az utas­ellátó pultjához vezetett. Ka­varogtak a svájci- és sildes- sapkák, kalapok. Egymás mel­lett szorongott a kalauz — ta­lán most tette le a szolgálatot — és a hosszú hajú lány, a fiatal katona és a nagyon ál­mos, öreg néni. Kint a ragyogó hajnali nap sütött, bent egyre sűrűbb lett a cigarettafüst, és a zaj is olyan tömör, hogy szinte már árnyéka volt. Mel­Megüzente, csak akkor tüzel- tet, ha megtagadják a vár át­adását. Prantner azt válaszol­ta, hogy semmi áron sem haj­landó megadni magát. Erre heves ágyútüzet zúdítottak a keresztesek a várra. Lövedé­keikkel számos épületet fél­sertés- és marhavelúr bőrből készült ruhaipari termékek szakszerű tisztítását és festését vállaljuk »Napsugár« Ipari Szövetkezet szolgáltató részlege, Csurgó. (12224) gos várkapuként őrizte Er- rendkívül erős, híven jelentő- _____ d élyt. Aki ezt a kaput birto- ségéhez. Pénzverde, királyi só- ^újtottak~"a~íőporos" tornyot n,.„„non „ kolta, annak kelet felől, azaz kamra működött a városban, is megsemmisítették. Mindez Barhonnan jött a hír Dózsa Erdély felöl nem kellett tárna- révje, vámja igen fontos. Kór- nem volt a v^r parancs­fb°raba- c!akis ugyanazt je- dústól félnie vagy megfordít- házáról, iskoláiról szintén ne- nokának. Lebontatta az összes lenthette, akar veszedelemről, Va. Es ez a »vagy« mindig vezetes. Mivel a vár védői nem ySinripivtetőt és védekezett to- akar sikerekről szólt: küzde- nagy szerepet játszott a Maros számíthattak felmentő sereg Vijbk ♦ ni mindhalálig. Természete- utolsó szorosát őrző két egy- érkezésére, csak amolyan tes- Vriáhn szeretett volna Dózsa ♦ sen a győzelemért. De a ke- mással szembeni vár, Sólymos sék-lássék módon védekeztek, részese lenni a solvmosi día­{resztesek arra is felkészültek és Lippa életében. Ha erős Mielőtt komolyabb harcra ke- dalnak kötelesséee a Temes- jaz apátfalvai népítélet után, vajdái voltak Erdélynek, mint rült volna a sor, átszöktek a v.\v közelében táborozó seregé- |hogy bármilyen rosszra for- például Hunyadi János, akkor szemközti Sólymos várába. £“ szó“. De elköszönvén t utolsó Öphfóptiikip31700 32 űző kezükön volt a két erőd. Ritkán mutatott jókedélyt a az ostromlóktól, megparan­♦ HnsnnUtónnon5' oonóoito-z fiskor meg a királyok befő- szigoráról híres, általában csolta nekik, tűzzel-vassal, : taí a hltalmXrt éleWrt Äf/“1 nagy°bk súlyf; hallgatag fővezér,’ de Lippa mindenáron szerezzék meg az I „ . Ezúttal gyenge uralkodó ült városának meghódítása után erődöt. jrettego nemesek is Gyorsan a tronon, de unokaöccséé, Ho- bort osztott katonáinak a Alaposan megkeserítették a ♦ gs elszántán készülték u leszu— henzollern Györcvé volt az ninn+áron 0tori;bAn - . .... , ... . » ♦a1. M ,__11 * vou az piactérén, junius hetediken var védői az ostromlók hely­. molasra. Északon Bornemisza ikererod. pedig szabad zsákmányt enge- zetét. A legmakacsabb táma­{Janos növesztette mind fényé- Ennek meghódítására vezet- délyezett számukra a felleg- dásokat is visszaverték. Oda- {getobbre a nemesek táborát, te seregeit Dózsa a Maros várban. bent azonban mégha {Erdélyben Szapolyai Janos mindkét partján, hogy elre- „.. , _ ... , masvar nemzetiségű {vajda toborzott sereget oly teszelje az Erdélyből kivezető Közben egy pillanatra sem német narancsokkal ! {sietséggel, hogy még az éjsza- utat. Miközben vonultak a te Ie tekintetet a szemközti ^nt*e™|anf sem S^art a- kákát sem hagyta kihaszná- partok mentén, sorra elfog- So ym°s váráról. Tudta, azjo- mire a katonák! lattanul. Az Erdély területén lalták a nemesi udvarházakat. val keményebb dió lesz - ^mtlk a ke­előforduló szórványos paraszti Csak ott romboltak, s ott kon- mert amennyivel kisebb Lip- ft ?k J. átadiák a várat csanatokkal egyelőre nem is colták fel a nemeseket ehm Panál> annyival megkozelithe- resztesekkel. átadjak a várat, lettem, a pultokhoz erősített, kényelmetlen székek egyikén egy kék munkaruhás, frissen borotvált férfi ült, negyven­éves lehet. A harmadik kis üveg konyakját itta, nem ke­vésbé gyakorlott mozdulattal döntve az italt szájába, mint a többiek. Nem akartam be­csapni, mindjárt a közepébe vágtam: — A Néplaptól vagyok. Be­szélgetni szeretnék magával. Válaszolna néhány kérdésem­re? — Nem. — Miért nem? — Dörzsölt fiú vagyok ám én, pajtikám! Ügysem azt írja, amit mondanék. — Honnan ez a tapasztalata? Fejét oldalra fordítva néz rám, olyan arckifejezéssel, mint aki jelezni akarja: sok mindenről tudna éppen be­szélni, közöttük kifejezetten nagy horderejű dolgokról, csak most éppen nincs kedve. Ha nincs, hát nics, nem zavarom tovább. Ülünk egymás mellett, további két kis üveggel meg­iszik, az órájára néz, aztán le­kászálódik a szélerői. Most lá­tom csak, hogy milyen ala­csony termetű. Hóna alá vágja agyonhasznált aktatáskáját, nem köszön el. Már az ajtónál jár, amikor még mindig hal­lom a hangját, ahogy utat tör a tömegben: — Na, vigyázzunk! Nem hallja? Részeget egyet sem látok. Azt hittem belőlük is több lesz. Egyszer Pécsen, az állo­máson még nőket is láttam tántorogni. Itt egynek sem lá­tok a kezében üveget. Uj hét új nap kezdődik. ök azok, reggel az utasellátó­ban, akik elsőként mozdulnak, elsőként mosakodnak reggel a hideg vízben, szorítják hónuk alá táskájukat, elsőként ká­romkodnak a kiloccsant ko­nyak foltja fölött. Akik hajna- lonta megindítják a mozgást, kavargásukkal, beszédjükkel felrobbantják az éjszakai csendet, csikkeikkel semmivé foszlatják az éjjeli takarítónő munkáját. Szinte percenként nő a számuk, mintha mindenki idejönne, de senki nem menne el. Vonatjuk korai érkezése, az állandó hajnali kelés meghatá­rozott magatartásformára szoktatja őket. Zsebre dugott kezük, a szájuk sarkában és erős ujjaik közé szorított ciga­retta éppúgy része a hajna­laiknak, mint a koccintás. Hat óra felé megritkul a tö­meg. Ki-ki elmegy a munka­helyére, kettesével, négyesével mennek ki az ajtón. A zaj meghatározott szintre csökken, automatikusan igazodva az egyre növekvő forgalmú utcák hangerősségéhez. Amikor ki­jövök az utasellátóból, nem tűnik fel, hogy odabenn kia­báltak, nevettek és vitatkoz­tak. Éppoly zakatoló már min­den, mint volt öt órakor, az utasellátó putjai körül. Mészáros Attila [csapatokkal egyelőre nem is colták fel a nemeseket, ahol igen törődött, mert okkal hit- ellenállásra találtak. Csála, ^ . ... . . f te, hogy ahol a forradalmi pa- Arad, Világos bevétele után mon;, De amig bir(-okba nem I rasztseregek zöme van, ott az junius elején ért Dózsa Lip­VPS7.PdfilPm. DPTP Qzirocfo vnm At rnl rlnlmru tétlenebb a nyaktörő hegyőr- békében elvonulhatnak, mon. De amíg birtokba nem Megnyitották hát a kapukat veszik, addig a lippai siker ^ézsa csapata előtt. De mivel. sem tekinthető megnyugtató- a keresztesek sokat szenvedtek ^ Gépírni tudó, érettségizett adminisztrátori azonnal felveszünk FUSZÉRT-fiók, Kaposvár, Zalka Máté u. 12. (433827) {biztonságban érezhette magat, 8 asziott neiyroi barmi- délben már meg is mertek cselekedni, ezért futárt { hiszen számos síkföldi vár állt iyen irányba tudjon erőket yP7Atj.te a q„ivm„s PnPni tá- útián értesítették Dózsát szán-! { már a keresztesek rendelkező- küldeni. De mivel döntő fon­kezdték a Sólymos elleni tá- útján értesítették Dózsát szán- madást. dékukról. Prantner német származású A fővezér pedig Temesvár kö-j várparancsnok gondosan fel- zel®bo1 kéményén megparan- készült a védelemre. Dózsa csolta: mivel az adott szol úgyszintén a vár bevételére, szent kötelesek betartani. En- Ebben az időben Lippa di-Módszeres ostromhoz látott. solymosi katonákat, így is történt sére. Ám hátra volt még a si- tosságú feladat volt az erődök kér betetőzése. Lippa, Sólymos elfoglalása, a fővezér maga in- és Temesvár nélkül csak fél- tézkedett a helyszínen, megoldásnak számított min­den ^eddigi győzelem. csekedhetett Arad vármegye Hallatlan fizikai erőfeszítés Földrajzilag, stratégiailag legnagyobb és legjelentősebb árán éjszaka tüzérséget állít- roppant fontos kulcshely volt városa rangjával. Hét bástyá- tatott a szemközti hegyorom­♦ a síkföld határán a Maros val, négy kapuval állt a Ma- ra. Kilencedikén hajnalban * utolsó szorosa, amely, valósa- ros jobb partján. Eelle&vára követséget küldött a yárba. Gerencsér Miklós Következik: A TÉT; TEMESVÁR Eladó egy GAZ 51 típusú 2,5 t teherbírású gépkocsi üzemképes állapotban Érdeklődni lehet a KÖZSÉGI KÖZÖS TANÁCSNÁL Kutason Telefon: 8; 20. (12238)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom