Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
ARANY ■ I n Daniló Cvetanovie (Belgrádi felvétele, Pardi Anna: RANDEVÚ egy csokor virág menhelyén az «re leszőtrt a csend a torokban benn s megpróbálja kibetűzni egy gyorsan száguldó autó rendszámát még a karambol még a cserbenhagyás előtt Gergely Ágnes: Farkasok Valaki eltévedt a falkacsapástól valaki elszakadt a nagy, fehér, havazó rohanásból a pelyhek, a fogak, a lábak, a prüszkölő gombolyagok, a gömbölyű szemben a zsákmány vérbe forog, a síkra zuhogó fekete lábzivatar, az inaszakadtáig guruló, hörgő csonttömeg, egymásra csattogó körmök, kerékbetört dobhártyák, elbillent lejtő, jézusmária, biszmilláh, herrgott, repülő molekulák rengetegéből valaki elvágta magát — V áratlanul megjött Jani. Éppen egyedül volt otthon, s ahogy az ajtót kinyitotta, a meglepetéstől mozdulni sem tudott A fia félretolta, behúzódott a konyhába, s rögtön lekuporodott a sámlira. Egy idő múlva utánament, s az ajtófélfának támaszkodva megállt a küszöbön: — Anya? — nézett rá Jani. — Szomszédok — Hallgattak. — Onnan jössz? — kérdezte, nehezen forgó nyelvvel Jani felkapta a fejét — Miért nem mondja ki? A sittről jövök! — Óvatoson körülnézett, s a fia észrevette lopakodó mozdulatát. — Fél, hogy meghallják? Hát aztán! — Minek már erről beszélni! —próbálta csendesítem. — Igaz •— hagyta rá a fiú. — De arról még szólhatnánk egy-két szót: miért is kerültem oda? Az apja hallgatott, keményen hátravetette a fejét. A fiú hangja azonban csattant, akár egy vaskos lakat: — Maga köpött. Odabent megtudtam! Sokat' tanul az ember odabent! — Az apja kinyújtott karral, mutatóujját rezgetve magyarázott: — Megmondtam az igazat a rendőrségen ! Máskor se hazudnék! Nem volt énnekem bajom a törvénnyel hatvan évig. — Elcsuklott a hangja. — A te érdekedben isi Túl vagy rajta, mindent újrakezdhetsz! — Hagyja abba, mielőtt kifárad — mondta gúnyosan a fia. Fölállt, a feje a mennyezetről függő lámpa ernyőjéig magasodott. Az apja hirtelen hátrált. Életében először félt a fiától. — Csak azért jöttem, hogy összeszedjem a holmimat — mondta a fiú. Bedübörgött a szobába. Az apja félénken követte. — Anyáddal nem is akarsz beszélni? És hová mégy? Megint belekevernek valamibe! Jani nem válaszolt. Előszedte a bőröndjét, dobálta bele a ruháit. Az apja állt fölötte, szeretett volna marasztaló szavakat mondani. Szívesen magához is ölelte volna Janit, de ehhez már túlságosan idegnek voltak egymásnak. Jani sebesen, kapkodva csomagolt, s közben azért izgult, hogy legalább még félóráig ne jöjjön meg az anyja. Megvadult volna a siránkozásától. B ecsattantotta a bőrönd zárját, felkapta a táskát, kifelé indult. Az apja félrehúzódott az útjából. Jani megtorpant egy pillanatra, talán mondani akart valamit, de aztán köszönés nélkül elment. Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, az öregember úgy érezte magát, mint akit megtapostak. Dermedten ült még akkor is, amikor a felesége hazajött. Az asszony meglátta a kiforgatott szekrényt, .felsikoltott: — Uram Jézus! Mi történt? — Jani megjött — mondta az ember. — Elvitte a holmiját. — És te? — visított az asszony. — Hiába volt minden szavam. — De hát hová ment? — Nem mondta. — Istenem, milyen ember vagy te! — fogta a fejét az asszony, s kirohant az udvarra. Jani egy sarokba hajította a táskáját, s elnyúlt egy karosszékben. A barátja itallal kínálta. Ügy fogták a poharakat, ahogy a filmeken látták. — Ha Itt akarsz maradni, dolgoznod kell — mondta a barátja. — Nem szeretnék visszajutni — mondta Jani, de a tiltakozása erőtlenül hangzott A mámét. Minden pillanatban várta, hogy becsenget Lassan telt az idő. Megállt a tükör előtt, ütőmozdulatokat próbált. Most már kívánta is, hogy csináljanak valamit, mert a tétlenségtől úgy érezte, mintha sűrű ködben botorkált volna. Este, amikor a barátja megjött, egy papír feküdt előtte, azt nézegette. — Mi az? — kérdezte a barátja. — Felírattak velem néhány címet, ahol jelentkezhetem munkára. — El kell menned, mert szagot kapnak. Majd szombaton. — Gondolod, Simon Emii: Találkozások sik megérezte a bizonytalanságot: — Te is tapasztaltabb lettél. Tudsz vigyázni magadra. Nem bízol senkiben. Tudod, hogy a faterod köpött? — Tudom — bólintott Jani. — Ezért is jöttem el hazulról. — Helyes — mondta a másik. E gy darabig hallgatott, majd azt mondta: — Van egy vevőm a villanymotorra. Pénteken éjszaka kihozzuk a garázstelepről. — A garázsból? — Onnan. Miért csodálkoztál? — Ott őr is van. — Hát aztán? Szépen lefektetjük. De csak finoman, hogy dadogós ne legyen az ijedtségtől! Hárman megyünk, a harmadik Béla lesz. Az őr a tiéd, a többit ránk bízhatod. — Az őr? — nézett fel Jani. — Miért éppen én? — Te tanultál bokszolni, kis- apám. Te tudod, hová kell finoman helyezni, hogy a páciens fel is tudjon kelni. Értjük egymást? — Zavart a 'fejem, ez az igazság — mondta Jani. — Nem baj, fiú. Péntekre kitisztul a fejecskéd. Addig egy hangot se! Amikor lefeküdt, s behunyta szemét, zavaros képek forogtak előtte. Félálomban azt képzelte, hogy egy embernagyságú, kerékre feszítették, aztán egy göröngyös útra lökték. Felkiáltott, két karjával hadonászott, s hirtelen felébredt. Az utcáról bevilágított a lámpa, a piszkos rolóvásznon zavarossá szűrődött a fénye. Reggelig hánykolódott. Ki- alvatlanul pislogott, amikor a barátja rányitotta az ajtót. — Maradj itthon! — mondta — Péntekig pihenhetsz. Egész nap ténfergett a lakásban, járkált, leült, össze- facsarodott a gyomra. Nem tudta biztosan, hogy vajon az anyja ismeri-e a barátja cíhogy szombaton még el tudok menni? — Ne hülyéskedj ! — mondta gorombán a másik. A második nap mintha gyorsabban telit volna. Sokat pihent, tornázott is, izmai visszanyerték a rugalmasságukat. Az ütés iránya, ereje az idegeiben volt. Mielőtt elindultak, alaposan bevacsoráztak. Erősnek érezte magát. Tizenegy óra tájban mentek el. Három sarokkal arrébb találkoztak Bélával. Sietve kezet fogtak, néhány szót váltottak. Ilyenkor a legcsendesebb szó is lármának tűnt. A kerítést könnyedén átlépték. Amikor néhány percre meglapultak az árnyékban, akkor gondolt először a veszélyre. Várta, hogy valahonnan előbukkannak a rendőrök, aztán mindennek vége. De nem történt semmi. A teste remegése azonban elárulta, hogy féL — Mi van veled? — suttogta a barátja, — Semmi! — mondta, s igyekezett közömbösséget erőltetni a hangjába. A barátja előbbre ment, s a kocsik mögé beszűrődő halvány fényben megnézte az óráját. Intett nekik, hogy zárkózzanak feL — Negyedóra múlva kijön az őr. Ha intek, te kilépsz — bökte meg Janit. — Tíz perc alatt végzünk! Csendben vártak. Időnként az utca felé figyeltek, nem hallanak-e nyugtalanító neszeket. Semmi sem mozdult. A csend, a sötétséggel keveredve, sűrű szurokként lepett be mindent. Ahol lámpa világított, élesen kiütközött a tárgyak szöglete. — Mennyi van még? — motyogta rekedten Béla. — Már nem sok. De hát az őr nem vonat! — Cigarettára vágytak, de1 nem lehetett rágyújtani. Kiszáradt a szájuk. Aztán feltűnt az őr. Béla vette észre, s finoman meg- bökte őket. — Ha az oszlophoz ér, indulsz! — mnrxtt« a barátja. Jani meghajolt., agy kicsit, zúgott a feje. Masszírozni kezdte a tarkóját A közeledő embert figyelte. Elég rozogának látszott Még egyszer végiggondolta, hogyan kell ütnie. S akkor egy lámpa elé lépett az őr. — Jani megdermedt. — Most! —utasította a barátja. — Nem! r-r mondta erőtlenül, s lehuppant egy autó sárhányójára. — Az apám! — Nem igaz! — dühöngött a barátja. — Mi van?! — hajolt oda Béla. — Mondtam, hogy az apám! — Most akarod a hű fiút megjátszani? — mérgelődött a. barátja. — Jó, akikor majd én. Te se mégy! — állt elébe. Jani. — Te se! — Örült — rázta meg a barátja! — Azt mondom, főnök, lépjünk le. Ez még valami őrültséget csinál — suttogta ijedten Béla. A barátja is félni kezdett*, szerencsétlennek tartotta már az egészet. — Te állat — lihegte Jani arcába Hátrahúzódott és ütött. Janit az orra tövén találta. A fiú megingott, lecsúszott a földre. A másik kettő futni kezdett. Beleütköztek egy fémhordóba, s az éles hang visszhangozva vergődött a kocsik közötti utcákban. Az őr meghallotta, megtorpant, s arrafelé fordult: — Van ott valaki? — kiáltotta. Állt mozdulatlanul, és figyelt. Virradatkor, az utolsó járatban látta meg a földön fekvő testet. Odatatyogott, s rávilágított a lámpával; Azt hitte, káprázik a szeme. Közelebb hajolt, és sokáig vizsgálta áz arcát. — Fiam! —; mondta végül, s ugyanúgy nem tudott megmozdulni, mint amikor hazatérése után meglátta. Jani nehezen, horkolva lélegzett Apja észrevette az ütés feleste foltját, a bőrre száradt vér vékony csíkját. A hónaljánál fogva megemelte, s vonszolni kezdte befelé. Lába remegett, teste verítékben fürdött. Keservesen elért az épületig, behúzta a fiát a szobába, fölemelte a vaságyra. Az elsősegély-dobozból vattát, benzint vett elő, és lemosta Jani arcát A fiú rebbenve ébredezett. Amikor eszméletre tért, s az ágy rácsos végét meglátta, f öt; akart ugrani. — Jani —- mondta csöndesen az apja. — En vagyok itt — A -fiú vjsszaha- nyatlott, s meredten nézett maga elé. Az apja előszedte a kopott kávéfőzőt, s megtöltötte, — Szerencséd, hogy éppen én voltam szolgálatban — mondta. Hallgattak, nem tudták, hogyan közelítsék meg egymást. A főzőbal kiszökő gőz szi- szegése zavarta meg a csendet. Jani is felült, s nézte a csöpögő kávét, — Ez majd rendbehoz — mondta az apja. — Engem is mindig rendbehoz. Jani bólintott, s engedelmesen átvette a bögrét apja kezéből. valaki elvágta magát: ott kullog a fazóksoron egyenest a kutyatejszagú éden felé, ahol kerítés van a házak előtt, reggel, délben, este azt mondják: »hogy vagy« és tányérból eszik megmosott foggal a húst. Sass Ervin: Három szívem három szivem hogyha volna szerelmedért mind dobogna fekete éj hogyha lennék hideg arcom melengetnéd fényes hajnál hogyha leszek elfutok a felhők felett ellopom a piros napot s kitűzök egy új csillagot Q Somogyi Néplap A lift csendes zúgással vitt fel a Jupiter Z—21 rakéta orrában elhelyezkedő kabinba. Ahogy még utoljára lenéztem a beszállás, illetve az indulás előtt az alattam nyüzsgő, zúgó, az ilyen magasból is szemmel láthatólag lelkes tömegre, meghatódtam. Ezek mind miattam jöttek ki! Engem akarnak látni. Illetőleg ezt a csodálatos négyszáztizenöt méter és negyvenkét centi magas rakétát, amelynek csúcsában én foglalok helyet. Egyedül! • Igen! , Egyedül. Mert ez a kísérlet lényege. Úgy repülni, suhanni a Jupiterig, s azt megkerülve vissza, két esztendő alatt a Jupiter Z—21 rakétával, hogy állandó televízió- és filmösszeköttetésben, radioes ionkapcsolatban maradok a bölcsővel, a földdel. Úgy leszek egyedül, hogy nem leszek egyedül, egyetlen pillanatra sem. Tévéműsorok, hetvenkét csatornán, azt foghatom, amit akarok; filmek, a világ legszebb színésznőivel és legjobb színészeivel, aztán hírek a rádióból, tánczenei koktél, időjárásjelentés, sport ... és mindez oda-vissza kapcsolási alapon. Bebizonyítandó: az ember, a mi magasan fejlett techniGyurkó Géza: tyisszaszántlálás kánk korában, nem lehet egyedül. A kozmosz végtelenjébe is elkíséri az a magas fokú magyar technika, amely a magyar tudomány, a magyar ipar, a magyar asztronautika s a magyar televízió- és filmművészet nemes és csodálatos ötvözete. Nálunk ma már semmi sem lehetetlen! Ezzel a biztos tudattal és ezzel a boldog gondolattal szálltam be az első magyar űrhajó orrában levő kabinba, hogy a visszaszámlálás után útjára induljon velem a Jupiter Z—21 a naprendszer legnagyobb — és talán legtitokzatosabb — bolygója felé. Becsatoltam magam az ülésbe, beállítottam a simplex multiplikátort, átváltottam a trigonometria mérőt az einsteini tér—idő gammomé- terre, és még egyszer végignéztem magam körül mindent, és végig is gondoltam mindazt a csodás erőfeszítést, amellyel elkészült az első, technikailag tökéletes Jupiter-rakéta. A magyar Jupiter-rakéta! Ekkor csendült fel a mikrofonban Burbulya asztrotér- parancsnok hangja: — Pacolai hallasz? — Tökéletesen! — Akkor jó. Akkor most visszaszámolok... — Te számolsz vissza? — csodálkoztam bele a gégemikrofonba ... — En. Muszáj. Elromlott a visszaszámláló... Figyelj! Kezdem: Százmillió! Kilencvenkilencmillió-kilencszázki- lencvenezer-kilencszázkilcnc- venkilenc ... Kilencvenkilenc- millió-kilencszázkilencvenki- lencezer-kilencszázkilenc- vennyolc.. . — Állj! Megőrültél Burbulya?! — sikoltottam bele a gégemikrofonba... Mi az isten csudájának kezdesz százmilliótól visszaszámolni? ... Hiszen amire a nullához érsz, két év is eltelik — döbbentem magam is rá a szám és az idő riasztó viszonyára. — Ördögöd van! — rikkantott vissza Burbulya asztro- tér-parancsnok. — Éppen erről van szó. Most tudtuk meg, hogy nyári nagytakarítás van a hajtóanyag-gyárban, és nincs egy gramm neonátronnaftalin hajtóanyagunk sem ... Érted? így aztán én két évig számolok neked, s a nullára kiszállsz! Mintha a Jupitert kerülted volna meg ... És olcsóbb is. Nem kopik az űrhajó, nem kell hajtóanyag!... Na figyelj, kisfiam! ... Kilencven- kilencmillió-kilencszázkilenc- venkilencezer-kilencszázki- lencvenhét. .. Ijedtemben igénybe vettem azt a szerkezetet, amely nem a táplálkozás céljait szolgálja...
